Dunántúli Napló, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-28 / 304. szám

Jl»a DKÜEMUEB 28 NAPLÓ 5 Leveleink nyomában 11 ""■■■ ■ i ■ - f Az építő bírálat visszautasítása az éberség eítorapulásáboz vezet Bükkösdön is Szeptember 2G-i iapszáimunklban kö- zöjtiik Bápsác« János tisztiiekoiá-s növendék üzenetét a bükköfldii fiata- • •irtóz. A Biikkösd községből bevo- mim fiatal tisztikkolá« ebben a 1«- vé'Jffn éberségre, az ellenség elleni harcra szólítja fel az otthonroaradt UlbZ-fiatal okát. „Gerincesen lépjetek fel n küld• kokkal szemben! — írta Bársies elvtárs, — Tudom, hogy most meg- útitok és gond alkottok, hiszen a falu párttitkára, Sósain Jánosné szériát nincs Bükkösdön kiddle. A ti feladatotok is. hogy harcoljatok az ilyen nézetek ellen, hogy har- rtotfotok Sehmelás és Pafeszter cséplőgépet kulákak és Weiszmaiin dános cselédtartó boltos-indák el­írni, akik ma „becsületes dolgozók“ képében akarnak ártani a falu né­pének". A levél megjelenésié után azt vártuk, hogy Során elvtársnő megköaanöi Bárdos elvtárs figyel­meztetését és azonnal intézkedik, hogy a báránybörbe bújt farkasok­ról lerántsák az álruhát, intézkedik, hogy a knlákok valóban kuiákokként legyenek kezelve, progresszív adót és beadást teljesítsenek. így vártuk, de nem így történt. Sován Jánosáé, Bükkívd párttitkára válaszlevelében felsorolja Bärste« elviár* fiatalkori eeínyjeit, — nem kis mértékben felnagyítva azokat — rágalmazónak nevez; az éberségre intő tteztttskolást és legvégül így kel a Bár*ice János által kuláknak neve­zettek védelmére: „Ami pedig az éberséget illeti, ki min pék, hogy Búr.sirs János le- gyem olyan éber, mint a bükköseit párttitkár, akinek munkáját, a já­rási pártbizottság sem becsülte le. mert az éberségben és a kulákok elleni harcban megalkuvást nem is­mert. Mindenesetre pártunknak ér­deke, hogy sem jobboldali, sem baloldali el hgjlást ne vigyen be munkájába, mert. ezzel sokkal töb­bet árt, mind használ a célnak. Nem érdeke pártunknak az sem, hogy a kis- és középparaszt súgót a párttól és népi demokráciánktól elidegenít­se, de érdeke az, hogy meggyőzze és a célnak megnyerje. Ez azonban nem éberség ellen elkövetett, me. réngled. Során Jánosné, Bühkösd. I. kér. MPT titkár." Iv két le véri nyomában megvizsgál­tuk, melyik levélnek, melyik levél­írónak van igaza. Vájjon Bársies Já­nos tiszti iskolás tart-o kuláknak be­csületes dolgozó parasztokat, vagy pedig azok a „becsületes dolgozó parasztok“ népünk l-cgvcszettebb el­lenségei: isarokibahúzódott ugrásra váró kizsákmányolók? A tanácsinál érdeklődve csupán két knláko-t ismernek. Ugyanazokat, aki­ket Sován elvtársnő is kukákként tart nyilván. De hol vannak a többiek? We-.szmann János, Paleszter, Sekmc- lá* János, akikről Bársies elvtárs irt? Természetesen a dolgozó parasz­tok közé besorolva tartja őket a ta­nács. Pedig hát Boncze József tanács­beli dolgozó — akii Sován elvtársnő válaszlevelét gépelte — jól tudja, maga is elmondja, hogy a felsoroltak­nak cséplőgépjük volt, Schmelás csak a felszabadulás után adta el génét, esplédet is tartott, másiknak üzlete, szolgája volt, földjét bérbe adta ki. Hízott tehát mások zsírján, élt a dolgozó parasztéit verejtékén — de azért nem kulák, legalább is Sován elvtársnő szerint nem. Ezek fennének hát azok a közép- és kisparasztok, akiket — Sován elvtársnő szerint — inog kell győznünk és a eél, a szocia­lizmus építése szolgálatába kell állí­tanunk?! Ezeket nem szabad népi de­mokráciánktól elidegeníteni?! Hát le- het-e fából vaskarikát önleni?! Leliet- e meggyöz.n; a kulákterpeszkedésihcz, henyéléshez, kizsákmányoláshoz szo­kott kulákot a munka, fontosságáról, a dolgozók hazája építésének fontos­ságáról? Hát van-e idegenebb szá­munkra, mint a szabotáló, tender­kódé, kupeckedö kulák? És van-e ide genobb a kulálk számára, mint a dol­gozó nép? Sován elvtársnő Bársies eb-tára levelének 1 ©közlése után elismerte hogy az idézett levélben felsoroltak kulákok és ezt az elismerést Schweit­zer elvtárs., egységes pártszervezeti titkár szerint aláírásával is megerő­sítette. Utána azonban visszavonta szavát. Pedig Sován elvtársnő párt­iskolát is végzett, tanulta és nyugod­tan feltételezhető, hogy ismeri pár­tunk p arasz t p o 1 iti k áj ál, tudja, hogy ki kulák. ki nem, k- kizsák-mánvréó^ ki becsületes dolgozó paraszt. Tud­nia kellett azt :o. hogy ezek a cséplő- gépes, üzlete* kizsákmánvolók nem soro’hatok a becsületes dolgozó pa­rasztok közé. Ifogvan sorolhatták a dolgozók közé például az öreg Weisz- mannt, aki évek hosszú során át ki­zsákmányolta a Karáeodfáról szár­mazó Hunyadi elvtársit, aki most néphad*eregitnk örnu-stere? „Elfiinik a kulrtM'öld. sokszor a kulák és állatállománya ., — mond itta Horváth Márton elv társ és mintha BíikkösdTől beszélt volna. Itt is sorra tunt el a ku’á'k fö'dje, hogy megjelenjen, mint dolgozó pa­raszt, vagy elmenjen a városiba — minit Papp Antal és lánya, Jeszenszky István és még máhány-an tették — és letagadva kuiákvollukat, ártsanak, ahol csak tudnak. ..Az opportunizmus egyik legsú. lyoscbb megnyilvánulási formája — mondotta Horváth Márton elv- társ — az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt­ós íanáesszervehik nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. A falusi osztályba«' első vonalában harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, bogy ma Magyarországon a kizsákmá­nyoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kulák.'4 Horváth elvtárs szavai Sován elv- társnőre is vonatkoznak. Hiúsága, sértettsége, a birkáihoz v.a’.ó rossz viszonya volt c az oka, hogy nem fogasba el Bar­stes elvtárs segítő bírálatát — nem tudjuk. Az azonban tény, hogy a ku­lákkérdés tisztázásának halogatásával nem használt, hanem ártott a párt­nak. Ma már olt tartanak Bükkösdön e halogatás eJenére is. hogy tudják kulákokról és nem dolgozó parasztok­ról írt Bársies e'.vláirs, A „kulákká nyilvánítást“ azonban csak az elkö­vetkező éviben akarja a tanács meg valósítani. Mánpedig nőm kell erre annyit várni! A kulák-ág alól kibújt kizsákníányoV>kr.a haladék nélkül ki kell vetni a fennálló törvényes rende­lő lek és határozatok szerint előírt beadást! Egyetlen percig sem szabad tűrni, hogy a cséplős, boltos, cseléd­tartó kulákokat a dolgozó parasztok­kal egvsorban említsék akár adó. akár bez'is tekintetében! Sován Jánosa«? elvtársnőnek le. kell' vonnia » tanulságot a két levélből Bársies Janó« clvlárs és saját írásá bő’. Rá kell ébrednie, hogy reá is vo­natkozik, hogy „Az önhittség, az elbizakodottság és az ebből folyó opportunizmus az ellenség szövetségévé válik'' mint ahogy Horváth Márton chtárs nioiad.itta. Sevan elvtár®nőt is az ered ménveken való megnyugvás, az ön liittség tolta fel a kulákok védöitev- védévé, Az alulról, jövő bírálat, a dol­gozók kezdeményezése, forradalmi ébersége minden bizonnyal segítőn fogja Sován eMársnőt, hogy az egy­séges pártszervezet támogatásával ki­javítsa az elkövetett hibát és lUik- kösd még szebb eredményeket érjen el, hogy ne harmadik, hanem első helyet foglalja el a beadásban a pécsi járás községei körött. A párttagsági díj ponfon fizetése a párthoz való hüs~g és ragaszkodás egyik fokai 'roje A Szervező Bizottság április 10- határozata azt a feladatot tűzte pártbizottságok és alapszervezetek elé, hogy ,,meglelelő politikai neve- lőmunlcával... legkésőbb ez év vé­gére minden obipszervezetben el kell érni, hogy megszűnjön a tagdíjhál ralék, s meg kell követelni minden egyes párttagtól cs tagjelölttől, hogy rendszeresen fizesse a párttagsági dl. lat," A Szervező Bizottság határoza ta óta pártszervezeteink jelentős eredményeket értek el a tagdíjfizetés munkájában. A 73/1 Építőipart Vál­lalat pártszervezeténél a legutóbbi három hónap alatt jelentősen eme! bedett a tagdíjfizetés átlaga. Szép eredményt ért el az újhegyi párt* szervezet, a Kesztyűgyár, a Térpia gyári Egyesülés, a Köztisztasági Vá! 1«lat, á Baranyamegyci Gépjavító Vállalat, a gyárvárosi területi párt szervezet és ezeken kívül más pán-,, szervezetek is Ezeknél a pártszerve* z el éknél csaknem mindenütt 100 szá zalékoa volt a novemberi hónapban a tarjjn.rulék befizetése. Az élenjárók példáját azonban nem minden pártszervezetünk követ­te. Még a mai napig Is több olyan pártszervezetünk van, mint a Porcelángyár és a Sopiana Gépgyár, ahol nem kielégítő a párt tagsági díj befizetése. Ezeknél a párt szervezeteknél elkövették azl a hí* bát. hogy a pártszervezetek vezetői jórészt a gazdasági felelősre bízták a párttagsági dijak beszedését, ahe­lyett, hogy a pártcsoportokat és a népnevelőket mozgósították volna ar. ra, hogy a párttagság sorai között politikai felvilágosító munkát fejt­senek ki, A pártbiza.lmi elvtár*ak és a népnevelők nem ismertették kel- lóképpen, hogy a tagjárulék befize­tése a párthoz vaM tartozás egyik lontos Ismérve, a pártszervezeteink egyrésze elhanyagolta a politikai fel világosftó munkát ós Inkább gazda­sági ügyként kezelték a tagjárulék befizetését N.m harcoltak a párttag­sági dfj pontos befizetésén keresz­tül azért, hogy: a kötelezettség be­tartásával ii párt iránti s*eretetre ne­veljék a párttagokat. Egye* pártszervezeteink nem for­dítottak kellő gondot a Köznonti Ve­zetőség 1949 március 5-i határoza­tának tudatosítására sem. amely ki­mondja. hogy a párttagság a fizetés arányában tegyrn eleget a fagdíj- betizetésnek. Ezért fordult elő az. hogy „egyes párttagok a munkabé­rük szerint fizetendő tag járuléknál kevesebbet lixtnek A Sonia.na Gépgyárban Pintér és Barna János sztahánovi-sták elhanya­golják kötelezettségeiket a tagdíj- fizeté* terén, mert kevesebbet fizet* nek. mint amit kellene. Ugyanezt t-a pa.setaljuk a Húsipari Vá'ia'at párt. szervezeténél i*. ahol Háncs Gyula művezető és Dobos István személy­zeti e’őadó sem tesznek eleget párt iránti kötelezettségüknek, az is elő fordul, hogy nem fizetik be rend­szeresen a tagjárulékot sem. Hasonló példákat lehetne felsorolni a Koksz­müvek pártszervezeténél is, ahol szintén nem tartják be a Köziponti Vezetőség idevonatkozó határozatát. fl MESZH3RT álnál páríszervezeleinc még sok a tennivaló a tagjárulék- fi-zetésbon. Nagv lemaradás mutatko zíilySzéchenyi'aknán, ahol a pártszer­vezetek elmulasztották a politikai felvilágosító munkát. A pártbizalmf elvtársak és a népnevelők nem ma­gyarázták meg kellőképpen a párt­tagoknak, hogy a bányászok azok. akik az ipari dolgozói, között a leg­magasabb fizetést kap ják. Nem mond­ták el, hogy a tagjárulék pontos bérfizetése terén elsősorban nekik kell elöl járni. Lényegesen jobb a helyzet István* és Petőfi-aknán, de itt i» van javítani vbió. El kell mon­dani népneve őinknek a Szervező Bizottság határozatának azt a pont. ját is, amely kimondja, hogy „minden párttagnak a Központi Vezetőség ál- tál a jövedelem arányában megáPa. oltott tagdíjat kell fizetni.“ Kalinin elvtárs. a moszkvai párt- szervezetek titkárainak értekezletén többek között: mondotta: ,/is nem fizetitek pontosan a tagsági díjat. el. árul fátok, hogy nem törődtök a pár­tái, hogy közönyösen fogjátok fel a ]>úrtköteUssegetiket.'‘ Kalinin elv­társ szavai is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy párt iránti szerete- t'.nket a tagjárulék pontos befizeté­sen keresztül is meg kell mutatnunk. Pártszervezeteinknek feladata, hogv még ebben az évben olyan munkát fejtsenf k ki. a pártbizalmi és a nép­nevelő elvtársakon keresztül, hogy minden egyes rárttag és tagjelölt maradéktalanul fizesse be a párttag­sági diját. Pártbfasalml elVíársaink- nak és a népnevelőknek meg ke!! magyarázniok: az új esztendő hez.de- tén kerül sor az- új párttagsági köny- i ?k kiosztására. Csak azok kaphat, jók kézhez az új párttagsági köny vet. akik még ebb-n az évben befi­zetik a tagjárulél ot. Pártszervezeteink ért essék mse s wl'agségpl, hogy minden kommunistának köte­lessége a tagdíj pontos befizetése Ennek érdekében helyes, ha párt- szervezeteink fo'-adatkétat jelölik meg a párttagok előtt a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresszus anyagának tanu'mányozását, különö­sen azt a részt, ami a módosított szervezeti szabályzatra vonatkozik. Az a párttag, és tagjelölt, aki ma* radéktalanul teljesíti párt iránti kö­telességét. egyben tanujelét adja Szovjetunió iránti szeretetének Is. nég jobban hozzájárul pártunk ere­iének növeléséhez — amf kifejezésre jut a párt és Rákosi e ív társ iránt érzett szeretetben. Vns,s Júlia a pécsi pár t bízóftaág pártgazd és ügykezelési oszt. vei. Ma délelőtt 11 órakor adják át a nyertesüknek a „Tollal a békéért“ pályázat díjait Nagy sikerrel zárult a baranyai irodalmi pályázat Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyesen adják át a városi ta­nács elnöki hivatalában a ,,Tollal a békéért'* pályázat dijait. A Magyar írók Szövetsége Pécsi Csopnrtja, karöltve a Megyei Békc- hizottsággM, a DISZ Megyei Bizottsággal és a Megyei Tanács Népművelési osztályával november 22-én, az Orszá 'os Békctalálkozó napján irodalmi pályázatot hirdetett. Céljuk az volt, hogy rávezessék az íráshoz tehetséget érző dolgozókat, hogy munkájuk mellett tollal Is harcoljanak a békéért. Ugyanekkor a pályázat az írók figyelmét is napjaink békehareos munká­jára irányította. Mindkét cél megvalósult. Gf> páty ázétiVl többszáz pályamű érkezett be a határidőig, december 21-ig. Nagy számmal akadlak jő és lehetséges írások, éppen ezért az eredeti tervtől eltérően nem hat, hanem tíz díjai osztanak ki. Tizenegy pályázó részesül beküld ött munkájáért dicséretben, tizenegy másikat pedig további tanulásra, próbálkozásra biztatnak. A prózánál a./, eteő díj 1800 forrni, két, második díjat adnak ki 800— ?00 forintos összegében, a harmadik díjként SÓD, negyedikként 200 forin­tot állapítottak meg. Az egyfe 1 vonásosoknál az első he­lyezést 500, a másodikat 300 forint­tal díjazzák. A veraekné! az első díj: 3W>, a má­sodik: 2fi0 és a harmadik 100 forint. A bírálóbizottság jó pályamüvciik- ért a következőiket részesíti dicséret, bon: Ágoston György, Pécs, — Cseik- tuiri József, Komló, — Gábor Balázs, Ko-mló, — Gyenis József. Pécs. Herold János, Komló, — Kretas Béla Pécs, — Lovász Jenő, Magyartelek, — Péter Bélta, Pécs, — Petkö Jenő, Pécs, — Setényi László, Komló, — Sugár Vilmos, Budapest. A bírálóbizottság tehetséget vélt felfedezni a most következők Írásai­ban és a szerzőket további tanulásra, próbálkozásra bíztatja: Báthory Já­nos, Pécs, — Dolcsikéi Sándor, Eger­ág, — Finta Józsefre, Pécs, —• Gár­donyi Béla, Pécs, — Kozma Mikiósné Pécs, — Molnár Béla, Budapest — Szita István, Alsómocsoiád, — Szórá- dy Ilona, Pécs, — Takács József, Pécs, — Tar György, Pécs, — Varga Jenő, Pécs. A Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportja Siklósi Láezióné, Faludi Edit és Nyári Sándor tag te! vételét napirendre tűzi. ugyanekkor felhívja a névszerinti felsoroltakat, hogy le­vélben jelentkezzenek a csoportnál (Pécs, 34-es postafiők) a rövidesen meginduló Móricz Zsigimond irodai mi tan-folv-amra. A bírálóbizottság a prózai műveknél a következő sorrendet állapította meg: Első díj: Borsos József (A „Kétféle számítás“ c. írásáért.) Második díj: Siklósi Lászfóné (A „Nándor táró“ és a „Futó árnyak1' c. müvekért.) Garami László (A „Határőrök" és a „Jóakarók“ c. elbeszélésekért) Harmadik díj: Galsai Pongrác Jk „Verekedő pásztorok közt“ c. Írá­sáért) Negyedik díj: Falvdi Edit („Piros­ból bányász lesz“ c. novellájáért) az egyfelvonásosobnál Eteő díj: Futaky Hajna („Kísérlet“ c. művéért) Második díj: Monon Ferenc („Ki­derül" c. eg-yfelvonásosáért) verseknél Első díj: GáU István („Teltei a békéért“ és a „Békét Koreának" c. versekért) Második díj: Tárja Béla. („CigA nyok“ — „Szépséged titka" c. ver­sekért.) Harmadik dfj: Nyári Sándor („Két küzdelem" és „A munka hazája“ c. . versekért) A bírálóbizottság figyelembe véve az egy-egy műfajban nvújtott telje­sítményeket, a meghirdetett ötezer forintot a következő elosztásban fi­zeti ki: Fereiiczi József Sztálin elvtárs válaszátolvassa A decemberi estéken kihalnak a megyefai utcák Nem is annyira a hideg,, mint inkább a sötétség kény­szeríti a házakba, jól fűtött konyhák­ba, birsa'.maszagú szobákba az cm* bérekét. Megyefáin, ebben a kis ba­ranyai községben ugyanis még nincs villany. A kicsiny, fehérfalú házakban estémként petróleumlámpát gyújtanak és annak világánál tesz. nek-veszaek még egy ideig, a leiek vésig. A falu végefeié áll Ferenczi Jó rsef háza. Talán ebben a házban gyullad meg először a lámpa és itt világát legtovább, még akkor mikor a falura rátelepszik az igazi sötét, az igazi nagy csönd. Fercnczri József olvasó ember. A napi munka után előveszi az újságot, szakköny' vet és ie nőm teszi, m:'g csak betűt érdekes olvasnivalót talál bonne. Pénteken este különösen érdekes 0p vasmúnyt talált a Szabad Nép-ben Salálin eivtárs nyilatkozatát olvas­ta egyszer, kétszer, sőt, elolvasta a sokai mondó, bölcs szavakat még hsr madszor is.- Hasonlókat mondott Sztálin elv- !.árs úgy április—május táján... Már ikkor megmondta, hogy kelet meg nyugat békésen élhet egymás mel­lett ... Jól emlékszik Ferencai József. „A kapitalizmus és a kommunizmus bé­kés egymás mellett élése teljes mér tékben lehetséges, ha megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre, a készség a vállalt kötelességek tel­jesítésére és ha betartják az egyen­lőség elvét, valamint a más államok bclügyeibe való be nem avatkozás elvét“ — válaszolta Sztálin elvtárs áprilisban az amerikai újságíróknak és most sem adott más választ a feltett kérdé8re: ,,Továbbra js hiszem. hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közli háborút nem szobás! elkerülhetetlennek tekinteni, hogy országaink továbbra is béké­ben élhetnek,”. Sztálin eivtárs nem is memdha. tolt mást! — állapítja meg Ferenczi József. — Hiszen 6 a világ békéjé­nek őre. Minden válasza arra vall hogy a békéértt « világ békéjéért küzd! így okosítja az asszonyt meg a nagymamát, hiszen ők nem olvasnak újságot, inkább csak hallani szere- !ik, mi hk a nagyvilágban, és mi­ről is beszélhetne egy becsületes em* bér. miről beszélhetne Ferenczi Jó. zsef 16 holdas középparászt, hanem Kórsáról, mikor a békérői esik szó. Meg azután Sztálin elvtárs is be­szélt róla. — Lám, a koreai háború befejezé­séért is a Szovjetunió és Sztálin etv- társ harcolt legelébb — magyaráz­za. — Az ENSZJren is csak a béké­ért tárgyalnak a szovjet küldöttek. Világos: a Szovjetunió és Sztálin elv. társ igazán akarja a békét! Persze, az megint más kérdés, hogy a másik fél is ilyen öaambén akarja-e a békét és a megegyezést. Ferenczii József úgy látja, hogy nem. — A koreai tárgyalásokat is meg­szakították az amerikaiak... Az ENSZ-ben csak a háború továbbloty. tatásáért kardoskodnak ... Lehet, hogy az az újságíró is jobban szeret­te volna, hn Sztálin elvtárs nem ilyen válaszokat ad neki! Egyszóval Ferenczi József óg-y látja, hogy neki is* meg mindenki­nek tennie kell valamit a békéért Azt is tudja, hogy mit. — Ha az ország mindenből gya­rapodik, erősödik, akkor a békét is jobban tudjuk védeni. És mi úgy erősítjük, ha eleget teszünk a be. adásnak, az adónak -.. De nem csak eleget teszünk, hanem gyorsan és bőven teszünk eleget kötelezettsé­günknek! Nem lenne azonban jó népnevelő Ferenczi József, ha csak mondaná ezeket a szavakat. Nem, 6 úgy i« tesz, ahogyan beszél. Tojásbeadását máir májusban 100 százalékra telje­sítette, szarvasmarhából négy és fél­szer annyit adott be-, mint az eióírá*. gabona bead A-ának pedig 137 száza* lókra tett eleget. így védi Ferenczi József és a töb­bi megyefai dolgozó paraszt a bé­két. Es ehhez a harchoz újabb se­gítséget, újabb lelkesítő erőt nyúj­tottak neki, mint minden béke-zerető becsületes emberaek SaiAliu eivtárs bölcs szavai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom