Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-01 / 50. szám

1991 MÁRCIUS 1

W fl P I 6

3

Gero Ernő elvtársi

Megnyílt előttünk az a lehetőség, hogy hazánkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljak át virágzó szocialista országgá

ötéves tervünk első évének eredményei

— Ha népgazdaságiunk fejlődéséit egészében tekintjük, túlzás nélküíl ék lapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végez, tünk. Gyáriparunk — a helyi ipaT nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. Mint ismeretes, gyáriparunk a menetközben felemelt előirányzatot is 9.6 százalékkal túlteljesítette s ennek eredményeként egész terv-kötelezett iparunk termelésének növekedése 1950.ben a hároméves terv utolsó évéhez, 1949- hez képest 35.1 volt.

Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta, s amelyhez foghatót soha nem ismert semmiiéle kapitalista ország.

— A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évében 36.2 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 42.3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztá Inni törvényének. Nehéz- és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőiparunk, melynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett, s amely termelési tervet kereken 30 százalékkal teljesítette túL

— ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy a gyáriparnak a munka

termelékenység énők-ö t ev alatt

_50

fizázalékkal kell növekednie. Ismeretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelékenység — az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben- mérve — több, mint 20 száza, jókkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke száz forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz, és köny- nyűiparbnn egy év alatt száz forint kifizetett bérre vonatkoztatva, a termelés értéke 2.6 százalékkal, az építőiparban pedig 1.6 százalékkal csökkent. Másszóval iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nőm lehet normálisnak tekinteni.

— Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk- 1950—54 évek időszakára 25 százalékban irta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy öt száza-ék kai kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, _ hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük.

— Gyáriparunknak és építőlpa- mnknaik~Tígés7'ében rendkívül gyors- ütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról amelyek a már említetteken kí- \rirl,- iparunk fejlődésében megmutat, koznak. így, jóllehet ötéves tervünk

. lT^e?j<jyórsuB:u- nié^-aIaj),anyarLtér- mélésünk, a yas?,' áceiv .á hengerelt. íc5P'és-a széntermelés, gyorsulásának üteme jelentősen elmaradt az egész Ipái gyorsulásának üteme mögött.

A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves nép- gazdasági tervünket kidolgoztuk

— Ha iparunkban az ötéves terv

\ dlsö évében az igen komoly eredmények mellett megmul atkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két'tTv olnkiiyf- Rilég egyhelyben'"topog és helyj !ßa- TinvET' wmTST 1 éjlúinynmórészt helyi

nyersanyagokat feldolgozó és he.yi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is meg gyermekcipőben Jár.

Pedig a kisiparosok klizött megvan a hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi deniokráela gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe.

— Közlekedésünk lépést tudott tartani népgazdaságunknak az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fej lödésével is. Vnsúijaink 1950-ben ke reken 70 százalékkal szállítottak több

áruit, mint a második világháború! megelőző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút megelőző

időszakban a magyar vasút áruforgalmának növekedése évente átlagosan 2—3 százalék votllt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust építő népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúid szeméi yszállütás 1950 folyamán még nagyobb' mértékben emelik ed ef-t, -mint az ártrsjjbfittásr 25.7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mulatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését is.

— Mezőgazdaságunk részben a ked vezőlicmílojárás miaut, 1950-ben nem fejlődött egyenletesen, Így mig ke- kenyérgabonából 9.2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és takarmány- növényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva.

Különösen Jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál,

amely terményekből több termelt ugyan, mini 1949-ben, de az ötéves terv első évére előirt feladatot csak 79, ültél ve 65 százalékra sikerült; meg valósítani.

— A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt részben visszavetette állatállományunk, fejlődését, amiben persze az ellenség ak- rtaronnikája is szerepet já'tsaoltt. Sertésállományunk 1950 októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállo mányunk pedig 50.000-rel csökkent. Ugyanakkor jelentősen megnövckede't az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállománya.

— Komoly lépést tettünk előre az

ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépáTómásáink és állami gazdaságaink gépállománya 4.400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk mezőgazdaságunknak. A műtrágyáié I h aszná 1 .ás m ezőgazdaságunk ban

1950 folyamán több, mint 50 százalékkal emelkedett.

— Egészében véve azonban mező- gazdaságunk fejlődését nz ö'éves terv első évében nem lek inf Ih etjük kielégítőnek. Mezőgazdaságúnk eCirharádá- Sár iiőm is mutatják meg eféggé vilá gosati csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg a népi demokrácia idején ö s s zeh a sonlRli átallna ul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot; elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy-Ma- gvarországon. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy ma szétaprózott mezőgazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy

mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött. Így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4—5 százalékkal.

— A mezőgazdaság elmaradásának legfőbb oka nz, hogy iparunk már túlnvomó többségében szocialista nagyipar, mezőgazdaságuiTk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, ltisárutermelő és kevés árut termelő gnz- TTToá'^V Emellett szerepel játszik 'üz~is, TTőgv egyéni paraszt-gazdaságaink fej lödé s éré"ITrTrr III Imit g~~f önTteóTTunk elég

gomrrrtv~Ebhő!’ ázeffihatincm a^tnrkö- vRtkezielést keil levonni, hogy meg ke!l lassítani országunk ipnrosí ásának üteméi, hanem azt, hogy fokoznunk kell az iparosítás ütemé', fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítésé!, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak mű trágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való ellátását, s

a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk n feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan nagyüzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk . összes szükségleten bőven kielégítő szocialista gazdasággá szervezhessük át.

— Belső áruforgalmunk 1950 folyamán nagymértékben megnőtt. Az, állami nagykereskedelem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünké, mert 1950-ben már nem volt nálunk magán-nagykereskedelem) egv év alatt 574 százalékkal eme’kodett, az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túltel. jesítette. A kiskereskedelem (tehát az állami, a szövetkezeti és magán kiskereskedelem együttvéve) 1950 évi

forgalma 18.8 százalékkal haladta

meg az 1949 évit. Az 1950-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödött belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát az állami és szövetkezeti) kereskede. lem szerepe^

Jelenleg a szocialista kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le.

— Meg kell azonban állapítanunk, hogy míg az előző években gyakran a fölő« mennyiségben raktáron fek- •vő áruk elhelyezése okozott számunkra gondot, addig 1950-ben a termeié« álltalános emelkedése lelle- néro a kereslet ezámos területen elébeszaladt a kínálatnak. Magában, véve ezt nem lehet negatív jelenségnek tekinteni. Például az, hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és közei

10.000 [motorkerékpárt termeltünk e ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség eem mutatkozott ele. gendőnek. mutatja, hogy mennyire felemelkedett dolgozó népünk élet. színvonala.

— De természetesen, a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenességek nemcsak erre vezethetők visz- sza. A belső áruforgalomban megmutatkozó rendelleöiességokben szerepet játszik mindenekelőtt a mozőgazdasá. tri termelés elmaradása. De szerepet játszik emellett az is, hogy a dolgozók, a keresők száma e ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyorsütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, mert a szocialista iparosítás megkö vételi, hogy most mindenekelőtt no. héziparunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mindezekhez járul hozzá saját ta pasztalatlanságunk és gyenge szerve zettségünk is az állami, általában a szocialista kereskedelem terén. Végül, de nem utolsósorban, igen ko molv szerepet játszik népünk ellenségeinek. a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos kártevő munkája is.

A* ellenség, amelyre számos területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette macát n közellátás területére. Ilymódnn a küzellátás kérdése az osztályliare egyik legfontosabb területévé vált

— Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatalma kemény ököllel sújtott le a közellátás frontján garázdálkodó ellenségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést is hozott a közellátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezeknek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor- és finomliszt-ellátást ki elégitöen megoldani. Nyilvánvaló, hogy a közellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőtt a mezőgazdasági és az ipari termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari ermelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésének további növelése útján. Emellett elvtársak:

továbbra is szárazon kell tartanunk a puskaport és kíméletlenül sokszorozott erővel kell lesújtanunk népünk ellenségeire, ameivek, ezt előre kell látnunk, meg fogiák kísérelni úíból és újból támadásba átmenni közellátásunk, népi demokráciánk ellen.

— A közellátásunk terén már meghozott és még meghozandó intézkedő sek célja: a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása legfontosabb élei mérési és egvéb közszükségleti cik kekkel, jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetetlen feltétele a tervszerű gazdálkodásnak, végül külkereskedelmi áruforgalmunk számára a szükséges árukészletek rendelkezésre bocsátása, bár az élelmiszer kivitelt öséves tervünk föl várnán mind nagyobb mértékben fogjuk gépkivitellel helvettesíteni.

— Külkereskedelmünk az imperia listák által velünk szemben alkalmazott ellenséges rendszabályok dacár általában megoldotta az ö'éves terv első évében ráváró feladatokat. Ebben döntő szerepet játszott a Szovjetunió és a népi demokrácia országai körött létrejön újtípusú gazdasági kapcsola tok rendszere, mely meggyorsította c: meggyorsítja a népi demokrácia or szagainak iparosítását. A lökés im perialista országok külkereskedelmi é általában gazdasági kapcsolatai töt vénye: aki bírja marja! Minthogy pedig az erősebb inkább bírja, tehát a/ erősebb ragadozó marja a gyengébbeket. Ezzel szemben az úi viszony, amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa révén a Szovjetunió és a népi demokrácia országai között megvalósult, valóban a kölcsönös megsegítésen alapul. Lényege a szabad népek szolidaritása, egymás kölcsönös érdekeinek figyelembevétele, s az, hogy az erősebb segíti a gyengébbet. Mert talán felesleges külön aláhúzni, hogy

bár kölcsönös segítésről van szó, mégis elsősorban a nagy Szovjetunió az, mely segít valamennyiünket, segíti a népi demokrácia ösz- szes országait,

— Mi, elvtársak, természetesen, nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival akarunk fenntartani külkereskedelmi kapcsolatokat, hanem a tőkés országokkal is. A tőkés országok azok, amelyek főként az amerikai imperialisták nyomására, mindinkább elzárkóznak attól, hogy velünk kereskedjenek, jóllehet ez a magatartás ezekre az országokra nézve hátrányosabb, mint a mi számunkra.

— Szocializmust épftő népi demokráciánk szempontjából rendkívül fontos kérdés a népgazdaság beruházásainak alakulása, mert ezen mér hetjük le a szocialista felhalmozás ütemét országunkban. 1950-ben lé nyelesen magasabb összeget ruház, tunk be, mint amekkorát ötéves tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950-ben megvalósított összes népgazdasági beruhá zások értéke 67.4 százalékká! halad, ta meg az 1949 évi beruházásunk összegét

Egyetlen év alatt több, mint tíz milliárd forintnyi összeget ruháztunk be népgazdaságunkba.

A gyáripar fejlesztését szolgáló beruházásoknak több, mint 90 százalékát fordítottuk nehéziparunkra, ami megfelel a szocialista iparosítás követelményeinek, de hatalmas össze gek jutottak mezőgazdaságunknak, közlekedésünknek, könnyűiparunk, nak és szocialista kereskedelmünknek is. Beruházásaink révén je'eteős mértékben fejlesztettük iskolahálózatunkat,. kulturális intézményeinket, növeltük a dolgozók szociális és egészségügyi kiszolgálását biztositó létesítmények számát.

— Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban növekedett, mint ezt ötéves tervünk előírta. A gyárinarban dolgozók béralapja — a különböző kedvezményeket nem számítva — egy év alatt 37.6 százalékkal növekedett meg, Mig

1949 decemberében az átlagmunkabér a gyáriparban 708 forint volt, addig

1950 decemberéhen az átlagmunkabér 767 forintra nőtt.

Egyetlen év alatt 1950-ben 1949- hez képest, 223.000-rcl emelkedett a foglalkoztatottak szama,

ebből kereken 195.000 fő emelkedés a gyáriparra és az építőiparra jutott. Különösen jelentős a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése.

A dolgozók és családtagjaik élet- színvonalának emeléséhez nagymértékben.. hozzájárultak azok a hatalmasan megnövekedett összegek, melyeket államunk a munkások alkalmazottak szakképzésére, a parasz. tok szakkónzésére, társadalmi bizto «ítasára, üdülésre, népünk kulturális igényeinek kielégítésére, falvaink vil. lamősítására stb. fordított.

— A nemzeti jövedelem, vagyis a népgazdaságunkban termelt Összes úi érték 1950-ben mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben.

ötéves tervünk első éveiben tehát a nemzeti jövedelem emelkedésének üteme a Hortliy-rcndszerbent átlagos évt növekedésnek huszon- n égy szerese volt.

— Már a hároméves terv utolsó

évében, 1949-ben a nemzeti jüvede, lemnek csaknem 80 százalékát adta népgazdaságunknak az a része, ahol nincs kizsákmányolás, vagyis a népgazdaság szocialista része és az idegen munkaerőt nem foglalkoztató kiisárutormelök, dolgozó parasz'ok,

kisiparosok. 1950-ben a szocialista

szektor és az idegen munkaerőt nem kizsákmányolók részesedése a nem. zeti jövedelem termeléséből 91 százalékra emelkedett, a tőkés szektor részesedése pedi" 9 százalékra ősökként. Népgazdaságunk szocialista

szektorának részesedése a nemzeti jövedelemből ugyanezen idő alatt

53.8 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedett. A szocialista ipar részesedése a nemzeti jövedelemnek az egész iparra jutó részben egy év alatt 77.5 százalékról 91.4 száza, lókra növekedett, míg a tőkés e!&- mek részesedése 18.5 százalékról 4.3 százalékra ősökként. 1949-ben a nemzeti jövedelmen belül az ipar részesedése 77 százalékkal múlta felül a mezőgazdaságot, 1950-ben pedig már 124 százalékkal.

— Mit mutatnak az említett szám. adatok? Mind értékelőit azt mutatják, hogy

népgazdaságunk komoly szocialista felhalmozást képes megvalósítani és ténylegesen meg is valósít. Azt mulatják, hogy „ nemzeti jövedelem mind tokozottak mértékben válik ténylegesen a nemzet, a nép jövedelmévé s mindinkább összezsugorodik a nem, zeli jövedelemnek az a része, amely a tőkés szektorra jut.

— Másrészt eivtáxsak, népgazdaságainknak 1950 ben elért fejlődését vizsgálva, azt is meg keld állapi tanú.'de, hogy

országunk szocialista Iparosításának terhét döntően iparunk viseli.

A valóság az, hogy 1950 folyamán

gépek, építkezési hitelek, vetőmag- kedvezmények, a mezőgazdasági munkáknál a gépállomások útján nyújtott előnyök, stb. formájába® ál lamunk sokkal többet adott a mező- gazdaságnak, mint amekkora összeget a mezőgazdaságtól visszakapott 1950-ben államunk különféle célokra kereken 4.130 millió forintot juttatott a mezőgazdaságnak, de csali 2.578 millió forintot kapott vissza a mező- gazdaságtól és bár érthető, hogy áL lamunk komoly áldozatokat hoz a mezőgazdaság fejlesztése érdekében és fog hoznj a jövőben is, még sem lehet helyesnek és igazságosnak tekinteni az iparosítás jelenlegi terheinek nagyon is aránytalan megoszlását az ipar és a mezőgazdaság között.

— Az igen komoly fejlődés ellenére, mely népgazdaságunkat jellemzi, meg kell emiíieni egy sor hiányosságot, amely népgazdaságunk egészére, vagy legalábbis jelentős részére vo. iratkozik.

A legfontosabbak estek közül a hiányosságok közül: a még mindig laza állami és népi fegyelem, s a javuló, de még távolról sem elég szilárd munkaiegyelem, rendszeres szervezett takarékosság hiánya a legutóbbi időkig, a rendelkezésre álló ipari felszerelés, gépek elégtelen kihasználása, a nyersanyag pocsékolása a termelésben, s álltaiéban üzemeink viszonylag alacsony szervezettségi foka, a felelős egyéni vezetés elmosottsága. A gyakori szervezés és átszervezés, ami sok felesleges költséggel jár és zavarja a folyamatos munkát, a vezető káderekben, s általában a szakképzett munkaerőben mutatkozó hiány melCett ezeknek sokszor rossz felhasználása, a bürokratizmus elburjánzása gazdasági szerveinkben, a bírálat és az önbirá. lat gyengesége, a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek elégtelen felkarolása és hasznosítása, ami megkönnyíti az ellenség aknamunkáját a népi demokrácia gazdasága ollen.

Fejlődésünk üteme megnöveltedéit

— Azonban elvtársak, a gazdasági munkánkban és népgazdaságunkban fellelhető összes hiányosságok és hibák semmit sem változtatnak az alapvető' tényen, melyet ötéves tervünk első évének eredményei napnál világosabbam bizonyítanak:

országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, sőt a számok azt ts bizonyítják, hogy népgazdaságunk szocialista építésének üleinc jóval gyorsabb, mint ezt magunk egy évvel ezelőtt feltételeztük. Különösen vonatkozik ez a megállapítás szocialista gyáriparunkra, mely az öt évre előírt termelés emelkedésének egy év alatt 40.6 százalékát valósította meg. (Taps.)

— Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják, hogy

bizonyos tekintetben lebecsültük saját lehetőségeinket.

Nem láttuk világosan a rejtett tartalékok nagyságát népgazdaságunkban, amelyeket az utóbbi év folyamán népgazdaságunk alaposabb felmérésével, tervezésünk megjavításával, helyesebb szervezéssel, a szocialista munkaversemy és a Sztahánov-mozgalom segilségévai az addiginál nagyobb mértékben sikerült feltárnunk. Do ezek a rejtett tartalékok még távolról sem merültek ki s nem is egyszer- smindenkorra adottak, hanem fejlődésünk folyamán, a népgazdaság szocialista építése folyamán újra és újra termelődnek.

— Fejlődésünk ütemének megnövekedésében, népgazdaságunk szocialisa építésének sikeredben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetunió sokoldalú, baráii segítsége, a szovjet tapasztalatok mind következetesebb hasznosítása országunkban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tudományos segítség.

A dunai vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászervezése, a budapesti földalatti vasút megépítés#, ehetetlen volna számunkra a Szov- letunió hatalmas segítsége, a szovjet gépek nélkül,

— Meggyőződésem, hogy égés* dolgozó népünk nevében szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi tribünjéről kifejezem köszönetünket és soha el