Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-18 / 115. szám
»33 MÁJUS 18 NAPLÓ 5 Béketalálkozóra készülnek délszláv dolgozóink X felszabadulás előtt kétszeres elnyomás al-aitt éltek a baranya; nemzetiségi dolgozók így a délszláv dolgozók is. Kizsákmányolták őket a saját nemzeurségü kutókok és elnyom, iák őket a horthysta Magyarország eoviniszta urai. Nem beszélhették saját anyanyelvűket, nem voltak iskoláik, elsorvasztották kultúrájukat, *zer és ezer formában éreztették velük, hogy nem teljes jogú polgárai a hazának. Sajmovics Máriát Olaszról csak „vadrácnak“ .,becézték" városi gazdái, akiknél cselédkedett. Kaszapo. vics András Kátolyból majd 20 évig Ute a kulák keserű kenyerét. Idős Marci Vince Mogyoródról herceg Montenuóvónál volt négy gyermekével együtt kényre-kedvre kiszolgáltatott rabszolga. Űj élet kezdődött A kizsákmányolás és elnyomatás ^örnyű évei után, mint éltető nap. ^gár ragyogta be a délszláv dolgotok életét a szabadság fénye. A Szov. Hadsereg nemcsak az urakat, a herceg Montenuo'vókat és társaikat tokte ki bársonyszékeikből, hanem e-hozta magával a sztálini nemzetiéi politika tanításait is. Pártunk ^emcsak földhöz, házhoz, állatokhoz juttatta az eddig kiuzsorázott, ki. *^*stnált délszláv ' dolgozókat, hanem általános iskolákat, gimnáziumot és tonítóképzőt, kultűrházakat is adott 4 tudománytól és művelődéstől el- ét nemzetiségi dolgozóknak. Mogyoródon nemcsak idősebb Marci "ince kapott földet, hanem még sok_ tok dolgozó fársa is, Sajnovics Mű. J* és még sokan tanácstagok lettek, Kasza.povics András elvtárs pedig, az ^ffykori cseléd, ma már mint ország- SVylési képviselő és tsz-elnök köz- v«j!enül irányítja a., oirszág ügyeit. Egymásután nyi tlak és nyílnak a «elszláv anyanyelvű iskolák. Alsó Jtteutmá rtonban, Kátolyban és még ö! helyen délszláv tanítási nyelvű isko- Jh nyilt és Baranyában összesen 885 anutó részesül teljesen vagy részben hfiyanyeívű oktatásban. Az i952—53. «névben pedig Pécsett is nyílik 70 jhuuJó/ befogadó szakosított általános skoJa és kollégium. Egyre szebben ‘öltödnek délszláv kulíúrcso porijaink .7 délszláv községben nyílt már kul. yfratthon. 21 községben népkönyvtár, ® községben mozi. A délszláv dőljék nágiyrésze szívcs-örömest részt- h«Z a kultúrmunkában, mint börtön j®* szabad levegőre jutottak, szívják magúkba a kultúra áldásait. Felső. péhtmá lton ban például 60 fiataj je- entkezett kuttúrmunkára, a versen, j" Vegyesoomizeiiségü ku’fúrcsoport f*esen, szívesen szerepel minden •kal0mmel és a kultúra fegyverével a kutak ok és Tito bandája el- Ezzel érdemelte ki azt a megtisz- hogy a június eke jel mű- békeesten. PécseK szerepeljen. Azonban nem minden délszláv kul. Jdfcsoport vette ki így részét az ősz. ^VeKen-ség,, a béke ellenségei elleni Jattból. A mohácsi kultúrcsoport pé. jrUl — melynek sokáig volt vezotő- v á horhtysta gyöngyösbokrétát szer. Treuer Ferenc — nem adott elő vptályharcos műsort. Természetes ez. , s*en az ellenség is felismerte a .'“tuTális fejlődés, a kultúrcsoportok cníöségéf és Treuer Ferencen kéjétül bomlasztott, aki „segédletül“ r*V egy kuláklányt is magávalhozot't vezetőségbe. A kulákok azonban j^^htesak a kuítúrcsoportokat igye- ^fclek és igyekeznek bom’asztani, ha jv®1 támadnak az anyanyelvű okta. o®1 a termelőcsoportok, a korai ve- ^ és a beadás teljesítése elén is. Sovinis; a jelszavakkal uszít a kulák * ^ délszláv nemzetiségű kulákok ^ Y kezdik az ágitádót: „Mi, dé'szlá- tairts-unk össze!” és úgy fejezik ..Ne küldd fiadat délszlávnyelvü ^uáziumba, mert onnan sehova seiu «za. továbbmcnni!‘‘ Bezzeg nem be. tea összetartásról a kulákok cse. IVfte’knek, mikor száraz kenyéren éj. Ij 'lappal dolgoztatták őket és nem J^éltek akkor érvényesülésről sem, ?*kor már hat-hétéves korban, nem ^Vszer még előbb is beiogták saját íj^zetiségü cselédeik gyermekeit ne. J;* munkára Éppen ezért dé'szláv- ZyYairiyoivű dolgozóink nagy többsé- nem j3 hederít az ilyen aljas jf^ókra. Különösen nem hisznek j( ávuAmoíc és keményen leleplezik az Yen rágalmakat ott, ahol jó, harcos ^szervezet működik, ahol a párttag, pß magávalvonja a békeharcba a „ r(onkívüli dolgozók legszélesebb tó. e5e/t. ^t^sószentmárton népe például ki. hfgette falujából az uszító, rágalma, (j,, Papot: Bosnyák plébánost és a Jj-gozók nemcsak a kulákokat rend. ^hályozták meg, hanem a txkebi- jjyjhég vezetésével felemelték 1 i.ta- bJ;0 szavukat az amerikai gyilkosok bjtoriumhúborúja elén. t>e mindé. ^ >n cg mutatkozik a pártszervezet harcraserkentö, lendítő ereji. Németi községben már nem négy, hanem 14 párttag van és olyan dolgozókkal erősödött itt a párt, mint Sza. xíncsányin György nyolcholdas, a •rozség legjobb népnevelője, vagy mint Majorócz István, 18 holdas középparaszt, aki élenjár úgy a beadásban, minit minden munkában. Fé'évi beadási tervét például minden vonalon máris teljesítette. Ahol viszont gyenge a pártszervezet, mint Kökényben vagy Dráva, sztárán, ott erősebben érvényesül a kulák hangja, gyengébben folyik a harc Tiltó és bandája ellen. Dráva, sztárén például a pap befolyására lebeszélték az asszonyok férjeiket arról, hogy a termelőcsoportban dolgozzanak és Kökényben a párttagok hozzátartozói, így elsősorban feleségeik távolitartjiák magukat az MN- DSZ-fől, a tömegszervezetektől és ez ölen a pártszervezet nem tesz semmit, nem keresi meg a passzivi tás mögött az ellenséget és nem győzi meg agitációs munkával a félre- húzódókatt. IMárpedig minden egyes becsületes dolgozóra, különösen pedig minden egyes baranyai dolgo. zára szükségünk van a békeharcban! A. délszláv dolgozó parasztok közül ta'án nincs is olyan, aki ne olvasott volna levelet,. amely „odaátról“ a nyomor, nélkülözés és elnyomatás or szagából jött. Miről beszélnek ezek a levelek? Arról, hogyan fosztják meg a jugoszláv parasztot utolsó szem ke. nyerétöl, gabonájától, hogyan hajtják „önkéntes“ erdőirtásra, vasútépítésre és hadiüzemfenntartásra a nép színét, virágát: ifjúságát, hogyan zárják be az iskolákat tanító hiánya miatt és hogyan zárják be az embereket csak azért, mert felemelik szavukat az el. nyomás, a tűrhetetlen terror ellen. Ahol még a kulákok parancsolnak Jugo'Sz’áviában még mindig a kulá_ kok az urak. Ott még mindig a kulák cselédje Lenne Kaszapovics András, Sajnovics Mária és idős Marci Vince! A titóisla szövetkezetek, „za. drugákhasznát a kulákok zsebelik be és csak a munka jut a dolgozó népnek. Hányszor tótnak határ mentén lakó délszláv dolgozóink rongyos- ruhájú, kiéhezett, eicsigázo-tt férfiakat, nőket és gyermekeket egy.egy basaparaszt, janicsár felügyelete alatt szakadásig dolgozni és hány helyen látni, hogy a jugoszláv parasztok,- ahol csak tehetik, nem művelik föld. jeiket, nem takarítják be terményei, két, hiszen az úgyis a Tito-pribékek zsákmánya lenne. Legutóbb egy le. velezőnk, Kovács Béta Bezedékröl szá mo t be arról, hogy milyen sivár, ki. etlen vidék tárult szeme elé, mikor átnézett a határon. A földek elhanyagolása, a termés elrothaszlása a tilóellenes harc egyik tormája Jugoszláviában Éppúgy harc ez, mint ahogy harc ott a vonatok felrobbantása, a gyárak, üzemek rneg. semmisítése , és a hadianyagkirakás megtagadása. Ilyen harc folyik az im. periaista országokban világszerte és azért hiába fegyverkeznek a háborús uszítok, a nép lesz az, mely ezeket a fegyvereket gyártóik ellen fordítja, ha tőkések használni is akarják aZo. kát. A bék^tábor népei harcolnak a háború és a háború haszonélvezői ellen. A kommunizmust építő szovjet nép mutat nekünk példát ebben a harcban. A Szovjet Hadsereg példá- ján nevelődik néphadseregünk, a szovjet lermészetátalakíló tervek lel. kési tő példája adta az ásót a kátolyi délszláv kisgyermekek kezébe, akik 25 000 fát ültettek el a tavasszal. — Ugyancsak Kátolyban alkalmazzák igen nagv eredménnyel a háromszori fejést, a pótbeporzást és a négyzetes vetést, így erősítik az országot, védik a békét. A belvárdgyu'ai hármas típusú termelőcsoportok — a Lenin és a Béke — egymással verse, nyernek: melyikük fejezi be először a munkát, melyiknek lese magasabb termésátlaga, melyiknél lesz jobb a m unka f egy etem. melyik ha-rco’ így jobban a békéért. De a békéért harcolnak akkor is délszláv dolgozóink, mikor seregestül térnek a nagyüzemi gazdálkodás útjára, mint például Al- sószentmártonban Kásádon vagy Ká_ tolyban. Ebben van a mi nagy erőnk! A mi dolgozóink nemzetiségi kü öntoség nélkül megízleltték a szabadság édes ízét és harcolni is tudnak érte egy. ségben felzárkózva a párt, a nagy Szovjetunió mögé. Harcolnak a béke ért, most munkával, jó beadással, mint Kollár Mátyás, a kátolyi békebizottság elnöke, de na keik tudnak harcolni ugyanilyen egységben hazánk határainak szent sérthetetlenségéért is. Tudják ezt nagyon jól „odaáiH Ti. tóék is. Tudják és ezért nem merik disznóormiányukat a mi virágoskertünkbe dugnii. Azonban nekünk ébereknek kell lennünk, hiszen Tito amerikai gazdádnak parancsára mindenre képes! Éberen keli délszláv dolgozóinknak is őrizniök határain, kát békénket, építő munkánkat. Drá vasztárán a minap fogott el egv délszláv parasz'.asszony egy jugoszláv kémet, aki a mi szép életünkre tört. Ilyen példákat még lehetne említeni számtalant, hiszen dolgozó népünk ébersége sorra hiúsítja meg a titóisták gálád kísérleteit. Jobb agitációval — a békéért! Azonban nemcsak a kémek, halár, sértők, szabotálok, le epáezéséro és ártalmatlanná tételére kell gondol, nunk! Gondolnunk kell arra is, hogy a még tájékozatlanokat vagy éppen félrevezetetteket jnegneveojük. Meg kei velük ismertetnünk a beadás, a jó, időben elvégzett mezőgazdasági munka, a többtermelés jelentőségét és azokait a terveket, melyeket a titóis- hák ellenünk szőnek. Ezen a területen várnak még nagy feladatok dél. szláv községeink pártszervezeteire, népnevelőire, békebizottságaira, tö. megszervezeteire és kultúrcsoportjai. ra, az alsószentmártoni tsz pártszervezetének két népnevelője pé dáu! azon felül, hogy saját, példájával mu. tót utat, részletesen elmagyarázza a többi dolgozónak: mit jelent a termelőszövetkezeten belüli szilárd munkafegyelem, mit je tent az áj, a szovjet agrotechnika alkalmazása a saját egyéni és az ország szempontjából. Elmagyarázzák, hogy az új módszc. rek, a jó munka révén elért jó tér. més nemcsak az 6 jövedelmüket sza_ porit ja tetemesen, hanem erősíti az országot, erősíti azt a déli határt, melynek szélén éppen Alsószentmár- ton község fekszik. Ahol jól működnek a békebizott súgok, — mint például Versenden, Kátolyban, FelsöszontmArtonban, — ott a dolgozók tudják, hogy a június elsejei béketalálkozóra jó munkával és a beadási kötelezettség határidő előtti teljesítésével kell te készülniük. — Ugyanezt a célt keli, hogy szolgál, ják délszláv kultúrcsopoTtjaink is Igen nagy hiba volt, hogy délsz’áv kultújcsoportjaink egyrészt nem harcolj ézideig az ellenség ellen. Márpedig a kultúra eszközeivel — akár jeleneit, akár vers előadásán kérész, tül, — élőn és szemléletesen be le. hét és be kell mutatni Tito bandáját, a kulákok alattomos kártevéseit és azt, hogyan kell ellenük harcolnunk. Versend községben, ahol a kultúr- csöpört felismerte ennek jelentőségét, Antalovics Antal elvtárs, párt. titkár iránymutatása nyomán 120 százalékra teljesítették kötelezettségüket a dolgozók, élenjártak a tavaszi munkában és van olyan délszláv dolgozó paraszt is, aki Tito elteni gyűlöletének, hazaszeretetének azzal adott kifejezést, hogy vágómarhabe. adását 1800 százalékra teljesítette. A nemrégen alakult drávasztárai kul. túrcsoport előadásán is a Trumant, Titot és Francot kigúnyoló csasztuska aratta a legnagyobb sikert. Legszebben megmutatkozott a kultúragitáció hutása Fe’sőszentmártoraban. A kul- túrcsoport itt keményen leleplezte a Tito-bandát és a délszláv dolgozó pn. rasztok felismerve, hogyan harcolhat, nak leginkább az imperialisták legelvetemültebb kiszolgá'ói ellen, más. nap több, mint tízezer forint adótartozást törlesztettek Készüljünk a béketalálkozóra! Délszláv dolgozóink most a június e'sejei békéta’á'.kozóra készülnek me gyénk többi dolgozójával együtt. Jobb munkában, az el enség elleni fokozott harcban, nagyobb áldozatkész, ségben nyilvánul meg ez a készülődés. Ehhez a harchoz nyújt délszláv nemzetiségű dolgozóinknak hatalmas segítséget az a tanácskozás, amely ma délilőU kezdődik, s melyen délszláv dolgozóink, párttitkáraink, pedagógusaink, tanácstagjaink és más funkcionáriusaink megbeszélik ne. hézségoiket, problémáikat, eredményeiket és feladataikat. Legyen ez a tanácskozás újabb fegyver a békeharcban újabb lendítőerő abban a küzdelemben, melyet hazaszereiö délszláv dolgozóink magyar és német, anyanyelvű testvéreinkkel együtt folytatnak a szocialista Magyarország felépítéséért! Levelezőink, tudósítóink — a munka megjavításáért Szerkesztőségünkhöz naponta érkeznek levelek üzemi munkásoktól, dolgozó parasztoktól, értelmiségiektől, tanulóktól. Levelezőink, mint a közvélemény parancsnokai, ott dolgoznak, ahol e tervek megvalósulnak, réstvésznek ezekben a munkákban. Ők látják a legjobban munkaterületük eredményeit és ismerik a hiányosságokat, az akadályokat, amelyek gátolják a tervek végrehajtását, azokat a jó munkamódszereket, amelyek elősegítik a dolgozók munkáját, a termelékenység növelését. A lapunkban leközölt levelek éppen ezért értékes segítséget nyújtanak nemcsak annak a mnnkaterülelnej:, ahonnan a levelező küldte, hanem megyénk többi dolgozójának is. Levelezőink levelüket gyakran tájékoztatásként küldik szerkesztőségünknek. Ilyen levelek beérkezése után kimegyünk arra a munkaterületre, ahonnét levelezőnk írt. hogy a levél nyomában segítséget adjunk az üzem vagy tszcs dolgozóinak. Nézzük meg egy-két pékián keresztül, milyen nagy segítséget adnak 'levelezőink elsősorban saját üzemüknek, de valamennyi dolgozónál: is levelükkel. Nagydobszán a Vörös Sugár tszcs- ben dolgozik Molnár Ferenc elvtárs. Egyidőben arról írt levelet, hogy csoportjukban rossz a munkafegyelem. Levele nyomán szerkesztőségünktől kintjártak és megnézték: mi az oka a laza munkafegyelleninek. Tapasztalatainkat megírtuk a*sajtóhan, javasoltuk, hogy a tszcs vezetősége ütemterv szerint dolgozzék és bontsa fel a tér vet brigádokra, munkacsapatokra és egyénekre. Ez a bírálat egy községről, a nágy- dobszai Vörös Sugár tszcs-ről szólt. Vájjon nem nyujtott.e segítséget megyénk valamennyi tszcs-jének, vagy megyénk többi dolgozójának is? A bí ráló cikk megjelenése után beérkezett levelekből’, megállapítható, hogy segítséget adott nemcsak a tszcs-k, hanem gépállomások dolgozóinak is. Er. ről írt Egedi Kálmán elvtárs is a cikk megjelenése utáni napokban, hogy a szentlőrinci gépállomáson sem tűrik" meg a fegyelembontókat, EltávoCítot- ták Sebestyén János és Szentes István traktorosokat, akik gátolták a terv teljesítését. Levelezőink nemcsak a hibákat ír ják meg, hanem az eredményeket is. Ezt tette nagydobszai levelezőnk, Molnár elvtárs is. A bírálat nyomán figyelemmel kísérte a csoport vezetőségének munkáját. Két hét múlva ismét levelet írt szerkesztőségünknek. Levelében, melyet lapunkban is leközöltünk, ezeket írja: „A Dunántúli Napló cikke után csoportsyűlést hívtunk össze. Azt is meg kell mondani, hogy eddig még soha nem volt ilyen gyűlésünk, mert az összes csoporttagok jelen voltak. Legfontosabb feladatunk volt a brigádok jó megszervezése. Megalakítottuk a brigádokat és ezekben úgy osztottuk el a tagokat, hogy egyformán legyenek mindegyikben öregek és fiatalok, tapasztalt munkások és lelkes ifjak.“ A brigádokon belül megalakultak a munkacsapatok és így biztosítva van a csoporton belül ebben a gazdasági évben a ‘munkák gyors és helyes elvégzése. A pártszervezet tagjait is arányosan osztották be a brigádokba. A kommunisták pedig minden segítséget megadnak a csoport dolgozóinak munkájukhoz. Ennek eredménye, hogy a szigetvári járásban mindig az elsők között van a nagydobszai tszcs. Most is jól végzik a növénvápolási munká kát, szervezett, fegyelmezett munkával dolgoznak a csoport tagjai. A példák egész sorát lehetne felhozni arról, hogyan segítették íeve- lezőink saját üzemük, tszcs.jiik, községük dolgozóit és megyénk valamcny- nyi dolgozóját. Levelezőink mindig figyelemmel kísérik üzeműikben az eredményeket és hiányosságokat. Igen jó példa erre a Pécsi Bőrgyárban dolgozói Ilarvan József elvtárs muijjtája. Harvan elvtárs a blankos műhelyben dolgozik. Figyelmét azonban nem kerüli el a gyár többi munkahelyén megmutatkozó hiányosság sem. Egy alkalommal levelet frt^ szerkesztőségünk, nek, hogy az egyik üzemrészben egy keskeny folyosó van, ami nagyon gá tolja a száll dúst. A pártsajtón keresztül kérte a Bőgyár vezetőségét, hogy bővítse ki a folyosót. A pártsajtó bírálata után a gyár vezetősége tervbevette a folyosó kibővítését. Számos les-él érkezik be levelezőinktől, amelyekben leleplezik az ellenség aljas munkáját is. Márkovics Márk levelezőnk Ai’sószenitmárto'nból legutóbbi levelében, amelyet lapunkban le is közöltünk, többek közölt ezeket írja: „Mi, az alsószentmártoni Uj Alkotmány tszcs délszláv dolgozói már április 26-án végeztünk a vetéssel. De ezután sem ültünk tétlenül, mindjárt hozzáfogtunk a növényápolási munkákhoz ... Alaposan kiveszi részét minden tag a munkából, igyekszik minél több munkaegységet szerezni. Ezt azonban nem nézik jó szemmel a far lu kulákjai, Magosics Márk kulák, hogy a csoportot rombolja, igyekezett befolyása alá keríteni a csoportba újonnan belépő Márkovics Mihályt. Többek között ezeket mondotta Márkovicsnak: „Te olyan jómódou dolgozó paraszt voltál és a csoportban most ide jutottál? Te vesződsz azok általaival?“ Márkovics a kulákagitáció hatására lo akart mondani a jószággondozásrób A tszcs vezetősége azonban nem hagyta ezt annyiban és megmagyarázta Márkovics Mihálynak, hogy a kulák a csoport ellen beszél, hogy bomlása tani akarja a csoportot. Elmondottak Márkovicsnak. hogy a jószággondnzás éppen olyan megbecsült munka, mini a többi mezőgazdasági munka. Kiss Jánosné Pécs-szabolesi bányász asszony faluja MNDSZ szervezete nevében írt lapunkon keresztül a kom. lói bányászasszonyoknak. Levelében ezeket írja: „Tudjuk, hogy nálatok gyors ütemben épül a város és arra készültök, hogy a Sztálin Vasműnek szállílsátock a szenet. A feladatotok az, hogy jó munkátokkal meggátoljátok a műszakmu'.asztásokat és ezen kérész tül elérjétek, hogy a legkevesebbre csökkenjen a műszakmulasztók száma. Mi art szeretnők, ha átadnátok nekünk ezen a téren szerzett tapasztalaitokat és elmondanátok munkátok eredményét“. A levél megjelenése után a komlói MNDSZ asszonyok még nagyobb erővel indultak harcba, hogy csökkentsék a bunvlizók számát. Ez a levél is hozzájárult ahhoz, hogy a komlói Kossuth.aknán ma már kevesebb a mulasztások száma. > Hogy levelezőinkkel még szorosabb kapcsolatot teremtsünk és állandóan segíthessük őket munkájukban, kiépítettük tudósító hálózatunkat. Tudósítóink feladata továbbá az is, hogy rendszeresen tájékoztassanak bennünket járásukról vagy üzemükről. Vannak azonban még olyan pártbizottságaink, mint például a sásdi járási párt- bizottság, mely még nem látja a tudósítók beállításának jelentőségét. Már többször kértük a sásdi járási pártbizottság segítségét, a tudósító beállításához. Eddig azonban még nem tapasztaltuk segítségüket. Szeribtük nincs olyan elvtárs, akit meg lehetne bízni ezzel a fontos, feladattal. Nem látják azt, hogy tudósítók beállításával elsősorban a saját járásukat segítenék. Járási tudósítóink már eddig is szép eredményekot tudnak felmutatni. Különösen jó példát mutat ezen a téren Illés Gábor sellvei járási tudósítónk és Marton István mohácsi tudósítónk, akik rendszeresen küldenek ludósflá sokat szerkesztőségünknek. Egv.egy hónapban többször is írnak leveleket i fontosabb kérdésekről. Építésünk ütemével nőnek feladataink. Ezek végrehajtásában nagy szerepük van tudósítóinknak és levelezőinknek is. Leveleikkel nagy segítséget adnak saját munkaterületük dolgozóinak, de megyénk valamennyi dől gozójának is. Minden levél, melyet dől. gozóink küldenek szerkesztőségünknek, elősegíti, hogy felemelt ötéves tervünk megyénkre eső részét teljesM- síiik, illetve túlteljesítsük. Megyénk bányászainak pénteki eredményei Megyénk bányásizai pénteké,, is csak részben teljesítették a napi tervüket. A pécsbányatelepi bányászok 86.3, István.akna 100.7, Ferenc-aikna 92.1, Petőfi akna 100.9 százalékos eredményt ért el. A szászvári bányászok 100 3, • má zai bányászok 105.5, a hidasi bányászok 88.9 százalékra teljesítették a napi tervüket. A komlót bányaüzem ezen a napon 72.3 százalékos eredményt étrt eL