Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-11 / 35. szám

t*n FEBRUAR It ft P tő •r^ IsfYcin-akncn hozzáláttak a kongresszusi versenyben elkövetett hiányosságok kijavításához Fokozzák az ellenség elleni harcot, javítsák meg a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek felkaro^ását th. pécsssraboScsi István-akna. hányá­sai Rákosi eLvtársboz intézett leve ükben többek között azt vállalták, togy a. Pártkongresszus tiszteletére 4 táppal előbb fejezik be január—feb­ruári tervüket. A vállalás teljesítése bég is indult, csak nem úgy uhoav tellett volna. Az üzemvezetőségben pár nap alatt tíuralkodott az a szellem, hogy „fog •z menni simán, megmutatták mái stván-akna bányászai, hogy nagyobb diadalokat is képesek megoldani“. A pártszervezet sem volt mentes ettől 6s többek között úgy készült a kon­gresszusra, hogy a pártirodában, ül­tek a vezetők és szinte azt várták, bogy magától megoldódjanak a fel­adatok. Ha a pártszervezet nem is, de fi bányászok, azok nekiláttak az első pikanaíbaj! a vállalások végrehajtá­sához, első pillanattól Sütötte őket a Párt és Rákosi elvtárs iránti mély szeretet, az a tudat, hogy amit vállal­lak, azt teljesíteni is kell. A pártszervezet nem lépett azonnal aktíva» a verseny élére. Ezt kihasz­nálta az ellenség, amely Sziilas Lász­ló elvtárs üzemvezető szavai szerint; n.agyon mozgolódott Hogy ez a „moz­golódás“ miből állt? Első hangként felröppeni: „Hatvan. forintra emelik a rádióelőfizetési díjai". A bányászok erre nagyot néztek. Érdekelt volt szinte valamennyi, Ihisz sokszázan ’ vettek rádiót a felszabadulás óta Volt olyan, aki elsőre nem hitte el. A másik is mondta neki és volt o-lyan bányász, aki nem kevesebb, mint 15 embertől hallotta az ellenség hazug rémhírét. Ezmtláin elterjesztette az el fenség: „Lecsökkentették a fizetéses szabadságokat“ Erre a bányászok hozzáláttak, hogy kivegyék a szabad­ságukat, téves úton járva mondogat iák: jobb előbb, mint utóbb, meri kevesebb lesz, A* ellenség rémhíreket terjesztett i teÉvén-aknémak január-februárra rgy-egv napra 75 műszak van előirá­nyozva üdülésre. Ehelyett 112 műsza­kot vettek ki heteken át, túllépve az előirányzatot, amely igen jelentős termelési kiesést okozott a végső fo­kon. Ezeken kívül volt még jó pái «ellenséges rémhír és erre csak aklkoi jötték rá, amikor a márkamester ki­bökte: „Azt hallottam beszélni,hogy «aént veszik ki a szabadságot, mert kevesebb lesz." Mire a pártszervezet vezetői, az üzem vezetősége eljutott ide, addigira Jő pár vagon szénnél el­maradt István-akna kongresszusi vál­lalásának teljesítésében. István-akna pártszervezete, üzemve­zetősége, a Megyei Pártbizottság se­gítségével felismerte a helyzetet és hozzálátott a hiányosságok kijavítá­sához, a lemaradás behozásához, a feladatok kidolgozásához. A dolgo­zókkal való beszélgetés, a vizsgálat kiderítette, hogy István-aknán nem kevesebb, mint. 13 csendőr, 2 SS ka­tona és. több tucat jobboldali szociál- demokrata van. akiknek egyrésze öle­li van táplálta az ellenséges hírverést, aknamunkát, a kongresszusi munka- verseny ellen. A pártszervezet a bányászok elé tárta a való helyzetet, azt, hogy mi­lyen mulasztást követtek el éberte- lenségükkel, a kongresszusi verseny irányításának elhanyagolásával. A pártszervezet kidolgozta az üzemveze­tőséggel karöltve a föladatokat is, azt, hogyan lehet és kell teljesíteni a kongresszusi felajánlást. Hogy milyen mélyen gyökerezik István-akna bá­nyászaiban a Párt és Rákosi elvtárs iránti szeretet, túrnak bizonyítéka, hogy amikor ismertették azokat a feladatokat, amelyek a fejtési csapa­tok elő'lt állnak, egyhangúlag mond­ták a csapatvezetők: „Megvalósít­juk!* A megnövekedelt feladatokat is teljesítik a bányászok Pedig ez nem könnyű dolog. Első­sorban be kell hozni a lemaradást és túl kell teljesíteni a vállalást. Uj feladatok kiosztása során a Szlavek- fejtésnek 100 csille helyett 160 csil­lét kell termelni. A Forral-fejlésnek 230 helyett 240 csillét, a Bitter-fejtés­nek 95 helyett 130 csillét. Nem két­séges, hogy ezeket a megnövekedett feladatokat, teljesíteni is lógják a bá­nyászok. Varga elvtárs csapata több, mint 20 csillés pluszt kapott. Kicsit hitetlenkedve mondta: — Nem lesz ez sok? Szilas elvtárs pedig emlékeztette, hogy ő maga mondta, hogy az elő­irányzat dupláját kitermeli, ha neki- álh Varga elvtárs erre azt mondta: — Igaza van, túl is teljesítem. Ha­sonlóan beszélt a többi is. Fórnál Ja­kab csapatvezető bizakodóan mondja-. .,Hétfőtől kezdve megy a 240 csille.“ Pernecker Antal vájár, aki a Bozsér- f ejt esnél kerülöguritót és osztóvága- iot hajt, azt meséli, hogy a Bozsér- fejtés bányászai js: „mekihasaltak a feladat megvalósításának és ígérte, hogy még több is lesz.“ Segít nekik ő is. István-akna élre tört az aknák közötti versenyben A pártszervezet vezetői, ez üzem­vezetőség, a dolgozók közösen hozzá­fogtak a lemaradás behozásához és eredménye az, hogy élre törtek a MESZHART-aknák között a kong rész- szusi versenyben és párszáz tonna szénnel már előre haladtak a lema­radás behozásában. Most átlagban 89.4 százalékra állnak a kongresszu­si vállalásuk teljesítésében. Azonban .távolról sincs minden a rendjén. Támad még mindig az ellen­ség. Még nincs megsemmisítve. Csü­törtökön 15 fiatal jött drávamellékről a bányába dolgozni. A legényotthon­ban Kovács Sándor csillés azt be­szélte nekik: — Ne gyertek a bányába, dolgozni, itt minden nap öt ember meghal, 500 forintot levonnak a fizetésből csak a kosztra. Menjetek el. Kiderült, hogy ez a Kovács csillés egy ellenséges elem, aki hazugságai­val el akarja riasztani az új munká­sokat. De nincs minden rendjén még a munkások kezdeményezéseinek fel­karolásánál sem. Történt az csütörtö­kön délután, — azután hogy hibának állapította meg az üzemvezetőség is a kezdeményezések elnyomását, — hogy Dorogi Lajos vájár Illés .Károly elvtárs köríetaknásznak azt javasolta, hogy'fejlésben a munkát miként tud­nák megjavítani, Illés elvtárs így vá­laszolt: ,,Hallgass, te csak egy szür­ke veréb vagy, ez az üzemvezetőség dolga“. Vagyis magyarul : semmi kö­zöd az egészhez. így nem lehet új kezdeményezéseket, javaslatokat fo­gadni és annál nagyobb a hiba, hogy Illés clvtáissail történt, aki jó mun­kás és jó elvlárs. Ilyesmivel elveszik a dolgozók kedvét a munkátok Von­ják a dolgozók felelősségre a nyil­vánosság előtt Illés élvtársat, miért tette ezt. István-aknán hozzáláttak n hibák kijavításához, a lemaradás behozásá­hoz. Nem kétséges, hogy ezt a mun­kát győzelem fogja kísérni, mert tud­ják István-akna bányászai, hogy be­csületbeli kötelessége minden bá­nyásznak, hogy teljesítse kongresszusi vállalását. 370 mázsa terményt találtak a spekuláló dunaszekcsoi kulákoknál Két hete kezdődött meg megyénk­ben a beadással hátralékos kulékok szigorú elszámoltatása. A helyi taná­csok megbízottjai a helyszínen nézik meg, mennyit rejteget, dugdos, mennyi terményt tart vissza a kizsákmányoló, hörcsögként harácsoló kulák a szük­séges vetőmagon és előírt fejadagon felül. Községi tanácsaink nagyrésze jól (útja feladatát, harcol a kulákok el­len a szigorú elszámoltatással, a be­gyűjtési terv teljesítésével, a gabona­spekulánsok, halmozók szigorú meg­büntetésével. Azonban vannak még olyan helyi tanácsok — ha elvétve is —, melyek szinte könyöradomány- gyüjtéssé torzítják a begyűjtés fele­lősségteljes munkáját, melyek a kniá- kok elszámoltatása helyett a felsőbb szervek felé gyenge termésre, száraz­ságra hivatkoznak és kijelentik: „Nincs községünkben egy szem feles­leges gabona sem." A dunaszekcsoi tanács is ezt tette. Nem mentek el a tanács megbízottjai a kulákokhoz, nem mérték fel kész­letüket, nem ügyeltek fel arra, hogy a kulákok a dolgozó parasztokra sze­relnék hárítani a begyűjtés egész sú­lyát. Hatalmas készleteket harácsoltak össze a dunaszekcsoi kulákok. Idősebb Király Krámmer Mihálynál és Vágó Mihólynál egy teljes vagónra való csövcskukoricát találtak a járási ta­nács begyűjtési csoportjának tagjai, melyet a két százholdas kulák feketézőire, spekulációra tartogatott. „Majd, ha a dolgozó parasztoknak, a volt zselléreknek nem lesz már, ak­kor jövünk mi.,," — gondolta a fa­lu két ellensége, és a zsíros üzlet, a spekuláció reményében tárták ki ke­züket a begyűjtők felé: „Nincs semmink, mindenünket leadtuk már "... A járási tanács kiküldöttjei azonban nem hatódtak meg a siránkozástól, ó; bcszállíttatlák a két kulókkai a meg­talált terményt az állam magtárába Nem hittek Auth Gáspár kulák ha­zugságainak sem. Megállapították hogy nemcsak a fejadagja és a vetni- valója van meg, hanem van 20 mázs: búzafelcslege, 5 mázsa burgonyája ér 5 mázsa szénája is -— ugyancsak szűk ségleten felül. Azért rejteget a kulák, mert tudja hogy népgazdaságunk erősödése i falu erősödése és fejlődése is, a dol­gozó parasztok gazdagodása, cletszín- vonalemeíkcdése is. Ezt pedig nem akarja a kulák. Nem akarja a dolgozó parasztok szebb és jobh életét, nem akarja a falu fejlődését! a kizsákmányolás végleges felszámo­lását. A kulák háborúra spekulál, a kulák akár a falu pusztulása, a dol­gozók ezreinek legyilkolása árán is, de a kizsákmányolást kívánja vissz». A kulák Titoék felé kacsintgat, tí- toista parasztpolitikára — a szegény­parasztok éhbér-dolgoztatására, kulák- uralomra — vágyik. Ezért rejtegetlek Auth Gáspás, Grammer Mihály, Vágó Mihály, és kuliktársai több, mint 370 mázsa vér gyesterményt Dunaszekcsőn, ezért szabotálják a kulákok a begyűjtést egész megyénkben. A dolgozó parasztság azonban nem akarja a háborút, nem akarja újra nyakába venni a kulák súlyos, vért- iakasztó igáját. Dolgozó parasztságunk nagy többsége szívesen teljesíti, sőt túlteljesíti begyűjtési előirányzatát, támogatja a tanácsokat a begyűjtés munkájában. Vegyék fel hát tanácsa­ink még keményebben a harcot a ku- lákokkal! Támaszkodjanak ebben a . küzdelemben a dolgozó kis- és közép- parasztok százezreire! „A Párt és a szovjet hatalom irányelveit meg kell értetni, tü­relemmel és figyelemmel kell megértetni, hogy az emberek megértsék, mit akar a Párt és merre viszi az országot. Ha nem értették meg ma, vegyék a fá­radságot, hogy holnap is meg­magyarázzák. Ha nem értették meg holnap, — vegyék a fárad­ságot, hogy holnapután is meg­magyarázzák. Éneikül nem fog létezni és nem létezhet ma se- milyen vezetés S ztálin elv-társnak ez a tanítása lelkesítette és lelkesíti a bolse- ríkakat és különösen a kommunista agitátorokat. Tisztázni a tömegek szá­mára a Párt politikai irányvonalát, irmaik keresztülvitelére lelkesíteni a tömegeket, előmozdítani 1 a tömegek In tudatának a proletariátus élcsapata »zínvonalára való felemelkedését — ezek1 a bolsevik agitáció nagyszerű célikitűzéscL A bolsevik agitáció erősíti a szov­jet hazafiságot, elősegíti a haladott munkamódszerek népszerűsítését és kiterjesztését, a termelési tervek tel­jesítését és túlszárnyalását. Az agi­táció erős harcieszköz a kommuniz­mus győzelme érdekében. Az agitátor munkája fontos^ szere­pet tölt be a bolsevik agitáció vál­tozatos formái és módszerei dolgában. Az agitátornak módjában áll szoros kapcsolatot teremteni hallgatóival, behatóan megismerni axok körülmé­nyeit, tevékenységét, javaslatait^ és kívánalmait. Az agitátornak kitűnő lehetősége van arra, hogy tanítsa a tömegeket és tanuljon azoiktóL L enin és Sztálin, a Bolsevik Párt megalapítói és lángelméje veze­tői, propaganda- és agitációs munká­jukban gyakran használták a beszél­getés módszerét és a bolsevik agitáció fényes, felülmúlhatatlan példáit szol­gáltatták. Lenin még al múlt század végen beszélgetéseket rendezett pétervári muwkáskörökben. öreg pétervári munkások visszaemlékezve e beszél­getésekre, mondják, hogy Lenin vilá­gos és lelkes szavai közvetlenül érin­tették a munkásokat foglalkoztató kérdésekék belé/űk hatoltak és fcl- ♦losztették forradalmi öntudatukat. Ar, s- itáció fényes példáit adják TANULJUNK A BOLSEVIK PART TAPASZTALATAIBÓL ★ Hogyan szervezze meg a beszélgetéseket az agitátor? í»lvrf 5r*c . Á. ÍT3.HSZ- IfOtTlipIr liíirn iíSnaí-nolr lorfatinvál Ttxl A «■%“ A_ — — A J Sztálin elvtárs beszélgetései. A transz kaukázusi munkások között általa ve­zetett kör első leckéjében például Sztálin elvtárs feltette a következő kérdést: Miiért tartoznak a munkások a szegények közé? Egy munkás azt válaszolta: — Szegények vagyunk, mert nincs pénzünk, nincsen tőkénk. — S miért nincsen tőkénk? Hol van a tőke? — A töke Mantasev ős Adelhanov gyárosok kezében van. — S honnan vették ők a tőkét? És így tovább, az első leckétől kezdve Sztálin elvtárs hozzásegítette a munkásokat, hogy egyszerű és ál­taluk ismert konkrét példák alapján megértsék az osztályok keletkezesé­nek és fejlődésének, a kizsákmányo­lás mechanizmusának kérdéseit és saját maguk fokozottan tájékozódhas­sanak o kérdésekben. Sztálin elvtárs e körben a máso­dik beszélgetést e kérdésnek szentel­te: „Miért vagyunk jogifosztottak a cári önkényuralmi rendszerben és mi­lyen gépezettel nyom el bennünket e rendszer?" M eggyőző kérdések segítségével Sztálin elvtársnak sikerült rá­vennie a munkásokat, hogy cselekvő részt vegyenek a beszélgetésben és gyorsan elsajátítsák a kérdés lénye­géi. Egy harmadik beszélgetés alkalma val ezt a kérdést tette fel: „Hogyan változtathatunk e helyzeien, hogyan kiizdhetjük le a nyomort és jogfosz- tottságot?“ A kérdések ilyen formá­ban való feltevése, feltevésének sor­rendje hozzásegítették a hallgatókat, hegy alaposan megértsék a kérdése, ket, hogyan általuk ismert tények általánosítása alapján saját maguk el­jussanak az elméleti következtetéshez. A figyelem, amelyet Lenin és Sztá­lin fordítottak, mindenkor a beszélge­tésekre, bizonyítja az agitációs munka c formájának nagyfokú hatékonysá­gát. Az agitátorok gyakran lapolbasás_ sat kezdik munkájukat. Amikor ismerteti a hallgatókkal a lap cik­keinek és híradásainak tartalmát, az agitátor kidomborítja a bel- és kül­politikai élet fontosabb eseményeit, s ugyanakkor hozzásegíti a hallgatókat az események alakulásában rájuk váró konkrét feladatok megértéséhez. A lapolvasás és a cikkek clmagya- rázása az agitátor részéről nem egy­szerű kérdés, amit kapkodva, előké­születlenül lehet elintézni. Az agitá­tornak körültekintéssel kell előkészül­nie a lapolvasásra. TT zelött egy évvel a bjelogrodi építkezés pártszervezete agi­tátornak jelölte ki Maria Alexan- drovna Lukanovát. Az asztalosműhely ifjúmunkásai számára kellett felolvas­nia a lapot. Lukanova eleinte azt hitte, hogy ez nagyon egyszerű és könnyű dolog. Kiválasztott bizonyos cikkeket és felolvasta a munkásoknak abban a hitben, hogy „a dolog jól megy“. Nem sok időbe tellett, hogy észre­vegye: a munkások nem figyelnek rá, amíg a felolvas, egymással beszélget­nek ós az olvasókört egyre kevesebben látogatják. Egyszer a nemzetközi szemle felolvasása után megkérdezte: — Na, elvtársak, hogyan tetszett a cikk? Érdekes volt? — Természetesen, de több kérdés nem világos előttünk. Lukanova elvtársnő megértette, hogy nem lehet lapolvasást végezni alapos felkészültség nélkül. Attól kezdve, mi­előtt felolvasta volna a cikkeket a munkások előtt, Lukanova elvtársnö figyelmesen elolvasta a cikkeket, alá­húzta azok legfontosabb részeit, a kommentárok főbb vonalait lejegyezte, igyekezett konkrét, ismert, az életből vett lényekre alapozni magyarázatait. A lapolvasás ilymódon eleven be szélgctéssé változott. Az asztalosmű- hely ifjúmunkásai nemcsak, hogy fi­gyelmesen hallgatták az agitátort, de cselekvő részt is vettek a magyará­zatok kiegészítésében, kiszélesítették azok keretét.-— Egy alkalommal — meséli Lu­kanova elvtársnő — a következő cí­mű cikket olvastam fel: „A fasizmus tűzfiászke Dél-Afrikában“, Az a mód ahogyan előre felkészültem a felol­vasásra, a kérdésekre és magyaráza­tokra, hozzásegítette a munkásokat ahhoz, hogy világosabban megértsék nemcsak a délafrikai helyzetet, ha­nem annak mélyénszántó okait is, a tőkés országok s elsősorban az USA és Anglia úgynevezett „demo­kráciájának' lényegét. Lukanova a legváltozatosabb kér­désekről kezdeményezett beszélgeté­seket, mint a. munkafegyelemről és szocialista versenyekről, a minőségi termelésért folytatott küzdelemről és az anyag,mcgtakarításróL a nemzetkö­zi helyeiről és a szovjet embereknek a kommunizmus építésében elért tör­ténelmi sikereiről. H ogyan kell elkezdeni egy beszél­getést? Válásit erre a kérdés­re IIjm elvtárs, a Moszkva-tartomány­hoz tartozó Sztupino város egyik üze­mének agitátora adott. — Beszélgetéseim során, lapolvasás után, rámutatok a felolvasott anyag és a helyi élet problémái közti kap­csolóira, a munka kérdéseire a mi műhelyünkben, rámutatok a hallga­tóim szakmai feladataival való kap­csolataira. Ejiy ízben, amikor hala­dott munkamódszerekről olvastam fel egy cikket, a kővetkező kérdést in­téztem a brigádtagokhoz: — Vájjon nem érhetnénk el mi is a lapban említettekhez hasontó ered­ményeket? ... Mi akadályoz meg eb­ben? — Lelkes beszélgetés kezdődött. Több elvtárs tett fel kérdéseket, én válaszoltam. A beszélgetés előmozdí­totta a verseny beindítását, hallga­tóimban felkeltette a vágyat jobb termelési eredmények elégéséért. a mű­hely élbrigádja címének elnyeréséért. Ügyes agitátorok szerint jobb az, ■*-' ha a beszélgetés nem lapolva­sással kezdődik, hanem rövid beveze­tővel, vagy pedig c.gy közvetlenül a hallgatósághoz intézett kérdéssel, A bevezető általános fogalmat ad a hall­gatóknak a beszélgetés tárgyáról. K. Mirosnicsenka agitátor, a krasz- nodárí nevelésügyi intézet hallgatónór je az Oktjabrszkája-utca egyik ház*, tömbjének lakóival így kezdett bc*zéL getnii: . i — Mondják, az Önök háztömbjén ben vannak munkanélküliek? A nőkből álló hallgatóság nevetni kezdett: — Már hogyan lennének! — Hát a szomszédos házakban7 Hát az egész Oktjábrszkája-utcában? — kérdezte tovább az agitátor. —i Voltak valaha, a l'orradalom előtt ’— válaszolta Szamojlova gazd*-. asszony, — de ma már nem hallani ilyesmiről. A rádióban mindennap1 közük: mestereket, tisztviselőket, ter­vezőket, könyvelőket keresnek. — Látnivaló tehát, — egészített*» ki az agitátor —, hogy mialatt a lö­kés országokban tízmilliószámra van­nak munkanélküliek, nálunk nem elég a munkáskéz. Minden szovjet polgár­nak joga van a munkához, szániára mindenkor akad munka, mert a Szov­jetunió olyan ország, ahol győzött á szocialista rendszer, ahol nem létez­nek válságok és munkanélküliség, ahol a gazdaság fejlődés ős az emberek fö­leiének állandó emelkedése a társadal­mi-rendszer törvénye. A z agitátor beszélgetési témájának kiválasztásánál tekintetbe ve­szi hallgatóinak feladatait és az ókat foglalkoztató kérdéseket. A hallgató­ság kívánalmai iránti figyelem a beszél­getéseik sikerének egyik .főfeltétele. Az agitátornak minden beszélgetés­re gondosan kell felkészülnie. A beg szélgetés terviét alaposan meg kelj fontolni, a magyarázatok anyaga le­gyen 'bőséges, konkrét és eleven, ar előadás módja legyen érthető a .Hel­gátok számára. Ä folyó eseményík- ben való tájékozódás érdekében .az agitátornak módszeresen kell bövi tenie saját ismereteit, tanulmányoz­nia kell a marcizmus-leninizmur klasszikusait — Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveit. Az agiláció művészet. S mint min­den művészet, hozzáértést, mester­ségbeli tudást és komoly egyéni fel­készültségit követel meg az agitá­tor részéről. I. Vlaaímirov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom