Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-11 / 35. szám

<5 1951 FEBRUÁR 11 U Ä Pl. VAÍM A * KÜLPOLITIKÁBAN A Szovjetunió kormánya az elmúlj héten váiaszjegyziéfeet küldött Franciaország, Anglia és az USA kor­mányához a négyhatalmi tárgyalások kérdésében. Ez a jegyzék válasz Fran­ciaország, Anglia és az USA egyazon szövegű január 23-i „típusjegyzékére". Ezt a jegyzéket nyilvánvalóan Wa­shingtonban szövegeitek és az amerikai külügyminisztérium írásműve London­ban és Parisban már nem álszerkesztés­re, hanem csak aláírásra került. Bizonyítja ezt, hogy az angol és a francia kormánynak egy 6zó eltérésé­ig sem volt különvéleménye. Ezek a jegyzékek lényegiében azt javasolják, hogy ne a világbéke meg­őrzésének központi kérdéséről tárgyal­janak, hanem akármi másról, bármi másról, olyannyira, hogy meg sem mondják miről ..........A külügyminisz­terek tanácskozása ne csak az Auszt­riával és Németországgal kapcsolatos kérdésekre terjedjenek ki. Ezt ké­rik és azt, hogy tárgyalják meg „az alapvető kérdéseket", „a többi kérdést is“, melyek a továbbiakban is csak, mint „ezek a kérdések“, ,,a fent említett kérdések“ és a „szóbanforgó kérdé­sek" szerepelnek, A szovjet válaszjegyzék erre vonat­kozóan — például a francia kormány­hoz intézett váiaszjegyzékben — vi­lágosan leszögezi: „A francia kormány többek között megkérdezi: hajlandó-e a szovjet kormány Németország demi- ■ litarizálásának kérdésén kívül más kér­déseket i$ megtárgyalni, bár ezúttal sem mondja meg, tulajdonképpen mi­lyen kérdésekről van szó." Ennek ellenére a Szovjetunió kor­mánya híven eddigi következetes bé­kepolitikájához megállapítja: „A szov­jet kormány lehetségesnek találja, hogy a külügyminiszterek tanácsának ülésein más kérdéseket is megtárgyal­janak, feltéve, hogy ezeket a kérdése- két a miniszterek tanácsa olyan ősz- szetételben és olyan rendben vizsgál­ja meg, rmint ezt a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország között kötött potsdami egyezmény előírja1'. szovjet jegyzék újabb bizonyí­téka annak, hogy a Szovjetunió, a bé­ketábor vezetőére je a legkövetkezete­sebb harcosa a béke ügyiéinek. Ez a jegyzék ismételten kifejezi a szovjet kormány tárgyalási készségét a nem­zetközi kérdésekről, de ugyanakkor, következetesen újra és újra leleplezi az imperialista háborús kalandorok lérvéit a béke ellen. A szovjet jegy­zék letagadhatatlan tényekkel tá­masztja alá, hogy minden diplomáciai szépítgetás ellenére az imperialisták Nyugat-Németországot újrafelíegyver- zik és militarista, zsoldos állammá akarják változtatni. A szovjet jegyzéknek minden szava, minden mondata világszerte a becsü­letes emberek helyeslésére talált. A Szovjetunió jegyzéke mellett százmil­liók állnak, mert az abban foglaltak a béke ügyét szolgálják. Az imperialis­ták jegyzékét csak az elvetemült há­borús nyerészkedők támogatják, N y uga t - Ni ám etorszá g felfegyverzése ellen magában Nyugat-Németor- szágban is egymást érik a, tiltakozá­sok, sztrájkok, felvonulások. A liágeni kohóművek többezer munkása követel­te. hogy Nyugat-Németország munkás­sága harcoljon vállvetve a francia dol­gozókkal a remililarizálás ellen. Ha­tározatban tiltakoztak az újrafelfe.gy- verzés ellen a hamburgi, a kiéli mun- kások is. Egyre nagyobb tömegek csat­lakoznak Nyugat-Németországban . a fegyverkezés elleni népmozgalomhoz, amelynek népszerű jelszava: „Csak nélkülünk/“ Azaz: amerikaiak csinál­hattok háborút, de „csak nélkülünk" — nyugatnémet dolgozók nélkül. Olyan tömegekre még ott Nyugat- Németországban sem találtak Eisen- hovverék, akik azt követelnék, hogy fegyverezzék fel ismét a német ifjúsá­got, adjanak fegyvert a régji SS-ek kezébe is, emeljék fel az árakat, zár­ják be a békeipart, legyenek az ame­rikaiak ágyútöltelékei. Az angol, fran­cia és az amerikai jegyzékek szelle­me és mondanivalója, de főként célja mellett a tömegek nem foglalnak ál­lást, mert á becsületes emberek nem értenek egyet a tárgyalások és a bé­kés megegyezés halogatásával. Pedig a nyugati hatalmaknak nyil­vánvalóan az a céljuk, amint azt a Daily Worker is megállapítja, hogy tovább húzzák-halasszák a tárgyalások megkezdését. „Tekintettel a közhan­gulatra, a nyugati kormányok nem akarják a szovjet javaslatot nyíltan visszautasítani, hanem halogató takti­kával időt igyekeznek nyerni, hogy előre vigyék Nyugat-Németország fel­fegyverzését és saját háborús készülő­désüket.'’ E z így igaz, de azért mégis van, ami elgondolkoztatja az impe­rialista kormányokat, hogy „szívük szerint“ vagy annak ellenére cselekedő jenek-e. Ez pedig az, hogy félő:: egy­re többen és többen belelátnak kár­tyáikba, újabb és újabb milliók lát­ják, hogy hamisan játszanak. Hamisan játszanak, hamisan beszél­nek. Frázisokat puffogtatnak a béké­ről és felfagyverzik az egykori, náci­kat. Marshall-segélyről beszélnek és kifosztják Nyugat-Európát. Tárgya­lási szándékról írnak jegyzéket, hogy időt nyerjenek a háború készítéséhez. A hamiskártyások nem kerülik el a sorsukat. Eisenhower visszaérkezve Amerikába, európai körútjáról rádió­beszédet tartott. Kijelentette, hogy mindenütt „rendkívül szívélye­sen“ fogadták... Á francia reakciósok választási mesterkedései Franciaország reakciós vezetői ha­laira rémülve a demokratikus mozga­lom növekedésétől és a íroncia nép békeharcának kiszélesítésétől, elkese- redelett kísérletet tesznek arra, hogy a jeleni, g érvényben levő alkotmány legdurvább megsértésével megerősít­sék pozícióikat az országban. — Az óceánomtúü imperialisták utasítására sárbatipurják a francia nép legele­mibb demokratikus jogait, hogy Fran­ciaországot — min1, a nyugateurópai országok hátországát — előkészítsék egy újabb háborúra, A reakció nyílt diktatúrájának megvalósítására döntő lépésnek tekintik a jelenlegi választási törvény megváltoztatását. A burzsoá pártok főkolomposai olyan új választási törvényjavaslatot dolgoz­lak ki, amely mindenekelőtt a Kom­munista Párt, a francia dolgozók jogai nak és érdekeinek ieghűbb védelme zője ellen irányul, de lesújtanak mindazokra, akik nem óhajtják az újabb háború kirobbantását. Mit jeleni us új törvény? Az új törvény értelmében a Fran ciaországban jelenleg érvényben lévő választási rendszerről áttérnek a többe égi rendszerre. Az arányos r.nd szerben a választásoknál egy-egy po eriikni párt által megszerzett pflrla menti helyek száma egyenes arányban áf1 az illető pártra leadott sziiivaza tok számával. Ez a rendszer annak a harcnak volt egyik demokratikus vívmánya, amelyet a francia nép a reakciós erők ellen folytatott. A most tervezett többségi rend­szer szerint — amely a háború «lőtt volt érvényben Franciaor­szágban — az a párt, vagy párt- koclició, amely a választásokon a szavazók meghatározott száza­léknál többéit kap, az illető vá lasztókerület minden parlamenti helyét megkapja, lly-módon a más pártokra leadott szavazatok elvesznek és igen jelen­tősszámú választónak nem lesz kép Viselője a parlamentben. Hogy elképzelhessük ennek a rend­szernek lényegét, amely a vá'asztók akaratának durva eltorzítását jelenti, elegendő emlékeztetni arra, hogy az 1928-as választásokon a Fran­cia Kommunista Part, amely egy­millió 70 ezer szavazatot kapott, mindössze 14 helyet szerze t a parlamentben, míg a reakciós „Köztársasági Szövetség" egvmí] Hős szavazatával 140 maadiíhjm- h.oz jutott. A haladás és a demokrácia erőivel »zeniben egységes frontot alkoló re­akciós pártok között azonban r-izo- nyos nézeteltérések vannak a törvény konkrét formái körül, mert mindegyik párt minél több elönvi akar kicsi­karni a maga számára Ezidöszerint a két fő reformterve­zet körül civakodnak. Az egvik a kormány tervezete, amely többségi •Íven alapuló képviseletet tételez fel megyénként kéfmenetes szavazás alapján, a másik az MRP. Bidault és Schuman párfjh (Népi Köztársasági Mozgalom) tervezete, amely ugyan­csak a többségi elven nyugszik, de megyénként egyetemes szavazással. Mindkét rendszer demokráciael­lenes és előnyős nrandátumclosz- tást biztosít a reakciós tömbön belül levő pártoknak. A francia reakciós pártok közöt' azonban ezeknek a kis csetepatéknak nincs elvi jelentőségük. Az MRP ve zetöségének és a jobboldali szociális ta vezéreknek azok a demagóg kije ientései, hogy állítólag a De Gaulle- isták ellen harcolnak, magának De Gaulle-na.k állásfoglalásán szenved­nek hajótörést. A nyílt francia fasiszta reakció vezére, De Gaulle ugyanié felté­tel nélkül támogatta a választást reform kormánytervezetét. A bizalmi szavazat ára A francia reakciósok választási mesterkedései olyan népellenes intéz­kedésekkel függnek össze, mint Né­metország újrafelfegyvcrkezése, a haza­árulók felmentése és a válaszlójog biztosítása a. vichv-istáknak, mig ugyanakkor az amerikai 'lakájok zárni készülnek a hős francia szabad ságharcosokat. Egyre gyakrabban követelik ezekben a reakciós körök­ben a Komunista Párt betiltását, sői -gy fasiszta képviselőcsoport nemrég lörvényjavaslatot is terjesztett elő az összes haladó szervezetek és csopor ok heti tásáról, valamint arról, hogy amerikai mintára — ,q szervezetek iagsága összeegyeztethetetlen légy. n közéleti állások betömésével. Megriadva a dolgozók demokrati­kus mozgalmának fellendülésétől és a Kommunista Párt befő yásának növe­kedésétől, a francia reakciósok a választá­sok időpontját 1950. november­ről 1951 tavaszára toltak ki, hogy addig tető alá hozhassák az • új választási törvényt és ilymódon biztosíthassák maguknak a több séget az új nemzetgyűlésben. Amikor legutóbb a Pleven-kormánv felvetette a bizalmi kérdést, meri hadügyminiszteréről, Jules Mochrói kiderült, hogy kapcsolatban állt egy zsaroló és veszlegető bandával és ezért távozását köve'eliék. az amerikai imperialisták zsoldjá- ban álló jobboldali pártok csak úgy voltak hajlandók megszavaz­ni a bizalmat, ha a kormány kö­telezi magát az új választási tör­vény végrehajtására. Ennek a fel!ételnek Paul Reynaud, Franciaország sírásója és a Wall­street fizetett ügynöke, szemérmet­len nyíltsággal kifejezést is adott. A reakció aljas tervei jogos fel­háborodást keltenek a francia nép legkülönbözőbb rétegeiben. Tömeg­gyűléseken tiltakoznak a demokra­tikus szervezetek a jogfosztó válasz­tási törvényjavaslat ellen. Francia- ország dolgozóinak eltökélt szándéka, Hogy folytatják a harcot a jelenlegi vezetők reakciós és háborús politi­kája, a választási rendszer és az al­kotmány minden megváltoztatása él­len. A jugoszláv hadseregben is erősednek a forradalmi szervesetek A Títo-klíkk leleplezése után Ran- kovics janicsárjai elsősorban a jugo­szláv hadsereg kommunistáira és for­radalmi hazafiaira vetették magukat. Jugoszláviában igen sok katonai börtön van, köztük a híres „Péter- vári erőd“, ahová több mint 5.006 foglyot zárhatnak, továbbá a zágrábi „Ljubljanai kaszárnya“, a zimonyi „Kálvária“ stb. Ezek a börtönök mind tele vannak letartóztatott ka­tonákkal. Sőt, miután a katonai bör­tönökben nincs elég hely, Rankovics hóhérai a jugoszláv hadsereg tisztje­it, altisztjeit és harcosait a polgáriak számára újonnan készült börtönökbe és koncentrációs táborokba zárják. Csupán a Szászak mellet lévő „Lo- nya“ táborban a lefogott elvtársak között több mint 1.000 jugoszláv ka­tona van. Mindenkit, aki ellen az UDB-nek a legkisebb gyanúja támad, büntetés­képpen „fegyelmező osztagokba“ kül­denek kényszermunkára. Jelenleg a jugoszláv hadseregnek több mint 130.000 volt katonája és vezetője vé­gez kényszermunkát, elsősorban bá­nyákban, ezekben az osztagokban. Csupán az „autóutákon“, az N. Pa- zovaí és Loznicai repülőtereken, to­vábbá a knezseváci, triszteniki, ava- lai és kucsevoi földalatti óvóhelyek és katonai gyárak építésén több mint 60.000 ilyen katona dolgozik. Ennek ellenére az illegális kommu­nista iorradalmi szervezetek által ve­zetett jugoszláv katonák kemény har­cot vívnak Tito fasiszta bandájának és urainak politikája ellen. Ezt a har­cot konkrét problémákkal kapcsolat­ban vívják., Az illegális pártszerve­zetek különösen nagy sikereket ér­tek el a' jugoszláv altisztek harcának megszervezésében. A pártnak az altisztek között vég­zett munkája — Rankovics jobbke­zének, Nicsunovics tábornoknak be­ismerése szerint — arra vezetett, hogy a jugoszláv altisztek 90 százaléka le akar szerelni s csupán egy jelenték­telen kis hányad teljesít továbbszol­gálóként szolgálatot. A Tito-féle elit- csapatban, a 32. ezredben, a 29 tény­leges altiszt közül 22 el akarja hagy­ni a hadsereget és a 101 tartalékos altiszt közül 97 visszautasította a to­vábbi szolgálatot. A jugoszláv hadsereg munkásokból és parasztokból áll, akik soha sem fognak harcolni a Szovjetunió ellen. Erről számtalan példa beszéL A ju­goszláv dolgozók ragaszkodnak a test­véri Szovjetunióhoz, s ezt kifejezésre juttatják a kaszárnyák falaira írt jel­szavak. Az illegális forradalmi szer-, vezetek egyre erősödnek a jugoszláv' hadseregben. Egyre erősödik mind a' békemozgalom, mind az egész népre' kiterjedő felszabadító mozgalom. Az elszakíthatatlan barátság Irta: P. Bíkov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának tagja, Sztálín-díjjal kitüntetett esztergályos. vonf>t a város felé röpít bennünket, melyről egész Románia beszél. A köztársaság hatalmas ipari központjábaSztálinvárosba utazunk. Az óriási zöld völgykatlan alján terül el a város. soklucalmji füstölgő gyárkémény bizonyitjci hogy üzemeiben; iparvállalatánál eredményes alkotó munka foitfik. Brassó városa —" ahogy a múltban nevezték — Románia egyik legrégibb ipari központja. A város éle- leben nemrégiben jelentőségteljes esemény zajlott le■ A brassói vasutasok azt javasolták, hogy a román pép augusztus 23-i nemzeti ünnepére változtassák meg a táros nevet és nevezzék el a román nép nagy barátja- í. a világbéke zászlóvivőjéről, Sztálin elvtársról, A javaslat lelkes visszhangra talált. Brassó és a Köztársa­ság valamennyi dolgozójának szivében. A Román Munkás, párt Központi Bizottsága és a népi kormány támogatta i dolgozók törekvéséi: Brossért Sztéilin városának nevez lék el. 1 eine Szinti,wárosbnn vagyunk. Az útiterv szerint jénéhány vállalathoz akarunk ellátogatni, töb­bek közt a; ország legnagyobb gyárába, a román trak- Ioryyátriás elsösziilött vállalatához, ti SzovBomTraktor"- ha is. .1 volt repülőgépgyár még nem is olyan régen rom halma: volt, Antonesen rendszerének idején repülőgépe- két gyártottak itt a hitleri Németország számára. A yyéir- ele/iet az amerikai bombázók semmisítették meg. Mikor az imperialisták megtudták, hogy a rámán nép! kormány újjá készül építeni a vállalatot és műhe­lyeiben a mezőgazdaság számára szükséges ttaktorokal akar gyártani, megkísérelték a románokat erről lebe zélni. ' Hat érdemes Romániának azzal foglalkozni, ami- m, soha néni foglalkozott? Nem volna jobb 'kész trak­torokat .Amerikából behozni? Amerika mindig hajlandó se­gítséget nyújtani a; elmaradt országoknak . ’ imperialista gyarmatosítók régi, jólismert nótája volt ez. Romániának soha sem volt saját nehézipcuii. Mindig és mindenben a többi kapitalista országoktól fügt göt: A népi demokratikus Romania azonban nem akart megmaradni olyannak, mint amilyen egykor volt. 4 gilá- rat újjáépítették. A munkások soha nem látott rövid idő alatt teremtették újjá romjaiból a gyárral és megszervez­tek a traktorok tömeggyártását- Máris ezer meg ezer «.IAR~^22‘‘ gyári védjegyű traktor dolgozik a köztársaság szántóföldjein. A ,,SzovRomTraktor" nemrégiben gyár­totta le a hatezredik gépet. „Hogyan tudom majd egyszerre kétezer embernek megmutatni a gyorsvágásnál alkalmazott módszereimet?“ ~ gondolkoztam cl a gyárba érve, mikor tudomásomra jutott, hogy ennyien gyűltek össze. A helyzet bonyolult­nak látszott. Moszkváiból saját tervezésű késeket hoztam magammal és nemcsak beszélni akartam róluk, hanem munkámat ténylegesen be is akartam mutatni a gépnél. Deháit kétezer ember előtt csinálni ezt, szinte tehetetlent Már meg is békültem azzal a gondolattal, hogy elő­adásomat csak a szóbeli részre korlártozom. Amit azon­ban később láttam, az eloszlatta mindenfajta aggodalma­mat. A találékony traktorgyáriak mindent idejében átnorr d ríttak­A/í óit ára beszámoltam a fém gyorsmegmunkálásának mód szer érád és a szakaszos megmunkálás tech­nológiai imtdszeréröl, a teremből átmentem a műhelybe, az újonnan számomra felépített emelvényen elhelyezett esztergapadhoz. A munkát többízben kellett bemutatnom és minden alkat ómmal a munkások újabb csoportja elö’t Egymásután jöttek be a 200 300 főből árlló csoportok.', Munka közben volt időm megfigyelni, hogy egyes arcait mindig ott vannak az újabb csoportban is. Mint később kiderült, egyes gépmunkások többízben visszajöttek. Nem­estik meg akarlak ismerkedni munkamódszeremmel, de szerették volna gondosan tanulmányozni is. Az emberek ugyanolyan gyorsan és termelékenyen kívántuk dolgozni mint szovjet barátaik. Még soha nem érztem ilyen eléyedrltséyet, soha ed­dig nem voltam ennyire büszke a sztahónwvistu névre, mint Sztálin városában ezen a számomra olyan boldog napon■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom