Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-03 / 77. szám
1951 ÁPRILIS 3 N A P L 6 :í IGOR MOJSZEJEV: „...es a barátsági, együtt működési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megvalósulása a gyakorlatban4‘ Felejthetetlen élményt jeleit tettek szovjet vendégeink bemutatói A felszabadulás évfordulójának ünnepi műsora Április 3-án kedden este az üzemekben, liivalalnkban é.s a leriilpli párt- szervezeteknél kullúrmiísorral egybekötött ünnepségei remimnek, melyeken az ünnepi beszédet a párllltkár eivtár.suk tartják. Április 4.én, a felszabadulás ünnepén reggel zenés ébresztőt ad a hon- véd- és a vasutas zenekar. Délelőtt !l órakor koszorúzást ünnepség les? a Szovjet Hősi Emlékműnél, amelyen reszt vesznek a fegyveres alakulatok dísz- századai, az üzemek és különböző szervezetek kiildül'tiri. Este a Pécsi Nemzeti Színházban díszelőadás keretében bemutatásra kerül az „Arany-csillag“. A bólyi Árpád-termelőszövetkezet javítsa ki a versenyszervezés hibáit Akik -láttáik őket, elfelejtették egyik percről a másikra, hogy a négy fal között, az aranyboitozatú pécsi színházban ülnek. Akik látták a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesének műsorát, azok ott jártak a táncosokkal a végtelen orosz sztyeppéken, Mongóliában jártak Viva Pakkal, a megelevenedett szoborral, együtt dobogtak a vidámságban tobzódó bjelo- russz fiatalokkal, gyönyörködtek a a tongut sasok szárnyalásában, jártak Kazánban, a kacér tatár szépségek között. Szárnyaló lelkesedésükkel magukkal ragadták a szovjet művészek dolgozóinkat, csodálatos táncuk végigvezetett bennünket a szocializmus országán, elvitt bennünket a boldog, örömteli, életvidám szovjet emberek közé. Csodálatos művészei az ö művészetük. Szocialista művészet, mert a nép művészete, realista, mert' a valóságot tolmácsolja művészi eszközökkel. A szovjet táncosok nem csak eltáncolják, de át is élik alakításukat. Az ukrán szvit, a „Vesznjánki“ Gali- nája és Grickója annyi bájjal, olyan csepdes szomorúsággal búcsúzik egymástól, Hogy önkénytelenül is mindenkinek vigasztalásra hajlik a keze, harmatos lesz a szeme. A partizántánc csendes bevonulási jeleneténél visszafogjuk lélegzetünket, szívünkre szorítjuk kezünket, nehogy felverjük a sötét áthatolhatatlan éjszakát, nehogy eláruljuk a hős kis csapatot. De a rövid, vidám játékok, a derűs, hareogóan vidám életképek mutatják Mfg igazán, mennyire az életet, a felszabadult szép életet táncolják Mojszejev elvtárs, a Sztálín-díjjal kitüntetett koreográfus által nevelt táncosok. Ki ne „drukkolt" volna a nézők közül a „labdarúgás" című életkép kapusával együtt? Ki ne látta volna a pályán ide-oda repülő fotbal- labdát? Ki ne hallotta volna a szurkolók hurráját, vagy elégedetlenkedésük moraját? Mindenki együtt élt, együtt lélegzett a futballcsapattal mint ahogy mindannyian felkiáltottunkt mikor a Nanaj-táncban, a „két“ kamasz túlságosan közel került a színpad széléhez. De nemcsak a szovjet életet ábrázolják ilyen tökéletes eszközökkel, ilyen művészi átéléssel a táncegyüttes tagjai. A baráti népek táncait, is tökéletes hűséggel, nagyszerű felkészüli- séggel tolmácsolják. A minden este megújrázotf ás fergetes sikert aralott lengyel népi tánc, a Krakovják szédületes forgataga, viharzó ritmusa, lelkes, harsogóan vidám hangulata a felszabadult lengyel nép életét mutatja meg. A táncosok legnagyobbrészt fiatalok. Olyan fiatalok, akik már a szabadságba, az épülő szocializmusba szii leltek, s most az épülő kommunizmust támogatják művészetükkel. Vannak köztük idősebbek is, akik nevelik, oktatják a fiatalokat, hosszú évek tapasztalatait átadják az ifjúságnak. A nép táncait szocialista emberek táncolják és innen ered a bemutatottak esodálatos természetessége, nagyszerűsége, ezért érezzük valamennyien élő valóságnak azokat az eseményeket, szokat a történeteket, amelyeket táncban mondtak el nekünk szovjet vendégeink. Ezért Íratott a szovjet táncegyüttes "oha nem látott sikert városunkban. Ezért halmozták cl őket virággal, sze- rctetük ezer jelével dolgozóink. Ezért zúgott percekig a taps minden egyes müsorszám után, ezért sóhajtottunk fel valamennyien, mikor lehullott a vörös függöny: ,Bc kár, hogy már »ege . .. Szovjet emberek szabadítottak fel bennünket. Ők kímélték meg a pusztulástól városunkat, ők hozták hozzánk hosszú vagonsorokban az élelmet, mikor a náci rablók és nyilas cinkosaik kifosztották az országot, ők jöttek segítségünkre gépekkel, nyersanyaggal, legjobb szakembereikkel, tudósaikkal, mezőgazdászaikkal és most eljöttek hozzánk ancosaík is, hogy új lendületet, új Pr°í> szocialista tartalmat adjanak Példájukkal a mi táncosaink táncai- a mi művészeinknek is. j , Ml, akik a Szovjetunió képviselj ébert lépünk fel n Magyar-Szovjet Qrálsági Hónap alkalmából az önök '"’Szagában, úgy érezzük, hogy az nők részéről megnyilvánuló nv Kg 0gadiaiás annak a barátságnak és megbecsülésnek a jele, melyet a magyar nép érez a Szovjetunió népei iránt — ezeket a szavakat mondotta Igor Mojszejev elvtárs, Sztálin-díjas népművész, az Állami Népi Táncegyüttes művészeti vezetője a szombat esti díszelőadáson. A szovjet vendégek szavak nélkül is megérezték feléjük áradó forró 6ze- retetünket, megérezték hálánkat. Mélységes a szeretet és a hála, amit szovjet vendégeink iránt, a szovjet A Szovjetunió Állami Népi Tánc- együttesének műsoráról elragadtatással nyilatkoznak Pécs város és megyénk dolgozói. Bányász, üzemi munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi egyhangúan bámulattal adózik a szovjet művészek bemutatójának— ÚJ, szó c i a I i at a kultúránk példaképei ők, az igazi népi művészet ragyogó tehetségű képviselői így beszél róluk Ross György elvtáre, a pécsújhegyi főműhely művezetője. — Olyan volt műsoruk, mint egy színes, csodálatos virágcsokor. A szovjet életet táncolták el nekünk a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmával a művészegyüttes tagjai és mi teljes erünkkel dolgozunk, hogy est a derűs, boldog életet mi is minél hamarabb megvalósítsuk. — Igazi kultúrát, baráti buzdítást hoztak közénk drága szovjet vendégeink — mondotta a műsor után Duzsi István vasaei bányász. — A gazdasági segítség mellett most kul- túrmozgalmunk ismét hatalmas, fcl- becsiilhetellcnül nagy támogatást kapott. Harasztia Pálné, az alsószentmár- toni kultúrcsoport tagja, aki színpompás alsószentmártoni népviseletében jött el megnézni a művészegyüttest, alig találta meg az élményhez méltó szavakat. — Nagyon boldog vagyok, hogy legjobb barátunk, a hatalmas szovjet nép napsugaras életét láncokban láthattam — mondotta. — Mi, délszláv dolgozó parasztok sohasem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak, hogy felszabadított, bennünket, meghozta szabadságunkat, függetlenségünket, egyenjogúságunkat és kulturális felemelkedésünket is lépten- nyomon segíti. — A Szovjet Alfami Népi Tánc- együttes világméretekben is páratlan, Elmentek szovjet vendégeink. Hálás szeretettel, a forró barátság ezer. nyi jelével búcsúztatták őket városunk dolgozói. A vasárnap esti előadás közönsége hosszú-hosszú ideig nem engedte le a színpadról a szovjet művészeket és mindenki úgy érezte, mintha legközelebbi hozzátartozója mondott volna búcsút, amikor Ukolicsev elvtárs bejelentette: „Műsorunk végétért, a viszontlátásra elvtársak!“ forró barát. ság vette őket körül elutazásuk utolsó percéig. — Alig hét-három napot tölthettünk együtt, de ez a pár nap elég volt arra, hogy szoros barátságot köthessünk a Sztálin-díjas Mojszejev elvtárs által vezeteti állami táncegyüttessel, — vett búcsút megyénk dolgozói nevében a szovjet művészektől Szikra Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára. — A ssabadsá got a szovjet katonák hozták el ne. künk. mint minden magyar városért, agy Pécsért is a szovjet, hősök hullatták vérüket,. A szabadsággal a magyar nép kezd egyre jobban élni és a> kultúra terén is követi a szovjet népet. Szikra elvtárs ezután a nemrég lezajlott kultúrversenyek'ről beszélt. majd így folytatta: Ez a találkozás kultúránk részére újabb megtermékenyítést jelent. Köszönjük Nektek ezt a magas művészi élményt. TalálkozásunkCsak rovat ideig tartott, de az emlék, a barátság örökérvényű. Ezután átadta vendégeinknek dolgozóink ajándékait: — Kérem a művészrguültrst. fogadják el emlékül dolgozóink ujártáé nép iránt és annak bölcs vezére, Sztálin elvtárs iránt érzünk. Hálánkat, szeretőiünket jobb munkával, a békeharcban való fokozott részvétellel fejezhetjük ki, úgy, mint ahogy azt Mat- tenhcím Rózsa bányásznö ígérte az előadás után. „A szovjet nép segítségét a ciklusosmódszer széleskörű alkalmazásával, több és jobb termeléssel a béketábor erősítésével háláljuk meg." (Garami) összehasonlíthatatlan művészetet nyújtott. Az intuíció és a tudatos technikai felkészültség ilyen arányú párosulnia mindezideig ismeretlen volt előttünk. A művészi magatartás, az önkéntes fegyelem, a kollektív örömérzés gyönyörű példáját adják, az élet jelenségeit tükrözik. A pécsi színészek elragadtatva nézték a szovjet táncosokat és úgy ünnepeltek a nézőkkel együtt, ahogyan soha még. Szebb, mint egy tündérvüág... s a neve népművészet! Benne van a nép álma, ereje, élete és szépsége így nyilatkozik Szendrő József, a pécsi Nemzeti Színház igazgatója. A mohácsi népi táncosoportból többek között Szelicki Margit és Bodolaí Blanka ie eljöttek Pécsre. hogy a szovjet kultúra kincsestárából merítsenek, hogy a szovjet művészektől tanuljanak. — Most látjuk csak igazán, hogy még milyen sok a tennivalónk, örültünk, amikor felfedeztünk a táncokban néhány motívumot, melyet már mi is táncolunk az orosz népi táncokban, mint például a kosarazást. Valósággal elámuUunk a népi motívumok hallatlan gazdagságán. A magyar-sxorjet barátság elmélyítésének újabb bizonysága szovjet vendégeink pécsi vendégjátéka — mondotta Bozsánovics Márk kásádi délszláv dolgozó paraszt, aki a nemrég szövetkezeti községgé lett határ- menti faluba viszi el a szovjet művészek hírét. — Elmondom otthon, milyen lesz a mi ragyogó jövőnk, amelyet az együttes gyönyörű műsorából megismertem. -A község MS’iT szervezetének megerősítésével, népi kúltúrcsoportunk fejlesztésével, a tavaszi munkák meggyorsításával mondunk köszönetét a szovjet nép baráti támogatásáért. kait, soha el nem múló barátságiink jeléül és kérünk Benneteket, hogy tartsátok meg Pécs és Baranya dolgozóit emlékezetetekben. A magyar-szovjet barátság, a szov- ■jet nép és világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs éltetésével fejezte be Szikra elvtárs beszédét s a felcsattanó taps, az ütemes éljenzés is mutatta, mennyire szoros a barátság a két nép fiai között. Mojszejev elvtárs ezeket mondotta: — Minden mag csak úgy terméke- nyül meg, lia jó termőföldbe kerül. A művészet is akkor érvényesül, ha megfelelő visszhangot talál. Együttesünk sikere is a megtalált lelki kontaktusnak, a két nemzet barátságának egyenes következménye. Ha ez a lelki, kapcsolat nem lett volna meg, nem termékenyült volna meg művészetünk sem. — Éljen a két nemzet örök barátsága! Dübörgő taps, „drustvo-barátság“ feltörő kiáltása fogadta Mojszejev elvtárs beszédét. „Éljen a magyar- szovjet barátság!“ „Viruljon és nö rekedjék a magyar kultúra!'1 Majd eggyé váltak a felkiáltáséit; csak ez hullámzott,, csak ez rezgeti a levegőben: Szlálin-líákosi! Sztálin- liákosi! Elmentek szevjet vendégeink... Elmentek, hogy másutt is terjesszék az élenjáró, az egész világ csodálatát kivívó szovjet tánckultúrát, hogy újabb ezreket és százezreket gyönyörködtessenek. Elmentek, hogy művészelükkel az első vonalban küzdjenek a békéért a kultúra frontján, de em lékük, művészetük emléke köztünk maradt. Pécs város és Karanva megye népe mindig szeretettel gondol rájuk! „— A fermclőszövctkezcti'k kérdését napirendre tűrte szocialista fejlődésünk, mely parancsolóan megköveteli, hogy minél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amikor egy lábunkkal nz iparban már szocialista talajon állunk, a másik lábunk a falun sokszázezer egyénileg művelt paraszti gazdaságokon nyngszik.“ (Rákosi elvtárs kongresszusi beszédéből.) Baranya megye dolgozó parasztsága jelentős lépést tett előre a szocializmus fele. Megerősödtek a régi terme- iöcsoportok és sok új csoport alakult. Pártunk II. Kongresszusa megmutatta a helye« utat ebben a kérdésben is: ,,— Az első és legfontosabb feladat — mondotta Rákosi elvtárs, — a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása és vonzóvá tétele a dolgozó parasztság számára.“ A bólyi Árpád önálló termelő- szövetkezet már a tavalyi évben is eléggé szervezetten dolgozott, de korántsem voltak a brigádok olyan öntevékenyek, mint kellett volna, nem volt meg a területek felosztása, így természetesen nem volt meg a munkáért érzett egyéni felelősség sem a tagokban. fi fogalosokát brigádokhoz osszák be Most, hogy Rákosi elvtárs megmutatta a helyes utat, azt, hogy a termelőszövetkezetekben csak akkor lesz jó a munka, ha a munkaszervezeteket megalakítják és a területeket brigádonként felosztják, a vezetőség az üzemi pártszervezet irányításával munkához látott. Megalakították a növénytermelő és az állattenyésztő. brigádokat. A munkaszervezet kiépítésénél elkövették azt a hibát, hogy a fogatosok részére külön önálló munkacsapatot, illetve brigádot szerveztek. — Nem tudtunk mihez kezdeni a foltosokkal, úgy gondoltuk, hogy az állattenyésztőkkel együtt tudjuk legjobban irányítani munkájukat. Most, hogy a tavaszi munkák megkezdődtek, látjuk, hogy- a beosztásban hiba van, — mondja Szabó Mátyás elnökhelyettes. Nemcsak a bólyi Árpád csoportban vetődik fel ez a kérdés, más csoportok is keresik a megoldást. Leghelyesebb a növénytermelő brigádokhoz beosztani a fogatosokat, arányosan, hogy minden brigádnak megfelelő igaerö jusson. így. mivel a fogalosok jó munkájától is függ a brigád evvégi jo vagy rossz eredménye, abban az'esetben, ha a brigád kiváló eredményt ér cl. a fogatosok is mint a brigád lúgjai részesülnek munkájuk után kitüntetésben és jutalomban. A területfelosztás cs az egyéni felelősség ügye sem áll jól, ha a brigád nem önálló. A brigádvezető átveszi ugyan a területet, de a gazdasági felszerelést és a fogatokat már a fo- gatos brigád vette át, —- így mit tud tenni a növénytermelési brigádvezető? Ahelyett, hogy egykézben lenne a felelősség, helytelenül több kézbe kerül. Szervezzék meg az egyéni versenyt ' Az Árpád szövetkezetben a verseny kérdése sem ál! a legjobban. Nincs meg az egyéni verseny, ami pedig minden versenynek alapja, mozgatója. Vegyük például a Május elseje brigádot: vezetője Molnár Antal, van három munkacsapata, a területet megkapták. A brigádnak 82 hold őszibúza. 13 hold ösziárpa. 12 hold tavasziárpa, 15 hold zab, 20 hold zabosbükköny. 10 hold cukorrépa, 12 hold gyapot. 60 hold tengeri, mintegy 36 hold takarmányféle és más egyéb nö- vűnyféleség iutolt gondozásra, művelésre, Mivel nincs egyéni verseny, a munka nem megy olvan lelkesedéssel, olyan győzniakarás-ml, mint olyan osooorlnál. ahol a brigád és a munkacsapatok versenyét az egyéni verseny támasztja alá. fl brigádvezetők és munkacsapat- vezetők érezzék felelősségüket Az Árpád szövetkezet már eddig is jó munkát végzett, de vannak hiányosságai, melyeket kijavítva, erejük megsokszorozódik. Az üzemi párt- szervezet addig jól ellátta feladatát. Az igazgatóság is lelkiismeretesen végzi munkáját. Szabó Mátyás elnök- helyettes hétfőn délben kiment a mezőre, hogy a talaj állapotát megnézze, lehet-e vetni délután? Lehet, kiment öt fogat vetőgéppel és öt fogat boronával. Vetik a zabot, a !u. cérnát és a répát. Ha jól menne a munka és a versenyszellem is hajtaná a brigádvezetőket, nem adták volna át az elnökhelyettesnek ezt a felada- tot. A három brigádvezetönek lesnie kell, melyik indulhat előbb, ki végezi el gyorsabban a feladatot, ki ér majd el ezáltal jobb terméseredményt. A brigádvezetőknek cs a munka- csapatvezetöknek sokszorosan nagyobb gonddal és odaadással kel! harcolniok a jobb eredményekért, mert ők egy-egy harcos csoport felelős vezetői, nem utolsó sorban I lük függ, hogy a munkacsapat vagy a brigád milyen terméseredményékkel zárja az évet, kapnak-e kitüntetést és jutalmat. Tőlük függ, milyen lelkesedéssel dolgoznak a jobb eredményekért, milyen keményen harcolnak a győzelemért, K. L. JOG - KÖTELESSÉG A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa több módosítást ♦'«>;: dolt el a Párt Szervezett Szabály -i- tán. Az egyik igen nagyjelentőségű módosítás kimondja, hogy „DINd- tagok felvételénél az egyik ajánlást az üzemi, a budapesti kerületi, vagy járási, városi DlSZ-bizottSágok ajánlása helyettesíti.“ Ez a jog igen nagy megtiszteltetést jelent valamennyi DlSZ-Secrve- zetiink számára. De nemcsuk megtiszteltetést, bizalmat, liánéin — kötelességet Is. Kötelességet: a szervek éljenek jogaikkal, új. friss erők javasolásával bizonyítsák be, hogy látóban tnrialékcsnpala Pártunknak a DISZ. Megyénk DISZ-bizotfsága ezt a határozatot „kivitte“ a szervezetekbe. De, hogy a végrehajtás érdekében liirtént-e valami, arról semmit nem tudnak. Gondoljanak arra az elvtársak: elég.e állandóan „kihangsúlyozni“, hogy a DISZ a Párt se- gédcsapata, tartaléka hogy a DÍSZ a Komszoniol példáját követi, vagy pedig, — tenni is kellene valami!, hogy valóban az legyen?! JOBB KÉSŐN v . . Varga Sándor elvtárs. a csoboka. pusztai állami gazdaság pártszervezetének titkára beküldött szerkesztőségünkbe egy jegyzőkönyvet a március 29-én megtartót! üzemi értekezletről, Az értekezlet el :ó napirendi pont ja — a jegyzők!!» v v tanúsága szerint —: „I'eiszainrdul-ísunk ünnepére, április -1-re teendő felajánlások.“ Égy kicsit mintha elmaradtak volna a dolgozók lendülete mögött a ' csobokapuszlai vezetők. Öt nappal felszabadulásunk ünnepe előtt hív Iák termelést csatába a dolgozókat, akkor, amikor szerte az országban már milliók teljesítették április -í-i felajánlásaikat, másik milliók most indulnak a teljesítésért döntő csokiba, —- s az egész ország május elseje ünneplésére készül. Hogy elmaradtak, azt bizonyítja az is, hogy Itt dolgozó teli az értekezleten telkes. Igen komoly felajánlást, — még így is. (Dk nyilván nem ezen a napon kezdték meg a készülődést). Varga elvtárs! A vezetőnek kell az élen járni, iln a vezető elmarad a tömeg lendülete mögött, akkor az nem jó vezető, bánéin gátja, akadály.i az egész fejlődésnek. És nz Ilyenfajta gátat a tömegek lendülete etőbh-ulóbb elsöpri az útból. Még nem késő: ne légy gát, állj a verseny' élére, s a gazdaság lelkes dolgozóival ragyogó eredményeket fogtok elérni a május l-i csatában! Elragadtatással beszélnek dolgozóink a szovjet művészegyüttes gyönyörű táncairól Elmentek szovjet vendégeink, de emlékük örökre velünk marad Szeretet, megbecsülés,
