Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-07 / 260. szám
1931 NOVEMBER 7 N R P L O S> ÍGY KÖSZÖNTÖTTÉK NOVEMBER 7-ÉT MONYORÓD DOLGOZÓ PARASZTJAI 1917 októberben adta inc^ a jelt az Auróra cirkáló és ekkor döntötték meg a földesurak, kapitalisták a cár hatalmát az orosz dolgozók, akik az «Jétt nyomorúságban éltek. Ai urak országából dolgozók hazája lett. Eljutott ennek a hatalmas történelmi sorsfordulónak a híre Monyoród községbe is. Az esős őszi estéken legtöbbször Markovicséknál gyűltek ösz- sze beszélgetni. Lesték a forradalom híreit, egyformán reménységgel tekintettek a Szovjetunió felé. Elpanaszol ták egymásnak bajaikat és bizakodva várták a segítséget a szovjet néptől. Azóta harmincnégy októberrel több van Markovics János háta mögött Most is, úgy mint régen, összegyűlnek a szomszédok esténként munka után beszélgetni. A sarokban kenyerei dagaszt a középső fiának a felesége, ő és a szomszédok nagy vitában vannak. A múltról, a jövőről beszélgetnek. Ott van Marczi Marian is, aki már 73 éve közvetlen szomszédja Még a 14-es háborúban is együtt vettek részt. A másik szomszéd Bartus Ferenc, Tamás Lajos, akiket elkísértek fiaik ás lányaik is. akik már nem kisgyerm"kcfc. Marczi Marian különösen büszke fiára. Marczi Vince a falu párttitkára már egy éve. Most ismét őt választották. Most a legidősebbé, Markovics Jánosé a szó, Rászegeződik minden szem, különösen a fiatalabbak lesik ajkáról a 6zóL — 1898-ban 25 éves, erős fiatal ember voltam. Napszámba /ártom dolgozni, meg Máriakéméndre követ hordani. Feleségem idehaza tengődött a gyerekekkel. Kevés bért kap tunk, de volt köztünk egy ember, már nem emlékszem a nevére, aki mindig megvigasztalt bennünket, tanított, biztatott, hogy jóra fordul sorsunk. -■Sokat beszélt Leninről. Mindig körül Aogtuk és úgy hallgattuk tisztelettel, <\mint mondta Lenin szavait. Elmondta, milyen ott a parasztok élete a cár uralma alatt. Elmondta, ihogy azokat elnyomják úgy, mint itt minket, dél- szhávokat. 1917-ben győzött a Forradalom Oroszországban és azt hittük nálunk is úgy lesz, 18-ban szabadon élL'etüpk majd. Aztán tudjátok mi leüt? Még nagyobb elnyomás. Az egész élet abból állt ki, hogy dolgoz ti/nl1,, dolgoztunk .a mindennapi kenyérért. — Még nyolc évvel ezelőtt is így volt — szólt közbe Tamás Alajos nyolaholdas dolgozó paraszt. — Jge.n. így volt egészen 1945-ig ~ folytatta Markovics János. — Hej mennyi keserűség volt akkor az életünkben. Ti is emlékeztek rá, amikor az árverezések voltak, nektek sem maradt semmitek. — Fordul Tamás Alajos felé. — Bizony semmink sem maradt, de hányán voltunk így. Mindannyian megjártuk a kamatfizetéssel — szólalt meg Markovics János középső fia, Milán is. Tizennyolcban leégett a házunk, hitelt vettünk fel és a kamat 16—18 százalék volt. Azért a kölcsönért, amit felvettünk 11 évig fizettük a kamatot, háromszorosát is a felvett összegnek. Mikor végre kifizettük, jött egy jégverés, az; adó sok volt, nem tudtuk kifizetni. Újra kölcsönt vettünk fel és újra a kamatfizetés. Rossz erre visszagondolni. A százholdas Szieber Károlynak Borjádra mi jártunk kapálni, kukoricát szedni és az összes munkákat elvegezni. Még azt sem engedték, hogy sokac misét tartsunk. Egyszer elmentem panaszra az alispánhoz. meg a főbíróhoz, de elegem volt belőle. Alig léptem be, a köszönésem, a kiejtésem hallva, meg sem hallgatták, hogy mit akarok mondani kitessékeltek, még fel is emelték az adónkat. Mennyivel más most. Mi is ugyan úgy irányítjuk a községet és ugyanolyan megbecsült tagjai vagyunk mindennek, mint a más nemzetiségűik. Még délszláv iskolánk js van. Helyesen mondta apámnak az az elvtárs, hogy majd jóra fordul sorsunk.... — Szabadság! De jól sejtettem, hogy itt vannak — lépett be az ajtón Tillmann Jánosnak, a tanácselnöknek a fia. — Még 15 máz3a kukorica hátraléka van a falunak és holnap már november 7-c. iaz Októberi Forradalom ünnepe. Szégyenben marad Monyoród. ne engedjük meg! Egész, felbomlott a konyhában a rend. — Még egy széket, ülj le — mondogatták, de ők maguk állva maradtak. — Én eddig 200 százalékban teljesítettem kötelezettségemet, mint ahogy azt ígértem a tanácsülésen. Hiszen tudjuk mivel tartozunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emléké- nck, hiszen valamennyiünk új, szabad élete a forradalom gyülmölcse — mondta menet közben Tamás Alajos. — Megyek, elmondom ezt azoknak, akik még nem teljesítettek. Azt, hogy milyen szégyen lenne ránknézve, ha nem teljesítené községünk a nagy napra kötelezettségét. Hiszen a Szovjet Hadseregnek köszönhetjük ezt az életet. Én is házat, földet kaptam a felszabadulás után. — Mentetek, métr nyálé óm nincs, legalább otthon találtok mindenkit küldte őket Markovics János és már fel is gyújtotta az udvari villanyt, hogy mielőbb kitaláljanak. Még utánuk is kiáltott; „Mondjátok el, én azért nem megyek, mert a sok munkában felmondta lábam a szolgálatot, de kérem őket, hogy ne hozzanak szégyent öreg fejerpre". Ez hétfőn, este történt, do kedd délben már vitték az örömhírt- Markovics Jánosokhoz: „Száz százalékos Monyoród község, de szerdára százon lelüt lesz." ' Ma. november 7-én ünnepelnek a monyoródi dolgozó parasztok. Ünnep- Ék az. emberiség legnagyobb ünnepét, a legyőzhetetlen szovjet államot,' Le- nin-Sztálin dicső pártját, amely minden küzdelmünkben leghatalmasabb támaszunk. Október ünnepe jelenti a kivívott szabadságot, az új életet, melynek útján járunk október szülöttének: a Szovjetuniónak segítségével. Horváth Ibolya Bátran és nyíltan bíráltak a dolgozók Este, munka után készültem a taggyűlésre, amelyet 30-án kellett megtartanom a Baranyamegyei Mezőgazdasági Javítóműhelyben. Igyekeztem jól felkészülni^ hogy egyszerű, de lelkesítő szavnkkal álljak oda, dolgozó társaim elé. Másnap, 50-án a taggyűlésen sokat tapasztaltam. A dolgozók feltártak egyes hibákat és hiányosságokat. Belátták, hogy néha nem tekintették a munkát szívügyüknek és harci feladatnak, de nemcsak a dolgozók, hanem a vezetők sem. Az új vezetőség határozati javaslatba hozta, hogy anyagtakarékosságot száz százalékra emeli, a hibákat a legsürgősebb időn belül ki- javf.ja és harcos lendülettel lát neki a munkának. A taggyűlés befejezése után megállapítottam magamban, hogy jó volt ez a taggyűlés, mert a dolgozók bátran és nyíltan kihozták a hibákat és ezzel az új vezetőségnek nagy segítséget adtak elkezdett munkájukban. Elmondta: Bertus István Bőrgyár. Á fszcs-k munkabrígádjainak szervezéséről A Szabad Nép szombati számában olvastam az „Egységessé kovácsolod ik a baracskai Vörös Csillag tsz növénytermelő brigádja." című cikket, ame. Ivet Vass Sándor, a brigádvezető mondott el.- Nagyon sok tanulságot vontam le belőle. Azóta mi is megszerveztük a munkát az. ö módszerükhöz hasonlóan. Nálunk Lippón a Petőfi tszcs 1949-ben alakult. Már akkor próbálkoztak a csoport tagjai, hogyan szervezzék meg a munkáit úgy, hogy az jó legyen. Később, 1950-ben léptem be én is, akkor már a Béke őre tér. melőszövetkezetbe. Abban az időben úgy határoztunk helyesen, hogy kiadjuk minden brigádnak a földterületet, amelyen egész éven keresztül dolgozik majd. Még versenyfelhívást is teltünk. De bizony a munkák végzésekor megfeledkeztünk erről és mindany. nyian odamentünk dolgozni, ahol legsürgősebb volt a munka. A brigádok és csapatok csupán papíron voltak. Mást nem is tettünk, minthogy a munkát megbeszéltük, a csoportvezetőket értesíte’tük, azok a hozzájuk beosztott csoporttagok végzett munkáját írták be és értékelték. Ez lie lyes volt így, de pem elég. Erre csak most jöttünk rá igazán. Prémiumot, jutalmat kaphatott vájna az a brigád, amelyik n legjobb' eredményt érte cl a termelésben, az. amelyik, magasabb termésátlagot ér! el, ípint amit a minisztertanács határozata előírt. Nálunk a tstf-ben szép' termésátlagot értünk el, mert., hiszdn a munkála'okn! időben elvégeztük, ha szervezetlenül is. Kukoricából 40 mázsás, cukorrá, pából 160, burgonyából 120 mázsás az átlagtermés és a többi nővén!’féleségből is túlszárnyaltuk az előirányzatot. De most, hogy a jntaloinktosz- tásra kerül a sor, megakadunk. Nem tudjuk az! hogy melyik is az a bri. gád, amelyek jobb eredményt ért el Most' jöttem, rá, a Szabad Nép cikkének olvasása közben arra, hogv milyen kárt okoztunk magunknak azzal, hogy lebecsültük a munkaverseny jelentőségét. Mert ha a két brigád, a Petőfi és Zentai brigád versenyben végez'e volna a munkát, jobb eredményeket tudtunk volna elérni és a jobb eredményt elérő jutalmat kapott volna. Magam is jobban dolgoztam volna, hogy a mi brigádunk érjen el maga sabb termésátlagot. A baracskai Vörös Csillag termelő- szövetkeze! növénylermesz'ési brigádjától sokat tanultunk. Most mi is megszerveztük, hogy a fogatok ks a növénytermesztési brigádhoz tartozzanak. Bevezettük azt, hogyha egy tag igazolatlanul hiányzik, úgv öt munka. egységet vonunk le tőle. Ezt most a legutóbbi gyűlésen határoz'uk el és azóta már van eredménye. Tamási Rózsa és Hegedűs Rózsi az. egyik délelőtt elsétálták az időt, nem szóltak senkinek, hiányoztak a munkából, 5 5 munkaegység levonásával büntettük meg őket. Azóta nem hiányzik bejelentés nélkül senki. A pártcsoportok nálunk még nincsenek kiépítve. Pedig, mint ahogy Vass Sándor, a baracskai Vörös Csil. lag brigádvezelője helyesen mondotta: ,,A fegyelem megszilárdításának fontos eszköze a nevelés'“. A fegyelem terén pedig sok javítanivalónk vau, sok feladat vár a pártcsoportokra. Hiszen még mindig előfordul az, nogv a csoport tagjai nem jelennek meg a csoport értekezleteken. brigádértekezlc- tekről pedig eddig még szó sem lehetett. Most már világos előttem is, hogy a csoportvezetők számonkérése, a munkaegységek pontos vezetése,' ellenőrzése csak úgy lehetséges, ha jó a brigádszervezet, ha rendszeresen tartunk ezentúl minden héten brigádértekezletei és ott megbeszéljük a munkában elért eredményekéi, hiányosságoka! és azok kijavításának módját. Most, rövid időn belül pon'os tervet készítünk, melyben mindegyik brj, gádnak kijelöljük a földterületét, amse lyen dolgozik majd és megkapja mindegyik brigád a termeléshez szükséges eszközökéi. így bizlosan elérjük azt. hogy jövőre a termelésben a legjobb eredményt elérő brigád és munkacsapat, sőt tsz.lag megkapja jó eredményéért a prémiumot és lelkesíti a másik brigád tagjait is jobb eredmények elérésére. Igv érjük el, hogy a csoport vagyona gyarapszik és a munkaegység értéke emelkedik. Szentc Ferenc a iippói Béke örc tsz Petőfi növénytermesztési brigád- vezetője. Ma nyílik meg a megyei kultúrotthon A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordu'óján nyílik meg a megyei minta.kultúrotthon (Pécs, Szín- ház-tór 1., SZOT székhház). Program: november 7-én délután 5 órakor ünnepi megnyitó, utána kultúrműsor, tánc, büffé, november 10-én kisüzemi kultúrvorseny, november 17 én bányász újmunkások értekezlete, műsorral, táncmulatsággal egybekötve. Egé*7 hónapon át előadássorozatok, kiállítások. A tanya egyedül állt a határban. Messzin mögötte sötétedett a kis falu házain iák, ssraltnakazlafaiak a hajnali derengésben összeolvadt, egybefolyt tömegei. A kis ház egyedül állt. Olyan egyedüli, mint egy előreküldött őr. szem, mint egy falura vigyázó, éhet katona. Még miig pirkadt. Ä közeledő hajnalt csak egy világosszürke sáv jelezte ott, ahol az égbolt és a föld- találkozik, a láthatár szélén. Az ok tóbereleji hajnal nyirkos, hűvös sö tétje beborított mindent, a házat, a körülötte magasodó kazlakat, a hajnali szélben titokzatosan zörgő kukon T HAJNAL A HATÁRSZÉLEN cást. Az egyhangú szürkeséget csak a tanya ablakán kivágódó fény de rítette fel és mutatta, hogy a kis ház gazdája szorgalmas, dolgos ember, aki nőm szokta megvárni, míg hasára süt a nap. A gazda az istállóban matatott, Me'eq bekecsét az ajtóra akasztotta, azután nekilátott kitisztítani a jászolt. t — Jól van, jól van... — nyugtatta meg a türelmetlenül bőgő tehenet, szeretette] megpaskolva nyakát, — ne türelmetlenkedj, már hozom az ennivalót/ Az állat azonba„ nem lakott jól a szavakkal. Addig addig fújta panaszos nótáját, amíg a gazda eléje tlem rakta a friss, jóiXatú szénát. — Na, itt van, egyél! De most mát elhallgass! Miközben az ember az istállóban nekilátott az alom eltakarításának, az asszony is rendbeszedte magát. Csendben ö'tözött, vigyázva tett-vettt, nehogy felriassza a két kicsit, a hároméves lányt és a kétéves gyereket. Aludjatok csak — gondolta —, én legalább nyugodtan megetethetem a disznókatI — magára kanyarítot. ta a kendőt, elfujta a lámpát és mái a kilincsen volt a keze, mikor meg verték az ablakot. — Hát ezek meg kik tehetnek? — tűnődött egy pillanatig a7 asszony. — Ismerősök bizonyos, hogy nem, hiszen azok nem zörögnének ilyen istentelenül — tudták, hogy két gyerek is van a háznál... MésjolsjOf is *ö»í5j»lelt most még hangosabban, még erősebben, mint elsőízben. A kisfiú á'-mában (cl sírt. Az «.sszonv odafutod. betaVavm1 ta. majd az ajtóhoz szaladt, kiment A'z ablak felé került, hogy megnézze ki .a korai vendég. Az ég alján a szürke sáv még alig szélesedett. Az asszony fázósan húzta össze mellén a kendőt és kimeresztett szemmel kereste a sötét, ben a csendháborítót. Nem Látott sen kit. — Valaki bolondját járatja velem! — méltatlankodott és legszívesebben beszólt volna férjéért az istállóba Mégse tette. — Ha itt van valaki, hát ne lássa hogy lélek, nem kiabálok! — hatá rozta el. — Legjobb az lenne, ha én is odamennék hozzá ... Igen ám, akkor meg őrizetlenül marad a ház és benne a két gyerek ... Pillanatig sem tartott, míg átszaladt ezeken a gondolatokon. Addig töprengett csupán, amíg körülnézett, és visszafordult az ajtó felé. Akkorra már határozott is: — Maradok! Ejyy lépési Jeti mindössze, azután földbegyökerezett lába. Az ajtó e'ött három embert látott, három férfikor, vonala rajzolódott a szürke égre A három idegen némán, szinte fényé getően állt. Az asszony néhány má sodpercig nem hallott mást, mint tor kában lüktető szívének hangos dobo gását, csak később hallotta, hogy az egyik idegen beszél: — Hát mondja meg már, niedre menjünk! — Hova ... hova akarnak menni? törtek elő nagynehezen a szavaik a3 asszonyból. Az idegen hangosan, tagolva, mint aki sükethez, nagyothallóhoz szól. ismételte a kérdést: — Merre van legközelebb a jugo. szláv határ? Merre menjünk? — A határ? Minek maguknak a ha tár? Az asszonyból elpárolgott a félsz. — Takarodjanak innen, azt mon dóm! Fenyoqetőe„ elörelénett. a len dü.ietiől vált-kendőjének egyik fele lecsúszott és úgy lobogott mögötte mint egy nngv fekete szárny. — Hallották. takarortianak! A beszélő idegen zsebe felé ka. pntt. I - Ne nyni rin prímül yP iflii' — Ikapta el a másik, a karjai Meghallják a faluban... Ránk akarod uszí tani az egész bandát?! Közben megvirradt. A fellsmerhetet len árnyakból, alaktalan tömegekből fák, bokrok, kazlak lettek. A szobá ban hangosan sírt a szóváltásra fel riadt két gyermek. — Felébredtek! — riadt meg az asszony. — Felébredtek a gyerekek! Most már aztán menjenek innen, azt mondom!... Mikor kimondta, látta, hogy az üres levegőnek beszél. A hívatlan vendégek már messze jártak, j\ kukoricás felé futottak. Az asszony egy pillanatig tétovázott: — A gyerkekhez menjek, v°gy szóljak előbb az embernek? Gyorsan határozott. Az istállóhoz futott. — Szalajd, fuss a határőrökért... Három ember át akar szökni! Az ember nem sokat kérdezősködött. Úgy, ahogy volt, ingujjban, hajadonfőit, szaladt ki a nyitott ajtón csak akkor állt meg egv pillanatra, mikor feleségé után aszóit: — A kukoricásban keressétek őket, oda bújtak! í*Si '— Gyerünk, gyerünk! At kell jutnunk, mielőtt a határőrök ideérnek! — sürgette társait szerbül az, aki az imént az asszonnyal beszélt. — Mór miért jönnének a határőrök? — hitetlenkedett a másik — Csak nem képzeled, hogy ezek felverik az őrsöt? Bizonyára örülnek, ha nem látnak egyenruhát, úgy, mint nálunk! — Hát én meg azt mondom, hony első dolguk volt a határőrök után szaladni! — felelt az eső. aki úgy törte az utat a kukoricában, mintegy gőzgép. — Itt nem úgy van. mint nálunk.1 EZek sülve-lőlve együttvannak a határőrökkel, a rendőrökkel, meg a katonákkal, Bizony, mikor én csendőr voltam, más világ volt m,!g itt is! Mi tartottul- a „távolságot!" A vo't csendőr egvszerre megtorpant. Végétért a kukoricás Már csalt néhánv szár választotta el őket1 a oviit meAMö! Ovatocu_ k-f-nr-tgáp jobbra is halra is A r-:n t7á->‘okra köd ii'lementett q-.e.i.r, -V'á’czó köd, olyan, mint a pip figy varjú éhesem keresgélt a rögök között, más élőlényt nem látott az idegen, akármerre nézett. — Bújjunk ki! — szólt társainak. — Nincs a közelben senki. Nekivágunk az útnak! A varjú ijedten kapott szárnyra mikor a három ember megindult felé. je. Egy kicsiny facsoport felé repült dél fglé. — Menjünk mi is arra! — határozott a csendőr. — Ott leimászom az egyik fára és megnézem, merre var. a határ ... A varjú már kipihente magát a: egyik ágon, mire a három ember oda ért és elkezdte méregetni, nézegetni a kopaszodó ágakat. —• Hát erre lelmáSzok! — döntök végre a7 egyiknél a csendőr és megköpte tenyerét. — Emeljetek meg a legalsó ágig! — Felesleges! ' Kfisoísm :S lürSjiA mos! mén tsnsessbbaa. m'nl elsüizte., A hangra, mint vezényszóra, for dúlt meg a három férfi. — Felesleges, majd mi megmutat juk az utat! — folytatta a határőr, elvtárs és géppisztolyát az idegenekre szegezte. — Máris indulhatnak — de előttem és nem a határ, hanem a falu fe'é! Na. gyerünk... Indulás! Ketten megindultak magasra emelt kezekkel, a gsendőr hátrama. radt. Mikor a fegyver nem az ő mel lének szegeződött. zsebéhez kapott és nagy, amerikai forgópisztolyt rántott elő. A halárőrbajtársra emelte Ujja a ravaszra feszült. Ebben a pillanat ban lövés dördült az együk bokorból A volt csendőr elejtette a fegyvert, megingott, majd arccal előre vógig- zuhant a földön. Kezei belemarkoltak az őszi avarba, uijai görcsösen mar kolászták a lehullott leveleket. — Hát ez sikerült! — állapította meg a bokor mögül előbujt határőr- elvtárs. — Éppen a legjobbkor! — mnndU a másik, azután rászólt a foglyokra: — Emeljék lel és hoz. zák! De ne „vicceljenek" mert látjále, hogy mi a „tréfára“ „tréfával" válaszolunk! Megindultak a falu fe lé. Elmentek a magánvos tanya mellett is. A kis ház előtt kinn állt a? egész család A qazda már messziről, üdvözölte a határőröket: — Jót van erv társak! Elkaptátok mind a hát mat! — El bizony — vá'a szolt nevetve az egyik határőr. — Ezek mái nem rikatják meg többet a kicsiket, az bizonyosI A nap kibukott a felhők mögül. Bearanyozta a határt, megcsillant s határőr elvtársak fegyvc-, rein, a, gazda egy dara big nézett utánuk, maid átkarolta a, asszony vál lát és megszólalt: — No, ez csak to/mqn ka voll! -Véger/ük e; r, mrreik b-/jt IS, kezdjük 6 vetést! GARAMI I.AőZLÓ
