Dunántúli Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-31 / 126. szám
1953 MÁJUS 31 5 NÄPLO A munka megjavításával, a hibákat elkövetők szigorú lelelősségrevonásával meg kel! javítani a Baranyamegyei „Patyolat“ Mosoda Vállalat munkáját 1951 augusztusban alakult meg Pécsett a Baranyamegyei „Patyolat“ Mosoda Vállalat. A város dolgozó asszonyai örömmel vettek ezt tudomásul, mert a „Patyolat“ hirdetései szerint, a legnehezebb házimunkák" egyikét — a mosást, — olcsón, gyorsan, szépen a vállalat végzi majd el helyettük, több idő jut munka után pihenésre, tanulásra, szórakozásra. A Baranyamegyei „Patyo'al“ Mosoda Vállalat azonban ucm c oll meg a vért Ilii vele menyeknek. A vállalat közel másféléves működési ideje alatt odajutott, hogy elvesztette a dolgozók bizalmát s ma — há a „Palyolat''~ról van szó, - sokan csak kézlegyintéssel fejezik ki véleményüket. Amikor megalakult a vállalat, a üelyiipuri minisztérium, a Baranyamegyei Tanács ipari osztályával egyetértésben — Alföldi Lászlót igazgatónak. Amrein Jánost pedig műszaki vezetőnek nevezte ki. Alföldi László és Amrein János szerezték be az üzem megindításához szükséges gépeket, berendezéseket, ők intézkedtek a Szábadság-út 13. szám alatti telephely átalakításáról és berendezéséről — egyszóval — olt voltak mái a vállalat bölcsőiénél, Hogy végezték azután a munkájukat? Arról beszéljenek a dolgozók panaszai. A vállalat üzlethelyiségei közül csak keltőben — a Rákóczl-útiban es a Kossuth Lajos-ulcaiban —van panaszkönyv, de ezek korántsem 'öklözik vissza azoköf az állapotokat, amelyeket ji fclc'ötlen vezetés teremtett Sebők Kálmán november 12-én beadott mosásra három dunyhahuzatot és három lepedőt — még decent bét hatodikait sem kapta meg. Kiss Iván egyetemi hallgató február elsején egy ballonkabátot adott be tisztításra. Március 7-rc Ígérték, többszöri ígéret ellenére. — amelyet a központ vezetői teltek, — még március 28-án sem kapta meg. Palotai Gyözőné mecseks/.abolesi lakos a Kossuth-utcai boltba február 7-én gyapjút adott festésre. Február 21-re ígérték a festést: de március 23- án még mindig nem volt készen. Dómján Lászlóné február 23-án „kilós ruhái" adott be mosásra, április 24- én még mindig nem kapta visz- sza. Borbás Gedeon hirdi mechanikus felesége januárban hálósmosásba adta ruhaneműit. Csudálatosképpen — habár késve. — de. mindent visszakapott egy flanel] babapaplan kivételével. „Az kicsúszott a háló- bdl." Hasonló módon, veszett cl sok dolgozó munkaruhája, lepedője, kabátja, ingje. De panaszaikat hiába írták be- a panaszkönyvbe, mert Alföldi László nem vette figyelembe azokat. Farkas József könyvbe jegyezte panaszát: „IV. 17-én egy öltöny vászonruha festését V. 17-re ígérték. Pontosan eljöttem, azóta ötször voltam a ruháért. V. 28-án azzal utasítottak cl. hogy "nincs itt a raklárkulcs. Arról győződtem meg, hogy nem képviselik lelkiismeretesen a munkások érdekeit." Alföldi László ahelyett, hogy a komoly bírálatra megfelelő intézkedést eszközölt volna, beírta a könyvbe: „A kartárs, akinél a raktárkulcs volt, elment a postára.“ Ez volt az elintézés módja. Farkas József gépkocsi- vezető pedig tovább járhatta ruhájáért a kálváriát. Vólfányi Árpádné Szabadság út 42 szám alatti lakos ágylepedője elveszett mosás közben. Jogos panaszát beírta a panasz- köuybe. A vállalat igazgatója ezt írta a „megjegyzés" rovatba: „Nincs. Alföldi László". Sok esetben félre- ve/elték a dolgozókat. Stróbl Zsig- mond is beírta panaszát a panaszkönyvbe május 9-én. „Kérem, hassanak oda, hogy a tisztítandó holmit az ígért határidőre fejezzék be." Az írás áthúzva, alatta egv másik megjegyzés: „U. i. a későbbi utánjárásnak alapján a fentieket kérem törölni, mert nem a vállalatvezetők hibájából késett a ruha, hanem anyaghiány miatt." í'M'.'n A vállalat vezetőinek, Alföldi László és Amrein János bűnös tnu’asfttásábői nctu Javították meg időben a mosógépeket, a mosásra adott holmik közül sokban kárt okoztak. Amikor a dolgozók az üzletekbe mentek ruháikért, jogosan háborodtak fel: ők nem rongyos ruhát adtuk át tisztításra, kártalanítsák őket! Alföldi és Amiéin ilyen esetekben nem a rendeli kezésre álló 3000 forintos, keretet használta fel kártalanításra, hanem felháborító módon ngy jobb ruha* darabul — egv másik dolgozó tulajdonát — adták át a sértett félnek. Egész labirintus keletkezett így és azok jártak minden esetben a legrosszabbul, akik későn vitték el a ruháikat. Ugyanis addig a „jólelkű" kiadók kiselejteztek mindent. Szerkesztőségünket nem egy dolgozó kereste fel jogos panaszával, s mikor leküldtük őket az üzemhez, kesernyés mosollyal tértek onnan vissza: „Kaptunk ugyan ruhát, talán jobb is, mint amit beadtunk, de ez nem a miénk!“ De nemcsak ez volt jellemző a ..Pa tyolat“-ra. Kétségtelen, a vállalat indulásánál voltak nehézségek és még ma is sokszor ütköznek az ott dolgozók elháríthatatlannak tűnő akadályokba. De az Is tagadhatatlan, hogy azok, akik a Baranyamegyei Patyolat Mosoda Vállalat beruházásait terveztek, komoly hibákat követtek cl. „Ki'clc’tctlék“ a beruházásokból a do gőzöli egészségvédelmét szó.gólé berendezetteket. Amikor az emeleti vasalót és szárítót megépítették. ..elefelejtették“ beszerelni a levegőtisztító berendezéseket. „elfelejtettek" a. dolgozóknak munkaköpenyt, bakancsot, védőkötényeket vásárolni és csodálatosképpen „elfelejtették" azt is, hogy a mosodában és a szárítóban dolgozók nak védőételt és italt kötelesek adni. A tisztiorvosi hivatal ezekre a hiányosságokra felhívta Alföldi László figyelmét és határozatot is hoztak, amely szerint a mosodát és a szárítót nem lehet addig üzemelletni, míg a megfelelő munkavédelmi berendezések el nem készülnek. Alföldi László áthágta ezt a határozatot és még ma is furcsának találja a kérdést: hogy tudtak a dolgozók egészségéről megfeledkezni? ,.A helyiipari minisztériumból itt voltak huszonhatszor, de senki nem szólt, hogy ez hiba volna!" — mondta és hozzátette: „Nem figyelmeztettek minket a megyei tanácsról sem!“ A vállalatnál Alföldi László igye* kezeit „baráti légkört" teremteni. Orbán Jenőné kiadóként került a vállalathoz. Ebben a beosztásban többé-kevésbbé jól végezte munkáját az első időkben. A későbbiek folyamán Orbánné vezette be cs védelmezte azt a módszert, amely szerint elcserélték a dolgozók ruháit és számos embert megkárosítottak. Alföldi László nem mert fellépni az ilyen „módszer" ellen, mert észrevette, hogy Amrein János művezetőt és Orbán Jenőnét közelebbi szálak fűzik egymáshoz. A dolgozók véleménye szerint pedig Alföldi Lászlónak és Amrein Jánosnak „volt tartani valójuk“ egymástól. ■— A rossznyelvek szerint megvolt az oka annak, miért nem tartottak kél éven kérésziül leltárt a Vállalatnál. Ugyanis, amikor nemrég megtartották az első leltárt, többszáz lepedőnek és egyéb ruhaneműnek nem találtak nyomára sem. Alföldi László feleségét pénztárosnak tette meg a Kossuth Lajos-utcai üzletben — természetesén — minden ellenőrzés nélkül végezte az asszony munkáját. Egész mondákat szültek á dolgozók arról is. hogy Alföldi László az iroda ..kedvelt" hölgyeit, Tilte Zsigmondnét és egv társát, munkaidő alatt cukrászdába vitte, természetesen „saját“ költségén. Hogy Or- bánnénak is kedvezzen, — hiszen 'zzel egyben Amrein János kedvében is járt. — kineveztette a mosoda művezetőjének azzal az érvvel hogy „szegény, úgyis sok társadalmi munkát végez, legalább legyen neki megfizetve valami.“ Közel kétszáz forinttal emelték így fel Or* bánpé fizetését, aki a „társadalmi“ munkákért havonta ezenfelül 250— 350 forint túlóradíjat fizettetett ki magának Amrein János műszaki vezetővel együtt. Ilyen körülmények között nagyon kifizetődő volt a Baranyamegyei Patyolat Mosoda Vállalatnál ..társadalmi" munkát végezni, Orbán Jenőné és Amrein János számára, ami nem volt más mint túlóradíjért és kiszállási díjért vállalt vidéki kirándulás. A;fold5 László tnagalcöré gyűjtötte ismerőseit. Hetényi Dezsőt — nagyon régi ismerősét, aki a MÉH szigetvári telepén volt vezető — minőségi ellenőrnek hívta a vállalathoz. Hetényi Dezső vállalta a munkát, de ahelyett, hogy a minőség terén lévő hibákat kijavította volna, felcsapott kiadónak, egész napon át azon fáradozott, hogy^ a dolgozók által sürgetett ruhadarabokat keresgélte. A minőség ellenőrzésére soha nem szakított magának időt — így történt aztán, hogy a minőség csak romlott. Alföldi László ezt tétlenül nézte, sőt még sajnálta is barátját a „túlzsúfolt munká“-ért. Erkölcsi alapja nem volt ahhoz, hogy bírálja Hetényi Dezső munkáját, mert ő sem dolgozott jól, s mert a Nádor kávé- • Jzában rendszeresen együtt szórakoztak. S hogy Hetényi Dezsőnél sem volt minden rendben, azt bizonyítja. hogy amikor megérkezett az új vállalatvezető és érdeklődni kezdett az ügyek menete iránt, — sürgősen szabadságra ment. A „baráti" szellem kialakítása hozta magával, hogy a vállalatnál nem volt rendes könyvelés, senki sem tudta, hány ezer forint hiányuk volt például a Kossuth Lajos-utcai üzletben, hány ruha, kabát és egyéb ruhanemű veszett el. hány dolgozót kártalanítottak, hogy hova tűntek el a lepedők, a köpenyek, nadrágok, kabátok. Senki, semminek nem volt felelőse. Alföldi László ..vezetési stílusa“ is egy régi igazgatóéhoz hasonlítóit. Ezekért a hibákért elsősorban Alföldi László, volt igazgató, jelenlegi műszaki vezető a felelős. Népünk reábízta egy vállalat vezetését, s joggal várhatta volna, hogy ebben a munkában megállja a helyét. Alföldi László ehelyett visszaélt a bizalommal, kárt okozott a dolgozóknak s meg saját üzeme dolgozói ellen is vétett, amikor áthágva a párt és kormányhatározatot, elmulasztotta a munkavédelmi berendezések felszerelését, a védőélelek beszerzését, nem biztosította számukra a munka törvénykönyvében előírt juttatásokat. Ugyanakkor fel kell vetni a megyei tanács ipari osztályának felelősségét is, amely egészen ez év elejéig nem törődött a vállalattal, nem nyújtott segítséget abban, hogy a hibák elburjánzását megakadályozzák. Az ipari osztály dolgozói is megtűrték azt, hogy a dolgozók ne kapjanak munkaruhákat, védőételeket, engedték, hogy Orbánné „csereberélgesse“ a dolgozók mosásra beadott ruháit, hogy művezetői beosztásban, művezetői tizeit issei régi helyén végezzen — kimondottan káros — munkát. Feltétlenül felelős a hibákért a Helyi Ipari Minisztérium is, amely kizárólag csak ebben az évben foglalkozott a baranyai „Patyolat'Mal. A minisztériumból leküldött „instruktorok“ csuk ritkán adtuk megfelelő segítséget a vállalat munkájához. Alföldi László szerint például még soha nem vették észre, hogy hiányoznak a munkavédelmi berendezések az üzemből és ezt „nem is forszírozták“. Véleményünk szerint, azok az instruktorok, ákik az ilyen — enyhén szólva hibákat — nem veszik észre és úgy akarnak a vállalattal feladatokat megoldatni — bürokraták és nem méltók arra, hogy azt a feladatkört betöltsék, amellyel megbízták őket. A megyei tanács ipari osztálya — új dolgozókkal — nemrég megkezdje a Patyo’at-nál lévő hibák felszámolását. Kovács István elvtárs személyében úi vezetőt állított a vállalat élére, akinek első feladata volt, hogy a munkát műhelyrészenként megszervezze, a ruhák átvételét és kiadását előre utalványozza és ellenőriztesse, valamint a főkönyvelő segítségével a nyilvántartás helyes vezetését megoldja. Az új igazgató biztosította a dolgozók jogos követeléseit: a védőélcleket és italokat, valamint az egyes egészségügyi berendezések mcgéplttetését is. Most már a dolgozók munkaruháinak és egyéb munkavédelmi felszereléseknek megvételére is sor kerül. Kovács elvlársnak gondja van arra is. hogy azokat a dolgozókat, akiket a régi vezetők megkárosítottak —- kártalanítsák, ha jogos a követelésük A munka megváltozott a „Patyolatánál, de ez még nem minden. A megyei tanács ipari osztálya Amrein János, volt „Patyolat“-os műszaki vezetőt a fenti mulasztásokért nem vonta felelősségre, igazgatónak nevezte ki a pécsi Minőségi Ruhaipari Vállalathoz. A Helyi Ipari Minisztériumnak pedig „komoly“ tervei vannak Alföldi Lászlóval, állítólag új üzemet szervez majd Kecskeméten. Ha ezt teszik, — megint kecskére bízzák a káposztát. Nines semmi biztosíték arra. hogy a Baranyamegyei Patyolat Mosoda Vállalatnál végzett munkájuk után _ú,i munkakörben, mint felelős vezetők, megállják a helyüket. A Helyi Ipari Minisztérium kellő ellenőrzés nélkül nem szerveztethet, Alföldi Lászlóval új üzemet, — mert a dolgozók ellen vét azzal! Gondoskodjanak minél előbb arról, hogy Alföldi Lászlót, Amrein Jánost és Orbán Jenőnét felelősségre vonják és méltóképpen meg is büntessék őket! Ez a mi véleményünk és ez a dolgozók jogos kérése is! Harsányt Márta—Ifergct Ilona Cirku«z, vagy »zíuművészét ? Május 25-én a pécsi Nemzeti Színházban „Ne játssz, a tűzzel!" címen vidám műsoros estet rendezett az Országos Tűzoltó Egyesület helyt tagozata. A színház zsúfolásig meg telt mind n délutáni, mind az esti előadáson. A nézőket vonzották élen. járó művészeink: Tolnai Klára két- szeres Kossuth-díjas, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, Mészáros Ági, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A cél nagyon szép volt: játszva tanítani. Sajnos a megvalósításba hiba csúszott, mégpedig nem is kicsi. De nézzük előbb a jót. Tolnai Klára Shakespeare „Unni' ó és Júlia“ e. drámájából adta elő az erkély-jelenetet, amelv még így kiragadva is nagy élményt nyújtott. Szerepét átélve és nagy művészettel játszotta. Mészáros Ági székely ivépballadákut mondott magávalra- gadóan. kedvesen és — noha számai már eléggé ismertek voltak — megérdemelt nagy tapsot kapott. A töhbi szereplőről cs műsorszámról azonban nem mondhatunk sok jók A konferanszié végteíéiiii' lapos és unalmas volt Sajnálattal vegyes unalommal figyeltek a nézők. akiket Kállai István belyenkint drasztikummal próbált tapsra kényszeríteni Syenes Éva ahelyett, liogv jó! énekéit volna, n sikert régi, elárult fogással ágy akarta kicsikarni, hogy állandóan mónkáll és időnk int. ruháját fölhozva a térdét mutogatta. Fekete Páltól éneket vártunk.Ehelyett beszélni kezdett arról. hogy. a pocakjával hogyan szerepelt n strandon, liogv ez mennyiben segítette a tűzoltók munkájúi, nem tudjuk. Láttunk egy jelenetet is. amelyben^ meggyőzték a gazdát és ennek révén a pécsieket, hogy a szénakaz- lakat 20 méter távolságra rakják a lakóházaktól. (Kossuth Lajos-urcai- a.k Figyelem!) A gazdát alakító Fekete Pálnak igen tetszhetett a ,.ne pofázz, mondtam mán, liogv ne pofázz!“, mert ezt többször ismételgette. A közönség igényének semmibevevése volt az is, hogy kényelemből csupán a nadrágja hajtókáját tűrje föl és készen volt a falusi „gazda- műi rág." Látható volt azonkívül egv pincér, aki hosszú perceken kérésziül gva- logló versenyt rendezeti a színpadon, miközben így kesergett; _ ..M' i tegyek, liogv buta ne legyenA nézők egy része sajnálatból az igen fáradságos produkcióért, mas rés/<• pedig érdekes cirkuszi attriuvcioimk tartva, tapssal jutalmazta a színészi, aki nem volt rest és még ráad ist is gyalogolt. Szerepelt egv bűvész, is, aki az első sorból fölcitált gyanútlan nézővel így társalgóit: „Azt mondtam, hogy leiieljen a kártyára és rúküpóH, miért köpköd?“ És ez nem véletlen volt, mert ugyanezt a szellemességet" a délutáni és az esti előaoi-ori is elsütötte. Palóc/ László a „János Vitézéből énekeli. Úgy látszik, ha álmából f<>i- serkentenek egy pesti énekest, hogy azonnal vidékre kell utaznia vendégszereplésre, szó nélkül elvállalja: „Majd énekelek valamit a Iá- nos vitézből.“ Unalmas már minden vendégjátéknál ugyanazokat a számokat. ugyanazokat a vicceket hallani (Pl. egy közismert papagáj viccet ebben a szini évadban négyszer elmondtak a pesti vendégszereplések ulkalriiával.) Igen sokan a «szünetben otthagyták az előadást és ez értbe,lő. Nem szabad így visszaélni a dolgozók jóhiszeműségével. Nem ezt várjuk a Vendégszereplésektől. No higyj.ék egyes pestiek, hogy ha Pécsre jönnek, vagy bárhova vi. (lékre mennek, ott tömény ősköd várja őket. Pécsnek is van színháza, vannak jó színészei, akik ilyen műsorral nem mernének a közönség elé lépni. Miért engedjük meg akkor a pestieknek ? Mai kultúrpolitikéjik egyik fontos célja: közelvinni a várost a faluhoz, a fővárost a vidéki városokhoz. Reméljük és elvárjuk, hogv a jövőben akik ezért esetenként felelősek, a szocialista művészetet hozzák, amelyet élvezni tudnak és amelyből tanulhatnak a vidéki városig; szórakozni kívánó dolgozói. Borsos Józset /ipái ha'aliffSEskoilás Rántás Janit kissé csintalannak ismerték a Juliiban, Hétköznapi foglalkozásának tekintette óz’ ablak és lám- pstöréseket. Ünnepi murinak számítottak náln azok az <ifhalmait, amikor a keritésfestés. ház odakészítelt festéket, a patak kanyarulatában a vízbe ömölte és néhány méterrel lejjebb mosással foglalkozó asszonyok rnhá. jut, de még a lábszárát is zöldre festette. Kisebb gyermekiket lábmozgatást és fárad, súgót nem kímélve, me ne trendszerűen Inog kergetett V-szöges csúzlijával. AMI, hogy odahaza unatkozzék, gyakorta megmentettek az atyai verések, de még így se igen bírt csemetéjével idősebb Hántás János, aki amellett, hogy az apa és a családi rend. fenntartó közeg szerepét följötté be, még tanácselnök is volt a faluban. A tanulással megszakította a diplomáciai kapcsolatot ez ifjú Rántás. — Levizsgázom én úgyis, — mondta ősz- láhjtársainak. — Majd az apám elintézi. A ’ tanítónak is kifejtette hivatalos állás, pont ját. — Már régóta figyelem, hogy a tanító űr rám acsarkodók. Beter- testiem ezt az ügyet a papámhoz. A tanító meg sem rezdittt erre a vészijósló közlésre, hanem zavartalanul megismételte a kérdést: ..Meny. nyi kilencszer hét Ilyen csntáridsokteal muh az i<lő. Bertalan tanító nem sajnálta a fáradságot és megpró. báli külön is foalalkoz- ni az ifjúbbik Rántással, de annak nem fült a foga. a tanulásra. Ezt, azzal is bizonyítani kívánta, hona tankönyveiből léglökéses panir repülőgépeket csinált. Mint mondottuk, jó apja időnként az ölébe fektette és kézzel• fo g ha tó magyarázatát adta ellenvéleményének. Gyakran beszélgettek a. Rántás család idősebb tagjai a i fájától messze cselt csente'é. ról. — Nincs ennél haszontalanabb kölyök széles e világon — foglalta össze a véleményeket c családapa. Általában az építő bírálat hangján emlékezett meg lurkójáról és nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy fia megnyerné a versenyt a rossz kölykök közölt. Aztán ahogy csütörtökre péntek követke. zik, úgy változott meg az egyik napról a másikra Rántás tanácselnök véleménye. — Szeretném látni azt az emberi, aki azt mondaná a fiamról, hogy lusta a tanuláshoz, vagt/ hogy bár. mennyivel is rosszabb, taint a többi gyerek — magyarázta a tanács, titkáriunk, aki ekkor már éppen egy hete '.rreste a munkatervét, elhatározta ugyanis, hogy végelvet a kapkodó munkának. A ion ban a csörömpölésre, még ö is felkapta a Hókból a fejét. Bedőli az ablak. Odalent az utcán éppen most sted te a lábát az ifjú Rántás, d többi gyerek csendesen játszadozott az árokmenti gyepen — Hát most mondja meg — kérdezte ar idő sebb Rántás. — Nem kedves ez a gyerek? A tanácstitkár orra még rdngatódzott az ijedelemtől és fagyos lelkesedéssel nyögött Igent. — Na latjai ßs ezt a gyerekei! Ezl a gyereket buktatta meg az a reakciós Bertalan számolásból! Nem azért mondom, de az én fiam nem olyan, mint aki ezt megérdemli. Ifjú Rántásnak öröm lett otthon az élet, mert az apja minden kíván- ságál tclcjsitetle és a veréseket levette a napi rendről. Ilyen < jn e.s ilyen okos gyereknek nem jár a verés. Inkább a tanítót kéne megverni. — hav. goztatta, úton, útfélen. Viszont Rántás olyan tanácselnök roll, aki nem ver bottal, hatiem Bertalan! Is behívatta és közölte vele, hogy nézzen más lakás után, meri a község hatósági célra igénybeveszi eddigi lakását. A továbbiakban Rún tás egészen leegyszerűsítette az osztályharcot, mert. a kalikókkal többé nem törődött, csak Bertalan tanítóval foglalkozott addig és egy nappal sem tovább, amíg a falusi párt szer. vezet titkára észhez nem térítette. Könnyen ment az nagyon. Dobó elvtárs, n párttitkár, az ifjú Rántással jelent, meg az apja irodájában. A gyerek megállt az íróasztal előtt és inge- kezelt eltakarni fekete térdét. — Édesapám, a Dobó bácsi elmagyarázta mikéin. hogy akkor leszek a legelső qyer-k n faluban, ha a legjobb leszek, Ciondoltam eddig, hogy fordítva is lehel... A pótvizsgán pedig majd meglátta, hogy átmegyek. CsakI kérje meg édesapám Bertalan tanítói■ hngg segítsen, mint eddig ás köszönje men néki, hogv csak egyből buktatott el. — Ej... De buta ez a költjük — vakarta meg az üreg Rántás a •tarkóját és rdnevelrtt e csendesen mosolyáé Dobóra. — Szégyenbe hozza az apját „ régén még megjavul. Csak rz mentett* meg Rántást a további önkényeskedéstöl és a holtbiztos leváltástól. Softs* tudni, hogy valamilyen rosszban mi a jó. ügy látszik ez a rossz gyerekekre cs a tanácselnökökre is áll.
