Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-04 / 53. szám

6 NAPLŐ 1951 MÁRCIUS 4 cAz üzemi is városi kuLtárversLeny, segítse: a békekareot, a termelés emelkedését Február elsejével indult meg az fizetni és városi kultúr verseny, melybe megyénk és városunk üzemi, területi kuitúregyüttesci csaknem kivétel né!-! kül beneveztek, s azóta is a legna gyobb szorgalommal készülnek a vá­rosi, járási döntőkre. A Kongresszusi Hét lelkesedését és versenylendületéí Is fokozta a fellendült kuJtúrmunka. Kalfúttömegucvclési felelőseink legnagyobb része igen helyesen vé­gezte e? a szervezési feladatokat, mint például az erzsébettelepi, komlói, sör­gyári felelősök, akik a benevezést és a műsort is- megbeszélték a kultúr- csoport tagjaival. De voltak olyan kul- túrfel’clősök. köztük a MÁV, a So- pdana gépgyár, Zsolnay-gyár ku'ltú.r- tömegmozgalmi felelősei, akik csak utólag jelentették be a csoporttagok iwk, hogy beneveztek a versenybe, ezzel gÁtat vetve az alulról jövő kez­deményezésnek. Mutatkoztak kezdet­ben még más hibák is. Ugyanis a kui- túrverseny előkészületlei nem forrot- tak össze a Pártkongreszsus előkészí tésénck munkájával, s így a verseny öncélúvá kezdett válni. Erre a hibára idejében rámutatott Pártunk, s így kultúrcsoportjaink legnagyobb része ki is küszöbölte ezt. így a Pécsi Ma­gasépítési kultúrcsoportja déli szüne­tekben rövid műsorokat adott az épít­kezéseknél A MESZHART és a nagymányoki bán/ászkerület aknáin, a MÁV-nál is támogatták a kultúrcsoportok a kon greaszusi versenyt. A komlói bánya­üzem az építkezések kulturosai azon­ban még mindig nem értették meg azt hogy a kullúragitáció eszköze nem csak a hangos híradó, hanem az is, bogy a kiiltúrbrigádok hirdessék a verseny eredményeit és tagjai aktívan vegyenek ■ részt a munkaverseuyfoen. Igen helyesen látta meg nagy és megtisztelő feladatát a Pannónia Sör gyár kultúrcsoportja, mert nemcsak szerepel, hanem tagjai kiveszik részű két a termelő munkából is és műsoruk jó megválasztásával, jó előadásokká segítik a termelést, a munkafegyelem megszilárdítását, nem elégedtek meg az eredményekkel, hanem a teljesített kongreszsusi felajánláson túr pótfel ajánlást tettek. Mi az oka ennek a nagy lendület­nek, áldozatkészségnek? Miért vá! egységes feladattá a Pártkongresszus előkészítése és a kultúrverseny fejlesz lése, a, bemutatók minőségi színvona­lának emelése? Azért, mert a kultúr- csoportok tagjai tudják, hogy soha Magyarországon a kulturális felemel kedédésének ilyen óriási ’ehetőségei még nem volt. Tudják, hogy mindaz, amit eddig a három és ötéves terv sarán kaptunk, kizárólag a Pártnak köszönhető az, hogy ma már minden bányatelepen gyönyörűen berendezett kultúrotthon van, az, hogy nincs olyan üzem, vállalat, vagy hivatal Baranyá­ban. amelynek legalább egy kultúr­terme ne lenne, hogy minden üzem­nek, vállalatnak és hivatalnak — még a legkisebbeknek is — legalább 300 kötetes könyvtára van, zenekaraink túlnyomó részben a kultúralapból vá­sárolták hangszereiket, tánccsoportjai­nak pedig táncruháikat. Hálánkat és szeretetünket leginkább úgy fejezhetjük ki, hogy maradék nélkül magunkévá tesszük Pártunk célkitűzéseit és küzdünk a Párt határozatainak megvalósításáért, f elszabadulásunk óta elértük azt hrpiy kufcúrcsoportjaink műsormegválasztá­sa megfelel a tartalmában szocialista, formájában nemzeti, realista kultúra köveheOményeinek. Feladatuk: műso raink minőségét tartva, az előadások művészi színvonalát emelni. Kultúr felelőseink csak úgy tudnak ennek a feladatnak megfelelni, ha megjavítják ír art r* c-rJ r» P í tr „ i ~ _ j szűk keresztmetszeteket tárják fel Megmutatják, hogy hol támad az el­lenség), leleplezik a bércsalókat és küzdenek az igazolatlan mulasztások ellen. Rávilágítanak az eredményekre, népszerűsítik a termelésben élenjáró­kat, kipellengérezik a hátúi kullogó­kai. Kultúrfelelöseink még nem felelnek meg úgy a feladatnak, ahogy ezt Pár­tunk Politikai Bizottságának határo­zatai megjelölték. Kultúrális fronton sok üzemben elaludt az éberség, az ellenség elleni harc .Például az Állami Áruházban, ahol1 a csasztuskákat, me­lyeknek célja a termelékenység fo­kozására buzdítani a dolgozókat — profanizálják és a Szennyirodalom színvonalára süllyesztik a munkaver­seny népszerűsítése helyett és egy ve­zetőállásban lévő volt katonatiszt két­értelmű nótákat énekelt. Hasonlóképpen jelentkezik az ellen­ség a Borforgalmi Vázlatnál is, ahol tartalmatlan, bárgyú és ízléstelen gics- csel tölitk be a műsort az összekötő szövegen keresztül Üzemi pártszervezeteink és az üze­mi bizottságok feladata, hogy a Poli­tikai Bizottság határozatának szele-' mében álandó, közvetlen irányítással és ellenőrzéssel támogassák a kuli úr­csoportok, kulturpropagandisták mun­káját. Ahol a pártszervezet segíti a kul'íúrmunkát, ott nemcsak a kultúr■ munka, hanem minden egyéb feladat elvégzése is jól megy. A jó kultúr- munka pedig komoly mértékben se gíti népünk harcát, ötéves tervünk sikeréért, békénk megvédésért. Musch Ede a SZOT Baranyamegyei Tanácsa kultúrfeielöse Középiskoláink DISZ fiataljai jótanulással harcoinak a békéért BATOR EMBEREK a szovjet filmgyártás nagyszerű színes filmalkotást» kapcsoltaikat az üzemi pártszerveze­tek ágit. prop. felelőseivel és a ter­melési felelősökkel Ezáltal elérik azt, hogy a kultúrrendezvények min­dig Pártunk által elénktűzött fe'ada- tokat támasztják alá és állandóan olyan kérdésekkel foglalkoznak, ame­lyek az üzem termelési nehézségeit, a PÁRTÉPITÉS Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában A szovjet filmgyártás az elmúlt 1950-es év folyamán számos újabb nagyszerű filmalkotással gazdagította a szocialista művészetet, s vele a vi lág haladó filmművészetét. Pompás színesfilmek készültek, melyek közül elég, ha a „Berlin eleste“ c. hatalmas filmóriást említjük. Hogy milyen szé­lesskálájú, változatos n szocialista mű vészét s benne a filmművészet, azt egy másik kitűnő szinesiilm, a „Bá­tor emberek“ is bizonyítja. Í/T onsztantin Jugyin, a szovjet filmgyártás egyik legkiválóbb mestere, a „Bátor emberek'1 rendezé­sével megmutatta, hogy milyennek kell lennie a fordulatos, Izgalmakban bővelkedő filmnek. A szocializmus Felépítéséért és megvédéséért vívott harc a felszabadult élet minden terü­letén bátor embereket, hősöket követel meg s megadja a módot is, hogy ezek az új hősök a dolgozó tömegekből nagy számban kinevelődjenek. Az olyan emberben, mint V asz ja Govoru­hin, a fiatal lovász, mint az öreg Vo­ronov, az állami lótenyésztő gazdaság felügyelője és mint Nadja, az unoká­ja, — a szovjetemberek újabb Kosi alakjait ismerhetjük meg. A film az utolsó békeévekben kezdő­dik, s egy északkaukázusi lótenyésztő gazdaság életét, munkáját mutatja be. A szocializmust építő békés munkát a háború zavarja meg: Hitler fasisztái törnek a Szovjetunióra. Feldúlják és kirabolják a városokat ég falvakat, lángbaborítják a békés otthonokat s szeretnék megsemmisíteni a szovjet emberek boldog életét, meghódítani a virágzó, gazdag szovjethazát. Hogy tervük nem sikerült, azt az olyan Sztálin vezette, a Bolsevik Párt vezet­te bátor emberek akadályozták meg, mint Kozsin párttitkár, mint Vászja Govoruhin, Voronov, Nadja és a többi szovjet ember. A haza szeretete vezeti őket, ez ad nekik bátorságot, erőt, győzelmes akaratot. Szívük minden csepp vére odahúzia őket a hazai földhöz, a termékeny völgyekhez, a festői hegyek­hez, kristálytiszta patakokhoz és ta­vakhoz, melyeket olyan pompás szí­nekkel, nagyszerű fényképezéssel mu­tatnak be a film jelenetei. A hazának ez a szenvedélyes szeretete sarkalja győzelemre a szovjet katonát és az illegális harcost, a partizánt. Ez , a szeretet izzik gyűlöletté és elszánt harccá az ellenség, a betolakodó nácik ellen. Harcra és helytállásra tanít bennünket a JS&tor emberek“ Harcra békés otthonainkra acsarkodó ellenségeink, az imperialisták, Hitler fasisztáinak követői ellen. Az izgal­makban bővelkedő filmet nem nézhet­jük anélkül, hogy eszünkbe ne jutná­nak az amerikai filmgyártás kalandor- filmjei, a hamis cowboy-romantikába burkolt, „aki bírja, marja“ elvét hir­dető „filmalkotások". A „Bátor embe_ rek‘‘ nemcsak azt mutatja meg, hogy, lehet érdekfeszítő. Izgalmas fordula­tokban bővelkedő szocialista filmet készíteni, hanem azt is, hogy magas eszmeiségénél és nagyszerű művészi ábrázolásnál fogva micsoda különbség ég és föld választja el Hollywood embertelen aljas'ágokra tanító giccs filmjeitől. A „Bátor emberek“ arra buzdít bennünket, hogy ne riadjunk vissza semmilyen nehézségektől, hanem küzd­jük le azokat, ha elibéink tornyosul­nak. Tanítja, hogy az akadályokat csak munkájukat és dolgozó társaikat szerető, mély érzésekkel teli' emberek győzhetik le. Ez a szeretet nyitott szemmel jár. Észreveszi és leleplezi a befurakodott ellenséget, mint Govoru­hin lovász Bclickijt, aki durva az ál­latokhoz és akikről később kiderül, hogy a német fasiszták kéme. A Szovjet Filmhét nagyszerű szi- neslilmjével újabb nagy élmény­ben, sok tanulságban részesített ben­nünket a szovjet fiigyártás, hogy bé­kéért folytatott harcunkat olyan el­szántan vívjuk és hazánkat úgy sze­ressük, mint a „Bátor emberek“ hő­sei, a szovjet dolgozók. Pártunk IL Kongresszusa döntő jelentőségű esemény volt egész dol­gozó népünk, ifjúságunk életében. Rákosi elvtárs beszámolójában rámu­tatott a DISZ munkájának nagyszer rű eredményeire, do rámutatott hi­báira is. A pécsi középiskolás DISZ fiatalok megértették szeretett Pártunk Kon­gresszusának jelentőségét és a Kon­gresszusi Hét munkaversenyében szebbnél-szebb teljesítéseket, eredmé­nyeket értek ej a tanulmányi ezinvo. nal emelésében, a fegyelem megszi­lárdításában. Diákjaink döntő többsége megér­tette Pártunk szavát és a DISZ Köz­ponti Vezetősége határozata nyomán harcot indított a súgás, puskázás, a régi „diákszeliemro“ emlékeztető fe­gyelmezetlenségek ellen. Ceákhamax szép eredmények mutatkoztak. A Pártkongrsszus előtt és az azt követő héten , , hatalmas verseny indult meg az iskolákban az egyes osztályok között. Ennek a nagyszerű, csaknem minden diákot magávalragadó versenynek volt a kö vetkezménye, hogy pl. a Leőwey Klá. ra leánygimnáziumban 4 tizeddel — 3.5-ről 3.9-re — emelkedett az isko­la tanulmányi átlaga. A középiskolás DISZ fiatalok tud­ják, hogy mit köszönhetnek nagy Pártunknak és szeretett Rákosi elv­társunknak. Számos lelkes hangit le­vél, melyet diákok írtak, tanúskodik erről. Fehér Erzsébet, a közgazdasági leánygimnázium I. A) osztályú ta­nulója írja: „Tudjuk azt, ■ hogy to- vábbtanulásunkért hálával tartozunk elsősorban a Pártnak és Rákosi elv. társnak. Az állam, ahol csalt teheti, mindenütt segít bennünket. Nemcsalt, hogy továbbtanulhatunk, hanem diák­otthoni elhelyezést, ösztöndíjakat, menz áltat, tankönyvsegélyeket ka­punk. Mindenki kap valami segítsé­get. Tandíjat osztályunk fele nem fi­zet és akiit fizetnek is, alig valamit." Fiataljaink jól tudják, hogy mind­azt a sok, megszámlálhatatlan támo­gatást, amit Pártunktól kapnak, jó- tanulással tudják meghálálni. Ezért tanul szorgalmasan Kellner Róbert, a Nagy Lajos gimnázium éltanulója, ezért teljesítette túl felajánlását a Növénytermelési Technikum két má­sodikos diákja: Rácz Erzsébet és Lang Anna, akik kilenc gyengébb társuknak segítettek matematikából és más tantárgyból. Az Építőipari Technikumban megszervezik a mű­hely versenyt, a Janus Pannonius gimnáziumban hatalmas versenytábla buzdítja fokozottabb tanulásra a DISZ.tairokat. Egyre több és több olyan DISZ-tag nevelődik közép­iskoláinkban, mint a Mezőgazdasági Technikum egyik diákja, aki így ír: „Célunk, elsajátítani a szovjet ‘ agro­technikát és szaktudásunkked előre­vinni hazánkat a szocialista termelés útján. Tudjuk, hogy néhány év múl­va, mint mezőgazdasági szákkáderek kerülünk lti az iskoláról, ahol az iskolában szerzeft tapasztalattal irá­nyítjuk a ránkbízott munkát. Nem- csfk az iskolában, hanem a gyekor, latban is megálljuk majd helyünket." Diákjaink nagy többsége ma már jól látja, miért tanul és igyekszik a lehető legteljesebb mértékben ellátni legfőbb feladatát, a tanulást. De nem szabad megfeledkezni a hibákról sem. Középiskolai DISZ-szervezeteinknek fog alakulni a jó, elvtársias munkán ezentúl sokkal következetesebben ér­vényre kell juttatni a DISZ Közpon­ti Vezetősége határozatát. Kérnünk és használnunk kell a tanári kar, ne­velőink segítségét, irányítását, min­den eddiginél fokozottabban, nagyobb felelősséggel kell dolgozniok iskolai vezetőségeinknek, akkor azokat a la­zaságokat, amelyek még néhány isko­lánkban a fegyelem terén mutatkoz­nak, fel fogjuk rövidesen számolni. Révai elvtárs a Pártkongresszuson tett felszólalásában rámutatott hibá­inkra. na megszívleljük Pártunk sza­vát és munkánk legfőbb oldalának a tanulást tekintjük, a Nagy Lajos gitnnázium is ki tudja küszöbölni a Kongresszusi Heti lemaradását, az Építőipari I. B) osztályában is ki alakuló közösségi szellem. Dénes István elv társ, Pártunk Köz. ponti Vezetőségének tagja állapítot­ta meg kongresszusi felszólalásában: „Kialakulóban van és egyre bátrab­ban próbálgatja sasszárnyait az új magyar ifjúság.“ Nekünk, fiatal középiskolás DISZi fiataloknak is azon kell lennünk, hogy ifjúsági szövetségünk méltó se­gédcsapata lehessen szeretett Pár­tunknak. Ezt mi jótanulásunkkal ér­hetjük el. Vigyük hát tovább a Kon­gresszusi Hét lendületét, vessük le hibáinkat. Legyen jelszavunk: Pár­tunk vezetésével előre jótanuldsunk- kal a békéért, a szocializmusért! Tischler János gimn. III. oszt tanuló DISZ városi diákaktíva. Jól rendelték az istenek, hogy a szegény em­ber is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rivás hallik a putriban, hanem szíből jövő kacagás i, elégi Sőt, az is igaz, hogy a szegény ember sokszor ne­vet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem- ezt a világot, a Soóséknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. Ö sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én jövendő éle­temben nera kacagok annyit, mint gyermekségem g pár esztendejében. És még ő siem kacagott úgy soha, mint púkor egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hár­mat a gépfiókban, egyet az almáriumban... a többi nehezebben került elő. Az első három krajcárt még maga meglc'te az anyám. Azt hitte, többet is talál a gépfiában mert pénzért szokott varrni s amit fizelttek, mindig odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatalan kincses- bánya volt, amelybe bele kell csak nyúlni s mind­járt van terülj asztalkám. El is bámultam nagyon, mikor az édesanyám kutat benne, tűt, gyiiszüt. ollót, szalagdarabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkoitort s egyszerre csak az mondja nagy bámulva: — Elbújtak. — Micsodák? —- A pénzecskék, — szólít felkacagva az anyám. Kihúzta a fiókát. Hozzányúltam a fenekével felfordítobt fiókhoz. — Jaj! — kiáltott rám a anyám és én meg­ijedtem, úgy visszakaptam az ujjam, mintha a sparherthez ért volna. —- Vigyázz, ite ki. tékozló. Hogyne sietne már kiadni az útját. Addig a miénk, inig itt van alatta. Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mert Móricz Zsigmondi HÉT KRAJCÁR látod mosni akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb két krajcár kell, kevesebbér nem ad­nak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe a kis házikóba; itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert ha megharagszik, úgy el­belenyult az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. A szemének aGg akart hinni — Megvan — kiáltotta —, ittt van! Mennyi is van már? Meg se győzzük olvasni. És akkor a homlokára csap az anyám; — Ó, ó, én, én szamár! Hát a magam zsebét nem néztem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem. És megnézte. És tessék, ottt is lelt egy kraj­megy, hogy sos-e látjuk többet. Hát vigyázz, mert cárt. A hatodikat a pénz nagyon kevés, csínján kell vele bánni. Lázasak lettünk, Most már csak egy kell még. Tisztességgel. Könnyen megáprehendál, mint az Mutasd csak a te zsebedéit is. Hátha abba is úri kisasszonyok. Te, nem tudsz valami csai.ogató van. verset, .azzal tán ki lehetne csalni a csiga-biga- Az én zsebem! Nojsz azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi héjából. Hányat kacagtunk e csacsogás közben. Tudom tS én. De a csiga-biga-csalogató nagyon furcsa volt. Pénz bácsi gyere ki Ég a házad ideki... Azzal f elfordított am a házat. Volt alatta százféle szemét, csak pénz az nem volt. ? Az anyám savanyúan felhúzott ajakkad koto­rászott, hiába. De nekem furita valami az oldalamat. — Édes anyám, tudok én egy helyet, aho'l van krajcár. — Hol fiam, keressük meg, míg el nem olvad, mint a hó. — Az üveges almáriumban, a fiókba vöt. — Ó boldogtalan gyermek, be jó, hogy előbb nem mondtad, most asse lenne. Felállottunk s mentünk az üveges aílmáriunr hoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiók­jában ott volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mer­tem. Pedig cukorkát vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna. Néni volt más mit termi mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat. És akkor beállított egy koldus. Éneklő hangon, nagy siralmas könyörgést mondott. Az anyám majd belebódult, úgy ráneveteftt. — Hagyja el jó ember, — mondta — ma egész dé’után itt hévének, mert nincs egy krajcárom a félfont szappanhoz, hibázik az árához. A koldus, jámbor arcú öreg ember, rábámult. — Egy krajcár? — kérdezte. — Hát.­— Adok én. — Na háta légyen, — szólít az anyám — sza­ladj hát... Egy pillanatra megáll, aztán nagyot, nagyot kacagott. . — Jókor van együtt a pénz, hiszetj ma már nem moshatok. Setét van, oszt iámpaolajom sincs. Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás és ahogy odaállottam alá, hogy támo­gassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajion­— Megállj, csak — szólt hirtelen —, mindjárt ɰtt. valami meleg ömlött a kezemre, lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhájában lelek. Vér volt, az ő drága vére. Az anyámé, aki A falba szegek voltak verve, azon lógtak a úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek ruhák, s csudák-csudája, ahogy a legelső zsebbe között is csak kevés tud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom