Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-15 / 215. szám

1951 SZEPTEMBER 15 m M P L o 3 P ARI ÉS PÁRTÉPn ÉS Papp József (29) vájár kitöltötte tagfelvételi kérelmét Papp József (29) bányász. Tizen­I » ' * _ C -T A V> OÍ1V1 _ {nyolcéves és máris vájár Széchenyi- aknán. Nem is akármilyen vájár. Ko­vács elvtárs, az akna ágit. prop. tit­kára szerint, ilyen ifi kellene még vagy két­száz Széchenyi-aknára, Papp elvtárs azok közé az öntuda­tos bányászok közé tartozik, akik még egyetlen „bumlit“ sem csináltak, és a teljesítményük sem csúszott a 100 százalék alá. Papp elvtárs most nagy eseményre ’készül. Az ö számára legalább is nagy lesz. Egész életében emlékeze­tes marad. A leghöaselvbbi taggyűlésen terjesztik a kommunisták elé a tag­felvételi kérelmét, A kommunisták, a Párt bizalmát kiérdemelni nem kis 'dolog. Ezért a bizalomért harcolni kell. Úgy. mint Papp elvtárs harcolt ez alatt a négy év aiaxc, mióta bá­nyász. 1948-ban került először egy kis szervezett csapatba a fiatal Papp Jó­zsef. Akkor még takarító volt, vagy csillés, pontosan nem is emlékszik rá, de tudja, abban az évben tűzte a gomblyukába az ötágú piros csil­lagot, a SZÍT jelvényét. Ott ismerke­dett meg a tapasztaltabb, idősebb Ifikkel, akik megmagyarázták neki, mi az a Párt, mit jelent kommunis­tának lenni, miért kell a kommunis­táknak mindenben élenjárni, miért kell az ifiknek róluk példát venni. Megszívlelte a tanítást. Példát vett a legjobbakról. Hamarosan mindenki megismerte őt, a kis csillést, aki úgy dolgozott akar egy : felnőtt. Amikor megalakult az ifjúság egységes szervezete, a DISZ, hamarosan szervezőtitkár lett az ifik­nél Felfigyelt a jó munkájára a párt­titkár elvtárs is, pártfeladatot .bízott ni, Echter elvtárs, úgy érzem, kiérde- r£ | mellem már. — Az ifik között sokan vannak, akik nem értik meg, hogy sok szénre van szüksége az országnak, elhanya­golják a munkát, müszakmulasztók. Beszélj velük te is Papp elvtárs, légy te is népnevelő. Papp elvtárs beszélt is velük. Az ő csapatában is voltak „bunvltzó" ifik. Egy Szenei nevű csillés különö­sen makacs volt’, sehogysem akart leszokni a müszakmulasztásról. Vele is foglalkozott. — Nézd csak, — mondta neki — milyen sokan vagyunk itt a bányá­ban, akik még nem mulasztottunk mű­szakot. Nekünk meg is van a jó ke­resetűnk. Te miért nem tartasz velünk, miért lógsz el egy héten több műszakot is. Visszatartasz bennünket a munká­ban, pedig abban a legényotthonban találtál otthont, amit a jól dolgozó bányászok munkájából építettek. Ha ilyen maradsz továbbra is, nem is tar­tunk rendes embernek, de a bumli- zásból nem is élsz majd meg, még egy rendes ruhát sem vehetsz magad­nak! Az első kis beszélgetésnek meg lebt az eredménye, Szenei munkatárs nem tartozik már a müszakmulasztók közé, Rendes, fegyelmezett bányász vált belőle. Az első siker után Papp elvtárs rendszeresen meglátogatta a legényotthonokat, aligha dolgozik Széchenyi-aiknán olyan ifi, akivel ne beszélt volna a munkáról, a DISZ-ről, az ifik kötelezettségéről. 1951 február elején egyik nap be­kopogtatott a pártirodára, Echter elv- társat, a párttitkárt kereste: — Nagyon szeretnék tagjelölt len­A felvételi kérelmet azon nyomban ki is állították, és 1951. február 15-én a taggyűlés egy­hangúlag elfogadta őt tagjelöltnek. Ettől a naptól kezdve már csak egy cél fűtötte Papp Józsefet: kiérde­melni azt, hogy félév múlva tag le­hessen. Még a télen vájáriskolára küldték, ott is az elsők között volt. Április­tól május közepéig hathetes DISZ is­kolát végzett. Utána még szorgalma­sabb népnevelő vált belőle, mint az­előtt volt. A Szabad Ifjúság kam­pányban a „legnehezebb" helyekre ment agitálni, kilenc állandó előfize­tőt szervezett. A faluról jött új bányászokkal még többet foglalkozott, mint mielőtt iskolára ment. Júliusban vájár lett- A vájári kine­vezése körülbelül egy napra esik ti­zennyolcadik születésnapjával. Soha nem dolgozott „könnyű" he­lyen, ennek ellenére a teljesítménye nem volt rosszabb 100 százaléknál. Még a vájáriskolán felajánlotta, eléri a 115 százalékot. A pártszervezet vezetősége figyelemmel kísérte a munkáját. Ami­kor az esti fejtágító iskolára kellett elvtársakat küldeni, ő az elsők között jött számításba. Papp elvtársnak most már a tag- felvételi kérelme is a vezetőség­nél van. ő pedig már arra készül, hogy mint párttag is megállja a helyét. Tanítani fogom már az ősszel az ifiket — mondja bizakodva. — Mind­egyikből jó bányászt akarok nevelni. Az újabb felajánlásomat, a 120 szá­zalékosat pedig tüzön-vizen keresz­tül is, de teljesítem. K. P. A szent marion pusztai álJami gazdaság dolgozói határidő előtt elvégzik az őszi munkákat Pécsbányafelepen céltudatosabb munkával kell harcolni az igazolatlan mulasztások csökkentéséért Két traktor serényen forgolódik a . szenlmártonpuszlai állami gazdaság földjein. Az egyik tárcsáz, a másik azonnal iehengerli a földel, hogy megőrizze a nedvességet a búzamag- naik, melynek vetésé! hamarosan meg­kezdik. — Négyszáz hold búzát vetünk, ennek 40—45 százalékát pázsltvc- téssel. mert így sokkal magasabb terméseredményt érünk cl, másrészi nem dől meg a gabonánk, meri a gyökérzet erősebben tart, be­szél Lukács János gazdaságvezeő elvlárs. Szeptember ' hatodikán már befejez­ték 53 hold ősziárpa vetését, 11-én pedig 50 holdon elvégezték a rozs ve­tését is. Mind a 103 holdon a fejlet­tebb szovjet tapasztalatok alapján, pázsit ve léssel veiettek. A búza vetését is határidő előtt, szeptember 30-ru fogják befejez­ni. Ezek az eredmények nem önmaguk - tói születtek. Ehhez a dolgozók lel­kes, áldozatos mukájára volt szük­ség, ami a szentmárlonpusztai álla­mi gazdaság dolgozóiból nem is hiányzik. Tudják, hogy áldozatos munkájuk nyomán fejlődik csak iga­zán a gazdaság és ezen keresztül az ország. Ezért nem is fordul elő, hogy valaki igazolatlanul távolmarad mun­kahelyéről. Az előforduló kisebb hi­bákat azonnal kijavítják, üzemi ér­tekezleteken, brigádérteikezleteken, munkacsapatértekezleleken felhozzák a hibákat, megbeszélik- azok kijavítá­sának módját. Minden reggel niunká- baindulás előtt rövid megbeszélést tart minden munkacsapat, megbeszéli a napi teendőket, mindenki megkap­ja feladatát. A gazdaság vezetői szo­ros kapcsolatot tartanak a dolgozók­kal. Az agronömusok, a gazdaság szakemberei megadják a szakmai fel­világosítást az egyes munkák elvég­zéséhez, utána indulnak ki a mezőre, öntudatos gazdái a szentmárton- pusztai állami gazdaság dolgozói a rá ink bízott földnek. De öntudatuk sem magától született meg. Ehhez hozzásegítette őket, hogy minden megbeszélésükön kiértékelik Á2 évi terv sikeres befejezéséért folyik a munka a pécsbányatelepi bá­nyákban. A bányásznap új lendületet adott a munkaversenynek, közelebb vitte a célhoz a pécsbányatelepi bá­nyászokat. Az elmúlt havi tervüket 107.8 százalékra teljesítették és elsők 1 lettek a kerületek közötti verseny­ben. Ez a szép eredmény még jobb munkára, még magasabb tervteljesí­tésre kötelezi a pécsbányatelepi bá­nyászokat. A fejtési csapatok eredmé. nyei azt mutatják, hogy ebben „incs is hiba. Haraszti István csapatának 1.2-i teljesítménye 242.8 százalék, szeptember havi tervteljesítése 171.4 százalék, ami azt mutatja, hogy en- . rnek a csapatnak a dolgozói nem sak 1 betartják, hanem túl is teljesítik tör. vényesen vállalt kötelezettségüket. Vannak azonban olyan dolgozók is , Pécsbányatelepen, akik ezzel nem di. i csekedhetnek, A fegyelmezetlen munkások, a. műszakmulasztók ezek. Népgazda­ságunkat sok vagon szénnel károsí­tották már meg az olyan műszakmu- lasztók, mint Btácsi Ferene, Benizur János és a' többiek. Július hónapban “ csupán az igazolat!an műszakimul tsz. fásból 13.16Ö munkaóra esett ki a ■ termelésből. Ez a szám augusztuspan • javult valamivel • és a bányásznap tiszteletére folytatott versenymunka ' és' felvilágosító munka eredménye­ként 10.040-re esett az igazolatlanul mulasztott órák száma. Ezzel ez eredménnyel egyáltalán nem lehet di , csekedni. Azt a kis eredményt, ami augusztusban kezdett mutatkozni, eb­ben a hónapban — pedig csak a leié­nél tartunk — alaposan ’ero.itot’ák. Az igazolatlanul mulasztott órák szá­ma már elérte a 9.504-et. Ezek a számadatok világosan meg­mutatják, milyen hatalmas feladat Vil a pécsbányatelepi üzemvezetők, cárt és szakszervezeti vezetők elő.ú A felvilágosító és népneveiő munka hiányára hívják fe’ a Hgve>met :,zek a számok. Nyugodtan el m'1 adhat luk ebben a hónapban, sőt a múlt ncoc.p- ban is. keveset tettek ezen a terüle­ten, úgy a pártszeivezet, mint a szak- szervezet vezetői. Az üzemi bizottság a második félév időtartamára mer. kötött kollektív szerződésben kiilon is vállalta, hogy a7 igazolatlan mu­lasztásokat 1.5 százalékra csökkenti. A megvalósításához azonban nem Így fogtak hozzá. A müszakmulasztók névsorát hetenként vagy kéthetenként akkor is csak egy-egy napról kapták meg és így „nem tudták“, kik azok, akikkel foglalkozni kellene. A müszakmulasztók nevelése. a velük való foglalkozás rendszerint beteg’átógatók mellékfoglalkozásá vá fajult. Ezelőtt két hónappal még a területi pártszervezetek is foglal, koztak a műszakmulasztókkal, de az­óta ez is abbamaradt. Kálmán elvtárs, az üzemi bizottság titkára és a harmadtilkárok majdnem minden alkalommal beszéltek a mű­szakmulasztásokról. de ezzel pem sok eredményt érlek el. a nevelőmunkát nem szívósan, kitartóan végezték, hanem ha volt egy kis idejük, át­szaladtak a legénylakásba és egy. egy óra alatt szerették volna elérni azt a7 eredményt, amit egy jó népne­velő csoportnak kemény, hosszantar­tó munkával kellene megvalósítani. A rosszul megszervezett és az utóbbi időben elhanyagolt nevelőmunka hiá­nya legszembetűnőbben Borbély Mi­hály, Scherk András. Novák János, Vastag Ferenc, Grubcvics Péter, Ka­tona Sándorné, Pinka Jolán, Kéri Má­ria és a többiek négy-öt műszakmu. lasztásában mutatkozik meg. Ezek a dolgozók felelőtlenül, nem bányászok­hoz méltó viselkedésükkel sok kárt okoztak népgazdaságunknak, de saját maguknak is. Igazolatlan műszakmu­lasztásukért egy műszak árával meg. büntetik őket, kevesebb üdülési sza­badságot kapnak, elvesztik a szénjá­randóságukat, a hűségjutalmat, a pré miumot, nem kapnak új bányászru­hát és ami a legdöntőbb, elvesztik a becsületes bányászok irántuk érzett megbecsülését. Ezt kell megmagyarázni a párt. és a szakszervezet aktíváinak amikor a műszakmulasztpkkal beszél­getnek. Helyes lenne, ha a7 üzemi bi­zottság ezután megkövetelné azt, hogy naponta rendszeresen megkapja a mű­szakmulasztók névsorát, ami állandó, an figyelmeztetné arra,, hogy kikkel ke'l foglalkoznia. Tűzzék ki maguk elé állandó napi feladatnak a szakszervezeti aktívák a műszak-mulasztókkal való foglalko.. zást. A munkafegyelem megjavítása Pécsbányatelepen nem csak a mű­sz akmul asz t ás ok megszüntetésével ja­vul meg, hanem még más feladatok is vannak ezen a területen. A munka időt még nem minden dolgozó hasz­nálja ki teljesen, Ipsics Lajos vájár, az egyik éjjeles műszak alatt a fa adásnál dolgozott. Három új munkás dolgozott vele és ezeket elküldte „egy kocsj öregfáért“. Ez idő alatt a mun ka helyett az alvást választotta. Szokoía bányamester talált rá. Az ilyen dolgozók .fegyelmezetlen visel­kedésükkel a termelést akadályoz­zák, a saját bányásztársaiknak okoz­nak kárt. Az ilyen esetek vagy ehhez hasonlók, sok esetben fordulnak elő Pécsbányatelepen. A-z üzemvezetőség a szakszervezet, de maguk a bányá­szok is törekedjenek arra, hogy ezt minél előbb megszüntessék és a je­lenlegi 98.4 százalékos havi tervtel. jesítést magasan a száz százalék fölé emeljék. a politikai eseményeket és a nemzet­közi helyzetet. Emlékeznek még az illeni dolgozók azokra az időkre, amikor még a íöldesuraknak dolgoztak. Nem is ment akkor a munka. Munkafegye­lem? Hol volt akkor munkafegyelem? Miért dolgozlak volna áldozatkészen és lelkesen, mint most? Azért, mert kaptak egy ódul, amelyben meghúz­ták magukat, vagy azért, mert kaptak annyit, amiből el ten get fék magukat hosszú éveken keresztül? Azért ugyan nem törték magukat. Vetésről ilyen­kor még szó sem volt. A határ kopasz, silány képet mutatott, mert gazdája, báró Bie­dermann nem dolgozott, a dolgo­zók pedig nem törekedtek arra, hogy a földesúr gyomrát töltsék. Most egész más az élet. Fodor Fe­renc, Makarész Lajos, Papp János, Cser György és a többiek — mert minden dolgozó nevét fel lehelne so­rolni —, tudják miért dolgoznak. Tartalmas az életük, mindenük meg­van. Soha életükben nem gondoltak arra, hogy valamikor könyvet vesz­nek a kezükbe. Ma a legjobb íróinktól olvasnak, művelődnek. A gazdaság rádiója állandóan tájékoztatja őket az eseményekről és szórakoztatja őkeit. Arról meg álmodni sem mertek volna, hogy sportolási lehetőség is nyílik számukra. Ma már röplabdapá­lyájuk van. Szép, tiszta, tágas lakást építenek minden dolgozónak, melyek­be bevezetik a villanyt. Saját áram- fejlesztőjük van. Tágas, tiszta üzemi konyha, kitűnő ételekkel várja azo­kat a dolgozókat, akiknek nincs csa­ládjuk. Mindezt a dolgozó nép államától, a szocialista hazától kapták. De már új építkezések folynak. Für­dő épül Szentmártonpuszfán. A dolgo­zóké lesz. Azelőtt is volt fürdő, de az a báróké, az uraké volt, a „koszos cselédnek“ nem járt semmi, art úgyis mosta eleget az eső. Ma vezetőikkel együtt dolgoznak, szórakoznak, sportolnak. Igazi életet élnek, mely aiSkotmánybiftosította jo­ga minden dolgozónak. Ezért pedig komoly, fegyelmezett és eredményes munkát adnak cserébe, Kötszer« mezsgazdasági séjijavíló vállalattá fejlesztik a baranyamegyei javitcinielyt A baranyamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 16 gépállomás, 27 állami gazdaság erőgépeit javítja. A vállalat dolgozói félévvel ezelőtt is igen mostoha körülmények között vé­gezték munkájukat. Bokáig érő sár-, ban, sokszor zuhogó esőben, kint az udvaron javították a traktorokat. A szerszámok, alkatrészek nem egyszer elvesztek a sárban és a javításia vá. ró gépeket szabadon rongálhatta az időjárás. A rossz munkafeltételek erő­sen' hátráltatták a munkát. A Párt és a kormány azonban gon­doskodott a gépjavítóműhely do'go- zóiról. Lehetővé tette, hogy az ötéves terv keretében az ósdi, elavult javi. tóműhelyt az ország egyik legkorsze­rűbb gépjavító vállalatává fejlesz- szék. Csupán az építkezésekre több, mint másfélmillió forintot fordítanak. Az építkezés során már eltűntek a pisz. kos, düledező műhelyek, a szűk, do­hos fölszerelt s helyükön világos, tá­gas, jól szellőztethető és jól fűthető 8zerelőcsarnokok emelkednek. A nagy szereidében egyszerre 35 erőgépet ja víthatnak. A szerelőcsarnokok met. lot. gépesítettek. lelt a kovács, lakatos, asztalos és a hegesztőműhelyeket helyezték el. A kismotorszerelő és az esztergaműhely építését szeptember végére fejezik be. , A másfélmillió forintnak több, mint egyharmadát szociális és ku'turális beruházásokra fordítják. Százötven- személyes. zuhanyozóval ellátott für­dő, női és férfi öltöző épül a műhe­lyek közelében. A központi épület földszintjén az irodák lesznek és az étkező, az eme'etet a beépített szin. paddal felszerelt, kétszáz személy be­fogadására alkalmas kultúrterem fog­lalja cl, amelynek egyik rcszébo a mintegy ezer kötetes könyvtár ke­rül. A gépjavító vállalat fejlesztése so. rán további félmillió forintos beruliá- zással 48 féle új, korszerű gépet he­lyeznek üzembe az idén. Már az el­múlt hónapban négy nagyteljesítmé. nyű esztergapadot, gyorsíúró, maró és gyalugépet, valamint több autpgé„ és villanyhegesztőt kaptak a dolgozók. Az asztal osműha;lyben pedig már csaknem valamennyi munkafolyama­GERENDA LAJOS EZER FORINTJA f949 szeptember hnrmincai mutatott a naptár. Beszélgetéstől, vidám nevetéstől volt hangos a pécsbánya telepi Széchcnyi-akna felolvasót er me. Bányászaink sorra mentek az ablakokhoz, hogy tervkölcsont jegyezzenek. Az első jegyzők között volt Gerenda Lajos Széchenyi, aknai csillés. Elsőnek ment, mert ludla. hogy tulajdon­képpen saját magáVMk ad, ha tervkölcsont jegyez. Tudta, hogy ebből a kölcsönből — az ö pénzéből is. — új bá nyászházak, kultúrotlhonok, munháslürdők épülnek. új gépek készülnek. Amennyire igyekezett Gerenda Lajos csillés előre, annyira huzakodotl Kiss József vájár hátrafelé. Vala­hogy úgy nézeti ki az eset. hogy nem igen akaródzih neki jegyezni. Gondolataiba merülve álldogált és esők akkor rezzent föl. amikor Gerenda Lajos megszólította. — No, Józsi bácsi, maga mennyi tervkölcsont jegy­zett? — Én bizony nem jegyeztem! — vágta oda Kiss Jó­zsef. — Miért fs jegyeztem volna', hiszen úgyse látnám többé a pénzemet vissza! 19SO-hcn sortHtlták •■tősxfir a tervkői csőnkét vé nyékét. Gerenda Lajos elvlárs otthon a nyereményiegv- zéket böngészte és egy-egy számnál hangosan felkiáltott — Majdnem nyertünk! Látod, csak egy szám nem stimmel! — Egv szám nem stimmel! — zsémbeskedett, a fele­sége. — Már szerelném azt látni, hogy egyetlen szám se hibázzon, hogy a mi számunk jöjjön ki! Ne türelmetlenkedj, asszony — csitította Gerenda elvtárs a feleségét. — ha nem húzták ki az idén majd kihúzzák jövőre! * Kiss József vájár nem is neiie meg a nyerrmcnylis- tát. Minek is nézte volna meg? Nem jegyzett, tehát nem is nyerhetett. Néha-néha eljutott hozzá a hír, hogy ez, vagy az nyert. Ilyenkor csak hallgatott, vagy arrébb lé‘ péti. 19H1 szeptember hnUntikától kilencedikéig ház* ták isméi a tcrvkölcsönök számait Gerenda elvlárs a pártiskolán is szorgalmasan összehasonlította a kis pa­pírra lelírt számokat az újságban megjelenő nyereminy- listával. Sok-sok szám szerepeli az újságban, sok számon ál kellett rágnia magát, míg rátalált a sajátjára. — Ez az én kötvényem — kiáltott, fel, mikor az ujja megakadt az ezer forintos oszlop egyik számán. Gyorsan mégegyszer összenézte o papírra/ Stimmelt! Egyetlen szám se hibázott! Gerenda Lajos ezer forintot nyert. Mikor hazafelé tartott, azon törte a fejét hogyan mondja meg a jó hirt a feleségének, hogyan tudná neki a legnagyobb örömet okozni. Útközben mar megfogalmazta magában mondókáját. Ahogy benyitott az ajtón, már szóra is nyitotta a száját, de abban a pillanatban abba is hagyta a megkezdet/ első szót, A felesége is ugyan­így tett, ő is megtalálta o számot, ö is el akarta mon­dani Gerenda Lajosnak- ..Nyertünk!" Boldogan, nevelve ölelték meg egymást■ Azután Ge­renda Lajos megszólalt: — No látod! Ugye. megmondtam hogy nyerünk! « Kiss József vájár most mar majd minden helyről hal­lotta: — Kihúzták a kfíleényemet . . .Nyertem terv- kölcsönsorsoláson. . Gerenda Lajos 1000 forintot nyel... Most mái arrébb se lehetett menni a hírek dől any iiyi helyről jöttek Kiss József dühösen, mintha máz te­hetne róla. szidta a világot: — A fene egye meg! Miért nem tudtam én is. jegyezni tervkölcsont?! _ ___. . , ________

Next

/
Oldalképek
Tartalom