Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-02 / 281. szám

M B P L O

1951 DECEMBER 2

állók egy réeze, akiket már nem fegyelmez a régi kapitalista kényszer és még nem fegyelmez a szocialista Öntudat, kihasználja ezt a helyzetet. Nem ‘íródik a munkával, _ nem dől- gozza ki a munkaidőt, későn érkezik korán hagyja abba a munkát, gyakran kimarad, nem vigyáz a gépre, nem vigyáz a termelés minőségére. Ha emiatt felelősségre vonják, to vábbáll és másnap már új munkahelyen folytatja eddigi fegyelmezetlenségét.

Mi az utolsó hónapokban napirend re tűztük a munkafegyelem megszilárdításának kérdését. A tapasztalat azt mutatja, hogy az eddigi rendszabályok nem hoztak megfelelő ered ményt. Kiderült, hogy igazgatóink még nem ismerték fel ennek a kérdésnek a jelentőségét. Sokan azt hiszik, hogy ha lazán és elnézően kezelik a fegyelmezetleneket, akkor attól megjavulnak. A tapasztalat az ellenkezőiét bizonyítja. A laza. elnéző kezelés következtében romlik a munkafegyelem. Az ellenség is rááll erre a vonalra. Nem egyszer tapasztalÍ

uk, hogy az a munkavezető, aki a tőié® időben lelkesen hajcsároskodott, most. a lazaság és elnézés szószólója.

Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, J. hogy az' öntudatos, fegyelmezett muukások egyre élesebben és öntevékenyen lépnek fel a fegyelmezetlenek ellen. Nemcsak azért, mert a fegyelmezetlenség következtében ők is szenvednek, kevesebb az eredményük, kevesebb a keresetük, hanem mert megértik, hogy a munkafegyelem meglazulása az egész szocialista építést, az ország felvirágoztatását hátráltatja. Azt is tapasztalják az öntudatos munkások, hogy az ilyen fegyelmezetlen a saját igazolására folyton elégedetlen, dohog, hangoskodik, a kákán is csomót keres és lényegében az ellenség szócsövévé válik Zz is hozzájárult ahhoz, hogy például a bánvász elvtársak a lógósok, a kimaradók, a „bumlizók“ ellen olyan élességgel léptek fel, amely még bennünket is meglepett. .

A legfontosabb fegyelmezési eszköz — ismétel jük — annak a szellemnek a kialakítása, ameiv elítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat. Azokkal szemben, akiknél a figyelmeztetés, a meggyőzés, a fegyelmezett munkások példamutatása nem használ, természetesen keményebb eszközöket fogunk igénybevenni, különösen mert olyanok is akadnak közöttük, akikről fel kell tételeznünk, hogy fegyelmezetlenségük tudatosan szocialista építésünk ellen irányul. Ezé bet a rendszabályokat, mint arról nap-nap után meggyőződhetünk, maguk a fegyelmezett dolgozók, követelik tőlünk.

A munkafegyelem lazasága jelenleg egyjk legnagyobb fékünk. Minél hamarabb teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk.

A munkafegyelemmel kapcsolóiban : . •

szólnom kell »X «llaniiroljsrári fegyelemről,

melynek egyik mutatója, hogy hogyan teljesíti a falu népe az adófi zétés, és lerménybeadás kötelezett .«égét. Sajtónkban elég gyakran je lepnek meg hírek az adót nem fi ke tő, a termény-begyűjtést szabó táló kulákokról vagy jómódú parasztoktól, ami mutatja, hogy e téren nincs minden rendben Mi n felszabadulás után három év tartó- mark mentesítettünk több, mint fél- frtiííió '■ fádhozjuttatöttat a juttatási

törlesztés fizetése alól. Ezzel előse vitettük, hogy a földhöz juttatónak gazdaságilag megerősödjenek. A következő esztendőkbe» is — hasonló okokból — nem nagyon erőltettük az adófizetést Ennek ered menyéképpen ezen a téren lazaság harapódzott el Az c«ak természetes. hogy ebből a lazaságból első «Orbán a kttlákok. és jómódú pa tasztok igvekeztek hasznot húzni. De százával, sőt ezrével voltak olyan újgazdák K, akik évszántra nem fizettek adót, vagy nem teljesítették a terménybeadást s ehhez úgy hozzászoktak, hogy kötelezettségeik nem tel jesítését afféle szer zeit• jognak tekintették. Ezek most Őszinte felháborodással veszik tudomásul, hogv ennek az időnek vege, és nekik is a közteherviselés elvének megfelelően teljesíteniük kejl,.kötelezettségeiket.

Kírvetlen iTvn példát fogok idézni,' Besenyesi Ferenc, a sotnogyme- gyér (bilié községben 9 hold jura tolt földön gazdálkodik. Évek óta nóm fizetett adót és ezért hátraléka O.770 forintra növekedett. Remikéül méltatlankodott, amikor a fizetést szorgalmazni kezdték, amíg ki nem derült, hogy ebben az évben 19.000 forintért házat vett, meg

4.000 forintos lovat, 5.000 forintos tehenet vásárolt. Idozzátehetem. hogy még a helyi tanácsban is volt

olyan vélemény: „Akinek ennyi e kiadása, hát ' annak bizony nem nagyon jut adófizetésre!1' Az ilyen típus és az a vélemény, amely az állammal szemben fennálló kötelezettséget csak olyan mellékesnek másodrendűnek tekinti, eléggé el terjedt. Elterjedéséhez, amint mondottam, mi magunk is hozzájárul tunk. Emiatt most, amikor népi demokráciánk megszilárdulásának és konszolidálásának velejárójaként ezen a téren is rendet csiná lünk, egyesek dohognak és morognak. De azt is hozzátehetem, hogy helyesli ezt a rendcsinálást a pa rasztság túlnyomó többsége, amely megértőén, lojálisán teljesíti, sőt túlteljesíti államával szemben fennálló kötelezettségeit. Ezt legjobban megmutatják a terménybeadás szá mai.

Az 1951 június l“!ől eltelt öt hónap folyamán gabonaneműekben egy millió mázsával több volt az állami be- gyiijés, mint az elmúlt gazdasági év 'izénkét hónapjában. A búzabegyüjlés eddig 25 százalékkal, az árpa, zab 50

százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor, a kukorica több, mint két szerese a tavaly begyüj öttnek, a napraforgó 50 százalékkal több és Így íovább.

Még beszédesebbek ezek a számok, ha tudjuk, hogy az egyénileg gazdálkodók. közül 100 százalékon felül teljesítette beadási tervét 185.000 és köztük 200 százalék felett teljesített, azaz kötelezettségének több, mint kétszeresét szolgáltatta be 128.P00 gazda. Természetesen még jobbak a szövetkezetek eredményei, mert ott a

350.000 főnyi tagság öntudatosaid) és ennek megfelelően jobban teljesíti kötelességét. A nagybörzsönyi Kossuth t-’cs 1381 százalékra teljesítette beadását, a hajdusámsoni Dózsa 1100 5 százalékot ér! el, a felsöszentiván: Vörös Csillag 1089 százalékot, a kun- csorbai Vörös Október és a kápolnás- nyéki Petőfi szövetkezet kilencszeresen teljesítette túl beadási kötelezettségét és ezt a listát még hosszan lehetne így folyta'ni.

Ezek a számok beszédes tanúi an. nak, hogy

a falu dolgozó népe háláját és köszönetét kötelességeinek jó teljesítésével rója le

a népi demokrácia államával szemben így viszonozza mindazt, amit a falu a felszabadulás óta évről évre fokozódó mértékben kapott. Ebben az esz tendőben 1.672.000.000 forintot ruháztunk a mezőgazdaságba. Több mint

3.000 traktort. 1250 kévekötő-aratogé pet, 850 cséplőgépet, 850 kazalrakót, 990 lógató« fűkaszát és az egycb ge- pék ezreit juttattuk a falunak, hogy megkönnyítsük a mezőgazdasági munkát. 31.000 kát. holdon létesítettünk öntözőmüveket, kétmillióhatftzázpzer mázsa műtrágyát kapott a falu. To vábbépültek a bekötőutak. Az idén 170 falu és 75 termelőszövetkezet kapott telefont, 216 község ió ivóvizet, az orvosi rendelők, mentőállomások, gyógyszertárak, szülőotthonok, bölcsődék százai jöttek létre. 1951—52-ben 1.400 falusi kultúrotthon, főbb min' kétezer népkönvtár létesül. 935 helyen nyílik meg keskenymozi, Egyre-másra épültek az általános iskolák. Középiskolák nyíltak meg olyan, ezelőtt elhanyagolt helyeken, mint Sárvár. Kisbér. Tiszafüred. Fehérgyarmat. Nvir- bátor. Sárbogárd, Mezőtúr, Tőrök, szentmiklós, stb. A dolgozo parasztság örömmel és hálával látja, hogv a munkás-paraszt szövetség nem marad papíron, hogy gyermekei egyre fokozódó számban jutnak be a középiskolákba. az egyetemekre, a hadseregbe, az államvezetés minden posztjára

Ez a dolgozó parasztság összehasonlítja népi demokráciánk gazdaság- politikáját a régi kapitalista világéval, amikor a jó termés néha nagyobb csapás volt számára, mint a rossz, mert jó aratás esetién a termények árai nagyobb mértékben estek, mint a termés növekedése. Emlékszünk még a harmincas évekre, amikor egyik jó termés a másikat követte, de a búza mé- Icrmázsájáí 6—7 pengővel vesztegették és a parasztság nyomora, eladósodása a jó termés dacára ugrásszerűen megnőtt. A cukorrépatermelők például emlékeznek rá, hogy jó termés esetén a cukorgyárak mindenféle módon lefelé nyomták a szerződésben lekötött árakat, kifogásolták a répa minőségét. mindenféle címen levonásokat eszközöltek és azt is megtették, hogy holdanként 50 mázsánál többet nem vettek át a gazdáktól.

Ezzel szemben például az idén nálunk eddig a cukorgyárak 10.5 millió mázsa cukorrépával többet vettek át a termelőktől, mint tavalv. Egyedül a cukorrépából ez évben 4'>0 millió forinttal több a termelők jövedelme, mint 'avaly. F.s hasonló temeket sokat lehetne felsorolni A parasztság ezt méltányolja es megelégedésének egvik kifeiezöje a terménvbegvüités- nek az a sikere, amelyet ismertettem.

ír.

Gazdasági eredményeinkkel, a jó terméssel és a termésbcgvüítés sikerével kapcsolatban felmerül a kérdés: Nme;-e itt az ideje, hogy megszűntessük a jegyrendszert cs visszaállítsuk az élelmiszerek szabad' forgalmát. •\ mi véleménviink az. hogy megvannak a jegyrendszer megszűntetésére a lehetőségek es ennek a rendszabálynak eliött az ideje (Percekig tartó nagy taps).

Amikor mi az elmúlt evekben fokozatosan megszüntettük az élelmiszeres e^yéb jegyeket, a dolgozó nép ezt nagyon helyesen gazdaságunk erősödésének és sikerének tekintette. Amikor az idén fokozatosan óira életbe léptettük különböző élelmiszerekre és árucikkekre a jegyeket, mindenki érezte. hogy ebben van bizonyos visszavonulás. visszavonulás az ellenség nyomása miatt A jegyrendszer bevezetésére minket az idén íőieg a következő okok kónyszerftettek: Évek óta gvenge volt a takarmánytermí-s és különcsen rossz volt az elmúlt évben

Rossz volt a cukorrépatermés is. E- miatt a parasztság levágta disznó törzsállományának egyharmadát és a szarvasmarhának 15—20 százalékát.

A rossz takarmánytermés a baromfit is megtizedelte. Mindez hús, és zsírhi- ányhoz vezetett ami viszont fokozta a keresletet kenyérben, cukorban. A magas húsár és az olcsó kenyérár a tői és a tavasz folyamán lehetővé tette, hogy az állattartók, fuvarosok, disznóhízlalók te Vásárolják a szabad kenyeret és takarmány helyett ezt etessék. Más gazdák kenyérgabona fejadagjukat etették fel az állatokkal és kenyérszükségletüket a péknél vásárolták, tehát lényegében visszavették az államtól a beszo'gáltatott g-a bon át. Súlyosbította ezt a helyzetet az ellenség tudatos akciója amely köz ellátásunk meggyengítése és tartalékainak kimerítése cél iából tudatosan rávetette magát a cukor, a zsír, a liszt feVásárl'ására. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy bevezettük a cukor- és liszt jegyet, majd a zsír jegyet és végül a kenyérjegyet is.

Most, amikor felmerült e jegyek megszüntetésének kérdése, megállapítottuk, hogy közellátási nehézségeinkkel kapcsol aitban mélyebb, eddig fel nem vetett problémák jelentkeznek.

Miben állnak ezek a problémák?

A mi közellátási rendszerünk lénye* gében folytatása a felszabadulás előtti, nek. a felszabadulás előtt és még utána is néhány évig Magyarország, a.apvető jellegzetességét tekintve, mezőgazdasági ország volt. Ennek megfelelően alacsonyak voltak az élelmiszerárak s alacsony volt a dolgozó. tömegek vásárlpképessége. - Az utolsó négy-öt évben gyökeres változás történt: Hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át és ez az iparosodás gyorsan folytatódik. A, ipaT fejlődésével párhuzamosan erőteljesen nőtt a bérből és fizetésből élők száma és életszínvonala. Ezzel a növekvéssel párhuzamosan emelkedett a fogyasztási javak, az éle'miszerek, a kenyér, a hús, a zsír iránt a kereslet. Ugyanakkor megnőtt e cikkekben a falu fogyasztása is, mert hiszen a Horthy-rendszer három millió koldusa földhöz jutott, életszínvonalát ugrásszerűen megjavította. Ennek következtében saját termékéiből és az ipari cikkekből egy. aránt hasonlíthatatlanul többel fogyaszt, mint a háború előtt. Viszont mozőgazdaságj termelésünk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Számokban ez úgv mutatkozik meg, hogy ipari termelésünk most 250 százaléka az utolsó békeév termelésének, mezőgazdasági termelésünk viszont csak 116 százaléka a háborút megelőző tiz év átlagának.

Mi nem vetettük fel kellő időben, hogy ennek a fejlődésnek mile a következményei gazdasági életünkre. Hogy csak egy példát említsek: Nem vontuk le külkereskedelmünkben sem a megfelelő következtetéseket ebből a helyzetből. A gyapot, a bőr, gumi, fémek, gépek behozatalának biztosítására nagymennyiségű é elmiszert exportáltunk ugyanúgy, mint amikor mezőgazdasági ország voltunk és amikor a belföldi szükséglet még jóval kisebb volt a mostaninál. I

Az államilag megállapított árak rendszeré sem változott n apjában a stabilizáció óta. 1946-ban, a jó pénz megteremtésekor mi. lényegében a háború előtti Magyarország árviszonyait igyekeztünk helyreállítani. Ezek az árviszonyok mezőgazdasági jellegű. országra vonatkoztak, amelyet a dolgozók alacsony életszínvonala jellemzett, A gyorsan fejlődő iparosodás következtében áraink és közellátási rendszerünk így egy egészen más helyzet követelményeire voltak szabva és nem feleitek meg a változott viszonyoknak. Az adott árak mellett a kereslet a legfontosabb élelmiszerekben egyre inkább növekedett és az a veszély fenyegetett, hogy a munkásság és általában a fizetésből és bérből élők, nem tudják ezekben a cikkekben minimális szükségletüket fedezni. Ezen a he.yzetea rövid idő alatt nem is .ehet az élehniszermennyisé- gek gyors növelésével változtatni, mert mezőgazdaságunk termelésének 75 százaléka apró paraszti parcellákon folyik, ahol a termelést meggyorsító döntő tényezőt, a modern mezőgazdasági gépeket, csak kis mértékbe-, lehet alkalmazni.

Ezek az okok, ismétlem, a tavalyi rossz takarmánytermés nélkül is ko moly zavarokhoz vezettek volna. A jegy rendszer ezeken a zavarokon átmenetileg segített. A jegyek újrabevezelését helyesléssel fogadta népünk, mert ez megnehezült helyzetében enyhülést jelenített és bizonyos védelmet nyújtott a spekuláció támadásaival szemben. A jegyrendszernek e pozitív eredménye mellett egyre inkább előtérbe léplek a káros, negativ hatások. A jegyrendszer kiépítése azonnal a bürokratizmus kiszélesítéséhez és újabb és újabb korrupciós lehetőségekhez vezetett. A hús, a zsír, a baromfi ára a szabadpiacon a jegyes ár többszörösére ugrott fel. Újra megjelent gazdasági életünkben a spekulánsok nő vekvö hada és új életlehetőségeket kapott a spekuláció következtében a tőkésosztály maradványa, mely jói ért ennek az új konjunktúrának a kihasználásához. A többszörösére ug rótt szabad terményárak rendkívül megnövelték a kulákok és a jómódú pa. rasztság jövedelmét, mert hiszen ezek rendelkeztek nagyobb mennyiségű hús-, vaj-, baromfi-, tojásfelesleggel. A szabad árak ugrásszerű emelkedése következtében ennek a rétegnek erősen megnőtt a jövedelme. Ehhez a folyamathoz még bizonyos foltig maga a szociális',!) építés is hozzájárult azzal, hogy növelte a jómódú parasztság bevételeit. Az idén például fuvarozásért az állam egy milliárd formin' fizet ki annak a néhány Uzezer ku- peckedő kuláknak, fuvarozó gazdának, aki 'felesleges igaerővel rendelkezik.

Ennek a helyzetnek következtében valóságos spekulációs hullám kelelke zett. Szóvátettek előttem egy esetet: Nyíregyházán egy kofa két kövér libával beült a gyorsvonat párnás osztályába, Budapestre utazott, ahol a két hízott libát eladta, a férjének veti egy öltöny ruhát cs a köve'kező gyorsvonat párnás osztályán még visz- sza is utazhatott. Mindezt a két liba árából. Vonataink, autóbuszaink, még néhány hete tele voltak ilyen speku láló utasokkal. Egyre több gazda panaszkodik nálam, hogy aki a falun spekulációra veti magát, az újra gyorsan gazdagszik. Elmondtak egy ese'et, amikor valaki 15 hizotí liba eladási árából egy jó tehenet vett. Azért a

140 kg-os hízóért, melyért 'avaly 9Ó0 forintot fizet.ek, a spekuláns va^y feketevágó az idén minden további nélkül 5—6000 forintot is megadott.

Minthogy a szabadpiaci árak és egyéb tényezők következtében megnőt' jövedelemből földet, traktorokat és hasonlót a parasztság nem vásárol, az így begy ült összegek jelentékeny részét elsősorban ruházati cikkekre költötte és emiatt ezekben az árukban fokozódó hiány jelentkezett.

A munkásosztály egyre elégedetle- nebbul nézi ezt a fejlődést, amely életszínvonalát a gazdag parasztság javára megrontja. A parasztság spekulációval nem foglalkozó része is elégedetlen emiatt és követeli tőlünk, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Legtöbbet szenvednek azok a dolgozók, akik olyan területen laknak, amely a jegyellátásba nincs bevonva. E jelenségek kezdik lazítani a munkás-paraszt szövetséget is, ami számunkra természetesen nem közömbös. Emiatt erősödik a nyomás a dolgozók egy részéről abban az irányban, hogy a jegyrendszert terjesszük ki az egész országra és olyan cikkekre is, amelyek eddig szabadon kaphatók,

A mi véleményünk szerint a jegyes ellátás ilyen kiszélesítése természetesen az eddig felsorolt bajokat és ne. kézségeket még, csak fokozná. A jegy- rendszer már most is kezd a termelés fékjévé válni. A dolgozók többletjövedelme, melyet a termelés emelése révén elérnek, nem teszi számukra le. hetövé, hogy a legfontosabb^cikkekből vásároljanak. A hús- és zsifárak a mi intézkedéseink hatására az utolsó időben már kezdenek lefelé menni. De aki például hat héttel ezelőtt egy kg szalonnát vagy disznózsírt akart venni szabadpiacon, annak erre 3—4 napi jövedelmét kellett volna fordítania. Természetesen ilyen magas szabad árak mellett csökken az ösztönzés a termelés növelésére. A túlmagas szabad árak fékezőleg hatnak az iparban. A jegyekkel kapcsolatos tilalmak és forgalmi korlátozások pedig a mezőgazdaságban hátráltatják a termelést. Minél több cikkre terjesztenénk ki a jegyrendszert, annál érezhetőbbé válna a túlmagas szabad árak fékező hatása, annál kisebb lenne az ösztönzés az iparban és a. mezőgazdaságban egyaránt.

A jegyrendszer tipikus háborús rendszabály. Minél messzebb kerültünk a háborútól, annál inkább leépí. tettük a jegyrendszert. A jegyrendszer kiterjesztése helytelen irányba sodorna bennünket, csak fokozná az eddigi jegyekkel járó bajokat, a spekulációt, a bürokratizmust. Nekünk más utat kell járnunk.

A mi véleményünk grerint eljölt az ideje, hogy megszüntessük a jegyrendszert.

A jegy rendszer megszüntetésének egyik fonto-s előfeltétele, hogy megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk, mert megtörténhet., hogy a fogyasztók a jegyrendszer megszüntetése után kezdetben az eddigi mennyiség nél többet vásárolnak. Az ipari termelés állandó emelkedése, a jó termés, a begyűjtés sikere, egyszóval a dolgozók zömének odaadó, szorgalmas munkája következtében az élelem és a fogyasztási javak ma bővebben állanak rendelkezésünkre mint egy évvel ezelőtt. Ezért a kenyér-, liszt-, étikor és szappan jegyet meg tudjuk szüntetni, mert erre már megfelelő készleteink vannak. A tej- ellátás mostani módját,is meg tudjuk szüntetni úgy, hogy a terhes és szoptató anyák, valamint a kisgyermekek részére megváltozott formában biztosítjuk a juttatást. A bús- és zsírjegyet, tekintettel arra, hogy a hízott sertések beadása csak most va«j felfejlődőben. később, 1952 február havában kívánjuk megszüntetni.

Ezzel kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés: Nem fog-e megismétlődni az idei tapasztalat, nem fogják-e az olcsó kenyeret újra állati takarmányozásra felhasználni és nem vásárolják-e fel, nem raktározzák-e el a tartósabb élelmet cukrot, lisztet, stb. a spekulánsok. Á felelet erre az, hogy a veszély feltétlenül fennáll, ha a jelenlegi aránylag olcsó árak mellett kitartunk. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a kenyér ta- karmánvcélokra való felhasználása no fizetődjön ki. Egyben meg kell vál- fozfatnurik árpolitikánkat egy sor más cikknél is olymódon, hogv megvódjük a dolgozó nép érdekeit. Mi ezért azt javasoljuk, hogy a jegyrendszer meg. szüntetésével egyidejűleg emeljük fel a kenyér, a liszt, a cukor és bizonyos egyéb élelmiszerek, ruházati és más fontos cikkek árát. Ez az áremelés az élelmiszereknél a legtöbb esetben szabad ár alatt, de a jegyes ár felett legyen és természetesen külön vegye figyelembe a sokgyermekes családok érdekeit. 1 ! 1"1

Ezatel párhuzamosa« emeljük a béreket, a fizetést, a családi pótlékot, a nyugdíjat.

Így a bérek és a fizetések felemelésé1, vei ellensúlyozzuk azt az áremelést, amelyet a spekulációs árufelvásárlás kivédésére létrehozunk. Ilyen módon a dolgozóknak lehetővé válik, hogy szükségletüket jegyrendszer nélkül, szabadon, korlátozás nélkül vásárolják meg az állami üzletekben és sző. ve (kezetekben. Viszont a megeme’t kenyér- és lisztárak nem teszik gazdaságossá, hogy állati takarmányozásra használják fel és megnehezítik az ellenségnek, hogy újra árukészleteket vásároljon fel elraktározás céliából. Ezek az áremelések aránvba hozzák a vásárlóerőt a rendelkezésre álló árumennyiséggel. E rendszabályok egvesapásra kihúzzák a talajt a spekuláció alól mert a?; állami üzletekben meghatározott áron korlátozás nélkül megvásárolhatók azok ez áruk, amelyek a spekuláció főtárgyát képezték

A jegyek megszüntetésével kapcsolatos áremelés nem érinti a lakbért, villanyt, a gázt, a postai szolga'tatások, a városi közlekedés díjszabásait, -a dohányárut, tüzelőanyagot péksüte ményt, száraztésztát, a főzelék, gyűstb. árait szóval olyan cikkeket, és szolgáltatásokat, amelyek az átlagos dolgozó családok kiadásainak többségét képezi.

Ä jegyrendszer megszüntetésével kapcsolatos árrendezést ki kell egészítenünk olyan intézkedésekkel, amelyek a falu dolgozó népe számára előnyösek és arra ösztönzik a gazdákat, hogy fokozzák termelésüket és több élelmiszert hozzanak a piacra. Ezért javasoljuk hogy a jegyrendszer mog. szüntetésével egyidejűleg minden termelő számára aki beadási kötelezettségének eleget tgtt, december 2-án tegyük szabaddá a mezőgazdasági termények és termékek forgalmát. Elsősorban tegyük szabaddá az őrlést, a gabonaforgalmát és a borforgalmat is. Ennek megfelelően a jövő évi ara. t-ásig 1952 június 30-ig, felfüggesztjük a kenyérgabonára és lisztre vonatkozó összes forga'mi korlátozásokat. Akj beadási kötelezettségének eleget tesz, kenyérgabonáját bárkinek eladhatja és bárhova szabadon szállíthatja. Saját szükségletére bárki vásárolhat kenyérgabonát. Viszontc! adásra' természetesen ezentúl is csak

•Bölcs, újság, mozi, színház, könyv, az állami szervek vásárolhatnak gá-