Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-04 / 53. szám

1951 MÁRCIUS 4

a pécsl)ányate!epi pártszervezet Rákosi elvtárs útmutatása nyomán küszöbölje ki az igazolatlan műszakmulasztásokat!

A kátolyi dolgosó parasztok most ismerték csak meg teljesen a kulákok igazi arcát

„Amikor a szocialista ipar eredményeit és sikereit ennyire kihangsúlyozzuk, rá kell mutatnunk még arra a rengeteg nehézségre és hibára, amely ugyanakkor e téren tapasztalható. Meg kell említenünk a munkaiegyelem és az állampolgári fegyelem hiányait, a nagy munkásvándorlást. Különösen a munkafegyelem még meglévő lazasága az, amely rendkívül hálxáltatja fejlődésünket. Az igazolatlan kimaradások és a fegyelmezetlenség száz egyéb megnyilvánulásai még mindig rendkívül gyakoriak.“ (Rákosi clivtárs- naik a Pártkongresszuson taTtott beszámoló jábóL)

Népünk forrón szerdlett vezére, Rákosi elvtárs országos viszonylatban beszélt és állapította meg fejlődésünk gátló körülményeit, többek között a munkafegyelem, a munkások egyik üzemből a másikba való vándorlásának káros voltát. Ez a megállapítás a mi üzemeink nagy többségére is vonatkozik.

A szép eredmények (irkákat takarnak

Pécs VI. kerület bányászai gyönyörű eredményeket tudnak leimutatni az elmúlt két esztendő folyamán. A hároméves tervet 2 év és öt hónap alatt vitték győzelemre, az ötéves terv első évét 9 nappal előbb fejeztek be. A kongresszusi versenyben is soha nem látott termelési eredmények születtek és ennek eredményeként

109.1 százalékra teljesítették Rákosi elvtársnak tett ígéretüket,

A szép eredmények azonban súlyos hibákat takarnak, amit Rákosi elvtárs útmutatása nyomán sürgősen fel kell számolni,

StekI Pál irodai munkás az aknászi . irodában szorgalmasan dolgozik. Mit csinál?

— Mindig azon töprengünk — mondja StekI elvtárs —, 'hogy kevés a dolgozónk, azért nem megy úgy a szállítás, ahogyan kellene. Pedig van nekünk bányászunk elég csak az a baj, hogy papíron. Másodikén 300-an maradtak távol a munkából. Igaz ugyan, hogy ebben a számban benne vannak a betegek, meg a fizetett szabadságon lévök is. De átlagosan közel százan vannak olyanok, akik nem betegek, nem üdülnek, hanem könv- nyelműségböl, nemtörődömségből egyszerűen nem jönnek munkára. Ezek azok a notórius munkakerülők, akiknek minden hónapban 5—8 igazolatlan műszakot kell beírnom.

Hogy hogyan gátolják ezek a fejlődést, milyen károkat okoznak népgazdaságunknak a bumlizók, azt érdemes közelebbről is megnézni. Először is a munka helyes megszervezését teszik lehetetlenné, mert az aknász kénytelen miattuk felborítani az egész beosztást. A bumlisok munkahelyére másik munkást kell beosztani, ami azt eredményezi, hogy az idegen munkahelyen nem megy úgy a munka, mint a régi megszokott helyén, így a bányász teljesítménye nem emelkedik, han«n csökken.

Az átlagos 90-100 igazolatlan mű- szakmulnszlóból két nagyteljesítményű fejtést lehetne telepíteni, ami szénben, naponta 500—600 csillét jelentene.

Vagyis ennek a tűrhetetlen állapot- ’ nak felszámolásán keresztül Pecs VI. kerület dolgozói a legkisebb erőfeszítés nélkül is nemcsak teljesítenék, hanem messze túl is tudnák szárnyalni tervelöirányzaiukat.

Hogy a kiesés mit jelent az akna termelésében azt világosan mutatja a versenytábla is. Pécsbánya a pénteki napon mindössze 78.6 százalékra teljesítette tervelőirányzatát!

Mutassanak a párttagok példát!

Pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs az MDP II. Kongresszusán középponti kérdésiként 'tűzle elénk " mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását. Hogy a dolgozó parasztságot elláthassuk korszerű mc nőgazdasági gépekkel, ahhoz elsősorban is szén kell. Szénnel kell fűteni

* vasolvasztókat, a gépek meghajtásához villanyáramra van szükség, *niit szintén szén felhasználásával állítanak elő. Egyszóval népgazdaságunk továbbfejlesztése, a mezőgazdaság gépesítése megköveteli tőlünk, hogy széntermelésünket napról-napra fokozzuk. Ért először is a kommunistáknak kell megérteniük.

Azért, hogy Pécs VI. kerület a pénteki napon 7S.6 százalékra teljesítette *sak az előirt tervét, elsősorban is az *4t dtolgozó konrmuniy'iák a felelősek, fia-kán János vájár és Jeszrnszki Já- jeosné is felelősek, akik büszkén hordok zsebükben a párttagsági könyvüké!, ugyanakkor megfeledkeznek ar- *<’>1, hogy a kommunistáknak jó pél- 'Iával kell az élen járni, nem pedig

* bumlizók táborát erősíteni. Rákén vájár elsején mulasztott igazolatlanul.

Jeszensrki Jánosné női csillés, aki szintén párttagnak vallja magút, a múlt hónapban, amikor a többi kommunista soha nem látóét lelkesedéssel harcolt a kongresszusi verseny győzelméért, Rákosi elvtárs zászlójának az elnyeréséért — 8 műszakot mulasztott igazolatlanul. De a bumli- névsorból kitűnik az is, hogy Jc- szenszki Jánosné ebben a hónapban is babért akar szerezni: Csütörtökön volt elseje és szombatig már két -ga zőlatlan műszakkal „dicsekedhetik.“

Rákosi elvtárs Kongresszuson mondott nagyjelentőségű beszédéből magára ismert a pécsbányatelepi üzemi pártszervezet is és hzonnal hozzálátott a hibák gyökerének a felkutatásához. Az aknai •titkárok foglalkoznak a népnevelőkkel. A háromhetes pártiskolát végzett elvtársakat is külön erre a frontra állították he. Hetenként többször elmennek a népnevelők a legénylakásokba is, hogy felvilágosítsák azokat a dolgozókat, akik — legtöbbször az títepséges elemekre hallgatva —, hetenként egyszer-kétszer nem mennek műszakra.

Hubert József elvtárs éppen . most írja a jelentését d csütörtöki népnevelő munkájáról, ö is a legényotthonban volt, hogy megnézze: mi annak az okát, hogy annyi dolgozó távol maradt a munkától.

— A legénylakásokban — mondja —, olyanok is vannak, akik csak mel- V-kfogflaLkozásnak tekintik a bányamunkát. Stróbl Vendel például békénkét csak egy-két műszakot csinál,

mert szülei révén más megélhetési forrással is rendelkezik. (5 ráér és ezért a kevésbbé öntudatos fiatalokat —, mint csütörtökön délelőtt is —. a kocsmába csalogatja, hogy utána ne menjenek azok sem munkára. Ez az a Stróbl, aki a legutóbbi elszámoláskor — mivel csak pár forintot kapott fizetést, mert alig volt műszakja —, lázítiotta a többieket is: „Ezért ugyan nem érdemes dolgozni” — gúnyolódott. De azt máT nem mondta, hogy

az, aki rendesen elvégzi a munkáját — nem úgy, mint ő —, 2—3 ezer forintot is keres havonta.

A pártszervezet a harcot megindította az igazolatlan műszakmulasz'ás felszámolásáért, de még ezidáig nem látszik nagy eredmény. Helyes volna, ha a Slróbl-féléket közelebbről is megnézné a pártszervezet, mert az ilyenek rontják a munkafegyelmet, ellenséges aknamunkájukkal megtévesztik a becsületesen dolgozó bányászokat is. Vonja felelősségre a párt- szervezet azokat a párttagokat, akik igazolatlanul műszakot mulasztanak, — gáncsolják Pártunk célkitűzéseit, ötéves tervünk sikerére törnek. Sokkal keményebben az eddiginél, minél rövidebb idő alatt számolják fel a súlyos hibát, amelyre a mi szeretett vezérünk, Rákosi elviárs hívta fel figyelmünket, a Pártkongresszuson elhangzott beszámolójában.

fiagonesa János

Klátoly község délszláv dolgozó pa rasztsága a Párt vezetésével, a kommunisták példamutató sával 83.5 százalékra .teljesítette a második félévi term-énybegyüjtést. A község lakossága Ígéretet tett, hogy 100 százalékban tel jesiti lveszlgáItatását. Kálóig szövetkezett falu lett, dolgozói egységesen harcolnak a Párt vezetésével a szebb, bol dogaibb jövőért. A kulákok spekulációi* is leleplezték és a dolgozó parasztság előtt most teljesen világos lett, hogy

a huták a legádázabb ellenségünk.

Krembergel Jakab malomtulajdonos

lakásán találtak elrejtve 16 mázsa size mes kukoricát, 6 mázsa lisztet, korpával vegyítve a disznók etetéséi*. 150 kiló finom, 150 kiló kenyéri! szí et, 8 mázsa árpát 6 mázta zabot, 1 külső és egy belső autógumit, 8 darab kidolgozott bőrt, 5 nyers biir.kabőrt és egy üszőbőrt. Ez a karfák a dolgozó nép nyalkám gazdagodott meg, amint el mondják a nála alkalmazott munkások. 3~*1 cselédjei, egy-k.ét cseléd leánya volt állandóan. Durva, kapzsi ember volt mindig, aki becsapta a dolgo zó parasztokat látástól vakuiáslg dolgoztatta az embereket 1 pengőért naponta, Solti Tibor rak a másik malom

• A •

A ppcsi Állami Aruház a „Belkereskedelem legjobb vállalata“

Minden becsülete« do gozó hallgasson a Pártra

Engedjék meg, hogy egy pár szóban kifejezzem azt az örömöt, amely engem ért Tszcs-tag lettem! Meghallgattam egy régi csoport-tagot és beláttam, hogy ha előre akarok menni és jobb életei akarok élni, követnem kell azoknak a példáját, akik • a szövetkezés útjára léptek. Belátom, Rogy könnyebb lesz így. Nem lesz kiadásom szerszámra, nem fizetek a kovácsnak, a bognárnak, mindent elvégez a gépállomás. És-még hozzá hitelbe szánt a traktor, közösen sokkal jobb eredményeket tudunk elérni, mert támogat bennünket a Párt, nemesített vetőmagot, műtrágyát ad és mindenben segítségünkre van. Ezekután meggyőződtem róla, hogy termelőcsoportlinn a helyem. Egyenesen a III. típusú Dózsa tszcs-bc léptem, pedig If. típusé is alakult a Hl. kibővítésén kívül.

Úgy lesz jő, ha minden dolgozó paraszt hallgat a Pártra, a népnevelőkre és rálép a saját boldogulásának ónjára. Köszönetcmet úgy fogom kifejezésre juttatni, hogy munkámmal a szocializmust fogom építeni.

KONRAD JAKAB Beremend.

Csütörtökön este adta át Bujtás Mihály elvtárs. a beikereskedelem- ügyi miniszter helyettese az ország legjobb kereskedelmi vállalatának, a pécsi Állami Áruháznak a báke- reskedelmi miniszter vándorzászlaját Az 1950. év negyedik évnegyedében végzett jó munka, az önköltségcsökkentés, az adminisztrációs újítások szerezték meg Pécs legjobb kereske' delmi vállalatának már másodízben a vándorzászlót', a belkereskedelmi minisztérium kitüntető dicséretét.

A szépen feldekorált szakszervezeti teremben a városi pártbizottság, a belkereskedelmi minisztérium, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a Kereskedelmi és Pénzügyi Szakszervezel Központja, a Megyei Tanács kiküldöttei és az Állami Áruház vezérigazgatója, valamint az áruház dolgozói és a hefyi kereskedelmi és társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében adták át a vörösselyem vándorzászlőt Sebök Imre elvtársnak, az Állami Áruház igazgatójának.

Az ünnepséget Wollart Vidor, a Kereskedelmi és Pénzügyi Szakszervezet megyei titkára nyitotta meg, majd a városi pártbizottság kiküldötte,

t

Jambrlcsek elvtárs szólalt fel Beszédében üdvözölte az áruház élenjáró dolgozóit és további jó munkát kért tőlük. Felhívta a dolgozók figyelmét, hogy legfontosabb kötelességük ' a Párf.ádta útmutatások betartása, a szovjet példák nyomán a szocialista kereskedés elsajátítása.

Bogár József elvtárs, a Szakszervezetok Megyei Tanácsa képviseletében üdvözölte a kitüntetett vállalat dolgozóit, majd Bujtás Mihály elvtárs, mi. niszlerhelyettes szólalt fel.

Beszédében hangsúlyozta a szervezett ellátás fontosságát, a munkaver. seny hatalmas jelentőségéit.

— Iparunk, mezőgazdaságunk termel annyit, hogy elláthatjuk dolgozóink egyre növekedő vásárlóképességét is — mondotta többek között —, azonban nem tudjuk és nem is akarjak ellátni a spekulánsokat, az áruhalmozókat és ezeknek az ellenséges elemeknek a leleplezése is a kereskedelmi dolgozók kötelességei közé tartó, zik.

Felhívta a miniszterhelyettes elv- társ a vállalat dolgozóit, hogy őrizzék meg vándorzászlójukat, hogy azt harmadszor is megnyerve, végleg birtok- bavehessék.

Ráköti ehitnr« szavaival ígéri ük ;

„Mindenütt ott leszünk,

ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell!66

„A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyéi és végig kitartanak mellette.“ — Sztálin elvtárs mondotta érzékét a szavakat a Pravda munkatársának adott válaszaiban. S csak néhány napja, hogy a Béke Világtanács Berlinben újabb történelmi jelentőségű határozatot hozott, melyben felszólítja az öt nagyhatalmat a békeegyezimény haladéktalan megkötésére. „A békeegyezmény megkötésére irányuló találkozó elutasítását bármely kormány részéről az öt nagyhatalom közül — úgy tekintjük, mint e kormány agresszív terveinek bizonyítékát“ — mondja ki a határozat, majd így folytatja: „Felhívunk miden békeszerető országot, hogy támogassa a minden állam részére nyitva álló békeegyezmény megkötésére irányuló követelési. Aláírásunkkal látjuk el a felhívást és felhívunk minden jóakaratú embert és szervezetet, hogy írja alá a felhívást.“

•

így szól a Béke Világtanács elnökségének felhívása, mely hatalmas visszhangra talált az egész világon, hazánkban is. Csongor Fér énemé, a pécsi Kesztyűgyár do-- gozója így beszél erről: „Mii, munkások és különösen mi dolgozó asszonyok, nagy lelkesedéssel fogadtuk a Béke Világtanács felhívását. Sóikat beszélgetünk mi, asszonyok a békéről, mint a legdrágább kincsünkről. Még élénken emlékszünk a tőkések uralmára, majd a háború szörnyűségére. Nekünk egyik sem kell többé. Ez az erős béke vágy azonban nem marad meg csak puszta vágynak. Békénket tettekkel: termeléssel', mind nagyolbb eredmények elérésével, példamutatással, agitációval védjük. Én is a ízért tudtam felküzdeni magam a 80—90 százalékról a 104—105 százalékig, mert erősen akartam a békét, harcoltam érte s harcolok tovább. Ezért váTooi itt asz- szonytársaimmal együtt, hogy minél előbb aláírhassuk a felhívást. Fegyver ez, mellyel újabb győzelmet aratnak a világ népei és köztük mi, magyaroki“

Zagg Károlyi, a lovásahetényj állami gazdaság brigád- vezetője élete példájával bizonyltja, milyen fontos számára a béke: Emlékszem, 14 éves lehettem, sokan voltunk gyermekek. Apánk meghalt, an vám elvitt a komlói bányatanácsos elé, hogy munkára vegyen fel, mert éhen veszünk. Az azt mondta: „Nem kell. Hajtsa ki a gyermekeit a legelőre, mint a libákat, hogy fel ne forduljanak.“ Még most is látom a képét és nem felejtem el.

Hát az ilyeneknek keltene a háború! Boldog, szocialista építőmnkánkat nem engedjük megzavarni- Az ón tízhónapos kisfiam fejét nem fogják amerikai, vagy titoista csizmáik széttaposni.

Harcolunk és követjük Sztálin elvtárs útmutatását, hűek leszünk a Párthoz, Rákosi elvtárshoz, aki egész népünk nevében tett ígéretet a béke megvédésére. Ezért írjuk alá egyhangúan a Béke Világtanács felhívását

egész Lovászhetényben."

Marsaiké Péter, a ruházati kisipari szövetkezet szabásza, a dolgozó kisemberek nevében tesz hitet a felhívás mellett:

Mi, szövetkezetbe tömörült kisiparosok a béke hívei vagyunk. Szilárdan követjük a rmvnkásoszíáTyt, a békéért vívott Imre nekünk is legszentebb kötelességünk. Itt a szövetkezetben napról-napra látjuk, hogy mit jeleni így _összefogva dolgozni. Emelkedik életszínvonalunk, fejlődünk magunk is. Ezt mind a Pártnak, a mi hazánknak s legfőképpen a béketábort vezető Szovjetuniónak köszönjük. Aláírjuk a felhívást s úgy ij harcolunk a békéért, hogy itt nálunk már egy száz százalékon alul teljosiítő dolgozónk sincs!“

•

Maróti Imre, nz Ágoston-téri általános iskola pedagógusa is örömmel csatlakozik a felhíváshoz: Nekünk, pedagógusoknak is rendkívül fontos a béke. És mi éppen itt, a dolgozóik gyermekeinek nevelésével vívjuk harcunkat a békéért. Hazaszeretetre, munkánál, becsületre tanítjuk őket, hogy' a béke boldog embereivé, szocialista emberekké váljanak. Munkánk gyümölcséért: az ifjúság napsugaras jövőjéért írom alá én is ne ve tőtársaimmal együtt ezt a nagyjelentőségű felhívást.“

•

Dolgozó népűnk minden rétege, minden becsületes, jóakaratú ember nagyi örömmel fogadta a Béke Világ- tanács felhívását. Aláírásukkal is ígéretet tesznek, hogy minden erejükkel harcolnak a békeegyezimény megkötéséért, á tartós békéért. Egész népünk felsorakozik a nagy Szovjetunió és Pártunk mögé s követi Rákosi eiv- társ szavait: „...lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell/"

tulajdonossal áTlamd&an haragban voltak, mert féltették egymástól a hasznot. Most azonban jóbarátok, mert mindkettő a fasiszta Tito ügynöke, mindkettő egyformán uszít a dolgozók ellen. Ezt csak most látja a kátolyi dolgozó nép, mert színes, mézesmázos beszédeikkel úgy uszították egymás ellen a dolgozókat, hogy mindenki „jó embereknek“ hitte őket.

Solti Tibor lakásán 45 liter mézet, 30 liter libazsírt, 5 mázsa szemes kukoricát, 80 kiló sót, 3 darab kidolgozott birkabőrt, egy kézzel hajtható gyapjúkért o lógépet, kardot és mosat tan gyapjút rejtett eb

— Soha nem dolgozott ez a kálók —mondja Biletics József, kisbíró — mégis rövid időn belül emeletes malmot épített. Sokat dolgoztam nála étien, sizonijan, látástól vaku.ásig. Sokszor az asszonyok jöttek • ériünk este kilenc órakor, kétségbeesve, hogy talán valami hajunk van. Munkába hajnalban álltunk és mindezt napi egy pengőért. Még a linlboni előtt árkot pucoltunk neki. Nehéz földmunka volt és főttkrumplit meg fúrót kaptunk reggelire, ebédet nem kaptunk. Mikor nagyon éhesék voltunk és nem bírtunk dolgozni úgy, ahogy ő akarta, „büdös kommunistáknak“ kiabált bennünket. Este már el se mentünk vacsorázni. így étien, nehéz munkával keres lünk, egy pengőt! Az apámat rábeszélte 1948-l>an, hogy pincéi csináljon neki 40 pengőért. A pince az apámra szakadt. meg is hall Csak a temetkezési költség felének megtérítését kértem tőle.

— „Semmivel nem tartozom — mondta akkor Solti kulék — Apád napszámosom volt, —

ha megfyalt, temesd e!.f;<

— Még a mentő fuvardíjának is csak a felét fizette be.

Martinovics Gáspár tanácselnök elmondja, hogy a kulák 1942;ben a németekkel együtt a Szovjetunióban har. colt. Solti Moszkva környékéről levelet küldött.

— Én voltam akkor a kisbtró, olvastam a levelet.

— „Kedves feleségem légy nyugodt, jól vagyok, berendezkedtem, . egész gazdaságom van."

— Jött minden héten csomag, pénz is. Ott is lopott, csalt, fosztogatott, éppen úgy, mint idehaza szokott.

A felszabadulás után állandóan lazított. ő volt a Nemzeti Bizottság elnöke. A volksbundistn kulákokat akarta menteni, azok is sok holmit adtak neki. A németajkúakat uszította a sokacok ellen, hogy minden azoké, nekik itt semmijük sincs. A középparasztoknak azt mondta: „Látjátok, ezek a senkik vezetnek, a kommunisták". A szegényparasztok előtt így uszított a középparasztok ellen: „Nem néznek benneteket semmibe a középparasztok. Ne hagyjátok magatokat. nektek is van jogotok!”

A mi Pártunk azóta megerősödött Százszor jobban élünk, mint azelőtt. 248 vágási engedélyt adtunk ki az idén. Három éven á.t so vágott «nnyi hízót Kátoly népe. Ma hétköznap járunk olyan ruhában, amilyen a múltban még ünnepnap sé jutott. Rongyosan, mezítláb jártunk, ma jó ruháink, szép cipőink, fehér kenyerünk, mindenünk van. Csak most látjuk, hogy ez a Solti, aki a mi munkánkból gazdagodott meg, miért akart ősszeuszi- tani bennünket, nemzetiségieket. Azért, hogy ne legyünk egységesek. De hiába volt minden mesterkedés. Rákosi elvtárs beszédében megmondta:

a mi dolgozó népünk egységes

és ez így is van. Nekünk, délszlávok- nak képviselőnk is van, Kaszapovics elvtárs, akinek a kongresszusi felszólalását éppen most olvastam.

Zdrájevics János és Kiss Antal a

III. típusú December 21 csoport tagjai is örömmel mondják el, hogy a községük szövetkezeti falu left. Magyar, délszláv és sokac dolgozók egységesen akarnak harcolni a békéért. Harcolnak a háborús uszító Tito-banda ellen és ügynökeik, a Soltiak ellen.

— Rákosi eltvárs beszédét valamennyien hallgattuk — mondja Mar tinovics elvtárs. — Nem úgy képzeljük a szocializmus építését, hogy gyarsvonaftal, zökkenő nélkül berobogunk. Rákosi elvtárs szavai arra hiv. ják fel a figyelmünket, hogy lesznek nehézségeink is. De mi ezeket a nehézségeket a Párt vezetésével leküzd- jük. Tudjuk, hogy csak úgy lesz eredményes a munkánk, ha valamennyien híven követjük a Pártot, erősítjük a mi drága hazánkat. Mi azért fogtunk össze, hogy a Párt vezetésével harcol_ junk a békéért, a bébe ellenségei, tj 1 kulákok dim.