Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

IKPiÓ

3

195.1 ÁPRILIS 8

LEVÉL TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBÓL

Horvátországból érkezett Szulimán községbe ez a levél:

^Kedves hágom, sógorom és kicsi Lajos!“

Jelenthetem nektek, hogy egészségesek vagyunk, amit nektek is szívből kívánniuk. TI azt kérdezitek, hogy mi miért nem frank, hát nálnnk nehéz borítékot kapni és vártunk arra, hogy a fényképek elkészülnek és elküldhessük nektek.

Arf Írjátok, hogy a* előző levélben küldtetek cérnát és tüt. A cérna megérkezett, de a tű nem. Egy hízót vágtunk, abból 22 kiló zsírt kell beadni az államnak, ezenkívül füstölten és nyersen is a húst. Tan még egy tehenünk és két lovunk, de ez nem lesz elég az ezévi beadásra.

Az állam mindenünket összeszed, minden nélkül maradónk és az állam nem ad nekünk semmit. Minden a szabadpiacon van, a mienket azt lágyén viszik el, egy méter női ruhaanyag 1000 dinár. A ml életünk keserű, se zsír, ac kenyér, nincs már mit eladnunk, mindenünket elvisznek, amit tahiinak.

Most mást nem írunk, fogadjátok üdvözletünket

V. X“

A Katolikus Papok Baranyamegyei BékebizoHsága szombati ülésén határozatot hozott:

„Híveinket meggyőzzük a világot áiíogó közös békeakarat óriási erejéről és fontosságáról

Ez a néhány tor eleven bizonyffeka rrifrutanv.cH a szörnyűségnek, mpty tőlünk néhónyszáz méterre, hal. árainkon trfí, Tito fasiszta uralma alatt történik. Nem emberi élet az, amibe a jugoszláv dolgozókat elnyomóik belekény- tzeritik. Rettegés és félelem, éhezés és rongyok, ezt adják Tromán lakájai a jugoszláv dolgozóknak. Tű és cérna. ., Egy tehén és két ló, ami nem lesz elég az ezévi Jreadásra“...

És ugyanezt q sorsot szánják nekünk is a fenevadak. Ezért kell erősíteni békénket, ezért kell áldozatos, kemény karccal dolgozni a bányákban, a földeken, ezért kell erősíteni hazánkat, néphadseregünket, ezért kell egy emberként harcbaszdUrii a béke megvédéséért minden becsületes dolgozónak nálunk Magyarországon is.

Egy a harcunk azokkal a jugoszláv hazafiakkal, akik nem tűrik a szolgaságot, akik küzdenek a hóhérok ellen, a rablók ellen, akik életüket mm kímélve szállnak harcba a gyilkosokkal, felrobbantják a hadiüzemeket., a benzinraktárakat, megszöknek a kényszermunka elöl, röpcédulákkal, jelszavakkal, felvilágosító szóval szélesítik az elszánt békeharcosok táborát Tito országában. Jobb munkánkkal, harcunkkal őket is segítjük, még szilárdabbá tesszük hitüket a nagy Szovjetunió-vezette béketábor erejében, a fasiszta iga lerázásában. Mert a jugoszláv nép győzni fog ______________■

A nagynyárádi „jó kulákok

Re ürekraükis niasításekko!, hanem a tömegek erejére támaszkodva, az ellenség igazi arcát felfedve harcoljanak pártszervezeteink

a népnynzé kolikek éllen

Píagynyárácl fcőzsőg a Kongresszus tfeztedetére szövetkezeti község lett De a csoportfej leszitésnól a pártszervezet nem volt elóg körültekintő, azt tűzte célul, hogy minél több tag legyen, mert munkaerőre volt szükség. Így a tárt kapun a kulákok is bekerültek a csoportba. A dolgozó parasztság nem ismerte fel a kulákok- ban az ellenséget. „Jó embereknek" tartották őket, mert az utóbbi időben igyekeztek ilyennek feltüntetni magukat. A. nagynyárádiak elfelejtették, hogy hat évvel ezelőtt kik voltak ezek a kulákok, hogyan zsákmányolták ki %dj°ikJieL "****’ hogyan bántak cseA mohácsi JB felelőssége

"Ai Kosbuíhfcmelöcsoporfiból 17, a Dózsa-caoporlból 14 fcuMkot zártak ki az cflmúLt napokban. A mohácsi járási pártbizottság súlyos hibát követett el, hogy nem adott kellő segítséget a nagynyárádi terme!öcsoporl pártszervezetének a kulákok leleplezéséhez. A járási pártbizottság utasítására zárták ki a csoportból őket, mert, mint a vezetők mondják: ncm akartak a járási pártbizottsággal szembehelyezkedni. ök maguk nem voltak meggyőződve erről, hogy miért zárják ki a kulákokat, mert nem mutatták meg előttük, hogy a kalák miért és hogyan ellenség. így a dolgozók közül többen, mivel nem tátják a kulákban az ellenséget, sajnálgatják őket még ma is.

Ilyenek azok a

líéraSk meg. hogy kik is^ ezek a

ajnálatramélló, jó kulákokLéber József, aki 1903-ban született, már 14 éves korában elszegődött cselédnek, öten voltak testvérek, így val'amieny- nyiüknek már fiatalkorukban a cselcd- Sors jutott osztályrészül. Mint 14 éves gyereket, hajnaltól kláső éjszakáig dolgoztatták, de a fizetésül „gyertkfize- lésf" adott a, kulák. Léber József több kuláknál szolgált és nagyon megpróbálta a kulákok keserves kenyerét. 14 éves korában Hochman Ádám 34 holdas kuláknál dolgozott egy évig. A fiatal gyereket reggeltől késő éjszakáig dolgoztatták. (Ezt a kulákot is anofit zárták ki a csoportból, aki axtát ,Jó munkaerő" volt a

A járási pártbizottságnak meg kellett volna magyaráznia a nagynyárádi dolgozó parasztoknak, mielőtt kizárták volna a kulákokat a csoportból, hogy a kulákok mm dolgozhatnak velük egy csoportban, mert egészen más céljaik vannak, mint a becsületes dolgozóknak. Meg kellett volna magyarázni azt, hogy a kulákok csak egy- pár hónapig dolgoznak úgy, hogy jó fiúknak tüntessék fel magukat, de számos példa bizonyítja már, hogyha az ellenség befurakodik a csoportba, belülről végzi a rombolómunkát és amit a csoport étieken keresztül épít, egy pár óra alatt szétrombolja. Ha így megmagyarázták volna a dolgozó parasztságnak, megmutatták volna az eL lenség igazi arcát, nem fordult volna elő az, hogy a csoport tagjai még ma is sajnálhatják a „szegény" kulákot, hogy vájjon miből él meg. így történt meg, hogy a csoport tagjai, mint „jó munkaerőt”, mint ,,parasztot“ nézik ezeket a kulákokat. Nem jut eszükbe az, hogy ezek a kulákok a felszabadulás előtt, soha nem gondolkodtak arról, hogy a cselédjük a sok gyerekkel hogy él meg, - hogyan bírja a cseléd az istállóban a trágya mellett, az állatok dorombolásé mellett a „pihenést" — mert erre nem mutatott rá a JB sem. Elfelejtették azt, hogy Nagynyárádon 106 családnak cselédje volt, a többi 156 családot, a dolgozó szegényeket még emberszámba sem számították.

*jó kuSákok“

tagok szemében.) Kram János 48 holdas 'kuláknál két évig volt. cseléd. Elmondja, ^hogy négyen szolgáltak nála és hajnaltól késő éjszakáig dolgozlak. A hutákkal egy asztalnál soha nem ettek. Nekik krumpli, bab, néha szalonna volt az eledelük. Reggelit addig nem kaptak, míg vizet, fát az asszonynak be nem készítettek. A vasárnaptól már előre féltek, a heti erős munku után nem pihenhetlek, mert hajnalban már misére kellett menni, ha nem mentek, egyszerűen nem kaptuk ebédet. Sokszor a kocsin ették meg a kenyeret. A kulák egylovas bricskávnl járt mindig utánuk. Nagyon goromba ember volt, több esetben még is verti Léber ebtársat, aki még akkor 15—16

éves volt. Napokban zártáit ki Reiter Istvánt is a csoportból. Reiter István apósa Stab Vendel 29 holdas kulák volt, alá kétszer épített házat, mert az első nem tetszett neki. Hajnaltól késő éjszakáig dolgoztatta, hajtotta cselédeit, olcsó pénzért — ebből (ellett a házakra. Minden cseléd egy-két hónap után megszökött tőle, nem bírták a kínzó robotot. Vértes Venceil 48 holdas kulák is állandóan cselédet tartott Vágó László, aki nála lakott, elmondja, hogy rendszeres eledelük volt a sárgarcpafőzé’ék, de hús az nemigen volt hozzá. Groszman János- nénak fűszerkereskedése és kocsmája volt, most is 16 ezer forfeit adótartozása van. Ezzel is szabotáL Kiéber Jánost is kizárták és sajnálgatják, „jó embernek” tartják a dolgozó parasztok, pedig apja állandóan cselédet tartott és 6 maga soha nem dolgozott, mindig mások verejKikéből élt.

A kiaiúkok egymás e!fen uszítják a dolgozó parasztokat

A nagynyárádi termcdőcsoportok tagjai közül egyesek ezeket a nópnyúzó" kat nem tartják kóláknak, mert a fel- szabadulás óta igyekeznek „jó embereknek", „parasztoknak" feltüntetni magukat. Még akik náluk cseléd kedtek azok sem mernek mindig nyilatkozni arról, hogy hogyan zsákmányolta ki őket a kulák, félnek egy kicsit tőlük, meri a kulákoknak megnőtt a szarvuk. Sikerült elérniök, hogy a dolgozók nem ellenük, hanem egymás ellen harcolnak. Hogy saját maguk ellen az osztályharcot elkenjék, így a két Ill-as típusú Kossuth- és Dózsa- tcrmelöcsoport tagjait uszítják a kulákok egymás eilen. A kulákoknak ezzel az a céljuk, hogy megbontsák a dolgozók egységét, gyengítsék az. erejüket és ehelyett, hogy összefogva a kulákok ellen harcolnának, egymással kerülnek szembe a két csoport becsületes dolgozói.

A kulák okiul: az a oltjuk, hogy Iá mogassák a fasiszta Tito és bandája háborús uszításait, mert a kulák maga is háborút akar. A kulákok azt akarják, hogy nálunk is ők legyenek az urak a csoportban, mint ahogy ez a

A Katolikus Papok Baranyamegyei Békebizotteága szombaton ülést tartott. Az ülésen Patócs József moh-ácsi plébános ismertette a békealár írásgyüjtés fontosságút.

— Mindannyiunk leghőbb óhaja a vüágbéke megvalósítása — mondotta, ezért kell az imperialisták hábonía törekvéseit megalcmlályozmenk. A világ becsületes, békészerető embereinek akarata kényszerítem fogja a nyugati hatalmakat, hogy ■» Szovjet, unióval, a béke őrével békeegyezményt kössenek.

— Ebben a harcban nagy feladatok várnak a papokra is. Kötelességünk, hogy elsőnek írjuk alá a békefelhívási. Az állam és az egyház között történt megállapodáson kívül kötelez bennünket híveink békeakarata. Nem vagyunk egyedül. Milliók és milliók állnak ki ezekben a hetekben a Igékéért, harcolnak a külső és belső 'ellenség ellen.

— Az a felhívás, amelyet mi is alá. írunk és amelynek aláírását minden eszközzel támogatunk, nem elégszik meg az atomfegyver eltiltásával, de követeli, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt.

— A püspöki kar kifejezett óhaja, hogy a papság minél szélesebb rétege vegye ki részét a békemozgalomból. Nekünk itt a határon a háborús veszedelem ellen minden erőnkkel küzdenünk kell.

— A munkaverseny támogatásával, a begyűjtés, tavaszi munka segítésével, a tszcs-mozgalom támogatásával, is segítenünk kell a dolgozó nép békeharcát,, Aki pedig nem venné lei részét ebben a munkában, nem támogatná a békemozgalom ügyét, az szembehelyezkedik a püspöki kar határozatával, az állam és az egyház közötti megegyezést is megszegi.

— Püspökeinknek és lelkiismeretűnk szavának engedelmeskedve támogatjuk mi, katolikus papok a békeharcot, nemcsak aláírásunkkal, hanem mindennapi munkánkkal is. Küzdjenek paptársaim is teljes szívvel a béke ügyéért! — fejezte be felszólalását Patóos József mohácsi plébános, majd feiotvaeU a Katolikus Papok Baranyamegyei . Bék»bizottságának határozatát:

HATÁROZAT

Mi, baranyamegyei katolikus papok édes hazánk és egyházunk iránti szeretetünk és ragaszkodásunk értelmében a magyar püspöki kar - és az állam között létrejött megegyezés szellemében hitet teszünk a béke szeretete mellett és ennek érdekében, mint katolikus papok és honpolgárok, hazafias kötelességünknek tartjuk a béke szent ügyéért való törckvéseicet.

Ellene vagyunk minden háborús uszításnak és a háborúra való spekulálásnak. A krisztusi Jeleba- ráti szeretet parancsát követjük, amikor az emberiség békéjéért küzdünk és ncm vállalunk közösséget azokkal, akik a háborúra spekulálnak, vagy magatartásukkal egyházunk és kormányunk közötti békés együttműködést veszélyeztetilt.

Aktív részt kérünk a magyar nép békeharcában a világ békészerető népei között. A helyi béketanácsok munkájában a megállapodás értelmében résztveszünk.

Híveinket meggyőzzük a világot átfogó közös békeakarat óriási erc- , jéről és fontosságáról.

A békeívek aláírásakor az elsők között leszünk, hogy így példát adva híveinknek, tudatosítsuk béke iránti óhajunkat.

Mindezt pedig azért tesszük, hogy a Világ Béketanács határozata alapján rákényszerítsük a nagyhatalmakat a világ békéjének mielőbbi megvalósítására.

A határozatot az összegyűlt, papok egyhangú lelkesedéssel elfogadták és többen azonnal el is mondták, miként szándékoznak rósztvenni az aláírás- gyűjtési akcióban.

Czinderi Endre olaszi esperesplébá- nos beszámolt arról, hogy délszláv nyelvű prédikációjában is felszólt!ja híveit: kövessék példáját, vegyenek részt. fokozottan a békeharcban.

Patóos József rrohársi plébános kisgyűléseken is felszólal, , aktivizálja a békebizottsági tagokat és a.'szószékről ie a békcliarcra buzdítja híveit.

Ákos nagyváiyi esperes is csatlakozik a református püspöki kar felhívásához:

Mint a felsóbaranyai református egyházmegye esperese, négy püspökünk és főgondnokunk legutóbbi bé- kefelhívása értelmében, de a saját szúvem érzései szerint is teljes erővel azon vagyok, hogy a világbéke-moz- galom nagy és szent ügyét egyházmegyém lelkipásztorai, presbiterei és tagjai ne csak aláírúsulrkal támogassák, hanem becsületes lelkiismeretességgel tevékenyen is résztvegyenek benne. Amikor hazánk újjáépítését és a fokozott termelést, a fizikai és szellemi munka mindén területén teljes odaadással és minden tudása, tehetsége és ereje megteszi lésével végzi, amikor a jó példaadással és olcos meggyőzéssel másokat is erre serkeni,

tulajdonképpen a béke őre és harcosa a maga helyén. Ezért ne hallgassanak semmiféle suttogó propagandára. hanem járjanak nyitott szemmel a világban, nézzenek körül és lássák meg, hogy hol folyik az építő munka és hol gyártják a rombolás és pusztílás fegyvereit? Mit művelnek az imperialist agresszoiók és mi mindent kell nekünk megvédeni. Ne feledjék Sztálin generalisszimusz kijelentését: „A béke lennmarad és tarlós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béhe megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette

És ne feledjék püspökeink szavát: „A béke a jóakaraté emberekéi“

jugoszláv zadrugákban van. A kulákoknak nem tetszik az, hogy becsületes dolgozók vezetik a csoportokat, hogy a csoportok jól megszervezték a munkát és a tavaszi munkában jó eredményeket érnek el. Ráadásul hogy minél nagyobb zavart csináljanak a tagok között, hogy a becsületes dől gozókat egymás ellen uszítsák, hogy a kuláktíi helyett dolgozó dolgozói gyűlöljön, összekeverik, hogy ki a kutak és ki nem, és a becsületes dolgozókat nevezik Indáknak, mint például Varga elvtársat, a Kossuth-lermelö- csoport brigádvezetőjét.

Itt a hatámicntén. a fasiszta Tito szomszédságában még sokkal nagyobb feladatok várnak ránk, mint bárhol. Sokkal egységesebben kell, hogy harcoljunk a békéért. Ennek alapján a nagynyárádi pártszervezetre hatalmas feladatök várnak, harcra, helytállásra kell nevelni a tagságot. Meg kell mutatni a kulák igazi arcát, aljasságát és le kell leplezni azokat a széles,

dolgozó tömeg előtt Minden munkában a kommunisták járjanak az élőn és ne féljenek a nagyhangú kuláikok- tól. Bízzanak a Pártban, szeretett vezérünkben, Rákosi elvtársban, tartsák szem előtt, és gondoskodjanak arról az illetékesek, hogy a kulákok észrevegyék: nálunk proletárdiktatúra van, nálunk a munkásosztály van halaimon. Érezzék az), hogy mi erősek vagyunk. Erős a mi Pártunk, erős dolgozó népünk egysége. Érezzék a nagynyárádi dolgozók azt. hogy mellettünk van a hatalmas Szovjetunió, aki nemcsak felszabadított bennünket, hanem mindenben segíti is a mi harcunkat és az ö segítségükre minejig" bátran és szilárdan támaszkodhatunk. Ennek alapján induljanak harcba jó munkaszervezéssel, a fegyelem megszilárdításával, a kommunisták példamutatásával a több- termelésért. Induljanak harcba a bíke- aláírás győzelméért s munkájukban mindig kössék össze a termelésért é3 a békéért folyó harcol

A lom egeknek módot kell adni arra, kogr meggyőződjenek a Párt helyes politikájúról

Munkájukhoz adjon a járási pártbizottság komoly segítséget. Legyen ez a nagynyárádi példa komoly tanulság a járási pártbizottság előtt és ne feledjek egy pillanatra sem, hogy minden munkánk alapja a jó pplitikai felvilágosító munka. Ne kíméljenek se időt, se fáradtságot, állandóan politikailag neveljlk a dolgozókat és szilár. dítsák meg a dolgozók egységét s tartsák szer? előtt Sztálin elvtárs szavait, hogy a Párt nem tud jól vezetni akkor, „Ha a politika általában helyes,.

de a tömegek még nem készek arra, hogy magukévá tegyék és "a Párt nem akar, vagy nem tud várni, hogy a tömegeknek módot adjon arra. hogy saját tapasztalataik alapján győződjenek meg a Párt politikájánakhelyességéről."

Leplezzék le napról napra az ellenséget, és ne utasításokkal, hanem a dolgozó- tömegek mozgósításával, rájuk támaszkodva számoljanak le népünk, békénk ádáz ellenségeivel.

[Ar j Bóza)