Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-17 / 139. szám

IMI JUNTOS 17 3 ti RPh Ó A káföiyi dolgozó parasztok délszláv küldöttet, Kaszapovics elvtársat választották a parasztküldöttség tagjává Kaszapovics elvtárs, a kátolyi ,,De­cember 21“ tszcs elnöke, ha bemegy az irodába, szeme önkéntelenül is a grafikonon feltüntetett munkaegység teljesítményeket fürkészi. Péntek dél­után, amint indul ki a mezőre a ka­szásokhoz, egész úton két dolog fog­lalkoztatja. • — Miért van általában olyan kevés munkaegysége a nőknek? „Nem fog­lalkoztunk velük kellőképpen. Nem vontuk be minden munkába a. nőket." -— A gondolatok egymást kergetik a fejében, hogyan lehetne ezen változ­tatni. A növényápolási munkákban azóta mér fokozottabban' bevonták a nőket, de hétfőn kezdik a békeara- , tást, itt aztán a-nőknek is harcba kell indulni a kenyércsata győzelméért. Sokáig gondolkodtak, ki legyen a küldött A falu dolgozói falugyűlésre készül­jek. Nem akármilyen falugyűlés van ma. Nagy kitüntetés érte a lain dol­gozó parasztságát, a 200 tagú pa- rasztkiüdöttség egy tagját a ká­tolyi dolgozó parasztok soraiból válassza a lain dolgozó népe. Zsdrájevics János népnevelő mióta meghallotta, hogy községükből megy egy elvtárs, aki saját szemeivel látja meg a világ legfejlettebb mezőgazda­ságát, a szovjet kolhozparasztok éle­tét, munkáját, azon gondolkodik ái'an- dőan, hogy ki legyen a küldött? Ki az, aki méltó erre a nagy megtisztel­tetésre. Egy-egy pillanatra irigyli azt, aki elmegy, de nem mindegy az, hogy most kit-választ a falu népe. Aki elmegy, az egész fain sze­mével kell, hogy széjjelnézzen, hogy itthon gazdag tapasztalatait úgy átadhassa, mintha valameny- nyíen személyesen kinn jártak vol­na. Este, kfleneóra felé kezdenek gyü­lekezni a kátolyi magyar, délszláv és németajkú dolgozó parasztok a kultúr- házban, hogy megválasszák a küldöt­tet és megmondhassák valamennyien, hogy mit nézzen meg a szovjet kolho­zokban. A falugyűlésen ünnepi hangulat van. Ünnep van Kátolyban ma este. Délszláv dolgozó parasztot szándé­koznak javasolni küldöttnek. Ez csak természetes, hisz ma nemzetiségi egyenjogúságban élnek a magyar dol­gozókkal. Egy pillanatra mindenkinek eszébe jut a múlt. Vadrácok, bunve- vácok voltak, elnyomottak. Kötelezett, ségeik voltak mindenkivel szemben, de joguk, az semmihez nem volt. És ma, most: a délszlávok közül javasol­ják a parasztküldöttet. A kátolyi dolgozó parasztok győzelemre viszik a békearatást A tanácselnök nem talál szavakat, amivel elmondhassa nagy örömüket, hogy a falut milyen nagy megtisztel­tetés érte. „Nem véletlen, hogy tölünk megy parasztküldött, — mondja. — Köz­ségünk mindig az élenjáró közsé­gek közé tartozott, most is meg­álljuk a helyünket. A növényápo­lás befejezése után győzelemre visszük a békearatás nagy csatá­ját, a cséplést, a begyűjtést. Vigye cl az üzenetünket a küldöttünk, hogy mi itt a Tito szomszédságá­ban helytállunk a béke frontján. Jó munkánkkal fogjuk bebizonyítani hűségünket és szeretetúnket a hős szovjet nép iránt." A jelenlevők együtt lelkesednek ta­nácselnökükkel és valamennyien arra gondolnak, hogy helytállnak a kenyér­csata idején, rájuk biztosan számíthat a Párt. Hogy kit küldenek ki a Szov­jetunióba, azt jól meg kell gondolni. Szinte valamennyien egyet gondolnak, mire Kollár . Mátyás feláll és azt mondja: „Javaslom küldöttnek Kaszapovics elvtársat, a csoport... — szavait nem fejezheti be, egyszerre tör ki a résztvevőkből az éljenzés, a taps. „Úgy van, jó lesz, őt küldjük el, ő va­lamennyiünk szemével néz körül és mindent átad, ha megjön. Megérdemli, hisz értünk harcol, szívveUlélekkc! dolgozik és biztos kezekkel vezeti a csoportot a felemelkedés útjára" — hangzik innen is onnan is. A feladatok özönével árasztják el Kaszapovics elvtársat — Kérdezd meg, és nézd meg, hogy dolgozik ott a kolhozokban a brigád­vezető. Hogyan osszák meg a munkát, hogyan dolgoznak, hogy cinek a kol­hozparasztok? Hogyan kezelik a jó­szágot, hogyan érik el a 60 liter te­jet egy tehénnél, milyen módszerrel érik el a magas terményhozamot. A nőket hogyan vonják be a munkába, az ifik hogyan harcolnak... A fel­adatok özönével árasztják el a dolgo­zó parasztok, hogy mit nézzen meg Kaszapovics elvtárs. Kollár Mátyás egyénileg dolgozó pa­raszt feláll, határozott hangon kéri Kaszapovics elvtársat, hogy vigye hí­rül a Szovjetunió kolhozparasztjainak, hogy: „Vállalom, hogy víaszérésben ara­tom le a búzámat. Cséplés után azonnal beviszem a felesleget a földművesszövetkezet raktárába. Versenyre hívom az összes egyé­nileg dolgozó parasztokat, hogy kövessék példámat. Kaszapovics elvtársnak pedig Ígérem, hogy míg odalesz, mi helytállunk a nagy csatában.“ Szavait dübörgő taps követi és az egyénileg dolgozó parasztok úgy ér. zik, hogy mindenben követni fogják Kollár Mátyást — erre számíthat Ka­szapovics elvtárs. — Kaszapovics elvtárs igen sok gyűlést tartott már, sok ember előtt beszélt. Most azonban a nagy megle­petés, a nagy őröm annyira áthatotta, szinte . alig tudja kifejezni örömét. Üzenet a szovjet embereknek „A Szovjetunió nagyon sok örömet szerzett már nekünk, megkezdve a sztálingrádi csata győzelmével, mikor később bennünket is felszabadítottak a hős szovjet katonák. Hogy egyen jogúak vagyunk a magyarokkal, hogy anyanyelvűnkön iskoláztathatjuk 4ye- rekemket, hogy most én mind dél­szláv dolgozó elmegyek abba az országba, ahol a nemzetiségiek összeforrtak és közös erővel építik a kommuniz­must, mind, mind a Szovjetúníó- nak, a Pártnak köszönhetjük. — ígérem, amit ott látok és hallok, mindent elmondok ha hazajövök — ígéri Kaszápovics elvtárs. — Üdvözöljük a szovjet embereket — hangzik újra többfelöl az üzenet, amely nem akar kifogyni... Ary Róza A nagymányoki bányászok új módszerekkel barcsinak a terv teljesítéséért X nagymányoki bányaüzem dolgo­zói napról-napra harcba indulnak fel­emelt ötéves, tervünk teljesítéséért. Munkájuk nyomán szebbné-szebb ier_ melési termelési eredmények szülét, nek. A bányaüzem dolgozói büszkék arra, hogy még egy hónapban sem maradtak el a tervük teljesítésével. Nagyban hozzájárult eredményeik el­éréshez az is, hogy az üzemben szi­lárd a munkafegyelem, ritka az a hónap, amikor négy igazolatlan mu­lasztás van. Nemcsak a munkafegyelem meg­szilárdítása, hanem, új munkamódszer bevezetése is nagy segítséget jelentett a tervük teljesítésében, a nagymányoki bá­nyában is be volt vezetve a meleg- csákány rendszer, de a váltásnál egy- egy és félórás kiesés előfordult, mert ha a papíron meg is volt az, hogy munkahelyen váltják egymást, ezt. gyakorlatban nem valósították meg. Az üzemvezetőség, de a dolgozók is látták, hogy ezt a sok időkiesést meg kellene szüntetni, hogy tervüket túl­teljesítsék. Halmádi János üzemveze­tő á szakirodalmat tanulmányozva, új ölelkező váltási rendszert dolgozott ki. Ezt. a váltási rendszert először a száznyolcvanas csapat vezetőjével és tagjaival beszélte meg. A csapat min­den egyes tagja alaposan gondolko­zott ezen az új rendszeren, ami egé­szen más, mint a régti, a megszokott, amit éveken keresztül használtak. Bátran, lelkesen mondták: ,.Megpró­báljuk az újat“ és május huszonegye, dikén hozzáfogtak. Az ölelkező, váltási rendszer sok­ban eltért a régitől. Azelőtt csak há­rom munkaszakaszban dolgoztak, há­romszor nyolc órát.. Most a három csapatból négy csapat alakult és mind a négy csapat nyolc'órát, dol­gozik. A reggel hat órakor kezdődő munkaidő délután kettő óráig tart, de a váltás már Űzőnkét, órakor megjön és azonnal munkába áll. Az első har_ mad munkaidejének végéig a két csa­pat, együtt dogozik. Ilyenkor vég.zik el a több munkást igénylő munkát, a falc lad ást és a szállítást. Ennek az előnye az, hogy a munkaerők telje­sen ki vannak használva, mert a fa­feladáshoz és az előkészületekhez szükséges munkaerőt később a fejté­si munka, során már nem tudnák kel­lően foglalkoztatni. A másik előnye az, hogy mig az egyik csapat az elő. készületeket végzi, addig a másik osa, pat a termelő munkát folytatja és így a termelés állandó és folyamatos. A száznyolcas csapat, dolgozói megsze­rették ezt az új rendszert, ha ki is zökkentette őket a megszokott mun­kába indulástól, hogy most nem hal­ra, kettőre, vagy tíz órára mentek műszakra, hanem váltakozva, mindig kettő órával előbb. Ugyanakkor meg­győződtek arról, hogy ez sokkal hasz­nosabb. mert előbb tudják teljesíteni a tervüket és a fizetésük is sokkal emelkedik. A fejtési csapat munkahelye . me­redek településű, szintes, szeletfejiés amit csapásirányba kell művelni. Itt' a ciklusos munkamódszert alkalmazna nem tudják, de az ölelkező váltás be, vezetésével mégis nagy eredményt értek el. A nemrégen történt kiérté­kelés azt. mutatja, bogy a csapat ■ az előzőhavi teljesítményéhez képest' 1.5 százalékkal többet termelt.' A terme, lés emelkedése megmutatkozott, a dől. gozók keresetében is, mert az ölel­kező váltás bevezetése után egy-egy dolgozónak a napi keresete tteenöt- tizenhat forinttal) emelkedett. • Az ölelkező váltás bevezetése után a száznyolcas csapat eredményeit lát. va. még három fejtési csapatnál ve. zetté'k be ezt a rendszert e hónap elején. Pár napra rá megjelent ar. üzemvezetői irodában Hauck János II. a negyvenes csapat vezetője és kérte a csapat dolgozói nevében, hogy náluk is vezessék be az új váltást, nem baj, ha a körülmények rosszab. bak is, mint a többi fejtésben, azért ők is megmutatják, hogy így többet fognak termelni. Míg a fejtésiek az ölelkező rend­szerrel nagyobb termelési eredményt értek el, addig az elővajási dolgozók sem maradtak el a termelésben., A száznegyvenkettes elövájási csapaton ciklusos módszerrel dolgoznak. A nagymányoki körülményekhez alkal­mazták ezt a módszert. Két munka­helye van a vájárnak, mig az egyik munkahelyen fejti a szenet, vágy a követ, addig a csillés a másik mun­kahelyén lapátol és így megfordítva. Ezek a példák mutatják, a nagy­mányoki bányászok nem félnek az új módszerektől, nem ragaszkodna,k gör­csösen a régihez, ha látják, hogy az új módszerrel elősegítik ötéves ter­vünk mielőbbi megvalósítását. * Mesterfalvi Gyula nyári S“íhet a lav aszí vagy nap, fújhat, az őszi szél, eshet az eső, sivrthert a hóvihar, — Pécsbányatelep &z mindig Pécs bányatelep marad. Ha tél van, a bányászok hónuk alá vág. ják az uzsonnának szánt ennivalót, kezüket mélyen á zsebükbe süllyesz­tik és behúzott nyakkal, gyors lép­tekkel mennek Szécheinyi-akna felé. Ilyenkor nem tehet, látni beszélgető embereket, — sőt a kulfúrház borki mérése is egész nap üres, vagy aho­gyan az ott'lévők mondják: „Csak a iulóvendégek járnak ilyenkor.“ 1950 januárjában egy ilyen „futó­vendég“, 'öreg, nyugdíjas bányász ment be a kültúrház akkori vendéglő­jébe és a langyos melegben melegí­tette magát a hidegtől. Később leült az asztalhoz, — majd meglátott egy régi képet az asztal fölött — a régi Károíy.-aknát ábrázolta — és elkezdett mesélni töredékesen, foszlányosan, — úgy, ahogy a leg,több öreg $zokta és idézte szavaival a múltat, a régi bá. nyá*zéletet. Azzal .fejezte be mondó- káját: „Kérdezd csak meg fiam, dol­goznak még az aknán olyanok, akik erre emlékeznek, abban az időben már dolgoztak, — de iiatalabbak tiá- iám“ PÉCSBÁNYATUJEN JEOY2ÉTÉX Jükkc tor hallottam először egy ne. vét: Ozamics. Sokáig nem tudtam, hogy ki lehet az illető, azt sem tud­tam, él-e, vagy halott, s csak hetek múlva tudtam meg1, ki is volt Ozá­ró ts, s miért mondják nevét a pécs- bányatelepi bányászok, ha a múltról beszélnek. Elmúlott sok hónap, mi­re a sok apró részletből összeállít egy kép: Ozanics, e véle együtt a múlt képe. Mintegy nyolc hónappal ezelőtt megkérdeztem Bércáth elvlArsat: ,,Is­merte Ozanicsot?“ — „Ismertem hát, bár ne ismertem volna“ — válaszol­ta. — Rá két hónapra Tréber Antalt kérdeztem: „Ki vök az az Ozanics?“ Elmondta, .hogy Széchenyi-akna üzem. vezetője, egy vÓTeskezű hajcsár, aki „jó, hogy meghalt még a leiszabadu­lás előtt, mert kötél került volna a nyakára.“ A továbbiakban a pécsbá- •nygtelepiek nagy problémájáról, a rnüszafcmulavziásról beszélgettünk és ennek során mondta Tréber Antal és még több régi bányász: „Ha a mos­tani müszakmulasztók ismernél, mi­lyen volt a bányászólet 1030 körül cs idána, akkor nem mulasztanának, hanem könyörögnének, hogy engedjék iiket dolgozni.“ Ezt erősítette Pruzsi- ta elvtára le abbén aa időben, mint egyik régi, öreg, harcedzett bányász. A beszélgetések nyomán tevődtek ősz. sze a.z alábbi megtörtént események: Echter Antal 1933-ban jött haza Hollandiából, ahol megpróbált jobban élni, mint itthon. Sem ott, sem itt nem volt jó, s úgy gondolta, hogy a két rossz között inkább a „hazait“ választja. "Augusztusban egyik nap bement Ozanicshoz, kérte, hogy ad­jon neki lakást. Hogy hívják magát? —kér dezte és a válasz után fellapozta a könyvet, — amit a bányászok még ma is „fekete könyvnek“ neveznek, s így szólt: .,Magával semmi tárgya­lásom, kész“. ,,Na, de lakást, hát va­lahol lakni kell“ — próbálkozott Ech. tér Antal. j — Hm. Lakás, örüljön, hogy mun­kát kap. Lakás nincs. Kész. Ehhez aztán semmi hozzátenni való nem volt. Később a lakáskérő kike­rült a napszintre. A fadepón többen do'goztak. 1935—36-ban kemény tél volt. a depói munkások majd meg­fagylak. A .magukkal hozott uzsonnát melegben akarták elfogyasztani, . be­húzódtak valahová az akna köré épült folyosó egyikére. Ozanics ezt megtudta, mert annak „száz. füle, száz szeme volt“ — helyesebben egy cso­mó besúgója. — Mi? Úgy ülnek itt. mint a mi­niszterek. Melegedni, azt igen. de munka, az nincs. Gyerünk kifelé! Oserveaka József vájárnak ki­lenc gyermeke volt. Egyízben bement Ozanicshoz, e'panasakodla neki, hogy rossz a munkahelye és amit keres, abból megélni nem tudnak. Ozanics így förmedt Clservenka Józsefre:: „Mi.? Nem tud megélni? Tudja mit? Tavasz van, zöldéi a tű, menjen ki a Télre, az/án ott majd megél.“ Cservenka Jó­zsef inkább a bányát „választotta.“ Á fatelepi munkások, Echter Antal és a többiek is valóban örüllek, hogy dolgozhattak egy héten három mű­szakot, amit ebben az időben rend­szeresítettek egy 1931 július 27-i DGT-határozattal, amely szószedet ezeket mondja: „A nőt műszakok óor. 1-töl kezdve íokozatosan csök­kentetnek, úgy, hogy a PM és a bkp rendcletcknek megfeleljen jún. hótól kezdődően a munkásokkénti rendes és pótmüszakok összege nem halad­hatja meg a havi hétköznapok mát.“ szá­Örüllek, ha dolgozhatták a pécs. bányatelepi bányászok heti három na pol. Szgntag Ádám 1934-ben, télvíz idején a ps'iahányón dolgozott. Há­rom lillért kapott egy-egy csille kito­lásáért, de viszont 30 csillénél 10b bet nem' tudott kitolni nyolc óra alatt. így a fizetése egy na.pra 90 fil­lér volt., ami még szappanra sem volt elég. Egyizben leesett egy csille palahányóról, Szontag Ádám és a ve­le együtt dolgozó Echter Antal tud­ta: Ezért két pengő büntetés jár. Mii lehetlek mást? — a ledőlt csillét be­takarták hóval, hogy ne vegyék ész. re és a kilencven filléres keresetre“ ne kelljen két pengős büntetést „fi. zetni.“ Napi 90 filléres „fizetésért“ dolgoz, tak azért a pa'lahányón. mást nem tehettek, élni kellett valamiből. Tré bér Antal ebben az időben 49 pengőt keresett egy hónapban, de csak papi. ron. A 49 pengőből levontak 5 pengőt a lakbérre, 10 pengőt nyugdijjáruíék címén, villanyra, két pengőt kellett fizetnie. Ehhez még hozzájött a „Ion- cédula“ (fizetési bárca) és azon bűn. tetősként levontak hat-hét műszakot, mert pala volt a szénben s nem egy­szer 3,fi0 pengőt kapott kézhez egy­havi fizetésként. Tréber Antal két- ízben is eladósodott, bíróság e'é ke­rült. meri nem tudta tartozását fi­zetni, a pék, meg a szabó pörölte be, mert nem fizetett. Lehetne még pár hasonló esetet sorolni ... IVIűszakmu'aszt&s? ebben az időben ilyet nem ismeri a bányászat. Aki egyszer megtette, az soha többé nem tehette az akna területére a lá­bát és elmehetett az ország másik vé. gére is, hogy munkát kapjon. Ozanics sürgősen ráfogta, hogy „bolsevik agi­tátor.“ Ozanics 1941-ben ekűnt a bányá­szok nyakáról. Utána még rosszabb lett a helyzet. Ozanics helyére : Fé­nyes került. Fényes mellé odakerült ekkor már a katonai parancsnok, aki Széchenyi-akna teljhatalmú ura volt a terrorban. Minden megkérdezés nél­kül írták ki a bányászokat •másfél­két műszakra nap-nap után, s aki nem bírta a kizsákmányolást, egy mű­szaknál többet nem dolgozott, azt a „Frigyes-laktanyába“ vitték sötétzár kába. V álfozás csak a felszabadulás után állt be. A felszabadulás utáni el. só időkben sem volt műszakmulasz­tás, inkább műszakkeresés. Jól em­lékszem még 1945 tavaszára, amikor a romokból lábadozó országnak az volt a legsúlyosabb problémája, ho gyan foglalkoztassa a munkanélküliek ezreit. Ebben, az időben a Széchenyi- téren csoportosan álltak életerős Ha­lat emberek, idősebb családapák és tárgyalták, kol lehetne munkát kapni. Nevére pontosan nem emlékszem, azt tudom, hogy Rezső volt az egyik kétségbeesett munkakereső neve. Ez a Rezső egyik hétköznap dé'.éótt bői dog örömmel újságolta: „Lehet a bá­nyában munkát kapni!“ Addig újsá goit a, míg jópáran elindultak a bá­nyához munkát kérni. Mire a hírhozó Rezső is odaért, betek a létszám, munkát nem kapott. Visszajött a Szé. chenyi-térre és olyan elkeseredett volt, hogy alig lehetett lelket önteni bele. Később aztán ez a Rezső is mun­kát kapott és 1948 nyarán kiürült a Széchenyi-tér. hiába kereste bárki is a „munkanélküliek klubját“ (igy ne­vezték a beszélgető csoportokat), nem találta. Széchenyi-aknán is felemel­kedett a létszám, a gyárak is százá­val vették fel az új munkásokat, — 1951-re aztán odajutottunk, hogy a megyében nem találunk elég munkást, úgy, hogy a bányákra, — hogy biz­tosítsák a szükséges munkaerőt, még a Hortobágyra is elmennek új munká­sokat toborozni. Akik most a bányá ra mennek, új munkaruhát., új bnkan. csőt kapnak, ,. ha rendesen járnak műszákra, egy fillért sem kell fizetni érte. «Jönnek is új munkások Pécsbá- nyatelepre úgy. ahogy a többi bányá­ra. Az új munkások közül néhányat) aztán az utóbbi másfél év alatt „ne­vezetessé“ tették Péesbánvatelepct. de nem a jó termeléssel, liánéit) a pár ját ritkító níüszakmulasztással. Tény és való, hogy jelenleg, l’éosbányatclep arról nevezetes, hogy egyik aknán sincs annyi műszakmulasztás, mint Andráson és SzéOhenyin. Sokan és so­kat gondolkodtak már ezen, hogy mi ennek az oka. Egy, ami - biztos,' art öntudat hiánya. De hozzájárul még* más is. Pénteken volt tizenötödike. Hosszú sorok álltak a Széchenyi-aknai nagy­csarnokban fizetésre várva. Bányá­szok. bánvászasszonyok vártak, hogy kinyissák a „fizető ablakot“ és meg­kapják a becsületes munkával megér­demelt fizetést. Még nem volt kétora, de előre látható volt, hogy gyenge leszállás lesz délután, a többhónapos tapasztalat pedig azt mutatta, hogy így lesz szombaton is. . .. Sokan megszámolták a fizetést még a nagycsarnokban. hozzászámolták amit elsején adtak. Volt 700 forintos fizetés is. de volt 1100 forintos■ is. Pécsbányatelepen este aztán megtelt a hiiffé. sokan még a városba is be­jöttek és műszakra nem mentek. Hát egyenesen, őszintén gondolkodva mi okozza az öntudatlanság melleit' a mulasztást, ha nem más, mini a jó kereset-, a jólét. Ez a valóság! Mi a akinek kedve van mulaszt egv-kót műszakot és már egész szólás­mondássá vált: „Majd behozom, hogy ,ic legyen hevesebb a fizetés, két mű­szakon ráverek cs megvan a fizu.,“ Így gondolkodnak sokan, és ezek nem tudják, nem ismerik a múltat. Vájjon Kátolyi Ferenc,, Szünder Géza. Ko­pasz János és a többi mulasztó gon­dolt-e már arra. hogy mi lenne á sor sa. ha neki is három fillérért kellene csillézni egy-egy fordulót. Majd. ha a mulasztóknak a gyomruktól kellene megvonni a mulasztással eleső fize­tést, biztosan meggondolnák teltüket. De nem így áll.a helyzet és nem a cél. hogy igy álljon. 1?écsbányalelep most is Péosbác nyatelep. A törzsbányászok nem vál­toztak, azok eljárnak műszakra min­den nap. Egyben változott Péosbánva — ez pedig a míiszakmulasztás. Ez- vi­szont szégyen Pécsbányatelepre, amit le kell törölni. Nem könnyű munka, .le meg kell értetni minden mulasztó­val, milyen volt a bányász sorsa Oza­nics idejében és milyen most az öt­éves terv násodik évében. El k|ll magyarázni, hogy milyen lesz a bá- nyászélet az ötéves terv végére, ami­kor már megvalósul a szocializmus. Ezért pedig harcolni kell úgyis, hojry lecsökkenjen Fécsbányatelepen a mü- izakmulaeztáa. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom