Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-20 / 115. szám

2 1931 MÁJUS 29 *3 Ä P L O PARI ÉS PÁRTÉP 11 ÉS . * Istvón-aknán megalakultak a pártcsoportok A múltat nem csupán az eltelt idő­vel, hanem a megtett úttal, az elért eredményekkel is mérik. Az lstván- aknai pártszervezet 1949 szeptembe­rében alakult, akkor, amikor a legna­gyobb lendülettel harcoltak bányásza­ink a hároméves terv sikeréért. A pártszervezet tehát még fiatal. De an­nál nagyobb eredményeket tud felmu­tatni e rövid működése óta. István-akna 19 nappal előbb fe­jezte be a hároméves tervet, s 10 nappal előbb az ötéves tervünk első évét. Azonban a Pártkongresszus határo­zatainak végrehajtása fokozott jobb munkát követel meg az István-aknaí pártszervezettől is. Eddig úgy történt- Ha valami megmozdulásról volt szó, akkor a párttitkár, elvtárs nem tudott mást csinálni, mint fölállt a dobogóra és elmondta a bányászoknak, a meg­mozdulás jelentőségét. Utána Vertike elvtári és a másik függetlenített elv­társ fogták magukat leszálltak a bá­nyába, körbeszaladták a munkahelye­ket, hogy egyénenként is megmagya­rázzák, amit reggel a röpgyülésen is­mertettek. Persze arról, hogy milyen agitációs módszer volt ez — ahol öt­hat óra alatt többszáz emberrel kel­lett megértetni valamit, meggyőzni őket arról, hogy tisztán lássák a kér­dést — nem is érdemes beszélni. A növekvő feladatok a felemelt terv. előirányzat —- parancsolóan megköve­telte az István-aknaí pártszervezettől is, hogy javítson eddigi ’ inunkumótlszt-rén. A Pártkongresszust követő hetek­ben hozzáláttak a nagy munkához: a pártcsoportok kiépítéséhez. István aknán 41 pártcsoportot alakítottak. A csoportok élére a kommunisták leg­jobbjai kerültek, a legjobb termelők, a legfejlettebbek. Olyanok, mint Zse- bi József, Mészáros István, Joo Já­nos (3) elvtárs, akik a 150—160 szá zaiékos teljesítményükkel mutatnak példát a többiek felé, akik mint nép­nevelők eddig is lelkesen kivették ré­szüket a pártmunkából. — Nagyon sok a munka — mondja Veriike István mosolyogva, közben a fiókjából előveszi a pártcsoportok gra­fikonját. Már erről is le lehet olvas­ni/ hogy nagy lépést tudnak előre ten­ni a pártmunka megjavításáért, ha rendesen műkődnek a csoportok. Ver­tike elvtárs, nagyon helyesen, a 41 pártcsoport-vezetőben negyvenegy ak. tív pártmunkást, közvetlen munkatár­sát látja, akiken keresztül sokkal jobb és tökéletesebb munkát tud majd vé­gezni Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a vezetés azt jelenti: m&iJtyósal a tömegeket a Párt politikájának helyességéről, fel­emelni őket a Párt öntudatának színvonalára és biztosítani a tö­megek támogatását a döntő harc­ra. Sztálin elvtárs tanításaiból kiindul­va, Vertike elvtársnak első feladata az legyen, hogy a pártcsoport-vezetőket faniisa meg dolgozni. Ez az első feladat, ahhoz, hogy a pártcsoportokhoz íüzött remények va­lósággá váljanak. Az első lépések már meg is történtek. A pártszervezet ve­zetői 17-én összehívták a pártcsoport vezetőket, ahol Vertike elvtárs vázol­ta előttük a feladatokat. Első felada­tul tűzte eléjük, hogy Írják össze a csoportjukban dolgozó párttagokat és pártonkívíili bányászokat. Így a párt- csoport-vezetö személyesen megismer, le az embereit, elbeszélgetett a ha­táskörében dolgozó elvtársakkal az összes dolgozókkal. Eddig jutottak ezen a téren, de már az eredmények minden oldalról jelentkeznek. A párt- csoport-vezetők hozzáfogtak a mun­kához. Pénteken, 18-án Vince Ferenc a Ney-fejtés pártcsoport-vezetője az egész brigádot megszervezte a szombat délutáni fémgyűjtésre. Ugyancsak így mozgósította a Ga­rat-lejtés pártcsoport-vezetője, Draskóczí József, az egész fejtés dolgozóit a fémgyűjtés sikere érdekében. Mind­két brigád tegnap délután — műszak után — több tonna ócskavasat gyiij tött halomra az üzem területén. Mik a feltételei annak, hogy a párt­csoportok tovább fejlődjenek? Első­sorban az, bogy a pártvezetöség se­gítse munkájukat. Jónéhány pártszer vezetben — ahol jól működnek a pártcsoportok — rendszeresen meg­tárgyalják pártvezetőségi ülésen az egyes pártcsoport-vezetök munkáját. A párlesoporl-veaelő beszámol a vezetőség előtt munkájáról, ismer­teti módszereit, s a vezetőség tagja: bírálatukkal segítik a további munka, ban. A vezetőségi ülésnek ehhez a napirendi pontjához 1 meghívnak még két-három párt- csoport-vezetőt, azok is elmond- J ják tapasztalataikat, s így tanul­nak egymástól, megtalálják a leg­helyesebb, legjobb módszereket. Ugyanakkor érzik, hogy a vezetőség törődik velük, értékeli munkájukat, s érzik a felelősséget is pártmegbizatá- suk végrehajtásáért. A vezetőségi ülés után pedig a pártvezetőség tagjai rendszeresen ellenőrzik a párlcso- pori-vezetők munkáját, s menet­közben is segítik őket tanácsaik­kal, útmutatásokkal, így alakul ki az az erős hálózat, melynek segítségével a kommunistá­kat könnyebben, gyorsabban lehet mozgósítani, melynek segítségével el­érik azt, hogy a párttagok, tagjelöltek jobban fejlődjenek, jobban bekapcso­lódjanak a tanulásba, párimunkába. U) vezetők nőnek ki a pávtesoport- vezetők soraiból. Helyes lenne, ha Vertike elvtársék ezt a módszert alkalmaznák. S tanul­ságos az is, amit a Széchenyi-aknaí pártszervezetben bevezettek, ahol a pártirodán van egy könyv, melybe a pártcsoport-vezetők minden műszak végén beírják tapasztalataikat, javas­lataikat. így a pártvezetöség is állan­dóan, könnyebben tájékozódhat, nem sikkadnak el az alulról jövő javasla­tok, s növekszik a pártcsoport-vezetök felelősségérzete is. A pártcsoport-vezetők felelősek nemcsak a csoportjukban dolgozó párttagok, hanem a pártonkívüliek munkájáért, neveléséért is. Nem sza­bad a csoport-vezető elvtársaknak egy pillanatig sem megfeledkezni a párt­építés kérdéséről. Állandóan szemelőtt kell tartaniok azokat a pártonkívüli bányászokat, akik állandóan túltelje­sítik tervüket. A legjobbakból neveljenek tagje­lölteket. Ezeket a feladalokat természetesen csak akkor tudják jól elvégezni a páricsoport-vezetők, ha Vertike elv­társ és a többi vezetőségi tag is fo­kozott segítséget nyújt számukra, ha megtanítják őket is helyesen vezetni, irányítani. Ragoncsa János Tito koncentrációs táborba helyezi a görög hazafiak gyermekeit Jugoszlávia különböző táboraiban a fasiszta Tito-banda 9000 gyermeket tart fogva, akik a görög demokraták, hazafiak gyermekei. A titoisták nem akarják ezeket a. gyermekeket szüleik­nek visszaadni, hanem ki akarják szolgáltatni őket a görög monarcho- fasiszta hóhéroknak. A gyerekek nem engedelmeskednek és követelik, hogy adják őket vissza szüleiknek. A bel­grádi fasiszták azzal igyekeznek le­törni a gyermekek ellenállását, hogy éheztetik és hiányos öltözékben járat­ják, őket. Mivel a gyermekek ellen­állását így sem törték meg, Szlovénia Triglav hegységében a görög gyere­kek részére különleges fogolytábort létesítettek. Ebbe a táborba betették azokat a gyermekeket, akiket az el­lenállás kezdeményezésével vádoltak Ezt a Triglav-tábort a gyerekek ,,Makronizosz"-nak nevezték el, mert itt is olyan kegyetlen terror uralkodik, mini a görög monarchofasíszta Makro- nizosz szigetén. „Most, hogy önálló lett a termelőszövetkezet, még erősebbek lettünk“ Levél Alsószentrnárion délszláv községből Nagy öröm volt vasárnap Alsó­szen ím árion délszláv községben. Az „Alkotmány“ fii. típusú ternieicjcso- porlunk önálló lermelőszöve'.kezct lett A Bosnyák Mihály plébános úr és szö­vetségesei, a kulákok, hiába agitálnak a gyűlés ellen, a dolgozók már a dél­utáni órákban összegyűltek a kulim- t.ázban. Bosnvák' plébános úr esiéro misét akart rendezni, hogy oda men­jenek a dolgozók és ive a gyűlésre, de ennek ellenére is eljöttek a dolgozó parasztok. Délután eljött a siklósi kul'.úrcsoport is. színdarabot adtak elő. Eljöttek kocsikon, kerékpáron a környékbeli Iszc.s-vozclők is, Rc- remendröl, Óidról, Hgyházashn- rasztiból. Gordisáról. Zsúfolt volt a terem, amikor Maga­sles Pál, intézöbizotlsági tag megnyi- lolta az ülést és felkérte az elnököl, Bosnvák Zsifkőt, hogy tartsa meg a beszámolóját. Bosnyák Zsifkó ismer­tette a nemzetközi helyzetet, beszámolt arról, hogyan építik a Szovjetunióban a kommunizmust, beszélt a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségéről, majd öt­éves tervünkről. Beszámolt az elvég­zett munkáról is. Kukorieuveté.s befejezve, 12 hol­dat négyzetesen vezettek el. kél hold korai burgonyát inár kétszer megkapáltak, 11 és fél hold gyapo­tot ugyancsak megkapállak. Kél holdas kerlészelben elültették a palántákat, a rozsolás folyik, 20 holdon már elvégezték. Az építkezésnél lő ezer forintot taka­rítottak meg. Ezután megválasztották az ú j ve­zetőségei, t melynek elnöke Bosnvák Zsifkó leit,, igazgatási tagok pedig ifjú Tunya Márk, ifjú Tunya Pál. Jakabo- vics István és Kocsis József né. A l'el- ügyelőhizotlságíbá Magusics Márkot, Harasztija PA Inét és Szántó Józsefnél választoltak be. Ezután üdvözölte az önálló szőrei* keze'.et a járási pártbizcsttság küldötte, majd az úttörőcsapat. A DISZ részé­ről Maiicsánácz Márk és Matovics An­na üdvözölte a gyűlést. Vas alhadnagy bujlárs a határőrség üdvözletéi hoz­ta el, szeretettel köszöntötte a délszláv termelőszövetkezetei és megfogadta, hogy még keményebben fogják a légy. vert a kezükbe és megvédik hazánk határait a Tilo-bandálól. Tunya Márk. akinek a legtöbb mun­kaegysége van, versenyre hívta a szövetkezet tag­jait. Nynl Ferenc elvtárs, a heré­mén di III. csoport elnöke kihívta az alső.szentmártöiiiakat versenyre, amit elfogadóéi a tagság. Kásád délszláv községből Höffer János párllilkár elvtárs hívta ki tojáshe- gyiijlési versenyre Alsnszentinár- tont. A kihívást örömmel et is fogadták. A gordisai Itt. tszcs elnöke is csatlako­zott a versenyhez. Az úttörők délszláv és magyar mozgalmi dalokat énekellek és verse­ke'. szavaltak. Nagyon szép volt a gyű­lés. Községünk eddig 65 százalékban tol— jesílielle a tojásbegyiijlést. Márkovies Mihály, Janies Márk, Bosnyák István és még többen is száz százalékra teljesítették már. A kulákok alig adnak be valami', sza­botálnak, mint a Márkovies Istvánná. Janics Adám, idős Horváth Pé’.er és Friedrich György. De a dolgozók összefognak és a pártszervezet vezetésével mega ka/tá­vozzák. hogy a kulákok szabotálja­nak, garázdálkodjanak. Most, hogy önálló le'l a termelőszövetkezet, most még erősebbek lettünk, és segítünk győzelemre vinni az ötéves tervet. Jakabovies István párt ti'.kár, Alsószent már ton A KOREAI GYERMEKEKÉRT Az MNDSZ-asszonyok röpgyűléseken, a dolgozókkal való egyén’ be­szélgetéseken elmondják a gyűjtés jelentőségét, hogy az összegyűjtött ősz. szegből több gyógyszert és ruhát veszünk a koreai gyermekeknek, hogy megmentsük az imperialista gyilkosok álla] megsebesített koreai gyermekü­ket u boldogabb élet számára és ruhával ajándékozzuk meg a ruhájuktól alegíosztott. koreai kicsinyeket. Elmondják az MNDSZ-asszonyok, hogy amíg a mi gyermekeink boldog, napsütéses otthonokban köszöntik, a reggelt, örömteli játékkal, vagy szorgalmas tanulással töltik cl a napot, este az édesanyák boldog meséje közben húnyják le szemeiket, addig a koreai gyermekeket a békés életükre törő gyilkos imperialisták bombái pusztít­ják és sebesílik meg. Ezt a gyilkos háborút, szánják az imperialisták a mi gyermekeinknek is, és az egész világ népeinek. De ezzel a számításukkal szembeszálllak a népek. Hogy ez a sz.ámításuk ne sikerüljön, ezért harcol a koreai nép, ezért érzi és tudja minden becsületes hazáját szerető magyar dolgozó, hogy a koreai hősök a mi ügyünket is védik. Ezért voltak olyan szép sikerek, már a gyűjtés első napján a Kokszműben, a Dohánygyárban, hói 500—500 forintot gyűjtöttek. Ezért ajánlották lel a bőrgyári MNDSZ- asszonyok: Szimmel Erzsébet kétnapi keresetét, Sági Pálné, Szemenyei Sándorné, Pirdotíer Ilona Szommer Anna, Bertus Istvánná, Szcrlaj István. né, Tímár József né egynapi keresetüket. A gyűjtési mozgalomban részivész dolgozó parasztságunk is. Tőttös községben az első nap. az MNDSZ 750 forintot gyűjtött. Majson 540 forintot és beszerveztek húsz új tagot a szervezetbe, száz új előfizetőt- gyűjtöttek a Nők Lapjára. Sátorhelyen 275 forintot, Szentlászfón 270 forintot gyűjtöt­tek, de sorolhatnánk így végig az üzemeket, városokat, falvakat, hol a dolgozók lelkes támogatásukkal segítik .elő. hogy minél előbb eljusson a magyar nép szeretetét kiíejrzö szállítmány a koreai gyermekekhez. c/t f&iiek&t- aknai teqéiuj út fiion A pécsvidéjci szénmedence körül a felszabadulás óta új szó ke­rült használatba: legényotlhoin. Liyes. mire a felszabadulás előtt nem volt szükség, mert elég volt, sőt sok is vot,t az a létszám bányamunkára, ami a kolóniákban lakott. Az egyre foko­zódó munkaeröszíiksv.gl.et létrehozta ezt. az intézményt is. Ezek a legény­otthonok körülveszik az aknákat, Pécs-bányatieleptől egészen Vasasig. Ezekben az otthonokban laknak azok a bányászok, akik vidékről Jöttek, családjuk nincs még, vagy otrhonma. radt. A legényotthonokban az ország leg­különbözőbb részéről jött munkásokat találjuk. Különböző helyekről jött, más és más felfogással rendelkező em. berak laknak ezekben a legényottho­nokban. Igen sokat közülük még nem hatott át a munkásosztály öntudata s éppen ezért türelmes neveléssel kell őket tanítani, növelni öntudatukat. Sűrűn kerül elő erről a szó a bányák vezetői, a bányászok között és a leg­különfélébb vélemények, javaslatok vannak ezen a területen. Sokan — és szerencsére ez a többség — a nevelés mellett foglalnak állást, van, aki ..ke­mény, fegyelmező hez-et" javasol és v*n olyan is, aki legyint: „Ah, eze­ket nevelni nem lehet/' Ez utóbbi Bálvin János elvtárs, pécsbányatelepi adminisztratív üzemvezető szokásos szólás-mondása, de *>bben a „véle­ményben" nem ő az egyedüli. Nem túlzás azt mondani, hogy a helyes és helytelen felfogások között valóságos csata dúl napjainkban a legényodho- nokkal kapcsolatosan. Nehéz harc ez, mert a kétkedőket nehezen győzik meg az egyedül helyes módszerrel elért eredmények és az esetenkénti „kisiklások" azonnal kiváltják belő­lük: „Ugye mondtam, itt csalt a ke­mény kéz használ." Ezek a nevelés „hitetlenjei" bizonyosan nem ismerik az ,.Uj ember kovócscí'-nak alakjait, Burunt, MityáginL, Karabánovot, Ver. senyevei és a többit, akit a makaren- koi nevelés becsületes emberekké fa­ragott. Az igaz, hagy legényotihona- ink körül nincsenek makaretikók, de az is igaz, hogy nincsenek is olya­nok, akiknek nevelését onnan kellene kezdeni, mint ahonnan Burundi, Kara. báuovét és a többiét kellett kezdeni. Tehát a legényoilhonok esetében sok­kal könnyebb a helyzet és bőven vannak is már olyan helyet, ahol a türelmes nevc.és győzelemhez vezet. ■\7asas 1. telep úgy bebújt a Me- * esek dőlj oldalába, hogy meg-. látni csak magasból, vagy pedig csak egészén közeiről lehet. A dúslombú fák úgy ráhajolnak a bányászlakások barnáspiros tetejére, mintha onnan nőitek volna ki. Valamikor Rücker- aknára jártuk innen dolgozni a bá­nyászok. de mivel Rücker akna he­lyét teljesen átvette István-akna, az akna melletti épületek legényotthonná alakultak át. Egy évvei ezelőtt a Rücker-aknai legényotthon semmivel sem volt különb, mint a többi. Itt is találni lehetett henyélő, renyhe em. bereket, akik csak akkor dolgoztak, amikor jólesett nekik. Pénzben is so­kat kitett volna a műszakmulasztások száma, ha e.gyet-egyei csak egy fo­rintnak veitek volna. A domboldalban álló Rücker-aknai legényotthont, ma már egy, de nagy­jelentőségű tényező megkülönbözteti a többitől: itt nincsenek műszakmu­lasztók, a Rücker-aknai legény otthon a MESZHART altnak legjobb legény- otthona. Nehéz, hosszú munkával ér. , ték ül ezt. Nevel; nem állnak rendel­kezésre, de a történet egy-két apró. de nagyjelentőségű esete az igen. Ha egy, vagy másfél évvel ezelőtt nép­nevelő arról beszélt, hogy milyen ká ros a műszakmulasztás, akkor legyin­tettek cgvet. Ha n.z illető türelmes volt és beszélt tovább, a legyintésbe,-, megnyilvánuló elutasítás közönnyé változott és az ágyra feküdt embe­rek nyújtózkodása, majd később üte­mes télekzése, néha egy-egy horiyo- gás jelezte: Beszélhet akár a kőfal­nak. a türelem azonban erősebb volt mint a „kőfal“ és ha először csak egy kődarabot is sikerül: onnan le­bontani, de'a nevelés kezdett hatni. Egy-két ember ígérte meg először: „Én többet nem mulasztok." Ez a né­hány ember első időkben úgy állt mint a sziklaszirt a tengerben, — oivan sűrűn érték őket a támadások. „Gyere be a városba, majd behozod, mit számit egy „bumli." Mikor ellen­szegült az illető, bizony odavágták: „T :ß is ,arra‘ hallgatsz.?“ ■ gv kezdődött, majd úgy folyta- tódott, hogy egyre többen hall­gattak a szép szóra és egyre erősebb volt a megvetés azok felé, akik ha­nyagok voltak munkájukban. Kezdtek gondot fordítani az otthonuk rend- bentavtására is, nem bízták a taka­rítónőre az egészet. Különböző felelő­sök irányították az életet. Bekerült a napi éleibe kél olyan szó, ami isme­retlen volt addig: Szoba-felelős, rádió, felelős, Ezek és a többi munkások —- akik már megértették, hogy melyik a helyes út, — maguk is folytatták a nevelést. Egvízben egyik lakó mu­lasztott és int tagadás, jól megnézte a pohár fenekű. A többiek így ér­veltek: „Na, ha a feleséged ludná, micsoda nép.pipa ura van, hál biztos kitagadna. Ki hallóit már ilyet. Dől- gozik, hogy pénzt keressen a család­nak, azok otthon várják a pénzt, te pedig holmi toroköblögelésre iordítod. Szeretnénk látni, mit tartasz te azon a helyen, ahol más ember az eszét tartja." Erre aztán volt nevetés, csak egy nem nevetett, akinek szólt. Az érintett kezdett „érveink', az. időn­kénti poharazás szükségességéről, mag a férfiasságról, de általános ne­vetésbe fúlt az egész. Olyanok nevet­tek rajta, akik hónapokkal azelőtt ugyan, de maguk is mulasztottak, de azcda már nincs bumli a rovásukon. Í gy zajlott az élet. száz és száz apró eseménnyel tarkítva, míg eljutottak oda: A Rücker-aknai Je- gényotthonbau nincs mulasztó. Csak­hogy nem ment ez magától. Lőrinc Ádámné elvtársnö, Vasas I. telep párttitkárit, nem tudná megszámolni, hányszor mászta meg a somogyi domboldalt fe] Rücker-aknára éJ hányszor mondogatta el: „Édes fiaim, hál hallgassatok a szép szóra. Már megint azt kelleti hallanom, hogy mu. laszlott közületek valaki.“ Lőrinc elv. társnő ma is feljár Riicker-aknára, csakhogy nem a mulasztók ügyében, hanem ilyen kérdései vannak: „Hogy vannak? Vtm-e valami baj? Nem kelí-e valamit elintézni?" Nem holmi terülj, terülj asztalkám játékot idéznek ilyenkor, de tény és való, vannak ki. vanságok. Ilyen volt az utóbbi idő­ben a sakk Azt mondták: „Szeretnénk sakkozni, de nincs mivé]." Lőrinc elv- társnő aztán utánajárt. Lett sakk a Rücker-aknai legényotthonban. A fu­tót, a bástyát, a parasztot és a lobbi figurát felállították a kockás táblára, na, — hát sakkozzunk. Ekkor derült ki: sakk van, de sakkozni senki nem tud. Próbálgattak ugyan, rakták elő­re, hátra a figurákat, talán olyan is előfordult, hogy a saját figuráját ütötte le valaki, de a végén teljes meggyőződéssel arra a megállapítás­ra jutottak- ha nem tanítanak meg bennünket, árván marad a sakk. T egközelebb ilyen kívánságot ■*-' mondtak Lőrinc elvtársnőnek: „Lőrinc néni tanítson meg bennünket sakkozni.“ Furcsa volt a kérés: „Én, íiaim. nem tudok, de majd csinálunk valamit." Vannak a bányászok közölt, akik szabad idejükben művészien ra­kosgatják a sakkbábukat, hát elment egyikhez, Nett Ferenc elvtárshoz Lő­rinc elvtársnö. — Meg kellene tanítani a legény- otthoniakat sakkozni — mondta Nett elvtársnak. Nett elvtárs azóta már kétszer is volt sakkórát tartani az otthonban. Rádió is került a legényotthon.ba. Jó dolog ez és mim minden új vív­mány, bizony felkeltette a legényott­honiak érdeklődését. Szinte valameny- nyien ki akarták próbálni. Csakhogy ez nem ment könnyen. Felelős került oda. aki a rádiót kezeli. Amikor aztán a rádiófelelös műszakra megy. ne­heztelve mondja: „Ne piszkáljátok ám azt a rádiót." Annyira őrzi, vigyáz rá, hogy szinte azt szeretné legjob­ban, amikor nincs ott, hát. ne is rá­diózzanak. A kitartó, kommunista neveié« hoz egyedüli eredményt, bizonyítja ezt a Rücker-aknai legényotthon esete is. Olyan itt a kollektíva, amely már maga söpri ki soraiból a rosszat, a* elvetni vaiót. Nem „kemény kéz“-re. hanem nevelésre van tehát szükség. Ebben sokat lehet tanulni a Rücker- aknai legényotthon cseléből is. Kászon József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom