Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-03 / 77. szám

1951 ÁPRILIS 3 N A P L 6 :í IGOR MOJSZEJEV: „...es a barátsági, együtt működési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megvalósulása a gyakorlatban4‘ Felejthetetlen élményt jeleit tettek szovjet vendégeink bemutatói A felszabadulás évfordulójának ünnepi műsora Április 3-án kedden este az üzemekben, liivalalnkban é.s a leriilpli párt- szervezeteknél kullúrmiísorral egybekötött ünnepségei remimnek, melyeken az ünnepi beszédet a párllltkár eivtár.suk tartják. Április 4.én, a felszabadulás ünnepén reggel zenés ébresztőt ad a hon- véd- és a vasutas zenekar. Délelőtt !l órakor koszorúzást ünnepség les? a Szovjet Hősi Emlékműnél, amelyen reszt vesznek a fegyveres alakulatok dísz- századai, az üzemek és különböző szervezetek kiildül'tiri. Este a Pécsi Nemzeti Színházban díszelőadás keretében bemutatásra ke­rül az „Arany-csillag“. A bólyi Árpád-termelőszövetkezet javítsa ki a versenyszervezés hibáit Akik -láttáik őket, elfelejtették egyik percről a másikra, hogy a négy fal között, az aranyboitozatú pécsi szín­házban ülnek. Akik látták a Szovjet­unió Állami Népi Táncegyüttesének műsorát, azok ott jártak a táncosok­kal a végtelen orosz sztyeppéken, Mongóliában jártak Viva Pakkal, a megelevenedett szoborral, együtt do­bogtak a vidámságban tobzódó bjelo- russz fiatalokkal, gyönyörködtek a a tongut sasok szárnyalásában, jártak Kazánban, a kacér tatár szépségek között. Szárnyaló lelkesedésükkel magukkal ragadták a szovjet művé­szek dolgozóinkat, csodálatos táncuk végigvezetett bennünket a szocializ­mus országán, elvitt bennünket a bol­dog, örömteli, életvidám szovjet em­berek közé. Csodálatos művészei az ö művésze­tük. Szocialista művészet, mert a nép művészete, realista, mert' a valóságot tolmácsolja művészi eszközökkel. A szovjet táncosok nem csak eltáncolják, de át is élik alakításukat. Az ukrán szvit, a „Vesznjánki“ Gali- nája és Grickója annyi bájjal, olyan csepdes szomorúsággal búcsúzik egy­mástól, Hogy önkénytelenül is minden­kinek vigasztalásra hajlik a keze, har­matos lesz a szeme. A partizántánc csendes bevonulási jeleneténél vissza­fogjuk lélegzetünket, szívünkre szorít­juk kezünket, nehogy felverjük a sö­tét áthatolhatatlan éjszakát, nehogy eláruljuk a hős kis csapatot. De a rövid, vidám játékok, a derűs, hareogóan vidám életképek mutatják Mfg igazán, mennyire az életet, a fel­szabadult szép életet táncolják Mojszejev elvtárs, a Sztálín-díjjal ki­tüntetett koreográfus által nevelt tán­cosok. Ki ne „drukkolt" volna a né­zők közül a „labdarúgás" című élet­kép kapusával együtt? Ki ne látta volna a pályán ide-oda repülő fotbal- labdát? Ki ne hallotta volna a szur­kolók hurráját, vagy elégedetlenke­désük moraját? Mindenki együtt élt, együtt lélegzett a futballcsapattal mint ahogy mindannyian felkiáltottunkt mikor a Nanaj-táncban, a „két“ ka­masz túlságosan közel került a szín­pad széléhez. De nemcsak a szovjet életet ábrá­zolják ilyen tökéletes eszközökkel, ilyen művészi átéléssel a táncegyüttes tagjai. A baráti népek táncait, is tö­kéletes hűséggel, nagyszerű felkészüli- séggel tolmácsolják. A minden este megújrázotf ás fergetes sikert aralott lengyel népi tánc, a Krakovják szédületes forgataga, viharzó ritmusa, lelkes, harsogóan vidám hangulata a felszabadult lengyel nép életét mu­tatja meg. A táncosok legnagyobbrészt fiata­lok. Olyan fiatalok, akik már a sza­badságba, az épülő szocializmusba szii leltek, s most az épülő kommunizmust támogatják művészetükkel. Vannak köztük idősebbek is, akik nevelik, ok­tatják a fiatalokat, hosszú évek ta­pasztalatait átadják az ifjúságnak. A nép táncait szocialista emberek tán­colják és innen ered a bemutatottak esodálatos természetessége, nagyszerű­sége, ezért érezzük valamennyien élő valóságnak azokat az eseményeket, szokat a történeteket, amelyeket tánc­ban mondtak el nekünk szovjet ven­dégeink. Ezért Íratott a szovjet táncegyüttes "oha nem látott sikert városunkban. Ezért halmozták cl őket virággal, sze- rctetük ezer jelével dolgozóink. Ezért zúgott percekig a taps minden egyes müsorszám után, ezért sóhajtottunk fel valamennyien, mikor lehullott a vörös függöny: ,Bc kár, hogy már »ege . .. Szovjet emberek szabadítottak fel bennünket. Ők kímélték meg a pusztu­lástól városunkat, ők hozták hozzánk hosszú vagonsorokban az élelmet, mikor a náci rablók és nyilas cinko­saik kifosztották az országot, ők jöttek segítségünkre gépekkel, nyersanyaggal, legjobb szak­embereikkel, tudósaikkal, mezőgazdá­szaikkal és most eljöttek hozzánk ancosaík is, hogy új lendületet, új Pr°í> szocialista tartalmat adjanak Példájukkal a mi táncosaink táncai- a mi művészeinknek is. j , Ml, akik a Szovjetunió képvise­lj ébert lépünk fel n Magyar-Szovjet Qrálsági Hónap alkalmából az önök '"’Szagában, úgy érezzük, hogy az nők részéről megnyilvánuló nv Kg 0gadiaiás annak a barátságnak és megbecsülésnek a jele, melyet a ma­gyar nép érez a Szovjetunió népei iránt — ezeket a szavakat mondotta Igor Mojszejev elvtárs, Sztálin-díjas népművész, az Állami Népi Táncegyüt­tes művészeti vezetője a szombat esti díszelőadáson. A szovjet vendégek szavak nélkül is megérezték feléjük áradó forró 6ze- retetünket, megérezték hálánkat. Mélységes a szeretet és a hála, amit szovjet vendégeink iránt, a szovjet A Szovjetunió Állami Népi Tánc- együttesének műsoráról elragadtatás­sal nyilatkoznak Pécs város és me­gyénk dolgozói. Bányász, üzemi mun­kás, dolgozó paraszt, értelmiségi egyhangúan bámulattal adózik a szovjet művészek bemutatójának­— ÚJ, szó c i a I i at a kultúránk példaképei ők, az igazi népi művé­szet ragyogó tehetségű képviselői így beszél róluk Ross György elvtáre, a pécsújhegyi főműhely művezetője. — Olyan volt műsoruk, mint egy szí­nes, csodálatos virágcsokor. A szov­jet életet táncolták el nekünk a Ma­gyar-Szovjet Barátsági Hónap alkal­mával a művészegyüttes tagjai és mi teljes erünkkel dolgozunk, hogy est a derűs, boldog életet mi is minél hamarabb megvalósítsuk. — Igazi kultúrát, baráti buzdítást hoztak közénk drága szovjet vendé­geink — mondotta a műsor után Duzsi István vasaei bányász. — A gazdasági segítség mellett most kul- túrmozgalmunk ismét hatalmas, fcl- becsiilhetellcnül nagy támogatást ka­pott. Harasztia Pálné, az