Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-31 / 304. szám

_______________________________________V A P L Ö ÉP ÜL A KOMMUNIZMUS 4 1951 DECEMBER Sí SZ. ZAUGIN ; BÚVÁROK A SZTYEPPÉN Ilárom |óbaráti Szergej Veeze- ■“ lovszkij, Mihail Leszin és Alekszandr Nazarenko együtt tanult a Don melletti Ramanovszkaja is­kolában. Egyidősek voltak, egyszer­re léptek a Komozomofba. együtt ké­szültek a főiskolára, amikor kitőrt a háború. Most új feladat várt rájuk, de ezúttal eem szakadtak el egymás­tól, együtt vonultak he a flottához, ahol mindhárman elvégezték a bú­váriskolát Jól megálltak a helyüket a nenn mindennapi munkaterületen. Sok ne­héz feliadat tornyosult eléjük, nem egyezer kerülték veszélyes helyzetbe, dé legyőzték a veszélyeket. Leszáll­taik a mélybe, roppant víztömeg ne­hezedett főléjük, — a három fiú mé­S i bátran, magabiztosan mozgott di­ri a* idegen világban. A háború után is sok munkájuk akadt: felrobbantott hidak, elsüllyesz­tett hajók roncsainak kiemelése. Ha­talma* értékű nyersanyagokat men­tettek meg a víz mélyéről. Néhány év előtt egyszerre tértek haza. Kicsit megpihentek a régen- látott otthonban, aztán azt tervezget­ték, hogy elmennek valamelyik nagy kikötővárosba és ott. állnak munká­ba, Találkoztak ogyik régi tanáruk­kal, Sevesenkoval, neki is elmond­ták tervüket. A tanár nevetve fordult egykori tanítványaihoz: — Miért akartok fimenni innen? [Akad iramotokra munka itt is! — De mi búvárok vagyunk — mondta Alekszandr Nazarenko. — mi keresnivalónk a sztyeppén? Mit keres a kai a szdrazföldön? — Csak várjatok — mosolygott Rcvosenko — nem kell elmennetek a tengerhez.Eljön a viz a helyetek- la’... A három fiú úttetlonül nézett *"*• egymásra, He a kővetkező he­tek megadták a feleletet. .Nagyarányú földmunkák, hatalmas építkezések kezdődtek a környéken. — ti pill a citnljanszkajai vizierő- műl — mondogatták büszkén az em­berek. Egyszer az egyik nagy iszapszl- vaftyúrél leszakadt a tartókeret és 16 méter mély vízbe zuhant. Az építkezés első stádiumában voltak még, nem állt rendelkezésre minden­fajta leszerelés, sőt éhhez a munká- szükséges szakemberek sem akadtak az építkezés dolgozói között, .íónéhány nap időveszteség fenye­getne az építkezést.’ Ekkor vetették fel a gondolatot: — Él itt a közelben három fiú. Bú­várok. Mi lenne, ha megpróbál hoz­ná tű; velílk? JVÍ cgp.ob .lUox ak Azonnal ér- tűk mentek. Éppen vasárnap volt. Csak az egyik fiú volt otthon, a másikat a klubban találták meg, a harmadikkal séta közben találkoz- tak. Mindhárman habozás nélkül vál­lalták a munkát. Elmentek a vizierő- míí építkezéséhez, leszálltak a vízbe. Nem volt könnyű dolguk. — A tengerben — magyarázta Szergej Veezelovszkij — jó szolyá- lotat tett a búvárcsizma. Fémtalpa több mint 12 Kilót nyomott, ezzel megvethetjük a lábunkat... Itt, azon­ban még külön súlyokat is rakhat­tunk magunkra, mégis birkózni kell az áramlattal... A folyó vizének sodró ereje van, amellett rosszak a körülmények: zavaros a Vízi, sötét van a mélyben, csak tapogatózva te­het dolgozni. Ám akármilyen rosszak voltak a körülmények, a fiúk megbirkóztak a feladattal. Nyolc órán keresztül, egy­mást váltva ereszkedtek a víz alá. Hosszú, fáradságos munkával kita­pogatták. hol fekszik a lezuhant ke­ret. megállapították, milyen mélyen fúródott az iszapba, kiválasztották a gázadásra legalkalmasabb helyet, aztán a vaksötétben megerősítették a kötelét. Es végül fenn volt a ke­ret. A következő napon ' megint **■ munkáink akadt. A folyó fe­nekén a köveket kellett- elegyengetni. Aztán elferdült az egyik szekrény- müves támfal, megint leszálltak a víz alá csavaros emelőkkel ezt is giegyenesí tették, így ment nap-nap után. Uj munka, új feladatok! Mihail Leszin nevetve j gyeztö meg: — Lám: a hal nem ét meg a szá­raz földön, de a búvárnak akad mun­kája a sztyeppén is... Űj növények az újonnan öntözött területek részére A .sztálini nagy lerinészelátalakít« munkálatok megváltoztatják a Szov­jetunió aszályos és sivatagi vidékein ekék képét. II átél in as e.s«tnnia-háló zat éltető vize öntözi majd a száraz sztyeppék kiszíkkadl talaját és ott, ahol ma még sivatag terpeszkedik, a szovjet embereik akaratából terme keoiv tulaj lesz. A nagy építkezések kel párhuzamosan megkezdték azok­nak a magas iM-méstéizaniii növényeknek a nemesítését, melyeket a Volga. Ilnyeprr, Don és az Amu-Dnrjn mellékén az újonnan öntözött területeken fognak termeszteni. Képünkön I. Gubenko, Sztálin-dí jas professzort és E. .útinyel zoofeeh- nlkuat láthatjuk, akik az Ogyesszui „ Ll.szcilko" növény nemesítő Intézet egyik ‘ melegházában az új növények fejlődését ellenőrzik. A Volga—doni építkezés — a béke nagy építkezése Szovjet életünkben különleges helyei foglalnak el a Volga, a Don, a Dnye­per és az Amu-Darja mentén épülő nagyszabású hidrotechnikai létesítmé- nyék. Ezek az építkezések mind mé­reteik, mind építésük üteme szempont, jóból páratlanul állnak a világon — állapítja meg bevezetőben a lap. A fenti létesítmények építését Sztá­lin elvtárs kezdeményezésére kezdték el. A nép jogosan nevezte ezeket az építkezéseket a kommunizmus nagy sztálini építkezéseinek. A kommunizmus egyik fontos sza­kasza, hol megfeszített harc folyik a természet átalakításáért — a Volga- Doni csatorna építése. A Volga-Doni építkezés fő berendezései között az alábbiak szerepelnek — egy 101 kilo­méter hosszú hajózható csatorna, 13 zsilippel, egy nagyteljesítményű víz­mű a Don mentén Cimljanszkája telep környékén, vizierömüvel, továbbá lo­ts elosztó csatorna 130.000 hektár föld öntözésére és kettőmillió hektár töld vízzel való ellátására. Az építkezés ezekben a napokban nagyszerű látványt nyújt. Sztálingrád­tól a Don partjáig egyre jobban ki­bontakoznak a hajózható csatorna kör­vonalai, az alapgödrök fölött vasbeton zsilippfalak emelkednek es a daruk magas árbocain éjszakánként vörös csillagok ragyognak. Mindez azt mu­latja, hogy közeledik a csatorna üzem­behelyezésének ünnepélyes napja. 1951 döntő év volt az építkezésben. Sem tavasszal, sem az áradás napjai, ban, sem a nyári forró szelek ideién, sem az őszi rossz időjárás és a hideg téli idő alatt nem csökkent a munka üteme. Valamennyi szovjet ember hatéko­nyan és alkotó módon közreműködik a kommunizmus nagy építkezéseinél. A győzelem az egyes építők és az egész kollektíva megfeszített és lelkes munkájának napjaiból, óráiból és per­ceiből születik meg. jelentéssel, amely hatalmas országunk minden részéből érkezik. Beköszöntött az új esztendő — 1952. Ez az év a kommunizmus első nagy építkezése fte­lt iveiket órákra bontják fel. Az óra iiletirlerv ■ »-Ijesílést- még zökkenés mell evehlvé leszi 1I termelés .mellem V lyihiuiovszkij, a Vlagyimirt ,,Av inpribor“' tizein dolgozója oIvmii síi lnn-legcs adoma a számla ('►szerkezeitu készített, mely pmvlcoan »zainoul.ir ja a futószalagról vagy a szállító*/,.uag- ró! lekerülő készítményeké . Az új automata be rend” zés lehetővé eszi,, hogy a munkanap bármely percében megtéi.orozhassák a kész fejezésének éve lesz, az az év, amikor üzembehelyezik a Volga-Doni hajóz­ható csatornát, a szovjet nép új, dicső győzelmeinek esztendeje. ezévben is bőséges cnkorrépalermési takarítottak be. A legnagyobb '.ennés- tmzamol eléri cukorrépatc, neszlök megkap ák a Szocialista Munka Hőse címet Ezek közé 'artézik Szaruiban Kajnuznrovn kolhozparnsz nő is lCi.ilj völgy. Kulinyin kolhozt, aki hektáron ként 971.5 mázsás átlagtermés' ért el. ami holdra átszámítva MIMN mázzál jelent. A Volga és a Don partjáról érkező örömhírek az áj év kezdetén Össze­fonódnak azzal a nagyszámú győzelmi pontosan áruk mennyiségét. Filmművészek a Volga-parton A kujbisevi nagy vízi- erőmű építésénél, sok egyéb munka közölt, bujtatóuak nevezett acéícsövezetóket raktak le a Volga mélyén, s ezen kérésziül nyomták ál az építkezésekhez szükséges homokot a túlsó, köves partra. Ez a mu rak á la! rendkívül érdekes és látványos, — szerelők, hegesztők, bú­várok dolgoznak az el­végzésén — érthető hogy felkeltette a film­művészek figyelmét is. Megállapodtak abban, hogy az utolsó csövező lék lerakásáról felvételt készítenek, meg is kap­ák a terminust, ami el­képzel hét ellenül rövid­nek tetszett. A filmesok nem értették, hogyan lehet ilyen gyorsan el­készíteni a nagy mun­kát, de azért megjelen­tek az adott időben, gondolták: legfeljebb várakoznak egy-hé na­pol. A rendező derűsen köszöntötte a vizierőnui építkezésének vezetőjét: — Heinéiéin, jÓKOr jö’Jt iink! — Nem éppen. —• Hogy, hogy? Kn rán érkeztünk? — Korán . .. Későn! — Későn? — bü'ede- zeit a filmrendező. — De hiszen erre a napra mondták ... Igen, — mosoly­go 1 az épí kézé» Vr.Zl ­lője . azonban ini»r ii ok tervez cs ni unk t verseny végez. Munká­saink olyan lendület tí dolgoztak, hogy míg a tólrövidnek tetsző ter­mimist is legyűrték és — másfél nappal ko­rábban végezték el a feladatot. Az utolsó buj­tató is lenn van már a Volga fenekén. — OH pedig aligha fényképezhetjük le! —- neveled a filmrendező. — De azért nem jövünk zavarba . .. Találunk iH elég más témát a ''elve­vőgép számára. Talállak is. Három napon át dolgozott a felvevőgép, bárom na pon ál rögzítetté film* szalagra n hatalmas Vol­gái békeépí keltés iiagy- széni mozzanatait. Két hír a szovjet do'gozóh eredményeiről A Kteovjrl iiznnrlt Kirgiy.iábHii feortef pmhpv — xxorfet élet JÓBARÁTOK BRIGÁDJA Knhovkában. egv tátongó ahlakú romos húz lebontásává! kezdték meg munkájukat. Hullt az itt-ott megma­radt vakolat, porfelhő szállt, ami el­homályosította látásukat, rátelepe­dett a torkukra, tüdejükre. Ványa Aszanov kissé kelletlenül mondta: —- Építeni jöttünk ide, nem íredig rombolni. A kekszemű Szása Matyejesuk is o'égedetlenkedett: — Mennyivel jobb n bányában szenet fejteni­A barnaarcú Ali Efendijev pedig sóvárogva gondolt haza: — Otthon most érik a narancs ... Csak a matrózruháH Grigorij Szir­cov ragadta meg vidáman a lapátot. — Mi az, csak nem csüggedtek cl? Vaezilij Vaéziljenko komszomol, az építkezés brigádjának vezetője há­lásan nézett Grigorijra és eszébe ju­tott az a beszélgetés, amit pár nap előtt a munkavezetővel folytatott. — Nehéz dolgod lesz, Vaszitij, — mondta a munkavezető — brigádod a legkülönbözőbb nemzetiségű és ter­mészetű emberekből verődött össze. Ahol földiekből, s ha különösen egy falubeliekből alakul a brigád, ott már eleve megvan az összehangolt­ság. Vaszilij azért nem csüggedt. 'Visz- ezaemlékezett a Nagy Honvédó Há­borúra, amelyben hasonlóan sok nem­zetiségű volt a felderítő százada, mégis milyen nagyszerűen megálltak a helyüket, „ült harcokban született a barátság — gondolta — itt majd munkában acélosodik meg ...“ Vaszitij nemcsak a munkában volt égy ütt brigádjával, hanem mun­ka után is. Vacsora végeztével Alek- szandr Gumenjuk, a brigád agitátora ismertette a legújabb folyóiratokat, vagy valamelyik könyvről beszólt, Ali Efendijev, Ványa Aszanov, Vik­tor Sztrusevezkij hazulról kapott le­veleiket olvasták fel, Grigorij tízir- cov fényképgyüjtöményét mutogatta nagy-büszkéit, Sztyopán Kozak pedig legújabb verseit olvasta íeL Az ered­mény nem maradt el és nemsokára Vaszilij megelégedéssel látta, hogy a bjelorussz Vánva Mozsevcljnij és a lezg Ali Efendijev milyen megértéssel egészíti ki egymás munkáját, a mold­vai Sztyopán Kozak, meg a moldvin Ványa Aszanov közös munkával fabrikált új malteros hordót, az orosz Grigorij Szircov pedig az ukrán Alekszamlr Matyejcsukkal talált ki valami újítást: hogyan hengerlthetik félre a legkisebb erővel a legnehe­zebb köveket is. Ahogy nőtt a kahovkai pusztasá­gon az építkezés, úgy erősödött a brigád barátsága. Eleinte még sok nehézség mutatkozott. Nem volt olég ezerszám, a süvítő dnyeperi szél- ben, a vad hóförgetegekben nehezen ment a munka, de a kedvezőtlen idő­szakban is eredményesen dolgoztak, s ahogy végeztek az egyik épülettel, már a másik alapjait rakták le. fis esténként, amikor összegyűltek, boldogan beszélgettek a munkaered­ményekről és a jövő tervekről. Az egyik folyóiratban egyszer szép női arcképet' láttak. — Tamara tíuttuá, a híres színész- nőt — mond a Ali Efendijev. ír­ni kellene, hogy jöjjön cl hoz­zánk . .. Nagy művésznő! — A mi munkánk is művészet! — szélt közbe az egyik fiú és Vaszilij bólintott. — Hát művészet is volt. amit leg­utóbb csináltatok, mrtikor hárman — Griftblij Szlrnv, Ali Efendijev, meg Aleksjsandr Mahiejcsml; — végeztétek el nyolc herelő munkáját... Mon­dom. művészei volt! Az elismerés még inkább fokozta munkakedvüket és munkájuk minö- ..'Acréf. Vánva Mor.ieve'tnii. aki me* tere volt az ácsmunkáknak. megtaní­totta módszerére Sityqwn Kozákot. Ali Efendijev az okos, beosztással dolgozó Ászanovtól tantika még' a betonrakásí, Szása Maty opusuk mgg SzirCovtól a lakatosmeítivíéget. A brigád jó munkájának hite kelt. — „gyorsszerelők“, igy nevezték cl a fiatal gárdát, « amikor fftark Ozcr- nijtől. a híres brigádvezüifiíöl ver- '"tű-kihívás érkezett, vállát kik. hogy 1951 szeptember 1-re felépítik a ka­hovkai iskolát. Fel is építették! fis azután, amikor levél iérkezett, Tamara Hantimtól, aki közölté, liögy meghívásukra, rövidesen Hpátoeat hozzájuk munkaidejük után oly^n .szabadtéri színpadot építettől;, hogy akármelyik városkának dfszéró váll volna. Ez a színpad volt a köpi szó­rnotok ajándéka az építkezés dí'lgo zóinak. Mark Ozernijnek, akinek vers-Any- kilnvaea még nagy óbb teljesít tjic- nyékre serkentette a jóbarátok U i gadját, időnként levelei írtak es ti ■ .-/.ámultak elért eredményeikről, „Brigádunk most bekemíiszakot tan ' - közölték a legutóbbi .levélben — és mindennap háromszoros normal teljesít. A Nagy Októberi Szociálistól Forradalom 31. évfordulójára tető felajánlásunkat jóval a kitűzött idő előtt elvégeztük és brigádunk már az- 1053-as tervén dolgozik. Egyénileg is jól vagyunk: SZusa Matyejcsuk két ruhát csináltatott és vásárolt egy har­monikát-, Viktor Sztrusevszkij meg tanult motorkerékpárt vezetni, Grigo- rij Szircov beadta iratait a hidrotech­nikai főiskola ]előkészítő tanfolya mára, me tanulunk ^mindannyian u dolyozu fiatalok esti iskolájában és a komszomolúM; is szépen megszapo­rodott új tagokkal. Az egyik munkaszüneti napon ki­rándultunk az aszkanyija-nova vé­dett területére, ahol láthattuk, mi­lyen csodálatos átalakítást műveli a viz és az erdő a sztyeppével... Amikor visszatértünk ide, a kiszá­radt föld, a terméketlen homok bi­rodalmába, arra gondoltunk, hogy nemsokára itt is öntözőcsatornák épülnek, kertek virulnak és dúsan nő majd a gyapot, a rizs, meg u szőlő. Fiaiul életünk minden erejét arra szeretnénk fordítani, hogy mind­ez mielőbb megvalósuljon ..," Egyik esti összejövetelünkön Vá- nya Aszamov olvasta fel a levelet, az a Ványa, aki amikor idejöttek, bizal­matlan és kételkedő volt. Vaszilij Vasziljenko ott állt a fiúk mögött, * amikor a levél szavai csengtek, szí- ve megtelt megelégedéssel és tekin­tetével végigsimogatta brigádja min­den tagját, — a jóbarátok brigád­ját, ... A farai,unciái szénbányákban üzembe helyezték Sz Makarov, KzláUn-ilijua tervező újtfpusú széiikonib.ii'l.il Képünkön Sz. Miiknrov (jubbo)ilulon) Akti sup Mell jövcszitővájár liijitiszluliilail téillgnljn gépe munkájáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom