Dunántúli Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

Éljen a tininkéssá», parasztság, értelmiség testvéri szövetsége: a Magyar Függetlenségi Népfront! — Akkor zártak ki Bauer Mihállyal és sok más bányásztársammal Ma­gyarország területéről mindenléle munkából — emlékezik vieszé Jung- blut János. — Azíán új raíélv ételt csinállak, de mi mehettünk ahova akartunk. Lipics bányamester Mo­nyokon kidobott. Azt mondta, míg ■ő ott lesz az üzemnél, nem tehetem be 2 lábomat. Mázán megkérdezték tőlem: tud maga olvasni? Aztán rá­mutattak egy körözvényre. Ott sze­repeit a nevem azoké között, akiket semmiféle munkára sem szabad al­kalmazni Magyarországon. ■. Hiá­ba voltam szervezett munkás hiába voltam a hidasi Szociáldemokrata Párt akkori elnöke, nem védett meg engem senki. Csalódtam én a Peyer úrban is, mert az is összejátszott az urakkaL Becsapott az is minket. Pe­dig a szervezett munkásokká/ hét ingyen műszakot is teljesítettünk ne­ki, hogv munkásszállót létesítsenek nekünk Pesten. Ha átutazóban le­szünk. legyen hol meghálni. Mii mondott, amikor Pesten jártam há­rom napig eredménytelenül „ mun­kások ügyében? — Maga nem látja hogy ez iroda és nem szálloda? — ripakodoti rám. — Es nem átallott még rendőröket sem hivatni, hogy kidobasson a szc- bájából, mert nyakas ember voltam- Az egyik rendőrnek még jobb szíve volt meri azt mondta, menjek a X HIDASI SZÉNBÁNYA UKH7.Xi.N V I ÁHSASÁÍS : iii hai’ksr. V.. fO/.so.N» 1-fT allí*.. *•»‘■1 >1.1.0«,*: HIDAS HON Tini) Keleti pályaudvari bumsztikba. Az­tán ott aludtam. De a Peyer úron sokáig elgondolkodtam. Hát így ..pán­tolta- az a munkásokat, a ,,drága bányásztestvéreit? . . ." 1926 január 26-án újból sürgetővé vád a munikásoiu- bérrendezésének ügye. Ajkkor ezt a levelet küldték a hidasi urak Husath Aladárnak: T.t.i„ «.„»í4Wsnilár 26 • jelez a naptár. Majdnem három éviized múlt el azóta, mióta a lenti események meg­történtek. Hova tűntek az urak? So­kan meghaltak közülük, sokan el­menekültek. De egy biztos- a nép nyakára soha többé nem ülnek fel, soha többé nem fogják sanyargatni a hidasi lignitbányászokat, akik ma szívve’-lé ekkel vesznek részt a szó­éin'izmus építésében. Ki az üzemvezető ma Hidason? Halmágyi János elvtárs, egy volt vá­jár. Ki a Nagvmányoki Szénbánya Vállalat igazgatója? Móka István elvtárs, aki ugyancsak munkatársai megbecsülése által cseré te fel a fej- tökalapáesot az igazgatói székké'. Ki a hidasi Szemvezetőhelyettes? Szűcs I.a.jos elvtárs. egy régi bányászcsa­lád gyermeke. De sorolhatnánk to­vább is. A függetlenített párttiíkár Bők Mihály elvtárs. vájár. Az Í’B- elnük Lécz Henrik vájár. A személy­zeti vezető Erdei Henrik kőműves, egy idős hidasi vájár fia. A körlet­vezetők, a felvigyázók is bányászok­ból tettek. Scheiermann Henrik, Pé­ter János 4., Misch René, Mü'Jer Já­nos. mind-mind vájárok voltak. Ma pedig felelős vezetői az üzemnek. I><‘ nemcsak az üzem vezetői má­sok. Megváltoztak a munkakörülmé- nye'i í«. tungblut János elvtárs, aki már évek óta nyugdíjat élvez, most határozta cl. hogy lemegy újból n bányába egyszer és megnézi a gé­peket. Nem látta még az F. J-ese- ket. pedig az unokái mondtak, hány embert kímél meg az a három gép. amit a rakodás megkönnyítésére adott ide az állam. Nem látta még a kaparószalagot, amc'v a szállítási gyorsítja meg. pvem nézte még meg a vó'-flélcn hoEszúsású gumiszala- got sem. amely a bánya gyomrából egyenesen a napvilágra szállítja a lignitet. Vannak olyan bányászok, mint Weppert János is, akinek már­ciusi öw.'/krre'-olc n kimutatások szerint 2786 forint tíz fillér volt. Csi'Iése, Kovács Gergely 2012 forin­tot keresett. De lehetne soro'ni még hasonló példát számtalant. Nézzük meg azt is. hogy a fizeté­sén kívül mit kap ma egy bányász Hidason, aki rendesen jár műszak­ra. nem mulaszt igazolatlanul. t hűségjutalmon kívül, amely össze­sítve 1950-ben 29.472, 1951-ben 19.961, 1952-ben pedig 226.601 forintot fesz ki. hata'mns összegeket fordít álla­munk a bányászok ruhával, láb­belivel való ellátására. A legutóbbi év során 980 darab ruhát. 580 darab »veralt osztottak ki 281, iilctve 198 forintos darabonkénti értékkel. Ki adtak 810 pár bakancsot 251 forint páronkénti értékben. Ezenkívül 560 pár 454 forintos csizmát, 820 90 fo­rintos inget, 820 pár 21 forintos kan­cát. 820 darab 65 forintos n’sónad- ragot. Juncblut János unokái is kap­tak ezekből az mértékekből. Őket is ingyen bakkanccsal, csizmával, ru­hával látta el az állam. És ezt a .juttatást az évi szénjárandósággal együtt megkapta valamennyi bá­nyász minden eÜenérfék nélkül. Megkapták Frei Antal és Werb Diám is, akik emellett még 2.046, illetve 2.054 forint hűségjutalomban is részesültek Marhauser Jánossal, Báréit Jánossal, Kaufmann Jánossal, Drum Henrikkel, Müller Menyhért­tel és még sok más társukkal. A hidasi bánya hatalmas fej'ődés e'őtt áll. Az urak a nuiltban úgy álltak bosszút a bányászokon, hogy évekre bezárták az üzemet. A mi államunk ebben a bányában ma nemcsak munkát biztosít a bányá­szoknak, hanem jó megélhetést, gondtalan életet is. A hidasi bányá­szok ezt az életet semmiért sem cserélnék fel a múlttal. A napról- napra javuló tervteljesíléssel har­colnak azért, hogy tovább erősöd­jön hazánk. H ARSÁN VI MÁR I Az 1914-e« világháború befejezése után rossz -sors /árt a munkásokra, de elsősorban is a bányászságra. Ezek közé tartoztak a hidasi lignit- bányászok is, akiket éppenúgy. mint a többi bányászokat állati módon kizsákmányoltak. elnyomtak... A régi évek keserveiről Jungblut Já­nos hatvanötéves hidasi bányász be­szél. Úgy emlékszik az eseményekre, mintha, tegnap történtek volna. — Hej, egészen más világ járta akkor mifelénk! — legyint egvet a kezével mintegy- azt jelezve, hogy nem is érdemes erről beszélni. Csak újabb kérésre folytatja: — yekünk különösen rossz volt itt Hidason. Majdnem valamennyien szervezet> munkások voltunk és ez nyílt titok volt Petrovits igazgató ár előtt, aki szívből utálta a munka_ sokat. — Fel kell akasztani valamennyit! — .rikácsolta, ha mérges volt. — Minden kommunista forradalmár. — Ha fel nem is akasztott min­ket. de olyan keservessé tette az eleiünket „ többi urakkal, hogu sok­szor önként vállalkoztunk volna a halálra. Amíg mi dolgoztán!,-, ők he­nyél ek és arról leveleztek Huszth Aladár nagymányokl bányaigazguló úrral, hogy szorítsák lejjebb a bé­rünket, hogy vonják meg tőlünk a ruhát, bakancsot, amit a sztrájkok alkatmával kicsikartunk. Amikor a huszas évek kezdetén ro­hamosan romlani kezdett a korona értéke, a hidasi lignitbányászok sű­rűn álltak etö követeléseikkel. De mire kiharcolták a béremelést, már semmit sem kezdhettek a pénzzel nem kaptak érte semmiféle értéket sem. Ekkor kénytelen volt a nagy­ságos bányaigazgatóság eleget tenni a bányászok újabb követelésének: bevezették a limitet, csekély fizetés mellett élelmet, szenet, ruhát és ci­pőt adtak a bányászoknak. Ruhát kapnak nálunk féléven­ként, illetve 150 kidolgozott műszak után, a cipő pedig harmadévenként, illetve 100 kidolgozott műszak után a földalattiaknál, a külszínieknél pe­dig 150 kidolgozott műszak után. Követelésük az, hogy a földalattiak is csak kétszer kapjanak cipőt, de jobb minőségben, valamint jobb ru­hát w“ — irta levelében a Hidasi Szénbánya R. T.-nak Budapestre, a hidasi bánya egyik vezetője. — Hu valaki azt hinné, hogy ezek ,/ ruhák, meg cipők értek is valamit, az nagyon téved! — mondja Jung- blut János elvtár». — A ruha csalán szövetből volt, csípte az ember bő­rét, mint a fene és ha egyszer egy kicsit megáztunk benne, fuccs volt neki. Lemállott rólunk, mint a papi­ros. Ha a cipő jó lett volna, abból sem ' ad'ah volna három párái egy évben. Mert jól vigyáztak arra az urak, hogy még azt se kapjuk meg, ;lui ii‘iUr|> ■*n*k«U<* i iraktralik l«i. w| í« t (értük Mt, *i*táa *st »ár **» -U U.2./ *uh*t k»p»süt »kinn* ráH-Mkkt.«, 15» ÍHS1**­,a»í«A úté*. * «Ipf P«au .-.*r*»4 Irkakéul, Illat** la* »14*1*0- >tt m»;*lt at** • fBU*l*tt J*kaíl, ■ ktU**ial*ta41 9*ii* l5o *Osi»k Un. t'»»t*]4»ak.M47 • ?IU4il»tti*k 1* «»•* «<t***r **rj*Bk* «íjét. > jak» Bliős*t»'», valkjai■ t }ot* ruhát la. *«.)./ K >ok*tkaelk Ju*« J6s*»f ■*•«♦«*». *|t • Mr*­>l<at alu-kkltotla». *4.4./ *uk*»i«él?t. flssta*» 75 ■»•llOKIi *u»i*k Bt.*». **- ,tt a i-ut ái «k ut ke.* •« 1 lk ,06(0 fél4v»»**»4 fl*i»sHk kit. akár ki rak*• tKall »la • *«t«l#i l*e •tiiriJiJá». «kár %•» Mt «in­aiul litartatok 4 i V».5 *4.5./ Ss#»'t karaik ok.aak ■tistt illata* kanak allanártOM »ro *.15* *«roo4»H •*Jattra. »taoa- ■ 4k* 4*0.75 I. *»*|1* klUMkMifkt 1.1*.75. Ital attkr* >outksi41>( M**«* ■«»•4M«»» »• <41». kaKíkl . aa aa*tl**aa 4U4HMH1 jalaatakk­MlKkalaai 1, 4»». Naktiit tt 4Njn<i44 ■írukkiaUu aláír*» amit más bányáknál már régen meg­adtak. 1523 november 22-én levél érke­zett Huszth Aladár bányaigazgató úrhoz Nagymányokra. Ezúttal megint a munkások fizetésemelésével foglal­koztak, de csak annyiban, hogy ér­deklődtek: Xagymányokon vájjon mennyi fizetést kapnak a bányászok? Mert ha ott sem kapnak többet, ak­kor Hidason sem emelik egy filérrei sem a béreket. Ennek a levélnek a célja végeredményben nem is az volt, hogy a munkások számára előnyöket szerezzen, hanem az. amiről a levél nagyrésze beszél: á °oat síében leié tárgy érceméhez szorosan cam tartozik rági3 Nagyságod szítos tájékozására közöljük. btr,y még a mellékelt le­vél vétele elitt ép tegnap rendeztük "Petrovits igazgató ur jf.vtdf.lma- zásat aúgusztus 1-re való vi«sze.uat6 hatállyal akként, hogy h::vi fize- téee 600,000.- kotonárs rúg. mi! ez járul 2000 koronj családi pótlék, 2000 korona nevelési pótlék és l;jo szál'itási jutalék eladott szén- cennriiég után havi 100.C-CO,- koronával garantálíar vígul élvezi a ^ bányaigazgató ur a magazint, mely. legutóbbi elszánolása szerint havi’, 187,402.- korona értéknek felel meg és ezeukivUl étkezde'nkben incyenes ellátást élvez,^ „A most szóban levő tárgy érdeméhez szorosan nem tartozik (per­sze, hogy nem tartozott az urak fizetésemelése szorosan a munkásokéhoz! Szerk.) mégis Nagyságod szíves tájékozására közöljük, hogy még a meL lékelt levél vétele előtt ép tegnap rendeztük Petrovits igazgató úr ja­vadalmazását augusztus 1-re visszaható hatállyal (tehát: november, ok­tóber, szeptember, augusztus. Négyhavi béremelés egyszerre! A munká soknak adtak-e egyetlen egyszer is négyhónapra „visszaható hatállyal" béremelést? Soha! Szerk. megjegyzése) akként, hogy havi fizetése (100.000 koronára rúg, mihez járul 2000 koro na családi pótlék, 2000 korona neve­lési pótlék és 1 százalék szállítási jutalék az eladott szénmennyiség után havi .100.000 koronával garan tálva, végül élvezi a bányaigazgató úr a magazint, mely legutóbbi elszámolása szerint havi 1S7.402 korona értéknek felel meg és ezenkívül étkezdénkben ingyenes ellátást élvez..." Úgy ék tehát Petrovits igazgató úr, mint ha! a vízben, egy-két házzal arrébb, ahol a hidasi bányászok nvo morogtak. Másfél hónappal a fent. említett levél elküldése után. 1924 január 10-én újabb levelet menesz­tettek Hidasról Huszth Aladár bánya­igazgató úrnak. Sgyuttal szives emlékezetébe jm°ia régebbi me beszélésünket is mely szerint f'.tíó 15.-én a munkások egy részének fel kiváaunk mon­dani ami szükséges azért, hogy készletünk túlságosan ne szaporodjék ami mellett Petrovits bányaigazgató ur más célokat is kivan elérni. ..EgyúHid szives emlékezetébe hozom régebbi megbeszélésünket is,. — mely szerint f. hó 15-én a muri kások egy részének fel kívánunk' mondani, ami szükséges azért, hogy készletünk túlságosan ne szaporod­jék, ami mellett Petrovits bányaigazgaló úr más célokat is kíván elérni‘ — írta az olvashatatlan aláíró levelében. A „más cél-1 pedig nem volt más, mint a bánya bezárása, az összes munkás elbocsátása. Nagyíágee lluszth Aladár bár.yaigazgató Urnák, * l- D- tói életbe léptetendő bérek tárgyában megzliaDo- dás történt acsatolt jegyzőkönyv szerint, H 18000.- koronát ajánlottunk alapfizetésnek a igy a nővén* béri 4823 K átlagos kereset mellett kellene a szakaunyt k 18000/4823 =3.7 szeresre emelni, üzen 18000 koronás alap megfelel Kányákon a vegyes / kólóm »alt és vids-ki / osanatok keresetének és igy az arány helyes maradt voln, - ds Bertrand ur nem tágított a 20000.- K -tél a mi urasig műszakot „ m s utévégre mégis belekerült 20000 K a jegyzőkönyvbe, de teztttrkTT.i. -on.gr.cz ur ;ohl ur és én/ slliatároztatott hogy az akkordok csak 3.7 szer szenit/ajnak, Sz nem fofrja kiadni a követelt 20000 K -t hanem osaYÁsOOO-t s sbből okvetlenül sztrájk lesz és valószínűleg veszedelmes sztrájk mert rős fegyverük van t.i. a jegyzőkönyvi megállapodás s a sztrájkot valószínű­leg a munkások szövetsége is pártolni fogja és követelni fogjak hogya 20000 K-t tartsuk be s hogy a szakmany 2oooo/ 4823 =4.1 szeresre emeltessék. I * külszínieknél mar a környék araihoz Jcell alkalmazkodnunk. ,,Nagyságos Huszth Aladár bányc- igazgaló Urnák Nagymányok. A í. hó 1-től életbe léptetendő bérek tárgyában megállapodás tör tént a csatolt jegyzőkönyv szerint. Mj 18000.— koronát ajánlottunk alapfizetésnek í így a novemberi 4823 K átlagos kereset mellett kel- lene a szakmányt k 18000/4823 — 3.7 szeresre emelni. Ezen 18000 koronás alap meglelel Mányokon a . vegyes (kolonizált és vidéki) csapatok ke­resetének és így az arány helyes maradt volna — de Bertrand úr nem tágított a 20000 koronától ami urasá­gi műszakot is jelent — s utóvégre mégis belekerült 20000 K a jegyző­könyvbe. De köztünk (t. i. Pongrácz úr, Pohl úr és éh) elhatároztatott, hogy az akkordok csak 3.7 szer Szá- míttassanak. Ez nem fogja kiadni a követelt 20000 K-t hanem csak 18000-t s ebből okvetlenül sztrájk lesz és valószínűleg veszedelmes sztrájk mert erős íegyverük van t. í. a jegyzőkönyvi megállapodás s a sztrájkot valószínűleg a munkások szövetsége is pártolni fogja és kö­vetelni lógják hogy a 20000 K-t tart­suk be s hogy a szakmány 20000/ 4823 = 4.1 szeresre emeltessék. A külszínieknél már a környék áraihoz kelt alkalmazkodnunk.“ Ezekután állapították meg a jegy­zőkönyv szerint a vájároknak 20.500 koronát, de egyben gondosan meg is kérdőjelezték. És az a kérdője! ott maradt végig. Addig íuríangos- kodíak az urak Peyer Károlya! ősz" szefogva. míg a különböző számlá­sokkal 3.7-38 szorzói,vámmal mégis csak 18000 koronát fizettek ki a munkásoknak, — Beláthatják, nem fizethetünk tób bet. A lignitet csak nagyon olcsón lehet eladni! — mondta a bányászok­nak Petrovits. — De mi akkor már torkig .'té­tünk vele, meg az összes urakkal’ ~~ mondja Jungblut János elvlárs. — Es megmondtuk neki, hogy az olcsó szenet olyan olcsó munkaerővel >e. hol serit bányászták volna ki neki. Mert még egy ló sem volt a 'jód isi lignitbányában. 2—300 méterr'j? esi 1- léztük a napszintre az izzadtsággal, kitermelt szenet! Amiből a munkásaknak nem jutott, bőven adatott Petrovits igazgató úr­nak. Két hónappal a munkások újabb elutasítása után Petrovits igazgató úr „szigorúan bizalmasan" felmon" dott feljebbvalóinak. Ezt megtudta a Salgótarjénj Kőszénbánya R. T. igaz­gatósága és az ügyben levelet inté­zett Huszt'h Aladárhoz: Budapest, 1024. március 5. „Szigorúan bizalmas! Igen tisztelt Bányaigazgató Ur! A mai napon a Hidasi ^5355, Szénbánya igazgatósága nak Petrovits, ottani bc- nyaigazgató állását fel­mondotta. — Oka ezen gtlgoru*m Mzilna, 1 leimondásnak az. hogy 2 bányaigazgató úr mint egy 36 millió fix jövedel mével, melyhez még 4-5 millió Korona járul, — nincs megelégedve. Mielőtt ezen felmon­dás tárgyában a Hidasi igazgatósága átlóst fog­lal. kérem Bányaigazga­tó Ur szíves mielőbbi ér tesítését hogv P. bánya- igazgató úr tevékenysé­géi mennyire becsüli és hogy nevezett ú^nafc megfelelő (esetleg nem diplomás) hetyettesréről sürgősen tudna-e gondoskodni. Válaszsorait természe­tesen a legbizalmasab- ban fogom kezelni. Express! Kiváló tisztelettel: olvashatatlan aláírás. Svid*pe*t,1924.ttérciua 5, Igen tisztelt Binyulgazgató Ur 1 A mai napon a Hida«i Szénbánya ig&zga- t<5eigav?etro?ici ottani bányalgazgató illé.«4t felmon­dotta.- Oka ezen felmondáenak az,ho£y a bányaigazgató ur mintegy 36 aillld fix jövedelmein»/,melyhez még 5 millió Korona Járul,nine« megelégedve.­..sifcsW* UielStt ezen felmondd* tárgyában a Ri- daei igazgű-tóiágn álláet foglal .Véroc Bányai gaz gat ó Ur »zivee mielőbbi árteeitáeát,hogy P.bányalgazgató ur tevékenységét mennyire beoeüll én bogy nevezett urnák megfeleli /: esetleg nem diplomáé :/ helyetteeérfcl jtlx- ggtjtgn tudna-e gondolkodni. ­VálMzeoralt termáezcteeen a legbizalaa- ■abban fogom kezelni.­Expreoe ? Klráld. tisztelettel: / ­liga. Huszth Aladár bányai gaz ga tó urnák, Ngs. Huszth Aladár bányaigazgató úrnak, Nagymányok.“ Petrovits igazgató úrnak tehát kevés’volt a négyvenimillió amikor a hidasi bányászok mind, mind nyo­morogtak. De ö nőm került utcára követelései miatt, Egyin, magasan jö­vedelmező állását még betöltője, de már kapva’kaptak utá/ia. Szükség volt Salgótarjánban is a népnyú- zókra. akik híven teljesítették uruk minden parancsait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom