Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-05 / 282. szám
WM DECEMBER 5 NÄPLO 5 A bányászok élőit álló nagy feladatok végrehajtása elsősorban pártszervezeteink jó munkáján múlik A MESZB4BT párt-, szakszervezeti és mnszaki vezelői, a jó népnevelők és élenjáró munkások értek ezlesen vitának meg; tennivalóikat Vasárnap délelőtt a Pártoktatók Házában értekezletre ültek össze a MESZHART-aiknák pártszervezetei, •zakszervezetei és a megyei tömeg- Kservezetek vezetői, a legjobb bányász sztaihánovisták, élmunkások, műszaki értelmiségiek, hogy megtárgyalják a Párt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozatát, Rákosi elvtársnak az országos bányászértekezleten elmondott beszédét. Az értekezletet Kelen ten József «Jvtáis István-akoai vájár nyitotta meg, majd Bán Ervin elvtárs, a MESZHART Pártbizottság titkára tartotta meg beszámolóját. Beszédének elején a múlt elnyomásának keserűségét, szenvedését elevenítette fel. Többek közt felolvasott egy 1935. február 3-án keltezett DGT-hirdetményt, amelyben ez állt: „A január 5-én elbocsátott 114 munlcás újra felvétetik és pedig háromhavi időtartamra egy fokozattal alacsonyabb kategóriába való beosztással.” A Horthy-fasizmus nehéz évtizedeiben helytálltak a bányászok legjobbjai és különösen 1945-ben teljesített elévülhetetlen szolgálatokat a bányászcég. Elsősorban aknai pártszervezeteink ittzmfiáját kell megjavítani — Bányászaink új harci feladatok előtt állnak — folytatta tovább Bán elvtárs. — Egyre több és több szén keli népgazdaságunknak, hogy fokozott ütemben épülhessenek gyáraink, házaink, hogy több házat tudjunk építeni Meszesen és más helyen. Több szén kell, hogy gyorsabban emelkedjen dolgozó népünk életszínvouala, hogy tovább erősíthessük népfaa dser eg ünk e t, békénk védelmezőjét Ennek a feladatnak a végrehajtására hívta fel a bányászokat Rákosi elvtárs és a Központi Vezetőség, valamint a minisztertanács határozata. Az előttünk álló feladatok sikeres végrehajtása elsősorban pártszervezeteink jó munkáján múlik. Ezért feladatainkat csak Pártunk további erősítésévél, párttagságunk eddiginél sokkal jobb polttikai nevelésével tudjuk elérni. Elsősorban aknai pártszervezeteink munkáiét kell tervszerűbbé tenni. Ban elvtárs beszélt a pártszervezetek aktíváinak, tagságának elméleti képzéséről, majd arról szólt, hogy az agitációs munloa gyenge- rége rányomja bélyegét az összes 'bányásrpártszervezetekre. — Magyarázzuk meg az elvtársiknak — mondotta —, jó munkájuk eredménye az, hogy bányászatunk 13 százalékkal terme! többet, iránt 1939-ben. Ennek eredményei az épülő modern bányász!akások, a modern legényotthonok a sok ösztöndíjas bányászfiatal tanulási lehetősége, hogy egyre több olyan vájár van, mint Búzás Rezső, aki 9 ezer forintért vett magának új Bútort kétszobás lakásához. — Ugyanakkor, amikor ezt elmondjuk, el kell mondanunk azt is, hogy iparunk termelése nem 13 számokkal., hanem 36 százalékkal emelkedett a tavalyi év óta. Amikor ezt a két számot kimondjuk, láthatjuk, hogy a bányászat fejlő- dése elmaradt az ipar mögött és ezt kell behoznunk rövid időn belül. Az elmaradás behozására nem mozgósít egyedül a megjelent határozat nyomtatott szövege. Csak akkor fogja minden bányász felismerni felelősségét a több szénért folytatott harcban, ha a pártszervezetek, népnevelőkön keresztül megmagyarázzák: mennyi mindent kapnak a Párttól, az államtól és mit követel ezért a Párt és az állam. *A népnevclő-liá!