Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-03 / 152. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZÁMBAN: Yasciljcvszklj marsall napiparancsa a Szovjetunió légi haderejének napja alkalmából (2. o.) — Kim Ir.Sién tábornok, a koreai néphadsereg főparancsnoka éa Peng Teh Huai tábornok a kínai önkéntesek parancsnoka rá, I«.szolt Rldgway tábornoknak (2. o.) — Petőfi-aknán Miloveez elvtdrs körletaknász irányításával versenyeznek a bányászok (3. o.) — A Baranyamegyei Katolikus Papok Rékebizottságának nyilatkozata a Grősz-perröl (3. o.)' — A Kesztyűgyár dolgozói alkotmányunk ünnepéért (4. o.) AZ MD P B ARANYAM ECYEI PÁRTBI ZOTTIÁGÁN AK tAPJ A Vili. ÉVFOLYAM, .152. SZÁM Akii ÜUHtUK KEDD, 1951 JULIUS 3 ASSZONYOK A BÉKEARATÁSERT 'A sugárzó júniusi nap, a langyos nyári esők becrlelték egész me­gyénkben a búzát és a rozsot. Sár­ga. arányló búzatenger ring mezőin­ken, a súlyos kalászok alatt meg. görnyed a szál, a lecsüngő kalászok várják a kaszát. Rég nem termett a magyar földeken ilyen termés. Rég nem hordott hazánk földje hátán ennyi aranyat. Nem szabad hát ez. zel a kinccsel könnyelműen bán­nunk, vigyáznunk kell, hogy a föld aranya, — búzánk, rozsunk egyet­len szeme se menjen veszendőbe. Kenyérgabonánk minden szeme érték dolgozó parasztjaink számá­ra. Az időbeni aratással, a szem­veszteség, a szempergés megakadá­lyozásával már pár holdról is több cipőre, ruhára valót takaríthatunk be. „Mennél több rozskenyér és ele.- ség iett —, írja Majakovszkij ,,Az új kenyér ünnepe" című versében, — annál több kelme jut a feleség­nek." De nem csak a szűk családi körnek jelent sokat az időbeni ara. tás, a több termés, a szemveszteség nélküli aratás. Könnyebben és töb­bet tud beszolgáltatni a dolgozó paraszt, többel járulhat hozzá ha­zánk erősítéséhez, iparunk, mező- gazdaságunk további fejlődéséhez. ,Minél tömöttebb s kövérebb a ka­lászban a mag, a szovjet hangja annál hangosabb“ „ ... A termés — erő, a termés hősi tett, dicsőség neked többtermelő!" — írja Maja. kovszkij később a fenn idézett vers­ben. Nálunk is dicsőséget arat az, aki többet arat. Nálunk is érdem­rend, üdülés, tanulmányút, prémi­um a jutalma annak a dolgozó pa­rasztnak, aki példamutató, an kiveszi részét a munkából és példamutatóan teljesíti az állam­mal szembeni kötelezettségét. Vájjon ez a dicsőség kizárólag férfiak kiváltsága? Vájjon a több termésért, a boldog életért vívott harcban az asszonyok nem veszik-e ki éppenúgy részüket, mint a férfiak? Büszkén válaszolhatnak dolgozó Parasztasszonyaink ezekre a kér­désekre. A munka dicsőségéből, a terméséri és a termés betakarításá­ért vívott harc küzdelmeiből ők is méltó részt kérnek. Soha nem lá­tott számban vettek részt asszo­nyaink a tavaszi növényápolási ^unkákban, alig akadt olyan köz- *£g, melyben ne alakultak volna női marokszedő, kötöző brigádok az aratás meggyorsítása és segítése ér­dekében, Nagy ár pád on harminc MNDSZ. asszony alakított brigádot és segíti ft III. típusú tszcs-t, a szabadszent­királyi termelőcsoport férfiai is so. kát köszönhetnek a nőknek, akik méltó harcostársaik voltak a földe­ken. De így van ez még számtalan községben, T ésenyben éppenúgy, mint Kémesen. A segítésnek ez a módja elegen­dő is volt akkor, mikor nem volt ilyen gazdag, ilyen dús a termés, mikqr fokozatosan, lassan érett be az élet, a kenyér. Ma azonban nem elég. A bő termés egyszerre érett be, várja a'kaszát és máris sok he­lyen pereg a mag, hullik a drága kincs a földre. A dolgozó paraszt­asszonyokon a sor, hogy a kis ci­pőt, amit a legkisebb gyermeknek szántak, a selyemkendőt, amivel az eladó lány, a fiatalasszony az ara­tás utáni mulatságra akarta bekötni fejét, ne hagyják elperegni, hogy megfogják a kaszát és beállva a sorba, a férfiakkal együtt vágják a rendet. Az asszonyok segítő kezére van szükség, hogy minden szem ga­bonát a magtárba juttassunk. Sok helyen vették már a kaszát, a kezükbe az asszonyok. Bakóczán Fink Józsefné és lánya, a 22 éves Erzsébet, már aratnak. Fink Er­zsébet egymaga learatott már egy hold árpavetésből 50 rakást. Mó­ricz Imréné hétholdas bakóczai dol­gozó parasztasszony is maga vág­ta le fél hold árpáját és a búza aratásánál sem lesz rest, kiveszi be­lőle a részét. — Tudom, h°gy a több termés, az én aratásom is a békét erősíti — mondja Fink Józsefné, — nem is hordom be a termést> hanem a gép­től teljesítem beadási kötelezettsé­gemet, nem 110 százalékra, mint tavaly, hanem még többre. Móricz Imréné is tudja, miért arat a férfiakkal egy sorban. — .......Azért — mondotta, — hogy ké t kislányomnak jobb legyen a sora. mint nekem a múltban volt." Hazánk erősödéséért, gyermeke­ink jobb éleiéért f°lyik a küzdelem. A békearatás harc. Harc az ellen­ség, a Tito-banda, az imperialisták, a Grősz Józsefek, a Hagyó-Ková„ csők ellen, a kulál.ok ellen. Azok ellen, akik hazánkat gyengíteni sze­retnék, akik újra vissza akarják hozni a Horthy, vagy a Habsburg- rémuralmat, akik újból vasvillák­kal ledöfött zsellérgyerekekkel, akasztott parasztokkal, kivégzett bányászokkal akarják megtölteni a temetőket, akik új háborún akarják megtölteni zsebeiket. Ebből a harcból kérnek most részt a dolgozó parasztasszonyok, ezt a harcot segítik győzelemre. — „Minden megtöltött búzás uszály a burzsuj-szemekből könnyeket váj'“ — írja Majakovszkij és dolgozó nőink azon vannak, hogy ne csak könnyeket fakasszanak az imperia­listák, a Grősz-féle ügynökök sze­méből, de olyan csapást mérjenek rájuk, mely egyhamar be nem gyó- gyul. Felsőszeutmárton dolgozó parasztjai maguknak aratnak Kint a határbiüi szél lengeti még * búza, a rozs és zabtáblákat, de S^r nem sokéig. Szkrajcsi Pál, az ál­modó bizottság elnöke, örömmel ''n'ijndja n falu szélén: „Megkezdtük az ®tatást és július 5-re be is fejezzük." wiegyünk tovább. Közeledünk a drót­hoz, ame.y elzárja a jugoszláv dol­gozók előtt a szabadság kapuit. A dróton túl látni, hogy Jugoszláviában f* sárgul már a gabona. Itt nem ma­guknak aratnak a dolgozó parasztok. Túlról írták a levelet, amelyben töb­bek között ez áll: „Kedves Öcsém. Kérdened, hogy aratunk-e már. Ara­iunk nemsokára, csak sajnos nem ,tagunknak, mert ahogy learatunk, el­hiszik tőlünk. Talán majd tudunk el- maqunh'nak is egy kicsit és ott- °n darálóval megdaráljuk, hogy le­gyen egy kis kenyerünk." Továbbmegyünk a határban. Víz­vári Ferenccel, Pandur Józseffel talál­kozunk. Vízvári elvtárs azt mondja: .,Hétfőre be akarom fejezni az ara­tást." Pandur József azt válaszolja: „Nem hagyom magam a versenyben, úgy végzem a munkámat, hogy leg­alább egyszerre végezzünk." Hasonlóan beszél a többi felsőszent- mártoni dolgozó paraszt is. Azt mond­ják: „Nem állunk meg ennél az ered­ménynél, július végére befelezzük a cséplést, alkotmányunk ünnepére pe­dig legalább 110 százalékra teljesít­jük beadási kötelezettségünket." Fel- sőszentmérton dolgozó parasztjai ma­guknak aratnak ... Balogh Antal Felsőszenfmárto®. A megyei tanács megvitatta az aratás, eséplés, begyűjtés kérdéseit lolna megye versenyre hívta Baranya megyét a békearatás győzelméért Szombaton délután összeült a megye parlamentje, hogy tanácsülésen érté­kelje az elmúlt hónapok eredményeit és Pártunk útmutatása nyomán meg­szabja az elkövetkező idők feladatait. A tanácsülés iránt megy esz er te igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, amit az is mutatott, hogy azon nem csak a tanácstagok vettek részt, de szép számmal felkeresték vendégok, érdek­lődők is. Varga Jenő elvtárs, tanácselnök re­ferátumában beszámolt a béketábor erősödéséről, ' a békealáírásgvüjtési mozgalom országos és megyei sike­réről. De beszélt békénk ellenségei­ről is Varga Jenő elvtárs. Grősz Jó­zsef és hazaáruió társai összeesküvé­séről szólva kiemelte, hogy a püspö­kök, érsekek és egyéb vezetők állal léptien-rvyomon becsapott alsópapság nagy többsége nem ért egyet vezetői­vel és népi demokráciánk mellett áll. A Ptírl a tanácsokra bísta a békearatás irányítását A továbbiakban Varga elvtárs a ta­nácsok fejlődéséről beszélt: A Párt, az aratás, eséplés és ter- ménybegyüjtés munkáját a tanácsok­ra bízta. Nagy és megtisztelő feladat ez, mely azt jelenti, hogy a Párt bí­zik a tanácsokban és azok munkájá­ban, ezért bíz rájuk egyre nagyobb és nagyobb feladatokat. — Mi okultunk a hibákból — mon­dotta aVr^a elvtárs — és átszervez­tük munkamódszerünket. Járási in­struktoraink segítségével állandóan ellenőrizzük az operatív bizottság ha­tározatainak végrehajtását. Nem pa- rancsolással irányítunk, mint ahogy a pécsi járás végirehajtóbizoUsága tet­te, hanem felvilágosító munkával. Igen fontos számunkra a községi tár­sadalmi bizottságok munkája, —mon­dotta a továbbiakban. — Ezek a tár­sadalmi bizottságok mozgósítsák a fa­lu egész dolgozó népét a soronlévő munkák sikeres elvégzésére és az el­lenség elleni könyörtelen harcra. — Az aratási munkákban — foly­tatta Varga clvtárs — élenjár a sellyel és pécsváradi járás, A , sásdi, komlói és pécsi járás vi­szont elmaradt a munkában. A begyűjtés . érdekében megindítottuk a „cséplőgéptől a szövetkezetbe“-moz- galmat, melyhez megyénk majd min­den községe csatlakozott. Számtalan felajánlásról, sőt konkrét eredmények­ről is beszámolhatok már. Drávaivá- nyi községben például A. Nagy Sán­dor T5 holdas középparaszt közvetle­nül a cséplőgéptől adott be négy má­zsa árpát, amivel beadási kötelezett­ségét 110 százalékban teljesítette. A szederkényi és mohácsszigeti tszcs-ben 20 mázstís átlagtermés lett árpából Termelőszövetkezeti csoportjainkról szólva Varga elvtárs beszámolt a ter­melőszövetkezeti mozgalom eredmé­nyeiről és hiányosságairól. Elmondta, hogy még mindig nem folyik követke­zetes ha>rc a tszcs-ken belül a kulákok ellen. Rámutatott- arra is, hogy a cso­portok jó eredményei mindennél éke­sebben beszélnek a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeiről. Kiemelte a szederkényi Dózsa és a mohácsszigeti Vörös Fény termelőszövetkezeti csoportokat, melyeknek átlagtermése árpából 20—20 mázsa volt. A _ tojás- és baromfibegyüjtésről megállapította Varga elvtárs, hogy amíg a tojásbegyüjtés vonalán jelen­tős eredményeink vannak, addig a baromfibegyüjtés terén elmaradás mu­tatkozott. — Jó munkánkkal, példamutatá­sukkal el kell érnünk, hogy be. gyűjtési tervünket augusztus . 20- ra, alkotmányunk ünnepére ma­radéktalanul teljesítsük, kenyér­gabona vonalán is — mondotta a tanácselnök befejezésül. Var^a Jenő elvtárs referátuma után Bene Jolán elvtársnő mondott beszá­molót miszőgazdaságunk fejlődéséről Elmondotta, hogy az ötéves terv ide­je alatt négyezer akkora termésátlag- fokozást érünk el, mini a kapitalista gazdálkodás negyven éve alatt. To­vábbiakban a gépesítés és műtrágya használatának jelentőségét taglalta, majd az időben végzett vetési és nö- vényápolási munkákról beszélt, melyet a kulákok minden eszközzel meg akar­nak akadályozni. Felvilágosító munkával a szemveszteség m ega k ad ályosásáért — Az aratás, tarlóhántás, másodve- tés, behordás, csüplés é9 begyűjtés munkája harci feladat — mondotta többek között Bene elvtársnő. —- Ép­pen ezért ennek végrehajtásánál a kulákok, az eddiginél is még dühöd* tebb támadásaival kell számolni. Nagy súlyt Kelj helyezni tehál az éberségre és az ellenőrzésre. Le kell leplezni az ellenség, a kulák aknamunkáját. De fel kell ven­nünk a !:arcot a megalkuvás el­len is, mint ahogy meg kell aka­dályozni a dolgozó parasztsággal szembeni esetleges baloldali el hn.iiásokal, melyek sértenék Pár­tunk pnrsszlpolitikáiát. Biztosítanunk kell a szem veszteség elkerülése és a jó termés biztosítása érdekében, hogy a búzát viaszérésben, a rozsot teljesérés előtt, az árpát, zabot pedig sár via érésben arassuk le. B® kell tehát hoznunk a búza és a rozs aratásában előállott komoly le­maradásunkat. Ennek érdekében tanácsaink dolgozói, a mezőgaz­dasági állandó bizottság tagjai keressenek fel minden egyes dol­gozó parasztot és győzzék meg öt a szemveszleség elkerülésének je­lentőségéről. Arról, hogy a béke. aratás jó elvégzése minden becsü­letes. hazáját szerető, dolgozó parasztnak kötelessége. Bene Jolán elvtársnő a továbbiak­ban állatállományunk fejlesztéséről, a eséplés! munkák előkészítésiéről és a gyors termésbeadás jelentőségéről be­szélt. A referátum után hozzászólá­sok következtek. Doszpod József, a Remény-pusztai tszcs elnöke, a tiermelöcsoport ered­ményeiről, fejlődéséről és nehézségei­ről számolt be. Bírálta az állator­vost, aki hívás ellenére sem megy ki a csoport beteg állatait kezelni és bírálatot mondott a szövetkezeti el­osztás felé is. Iliin Marian versendi délszláv dolgozó parasztasszony köz­sége délszláv dolgozói nevében be­szélt. Felszólalásában elítélte Grősz Józsefnek iás bandájának aljas terveit. Helyesnek és igazságosnak tartja a magyar nép bírósága által kirótt bűn. tetőst. A versendi délszláv dolgozók is válaszolnak a (irősx’handának — Erre az aljas cselekedetre az­zal válaszolunk — mondotta —, hogy a nyári mezőgazdasági munkálatokat, a növényápolást, cséplést és beszolgál­tatást példamutatóan-végezzük el. ígé­rem, hogy- mint az elmúlt évben, mikor 514 százalékra teljesítettem be­adási kötelezettségemet, ebben az évben is azon leszek, hogy azt minél jobban túlteljesítsem. Mi, Baranya megye délszláv dol­gozó parasztjai, felismertük Tito- ék mesterkedéseit és azokra (ét­iekkel úgy válaszolunk, hogy kor. mányzatunk intézkedéseit mara­déktalanul végrehajtjuk. A má­sodnövények legnagyobb részét máris elvetettük. Látjuk és érez­zük kormányzatunk helyes nem­zetiségi politikáját és Ígérjük, hogy jó munkával háláljuk azt 1 meg. Tolna - Baranya megyék aratási, cséplési, begyűjtési versenye A következő hozzászóló Patócs Jó­zsef, mohácsi római katolikus hit­oktató volt, aki a Baranyamegyei Katolikus Papok Békebizottsága ne- véh;n nyilatkozott a Gröez-perröl. A felszólalást lapunk más helyén kö­zöljük. Ezt követően Mónus István, a Tolnamegyei Tanács helyettes elnö­ke szólalt fel, aki tanácsa és megyéje dolgozóinak nevében üdvözölte a ta­nácsülést. Ismertette a Tolnamegyei Tanács pénlrki ülését, melyen a tanáes- fugok versenyre hívták ki Bara. nya megyét az aratás, betakart, tás, beszolgáltatás, másodnövény- vcíé.s terén. Ismertette a versenyszempontokat, me­lyekre Baranya megye tanácsa, a hét­fői napon juttatta el ellentervét Tolna megylánek. Varga Jenő elvíárs a ver­senykihívás elfogadását javasolta, a tanácsülés a kihívást egyhangúlag el­fogadta. A versenykihívás és az el­lenterv szövegét lapunk legközelebbi számában ismertetjük. Dr Ernszt Jenő professzor az oktatási állandó bizott­ság elnöke a bizottság munkájáról számolt be. Kustra Ferenc, a pénz­ügyi állandó bizottság tagja, a bizott­ság munkáját ismertette. Szikra Sándor elvíárs. a Me°vei Pártbizottság titkára szólal! fél %z- ulán. Első hallásomra is meg kell ál- 1 api la non) — mondatta többek kö­rótt, — hogy a feltételek, melyeket f oína megye dolgozó parasztsága ki­tűzött, igen kemény feltételek, Ezek a kemény feltételek Tolna megye dől. gozóinak kemény elszántságára, izzó hazafiasságára és áldozatkészségére épülnek fel és ml, Baranya megye dolgozói büszkék vagyunk arra. hogy ilyen harcos, hazafias dolgozó parasz­tok tisztellek meg bennünket ver­senykihívásukkal. — A mi megyénk dolgozó paraszt­sága is harcos, dolgos, jó hazafiak­ból ál! — folytatta Szikra Sándor elv. társ. — Ez megmutatkozott úgy az ősziárpa időbeni befejezett aratásé, val, mint a búza és a rozs megfelelő időben megindult vágásával. A mi me­gyénk határos halálos ellenségünk, Tito és bandája állal elnyomóit Jugo. szláviávaü. A mi megyénk dolgozó paraszt­ságának sikereiben henne van a magyar, délszláv és más nemze­tiségű dolgozók hazafias, harcos összefogása. Eddigi eredményeink abból az el­szántságból táplálkoztak, melyekét csak fokozott a Tito.banila határt nem ismerő aljassága és a tírösz féle hazaárulók pere, melyből kidé. rült. hogy hazánk függetlenségének, dolgozó népünk szabadságának min­den elvetemül! sötét ellensége, az áruló Tilo-bandára építi terveit. — Megígérhetem megyénk kom­munistáinak nevében — mondotta Szikra elvtárs befejezésül — hogy nem kíméljük erőnket és tudásun. kai, végig küzdjük e versenyt be­csülettel és nem. .«zégyenlem be. vallani, hogy meggyőződésem: a versenyből hazánk, dolgozó né piink javára győztesen kerülünk ki. Vadon János elvláv.s, Baranya me­gye 35 ezer DJSZ-lugja és 43 ezer né'örője nevében leli ígéretei, hogy a két megye, versenyében, az ifjúság teljes erejével kiveszi részé'..,,, Varga Kálmán Sösvertike­— Engem falum azzal a megbL zássa! küldött — mondotta. _ ho gy tolmácsoljam: a gépből egyenesen az állami gyűjtőhelyre szállítjuk a gabonát és augusz­tus 211-lg nemcsak teljesítjük, de túl is teljesítjük lenünket. Innen hívom fel a többi község dolgozó parasztságai, hogy kö­vessék példánkat, segítsék jó munkájukkal a jugoszláv nép küzdelmét elnyomót ellen. A felszólalásokra Varga Jenő elv. lárs, a megyei tanács elnöke válaszolt és ezzel az igen színvonalas és tartal­mas tanácsülés végétért. A versenyből győzi esen Itell kikerülnünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom