Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-18 / 115. szám

»33 MÁJUS 18 NAPLÓ 5 Béketalálkozóra készülnek délszláv dolgozóink X felszabadulás előtt kétszeres el­nyomás al-aitt éltek a baranya; nem­zetiségi dolgozók így a délszláv dol­gozók is. Kizsákmányolták őket a saját nemzeurségü kutókok és elnyom, iák őket a horthysta Magyarország eoviniszta urai. Nem beszélhették sa­ját anyanyelvűket, nem voltak isko­láik, elsorvasztották kultúrájukat, *zer és ezer formában éreztették ve­lük, hogy nem teljes jogú polgárai a hazának. Sajmovics Máriát Olaszról csak „vadrácnak“ .,becézték" városi gazdái, akiknél cselédkedett. Kaszapo. vics András Kátolyból majd 20 évig Ute a kulák keserű kenyerét. Idős Marci Vince Mogyoródról herceg Montenuóvónál volt négy gyermeké­vel együtt kényre-kedvre kiszolgálta­tott rabszolga. Űj élet kezdődött A kizsákmányolás és elnyomatás ^örnyű évei után, mint éltető nap. ^gár ragyogta be a délszláv dolgo­tok életét a szabadság fénye. A Szov. Hadsereg nemcsak az urakat, a herceg Montenuo'vókat és társaikat tokte ki bársonyszékeikből, hanem e-hozta magával a sztálini nemzeti­éi politika tanításait is. Pártunk ^emcsak földhöz, házhoz, állatokhoz juttatta az eddig kiuzsorázott, ki. *^*stnált délszláv ' dolgozókat, hanem általános iskolákat, gimnáziumot és tonítóképzőt, kultűrházakat is adott 4 tudománytól és művelődéstől el- ét nemzetiségi dolgozóknak. Mo­gyoródon nemcsak idősebb Marci "ince kapott földet, hanem még sok_ tok dolgozó fársa is, Sajnovics Mű. J* és még sokan tanácstagok lettek, Kasza.povics András elvtárs pedig, az ^ffykori cseléd, ma már mint ország- SVylési képviselő és tsz-elnök köz- v«j!enül irányítja a., oirszág ügyeit. Egymásután nyi tlak és nyílnak a «elszláv anyanyelvű iskolák. Alsó Jtteutmá rtonban, Kátolyban és még ö! helyen délszláv tanítási nyelvű isko- Jh nyilt és Baranyában összesen 885 anutó részesül teljesen vagy részben hfiyanyeívű oktatásban. Az i952—53. «névben pedig Pécsett is nyílik 70 jhuuJó/ befogadó szakosított általános skoJa és kollégium. Egyre szebben ‘öltödnek délszláv kulíúrcso porijaink .7 délszláv községben nyílt már kul. yfratthon. 21 községben népkönyvtár, ® községben mozi. A délszláv dől­jék nágiyrésze szívcs-örömest részt- h«Z a kultúrmunkában, mint börtön j®* szabad levegőre jutottak, szívják magúkba a kultúra áldásait. Felső. péhtmá lton ban például 60 fiataj je- entkezett kuttúrmunkára, a versen, j" Vegyesoomizeiiségü ku’fúrcsoport f*esen, szívesen szerepel minden •kal0mmel és a kultúra fegyverével a kutak ok és Tito bandája el- Ezzel érdemelte ki azt a megtisz- hogy a június eke jel mű- békeesten. PécseK szerepeljen. Azonban nem minden délszláv kul. Jdfcsoport vette ki így részét az ősz. ^VeKen-ség,, a béke ellenségei elleni Jattból. A mohácsi kultúrcsoport pé. jrUl — melynek sokáig volt vezotő- v á horhtysta gyöngyösbokrétát szer. Treuer Ferenc — nem adott elő vptályharcos műsort. Természetes ez. , s*en az ellenség is felismerte a .'“tuTális fejlődés, a kultúrcsoportok cníöségéf és Treuer Ferencen ké­jétül bomlasztott, aki „segédletül“ r*V egy kuláklányt is magávalhozot't vezetőségbe. A kulákok azonban j^^htesak a kuítúrcsoportokat igye- ^fclek és igyekeznek bom’asztani, ha jv®1 támadnak az anyanyelvű okta. o®1 a termelőcsoportok, a korai ve- ^ és a beadás teljesítése elén is. Sovinis; a jelszavakkal uszít a kulák * ^ délszláv nemzetiségű kulákok ^ Y kezdik az ágitádót: „Mi, dé'szlá- tairts-unk össze!” és úgy fejezik ..Ne küldd fiadat délszlávnyelvü ^uáziumba, mert onnan sehova seiu «za. továbbmcnni!‘‘ Bezzeg nem be. tea összetartásról a kulákok cse. IVfte’knek, mikor száraz kenyéren éj. Ij 'lappal dolgoztatták őket és nem J^éltek akkor érvényesülésről sem, ?*kor már hat-hétéves korban, nem ^Vszer még előbb is beiogták saját íj^zetiségü cselédeik gyermekeit ne. J;* munkára Éppen ezért dé'szláv- ZyYairiyoivű dolgozóink nagy többsé- nem j3 hederít az ilyen aljas jf^ókra. Különösen nem hisznek j( ávuAmoíc és keményen leleplezik az Yen rágalmakat ott, ahol jó, harcos ^szervezet működik, ahol a párttag, pß magávalvonja a békeharcba a „ r(onkívüli dolgozók legszélesebb tó. e5e/t. ^t^sószentmárton népe például ki. hfgette falujából az uszító, rágalma, (j,, Papot: Bosnyák plébánost és a Jj-gozók nemcsak a kulákokat rend. ^hályozták meg, hanem a txkebi- jjyjhég vezetésével felemelték 1 i.ta- bJ;0 szavukat az amerikai gyilkosok bjtoriumhúborúja elén. t>e mindé. ^ >n cg mutatkozik a pártszervezet harcraserkentö, lendítő ereji. Né­meti községben már nem négy, ha­nem 14 párttag van és olyan dolgo­zókkal erősödött itt a párt, mint Sza. xíncsányin György nyolcholdas, a •rozség legjobb népnevelője, vagy mint Majorócz István, 18 holdas középpa­raszt, aki élenjár úgy a beadásban, minit minden munkában. Fé'évi be­adási tervét például minden vonalon máris teljesítette. Ahol viszont gyenge a pártszerve­zet, mint Kökényben vagy Dráva, sztárán, ott erősebben érvényesül a kulák hangja, gyengébben folyik a harc Tiltó és bandája ellen. Dráva, sztárén például a pap befolyására le­beszélték az asszonyok férjeiket ar­ról, hogy a termelőcsoportban dol­gozzanak és Kökényben a párttagok hozzátartozói, így elsősorban felesé­geik távolitartjiák magukat az MN- DSZ-fől, a tömegszervezetektől és ez ölen a pártszervezet nem tesz semmit, nem keresi meg a passzivi tás mögött az ellenséget és nem győ­zi meg agitációs munkával a félre- húzódókatt. IMárpedig minden egyes becsületes dolgozóra, különösen pe­dig minden egyes baranyai dolgo. zára szükségünk van a békeharcban! A. délszláv dolgozó parasztok közül ta'án nincs is olyan, aki ne olvasott volna levelet,. amely „odaátról“ a nyomor, nélkülözés és elnyomatás or szagából jött. Miről beszélnek ezek a levelek? Arról, hogyan fosztják meg a jugoszláv parasztot utolsó szem ke. nyerétöl, gabonájától, hogyan hajtják „önkéntes“ erdőirtásra, vasútépítésre és hadiüzemfenntartásra a nép színét, virágát: ifjúságát, hogyan zárják be az iskolákat tanító hiánya miatt és hogyan zárják be az embereket csak azért, mert felemelik szavukat az el. nyomás, a tűrhetetlen terror ellen. Ahol még a kulákok parancsolnak Jugo'Sz’áviában még mindig a kulá_ kok az urak. Ott még mindig a ku­lák cselédje Lenne Kaszapovics And­rás, Sajnovics Mária és idős Marci Vince! A titóisla szövetkezetek, „za. drugákhasznát a kulákok zsebelik be és csak a munka jut a dolgozó népnek. Hányszor tótnak határ men­tén lakó délszláv dolgozóink rongyos- ruhájú, kiéhezett, eicsigázo-tt férfia­kat, nőket és gyermekeket egy.egy basaparaszt, janicsár felügyelete alatt szakadásig dolgozni és hány helyen látni, hogy a jugoszláv parasztok,- ahol csak tehetik, nem művelik föld. jeiket, nem takarítják be terményei, két, hiszen az úgyis a Tito-pribékek zsákmánya lenne. Legutóbb egy le. velezőnk, Kovács Béta Bezedékröl szá mo t be arról, hogy milyen sivár, ki. etlen vidék tárult szeme elé, mikor átnézett a határon. A földek elhanyagolása, a termés elrothaszlása a tilóellenes harc egyik tormája Jugoszláviában Éppúgy harc ez, mint ahogy harc ott a vonatok felrobbantása, a gyárak, üzemek rneg. semmisítése , és a hadianyagkirakás megtagadása. Ilyen harc folyik az im. periaista országokban világszerte és azért hiába fegyverkeznek a háborús uszítok, a nép lesz az, mely ezeket a fegyvereket gyártóik ellen fordítja, ha tőkések használni is akarják aZo. kát. A bék^tábor népei harcolnak a háború és a háború haszonélvezői el­len. A kommunizmust építő szovjet nép mutat nekünk példát ebben a harcban. A Szovjet Hadsereg példá- ján nevelődik néphadseregünk, a szovjet lermészetátalakíló tervek lel. kési tő példája adta az ásót a kátolyi délszláv kisgyermekek kezébe, akik 25 000 fát ültettek el a tavasszal. — Ugyancsak Kátolyban alkalmazzák igen nagv eredménnyel a háromszo­ri fejést, a pótbeporzást és a négyze­tes vetést, így erősítik az országot, védik a békét. A belvárdgyu'ai hár­mas típusú termelőcsoportok — a Lenin és a Béke — egymással verse, nyernek: melyikük fejezi be először a munkát, melyiknek lese magasabb termésátlaga, melyiknél lesz jobb a m unka f egy etem. melyik ha-rco’ így jobban a békéért. De a békéért har­colnak akkor is délszláv dolgozóink, mikor seregestül térnek a nagyüzemi gazdálkodás útjára, mint például Al- sószentmártonban Kásádon vagy Ká_ tolyban. Ebben van a mi nagy erőnk! A mi dolgozóink nemzetiségi kü öntoség nélkül megízleltték a szabadság édes ízét és harcolni is tudnak érte egy. ségben felzárkózva a párt, a nagy Szovjetunió mögé. Harcolnak a béke ért, most munkával, jó beadással, mint Kollár Mátyás, a kátolyi békebizott­ság elnöke, de na keik tudnak har­colni ugyanilyen egységben hazánk határainak szent sérthetetlenségéért is. Tudják ezt nagyon jól „odaáiH Ti. tóék is. Tudják és ezért nem merik disznóormiányukat a mi virágosker­tünkbe dugnii. Azonban nekünk ébe­reknek kell lennünk, hiszen Tito amerikai gazdádnak parancsára min­denre képes! Éberen keli délszláv dolgozóinknak is őrizniök határain, kát békénket, építő munkánkat. Drá vasztárán a minap fogott el egv dél­szláv parasz'.asszony egy jugoszláv kémet, aki a mi szép életünkre tört. Ilyen példákat még lehetne említeni számtalant, hiszen dolgozó népünk ébersége sorra hiúsítja meg a titóis­ták gálád kísérleteit. Jobb agitációval — a békéért! Azonban nemcsak a kémek, halár, sértők, szabotálok, le epáezéséro és ártalmatlanná tételére kell gondol, nunk! Gondolnunk kell arra is, hogy a még tájékozatlanokat vagy éppen félrevezetetteket jnegneveojük. Meg kei velük ismertetnünk a beadás, a jó, időben elvégzett mezőgazdasági munka, a többtermelés jelentőségét és azokait a terveket, melyeket a titóis- hák ellenünk szőnek. Ezen a terüle­ten várnak még nagy feladatok dél. szláv községeink pártszervezeteire, népnevelőire, békebizottságaira, tö. megszervezeteire és kultúrcsoportjai. ra, az alsószentmártoni tsz pártszer­vezetének két népnevelője pé dáu! azon felül, hogy saját, példájával mu. tót utat, részletesen elmagyarázza a többi dolgozónak: mit jelent a ter­melőszövetkezeten belüli szilárd mun­kafegyelem, mit je tent az áj, a szov­jet agrotechnika alkalmazása a saját egyéni és az ország szempontjából. Elmagyarázzák, hogy az új módszc. rek, a jó munka révén elért jó tér. més nemcsak az 6 jövedelmüket sza_ porit ja tetemesen, hanem erősíti az országot, erősíti azt a déli határt, melynek szélén éppen Alsószentmár- ton község fekszik. Ahol jól működnek a békebizott súgok, — mint például Versenden, Kátolyban, FelsöszontmArtonban, — ott a dolgozók tudják, hogy a június elsejei béketalálkozóra jó munkával és a beadási kötelezettség határidő előtti teljesítésével kell te készülniük. — Ugyanezt a célt keli, hogy szolgál, ják délszláv kultúrcsopoTtjaink is Igen nagy hiba volt, hogy délsz’áv kultújcsoportjaink egyrészt nem har­colj ézideig az ellenség ellen. Már­pedig a kultúra eszközeivel — akár jeleneit, akár vers előadásán kérész, tül, — élőn és szemléletesen be le. hét és be kell mutatni Tito bandáját, a kulákok alattomos kártevéseit és azt, hogyan kell ellenük harcolnunk. Versend községben, ahol a kultúr- csöpört felismerte ennek jelentősé­gét, Antalovics Antal elvtárs, párt. titkár iránymutatása nyomán 120 százalékra teljesítették kötelezettsé­güket a dolgozók, élenjártak a tava­szi munkában és van olyan délszláv dolgozó paraszt is, aki Tito elteni gyűlöletének, hazaszeretetének azzal adott kifejezést, hogy vágómarhabe. adását 1800 százalékra teljesítette. A nemrégen alakult drávasztárai kul. túrcsoport előadásán is a Trumant, Titot és Francot kigúnyoló csasztuska aratta a legnagyobb sikert. Legszeb­ben megmutatkozott a kultúragitáció hutása Fe’sőszentmártoraban. A kul- túrcsoport itt keményen leleplezte a Tito-bandát és a délszláv dolgozó pn. rasztok felismerve, hogyan harcolhat, nak leginkább az imperialisták leg­elvetemültebb kiszolgá'ói ellen, más. nap több, mint tízezer forint adó­tartozást törlesztettek Készüljünk a béketalálkozóra! Délszláv dolgozóink most a június e'sejei békéta’á'.kozóra készülnek me gyénk többi dolgozójával együtt. Jobb munkában, az el enség elleni fo­kozott harcban, nagyobb áldozatkész, ségben nyilvánul meg ez a készülő­dés. Ehhez a harchoz nyújt délszláv nemzetiségű dolgozóinknak hatalmas segítséget az a tanácskozás, amely ma délilőU kezdődik, s melyen dél­szláv dolgozóink, párttitkáraink, pe­dagógusaink, tanácstagjaink és más funkcionáriusaink megbeszélik ne. hézségoiket, problémáikat, eredmé­nyeiket és feladataikat. Legyen ez a tanácskozás újabb fegyver a béke­harcban újabb lendítőerő abban a küzdelemben, melyet hazaszereiö dél­szláv dolgozóink magyar és német, anyanyelvű testvéreinkkel együtt folytatnak a szocialista Magyarország felépítéséért! Levelezőink, tudósítóink — a munka megjavításáért Szerkesztőségünkhöz naponta érkeznek levelek üzemi munkásoktól, dol­gozó parasztoktól, értelmiségiektől, tanulóktól. Levelezőink, mint a közvélemény parancsnokai, ott dolgoznak, ahol e tervek megvalósulnak, réstvésznek ezekben a munkákban. Ők látják a leg­jobban munkaterületük eredményeit és ismerik a hiányosságokat, az akadá­lyokat, amelyek gátolják a tervek végrehajtását, azokat a jó munkamódsze­reket, amelyek elősegítik a dolgozók munkáját, a termelékenység növelését. A lapunkban leközölt levelek éppen ezért értékes segítséget nyújtanak nem­csak annak a mnnkaterülelnej:, ahonnan a levelező küldte, hanem megyénk többi dolgozójának is. Levelezőink levelüket gyakran tájékoztatásként küldik szerkesztőségünk­nek. Ilyen levelek beérkezése után kimegyünk arra a munkaterületre, ahon­nét levelezőnk írt. hogy a levél nyomában segítséget adjunk az üzem vagy tszcs dolgozóinak. Nézzük meg egy-két pékián keresztül, milyen nagy segít­séget adnak 'levelezőink elsősorban saját üzemüknek, de valamennyi dol­gozónál: is levelükkel. Nagydobszán a Vörös Sugár tszcs- ben dolgozik Molnár Ferenc elvtárs. Egyidőben arról írt levelet, hogy cso­portjukban rossz a munkafegyelem. Levele nyomán szerkesztőségünktől kintjártak és megnézték: mi az oka a laza munkafegyelleninek. Tapasztala­tainkat megírtuk a*sajtóhan, javasol­tuk, hogy a tszcs vezetősége ütemterv szerint dolgozzék és bontsa fel a tér vet brigádokra, munkacsapatokra és egyénekre. Ez a bírálat egy községről, a nágy- dobszai Vörös Sugár tszcs-ről szólt. Vájjon nem nyujtott.e segítséget me­gyénk valamennyi tszcs-jének, vagy megyénk többi dolgozójának is? A bí ráló cikk megjelenése után beérkezett levelekből’, megállapítható, hogy se­gítséget adott nemcsak a tszcs-k, ha­nem gépállomások dolgozóinak is. Er. ről írt Egedi Kálmán elvtárs is a cikk megjelenése utáni napokban, hogy a szentlőrinci gépállomáson sem tűrik" meg a fegyelembontókat, EltávoCítot- ták Sebestyén János és Szentes István traktorosokat, akik gátolták a terv teljesítését. Levelezőink nemcsak a hibákat ír ják meg, hanem az eredményeket is. Ezt tette nagydobszai levelezőnk, Mol­nár elvtárs is. A bírálat nyomán fi­gyelemmel kísérte a csoport vezető­ségének munkáját. Két hét múlva is­mét levelet írt szerkesztőségünknek. Levelében, melyet lapunkban is lekö­zöltünk, ezeket írja: „A Dunántúli Napló cikke után csoportsyűlést hívtunk össze. Azt is meg kell mondani, hogy eddig még soha nem volt ilyen gyűlésünk, mert az összes csoporttagok jelen voltak. Legfontosabb feladatunk volt a brigá­dok jó megszervezése. Megalakítottuk a brigádokat és ezekben úgy osztot­tuk el a tagokat, hogy egyformán legyenek mindegyikben öregek és fia­talok, tapasztalt munkások és lelkes ifjak.“ A brigádokon belül megalakul­tak a munkacsapatok és így biztosítva van a csoporton belül ebben a gazda­sági évben a ‘munkák gyors és helyes elvégzése. A pártszervezet tagjait is arányosan osztották be a brigádokba. A kommunisták pedig minden segítsé­get megadnak a csoport dolgozóinak munkájukhoz. Ennek eredménye, hogy a szigetvári járásban mindig az elsők között van a nagydobszai tszcs. Most is jól végzik a növénvápolási munká kát, szervezett, fegyelmezett munká­val dolgoznak a csoport tagjai. A példák egész sorát lehetne fel­hozni arról, hogyan segítették íeve- lezőink saját üzemük, tszcs.jiik, köz­ségük dolgozóit és megyénk valamcny- nyi dolgozóját. Levelezőink mindig figyelemmel kísérik üzeműikben az eredményeket és hiányosságokat. Igen jó példa erre a Pécsi Bőrgyárban dol­gozói Ilarvan József elvtárs muijjtája. Harvan elvtárs a blankos műhelyben dolgozik. Figyelmét azonban nem ke­rüli el a gyár többi munkahelyén meg­mutatkozó hiányosság sem. Egy alka­lommal levelet frt^ szerkesztőségünk, nek, hogy az egyik üzemrészben egy keskeny folyosó van, ami nagyon gá tolja a száll dúst. A pártsajtón keresz­tül kérte a Bőgyár vezetőségét, hogy bővítse ki a folyosót. A pártsajtó bí­rálata után a gyár vezetősége tervbe­vette a folyosó kibővítését. Számos les-él érkezik be levelezőink­től, amelyekben leleplezik az ellenség aljas munkáját is. Márkovics Márk levelezőnk Ai’sószenitmárto'nból leg­utóbbi levelében, amelyet lapunkban le is közöltünk, többek közölt ezeket írja: „Mi, az alsószentmártoni Uj Al­kotmány tszcs délszláv dolgozói már április 26-án végeztünk a vetéssel. De ezután sem ültünk tétlenül, mindjárt hozzáfogtunk a növényápolási mun­kákhoz ... Alaposan kiveszi részét minden tag a munkából, igyekszik mi­nél több munkaegységet szerezni. Ezt azonban nem nézik jó szemmel a far lu kulákjai, Magosics Márk kulák, hogy a cso­portot rombolja, igyekezett befolyása alá keríteni a csoportba újonnan be­lépő Márkovics Mihályt. Többek kö­zött ezeket mondotta Márkovicsnak: „Te olyan jómódou dolgozó paraszt voltál és a csoportban most ide ju­tottál? Te vesződsz azok általaival?“ Márkovics a kulákagitáció hatására lo akart mondani a jószággondozásrób A tszcs vezetősége azonban nem hagy­ta ezt annyiban és megmagyarázta Márkovics Mihálynak, hogy a kulák a csoport ellen beszél, hogy bomlása tani akarja a csoportot. Elmondottak Márkovicsnak. hogy a jószággondnzás éppen olyan megbecsült munka, mini a többi mezőgazdasági munka. Kiss Jánosné Pécs-szabolesi bányász asszony faluja MNDSZ szervezete ne­vében írt lapunkon keresztül a kom. lói bányászasszonyoknak. Levelében ezeket írja: „Tudjuk, hogy nálatok gyors ütemben épül a város és arra készültök, hogy a Sztálin Vasműnek szállílsátock a szenet. A feladatotok az, hogy jó munkátokkal meggátoljátok a műszakmu'.asztásokat és ezen kérész tül elérjétek, hogy a legkevesebbre csökkenjen a műszakmulasztók száma. Mi art szeretnők, ha átadnátok ne­künk ezen a téren szerzett tapaszta­laitokat és elmondanátok munkátok eredményét“. A levél megjelenése után a komlói MNDSZ asszonyok még na­gyobb erővel indultak harcba, hogy csökkentsék a bunvlizók számát. Ez a levél is hozzájárult ahhoz, hogy a komlói Kossuth.aknán ma már keve­sebb a mulasztások száma. > Hogy levelezőinkkel még szorosabb kapcsolatot teremtsünk és állandóan segíthessük őket munkájukban, kiépí­tettük tudósító hálózatunkat. Tudósí­tóink feladata továbbá az is, hogy rendszeresen tájékoztassanak bennün­ket járásukról vagy üzemükről. Van­nak azonban még olyan pártbizottsá­gaink, mint például a sásdi járási párt- bizottság, mely még nem látja a tudó­sítók beállításának jelentőségét. Már többször kértük a sásdi járási pártbi­zottság segítségét, a tudósító beállítá­sához. Eddig azonban még nem ta­pasztaltuk segítségüket. Szeribtük nincs olyan elvtárs, akit meg lehetne bízni ezzel a fontos, feladattal. Nem látják azt, hogy tudósítók beállításá­val elsősorban a saját járásukat segí­tenék. Járási tudósítóink már eddig is szép eredményekot tudnak felmutatni. Kü­lönösen jó példát mutat ezen a téren Illés Gábor sellvei járási tudósítónk és Marton István mohácsi tudósítónk, akik rendszeresen küldenek ludósflá sokat szerkesztőségünknek. Egv.egy hónapban többször is írnak leveleket i fontosabb kérdésekről. Építésünk ütemével nőnek felada­taink. Ezek végrehajtásában nagy sze­repük van tudósítóinknak és levele­zőinknek is. Leveleikkel nagy segítsé­get adnak saját munkaterületük dol­gozóinak, de megyénk valamennyi dől gozójának is. Minden levél, melyet dől. gozóink küldenek szerkesztőségünk­nek, elősegíti, hogy felemelt ötéves tervünk megyénkre eső részét teljesM- síiik, illetve túlteljesítsük. Megyénk bányászainak pénteki eredményei Megyénk bányásizai pénteké,, is csak részben teljesítették a napi ter­vüket. A pécsbányatelepi bányászok 86.3, István.akna 100.7, Ferenc-aikna 92.1, Petőfi akna 100.9 százalékos eredményt ért el. A szászvári bányászok 100 3, • má zai bányászok 105.5, a hidasi bányá­szok 88.9 százalékra teljesítették a napi tervüket. A komlót bányaüzem ezen a napon 72.3 százalékos eredményt étrt eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom