Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-23 / 45. szám

2 1951 FEBRUÁR 23 HÄPLO Szombaton minden eddigi eredményt túlszárnyalnak a mosó dolgozói Á mosóban arról beszélteik, hogy Oyen termelés sem az aknákon, sem náluk még nem voilk Van is leiikese- dés. Nem kell ehhez semmi különö­sebb, csak rá keli nézni a g-uniisza­lagról vastagon ömlő szénre, meg a sűrűn megtelő vagonokra és örülni lehe< a munkának kétféleképpen is. Egyszer úgy, hogy a bányászok ugyancsak kiteeanek magukért, má­sodszor periig, hogy a szénmosó dol­gozói úgy dolgoznak, hogy ne marad­janak He a bányászok mögött Ennek a nemes versenynek szom­baton lesz a csúcsa. A bányászoktól ugyan még nem kaptak választ, hogy elfogadják-e a kihívást, de mint mondják az újhegyi ok: „Ahogy mi ismerjük őket, még az* fogják monda­ni, hogy vigyetek el 2700 tonnával többet, mulassátok meg, milyen legé­nyeik vagytok." No, de a szállítással nem lesz baj, mórt a mozdonyvezetők között olyan telkes a hangúkat, * verseny széfem, hogy Kárpáti élv-társ is azt erőeitgeti ilyen még nem volt Lajtai Ferenc mozdonyvezető bol­dogan újságolja; Kárpáti eivtárs, mi már behoz­tunk 7 vonattól. A másikaik csak ötöt Megtömjük úgy a mosóbelietoet, hogy győznek majd szuszogni. De nem keß a mosó bein oké* sem félteni... Az üzem hatalmas kiterjedésű te­rülete Rzin*e visszhangzik a verseny­től. Siető léptek, gyorsan váltott sza­vak, menetközben mondott biztatá­sok azt mutatják, hogy eleven, lük­tető a verseny, a Kongresszusi Hét. A főműhelyben azt újságolják, hogy Jozipovics Ignác esztergályos a Párt- kongresszus napjára fetajámláskép át­alakítja esztergagépét közvetlen mo­tormeghajtásúra és ezáltal lehetővé válik gépén a gyorsvágás. Az óvódások köszöntik fi legjobb versenyzőket Nyílik az ajtó, apró kis emberkék, az óvódások jönnek. Odatotyogwak a hatalmas üllő mellé és miközben pár másodpercre megszűnik a fülsiketítő zaj, elmondják: — Köszöntjük a jó munkát végző Fodor Ferencet." Utá­na cigarettát nyújtanak áit neki. X’ keményíekittteHl, erős ember J el meghatódottan mosolyog és amikor mérmék az óvódások, akkorái ver a tüzes vasra, mintha egy ütéssel ki tudná formálná, amilyenre akarja Ezeknek az aranyos apróságoknak jö­vőjéért és a sajátjáért dolgozik .. Meg, hogy győzelem legyen a Kon­gresszusi Héten! Nem lehet egyik üzemrészbe sem bemenni, vagy otít lenni anélkül, hogy az ötödik mondatnál ne halla­ná az ember valamilyen formában: ,,Elvtárs, itt még ilyen verseny soha nem volt“ — mondja Scheffer Já­nos főfűtő a cen-tráléban, ahol zúgnak a magasnyomású kazánok és öröm­mel beszélnek arról, hogy nagyobb az energiafogyasztás, mim* a múlt hé­ten volt. Tegnap éjjel be kellett fűteni egy magasnyomású kazánt és meg keWot* indítani az 1-es turbinát, mert a megszokott termelés nem volt elég. Ebből acz következik, hogy a dét- dunáratúK üzemeikben is ugyancsak lelkesen folyik a verseny, a Kon­gresszusi Hót győzelméért Pár lépés­re van már csak innen egész I>'klu- nántúl szive, mozgató ereje, a turbi­nák áz. Hatalmas csarnokban remeg minden. Három áramfejlesztő turbina jár. Innen kapja az egész Déüdnnán- ttíl az energiát. Itt is kongresszusi verseny folyik. Tegnap 11.5 szd^alék­I kai volt magasabb az áramtermelé­sük, mint az álJag. Útközben Deák- József elvtárs, az üzem gépkarbantartója arról beszél hogy kongresszusi felajánlását már közel 40 százalékra teljesítette. Vál­lalta, hogy a gépek olajozásához, zsí- rozásihoz használt kenőanyagból 20 százalékot megtakarít. Vállalását túl­teljesítette. Mire elérkezik a szombat, ezt je­lenti boldogom minden üzemrósz . .. A Sopiana Gépgyár fiataljai vállalásuk túlteljesítésével küldenek üzenetet a Pártkongresszusra Csinosítják a dolgozók a Sopiana gépgyárat. Hatalma*, a kongresszusi plakát nyomán rajzolt képet szállí­tanak a kapu felé. hogy hirdesse: a gifdr a kommunisták vezetésével har­col a Kongresszusi Ttét sikeréért, a Központi Vezetőség zászlajáért. De nemcsak a többembernyi magas transzparens hirdeti ezt Ezt mutat­ja an üzemi versenytábla, ezt mutat­ják az üzem udvarán elhelyezett hanttörőtárosák százai is. A hanttörőtárosákat a fiatalok ké­szítik. Egy tanuló és egy ifi.brigád dolgozik versenyben, hogy a tár­csák a vállalt idő előtt, a Pártkon­gresszus napjára elkészüljenek. öt brigád munkái át végzik el a fiatalok. Ennyit szánt az üzem vezetősége a tárcsakészítésre, azzal, bogy a 600 tárcsát a* 5 brigád március 15-ig ké­szítse el. Nem csoda, hogy az 5 brigád he. Ivett a két ifi-brigád a kitűzött idő előtt 19 nappal elkészíti a hanttörő- ket. Segíti őket tanáccsal, irányítás­sal a pártszervezet, lelkesíti a kon­gresszusi verseny. Ezek a fiatalok tudják jól, nát köszönhetnek a Pártnak. Szabad életüket, a lerövidí. tett tanulóidőt, az üdülést, a tisztes­séges fizetést köszönik meg Pártunk­nak felajánlásaik teljesítésével. — A tanulók már becsukott szem­mel is össze tudnák szerelni a túr­osakat — mondja Nagy Sándor DlSZ.titkár, aki most a dekorációs munkát irányítja. — Le kell venni a betűket — fordul egy elvtárs felé, aki pana­szolja, hogy nem tudják a homlok­zaton elhelyezni a transzparensei, — akkor fel fekszik a falra és nem is fiijja le a szél. — A dekorációk nagyr.észét a DISZ-esek készítették — mondja elé­gedetten Nagy elvtárs. — A tanulók is kivették részüket a munkából, — ők is tudják: azt, hogy ma komolyan tanulhatnák, hogy nem pofonokat, hanem komoly szakmai képzést nyer. nek, a Pártnak köszönhetik. Ezért jatt be Tt.oros Elemér tanulóiskola után is dolgozni, mikor szabad napja lett volna, ezért követte a többi ta­nuló is példáját, hogy teljesítsék kongresszusi felajánlásaikat, a Párt­nak tett ígéretüket, A hangos híradó is bemondta hét­főn Borosék kezdeményezését, kedd­re pedig Nagy elvtárs egy levelet kapott. A levél így szól: „Mivel ma csak délután fél há­romra kell iskolába mennünk, mi. Fazekas Miklós és Bagi Gusztáv be­jöttünk reggel hétre dolgozni a Párt- kongresszusért, Ezzel meg akarjuk mutatni az imperialistáknak, hogy mi szívesen dolgozunk hazánkért, hogy hűek vagyunk Pártunkhoz, hogy minden erőnkkel ki akarjuk venni részünket az ország építéséből. Ve­lünk ogyiitt Btidányi Kató és Cser. ni Márta magkészítők is tanulás után. illetőleg előtt bejönnek dolgozni a Pártkongresszus tiszteletére.“ Kint az udvaron szaporodnak a kész hanttörőtárcsák. A fiatalok lelkesedése, teremtő akarata készítette ezeket, a fiatalok üzenetét viszik a falu dolgozóihoz: „Fokozzuk a termelést., építjük az országot, építjük a szo­cialista mezőgazdaságot is“. Hangos ez az üzenet, Felhallatszik majd egész « Pártkongresszusig, dolgozó népünk legjobbjainak harcos gyülekezetéig. Sztálin elvtárs szavaival harcolunk a béke megvédéséért Én, a Pécsi Épületasztalosipari Vállalat első női asztalossegédje va­gyok. Tavaly decemberben lettem segéd. Amióta egyenjogúak lettünk a fér­fiakkal, mindig arra gondoltam, hogy én is szakmát tanulok. Elhatározásom mindjobban megerősödött, amikor láttam, hogy milyen nagy és hatalmai eredményeket ér el a magyar dolgozó nép. Most, hogy elolvastam Sztálin elvtárs nyilatkozatát, most láttam meg igazán hogy milyen helyesen cselekedtem, hogy én is beálltum a termelő. munkába. Arról van szó. hogy mindannyian egy célért dolgozunk, a béke és a szocializmus felépítéséért. Sztálin elvtárs is azt mondotta, hogy meg te­het a békét wdeni, csak azért dolgozni kelt. Én is, mint a többi dolgozó, szívesen vállalom a munkát és a többlermelést. Nem akarom azt, hogy új­ból háború legyen, nem akarja ezt Sztálin elvtárs, sem a Szovjetunió. Sztálin elvtárs nyilatkozatával az egész világ dolgozó népe előtt lelep­lezte a háborús uszítókal. Mi közösen harcolunk a béke megvédéséért, de ha kell, közösen meg is védjük a legdrágább kincsünket, a békét! RUZS1NCZKI JÓZSEFNÉ asztalossegéd, Pécsi Épiiíetaszlalosipai V. Egy emberként sorakozunk fel Sztálin elvtárs, a béke legfőbb őre mögé Sztálin elvtárs nyilatkozata a mi üzemünkbe, a Sopiana Gépgyárba is eljutott Mi. Sopiana-gépgyári dolgozóik azt válaszoljuk az imperialisták­nak, akik ki akarják robbantani a harmadik világháborút, hogy kiállunk a nagy Sztálin elvtárs mellett, a dicső szovjet nép mellett, akinek segítsé­gével terem,tettük meg új hazár.k függetlenségét és boldogságot. Nem fe­lülit az imperialisták agressziójától és hazugságaitól, mi a béke megvédése érdekében meg fogjuk védeni hazánkat és felsorakozunk Sztálin elvtárs és a dicső szovjet nép mellé. Mert tudjuk azt, hogy a világbéke megőrzésé­ért, népünk boldogulásáért fogunk harcolni. Nagyon jól látjuk azt. hogy az amerikai imperializmus Tito Jugoszláviáján keresztiül próbálkozik építő munkánkat, gátolni, de mi. akik harcolunk a szocializmus felépítéséért, az.t válaszoljuk, hogy fokozottabb termeléssel mutatjuk meg, hogy mi békét akarunk. Ezt bizonyítja a II. Pártkongresszussal kapcsolatos verseny lendü­letünk is. Ipoly völgyi Ferenc Sopiana Gépgyár öntvénytisztíőj Sztálin elvtárs nyilatkozata minden dolgozóhoz szól Jt lolvastam az újságban Sztálint zók előtt f eltüntetni. Arra azonban nem nUytnra >íII ni hfk 'rntfrrl Ti'voh o l e^/ímíioífnli CvLi/i*i />/*«# zív»c< c- -rn . elvtárs nyilatkozatát. Ezek a mondatok mélyen gyökeret vertek ben_ nem, amikor rátekintettem Sztálin elv­társ arcképére, ágy éreztem, hogy itt van. közöttünk. Sokat mondott nekünk Sztálin elvtárs, amikor elküldölte sza­vait, amely visszhangra talált az egész világ dolgozói körében. Megmutatta az ingadozóknak a he­lyes utal, hogy békében akarunk élni és fejlődni. Ezért arra van szükség, hogy mindannyian összefogjunk a kö­zös cél érdekében. Meg kell mutatnunk azt, hogy többet és jobbat termelünk, mint az imperialisták, akik reánk fe. nik a fogukat. Amíg ők fegyvereket gyártanak, mi gépeket gyártunk. Sztá­lin eltftárs beszéltében lerántotta a lep­let az imperialistákról, megmutatta azok törekvéseit, nyílt háborús céljait. Világosan rámutatott arra is, hogy az ENSZ mivé változott, milyen ruhát öl­tött magára. A Kínai Népköz,társasá­got, mint agr-sszort. akarják a dolgo. számítottak, hogy Sztálin elvtárs szu • vai eljutnak a tengeren túlra is, hogy ott is fülükbe csengjen a dolgozóknak k A szovjet nép nagy építkezései do - hument ként bizonyítják, hogy a béké­ért dolgoznak. Ezt bizonyítják a n it munkáink is. Sztálin elvtárs nekem js megjelölte a feladatokat: amit a Pávt ream biz, azt maradéktalanul hajtsaifi végre. Mindenkihez ezt mondta Szltí- lin elvtárs és én követem az. 0 nagjv szavait. Helytállók minden tudásonf. mai a munkában, a többtermelés érde­kében, miközben a békét, védem n u. gyobb termelésem elérésével. Sztálin elvtárs megmondta, mit kell cseleked­nünk, hogy békénket megvédhessi\k. Mutassuk meg iránta való nagy six- retetiinket. most a Kongresszusi f}[ét alkalmával is. hogy olyan eredményié. kel érjünk el, amire még soha mtm volt példa. MAGYAR JÁNOS Mesöffazdaaágti SzerárugtJ itr Érzem, hogy a Párt fogja a kezemet.. Példás büntetést kaptak a szabotáld kislakok KözeHátáaonkat szabotáló kulák- tamda állott a pécsi járásbíróság bün­tető tanácsa előtt. Nagy Lajos ma- gyarmecskei 32 holdas kulak, a mély­szántást kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanakkor a tanácsot megté­vesztette, azt jelentette, hogy elvé­gezi» a mélyszántást Amikor a ta­nácselnök rájött a kulák hazugságá­ra, akkor Nagy Lajos kulák egy hízott sejtés* ígért a tanácsel­nöknek arra az esetre, ha az ügyet elsimítja. Ugyancsak hízott sertést ígért a párttitkárnak és a rendőrőrsparancsnoknak is. Ezért került bíróság elé. A tárgyalá­son Nagy Lajos nem tagadta meg ku­lák mivoltát. Szemrebbenés nélkül ha­zudott a fefbett kérdésekre. A tanuk kihallgatása után a bíróság közellátás érdekeit veszélyeztető és megveszte­getés bűntettének elkövetésében mondotta ki bűnösnek és ezért kettő és félévi börtönre, háromezer forint pénzbflnteité'sre és Magyarmecske községből hathónapi kitiltásra ítélte. Horváth József hedrehelyi 28 hol das kulák 124 mázsa gabonát nem szolgál­tatott be, ezért került bíróság elé. A bíróság előtt arcátlan módon tagadta, hogy a be tvem szolgáltatott gabonát elfe- ketézte. A bíróság közellátíás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt másfélévi börtönre, kettőezer forint, pénzbünte­tésre és Hedntíhely községből hat hó­napra való kiirtásra ítélte. Nem kisebb kártevők voltak Ba­logh Jánosáé és Bölcskei János eger- ági kulákok, akik négy mázsa 'lisztet falaztak be a pajta egyik szegletébe. A bíróság előtt a tanuk elmondották, hogy Balogh Jánosné nemcsak szabo­tált, hanem állandóan háborús rémhíreket terjesztett. A bíróság Balogh Jánosnét közcllátás érdekelt veszélyeztető és izgatás bűntettének elkövetése miatt kétévi börtönre, fele vagyonának elkobzásá­ra és Egerág községből hat hónapra való kitiltásra ítélte, míg Böcskei János másfélévi börtön1, kapott és ugyancsak kimondotta a bíróság fele vagyonának elkobzását és Egerág községből hat hónapra való kitiltását. Jeszenszky Ivánné, volt bükkösdi földbirtokos, kocsisának vágási engedélyével saját hízóját vágta le. A bíróság közei'átás érdekeit vészé ly.ztető bűntett miatt nyolc hónapi börtönre, ezer forin pénzbüntetésre és Bükkösd községből egy évre való kitiltásra ítélte. A siklósi járásbíróság tárgyalta özv. Jakab 'Jánosné bercmendi kunk asszony bűnügyét, aki bár egyedülálló személy, mégis 47 kiló sót vásárolt össze. Ezért 3 bíróság nyolchónapi börtönre és 2000 forint pénzbüntetésre Ítélte. Pintér Sándorné bogádmindszenti ku­lák kényszervágás be nem jelenté­séért háromhavi börtönt és 500 forint pénzbüntetést kapóit. Jakab János, oldi ku.'ák a mélyszántás elmulasztásáért háromhónapi börtönt és ezer forint pénzbüntetés* kapott. Magyar Isívánnéf- Pattunk vezette ki a szomorú muiíbó’l a boldog, örömmel teli, napsugaras jelenbe ]\lagyar Istrúnné bányászait nem sok jót tud mesélni a múltról. Nem emlékszik másra, mint keserves nélkülözésre, filléres gondokra, sűrű keserűségre és ritka jókedvre. — Négyen laktunk egy lyuknak beillő, nedves, föl­des szobában, — így szokta emlegetni „lakását", — az. ablak csak akkora volt rajta, hogy egy madár se bujt volna könnyen ki rajta. Az életem pedig még söiitebb volt, mint. a szűk kamra, amiben laktunk. — A kertészetben egyszer eltörtem egy cserepet — megy vissza gondolatban régi munkahelyére, Újszegedre, — hajcsárunk —, még ma is emlékszem a nevére: Rigóid­nak hívták —, azonnal nekemrohant: „Nem tudsz vigyáz­ni, te büdös paraszt“ üvöltözte és talán még meg is vert volna, ha a dolgozók nem védenek. — Bizony, nekünk a felszabadulásig „coki“ volt a nevünk, meg büdös paraszt — erősíti meg leánya szavad Magyar Istvánná édesanyja, akit 1918-ban. a háború után, segély helyett, az alrpáskumrási jegyző gyerekeivel együtt „legelni" küldött a rétre. — Majdnem olyan világ volt itt akkor, mint amilyen ma vau Titoéknál — magyarázza a sokat tapasztalt em­ber bölcsességével a „régi jó világ" szépségeit. — A kü­lönbség csak az. hogy akkor Idán meg valamivel joob helyzetben éltünk, mint ma a jugoszláv dolgozók. Szege­din hallottuk, hogy nincs még levélpapír, tű. szalicil, bo­rotvapenge sem abban a szerencsétlen országban. így is­merősünk próbált küldeni „túlra' rokonainak leveiben ilyen apróságokat, de n jugoszláv postások kifosztják az ilyen „drága kincseket“ szállító leveleket. — Azt a szép életet rabolja el Tito a jugoszláv nép. töl. — állapítja meg Magyarné —. amit nekünk meghozott a felszabadulás, a diadalmas Szovjet Hadsereg és melyei még szebbé, még boldogabbá tesz a mi Pártunk. Mit is kapott Magyar Istvánná a Párttól? Ö maga mondja cl: a Párt adta neki szép, parkettás, világos Teréz-utcai lakását. A Párt adta neki a 4 pár cipőt, a 3 kabátot (egyik szebb, mint a másik), a még több ruhát, a mull rongyai helyett. A Párt adta Magyar­énak a decemberi 1110, a januári 958 forintos fizetést, a prémiumot, nz ellátást és ami a legfontosabb: a szabad emberi életet. — A Pártnak köszönhetem mindezt — mondja a fel­sorolás után —, hát ki másnak köszönhetném? Ezért sze­relnék Rákost elvtársnak, a mi drága Rákosi elvtársul f k­unk köszönetét, mondani. De megköszönöm úgy is, ho\gy teljesítményemet, ami 80 százalék körül mozgott, a m últ hónapban 103, februárban pedig 113 százalékra emeltein. A Kongresszusi Héten pedig még jobban kiugróm, kiugvik az egész Bereith.fejtés! Magyar Istvánná akkor ígérte meg ezt, amikor a Megyei. Párlértekezletntk átadta a bányászok ajándék út: a szenet, a miniatűr réselögépet, az apró csákányt. Mag- ígérte, hogy résztvesz a több szénért vívott ütközetben is, és hogy a versenyből, mely a Bereith-fejtés és az István- aknai D1S7.-brigácl között folyik, győztesen kerülnek ki. Nehéz legt volna megállapítani, hogy az égő, világító bó- nyászlámpa, vagy Magyar Istvánná szeme villogotá.e jobban, mikor ezeket ígérte. — A maga lánya bányásznak született, mondleik a ■ vájárok már többször Magyarné édesanyjémak és Magyar Istvánné úgy is dolgozik, hogy kiérdemelje ezt a dicsérni- uek beillő megállapítást. De jól végzi munkáját azért. Is, hogy kiérdemelje a Párt megbecsüléséi. — Tudom azt — szokta mondani édesanyjának, ha egy napra nem szállók le, 10 csillével kevesebb a ter­melés, márpedig 10 csille szén sokat számit! Sok sn?n kell a gyáraknak, üzemeknek, még annál is több. ametf y- nyit ma termi lünk. Meg aztán tagjelölt szeretnék lenni, hogy még jobban, még többet dolgozhassak a szocializ­mus építéséért. — Mikor Farkas elvtárs a tanácsválasztási taggyűlé­sen kezet szorított, velem és jó munkára biztatott, áraz. tem, hogy n Párt fogja a kezemet, éreztem, hogy az cin Pártom mulat Farkas elvtárs szavain keresztül nekam irányt, — mondja és büszkén teszi hozzá: — Megfogadtam az útmutatást, a Párt szavát. J*d munkámért és azért, hogy még jobb, még eredményesebi) munkát végezhessek, felvettek a kongresszusi taggyűlésem tagjelöltnek a Pártba. Ez a legnagyobb ajándék, melyet a felszabadulás óta kaptam. Magyar Istvánné mm sok jót tud mesélni a múltról'. Nem emlékszik másra, mint keserves nélkülözésre, sün! keserűségre. Annál inkább szeret beszélni a jelenről, <iz; épülő holnapról, gondtalan életéről,mindennapi örömeiről' Jiiletél széppé »«-tie a szabadság, boldoggá teittr, a Párt, Az áramfejlesztő termelése tegnap 11 százalékkal emelkedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom