Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-25 / 121. szám

4 NRPLÓ 1952 MÁJUS n ÉPÜL A KOMMUNIZMUS Már 40 kilométerre megközelítette a Don vize a Volgát Irtai A. SEJNYIX A manúnovi építkezési kerülettől Kalácsig az autóút a ikarpovi viz- gyü jtőmedence mentién hadad. Érn ék- szünk még ennek a vízgyüjtőmeden. céneik a medrére. Poros és forró sztyeppe volt, melyen nem talált az ember semmi­féle növényt. A taiajnyesók medret vágtak a hajóknak és a csatornán vógigömlött a Don vize. melyet akar- povi szivattyútelep emelt erre a szint re. Iranern .az aszfaltozott útról látszik, amint a vontatómoloíos hatalma« iszapszivattyút húz maga után a csa­tornám. Az iszap szivattyú olyan ma­gas, mint valami kétemeletes ház. A Volga és a Don közötti sztyep. pe most már ha józható. Az első át- zsilipelést a második, harmadik követe te. A 109. számú iszapszivattyú a többi iszapszivaftyúklka! együtt átha tedt a karpovi vízgyüjtőmedencén é-, a 12 .ez. zsilip építőinek segítségére sietett. Most mindenkinek a figyel­me a 12. sz. zsilip felé irányul. Mi­helyt befejeződnek a munkálatok itt (ez pedig a legközelebbi napokban bekövetkezik), e.gy újabb részlegen megindul a hajózás. Messze a 12. sz. zsiliptől a varvaro. vi szivattyútelep gátja mögött az egykori sztyeppén (csak így nevezik az építők ezt a részleget) találjuk, a Volga—doni csatorna egyik leggyö­nyörűbb helyét Itt zárkózik a két ki­lométeres mesterséges töltés a szi­vattyútelep magas hófehér épületé­hez Körülötte pedig, bármerre te­kintsen is az ember, mindenütt vizet lát. Május van. napsugaras idő, de nem érzünk fo rrós ágét,. Az az érzé. sünk, mintha valamely tengerparti város kikötőgátján állnánk. A gyen­ge, ali<r érezhető szellő csodálatosam friss hűvösséget árasat. A zöldes, fodrozó hul ámok zajtalanul hintáznak a kőgáton. Mind a három szivattyú dolgozik. Naponta több, mint 3.5 mil­lió köbméter vizet nyomnak át ezek a szivattyúk a Dómból a varvarovi vízgyüjtőmedencébe. A víz elérte a legmagasabb nyílásokat, de már nem zuhan le, hanem széles fehér gyűrűkben szétterül a víz zö-lde. sen csillogó tükrén. A szivattyúkhoz visszatérve idősebb napbarnított férfivel találkozunk. Ho­rog van mellette és egy doboz a ku­kacoknak. Néhány halacskát tart a kezében. — Sajnos, kevés volt az idő, pedig jól harapnak a halak — mondotta. A Don vize már elérte a csatorna kétharmad részét. A Volgáig mind­össze 40 kilométer maradt. A vizet nem kell többé lehelé emelni. A varvarovi vízgyüjtőmedencébő! most már magától lefut egészen a Volgáig, Í Az építők a vízválasztónál egy- időre megállították a vizet. A víz út­ját egy földgét rekeszti el. Egyik olda. Ián a víz csobog, másikon az exka­vátorok emelőkarjai mozognak mesz- sze ,egészen a láthatárig. Itt most azért folyik a küzdelem, hogy idejében megnyissák a Volya. doni csatornát. Ebben a küzdelemben az emberek ezrei és a gépek, exkavá­torok, talajnyesök, földgyaluk, bil­lenő autók, eanelődaruk százai vesz­nek részt. A munka üteme lokozódilc — és mennyire fokozódik! Április elején naponta 12~15 ezer köbméter földel emeltek ki, április végén 30 ezret, most pedig 40—45 ezer köb­méter/. Május első napjaiban napon­ta 700—-800 négyzetméternyi lejtős oída't köveztek ki, ami nagy siker, nek számított. Május 12 én az építők már több mint 6 ezer négyzetméter • lejtőt köveztek ki! , A csatorna Volga felőli bejáraiénál Sztálin elvtárs szobra emelkedik. Az építők szeretettel emelték fel a szobrot talapzatára, A szobor már igen messziről szembetűnik. A Volga megáradt. Az apró szige­tek és homoikzátonyak víz aiá kerül, tok. Egészen kicsinyeknek tűnnek a folyón végigha’edó háromfedelü Vol­gái hajók. Ezek a hajók csakhamar befordul­nak majd a csatornába és a szovjet I nép szeretett vezérét üdvözölve ái. hajóznak a hatalmas útvonalon. ttO ember mun&iáját végzi az újfajta építőipari gép A moszkvai Vörös Proletár üzem dolgozói új gépet szerkesrtrttek. amely a* épülő házak tartóoszlopainak vom beton vázát készíti. A gép — helyeseb­ben automata-gépsor — hossza 54 méter és mindössze három ember kezeli. A munka termelékenységét jelentőse« megnövelte: az alatt az idő alatt, »w»S egy munkás egyetlen nehéz vas. betonvázat állít össze, a gép 110 ilyen vázat készít eL Borisz Kirillin, az aatojnata gépsor szerelőműhelyének ve­zetője kiszámította: ha egy nyolcemeletes házhoz 800 oszlopra van szi&k- ség és nopt egy műszakot dolgozik a gép, tíz nap alatt elkészíti a 800 oszlophoz szükséges vázukat. Nap fény világítás a föld mélyén BORISZ CODCEV, Sahti, a szovjet bányászok városa a Gru- sevka I folyó partján fekszik Sahti. A város életének középpontjában a híres szénbáaiyált ál­lanak. A sRiliti Irányúk egyre több sze­net adnak a szovjet föld lakóinak. A napi széntermelés löbbVucat vasúti szál Idnaányt tesz ki, jóval többet, mint a háború étéit t. •1 Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom előtt a külföldi ét orosz bá­nyatulajdonosok kegyetlenül kizsákmá­nyolták a munkásokat, akik napi 12— f i órát dolgoztok. Az akkor használt ,.gépek“ említésre sem érdemesek. A bányamunkások filléreket kaptak ne. Iiéz munkájukért, f öklk uny h ókban, sö­tét karakókban laktuk. A városban nem volt közkézéiáz, a magánkórházak podig megfizethetetlenül drágák voltak. Az iskolákban főként a tisztviselők és kereskedők gyermekei tanultak. .4 bá­nyászlakosság többsége írástudatlan nőit. zeit fizikai, természetrajz! és földrajzi szertárak vannak. Mindenütt van könyv tár és tornaterem, az iskolák melletti gyümölcsösökben és kertekben tanul­hatnak az ifjú micsurinisták. A város iskoláiban több, mint 000 pedagógus dolgozik. Túlnyomó részük bányász- szülök gyermeke. nagy gondot fordít arra. hogy a gyer­mekek egészsége­sen, okosan és szórakoztatóan töltsék el szabadidejüket. Ezt a cél szoigáJja az Úttörők Háza,'a gyermekek műszaki állomása, több gyermekkönyvtár és az ifjúsági sportpálya. Nyáron a gyere­kek szervezetten a festői környezetben létesített úttörőtáborokban üdülnek. A munkásifjúság számára 8 esti is­kolát létesítettek. Ezekben 1700 ifjú és leány tanul termelőmunkájának meg­szakítása nélkül. A bányaipari tanulók számára öt kétéves tanulmányi idejű tanintézetet alapi tot lak, Van hétosztá­lyos bánya technikai tanintézet is. A párosban 106 egészségügyi intéz­mény végzi a dolgozók betegellátását. A kórházakat, poltkliníká'kat, amtbula- tórimmokat, bányaüzem! kórtermeket, oisöseflélyliclye kot, szülőotthonokat, egészségügyi tanácsadókat és csecse­mőotthonokat a legkorszerűbb gyógyá­szati és diagnosztikai berendezésekkel szerelték fed. Körülbelül 1200 orvos, segédorvos és ápolónő végzi a beteg- ellátást. A gyógyinlézményeknét a leg­újabb eljárásokat alkalmazzák: a föld alatt dolgozó munkások kvarcféng be­sugárzást kapnak, a szülőotthonokban bevezették az érzéstelenítést a szülés­nél. A betegségek megelőzését célzó egészségügyi gondoskodás eredménye­képpen erősen csökkent a megbetege­dések száma a vállalatoknál. az éle* min­den temHetén érzi, hogy gondoskodik róla a dolgozók sorsából ■ megválasztott városi taná/eg a nép I állama, a szovjet hatalom.. Rosztovtói 70 kilométernyire, A városi tanács Sahti város lakossága A rHonvéd bányászok“ ctmfl Mine* szovjet fűmbe« I* bemutatták hogj mint alkalmazzák a .zovjet bányák világításánál a napfénvMmpart. A m- kejevkal tuAwményo, kutató intézet most egy újtipuad többógfls wrpfénr lámpa-szerkezetet kísérletezett ki, »mely « elővajásoknil «.ppaüt féanj«* világítja meg a bányaaknát. A város egykori sötét és sivár képe három évtized alatt gyökeresen meg­változott- Ma kertek, partok és sugár­utak zöldje díszíti a bányászvárost; a szovjet hatalom vízvezetéket, villamos­éi autólniszközlekcdést, táviról és rá- diót adott a bányászoknak. A háború alatt a hitleristák az át­meneti megszállás idején rengeteg kárt okoztak. Felrobbantották a város áram fejlesztő telepét és a vízműveket, tönk. reletlék a villatmosvonalakat, felgyúj­tották a legszebb épületeket és vízzel árasztották el a bányákat. A háború- utáni ötéves terv során többszázmlJlió rubelt fordítottak a háboriínkozta sé­tád; bégyógyítására. Nagy lendületet vett a lakóházak építése, az általános építkezési tervben a lakóterület jelen­tős kiszélesítését irányozták elő. Nem­csak a váró, építtetett többemeletes lakóházakat; a bányászok közül is ren­getegen építettek többemeletes lakóha­zat. 10.000 rubel hosszúlejáratú köl­csönt kapnak erre a, célra az. államtól. A háború óta 2.500 bányász épített házat a: állami kölcsön segítségével. Tízezer bányásznak nem volt szüksége kölcsönre a házépítéshez, ami a szov­jet bányászok magasszínvonatn anyagi jólétéről tanúskodik. sahti bányásznak van saját személy- gépkocsija, vagy motorkerékpárja. A tanács az autó- tulajdonosok kérésére elhatározta, hogy gépkocsi és motorkerékpárjavltó műhelyt létestit. A forradalom élőit Sahtiban mind­össze öt kétosztályos iskola, egy ipar­iskola és papnevelő intézet volt öses- szesen, mindössze »00 tanulóval. .4 Nagy Honvédő Háborít küszöbén már V) iskola, bányásztál technikum és pe­dagógiai főiskola működött u városban. A vámosi tanács a hitlerista rablók ki- kergetése óla nemcsak a lerombolt is. kolaépülclcket állíttatta helyre, hanem 7 újaid) iskolát is építtetett. Az isko­lákban napfényes, tágas tantermek, «aéfles folyósok, gyönyörűen berende­Több, mint 7000 KARJELIN: A SARKVIDÉK HŐSEI (Tizenöt éve világraszóló esemény történt a sarkvidéki kutatásban. Szovjet pilóták szálltak le az Északi Sarkcm, majd Papanyin az ismert sarktudós negyedmagával sátrat vert egy mozgó jégmezőn, amelyen 274 na­pig sodródva Grönland dé'keleti tokáig, a jégáramlás törvényeit tanulmá­nyozta.) 1 937 májú« 21 én a Rudolf. -*■ sziget megfigyelőállomésának szűk rádiókabinjában pilóták gyüle­keztek. Hallgatagon, lep'ezett izgalom- máj figyelték a lávirász mozdulatlan arcát és fürge ujjait. Már órák óta tartott a levegőben a kutatás a pa. rancsnoki gép elnémult rádióállomása után. Mi történhetett a baj társ akkui? Szerencsésen l&szá ítak e a jégre, ei- érték-e a Sarkot? ' És most rgyszerre alig hallható fü­tyülés hallatszik a hangszórókban és a fejhallgatókban. Erősebbé, egyre biztosabbá válik, már bel ö li a fülkét. A távirász csak figyel, majd felpat­tan a helyéről és nagyot kiált: — Leszálltak! Leszálltak a Sarkon! Boldog hurrá-kiáltás remegted meg á fülke falait. Néhánv perccel később a Rudolf- sziget felfogta az emberiség történe tében az első rádióüzenetet, amely az Északi Sarkról érkezett és nyom­ban továbbította Moszkva feé. A légi expedíció vezetője, Smidt és a parancsnoki gép kapitánya Vodop­ianov jelentette, hogy 1937 május 21- én H—170 jelzésű negymotoros repü. jőgépük sítalpakon felszállt a Rudolf- szigetröl, elérte az Északi Sarkot és leszállt az ott sodródó jégre! A repü tógépen tizenhármán voltak, köztük az a négv ember, aki majd áttelel a sarki állomáson. Ezeket Papanyin ve zette. A jádiójelentés vígén n sark­utazók bejelentették, hogy leszárás, kor a gép rádiókészüléke sérülést szenvedett, ezért ivem adhattak rög­tön élet jelt magukról, A .továbbiakban Smidt ezt az üzenetet küldte a repü­lőknek: ,, Várjátok meg jelzésünket to. vábbi repülőgépeknek a Sark. felé va­ló elindulására.'‘ A fülke hamar kiürült. A pilóták a repülőtér fe'é vették útjukat, mialatt az Északi Sark első lakói kényelme­sen kezdtek berendezkedni a jégitáb. Ián. Az expedíció első, legnehezebb sza­kasza ezzel le Í3 zárult. Ez előtt a nap előtt két hónappal, 1937 március 22 én öt repülőgépből álló expedíció indult útnak Mosz­kvából, Olvadások, majd orkánok hátráltatták őket az észak felé veze­tő úton. Mégis, április 18-én már valamennyi gép a Rudolf.szigoten volt. A repülők előtt még egy vakmerő ugrás állott: a Rudolf-szigetröl a Sar­kig. Oda ikolilett szállá taniok az embe_. reket, a fölszerelést, a műszereket, új megfigyelőé Koinsás t kellett építeni a jégen. Va'lamennyiüket egy kérdés izgatta: szerencsésen le tudnak-e száll­ni a jégre ezekkel a súlyos, 24 ton. nás repülőgépekkel? Sokan azt mond' ták, hogy a jég nem bírja ki ezt a súlyt. A szovjet reuü'őb azonban min­denkinél jobban ismerték északot, hiszen senki sem repül* anv. nyit arra, mint ók. Es kijelentették: ,.Az expedíciót lerakjuk a Sarkon.“ Május óén megjelent a Sark felett az első felderítő repülőgép. Golovin pitőta áttanulmányozta ax útvonalat a Rudolf-sziget ée a Sank között és jelenthette, hogv sóik széles, sók területet látott, amely alkalmas a ].&. szállásra. Május 2! én Vodopjanov le­szállt a három méter vastagságú jég­táblára és május 25-én megérkezett a többi repülőgép is, amelyeket Molo. kov, Aíexejev, és Mazurkov vezetett, összesen mintegy tíz tonna terhet raktak ki a jégire. A Sarkon egész aé- torváros létesült Két hétig 41 ember lakott a Sarkon. Június 6 án a repü­lőgépek legénység» elbúcsúzott a 4 ottmaradó vakmerő bajtársiéi és el­indult dél felé. Papanyin és három társa ottmaradt a jégen, a meleg sót. rakban. IVap mint nap új tudományos 1" megfigyeléseket végeztek a sarkkutatók. litt mindé« új és isme retten volt. Igyekeztek minél többet megtudni, még alvásra is alig maradt idejűik. Már az első napokban igen jelentős megfigyelésieket tettek. Kiderült, hogy az óceán mélysége a Sarkon 4290 méter. Itt is felfedezték, hogy a hideg vízré'oegek alatt meleg’ viz van, amely az Atlanti-óceánból érkezik a Sarkra. Most először sike­rült megálllapítani a sarki éghajlati változásokat Uj adatokat találtak az áramlatokra a jég sodródására a sarkivdék madár- és állatvilágára vo­natkozóan. Naponta többször küldtek rádiójelentést Mo,sizikvába, Leningrád. ba és széjjel az egész viliágba. Az emberek a világ minden orszá­gában figyelemmel kisérték a négy Szovjet, sarkkutató életét és munká­ját. Sokakat izgalomban tartott a kérdés, hogy vájjon milyen irányban sodródik ez a jégtábla? Grönland partjára viszii majd őket, vagy Ame- rfleába, vagv pedig talán egyhelyben foöTuak keringeni? Eleinte a jég igen lassan mozgott és gyakran változtatta mozgásának Irányét, d* «ztam a mozgás. rood' 97^rsuLt és a jégtábla határoz» tta* Grönland felé haladt Amikor beáfflt a hosszú, sWét bbbIA éjszaka és * jégtábla a rajta lévő tá- bonna1: el siklott a SpdtabergAk ésGr&n. ■■and (között, már gyorsan haladt dél tö'e, amint a keletgrönlandi áramló* “agávaj ragadta. A hóid gyárig» fé­nyénél és az Északi Fény világánál a láthatáron fel-febukkaratak a grőo- tóndi hegyeik. , A-, ott telelők megfigyelték a **- besség növekedését: júniusban napi három kilométert tettek meg, nőve®' perben napi 5.5 kilométer*, december, hen 9 kilométert, januárban pedid mar napi 20 kiilométert... Felmerül* annyik veszélye, hogy a jégtábla be- eszorul egy keskeny tengerszorosba. 68 «ft ezéttöredezilk Valóban, 193» február 1-én a jégtábla több részre szakadt és nnpTÓI napra jobban Ír*«" redezott. Az áttelelők elh ol -y eztkedtó* ezeken a töredékeken, ideiglenes sát­rakat AWltottak fel és folytatták tudo­mányos megfigyeléseiket. A szovjet kormány expedíciók®* szervezett, hogy e’saáUítsa a telelők®* ® jégtábláról. Jégtörőiket küldte* északra, tóvá bitó repülőgépeket, egf legiiajót és vízrajzi megfigyeléseket végző hajókat. 1938 február 19-én » sTajmir“ és a „Mormon“ jógitörök át­törtek a jégövezeten és eljutottak * tóborhoz. A telelők, akik 274 nap«* töltöttek a jégtáblán és több, radf 2500 kilométert sodródtak, rádión h, -Ik Jó utolsó táviratukat és feszé'áf lak a hajókra, amelyek hazavitt1^1 okot Leniragirádba. Jennek »■* eseménvnvk legfőbb jelentősége aiz voilt, hogy a stfi’V ]«t emberek nemcsak moghódítottáki hanem át is tanulményoziták Északi Sark vidékét Tanulmányi* eredményét fel lehetett használni * Sarkvidék egyéb távolj részeinfi* megismerésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom