Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-07 / 260. szám
6 NAPLÓ mi NOVEMBER? # GYŐZELMES OKTÓBER Javítsak meg a kultárnevelési munkát Ma nyílik megr «t baranyamegyei minta-kuliúrotthon OritoonOridre horta a hírt: Péter-Pál erőd a jelre vár. Egy fiatal martóz jelenti: A balti flotta készen áll. Már órák óta gyűl a gárda. „Pntyilov“ egy ezredet küldött. Az északi kerületből kilenc Századot jelent a küldött. Megjött Iljics! terjed a hír. Az arcokon az öröm kigyul. „Elvtársak“ — szól, de zengő hangja Mindent elsöprő hurrába fül. „Elvtársak! A forradalom Megérett! Tettekre váltjuk szavunk, Melyektől újjászületik majd öt világrészen századunk. És százmillióknak könnyes szeme Az örömtől lesz majd ragyogó, Ä kapitalizmus lerombolt falára Felröppen a vörös lobogó!“ 3-án este tartotta mintegy kétezáz főnyi közönség előtt előadó estjét az Iróezövetség pécsi csoportja. Az itt hallottak kévéé kivétellel azt bizonyítják, hogy fiatal íróink helye ten látják az irodalom mai kérdé geil harcos, pártos írásműveket alkotnak és küzdenek az irodalmi sematizmus ellen. Igen örvendetes az, hogy a líra mellett igen jó prózai munkákat ie felolvastak ezen az esten. Különösen jó volt Galsai Pongrácz József Attiláról szóló regénytanul mányá és Boros József A vándor-bányász című elbeszélése. Az előbbi ér dekesen, színesen irta le a „Tiszti szívvel“ című vers keletkezésének körülményeit. Igen jól ecsetelte <• Horthy-rendszer bábjainak érzelmi álásfoglalását a verssel kapcsolatban és éles kon, > ősziként azt a nagyszerű Mást, amelyet az egyszerű dolgo. tókra tett. Hibája a felolvasott részletnek az, hogy míg első felében igen élvezetes, lebilincselő stílusban be szél az emberekről ós azok érzéseiről. a második részben teljesen száraz irodalomesztétikái tanulmánnyá váltó zik. így a mü két része közöu tö rés van, Jó lenne, ha GaJsai az első rósz irányát, stílusát, hangulatát vir, né' tovább. Borsos József elbeszélése egyszerű eszközökkel szép leírást adott a bányászok életéről ós egy olyan em. bérről, aki a „munkaerővándorlás“ betegségében szenved. Látszott, hogi, írója azok között élt, akikről az el. beszólás szól. A vándorló bányász alakja, a pártirodán lefolyt vita életteli, jó ábrázolóé. Külön erénye az elbeszélésnek ízes, szép nyelvezete. Megérdemeli sikeréhez a szép, értelmes, jóI hangsúlyozott felolvasás is hozzája, rult, amit nem mindegyik előadott műről lehet elmondani. Nem volt sikerültnek mondható Szántó Tibor „Áradás“ című egyfel vopásosa. Ez az irásmü magánviselte az , Irodalmi sematizmus minden jellemző vonását, az emberek frázisokban beszéltek, a súlyosan sebesült munkás pedig sebének ellátása köz. ben a pártszeminárium elvégzését szoi'gaimazz.'i annál az elv-társnőnél »ki öt kötözi. Az ellenség ábrázolása is sematikus, ha az életben is ilyen egyszerű lenne leleplezni őket, akkot lényegesen könnyebb volna az osztálykor c. Szántó Tibor jótollú fiatal író. Reméljük, hogy tanul ebből a rofszulsikeriilt kísérletből ós következő munkái lényegesen jobbak ősz nők.'Itt kell megemlítenünk, hogy a Pedagógiai Főiskola kultTtrcsoportja nem jnvifntta a darab hatását a fe lilletes, rosszul megfogott játékkal A költemények közül kiemelkedett Takács József „Levél Vietnámba- című költeménye. Ez a költemény Mint hús forrás üdítő vizét A szomjas vándor, itták szavait. Trockij, mint tettenért tolvaj A terem hátsó sarkában lapít. * A hajnal első sugarával Megindult a vörös gárda Munkásindulótól hangos, Végig zeng a Miljonája. Telefonon jelentik végre: miénk a posta, a táviró. És másfélórás harc után Nekünk ad hírt a rádió. A bankokat még körömszakadtáig Védték a junkerek, De a minisztériumokba Percek alatt tör be a sereg. Késő estig jönnek a gyárak, Üzemek fegyveres küldöttei. A Néva felől feldörögnek Az „Aurora“ hathüvelykesei. nem nagy szavakkal, puffogó frázisokkal igyekezett hatni, hanem egészen egyszerűen, minden stilizálás nélkül tükrözte vissza azt a mélységes ezeretetet, amit koreai elvtársa, ink iránt érzünk. Igen tehetségesek Baricz Ottó versfordításai is. Tin- SMn-Von koreai költőnő „Bosszú“ című versének hangulatát, mondani valóját híven lolmácsolta. A közönség arcán világosan lehetett olvasni a hatást mind a békésen hömpölygő tiszta fo lyó, mind az ártatlan gyermekek é< asszonyok halála fölött érzett felhá borodás kepeinek hangulatában. Mindent összevetve fiatal íróink Hurrá! A Téli Patotnnak Vaspántos kapuja remeg. Béniről veszettül géppuskáznak A kadetek és a junkerek. A palota előtt nyílt a tér, Búvóhely, fedezék sehol. Egy pillanatra megtorpan a gárda Középen megbomlik a sor. Hajrá! Hurrá! előretörnek A kronstadti flotta matrózai... Tépett zászlót tart magosra S az élre ugrik valaki. A hatalmas kapu recseg és enged... Mór özönlenek az udvaron át... Az előcsarnokban megjelennek Az első bolsevik katonák. A nyolc miniszter félőn Sunyit, megbújva remeg — hallgat, Szverdlov harsányan kiáltja: „Az orosz proletariátus nevében A hatalmat átveszem!“ Kövcsdi János lelkes munkája élvezetes irodalmi szórakozást és tanulást hozott szá mnnkrn. Az esttel kapcsolatban felháborító eset is történt. Az előző napi főpróbán teljesen rendben hagyott szín padra kivonsziolták a vasfüggöny kiugrasztották a csigából, hogy el. mozdíthatatlan legyen, a függönyt félig leszakították, a dekorációt el tüntették. Az estet kétízben zavarta meg percekig tartó csengetés. „Ismeretlen tettesekszerették volna megzavarni fiatal íróink és dolgozóink szépen fejlődő kapcsolatait. Nyugodtan üzenjük nekik Pécs minden becsületes dolgozója nevében: aljas tervük nem fog sikerülni! Hernádi Tibor A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szovjet nép és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak segítsége a magyar dolgozó nép számára is lehetővé tette, hogy lerázza magáról az évszázados elnyomás bilincseit. P ártunk irányításával és a Szovjetunió következetes, baráti segítségével, dolgozóink hazafias helytállásának eredményeképpen gyors ütemben épül új, szocialista hazánk. Ennek eredményeként bátran elmondhatjuk, hogy az imperialista háborús uszitók mesterkedései ellenére is — nemcsak gazdasági vonalon, de kulturális téren is, ráléptünk a szocializmus útjára. Dolgozóink zöme egyre jobban megérti, hogy a szocialista kultúra az igazi kultúra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy dolgozóink egyre jobban felismerik a tanulás elengedhetetlen szükségességét. Pártunk, kormányzatunk intézkedései és Rákosi elvtárs állandó hatalmas segítséget nyújt dolgozóinknak kulturális felemelkedéséhez. Ezt bizonyítják a közelmúltban létrehozott kulturális intézmények, kultúrotthonok, kultúrszobák egész sorozata, ahol a tanulás, szórakozás, pihenés minden lehetőségét megtaláljuk. Megyénk és városunk is 6zép eredményeket ért el kulturális munkánk, valamint a kultúrotthonok, kultúrszobák és ezekben folyó kultúrnevelési munka kiszélesítésében és megjavításában. Azonban nem állhatunk meg az eddig elért eredményeknél. Pártunk kongresszusán Révai elvtárs beszédében rámutatott, hogy a szocializmus győzedelmes felépítése lehetetlen a kultúrforrada/om feladatainak megoldása nélkül. A tapasztalat azt bizonyítja. hogy a kuliúrotthonainkban még csak kis mértékben alakult ki a rendszeres kultúrnevelési munka. Ez a körülmény erősen gátolja dolgozóink egyre növekvő kultúr6zomját. S ok helyen még túl általános a kultúrmunka, amit a program- mok is visszatükröznek. Ez az általánosság, az egyoldalú programmok el- laposítják dolgozóink érdeklődését. A rossz műsorpolitika visszahat a kultúrotthonok látogatottságára is. Ez észlelhető a pécsbányatelepi kultúrott- honban, ahol a rendezvények túl egyoldalúak, a kultúrotthon programmja csupán a filmvetítéssel és a kétheten kénli táncmulatságokból áll. Nincsenek megszervezve az egyes szakkörök, tö- megelöadások s még csak kultúrműsort sem szolgáltatnak egyes rendez vények (mulatságok) alkalmával. így » kultúr-rendezvényeket minden esetben táncmulatságokkal helyettesítik. A dolgozók figyelmét nem irányítják kellőképpen a szocialista kultúra felé. Az. ilyen táncmulatság-szerű rendezvények egyáltalán nem nevelő hatásúak és nem segítik elő dolgozóink kulturális felemelkedését. Ez a körülmény nemcsak a pécsbányatelepi kultúrotthonban. de másutt w észlelhető. így a Pécsi Magasépítés kultúrotthonában is, ahol a vezetőség kizárólagosan a sportnak biztosítja a kultúrotthon helyiségét és a kultúrmunka többi, fontos ágazatait teljesen kiszorítja a kultúrotthon programújából. A kultúrnevelési munkánk hiányosságának okozója elsősorban -az, hogy egyes kultúrotthonok vezetői nem sok gondot fordítanak saját politikai és szakmai továbbképzésükre. Nem tartanak rendszeresen vezetőségi üléseket, a legtöbb esetben csak az igazgató dolgozik, a vezetőség többi tagja nem vesz részt az aktív munkában. A vezetőség munkáját sokhelyütt nem ellenőrzi senki. A szakszervezetek mellékes kérdésként ,kezelik, nem látják világosan a kultúrmunka hatalmas jelentőségét. A kultúrotthonokat igen sok iestben az ÜB bizottságok is csak szórakozási helynek tekintik. Tyr agy hiányosságot követnek el ' egyes kultúrotthonaink vezetői abban is, hogy nem látják az összefüggést a kultúrmunka és pártunk célkitűzései között. Igen gyakran előfordul, hogy a kultúrotthon vezetősége nem tart rendszeres kapcsolatot az üzemi pártszervezettel, nem kér segítséget, munkájának jobbátétele érdekében. Kultúrotthonaink munkájának megjavítása és továbbfejlesztése érdekében hatalmas feladatok várnak ránk. Szocialista hazánk építése egyre jobban megkívánja, hogy kemény harcot vívjunk a kapitalizmus rothadt nézetei ellen, mely még számos formában megnyilatkozik dolgozóink gondolkodásában és cselekedeteiben. Ezt a káros hatást csak úgy tudjuk dolgozóink gondolkodásmódjából és cselekedeteiből kivetkőztetni, ha megtanítjuk őket. Lenin-Sztálin tanításainak igazságaira. Ez a feladat vár kuHúróíthonamkra, kultúraktíváir.kra. Pártunk határozata értelmében a szakszervezeteknek egyik legdöntőbb feladata, dolgozóink szocialista neve-' lése. Ezt a célt — a dolgozók szocialista nevelését — szolgáljuk, s kell( hogy fokozottabban szolgálják kultúr?- otthonaink. Kultúrotthonaink munkájának megjavítása érdekében mindén segítséget, a legmesszebbmenő támfo- gatást kell bizlosilaniok a szakszerije- zeteknek, a SZOT-tói kezdve az üzemi bizottságokig. Ennek érdekében — a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Szovjetunió kultúrotthonainak tapasztalatai nyomán szükségessé tette olyan mirnia kultúrotthonok létesítését, melyek példát mutatnak működésükkel és komoly módszerbeni és gyakorlati segítséget nyújtanak a többi üzemi kultúr otthonnak. ■p* zt a célt szolgálja a baranyamegyei *"'minta-kulitúrotthon létrehozása is, melyet a Nagy Októberi Szocirihsía Forradalom évfordulóján ünnepélyesen nyilunk meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szánhúzóban. Minta-kultúr- otthonunknak müsorprogrammjaval, működésével hatalmas segítséget kell nyújtani megyénk összes kultúrottho- nának. Gerenda Lajos SZOT megyei kultúr- és tömeg. név. felelős. Apám felajánlása Egyik napon elkísértem apámat le a bányába. Megvártam, míg beszállt a kasba és az megindult a bányászokkal le a föld gyomrába. Gondolatban én is leszálltam velük együtt. ....Lenn a. hányában mindenki igyekezett a helyére. Különösen édesapám és brigádja sieletl munkahelye felé. Eszembe jutottak édesapám teg. nap mondott szavai, mikor a közeledő ünnepről beszélt. „Kislányom, — mondta — tudod-e, hogy pár nap múlva november hetedike lesz. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe és a mi brigádunk felajánlotta, hogy 30 csille szénnel emeli az eddig lermelt szén mennyiségét“. Azért sietlek hál, hogy beváltsák szavukat. Megkezdték a munkát. Zúgtak a re- pesztő és fúrógépek, csattoglak a fej szék és minden csákányütés nyomán liullo‘1, hullott a csillogó szén. Megszólalt a duda, a bányászok a kas felé igyekeztek. Édesapámét is beszálltak és jöttek, szálltak felfelé. Izgatottan váriam őket. Édesapám ahogy meglátott, messziről kiáltotta: „Nem harminc, hatvan csillével termeltünk többel!" Zsemberl Irén pécsbánvatclepi ált. isk. VIII. b. lan. Karcsi geszlenycbarna hajú, eleven kisgffcrek volt. Nagy diószeméből melegen csillogott az élet, s az egészség piros rózsákat csókolt kerek arcára ..Szakasztott a nagyapja" szögezték le a roko. nők, ismerősök. Járásában, mozdulataiban, szavaiban mindig nagyapánkat vélték felismerni. Mivel ö volt a legkisebb,- a .,fészekfenék", ahogy nagyanyáméi; nevezték,. mindenki kedvezett neki. Ilyenformán hiba is történt volna, ha édesanyám résen nincs és időnként szeretettel ki nem porolja a nadrágja hátulját. ^taid adok én neked! fiái illik a nagymama fölött így basdskodni? Menj szépen és kérjél bocsánatot. A bábáskodásnak így befellegzett, de. azt, hogy már harmadik eícmista korában kapitám/ legyen, senkt nem akadályozhatta meg. Édesanyám találta meg a névsort, mikor föl. iozta a ruháját. Kapitány: Borsos Károly, ni voter: Csörgő Jani. hadnagy: Bencze Pista, stb. Egy közlegényük volt csak — nyilván a legújabb tag — a többinek mindannyinak volt valami rangja Nem szóltam, róla. de ettől az időtől kezdve sokszor meglestem őket. amint játékpuskákkal, nyilakkal felszerelve törlek magukat keresztül az akácos bozótjain, öcsém hangos vezényszavakkal irányította kis csajtatát. — Jancsi, ti jobbról kerüljetek, mi itt megyünk végig az árokban, aztán ha odaérünk a körtefához, hajrá! Szájukkal utánoztál: a puskaropogást: — Bum. bum ... lelőttelek! A célnál pedig olyan indiánüvöltést rendeztek. hogy a gerlék ijedten rebbentek fel a lombok közül. Télen sem szünetellek a hadműveletek. Ahogy hazajött iskolából, megebédeli és úgy eltűnt, hogy csal: az este vetette öt haza, Ilyenkor levetette hőiétől ronggyá ázott cipőjét, frlkurorodott édesapámnak a tűzhely mellett levő kopott ka. tonal.Adájára és úgy .melengette meggéntbcredetl tagjait. Egyik este, (tinikor úgy ült. ott párolgó ruhájában. mint egy meghajszolt, gőzölgő csikó, édesapám megcsóválta a fejéi és így szólt. — fia eböl a gyerekből nem lesz Rózsa Sándor, akkor senkiből. Akik a csillagokat hozták — Katonatiszt leszek én édesapám. Az akarok lenni. — Katonatiszt? — honmrodoM el édesapám. — Az csak az úrigyerekekből lehet fiam. Olyanokból, mint az igazgató fia. — Henrikből? Hisz a muHhéten is megzavar, tűk, úgy futott, mint a nyúl. Hogy lehet az, hogy a gyávákból is lehet katonatiszt? Olyan őszinte csodálkozással nézett' körül, hogy édesapám leült mellé és kemény bányász- kezével lágyan simogatta meg kócos üstökét. Annak nagy sora van. Most így van, de... — itt közelebb hajolt hozzá és beszélt nagyon sokáig. Közben én is odahúzódtam és most. már ketten hallgattuk, ittuk szavait, Édesapám meg beszélt az urakról, a szegényekről és egy országról, ahol tizenhétben elkergették az urakat. — Ott a munkás fiából is lehet katonatiszt — fejezte be a beszédet, — Édesapám! Miért nem megyünk akkor mi is oda. vagy ők miért néni jönnek ide? — kérdezte nagy szemeket nyitva Karcsi. — Talán majd ... egyszer ... — nézeti bele a messzibe édesapám. Elhallgattunk. Ahová most ö nézett, gondolt, oda már nem tudtukj követni d»óta hnanzú idő teli el. Édesapám ar. cára barázdákat szántottak a szegénység végtelennek tűnő. sovány évei. Édesanyám fekete haja lassan ezüstbe vegyült, öcsém pedig már kämest hangon kiáltotta, hogy ..légiriadó", mikor a háború beledül1 a mi családunk fészkébe is. I)e a sötét, füstölgő zür-zavarban egyszerre (sak meghasadt keletről nz ég és a szovjet har. vonok sapkáin elküldte apró piros csillagjait mi- hozzánk iz. Karcsi hamar barátságot kötőit a szovjet katonákkal. Egy Pjotr nevű hadnaggyal erővel el a/;art menni, édesanyám alig bírta lebeszélni. — Gyerek vagy még. hova mennél? — mondta neki — majd elmehetsz, hu itt lesz az ideje. | Akkor még maradt, de évek múltán egyre gyakrabban emlegette, hogy ö elmegy, nem várja meg, amíg behívják. Mos. már lehet tiszt, hiszen Pjotr is bányász volt, donyeci bányász és tiszt lett. És az idő homokja tovább pergett, gsak sokkal vidámabban, gyorsabban, mint azelőtt. Én tényleges katonán szolgálatom teljesítése után szakérettségire, majd egyetemre kerültem, Nemrég levelet kaptam az öcsémtől. Ezt irta: ..Kedves Bátyám! Csalc állj kényelmesen! Tudom, hogy te, mirJ néphadseregünk tartaléka• tizedese most vigyázbo vágtad magad előttem, az alhadnagy előtt, -Meri ha még nem tudtán 'volna, örömmel értesítelek, hogy beteljesedett gyermekkori álmom.' Az avatáskor még jutalmat, is kaptam, mivel kiváló eredménnyel végeztem. Biztosan meglepődsz, hogy én, aki hamar as ágy alá vágtam c könyvel, most kiváló ered. ménnyel végeztem. Tudod, jó tiszt akartam lenni: sokat tanultam. (Nem borzadtam meg a matematikától sem, nem úgy mint te.) Különösen, mikor édesapám irta, hogy a Magyar Népköztársa- sági érdemérem arany fokozatával tüntették ki. akkor gyürkőztem neki igazán. Gondol lám, csak nem hozhatok szégyent, rája. Emlékszel még arra, mikor édesapánk mesélt nekünk arról, az országról, ahol Ti.heti <'kerge* tél; az urakat, és a munkások vei-.ék kziükfjn á hatalmat? hin akkor kérdeztem, hogy miért nem megyünk mi is oda. vagy ők miért nem jfíndeb ide? — fiat eljöttek, negyvenötben eljöttek, elkergették a mi urainkat is, aztán visszamentek szép. nagy hazájukba. Mikor jössz haza? Mire levelem megkapod, é- már otthon is leszek. ölel szerető öcséd: Károly' kései napfény pajkoson játszón öcsét 1 h-vclén. Kitártam az ablakszárnyakat, és lehuny-' szemmé., mélyen beszívtam <; jó, tiszta mecseki levegőt, Egy pillanatra « sárgás-piros hulló fa. levelekkel haza-rcpültcm az őszi szél szárnypn. hogy a tartalékos tizedes is ottlegyen, amikoi a? alhadnagy elvtárs beadja a jelentési az öreg honvédnek a bánya künn!etett harcosának. BORSOS JÓZSEF Az írószövetség pécsi csoportjának irodalmi estje