alsószentmár- toni kultúrcsoport tagja, aki szín­pompás alsószentmártoni népviseleté­ben jött el megnézni a művészegyüt­test, alig találta meg az élményhez méltó szavakat. — Nagyon boldog vagyok, hogy legjobb barátunk, a hatalmas szovjet nép napsugaras életét láncokban lát­hattam — mondotta. — Mi, délszláv dolgozó parasztok sohasem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak, hogy felszabadított, bennünket, meg­hozta szabadságunkat, függetlensé­günket, egyenjogúságunkat és kultu­rális felemelkedésünket is lépten- nyomon segíti. — A Szovjet Alfami Népi Tánc- együttes világméretekben is páratlan, Elmentek szovjet vendégeink. Há­lás szeretettel, a forró barátság ezer. nyi jelével búcsúztatták őket váro­sunk dolgozói. A vasárnap esti elő­adás közönsége hosszú-hosszú ideig nem engedte le a színpadról a szov­jet művészeket és mindenki úgy érez­te, mintha legközelebbi hozzátartozó­ja mondott volna búcsút, amikor Ukolicsev elvtárs bejelentette: „Mű­sorunk végétért, a viszontlátásra elv­társak!“ forró barát. ság vette őket körül elutazásuk utolsó percéig. — Alig hét-három napot tölthet­tünk együtt, de ez a pár nap elég volt arra, hogy szoros barátságot köt­hessünk a Sztálin-díjas Mojszejev elvtárs által vezeteti állami tánc­együttessel, — vett búcsút megyénk dolgozói nevében a szovjet művészek­től Szikra Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára. — A ssabadsá got a szovjet katonák hozták el ne. künk. mint minden magyar városért, agy Pécsért is a szovjet, hősök hullat­ták vérüket,. A szabadsággal a ma­gyar nép kezd egyre jobban élni és a> kultúra terén is követi a szovjet népet. Szikra elvtárs ezután a nemrég le­zajlott kultúrversenyek'ről beszélt. majd így folytatta: Ez a találkozás kultúránk részé­re újabb megtermékenyítést jelent. Köszönjük Nektek ezt a magas mű­vészi élményt. TalálkozásunkCsak ro­vat ideig tartott, de az emlék, a ba­rátság örökérvényű. Ezután átadta vendégeinknek dol­gozóink ajándékait: — Kérem a művészrguültrst. fo­gadják el emlékül dolgozóink ujártáé nép iránt és annak bölcs vezére, Sztá­lin elvtárs iránt érzünk. Hálánkat, sze­retőiünket jobb munkával, a békeharc­ban való fokozott részvétellel fejez­hetjük ki, úgy, mint ahogy azt Mat- tenhcím Rózsa bányásznö ígérte az előadás után. „A szovjet nép segítségét a ciklusos­módszer széleskörű alkalmazásával, több és jobb termeléssel a béketábor erősítésével háláljuk meg." (Garami) összehasonlíthatatlan művészetet nyújtott. Az intuíció és a tudatos technikai felkészültség ilyen arányú párosulnia mindezideig ismeretlen volt előttünk. A művészi magatartás, az önkéntes fegyelem, a kollektív örömérzés gyönyörű példáját adják, az élet jelenségeit tükrözik. A pécsi színészek elragadtatva nézték a szov­jet táncosokat és úgy ünnepeltek a nézőkkel együtt, ahogyan soha még. Szebb, mint egy tündérvüág... s a neve népművészet! Benne van a nép álma, ereje, élete és szépsége így nyilatkozik Szendrő József, a pécsi Nemzeti Színház igazgatója. A mohácsi népi táncosoportból töb­bek között Szelicki Margit és Bodolaí Blanka ie eljöttek Pécsre. hogy a szovjet kultúra kincsestárából merít­senek, hogy a szovjet művészektől tanuljanak. — Most látjuk csak igazán, hogy még milyen sok a tennivalónk, örül­tünk, amikor felfedeztünk a táncok­ban néhány motívumot, melyet már mi is táncolunk az orosz népi táncok­ban, mint például a kosarazást. Való­sággal elámuUunk a népi motívumok hallatlan gazdagságán. A magyar-sxorjet barátság elmé­lyítésének újabb bizonysága szov­jet vendégeink pécsi vendégjátéka — mondotta Bozsánovics Márk kásádi délszláv dolgozó paraszt, aki a nem­rég szövetkezeti községgé lett határ- menti faluba viszi el a szovjet mű­vészek hírét. — Elmondom otthon, milyen lesz a mi ragyogó jövőnk, amelyet az együttes gyönyörű műso­rából megismertem. -A község MS’iT szervezetének megerősítésével, népi kúltúrcsoportunk fejlesztésével, a ta­vaszi munkák meggyorsításával mon­dunk köszönetét a szovjet nép baráti támogatásáért. kait, soha el nem múló barátságiink jeléül és kérünk Benneteket, hogy tartsátok meg Pécs és Baranya dol­gozóit emlékezetetekben. A magyar-szovjet barátság, a szov- ■jet nép és világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs éltetésével fe­jezte be Szikra elvtárs beszédét s a felcsattanó taps, az ütemes éljenzés is mutatta, mennyire szoros a barát­ság a két nép fiai között. Mojszejev elvtárs ezeket mondotta: — Minden mag csak úgy terméke- nyül meg, lia jó termőföldbe kerül. A művészet is akkor érvényesül, ha megfelelő visszhangot talál. Együtte­sünk sikere is a megtalált lelki kon­taktusnak, a két nemzet barátságának egyenes következménye. Ha ez a lel­ki, kapcsolat nem lett volna meg, nem termékenyült volna meg művészetünk sem. — Éljen a két nemzet örök barát­sága! Dübörgő taps, „drustvo-barátság“ feltörő kiáltása fogadta Mojszejev elvtárs beszédét. „Éljen a magyar- szovjet barátság!“ „Viruljon és nö rekedjék a magyar kultúra!'1 Majd eggyé váltak a felkiáltáséit; csak ez hullámzott,, csak ez rezgeti a levegőben: Szlálin-líákosi! Sztálin- liákosi! Elmentek szevjet vendégeink... Elmentek, hogy másutt is terjesszék az élenjáró, az egész világ csodálatát kivívó szovjet tánckultúrát, hogy újabb ezreket és százezreket gyönyör­ködtessenek. Elmentek, hogy művé­szelükkel az első vonalban küzdjenek a békéért a kultúra frontján, de em lékük, művészetük emléke köztünk maradt. Pécs város és Karanva megye népe mindig szeretettel gondol rá­juk! „— A fermclőszövctkezcti'k kérdését napirendre tűrte szocialista fejlődésünk, mely parancsolóan megköveteli, hogy minél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amikor egy lábunkkal nz ipar­ban már szocialista talajon állunk, a másik lábunk a falun sokszázezer egyé­nileg művelt paraszti gazdaságokon nyngszik.“ (Rákosi elvtárs kongresszusi beszédéből.) Baranya megye dolgozó parasztsága jelentős lépést tett előre a szocializ­mus fele. Megerősödtek a régi terme- iöcsoportok és sok új csoport alakult. Pártunk II. Kongresszusa megmutatta a helye« utat ebben a kérdésben is: ,,— Az első és legfontosabb feladat — mondotta Rákosi elvtárs, — a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása és vonzóvá tétele a dolgozó parasztság számára.“ A bólyi Árpád önálló termelő- szövetkezet már a tavalyi évben is eléggé szervezetten dolgozott, de ko­rántsem voltak a brigádok olyan önte­vékenyek, mint kellett volna, nem volt meg a területek felosztása, így termé­szetesen nem volt meg a munkáért érzett egyéni felelősség sem a tagok­ban. fi fogalosokát brigádokhoz osszák be Most, hogy Rákosi elvtárs megmu­tatta a helyes utat, azt, hogy a termelőszövetkezetekben csak akkor lesz jó a munka, ha a munkaszervezeteket megalakítják és a területeket brigádonként fel­osztják, a vezetőség az üzemi pártszervezet irányításával munkához látott. Meg­alakították a növénytermelő és az ál­lattenyésztő. brigádokat. A munkaszer­vezet kiépítésénél elkövették azt a hi­bát, hogy a fogatosok részére külön önálló munkacsapatot, illetve brigá­dot szerveztek. — Nem tudtunk mihez kezdeni a foltosokkal, úgy gondoltuk, hogy az állattenyésztőkkel együtt tudjuk leg­jobban irányítani munkájukat. Most, hogy a tavaszi munkák megkezdődtek, látjuk, hogy- a beosztásban hiba van, — mondja Szabó Mátyás elnökhelyet­tes. Nemcsak a bólyi Árpád csoportban vetődik fel ez a kérdés, más csoportok is keresik a megoldást. Leghelyesebb a növénytermelő brigádokhoz beosz­tani a fogatosokat, arányosan, hogy minden brigádnak megfelelő igaerö jusson. így. mivel a fogalosok jó mun­kájától is függ a brigád evvégi jo vagy rossz eredménye, abban az'eset­ben, ha a brigád kiváló eredményt ér cl. a fogatosok is mint a brigád lúg­jai részesülnek munkájuk után kitün­tetésben és jutalomban. A területfelosztás cs az egyéni fe­lelősség ügye sem áll jól, ha a bri­gád nem önálló. A brigádvezető átve­szi ugyan a területet, de a gazdasági felszerelést és a fogatokat már a fo- gatos brigád vette át, —- így mit tud tenni a növénytermelési brigádvezető? Ahelyett, hogy egykézben lenne a fe­lelősség, helytelenül több kézbe kerül. Szervezzék meg az egyéni versenyt ' Az Árpád szövetkezetben a ver­seny kérdése sem ál! a legjobban. Nincs meg az egyéni verseny, ami pedig minden versenynek alapja, mozgatója. Vegyük például a Május elseje bri­gádot: vezetője Molnár Antal, van há­rom munkacsapata, a területet meg­kapták. A brigádnak 82 hold őszibúza. 13 hold ösziárpa. 12 hold tavaszi­árpa, 15 hold zab, 20 hold zabos­bükköny. 10 hold cukorrépa, 12 hold gyapot. 60 hold tengeri, mintegy 36 hold takarmányféle és más egyéb nö- vűnyféleség iutolt gondozásra, műve­lésre, Mivel nincs egyéni verseny, a munka nem megy olvan lelkesedéssel, olyan győzniakarás-ml, mint olyan osooorlnál. ahol a brigád és a mun­kacsapatok versenyét az egyéni ver­seny támasztja alá. fl brigádvezetők és munkacsapat- vezetők érezzék felelősségüket Az Árpád szövetkezet már ed­dig is jó munkát végzett, de vannak hiányosságai, melyeket kijavítva, ere­jük megsokszorozódik. Az üzemi párt- szervezet addig jól ellátta feladatát. Az igazgatóság is lelkiismeretesen végzi munkáját. Szabó Mátyás elnök- helyettes hétfőn délben kiment a mezőre, hogy a talaj állapotát meg­nézze, lehet-e vetni délután? Lehet, kiment öt fogat vetőgéppel és öt fo­gat boronával. Vetik a zabot, a !u. cérnát és a répát. Ha jól menne a munka és a versenyszellem is hajtaná a brigádvezetőket, nem adták volna át az elnökhelyettesnek ezt a felada- tot. A három brigádvezetönek lesnie kell, melyik indulhat előbb, ki vé­gezi el gyorsabban a feladatot, ki ér majd el ezáltal jobb ter­méseredményt. A brigádvezetőknek cs a munka- csapatvezetöknek sokszorosan na­gyobb gonddal és odaadással kel! harcolniok a jobb eredményekért, mert ők egy-egy harcos csoport fe­lelős vezetői, nem utolsó sorban I lük függ, hogy a munkacsapat vagy a brigád milyen terméseredményék­kel zárja az évet, kapnak-e kitünte­tést és jutalmat. Tőlük függ, milyen lelkesedéssel dolgoznak a jobb ered­ményekért, milyen keményen harcol­nak a győzelemért, K. L. JOG - KÖTELESSÉG A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa több módosítást ♦'«>;: dolt el a Párt Szervezett Szabály -i- tán. Az egyik igen nagyjelentőségű módosítás kimondja, hogy „DINd- tagok felvételénél az egyik ajánlást az üzemi, a budapesti kerületi, vagy járási, városi DlSZ-bizottSágok aján­lása helyettesíti.“ Ez a jog igen nagy megtisztelte­tést jelent valamennyi DlSZ-Secrve- zetiink számára. De nemcsuk meg­tiszteltetést, bizalmat, liánéin — kö­telességet Is. Kötelességet: a szervek éljenek jogaikkal, új. friss erők ja­vasolásával bizonyítsák be, hogy lá­tóban tnrialékcsnpala Pártunknak a DISZ. Megyénk DISZ-bizotfsága ezt a határozatot „kivitte“ a szervezetek­be. De, hogy a végrehajtás érdeké­ben liirtént-e valami, arról semmit nem tudnak. Gondoljanak arra az elvtársak: elég.e állandóan „kihang­súlyozni“, hogy a DISZ a Párt se- gédcsapata, tartaléka hogy a DÍSZ a Komszoniol példáját követi, vagy pedig, — tenni is kellene valami!, hogy valóban az legyen?! JOBB KÉSŐN v . . Varga Sándor elvtárs. a csoboka. pusztai állami gazdaság pártszerve­zetének titkára beküldött szerkesz­tőségünkbe egy jegyzőkönyvet a március 29-én megtartót! üzemi ér­tekezletről, Az értekezlet el :ó napi­rendi pont ja — a jegyzők!!» v v tanú­sága szerint —: „I'eiszainrdul-ísunk ünnepére, április -1-re teendő fel­ajánlások.“ Égy kicsit mintha elmaradtak volna a dolgozók lendülete mögött a ' csobokapuszlai vezetők. Öt nappal felszabadulásunk ünnepe előtt hív Iák termelést csatába a dolgozókat, akkor, amikor szerte az országban már milliók teljesítették április -í-i felajánlásaikat, másik milliók most indulnak a teljesítésért döntő csoki­ba, —- s az egész ország május el­seje ünneplésére készül. Hogy elmaradtak, azt bizonyítja az is, hogy Itt dolgozó teli az érte­kezleten telkes. Igen komoly fel­ajánlást, — még így is. (Dk nyilván nem ezen a napon kezdték meg a készülődést). Varga elvtárs! A vezetőnek kell az élen járni, iln a vezető elmarad a tömeg lendülete mögött, akkor az nem jó vezető, bánéin gátja, akadá­ly.i az egész fejlődésnek. És nz Ilyen­fajta gátat a tömegek lendülete etőbh-ulóbb elsöpri az útból. Még nem késő: ne légy gát, állj a ver­seny' élére, s a gazdaság lelkes dol­gozóival ragyogó eredményeket fog­tok elérni a május l-i csatában! Elragadtatással beszélnek dolgozóink a szovjet művészegyüttes gyönyörű táncairól Elmentek szovjet vendégeink, de emlékük örökre velünk marad Szeretet, megbecsülés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom