Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-03 / 101. szám
2 5051 MÁJUS S N S p i O A magyar irodaiam feladatai Révai József eiviárs felszólalása a magyar írók kongresszusán — Kétségkívül eredményes volt ez » kongresszus, jó munkát végzett. Fel. vetette az irodaimi alkotó munka leg égetőbb, legidőszerűbb kérdé.seii. meg. vitatta ezeket a kérdéseket, szabadon élesen, de elvi magaslaton — hadd éljek egy kiss fenntartással - legalább nagyjából elvi magaslaton. Azt hiszem, hogy ezek a viták előre fogják vinni a magyar irodalom fejlődését, A kongresszus eredményességét hangsúlyozva, bizonyos hiányosságait is meg kell állapítani. Az első hiányosság abbap állt, hogy a kongresz. szus vitáit bizonyos provinciálizmus jellemezte. Meglátszott a felszólaló, kon, hogy íróink zöme nem kiséri figyelemmel vagy nem kíséri elegendő figyelemmel a baráti népi demokratikus testvérországok irodalmi éleiének a mienkéhez sokban hasonló problémáit. Nem tanulunk a barátainktól eleget. .Hz hiba, amelyet helyre kell hozni. Példaképünk, amelyből merítünk, tanulunk, amelynek tökélyét elérni törekszünk: a szovjet irodalom. Eltekintve azonban attól, hogy még a szovjet irodalomból sem tanulunk eléggé hogy a szovjet irodalmat ts inkább élvezzük, mint tanulunk belő.e, hiba lenne elhanyagolni az irodalmi problémák figyelemmel kísérését azokban a baráti országokban, amelyeknek társadalmi és gazdasági — és tegyük hozzá — irodalmi fejlődése nagyban és egészben ugyan azon a szinten áll, mint a mienk. A második hiányosság, amely szem betűnt a kongresszusi vitákon az volt, hogy a magyar irodalmi örök ség kérdései szinte alig szerepeltek, Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmopolitizmus ellen igazi harc a sematizmus ellen elkép zelheletlen. A kongresszus vitáinak harmadik hiányossága abban állt, hogy szere peltek ■ ugyan . bőven mesterségből kérdések, — s ez helyes volt, — de ezek a mesterségbeli kérdések, nem kapcsolódtak össze eléggé az irodalom nagy építő és nevelő feladataival. Negyedszer hiba és hiányosság volt, hogy a vitában nem tükröződött vissza: a monyai irodalom nem valami légüres térben fejlődik, hanem itt Magyarországon, azon a Magyar- országon, iihoi az emberek egy adott nemzetközi helyzetben, az imperialista háborús fenyegetések közepette a szocializmust építik. A béke védelmének eszméje nem itatta át kellően a kongresszus vitáit. Vedig a békeharc nem csupán a béke1 publicisztika kérdése.' nem témakér- dé's a versben és egyáltalán nem műfaji kérdés. Nem külön műfajt aka runk teremteni amikor a békéért va ló harcra szólítjuk fel a magyar irodalmat, ennek a harcnak egész irodalmunkat át kell hatnia, mint ahogy áthatja egész népünk építő munkáját. Minél inkább hozzájárul az irodalom népünk öntudatának átformálásával és erősítésével a haza erősítéséhez, annál inkább a béke irodalma is lesz. — ötödik hiányossága a vitáknak abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika. Az önkritika nem erős oldala íróinknak — és ez komoly baj. Ha az ország életében egvre inkább döntő mozgatóeróvé vá lik az önkritika, akkor ez nem lehet és ne legyen máskép irodaimi életűnkben sem. Hiányosság volt még a kongresszus vitáiban, hogy a fiatalok, a magyar irodalmi élet utánpótlása alig jutott szóhoz. A kongresszus főkérdése az iro dalmi sematizmus elleni harc volt. Helyes, hogy ez volt a főkérdés. Ez megfelelt‘annak a kultúrpolitikának, amelyről Pártunk II. kongresszusa szójt és ez az egyöntetűség és szenvedélyesség, amely a sematizmus elleni harc kérdésében megnyilvánult, bizonyítja hogy Pártunk 11. lcongresz- szusán a magyar irodalmi élet ütőerét helyesen tapintottuk. — Hadd igyekezzem néhánv kiegészítő megjegyzéssel megvilágítani, miért ós hogyan vetődött fel ez a kérdés éppen most. — Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit, egyre inkább előtérbe nyomult dolgozóink helytállásra, bátorságra, áldozatvállalásra való nevelése és észrevettük, hogy ebben a munka, ban túlkevéssé segít az új magyar irodalom. Rájöttünk: magában az iro dalomban van a hiba. A nép öntudatának fejlesztése, a nép nevelése a szó legjelesebb értelmében igen sokféle módon történik: szakmai oktatással a politikaj szemináriumokon, az iskolákban és az iskolákon kívül. 3z irodalom is egyik módszere népünk nevelésének. De ha az irodalom ivem tudja, hogy neki ezt a feladatot másként kell megoldania, mini végső soron ugyanezt a feladatot a szakmai és politikai iskolákban, ha az irodalom nem tud élni a maga sajátos nevelési módszereivel, akkor nem tölti he hivatását. A politikaj oktatás, a szakmai nevelés, a sajtó hasábjain történő nevelés nagyon-nagyou fontos. Semmi oka az irodalomnak a .nevelés eme formáira lenézően tekinteni, de mind e nevelés nem pótolhatja azt amelyet az irodalom ad és csak az irodalom adhat. — Azt tapasztaltuk, hogy népünk túlkevéssé tudja megkülönböztetni az irodalom által történő nevelést a nevelés többi formáitól. — Az. hogy az irodalom sematikus azt jelenti, hogy nem él. v’agv nem élt eléggé a saját emberformáló és világot átalakító irodalmi eszközeivel. — Ha a sematizmus ellen küzdünk, re felejtsük «i hogy ezt a harcot megelőzte a másik harc: harc az irodalom pártosságáért, harcosságáért,— azt merem mondani: népnevelő jelle. géérl, eszmeiségéért. Ez az az alap, az a kiindulópont, amelyen meg kell vívnunk -a harcot a sematizmus ellen is. Amikor most fellépünk a sematizmus ellen, amikor színvonalat mesterségbéli tudást, elmélyülést kívánunk íróinktól. akkor ez a harc nem az esz meiségért megvívott harcunknak t visszacsinálását, hanem továbbfejlesz lését jelenti. Nem arról van szó, hogy most már az irodalomnak szabad kezet adunk arra. hogy járja a saját útját és ne segítsen az államnak,\a Pártnak, a népet nevelni és nevelődni építeni és átformálódni, hanem fordítva: Arról van szó, hogy még jobban segítsen. Vájjon miért ros*z a sematikus iro- daléin, amelyben a hőst is, a barát is. :iz ellenség js papirmaséfigurák? Azért rossz az ilyen irodalom, mert ez az irodalom nem nevel, vagy ha nevein próbál, akkor úgy nevel — Hegyin elvtársam szavait idézem — mint egy kiérdemesült pedagógus, mint egy vénkisa&szony-nevelőnő. — űz irodalomnak az a feladata, hogy tükröt tartson az emlier elé és az* mondja neki: „Nézd mtg ma gad, ismerd meg embertársaidat, is merd meg viszonyodat hozzájuk — tehát, a társadalmat —, ismerd í-sl sa ját jellemed lehetőségeit a .rosszakat is és a jókat is — és tanuld meg követni jobbik énedet, cselekedj és riadj vissza azoktól a visszafelé rán gotó mozzanatoktól, amelyeknek ; megmutatása szintén feladata az irodalomnak: ne engedj rosezabbik ém.l csábításainak-1. — A sematizmus elleni harc —harc az olyan irodalom ellen, amelyben olyan figurák szerepelnek, akikben az ember nem ismer saját, magara, saját jobbik énjére, vagy az ezt fenyegető veszélyekre. Az alakokkal nem tud igazán eggyé válni, velük gyűlölni ós szeretni és nem kap kedvet velük együtt harcolni és cselekedni, liz \ o- natkozik a prózára es a lírára is. — Harcolni a sematizmus eilen az igazán nevelő, embert áta'akitó irodalomért, azt jelenti:, ele.en, egyéni típusokat formálni, akik éppen azáltal típusok, mert egyben egyének is. Az író kötelessége általánosítani az élet, a világ, a valóság jelentőségeit: féladata elválasztani a lényegest a lé .nyegtelentől. egyszóval kötelessége típusokat alkotni, ha nevelni akar. Csak ili/en típusokban ismerheti fel a cselekvő ember önmagát, saját igazi lényét, — jobbik énjét, példaképét, vagy. elrettentő példáját. Vajjbn tudoít-e már a mi rodal- munk ilyen- típusokat alkotni? Nem. Egvik-másjk kivételtől eltekintve. még nem tudott. Típus Köpe Bálint, Déry- Tibor regényében, a ..Fe. leletében, a kemény, az élet által megedzett és egyre inkább megedződő prolctárgyerowík típusa. Ezt a típust lebet- szeretni. tTípus a keresztapja is, a Horthy alatti munkásmozgalom nem kom in un ista. de . kemény, a harcban helytálló munkásságának típusa. De nem véletlen, hogy olyanfóle típusokat sikerült teremteni, akik nem kommunisták. A kommunista munkás, a kommunista vezető irodalmi alakját úgy megformálni, hogy benne magunkra ismerjünk, szeressük ezt a ti- |iust ós —• a könyvet elolvasva —; másnapra ne felejtsük el: Ilyent alakítanunk eddig még nem sikerült. ~ Fő baja irodalmunknak .— a jo könyveknek is, á kevés búé jónak is — az, hogy gyorsan elfelejtjük őket. A típusok nem vésődnek bele agyunkba. Pedig mennyi típus van az uj, átformálódó Magyarországon! Csak néhányra hadd hívjam fel a figyelmet. Ilyen a magyar dolgozó a«z- szony típusa, akit a régi világban kétszeresen is elnyomtak — kizártak a termelő munkából és a közíigyekbő! —• s aki most megnő, szárnyakat kap és egyenrangú társává lesz a férfinak a termelésben s az országvezetésben. A munkás típusa, aki tegnap ellenzéki volt, sztrájkolt, küzdött a tőkések és államhatalmuk ellen, s aki most lépósről-lépésre átalakul, építi az országot iA eközben gazdájává válik az országnak. A dolgozó paraszt, aki az újjászületés problémája előtt áll. — ez a paraszt-típus sem szerepel még úgy irodalmunkban, ahogy meg érdemelné. És hadd tegyem hozzá azt. amivel kezdtem: A kommunista műn kás funkcionárius, aki a vállán bor dozza a népjiel együtt az ország gond ját és aki tegnap még nem kunyhót1 az országvezetéshez és. ezt véres verejtékkel. munka és hibák közben megtanulja. Nem csábítja mindez Íróinkat tipusalkotásra? — A típus arra kell, hogy az egyszerű dolgozó ember rajta kérésziül ismerje fel, mi történt az országban és mi történik vele magával, miköz ben az ország épül. Persze, csak ..osztálynyelven"’ száraz ..pártnyelven” soroltam fel ezt a négyféle típust. Nem négy van, hanem 14, vagy 114. Nem arról van szó. hogy bizonyos osztályok vagy rétegek üres maszkjait képzeljük el típusként. Típus az egyéni ember a maga egyéni életéve! és sorsával. S nekünk nem prometheusi, fausti típusokat kell alkotnunk, a mi hőseink nem titánok, sem félistenek, mégesak nem is Toldi Miklósok. A mi hőseink igenis az egyszerű dolgozó emberek. N«m hibátlan, mesebeli hősök, hanem olyan emberek, akik a kapitalizmusból jönnek és mennek a szocializmusba és e közben — a világot átalakítva — átalakítják önmagukat — Hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót a pozitív hős kérdéséről. — Éz a kérdés elválaszthatatlan a sematizmus elleni harc problémáitól. A Párt irányította rá íróink figyelmét. Soha sem azt mondtuk azonban — és nmi szabad így félreérteni azt a baráti tanácsot, amelyet Pártunk íróinknak igyekezett adni, — hogy a pozitív hősöknek holmi hiba nélküli és gáncsnélküli lovagoknak kell lenniük. Ilyenek legfeljebb a mesékben vannak, a hősi eposzokban és még ott sem mindig. Még Achilles is sebezhető volt. Siegfried is sebezhető volt. Toldi Miklósról nem is szólva. — A munkásosztály hivatott, arra, hogy a kapitalizmus nyomorúságától, claljasodásáföl, kizsákmányolásától megváltsa a világot, az emberiséget. l)r Marx és Engels, Lenin cs Sztálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat idealizáljuk. A szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket örökül kaptunk a kapitalizmustól. És bizonyos, hogy á munkásosztály sok rosszat is kap örökségbe. A munkásosztály is sárból és aranyból van, mint Goethe embere, a munkásosztályt is a kapitalizmus termelte ki. P)e a. munkásosztály nemcsak terméke, hanem sírásója is a. kapitalizmusnak. A munkásosztály az az osztály, amelyben leginkább megtaláljuk a sár mellett az aranyat, a bősöket, a kapitalizmus sírásóit. És az irodalom feladata az, hogy országonként. koronként konkréten ábrázolja ezeket a munkáshősöket és a kornak megfelelő arányban mutassa meg azt is, ami a kapitalizmus öröksége, a munkásosztályban és azt Í6, ami arany benne, azt, ami új, a hősi. előremutató, az új, világot átalakító mozzanat. — Más a tipikus munkás ma, má<- volt tegnap és más lesz holnap. A szovjet irodalomtői tanulnunk keli — hadd tegyem hozzá — sokkal lüb- bet, mint. eddig. A mi mai életünk pozitív hőseit úgy megformálni, hogy gvszérüen átvesszük és lemásoljuk a mai szovjet irodalom munkásfiguráit, tévedés lenne. Ez is sematizmus lenne, helytelen lenne. Az írónak a pozitív hős figurájának megalkotásánál kötelessége nem beleragadni a jelenbe. Meg kei! mutatni az előremutató mozzanatokat, csírákat. De hadd tévém ehhez hozzá azt a taktikai mély és bölcs tanácsot, amelyet Lenin és Sztálin soha som szűnt meir hangoztatni: Élcsapatnak nem szabad -em elmaradni a néptől, a tömegtől,- de előre szaladni sem szabad. 11a ezt a tanácsot az irodalomra vonatkoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy’ realizmus romantika nélkül - mint ahogy ezt Zsdáriov nagyszerűen meg. határozza — elképzelhetetlen. Álmodni a reálista írónak is kötelessége. De itt nem akármilyen álmodásró! van szó, hanem a realitás talaján való álmodozásról. — Amikor mi pozitív hőst követelünk íróinktól, .ezt kívántuk, semmi egyebet. Ez korántsem jelenti, hogy visszatérnénk vagy bármilyen mértékben is helyeselnénk Háv elvtárs álláspontját a hős „kettős kötöttségéről.’• A dolgozó embernek, a munkásnak nincs semmiféle kettős kötöttsége, A íolgozó embert legfeljebb visszahúzza. akadályozza a fejlődésben az az örökség, amelyet a kapitalizmustól kapott, de megkötve, hozzábilincselve hhoz a múlthoz nincs. Nincs egyen- ösóg-jel a dolgozó emberben, a munkásban aközött, ami benne a régi 6- aközött ami benne az új. A kettős kötöttség a mi pozitív hősünknek nem jellemzője. Ez a kispolgár, az ingadozó, a polgári értelmiség jellemzője. Néhány szót paraszt-ábrázolásunkról. Ez komoly, nagy és nehéz probléma az irodalom számára is, az élet számára is, « ezért nehéz az irodalomban, mert nehéz az életben. Teljesen igazat adok Szabó Pálnak abban, amit erről a kérdésfői itt is. máshol is kifejezett. Hadd bátorítsam öt arra. hogy ne engedjen semmiféle egyszerűsítési csábításnak. Ha hozzányúl ehhez a kérdéshez, bátran nyúljon hozzá, merje ábrázolni a parasztprob» ;émát a maga egész mélységében, va# inmennyi' nehézségével, a paraszt lel kében végbemenő mindenféle vívódás- sál egyetemben. A baj az, hogy nálunk a falu szocialista átalakításának nehéz és a parasztságot valóban gyökeréig érintő, ügye nem mint drama* fiku-s küzdelem jelenik meg. hanem hova-t«\ább, miirt komédia, mint idill.- Hasonlítsák össze azt, amit mi írtunk erről a problémáról, azzal amit Solo- hov írt az „Uj barázdát szánt az eke“ című munkájában. Az az író, aki nem érzi át teljes leikével a parasztban és elsősorban a közép- parasztok százezreiben végbemenő vívódást. aki nem érti meg a döntés, nehézségeit, az netn tud segíteni az államnak, a Pártnak abban, hogy ez a döntés végső soron a falu szocialista átalakításának javára történjék. És aki a parasztnak ezeket a nehézségeit. lelki vívódásait is ábrázolni meri. ne féljen attól, hogy bárki is az ob.iektivizmus vádiával illeti. A sematizmus elleni harc kapcsán felmerült a vitában a tehetség, az élettapasztalat kérdése. Hadd vessem fel ezzel kapcsolatban az írói világnézet kérdését. Egyesek úgy értelmezik a sematizmus elleni harcot, hogy most már visszahelyezzük jogaiba az ösztönös alkot/, készséget és száműzzük ennek kapcsán az Író világnézetét, hogy elállunk attól a tanácsunktól és kívánságunktól, hogy haladó író tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxízmus-leninizmust. Nem állunk el ettől a tanácsunktól. A sematizmus elleni harcot nem így értelmezzük. Persze a tehetség nem -rossz dolog, sőt igen kívánatos dolog. De a tehetség nem azonos az úgynevezett östehelséggél, amelynek a jellemzője az, hogy megelégszik önmagával és nem igyekszik fejlődni, csiszolódni, tanulni. A. marxista-leninista világnézetet szembeállítani az élettapasztalattal és vannak akikben talán öntudatlanul van ilyen törekvés, — ez azt jelentené, hogy elfeledik: A marxiz- mus-leninizmus is élettapasztalat. Az. irodalomhoz kell tehetség. Kell egyénileg gyűjtött, az életben szétnéző ée részvevő író által összeszedett élettapasztalat. De világnézet nélkül, haladó, forradalmi világnézet, a marxiz- mus-leninizmus világnézete nélkül megreked a tehetség, tönkremegy az őstehetség és még az egyénileg gyűjtőit élettapasztalat is zavaros mász- szává lesz az ember agyában és szívében, nem tud benne kiigazodni. Aki a marxízmus-leninizmust úgy fogja fel, mint holmi bemagolt tételeknek a gyűjteményét, annak a számára, de csak annak számára persze, az írói világnézet, az alkotás akadályának tűnik fel. De a marxízmus-leninizmust nem így fogja felfogni, aki tudja, hogy az elmélet, a haladó világnézet, rendkívüli segítséget tud nyújtani az írónak, mint típusalkotónak, mint emberábrázolónak, a saját, élettapasz talatainak általánosításánál. Márpedig nem író az, aki a maga élettapasztalatait nem tudja általánosítani. A marxizmust-leninizmust így kell felfogni! — A tanulás csak az östehet-ségeket rontja el. Az igazi tehetséget fejleszti, előreviszi és nem szegényíti. Néhány szót a scmalizmu.s és műgond viszonyáról, arról a problémáról, amelyről itt hosszasan és sokszor helyesen Déry -Tibor beszélt. Valóban harcolni a sematizmus ellen, ez is jelenti, hogy nem könnyen venni az, írói munkát, hanem komolyan, odaadással, el- mélyüften dolgozni. Hasznos figyel- mezteín; a fiatalokat: Ne siessetek, ne vázlatokat készítsetek, érleljétek meg a mondanivalókat, rie szüljétek meg a magzatot 9 hónap előtt. Persze a különbség az irodalom és a biológia között az, hogy az irodalomban semmiféle természettörvény nem rögzíti a terhesség idejét. Itt nem állapítottunk meq 9 hónapot. Ezért ne adjunk receptet az íróknak, hogy 9 hónap, vagy öt év alatt írjanak meg egy müvet. Az egyik így csinálja, a másik úgy. Ha Déry napi 12 órát akar ülni egy nagy regény megírásán, és ezt. öt éven át óhajtja folytatni, föly_ tassa, az ő doiga, nem szólunk bele. Persze, ez a munkamódszer azzal fenyeget, hogy a hőse a jelenbe csak akkor fog elérkezni, amikor már a jelen is muittá lesz. Állandóan kergetni fogja hőse fejlődésének ábrázolásában a jelent. Mégis azt mondom: Nem szólunk bele, az ö dolga. De nem helyes — és ebbe már beleszólunk — ha ebből az alkotói magatartásból Déry valamiféle, flauborti műgondra hasonlító alkolómódszcr- beli szensflyképet. valami szentesített módszert akar fiatal íróink elé állítani, vagy — mint ahogy mondotta — ki akarná adni majdnem jelszóként — dolgozz éveikig egy könyvön. Amit nem tiltunk meg Dérynék, azt nem akarjuk előírni valamennyi fiatal írórfcnak. Nem kell a terhességnek öt évig tar. tania. Révai elvtárs beszédének további folytatását a holnapi számban közöljük. \ Hemhivatalos totoeredmenyok Öt darab 12 találatos szelvény, 17.154 forint. 75 darab tizencgytalá- latos, 1140 forint. 726 tíztalálatos 117 forint. — A TOTO 12 találatos szelvénye: Salgótarján—Bp. Vasas 1:1 x, Szombathely—Csepel 0:3 2, Sortex— Szegedi Honvéd 3:0 1, Bp. Kinizsi— Bp. Dózsa 2:1 1, Dorog—Bp. Bástya 2:2 x, Győr-—Diósgyőr 4:1 1, Sz. Pc; töfj Bp. Honvéd 1:3 2, Pereces— Ózd, félbeszakadt, törölve. Bp. Postás—Debr. Lók. 3:2 1, Komló—Tatab. Bányász törölve, Kkfélegyháza—Szó. Lók. törölve. Gázmüvek—Óbudai Ép. 0:0' x, P. Dinamó—Pécsi Lók. 2:1 1. Kecskemét—Sörgyár 1:1 x. BDSE — Vác 1:1 x. II koreai néphadsereg főparancsnokságának április 29—30-i és május 1-i hadljelentései Phenjan (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadse. regének főparancsnoksága -jelenti április 29-én: A néphadsereg egységei a kínai önkéntesek egységeivel cgyiill valamennyi fronton tovább folytatják a hadműveleteket. A nyugati fronton a néphadsereg egységei az ellenségnek emberben és hadianyagban nagy veszteségeket okozva Szöultól húsz kilométerre északra fekvő ponthoz értek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 30-aii közötte, hogy a néphadsereg egységei a kínai önkénles osztagokkal együtt valamennyi nrrvo- nalnn folytatták a harcot az amerikai, angol beavatkozók ellen, A néphadsereg egysegei a kínai önkéntesekkel szoros együttműködésben az arevonal nyugati szakaszán Szituitól északra hét-nyolc kilométerre értek el. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancs, nnkságn közli: A néphadsereg egységei május t-én a kínai önkéntes osztagokkal együtt továbbra is minden fronton aktiv hadműveleteket folytattak. Avoir nap alatt 15.000 emberi veszleUck az intervenciós csapatok líoreában Koreai arevonal (Uj-Kína) A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek április 22-én megindítón ellentámadásuk óla nyolc nap ala't halollakban, sebesültekben és foglyokban több, mini 15.000 főnyi veszeséget okoztak az amerikai, angol és liszinmanisla csapatoknak. Az ellentámadásban lévő csapatok a menekülő ellenséget üldözve dcjl felé töm ok. Az ellenség január 12-én megindítói! támadása óla több, mini 78 OtlO főnyi veszteséget szenvedett. Ebből 47.000 az amerikaiak vesztesége volt. A koreai néphadsereg cs a kínai ön- kcn'esck támadása felmorzsolja az el lenség vonalát. íz alkotás műhelyprobléináj nem függtek eléggé össze az ország, a nép nagy kérdéseivel,
