Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-18 / 115. szám

6

NAPLÓ

1952 MÁJUS IS

ISMERJÜK MEG A yai ÓUGOT Tj

Negyedévszázad előtti vita egy kép körül

Móra Ferenc majompöre

„Űrömmé t állapítottam meg, hogy a Dunántúli Naplóban hosszabb idő után ismét helyet kapott az Ismerjük meg a valóságot — rovat — írja Szí- korog Gyuláné levelezőnk. — .4 fontos termelési és politikai cikkek mellett ezekre n felvilágosító cikkekre is nagy szükség van, helyet kell tehát biztosítani továbbra b az ilyen és ehhez hasonló természettudományos és egészségügyi anyagok megjelenésének

Olvasóink már többizben fordultak lapunkhoz hasonló kéréssel és éppen ezért — egyenlőre hetenkint egyszer — biztosítjuk az Ismerjük meg a valóságot rovat megjelenését. Mai szihmunkbon isípét egy maiompörről. azonban nem amerikai, hanem az úri Magyarország egyik majompöréről számolunk be. Az eset színhelye a szegedi múzeum, ideje a huszas évek közepetája, krónikása a szegedi múzeum akkori vezetője: Móra Ferenc.

„Van múzeumunkban — írja Móra Ferenc — egy kis koponyagyüjíemény, amit legnagyobbrészt magam szedeget, tem ki a föld alól a szegedi határban. Igen. régi urasa gok tói levetett fejek ezek.

8 legfiatalabb is van köztük ezeresztendős;

»melyik koponya még ekkora múltra te tekinthet vissza, azt semmilyen projekció se segítheti be az üveg alá. Muszáj volt ilyen korhatárt megállapítani, mert ha minden ambiciózus koponyának teret engedünk, azt meg nem győzi a város üveggel.

A itoponyás almáriom fölé Klaatsch ^uak az az ábrája került, ahol színes vonaliakkal egymásra van rajzolva a Jávái majomenvber, az ausztráliai ősember. a neanderthal! ember és az európai ember koponyája.

Tíz évig ott lógott a képecske a falóin, nem bántotta senki, hiszen ő se bántott senkit.

Vagy két évvel ezelőtt azonban ka. pok egy névtelen levelet, amely borzasztó mérgesen megtámadt engem azért, hogy így sértegettem az emberi méltóságot és azt ajánlja, hogy tévő litsam el onnan azt az istentelen hé pet. mert különben igv, meg úgy lesz.

Már nem nagyon emlékeztem a kép. re, fölmentem megnézni, A koponya- piramis tetejéről rám vigyorgott a tár. saság doyenje, a csókái kőember ötezer éves csontfeje.

— Tudod, hot hibáztad el, testvér? Nem azt kellett volna írnod, hogy tnajomember. hanem azt, bogy ma- jomcsászár. Még büszkék is lennének rá a népek, hogy milyen nagy nem zelböl eredenek.

Azonban telt-műit az idő és én néni értem rá alkalmasabb képet keresni. Mikor pedig ráértem volna, akkor már nem engedte a becsület.

Tudniillik időközben mind a két Sö- löttes hatóságomnál följelentettek, hogy én olyan elvetemedett mordály. égetővel árulok egy gyékényen, mint Darwin. Még azt^is hirdetem írásban és képben, hogy a koponya fejlődött. HuhI 11a még azt mondanám, hogy befelé, befelé, magyarok, itt látható az Adám apánk fiatalkori koponyája, azt még csak e! lehetne nézni, még meg is dicsérhetnének érte. De én csak a Pithécan'thropus-t mutogatom, ez pedig gyanús név. Mi lesz, mi lesz. mél- | tóságos urunk? Quo usque tandem, kegyelmes urunk?

Most aztán jött a nagyágyú.

A »ajtó útján támadtak nekem

és keményen megparancsolták, hogy azt az istentagadó és ma már teljesen tudománytalan képet azonnal távolíl- sam el. Az mégse járja, hogy mikor Darwin már az egész világon megbukott. a szegedi múzeum még mindig tudós gyanánt kezeli ezt a szédelgőt/

Munkatársaim mindjáj-t konferenciát rögtönöztek és azon elhatározták, hogy nekem erre a cikkre fejelnem kell. Jaj. mondom, hogv felelhenék én erre I.aikus vagyok én ilyen tudós polémiára. Aztán nem elég nekem akkor is írnom, mikor muszáj. Nem érek rá arra, hogy a magam gyönyörűségére irká'.jak. S ha ráérnék, akkor más gyönyörűséget is tudnék.

Ahogy így osztozunk, gurul be fölindultam az a tanárom, aki éppen inspekciós volt aznap az emeleten. Libegve szedi a lélekzelel, az arca sápadt.

— Nem kell már disputálnotok, el van intézve a kérdés.

— Micsoda kérdés?

— A kép. A koponyás kép. Ellopták.

Általános fölugrálás.

— Ellopták? Hogy? Mikori Ki.

csoda?

Nem lehel tudni semmit. Vasárnap volt, nagy tolongás, kevés őr.

Valaki leiigyeskedte a kis képet a falról,

..kivette a rajzot az^üveg aló!. De az üveget keretestől, visszatette a falra. Csak a rajzot lopta el elvi alapon.

Embereim azt végezték, hogy az mindegy, ez mégis lopás. Súlyos lopás, a közvagyon megkárosítása. Rögtön följelentés1 kelé tenni a rendőr ségen. Halló! Halló!

— Megálljunk csak — akasztom vissza a telefonkagylót. — Nem jó lesz az így. Azt fogják mondani, hogy rosszul viseljük gondját a közvagyonnak. Meg hogy magunk loptuk meg magunkat, hogy botrányt csinálhasI sónk. Azt pedig nem éri meg a kép. Különben se közvagyon volt. A tulajdon könyvemet csonkítottam meg érte, abból vettem ki. Aludjunk rá egvet emberek.

Aludtunk rá egyet és másnap a következő felírást tettük bele a keretbe az ellopott kép helyére:

..Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének útja a majom- embertől a mai emberig. Valaki, aki nek a koponyája nem volt. fejlettebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket .minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!'1

A következő vasárnap a félváros ott tolongott a képtelen keret körül. Bizonyosan ott volt a tolvaj is. Vagy másfél hónapig minden vasárnap gyönyörködhetett a munkájában.“

Koreai tragédia

i.

Phe.njantól vagy húsz kilométerre Künn ii réícn játszott két gyerek. Körös-körül, mintha béke lenne S a két kicsi lepkét kergetett.

Nyflottak ott szebbnél-szebb virágok Méh döngicsélt virág kelyhibe'

S a két gyerek ugrált, dalolászott Nem gondolva akkor semmire.

Ámde egyszer repülőgép zúgott. Gyorsan elszállt a fejük telett Es belőle valami lehullott Nem messze, bot állt a két gyerek.

S a két kisgyermek csak nézte egyre. Piciny lábuk szinte földbe nőtt:

Annyi bogár repkedett egyszerre, Mennyit nem láltak még azelőtt.

11

A faluban már riadót vertek S gyermekéért futott sok anya Férfiak, nők gyorsan felkészültek:

Ne törhessen rájuk kolera,

Megindultak kifelé a rétre Elpusztítani a sok rovart.

De 'addigra hány rakott pAlét le Szaporítva a fertőző fajt?

Es este lett, mire mind megölték A halált hintő rovarokat.

S másnap reggel aztán újra kezdték Elpusztítani a bábokat.

Ekkorra már betegen feküdtek A két kiesi és még jó sokan.

Az arcukról pír. mosoly eltűntek És csak piliegtok bánatosan.

Hl.

Kint a fronton pihend volt éppen És Te-Pen-Szen levelet kapott, Megcsókolta, felbontotta szépen.

Aztán hosszan, hosszan olvasott.

Rég nem jött levél az otthonából.

De bár most sem jött volna a hír. Moly; álkot csalt elő a torkából És könnyel folyt tele a papír.

Körülötte rögtön néma csend lett, Kézbokeriiltek a sisakok:

Száz katona elsővonal me’lett Hátországi holtat siratott.

Nem vigasztalta senki egy szóval.

Csak álltak némán társuk előtt.

De érezték, hogy ezer golyóval bosszulják a gvernieUtemetőt!

S a sok rovar — volt ott mindenfajta

Kurtaszárnyú. biborlila szín — Krüngött, zsongott, s orozva kaparta A nedvet a fák virágain.

De a legtöbb embervérre vágyott S mintha nem eveit volna soha, Egyenest a két gyerekre szállott Halált rejtve fullánkjaiba’

Először csak tűrték ijedt szemmel. Majd, mindkettő futásnak eredt S mind, ki békétlen az eredménnyel Utánuk zúdultak a legyek.

Nem volt kedvük már játszani többé. Szemükben ült még a rémület.

Pedig játszana mind, ha tehetné.

De nem lehet, többé nem lehet.

Egyik gyermek még kezében fogja Az anyjától kapott rongybabát.

Már nem beszél. Suttogva, dadogva Szölítgatja szegény a mamát.

fis az anyja mintha megérezné Fájdalmában otthon felsikolt: ..Gyermekeim, nem látlak én többé’" S tényleg, már mindkét gyermeke hóit

S száll nyugatnak az anyai átok. ^

Megfájdítva milliók szívéi.

Mert egy koreai anya átkoz Ki elvesztette két gyermekét.

S tényleg föl sem szár ndtak a köntiyA S nem került még zsebbe a lóvéi. Mikor liír jött. hogy harckocsik jönne* És az egység rögtön harcra kél.

Te-Pen-Szen is letörölte könnvét S fegyverét szorítva snrbuállt. . Szeme ki tudja hány átkot szórt **»" Úgy indult el űzni a halált.

És mikor a rohamparanes hanzott' ...A pártért, a népért, előre!“

A sok száz test előre viharzott S futott a betört banda tőle.

Mögöttük járt Te-Pen-Szen alakja. Vonta magával a századot.

S attól kezdve mindig ö mulatja- Az ellenség csapást hol kapott. 1

PAFFALVI NÁNDOR -...-él

Alább újabb részletet közlUnk a szerző készülő. „Megleltem hazámat“ című József Atilla-regényéből. A költő gyermekkoráról szóló fejezet 1909 ben játszódik, amikor Attila és nővére a Gyermekvédelmi Liga közvetítésével egy kulák családhoz kerül.

TJÉKÉSCSABÁN a hónap tizenkettedikén van vásár. Doboz, Csór »as, lijkigtjód. Csanádapáca, Szőlős- csaba, Nagyszénás népe mind ide jár trdfii-vtnni, de a három irányból szaladó sínpárok a megye' távoli községeiből. Szarvasról, Orosházáról, öcsédről is ide siklatják a zsúfolt szerelvényeket. A kupecek, kofák, vigécek és kikiáltók vonaton jönnek, a baziirosok, sátoros kereskedői; és marhafelhaitók szekéren, a cigányok és szegénylegények meg gyalog. Von, aki két álló napon át bandukol az országútokon soványka kis üszője után.

Nyáron már kora reggel olyan a vfr Tós széle, mintha égne. pedig csak a főid füstöl a felszálló portól, mely a tágas piactéren gyülekező karavánokat kisérú Hogy milyen les: a vásár sikere. azt Tollas Jeromos, a vámszedő nemcsak a leszakított biléták számából sejti, hanem a porfelhő alakjából is: ha délnyugati irányban szétterjedő, kényelmes rétegekben száll a por. jó idő várható, de lia nyugtalan, szél- harapta csikókban tekereg, hagyjatok fel minden reménnyel. A jóslat nem éppen megbízható, de Jeromos azért ragaszkodik hozzá.

Télvíz idején a legbiztosabb jel szerinte, hogy érzik-e a vámház kis vaskályháján sülő lányosok szaga. Rózái, a felesége, a vásárt előző ijtszaka harminc lángod is megforgat a síró zsírban, s mire delet kongatnak, annyi tnárad az egészből, amennyit a vámos egy mozdulattal letörölhet a szája széléről. Harminchat órán át egyfolytában kinn állni a fúvósban, fagyban, minden marhát megszámolni, minden gyanús szekéren széjjeltúrni a szalmát; nem megy a gyomor elégedetlensége nélkül. A borról meg a lányoshoz való fűszeres harapásokról már az ügyfelek gondoskodnak. Fél szid kolbász, egy pint tiszai vörös kerüljön csuk elő az nlrzs alól, máris elnézőbb a törvény.

Galsai Pongrác:

GYEREKVASAR

Akad persze előlegezett bíznom is. Gombai Ferenc öcsödi parasztgazdának nem kell félnie a vámtól. Akármilyen megrakodva érkezik, bármekkora állat- ki sérett el Tollas Jeromos ágy engedi át a haláron, mint a főhercegek hintáit az útkereszteződéseken szokás. Még szalutál is hozzá.

A decemberi vásár hajnalán rongyos az ég. A hold nem világit, csak látszik.

Nehéz szekerek zörögnek a Kondoros felöl [fövő országúton. derékaljukon lámpák lógnak, ijedten libegő fénykörükbe néha beleszalad egy-egy kaz- dájához hű- kutya. A férfiak a bakon ülnek. Aludnának, de hiába hunyjál; le szemüket, nem sikerül. A jó vásár lehetősége úgy vibrál fCilikben, mint az elektromosság.

Estére minden gazdát cserél, a lovakat új istállókba kötik, n tehenek niás réteken legelnek, a juhok gyapjút idegen kezek nyírják, fis ugyan ki követhetné a pénz vándorútját rokolyák ráncaiból, bogos zsebkendőkbe, kifor dúlt belfí vászonbuqycllárisokhól a kintornás csészéjébe, vagy a tolnáink bocskornba? Ki tudja, elkel-e a portéka, s ha igen, mennyiért1?

Húzzák, húzzák az ökrök a rnska- dásig teli szekereket, az asszonynépet a saroglyábán és a sok gondolatot. Csikók tátreólnak a szekerek oldalához kötve, befelé ugrándoznak a kurtára fogott kötélen; Az aprójószágot béres- gyerekek terelik. Mezleien talpuk szinte minden második lépésnél megcsúszik az útközben lepotyoytatott. meleg lepényeken.

Az erdőszélrrt kökerest'. Ítélkező árnyéka inkább félelmes, mint meg- nynntaló.

f'OMB\I elhalod előtte, megemeli a

' 7 kalapját. Büszke a felekezetidre, nyilvánosság elölt szaporán hányja magára a kereszteket, a reformátusokat, teliül Öcsöd lakosságának nyolcvan százalékát lenézi. Szagosmiséken ott ül a szentély padjában, olyan testtartással- mintha a: egész szertartást ő találta volna ki; Hanem most különösen nagy szüksége van az isién jóindulatára; három marhát, egy kancát, nyolc birkát visz a csabai vásárra.

~ Itt a tevéi? — szól hátra az asz- szunynak..

Melyik11

— Amit Pestről írlak u lelencei dolgában.

— Itt hát. Maga mondta, hogy hozzam.

— lígy-e nem kell fizetni a gyerekért, az áll benne?

A 2 HAT. Még ők adnak' húsz ** körömit havonta. Ruhát is adnak. Csak a koszt meg a kvártély...

— No, — nyugszik meg az ember. — 4 kvártély ingyen van. Ha a marhákat eladjuk, jut hely elég. Aztán a koszi se gond. Az ilyen annyit eszik, amennyit kap. S nem válogatós, mindent felfal, amit elébe raknak. Bezzeg, a felnőtt cselédek!. . .

— Majd én kiszemelem.

— Csak arra ügyeljen, hóra/ egészséges legyen. Bírja a munkát. Mielőtt elfogadja, nézzen a szájába. A torol mindent megmutat.

Gombai Ferenc, a kupecektől tanulta ezt az eljárást; azok ágaskodnak lei az eladó iához, feszítik szét d száját, fordítják ki az ínyét, miközben a habos nyál láncos mellényükre csorog. S hányféle kifogásuk van; vékony a hiba. nem bírja a strapát, nyugtalan, nehéz lecsendesíteni, fel van ülve a térde, sovány, kilóg a bordája, boliik. lúlöreg. felhagy az evéssel, jobbszeme rossz. balszeme rossz, rövidre siuccolták a farkát, agyoncsípik u legyek. — se vége, se hossza. Valahányszor az ö jószárjál így fitymálják megmérgesedik: „Ve gyeim k cukorfütyül öt, lm nem tetszik!“ Hanem vételkor maga sem takarékoskodik kifogásokkal. S mivel a rejtett károkat csak az állatorvos tudja megállapítani, annak is ad munkát.

Hirtelen aggodalom szállja meg Hát. ha az ö kancáját is megvizsgálják. Akkor pedig baj van. Nem kap érte egy vasat sem, s még a törvénnyel is szembekerülhet. 4; öcsödi lódoktor szerint a: állat ragályos beteg, hamarosan li fog múlni. Kár a szénáért meg a lucernáért, legjobb az ilyent mélyen elvermelni, nehogy megfertőzze a többit. Dekát ha már vesznie leli, inkább más isi álló jóban vesszen. Nincs szomorúbb látvány, mint egy állat pusztulása.

Bumbó. — morogja Gombai. — Bumbö.

Fáradt nyerítés a válasz.

Aztán nem szól többé.

Az újonnan érkezett lelenceket, köztük Etust és Attilát, a Gyermek, védő Liga békéscsabai intézetének udvarán gyűjtik össze közszemlére. Ide jöhet lelencet válogatni, akinek ingyen

munkaerőre van szüksége.

Kinn, a kapun túl forog a vásár.

4 léckerítést tartó, rózsaszínűre les- telt kőoszlop tövében egy koldus emeli égnek szánalmas csonkká tépett lábszárát, akár az irgalom forgalmi akadályát.

Két világ kapuőre 5.

4 vásárra vitt jószágokat gerendákhoz kötik, külön a lovakat, külön a marhákat, fajta szerint. A felhajtó]; tartják szemmel őket, mert ekkora so- kadalombnn könnyen eloidódik a jószág. Mögöttük sátorponyvái; csattognak a szélben, szárnyakat adnak a térnek. "

4 lelencekre három apáca vigyáz, reverendájukon nagybogyójú rózsafüzérek csörögnek, arcuk viasz, szemük mély odvábái sötéten röppen a lekin tét. Legszívesebben sorbaállítanák c gyerekeke', de úgysem maradnának veszteg. Nem lehet bírni velük. Neveletlenek. Látszik, hogy külvárosi nyo mortanyákból. penészes pincelakásokból jöttek. Egyik-másik talán még imáilkozni sem tud.

Etus és Attila egymás kezét fogva, riadtan ácsorog a kopár, döngöltföldü udvar közepén. Nem Hiedelemből ilyen csendesek, a félelem lüktet bemiük. Csal; akkor ugranak félre, amikor egy purasztlegény frissen küllőzöti kocsikereket gurít be n kapun és ..Félre az útból! Félre! Félre!“ — kiáltásokkal, li'tlalmas ívben körülpofozza az udvaron.

A gyerekvásárt inkább az asszonyokra bízzák. A férfink komolyabb alkut

V’

kötnek ezalatt. Érthető

a szereposztás,

hiszen egy örökbefogadott gyereket, ha nem felel meg a lövet élményeknek, bármikor köteles visszavenni a m'-rr hely, de balog lovát, makacs bikáját, gyéren tejelő kecskéjét addig tarthatja a gazda, míg nem akad rá vevő.

A LELENC SZÁLLÍTMÁNY hamar elkel. Von, aki hármat, négyet vagy még többet is magával visz. Átlói függ, milyen nagy a gnzdasrrg.

Etuson minden asszonynak megakad a szeme. Először távolról mustrálják, aztán rámosolyognak, odamennek, lehajolnak hozzá és pár barátságos szót szólnak: mi a neved? hány éves vagy? hát a kis kacsát, cocát, szereted-e? Kérdezés közben megtapogatják a véd- lát, karját, látszólag csak kedvességből, de u sol: különféle kéz, a nyirkosak

SZ--- -O ..... j

a kövérek és hüllő-tapintásúnk, a " dogó új jvak és ravaszok mind tolni akarnak: van-e elég bús a csib csonton? Bizony nem valami hú*0 Arra azért jó lesz. hogy libákat bot son.

INNÉK IS, de a kislány ne' megy öccse nélkül. Ha el "Jz'j jók rántani tőle. leveti magát a 1™ , és visít, Attila pedig nem kell srnkhv ekkorka fiú — még öl éves sincs semmire se való.

A vásár végén, négy óra tájt. amib6 már n bazárasok is szedelözködni kp.

denek, n kikiáltó is visszacsomagoíi

bőröndjébe mindent gyógyító, minő?1 tisztító, mindent eltüntető csodás:' reit, egy kövér, százszoknyás paras- asszony szólítja meg a József-gyer"ki két:

li testvérek vagytok?

A zol;. — mondja Attila bű«'"'

Hát tr. virágom, hány éves voff!' — fordul Ettishoz az asszony. _

— Hét, — feleli a kislány, egyedül nem megyek! — teszi holtapasztaltán .

— Nélkülem nem megy. ■—• erős meg Attila is.

Aztán miért nem?

— Csak.

Csökönyös gyerekek ezek. — fn gyarázza az apáca. — Világért ¥, hagyják el egymást... Előbb ke"c volna jönnie, lelkerh.

4; asszony körülnéz a kihalt tid . ran. Nines nagy választék, a Mcnr javát már elvitték. Mit tegyen? Ff'-1,^ int. hogy két gyerek dupla pénz. barátkozni próbál a kisfiúval.

Mi a neved?

Attila hallgat.

— No, hogy hívnak? ^

— Mondd meg. szépen, bizialja - 1

apáca is. >((.

De hiába. Nincs hatalom, amely ra bírná. F: az első eset, hogy széf száll n felnőnek akaratával.

— Mulasd n nyelved! „

Attila összeszorítja a száját.

barna szemében a gyűlő nedvessel^ asszony fejkendős orcát nz ég kék!1 i mossa. fi

Ekkor fordul Gombaiék szrkeré kapu elé.

— Hal maradsz már addig?! — k'

ja Gombai a bakról. ,j

Észre sem veszi, hogy a felesége Gj, gyerek helyeit két gyereket tót t.'p szekérre. Italos jókedvében egész e~i hajtogatja:

— Eladtam a Búmból! Halion' . Elvitték a Bűmből! Igyunk!