Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-06 / 283. szám

»JBPLO r?5n DECEMBER * Jelentős feladatok várnak a toil ősi békebizotfságira is, ezért haladéktalanul lásson munkához Vízfúrás bevezetése Komlón a Kossuth-aknai feltárásoknál A töttösi békcbizottsájJ egészen a k&relmúlt napokig kirakatmunkát vég- sett. Munkáját legjobban valami vá­sári kofa tevébenykédésébez hasonlít- hatnánk. A töttösi békebizottság sem vétette magát észre heteken keresztül. Visszahúzódott rendszeresen minden­től, nem dolgozott. De amikor eljött egy-egy kampány ideje —•, így a ko­reai gyűjtés, a békekölcsön-jegyzés, a tanácsvélasztáscíc, akkor előtérbe lé­pett. a dolgozók bífecakartát megálla­pította és tolmácsolta felfelé. Vájjon ez jelentheti-e azt, hogy Töttösön nincs is szükség a bckcbi/.ott- ság munkájára, vagy az kővetke/ik-e «bből. hogy nem tudna állandó, hasz­nos munkát kifejteni a békeharc fo­kozására? — A varsó Békevilágkon- gresszus és az Országos Békekongresz- szus óla eltelt idő bebizonyítotla az ellenkezőjét. Farkas János tanácstag, népnevelő felvilágosító munkája egymagában is kiváló példi. Feleségének szülei, hoz­zátartozói Titclen élnek ma is, Tito Jugoszláviájában. A Titelről érkező le­velek tartalmával kiegészíti mindazt, amit a varsói Békevilágkongresszus va­lamennyi békéért harcoló ember elé tűzött. Ügy hasznosítja e két pontok hogy minden töttösi érthet belőle. Czéhmann Jánosné kisparasz[asszonyt így győzi meg példán! arról, hogy a lakajrmánygaboaa 1» ©gyűjtéssel is a békéért harcok Dicséri milyen szép állatállománya van Czáhmannénak, az meg cldicsek­szik, hogy milyen bőtejelő a cifra te- ■ tón. Azután elmondja, hogy sohasem gondolt volna arra, hogy ilyen szép. boldog élete lesz. amikor nem öregbíti a tengernyi gond: A kellemesen fűtött szobában Czéhmanné friss kaláccsal kínálja a népnevelőt. — Éppen a napokban kapott fele­ségem levelet édesanyjától, 1 itélről — fordít Farkas János egyet a beszélgetés fonalán. — Feleségem múltkori leve­lében receptet kért tőlük, mert süte­ményt akar gütni Az anyja így vála­szolt: (mutatja a levelet). ,Könnyei­met e«ak azért ttidom visszatartani, mert tudom, hogy nektek mindenetek meg van. Még süteményeiéire is telik. Mi meg ... már két éve még vajat sem láttunk... A lisztet meg el is telel­tettük milyen... És a „tejjel-mézzel folyó Bácskában“ élünk... Mi nem hogy tésztasütóshez tüzelhetnénk, de még csak annyi tüzelőnk sincs, hogy belangyit&uk a szobái. Mi, itt Jugo­szláviában —, ahol igazán bőviben voltunk a kiváló tűzifának -— dJdergünk* nem kapunk tűzifát... Két nővéred a Béga-partra hét héten keresztül járt ki erdőiriásra, hogy va­lamelyes gallyhoz jussunk. A kétheti munka fejében kidugták a szemünket két ladik gallyal... Czéhmanné, csakúgy, mint val a meny­nyi dolgozó —, meg van elégedve 6or- eával, örül békés, megelégedett életé­nek, De arra nem gondol, hogy ezt Igen komoly veszély fenyegeti. A Far­kas elvtárssal történt beszélgetés al­kalmával Czéhmannét is először a büsz­keség töltötte cl, hogy mennyivel kü­lönben élünk mi. Majd csak azután igyekezeti átélni mindazt a keservet, melyben a Tito Jugoszláviájában élők tengődnek. Arra meg éppenséggel nem gondolt eddig, hogy a Tito-banda im­perialista gazdái parancsára bármely percben készen áll, hogy a jugoszláv nép nyomorát, tengernyi keservét, az internálótáborokat „meghonosítsa" másutt is, akár Töttösön is! hogy a Tito-banda visszariadjon min­den véres kalandtól: visszamentek a bányába, f'ö djüKcf beadták a tsz© ««he és munkájukkal hozzásegítenek a szén- csapat győzelemrervitelőhcz. Tőttős dolgozói- meggyőződtek arról. milyen mélyen gázol a Tito-banda r.apról-napra a dolgozó nép legelemibb életszükségleteibe. Tudja azt is, hogy a Tito-banda és a kulákok nem esz­nek egy tálból a néppel, bár a nép bőrén zsírosodnak. Most azonban meg szeretnék érteni azt is, miért szegő­dött el a Tito-banda az amerikai im­perialisták elsőszámú háborús uszitó- jdvá, mit vár a Tito-banda az impe­rialista háborús gyujtogatóktól. Meg akarják ismerni ezeknek a kérdések­nek az alapjait. Feleletet a Párttól várnak: a pártoktatás 19 hallgatóval indult be, de Dobri Károly középpa­raszt kezdeményezésére mind újabb és újabb dolgozó paraszt kereste fel a pártszervezetet, hogy ók is bekapcso­lódhassanak az elméleti oktatásba. Ma már u szeminárium hallgatóinak száma 19-röl 30-ra emelkedett. Tölt ős dolgozóinak fokozódó béke- harca megmutatkozott, a begyűjtés lendületében, abban, hogy a határban gazdálkodó négy volt bányász ismét visszatért a bányába és nem utolsó­sorban abban, hogy tömegesen knpesu'ódtHk he a |táeloklalá«bii. Világos tehát, hogy a toll ősi bekebi- zot.tságra tengernyi feladat vár. És nemcsak „alkalomszerűen", hanem ál­landóan, amelynek eredményeként iga­zán fokozódik a község bckcharca. Eb­ben a szellemben erősítse meg a löt- tösi békehizottság munkáját, ennek mérlegelésével szélesítse ki a békéért harcolók táborát. Hazánkban a szocializmus építésének ötéves terve a komién bányászokra iu nagy feladatot rótt. Ahhoz., hogy az öt­éves terv utolsó éveiben jelenlegi szén- termelésének többszörösét tudja a kom lói szénbányászat a. nemzetgazdaság részére biztosítani, hatalmas feltárási munkálatokat kell végezni. A PÁRT ÉS A SZAKSZERVEZET állandó támogatásával a dolgozók meg­értő és szívós mnuqájával a műszakiak is elkövetnek mindent, hogy — a sok előre nem látható természeti akadály ellenére — a tervet it kitűzött irlörr min­den körülmények között teljesíteni tud­ják. Óriási méretekben tette lehetővé 5 terv teljesítését az a hatalmas segítség, amit a bányászat terén a Szovjetunió- tál kaptunk- Ugyanis a komlói feltáró soknál, a három legfontosabb munka­helyen a Szovjetuniótól kapott rakodó­gépekkel dolgozunk. Ezáltal a legne­hezebb fizikai munkától mentesültek 11 dolgozók és a munkateljesítmény -i0~ 50 százalékkal növekedett. Nézzük csak meg egy pillanatra, hogy Lelkes közgyűlésen választották meg a vajsziói föidmívesszövetkezet új vezetőségét Hosszan nyúlik el az országút, mintha vége sem volna. A kopasz •periákon túl, az új búza és rozs zöldéi. Vajszló messze esik a megye központjától, lent az Ormánságban. A faluban a földmüvesszőveikezet rendkívüli közgyűlésére készülnek. A szövetkezeti kocsmában a nagytermet, színpadot szépen kidíszítették. „Élenjáró dolgozó parasztokat a földmüvesszőveikezet vezetőségébe.'' hirdeti a felirat. Este hatra hirdették a gyűlést, de már fél hatkor is vannak itt szövet­kezeti tagok, vendégek szép számmal. Főleg asszonyok jönnek. Ezelőtt két évvel nem leheteti volna ennyi asz- szor.yt még mézes kaláccsal sem ösz- szeszedni egy gyűlésre. Á szövetkeze, tel: jó munkájának eredménye az, hogy az asszonyok megszerették, ma­gúkénak érzik, harcolnak érte, har­colnak jó eredményeiért. Itt Vajszlón is, mint az ország különböző részein, az asszonyok megtanulták, csak ak­kor lehet jó a szövetkezet, ha éberen figyelik működését, ha kritikájukkal segítik munkáját. Alitf múlt el Nemcsak Czéhman Jánosné, de Hrot- kó Nándor köz.épparaszt, s a község valamennyi doígoz.ó parasztja ilyen formában megértette, miért szükséges az, hogy tervünkből egy jottányit 6cm adjunk fel, ne hátráljunk meg a ga- bonaiiegyüjtés frontján sem. így tel­jesítette túl számos töttösi dolgozó pa­raszt begyűjtési kötelezettségét. A pártszervez« felismerő, hogy Far kas János módszerének konkrét érve­lése kézzelfogható. A népnevelők hasz­nosították is ezeket az érveket és a Tito Jugoszláviájából érkező hírekkel lépten-nyomon megerősítik a Békevi­lágkongresszus felhívását, így jutott el a híré a határon dolgozó volt bá­nyászokhoz annak is, hogv odaát a szakmunkások az újvidéki építkezése­ken heti 500 dinárt keresnek és ennek ellenében — ha kapnának is — leg­feljebb néhány kiló krumplit vehetné­nek. A hír valódiságáról meggyőződ­hettek, hiszen egybehangzóan megír­ják azt odaát élő rokonaik Cséplő La­josoknak, Tóth Józsefeknek, Tóth Györgyöknek, Farkas Jánosoknak. Gá­bor Albert, Víg Sándor, László Dénes. Rózsa János már meg is találta a mód­ját, hogyan erősítheti még jobban népi demokráciánkat, az qjész béketábort, | hat óra, tele van _____la nagyterem. Meg kell kezdeni a gyűlést. Az igazgató­ság clioglalja helyét. Vágási Viktó­ria az Országos SZÖVOSZ Központ képviseletében beszélt a nemzetközi helyzetről, majd főleg a termelés, a szerződéses termelés, a begyűjtés kér­dését hozta fel. — Vajszló még igen gyöngén áll a szerződéses termelésben, eddig csu­pán 50 százaléknál tartanak — mon­dotta. — Ennek az az oka, hogy so­kan felülnek a kulákok aljas propa­gandájának, akik azt prédikálják, hogy: ..Ne kössetek szerződést cukor, répára, nem érdemes, sok vele a mun­ka", persze ennek jövőre cukorhiány lenne a következménye. Vagy azt mondják, nem érdemes rostlent és kendert termelni, mert nem fizetik meg' az árát, — annak is megvan az értelme, miért beszélnek ellene, azért, hogy ne legyen jövőre megfelelő mennyiségben textilanyag. Egyszóval minden áron zavart akarnak kelteni mesterkedéseikkel. A késönjövök még nyitogatják az ajtót, de már alig lehet mozdulni, ménv kritikát gyakorol a szövetkezet eddigi munkája felelt, kritizálták a vezetőséget, az alkalmazottakat. — Gondoskodott-e a vezetőség már most tavaszi vetőmagokról? — kér­dezte Igodin István, — mert tavasz- szal már nem nagyon szaladgálhatunk mag után. Tudhatja jól a vezetőség, hogy főleg tavaszi takannáuyfélesé- gek vetőmagjából van kevés a falu­ban, ezt már most be kell szerezni,. Kovács Andrásné, Szekeres Béla a gépállomás párttitkára, Mátyás Jó­zsef. Németh János, H. Végért Pál szólaltak fel egymásután. Valamennyi felvetett »kérdésekre vá­laszt kapott a szövetkezet tagsága, majd sor került a régi vezetőség le­mondására, a jelölőbizottság válasz­tásra, és az új vezetőség megválasz­tására. Míg a jelölő bizottság távol volt, kisorsolták a nyeremény tárgya­kat, villanyfőzök, villanyvasaló, hö- palack. női és férfi zsebkendők, tá­nyérok, üvegedény és boroskészlet, jóféle pálinka. Utána Sor kerül a ju­talom könyvek kiosztására. megválasztása nagy lelkese­tx új ves tótéi; ddsscl zajlott le. A falu élenjáró dol­gozó parasztjai karüllek be az igaz­gatóságba és felügyelóbizotiságba. A gyűlés az Internacionálé hangjaival zárult. Fent a nemzeti színű drapé­riám mintha Rákosi elvtárs mosolygott volna. Vajszló dolgozó) parasztjaira, akik még jobb útra fordították a szö­vetkezetük fejlődését. mi is történt eddig a feltárási előbajtá­soknál. Eddig a munkahelyeken az úgy­nevezett - szárazsfúrást alkalmaztuk' Azonban tudjuk azt. hogy az egyes kő­zetek szilkium-dioxidot. tartalmaznak, tehát olyan vegyianyagot, amely <? stár razjurás alkalmával keletkezett porral a tüdőbe kerül és a bányászaiban dol­gozók szilikózis nevű megbetegedéséi idézi elő. ENNEK A MEGBETEGEDÉSNEK kiküszöböléséi célozza a vízöblítésé» fúrás. Ennél a fúrási módszernél a fúrás közben keletkezett por nőm tud mint szálló köpor a fúrólyukból ki­jönni, mivel a vízöblitéses fúrásnál • víz, amely a fűrórudazatban a lyukba kerül, a port folyékony sárrá változ­tatja ál- Amíg a száraz fúrásnál a dol­gozók olyan nagy porban dolgozlak, hogy 2 méterről nem látták a láaiip in­k’s;, most a vízöblitéses fúrással tűje. seri pormentes levegőben végzik a munkájukul. Hogy a bányászatban mi Íven jelentősége van a vízöblítés fú­rásnak, arra példa a recsket bánya, ahol a kizsákmányoló műit rendszer utolsó éveiben 2t> bányász lett élete legszebb korában áldozata a szili­kózisnak. Amióta azonban a vízöblité­ses fúrást bevezették, teljesen megszűnt a stllikőzisos megbetegedés. NÁLUNK KOMLÓN A MŰSZAK# ÉRTELMISÉG is azon dolgozik, hogy a szocializmus építéséből Rákosi elv- társ beszéde után a Párt hathatós tá­mogatásával minden erejével méltóan kivegye részét. Ezáltal teljesíthesse azt a feladatot armollye! a Párt. az egész magyar dolgozó nép, az ötéves terveink elérése érdekében a műszaki értelmisé­get megbízta. Mi, komlói műszakiak. Pártunk támogatásával fáradtságot nem kímélve, azon leszünk, hogyo bá­nyászatban minél előbb teljesíthessük nz ötéves tervben ránk háruló felada­tokat. A vízöblitéses fúrás bevezetése „sak egv kis részlege azokrfak a felada­toknak, amit nekünk műszakiaknak meg kell oldani, de biztosak vagyunk abban, hogy n Párt és a szakszervezet támogatásává’ eredménye« munkál vég­zünk. Kovács Ferenc főaknász komlói Kossuth-akna. kéí történet Nyújtogatják a nyakukat a hátulállók, hogy lássanak és jobban hallják a beszédet. Az asszonyok feszült fi­gyelemmel hallgatják, fölei akkor na*s„y a csend, amikor nz árurej'tcsiető kulákokról beszél. Kiss János üdyve- zetőelnök beszámolója következik, . a szövetkezet cddiiti munkájáról és a jövő évi terviről. ~ A iovö évben minőségi áruval főijük el dolgozó parasztságunkat, lesz szövetkezetünknek húsiizlclc, péksége, a vendéglőnkben liideij és melcfj ételt adunk, darálónk lc«z és sokkal lsbb árút hozunk, mint eddia mondja. ífniTneíí Kovács György oárttit- kár szólal fel. Elóször üdvözli a falu dolgozóit a párt ne­vében, majd ísfyr folytatja: A mai nap fordulatot hoz közsé­günk éleiében, most dől cl, előbbrc-e fud'uk vinni a szövetkezetünkéi, vagy egyhelyben topogunk Minden mun­kában élenjárónak. példamutatónak kell lenni a szövetkezet új ve-'otösé- géneh, hogy megállja a hclvét. Mi a békéért vívott harcban munká­val állunk ki, munkával karcolunk a szocializmus építéséért. Most már szinte minden sarokból jelentkeznek szólásra. A tagság ke­— Hát mit meséljek én teneked Télapóról? — kér­dezte Mihály András a fiát, de hát éppcncsak n forma kedvéért kérdezte, mert a széniét közben huncutra hu- nyoríiotia. Tudta már. hogy mit fog mondani. — De mesélj nekem a Télapóról! Mesélni kell ne­kem — és a hangjában volt egy kis csügged és Jánoská­nak, hogy az ö apja ilyen makacs és ezért a szeme sarkában meg is jelent egy ici-ptci kis gyöngyszemnyi könny. — Na jól van. jól van — vonla közelebb a fiái. — Hói akkor idefigyelj. A Télapót, amikor én még kis­gyerek voltam, akkor Mikulásnak hívták. Mikulás nap­ján, azon az éjszakán körbejárt és az ablakokba hiteti cipőkbe ajándékot rakott. Nagy puttony volt a hátán, jutott volna belőle sok-sok ajándék mindenkinek, de az öreg Mikulási nem engedték ei ukárhová, csendőrök, rendőrök állták az útját, a szegényemberekhez nem engedték, ide bányatelepre sem jöhetett. Nem? — kérdezte hitetlenkedve Jánoska. — Pedig te is biztos vártad. — Hát nem mondom pár évig vártam, de azután láttam, hogy nem jön, mit lehetett tenni. De várjál csak, mert a szavamat felejtem. Hát ott hagytam abba, hogy a szegényemberhez nem engedték és igy kénytelen voll a sok-sok ajándékot mind a gazdag emberek abla­kaiba rakni, igy azután egynek még olyan sok is ju­tott, hogy mindjárt másnap a felét összetörte. Te ugye nem törnéd össze? — De nem ám — mondta magabiztosan Jánoska és igyekezett a lábával a szekrény alá gurítani egy háromkerekű mozdonyt. — Na most már eljutottam a mese végéhez. Azóta megváltozott a világ, a szovjet katonák elhozták ne­künk a szabadságot — hisz ezt tudod is — és ma már ukárhová eljuthat a Télapó, aki azóta már igy nevezi magát, mert ez nemcsak szebb név, hanem azt jelenti, hogy a viselője a dolgozók gyermekeinek a barátja, így azután te is számolhatsz vele, hogy néked is jut az ajándékokból. Jánoska számolt is ezzel. Ki is tette az új csizmáját az ablakba, de még a másik két i>ár új cipőjét is. Éjszaka félálmában hallotta, hogy kocorásszák ám az ablakot. ,,Megjött a Télapó'' gondolta és elmosolyodott Másnap azutan nagy napra virradt Jánoska. Édes­apja már műszakra ment, alig győzte kivárni, hogy elmondhassa neki, hogy új kezes-lábast, rengeteg játé­kot, háromkerekű biciklit, cukrotf csokoládét, gyümöl­csöt és egy szép nagy képeskönyvet kapott a Télapótól, akti éltől kezdve nagyon megszeretett. Reggelenként mindig elhallaiszik Gyorjrye Lazáreyicsókliez a belgrádi vonat füttyentései. Szomorúan sípolt ez is mostanában és nem is nagyon lehetett a szavára adni, hol (i.í.O-kor jött, hol meg hét óra után. Nem sürgős ma a vasuía- soknak sem. Györgye Lnzárevics már a harmadik napja nem dolgozott és így ráért a mozdonyfüttyön el­mélkedni. Jobb is volt másra gondolni, akármire, csak a sorsukra, az életükre ne. de azért csak mindig azon járt az esze. Az asszony felment a padlásra keresni va­lami limlomot, amit el lehetne tüzelni, mert még­sem lehet örökké hidegben ülni. tegnap már épp elegge atfáztak. Szveta mégalszik, jobb is, hogy alszik, meri ilyenkor legalább nem sír. nem kér. Nexu kér enni. Amíg nem állt le a gyár, addig sem volt mit enni, de most még kevésbhé lesz. Györgye akaratlanul is legyintett egyet, majd maga elé nézett és a padló réseit vizsgál- sratta. Közben arra gondolt, hogy most ml lesz most milyen tél lesz. meddig tarthat még ez a rabszolgasors. Szveta ébredezett és első szavával kenyeret kért, de ő úgy tett, mintha nem hallotta volna, maid, amikor már pityergett a kisfiú, akkor oda- szólt. — Anyád még nem állt sorba, előbb tüzelőt kerít. Jle Szveta most néni törődött ezzel, enni akart és síri. Györgye hallgatta egy darabig, majd fel­ugrott a lócáról, hirtelen léptekkel kiment és be­csapta a ványaiig ajtót. Rótta az utcákat, üres kirakatok előtt ment el. üres üzletek előtt, ahová családokat költöz­tetlek, másutt meg, ahol kenyeret és babot osz­tottak, nem ért véget a hidegben topogók snra. Az egyiknek végén ott állt líránké, akivel egy gépen dolgozott. Györgye ment feléje, majd meg­állt pár lépésre tőle és csak nézték egymást, zsebredugott kézzel. Mankó csak az egvik kezét dugta zsebre- meri a másikban egy lábon volt a habnak­— TV js a Titn-páslé tómra vársz? — kérdezte minden mosoly nélkül Györgye. A sorban többen nevettek, többen meg faarc­cal álltak, mintha nem hallották volna. Senki nem szólt egy szót sem. Sötétedett már mire n csatangolásból Györ­gye hazavetődött. Szveta most nem sírt, hanem komolykodó volt az arca. —• Holnap Télapó jön — mondta. ~ Lefek­vés előtt az ablakba lelte egyetlen elnyűtt, cipő­iéi és várt. Pel-iídt az ágyban. nem hunyta le a szemét. Szem pillája egyre nehezebb lett. már majdnem elaludt, amikor mintha megzör­gették volna az ablakot. Rögtön felült az ágyban, de ekkor már dörömböltek. — Györgye Lazárcvics gyere ki! — kiáltotta egy hang. Szveta apját ezen az éjszakán vitte el az LD1X

Next

/
Oldalképek
Tartalom