Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-17 / 40. szám
1952 FEBRUÁR 17 N fl PL o 5 A JELEN: JÓLÉT, BOLDOG ÉLET Eldőlt a per Az évszázadok óta folyó per 1944-ben eldőlt. Cun községet is, mint hazánk minden községét és városát felszabaflíto.-tálé a hős szovjet katonák a fasizmus alól és ezzel felszabadultak a dolgozó parasztok, cselédek és zsellérek is az elnyomás alól. Már nem urak dirigálnak Alsócuni-pusztán. Már nem kergetik el sehonnan sem Horváth Ferenc elvtársat, akiből időközben Harkány község tanácselnöke lett. A volt cselédek, az Alsócum-pmztai zsellérek, mind, mind földet kaptak. Ki öt, ki nyolc, ki tíz holdat, melyen megkezdhették új életük, boldog, békés jövőjük építését. Az urak eltakarodtak a mi földjeinkről. Alig néhányon emlékeznek már a Benyovszkyakra, a Dorne~ O ^ 7-, ^ „7... /< T7/v74 7.4 -sl- o/vAt 7.-K4-4- r. «/4/n r nn én rtl r\l rt\r\ 7/ n tv / at S~i7/>rf 0 7 nfl •">_ rekre, a Sziebertekre Alsócuni-pusztán. Volt, aki megszökött a nép haragja elöl, volt akit u álért igazságszolgáltatás keze és volt olyan is, mint Weider intéző úr, aki a szovjet csapatok közeledésének hírére önöket, aki ne gyilkos lett. Nem kár értük! Nincs hazánkban egyetlen becsületes dolgozó sem, aki sajnálná ölülne annak, hogy végleg megszűnt az urak világa. A párt pedig, a mi erős, győzelmes pártunk a még szebb jövő felé vezeti dolgozóinkat, a cumi dolgozókat is. MEGALAKUL A TERMELŐCSOPORT Nem egy, sem két napja annak, hogy a községben a terme! őcsoport- ró! beszélgetnek a dolgozók. Ki így beszélt róla, ki úgy, volt, aki dicsérte, vöt, aki szidta. Olyanok is vol tak, akác nemcsak beszéltek róle, hanem tervezgették hogy megalakítják. K. Kovács Lajos, például már két éve összedugta a fejét Hegyi Józseffel, Kasza Jánossal és a tanácselnökkel, hogy miiként lehetne megalakítani a csoportot, hogy s mint lehetne el. kezdeni a közös gazdálkodást. Mégis, két éven keresztül csak szóbeszéd tárta a közös gazdálkodásról de nem történt semmi. Három hete, január 29-én azonban történt valami. Kedd esténként tartanaik Cunbam beszámol! ót a tanács tagjai 29-én este Kutnyánszky Mártonné hatholdas dolgozó paraszt mondotta el, mit csinált a nép érdekében. A beszámoló után mint szokásos, megkezdődött a tere-fere és ismét csak szóbakerült a terme őosoport, méghozzá n0111 i® akár melyik, hanem éppen a drávacsepelyi. — Azok aztán értek el eredményeket — mondta elismerően Kutnyán- Rzfcyné. — Nem is szűkölködnek a tagok semmiben! — vágta rá rögtön egy másik, — Jó lenne nálunk is egy ilyen szövetkezet — bólogatott a harmadik. Kálmán Lajosné, a párttitíkámö erre már valósággal felfortyant: —- Hát ne mondjuk állandóan, hogy jó lenne, jó Lenne, hanem alakítsuk is meg! Más nem fogja megcsinálni helyettünk! Járjuk holnap végig a házakat, menjünk végig a falun, nézzük meg, kinek volna kedve a közös gazdálkodáshoz! Az elhatározást tett követte. \ termelőcsoport után lelkesedő hét dolgozó két csoportban végiglátogatta szerdán a falu dolgozó parasztjait. — -Alakítsunk termel őcsoportot! Nézzétek meg, milyen eredményeket értek el a drávacsepe'yiek! A mi termésünk közel se jöhet hozzá! Tizennyolcam hajlandónak mutatkoztak : — Belépünk! — csaptak bele a nép. nevelők tenyerébe. Voltak azonban olyanok is, akik húzódoztak: — Jó volna előbb megtudni, milyen termésük volt a csepelyieknek ... az tán majd meglátjuk. — Meghívjuk őket — ígérték a Iá. toga tők. Másnap már ment is a telefon a járási pártbizottsághoz, kérték a segítséget a cuniak: — Küldjétek hozzánk a drávacsepe- lyieket tapasztalatcserére! El is jött a hívásra a csepelyi tszcs- e’.nök. Utána való vasárnap aztán a cuniak kamatostól visszaadták a látogatást: tizen mentek e1. Drávacse pelyre megnézni, milyen is az a társas gazdálkodás. — Hat az gyönyörűség volt, — mesélte haza jövetele után szélté- ben-hosszában a tanácselnök elvtárs. — Ki-ki abba a házba ment, amelyik, be akart, Én két házban voltam. Az egyiknek a gazdáját, Kelemen bácsi nak nevezték. Húsz mázsa kukorica várta a góréjában, hogy leletessék. Az istálóban két tehén kérődzőit, a speizban pedig két hízónak jól füstölt sonkája, kolbásza, szalonnája lógott. Az ólban volt még egy íiasdisznó, öt nagy süldő, a konyhában színültig te. le volt a lisztesláda ... A hallgatók csillogó szemmel figyelték a tanácselnök szavait, aki ezzel zárta a beszédet: — Azt mondta az öreg, semennyiért se menne vissza egyéni gazdának. K. Kovács Lajos is mesélte a tapasz, tahitokat : — A feleségem unokatestvére Cse- pelyen a csoportelnök. Ha va’aki tud ta, hát én tudtam, mijük volt nekik és mijük van. Hát mondhatom, hogy sokkal többjük van, mint volt... A bácsikám 70 éves öreg. Sírt-rítt, mikor a sógor megcsinálta a termelőszövetkezetet Csepelyen. — Mennyi munkával kerestem ezt a kis tőidet, aztán most elvész — mondogatta. — Most pedig úgy örül, mint a gyé rek _ mese te K. Kovács. — „Bár én is csak húsz éves lehetnék, segítenék mindenkit rábeszélni a termelőszövetkezetre." A látogatást követó vasárnapon már húsz család akart rátérni az új útra. Fel is irtaik a cuniak már az engedé lyezésért és a bejelentéssel együtt átüzentek Drávacsepelyre: — Nemsokára jöhettek át hozzánk vendégségbe! Meglesz a mulatság a terme őosoport alakításának örömére! A legjobban teljesítő gazda Ha megkérdezzük a tanácsnál: ki a legjobban teljesítő gazda a laluban, a tanácselnök, a VB-titkár, nyilvántartó egyszerre vágja rá a feleletet: — K. Kovács Lajos középparaszt! K. Hovnc* Lan. 15 holdas középparaszt az elmúlt évben 280 kiló kukorica he yett 23 mázsa 60 kilót adott be, minden másból is 100 százalék fölött teljesített. Róla terjedt el a faluban az elmúlt évi begyűjtés ide jén ez a történet: — Most legalább idejében tudom, mit kell bevinnem — állapította meg elégedetten és az ezer forint adóra lélrelett pénz mellé már januárban elkezdte gyűjtögetni a tojást. Baromfit is ü’tetett, húsz már ki is kelt. De nemcsak tartalékolt K. Kovács Lajos, i hanem már be is adott az első negyedévre 200 tojást, hét kiló barom- ifit és bizakodóan mesélte az átvevő- I helyen: K. Kovács Lajos és családja, ö maga és kél lánya beléplek a termclöcso- portbu, a legkisebb, a négyéves Juliska pedig Iruklorusliinvnuk készül. — Hogy állok a begyűjtéssel? — toppant be K, Kovács Lajos egy szép napon a tanácsházára. A nyilvántartó előkotorászta a könyveket, megnézte a vétek-jegyeket, végül kibökte: •— Halszáz százalékon áll kukoricá. ból Kovács bátyám! — Csak? — csodálkozott el K. Kovács Lajos. — Hát akkor még rányomunk 200 százalékot... Holnap be viszek még vagy öt mázsát. Nem ijedt meg akkor sem, mikor az új begyűjtési rendeletet ismertette a tanácselnök elvtárs a falugyűlésen. to — Feite», Itfeef hogy legyen /ás, hogy menjen a beadás. De nem csak azzal törődik K. Kovács Lajos, hogy <5 saját maga teljesítse beadását. Szívesen elmagyarázza _ hiszen tanácstag — azoknak is az új beadási rendelet előnyeit, akii, még nem értik azt. — Tava'y csak áprilisban jött ki a beadási rende et. igaz e? Azért volt nehézség a baromfinál és a tolásnál Nekem is gondolkodnom kellett, honnan adjam a 24 kiló baromitt és a 4?a tojást. De azért előteremtettem A: idén már most tudjuk, mennyi a be adásunk, hány kotlási kell ültetnünk, hány tojást kelj gyűjtenünk a beadás teljesítéséhez. Rossz jószágainkat is bevihetjük — én is beviszem meddő tehenemet — lovábbszaporitdsra pedig jobbat, több jövedelmet hozót vásárolunk ... Néha még azt is hozzáteszi: — Én nyolc hold földet kaptam az osztáskor, maga is kapott... Hát csak kötelességünk, hogy mi is odaadjuk az á lomnak, ami jár! * Az ezer forint adóra félretett pénz mellé 300 tojást gyűjtött már össze K. Kovács Lajos. Ezt azonban egyelőre nem adja le. — Megalakul nemsokára a csoport, megvárom az engedélyt .. Azután majd meglátjuk, mennyi lesz a- adó, meg a kötelezettség — mondja és nem kis büszkeséggel teszi hozzá: — Én írtam aá elsőnek a belépési nyilatkozatot! KorÁrwn- mér ci**eft'***shc a többi belépő gazda feleségével, hogy egy- egy kotlási ültetnek, hadd legyen az új csoportnak már megalakulásakor szép baromfiállománya. A két lárív is készül a csoporta. okításra. Mária gyors és gépíróiskolába vagy könyvelői iskolába akut menni: hiszen szükség van tudásra, könyvelőre, jó gépíróra a csoportban. ^ kis Juliska pedig már négyéves Lorában arról ábrándozik, hogy trakloroslány ?es7 be lőle ... Vj úton indult meg Cun község dolgozó népe.., A fejlődés ellenségei A földcsiiraik eltakarodása után maradtak még a faluban olyanok, akiknek nem tetszik az, hogy a cselédek földet kaplak, hogy a zsellérek már nemcsak kenyéren és vizen élnek, hogy a do-lgozé parasztoknak nem kell rettegniük az árverezésektől, attól, hogy kldobolják fejük alól utolsó párnájukat is. Ilyen ellensége a dolgozóknak Czuni Lajos kulik. Czuni Lajos 33 holdas zsírospa raszit állandóan négy-öt napszámossal dolgoztatott a múltban. Nyúzta őket, zsarolta őket, ahogy csak tudta. —• Hét bőrt kellene róluk Lenyúzni — szokta mondogatni. ö volt az, aki a tiermelőcsoport megelalkítása ellen uszított: — Ahogy jó volt eddig, úgy jó lesz ezután is. Nem érdemes újat kezdeni, ki tudja mi siil ki belőle.. . Mikor azután már megcáfolhatatlan tény lelt, hogy mégis megalakul a termelőesopKir:, Czuni Lajos is más húrokat kezdett pnegefnl: — Belépnék én Is a termelőcsoport, ha — mondogatta és Novak János dolgozó parasztot is sikerült „m«agitálnla". Vegyük be Czunit Is — Javasolta sz/éltéhem hosszában Novák, — jó ember az! Persze „jó ember“ Czuni. Jó Nová- kékhozl Azért járnak állandóan ősz. szc. De azok, akik nála napszámos- kodtaik, jól Ismerik az ő „jóságát“. Azok jól tudják, hogy Czuni Lajos a tormclöcsoportbail is azt esinálná, mint a felszabadulás előtt: kizsákmányolná, kizsarolná a dolgozókat. Meg aztán a csoportban nem kellene teljesíteni a kulákbeadást, nem kellene a progresszív adózás szerint adóznia. Nem! Nem lesz csoporttá* soha Czuni Lajos. Nem ül többet a dolctr zó nép nyakába, mint ahogy a másik két Czuni kulák se lesz többé korlátlan hatolom a községben! Az ő idejük már visszavonhatatlanul elmúlott és hiába erőlködnek, hiába kapaszkodnak, hiába tévesztenek meg egykét öntudatlan dolgozót, a pártot, a falu dolgozóinak nagy többségét nem tudják félrevezetni! Teleton, villany, kultúrház Cun község a hároméves tervben telefont kapott, az ötéves terv harmadik éve pedig villannyal ajándékozza meg a falu dolgozóit. A faluvillamn* sító vállalat legjobb ifi-brigádja dolgozik, hogy még ezen a héten kigyulladjon Cun községben a fény. Szirtes Jenő, Molnár János, Pfeifer Tamás, Varga Pál Sándor, Kitfcsies László, a jó munkát végző ifi-brigad tagjai. A munkához azonban a falu dolgozói is hozzájárulnak, ők ássák az oszlopuk, helyét, ők segítenek ál" lítani a Initial ni as kií Irányozott póznákat, amelyeknek hegyébe kifeszített drótokon a világosság jön majd a falu felé. Magyar János, Losonci Sándor, Nótálsz József, Krókai János, ifj. Peti József a falusiak közül a munka sagftői. é Erősödik a pártszervezet A pártszervezet jó munkája a község eredményein látszik me« Már pedig Cun községnek vannak szép eredményei. Az emuit évi begvüj test jól teljesítette a község, az ideinél sem akarnak hátramaradmi. Ai elmúlt év végén voltak olyan napok, hogy 3.000 tojás i;s bejött a begvüj- főhelyre egyetlen nap alatt, ezidén is szépen keresik fel a gazdák a tér ménybegyüjiőt és nem kisrészben a jó agitáció*, felvilágosító munkának az eredménye. A pártszervezet mozgósította a község dolgozóit, hogy társada-m munkával segítsék miméi előbb bevezetni a faluba a villanyt, a pártszer vezet jó munkáját dicséri, hogy nemcsak a fiatalság, de az idősebbel közül is sokan szívesen vállalkoznak rá, hogy társadalmi munkával épít sék fef1 a ku’Jiűrházat. Halmán Lajosaié, u falu paittitkaru a fprmpiőcsoport megalakítását is a pártiitkár elvtársnőnek é az élenjáró párttagoknak köszönheti a község ök ragadták masukkal a pártomkívüli dolgt zók legjobbjait, ök segítették a járásipártbizottság hozzájárulásával a drá vacsepeilyi tapasztalatcserét. És vájjon nem a pártszervezetet dícséri-e a. a tény, hogy a tanács alaposan a kuIákok körmé-re néz? Az egyik Czun kulák most ü1'1 szabolálásáért, a másik most töltötte le büntetéséit. Btn Kálmán kulák is a tanács feljelentése nyomán ismerte meg a nép tör vényének erejét, amelynek végrehajtása reánézve is kötelező. ö DhZ-s?erve?et is jól működik. A DISZ titkárnő a pénzügy és begyűjtési állandó bizottság tagja. Heten ként eljár a hozzá beosztott házakhoz eg népnevelő társaságában és élmagyarázza, miért fontos az időbeni adó fizetés. — Eddig jó volt az év végén is egyszerre! — mondták neki már ner egy helyen a dolgozó parasztok, mikor a havonkénti adófizetésre beszélt rá őket. Azonban a DISZ titkárnő sem maradt adós a válasszal: — Hát csak jobb így apránként! Így nem érzi meg, év végén pedig b zony már nehezebb, ha az egész összeget egyszerre kérik. 0 vezeti a politikai kört is. Tizenhat DISZ-tag jár ide, közti többen már kiérdemelték a párttagságot is. Most Kada kuti Kámánt ajánlja a DISZ-szervezet tag je. öltnek, ig erősíti a fiatal káderek legjobbjaiiból a pártot. Ezen a héte^ a villanyoszlopokat segítenek állítgatni szabadidejükbe a DlSZ-fiatalok. De nemcsak a villany hozza majd a határszéli kis faüb a fényt. Világosabb ’.esz a fáin azzal is, ha szaporodnak benne a műve emberek, ha egyre több és több dolgozó zárkózik fel még szorosabbra párt mögé, ha az új kultúrházbam megindul majd a kultúrmunka. V líro^b. szebb, egészségesebb lesz fa un az élet és az új, széléiért felé a párt vezeti a dolgozókat. Az a párt, ame a földet osztotta az Alsócuni-pusztai volt zsellére nek, amely viTanyt hoz a faluba, am;;v 15.000 forintot ad kultúrház ép tesére. amely a felszabadító Szovjetunó tapasztalatai nyomán meghonosí ja Cunban a nagyüzemi gazdálkodást, megnyitja a cuni dolgozók előtt ie'.emelkedés útját. 15.000 (úi5ftt Bonjai Lajos kizsákmányoló kulák házában mu már a tanács helyezkedik el. A kulák istállója helyén pedig néhány hét múlva megkezdik építeni a kultúrliázut, A kultúrált honra 15.000 forintot kapott a falu. Lzl azonban nem annyira az épilés* re, mini a berendezésre akarják fe!- hcsznáini Az építkezést a falu dolgozói összefogva, társadalmi munkában végzik majd.