óxat megerősítése — A követelés nem nagy. Egyszerűen annyiban áll, hogy minden bányász becsülettel dolgozza ki a S órai munkaidejét és ne mulasz- azon műszakot. Ennek végrehajtása érdekében valamennyi aknai párt- szerv ezcetiink feladata, hogy a népneved hálózat megerősítésével, új. harcos népnevelők beállításával olyan népnevelő munkát folytassunk, amely a helyi és országos érvek mellett a nemzetközi viszonyokat is lehasználja a napi agitációs munkában. Ebbe a munkába be kell vonni a békekölcsön jegyzés töején jól dolgozott páftbnlrivüli agitátorokat is. — Amikor az agitációs munka és a pártoktatás megjavításáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a termelésben élenjáró becsületes, áldozatkész bányászokkal állandóan erősítsük Pártunkat, vegyük fel az arra érdemes dolgozókat Pártunk soraiba! Bán elv társ a MESZHART bányászpártszervezetek feladatainak ismertetése után rátért arra: mit kel] tenniök a pártszervezetek vezetőinek, hogy munkájuk összeforrjon a széles tömegekkel. — Segíteni kell tömegszervezeteinket, hogy azok is minden erejükkel részt tudjanak venni a több szénért folytatott küzdelemben. Pártszervezeteink adjanak meg minden segítséget a fiataloknak — Ezek között is egyik legfontosabb a DISZ-szervezeteinknek nyújtandó fokozott segítség. Megállapíthatjuk azt, hogy e téren az aknákon, de a területen sem volt kielégítő a munka. Tanuljunk ebből a hiányosságból és a közeledő DI.SZ- vezetőségválasztások előkészítésé! kapcsoljuk össze december 21-el, Sztálin elvtárs születésnapjára való készülődéssel. Ebben a munkában a példamutató ifjúságra kell támaszkodni, akik megmutatták november 7-én, november 26-án és máskor is, hogy szívvel-lélekkel a szocializmus építéséért dolgoznak. — Pártszervezeteink adjanak meg minden segítséget a fiataloknak, hogy azok a bennük lévő lendülettel, lelkesedéssel küzdjenek az új széncsata győzelméért Találunk szép számmal példamutató fiatalokat. Csak párat említek: Vasason Ortlieb István segédvájár 264 százalékot teljesített november 26-án, Läufer Imre, —aki ekkor négy napja volt csillés - 217 százalékot ért el. De lehetne ilyen példákat sorolni István-aknáról ugyanúgy, mint Széchenyi-aknáról. Ezt a lendületet, lelkesedést kell támogatni pártszervezeteinknek! Ezután Bán elvtárs a bányászszakszervezetek munkájában található hiányosságokról beszólt. Meg-, állapította, hogy a munkaverseny szervezése hiányos, bürokratikus. Széchenyi-akruin például a szak- szervezet ahelyett, hogy maga irányította volna a bányászokból feltörő lelkes munkafelajánlásokat Sztálin elvtárs születésnapjára, albérletbe kiadta az altnászoknak, akik bürokratikusán, minden politikai tudatosítás nélkül aláíratják a vállalásokat a csapatokkal, egyénekkel. — Ez a módszer rossz, helytelen — mondta Bán elvtárs. — A verseny szervezőjévé kell válnia a szakszervezeteknek és nem akármilyen szervezőjévé: úgy kell feladatát végeznie, hogy élénk, állandóan fejlődő, nyilvános verseny jöjjön léire. Ugyanígy meg kell javítani a sztahánovista módszerekkel dolgozó bányászokkal való foglalkozást is és közkinccsé kell tenni tudásukat — Amikor ezt a munkát végezzük, elkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzunk a melegcsákány-vájtás- sal. Kladivó és Kréméi- elvtárs sztahánovista vájárok mesél tele el, hogy munkájúit szép eredményének kulcsa a melegcsákány-váltás. Ha a melegcsákány-váltást minden aknán bevezetjük, ezáltal annyi munkaidőt fordítunk a termelésre, mintha 100 bányásszal dolgozna több egy hónapban bányáinkban. A munkafegyelem megszilárdításáért tett erőfeezítéseinkbo vonjuk be a műszaki értelmiséget, amely amellett, hogy lelkesen segíti a versenyt szervezni és a termelést emelni, eté- ren is fejtsen ki jó, hasznos munkát. El kell érni pártszervezeteink, szak- szervezeteink, műszaki vezetőink közős munkájával, hogy aknáinkon megteremtődjék a szocialista munka- fegyelem! Ezután Bán elvtárs arról beszélt, hogy Rákosi elvtárs szavait megértve, asszonyok, férfiak tömegesen mennek a hányába dolgozni. Feladatul tűzte ki, hogy az új munkásokkal való foglalkozást javítsák meg a pártszervezetek, a szakszervezetek vezetői és a műszaki értelmiség. — A határozatban megállapított jövő évi 20 százalékos termelés emelés végrehajtható ■— fejezte be szavait Bán plvtáre. Ennek megvan a szilárd alapja, üt vannak a bányászok, akikre bátran támaszkodik Pártunk! A boxxászó ók különösen az agitációs munka megjavítását javasolták Ezután a hozzászólások következtele Elsőnek Miklós Gyula elvtárs, a MESZHART! szakszervezet nevében beszélt: — Hogy politikailag nem foglalkoztunk "eléggé a bányászokkal, annak meg is van a visszahatása. Puhaság mutatkozik meg több téren. Van olyan jelenség is, amely azt mutatja, hogy elfeledkeztünk kicsit a múltról, mert nincsenek már kenvérgond- jaink, amik a múltban voltak. Most, hogy megvételre kerülő rádiókon, motorkerékpárokon, stb.-n gondolkodunk, elfeledkezünk ártól, hogy eredményeink csak az eddiginél jobb munkával tarthatók meg és fejleszt, hetük tovább. Miklós elvtárs arról szólt, hogy az agitációs munkát különösen a legény- otthonokban lakó bányászok felé kell fokozni, ahol még erősen megtalálható az ellenség hangja. Javasolta, hogy a határozatot szeminárium formájában tanulmányozzák át minden aknán a bányászok. Utána Szilas László elvtárs, Tstván- akna üzemvezetője a műszaki vezetés előtt álló feladatokról beszólt. Pál- kuti Antal, Petőfi-akna helyettes üzemvezetője kihangsúlyozta a me. ley csákány-váltás nagy jelentőségét a termelés emelésében, majd a szakmai továbbképzés jelentőségéről beszélve javasolta, hogy képezzél: ki a vájárokat tömést erre, meri így érté. kés félórák szabadulnának fel a termelésre. Milassin Teréz elvtársnő. a városi tanács tagja szólt ezután. Beszólt arról, hogy a legényotthonokban igen hiányos a politikai tudatosító munka. A városi tanács ezentúl fokozott gondot fordít a legényotthóncűra. Szikra Sándort A széntermelés (okozásának kérdése a iiaxaíiság kérdése Ezután Szikra Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára szólalt fel. Felszólalásának első részében a nemzetközi helyzettel foglalkozva arról beszélt, hogy a hiányos politikai tudatosító munka miatt bányászaink egy része nem látja, hogy békénket, eddigi eredményeinket veszélyeztetik az imperialistáik és bérenceik, Tito és gyilkos bandája. — Ezt tárjuk fel bányászaink előtt! fia felismerik a helyzetet, égés: biztos, hogy minden eddigi eredményüket túl fogják szárnyalni. Szikra elvtárs arról beszélt, hogy nem elég lelkes a pártvezetés munkája bányáinkban, hogy a vezetők nem szólnak a bányász-szívhez, lélilkhez, hanem csak az értelemhez, cs ahhoz is keveset. — Ha álforrósít bennünket hazánk, népünk szerctctc, ha átereszük felelősségünket, olyan erőssé kovácsoljuk hazánkat, hogy nem lesz képes semmiféle ármány, semmiféle ellenség még átmeneti sikert sem elérni! — Nekünk, hogy tovább fejlődjünk, harcos szellemre van szükségünk — folytatta. — A széntermelés tokozásának kérdése a hazaíiság kérdése. Ezt pedig csillékben, méterekben lehet lemérni, amely egyúttal a hazaszeretet lángját is jelenti. A hazaíiság azt is jelenti, hogy szeretjük a Szovjetuniót, amely oltalmaz bennünket, védi békénket. A jelenlegi helyzet és a további fejlődés megköveteli minden bányásztól a jobb munkál, a vezetés magasabb színvonalát, az új módszereket. Bebizonyosodott, hogy a bányászok alkalmasak az új módszerek, az új vezetés elsajátítására. Erre vegyék az irányt bányász-pártszervezeteink és munkájuk megjavításával érjenek el újabb nagy győzelmeket —. fejezte be Szikra elvtárs nagy tapssal fogadott hozzászólását. Ezután Marton János, Ferenc-akna: párttitkár szólalt fel, aki elmondotLt, hogyan szervezték meg a felajánlásokat Sztálin elvtárs születésnapjára. Vertike István, István-aknai párttitkár után Bogár József, a megyei szakszervezet termelési felelőse arról szólt, hogy a bányászszakszervezetek munkáját meg fogják javítani. A hozzászólásokra Bán elvtárs válaszolt. Felvetette, hogy a hozzászóló elvtársak nem tárták fel konkrétan a hibákat, nem bíráltak keményen és kitűnt az is, hogy nem harcolnak elég keményen az ellenség ellen. Bán elviárs válaszadása után az In- temacionálé hangjaival • ért végei az értekezlet. A győztes szocializmus országának alkotmánya Sztálin elvtárs 1935 december 5-én a tanácsok Vili. rendkívüli kongresszusán a Szovjetunió Alkotmánytervezetéről mondott beszámolójában hangsúlyozta, hogy az alkotmány „történelmi okmány lesz ... mely egyszerűen és tömören, szinte jegyzőkönyvi stílusban tárgyalja a szocializmus győzelmének tényeit a Szovjetunióban, azokat a tényeket, amelyek n Szovjetunió dolgozóinak a kapitalista rabságból való felszabadulásáról beszélnek, a széles, végig következetes demokrácia győzelmének tényeiröl a Szovjetunióban•" A Szovjetunió új alkotmánya, amelyet 11 évvel ezelőtt fogadtak el, törvény formájában szegezte le azokat a világtör- térténclmi jelentőségű győzelmeket, amelyeket a szovjet nép Lenin és Sztálin Pártjának vezetésével a szocializmus építése terén kivívott. A sztálini Alkotmány számos sajátosságával különbözik a bxírzsoá államok alkotmányától. A burzsoá alkotmányok a burzsoá állam osztályjellegének, a kizsákmányolok érdekeinek felelnek ineg. Alapjuk a termelőeszközök magántulajdona, a kizsákmányolás. A burzsoá alkotmányok segítségével őrzik a tőkés rendszert, gyakorolják a burzsoázia diktatúráját, erősí tik a burzsoázia társadalmi rendjét. Olyan javakat ígérnek a népnek, me lyek a valóságban nincsenek és nem is lehetnek a burzsoá társadalmi rend feltételei között. A burzsoá alkotmánytól ettéröleg, a szovjet alkotmány összefoglalja a szovjet nép által megtelt út eredményeit és törvény formájában rögzíti is azt, ainil a Szovjetunió dolgozói már elértek és kivívtak. A szovjet alkotmány másik sajátossága, mely merőben megkülönbözteti a burzsoá alkotmányoktól, hogy a termelőeszközök szocialista tulajdonára támaszkodik ,a kizsákmányolás és a kizsákmányoló osztályok felszámolására, í munkanélküliség megszüntetésére, a többség nyomorának és a ki- sehbség fényűzésének felszámolására minden állampolgár mankóhoz “és üdü léshez való jogának biztosítására- A szovjet alkotmány abból indul ki, hogy "a Szovjetunióban nincsenek egymással ellentétes osztályok, hogy a szovjet társadalom törhetetlen erkölcsi és poltikai egységet alkot, emellett a társadalom állami vezetése a munkás osztály kezében van. AT íg a burzsoá alkotmányok lényc- ^ “gükben nacionalista alkotmányok. melyek a nemzetek és fajok jogainak egyenlőtlenségét hangoztatják, leszögezik az uralkodó faiok felsőbbrendűségét .addig a Sztálini Alkotmány mélyen internacionalista. A Sztálini Alkotmány végetvet a férfi és nő közötti évszázados egyenlőtlenségnek is. Egyenlő jogokat biztosít a nőnek a férfival, az élet minden területén. Az egyes állampolgároknak a társadalomiban elfoglalt helyét csakis személyes képességei és végzett munkája határozzák meg. A Szovjetunióban a munkához való jogot a népgazdaság szocialista szervezése és a szovjet társadalom termelőerőinek szakadatlan növekedése biztosítja. Ugyanakkor a gazdasági válságokban egyre mélyebbre elmerülő burzsoá államokban egyre növekszik- a már eddig is 45 milliót kitevő munka- nélkülcik száma. A szovjet gazdasági életben egyre nagyobb ^kereslet értcb miségiekben és szakmunkásokba«. A szovjet alkotmány biztosítja álé lampolgárainak az üdülés jogát éj ezt a szanatóriumok, üdülők, gyógyfürdők, klubok, sporttelepek kiterjedt és egyre növekvő hálózata biztosítja. É jog érvényesítését biztosítja a fizetéses szabadság is. A Szovjetunióban a művelődés jo4* gát tanintézmények szerteágazó hálózata biztosítja. A szovjet alkotmány a legjelentősebb demokratikus szabadságjogokat biztosítja a Szovjetunió állampolgárainak szólásszabadságot, sajtószabadságot, az utcai felvonulások és tüntetések szabadságát. A jogok érvényesítéséhez a szovjet dolgozók megkapták a szükséges anyag] feltételeket is, középületeket, nyomdákat, híradás! eszközöket, stb. A szovjet alkotmány egyik legfontosabb sajátossága a következetesen véghezvitt demokrácia. .4 burzsoá alkotmányokban szintén sió van „demokráciáról", amely azonban nem más, mint a nép arcátlan félrevezetése, a dolgozó milliók kizsákmányolásának leleplezése. A burzsoá alkotmányok csak formálisan hirdetik a népek demokratikus jogait. A valóságban azonban e jogokat rengeteg feltétellel és a dolgozókra vonatkozó korlátozással semmissé teszik. Amerikában például nem vehetnek részt a választáson az egyébként szavazásra jogosult színesek, vagy a vagyontalanok, stb. Tőgyre nyíltabban rátér a mai im-*■"* perialista burzsoázia a burzsoá demokrácia utolsó maradványainak megszüntetésére és az államigazgatás terrorisztikus módszereire. Az Egyesült Államok nyíltan támogatják a reakciós rendszereket és kormányokat, durván beavatkoznak más államok bclügyelbe, különböző tömböket alakítanak, támadó ‘háborút folytatnak Koreában és újabb világháborút készítenek elő világuralmuk megszerzésére. Az egész államhatalmi gépezet, sajtó, rádió, irodalom, stb. az amerikai monopóliumok szolgálatában áll. Az imperialista reakció egyre nyíltabban tolódik el a fasizmus felé. Ezt mutatják az Amerikai Egyesült Államoknak új muukásellenes, népellenes törvényei. Nap, mint nap állítják bíróság elé a béke és demokrácia harcosait. Az imperialista burzsoázia halálos rémülettel tekint a demokrácia és a szocializmus növekvő erőire, mert a kapitalista országok dolgozói már rég fér ismerték a kapitalista „demokrácia“ rémségeit és ugyanakkor meg kellett Intniok azokat a sikereket, melyeket n Szovjetunióban értek el a Sztálini Al- oktmány zászlaja alatt. TUT a az egész világ haladószcllemö ^ ^embereinek tekintete a Szovjetunió felé fordul, az embcrmilliók a legnagyobb érdeklődéssel figyelik a szocializmus sikereit, a kommunizmus gigantikus sziálini építkezéseit. Ar emberek százmilliói látják világszerte békéjük és biztonságuk zálogát a Szovjetunióban, s e milliók a szocializmus és kapitalizmus rendszerének összehasonlításakor saját szemükkel győződnek meg a szovjet szocialista rendszer elvitathatatlan előnyeiről, a kapitalizmussal szemben. Áz éhező jugoszláv nép és az amerikai „segély” A Nova Borba a Jugoszláviának nyújtandó úgynevezett amerikai „se- gély“-!ycl foglalkozik és a többi között a következőket írja: Jugoszlávia már sok uchéz esztendőt élt át, de soha a török iga óta nem veszélyeztette még n jugoszláv népek‘százezreinek éleiét a* éhhalál. Soha nem kényszerült Jugoszlávia arra, hogy élelmiszert és takarmányt hozzon be külföldről. Most a jugoszláv népeket éblialál fenyegeti. A rossz táplálkozás mialt több, mint 100.1100 ember hal meg ttt- dővészben. Az éhínség azonban nem elemi csapás, hanem Titoék rablógazdálkodásának következménye. Titoék, hogy az élelmiszer-ellátás kérdését megoldják, washingtoni nagykövetük útján 105 millió dollár összegű sürgős „segélyt“ kérlek Achesontől. Ugyanakkor azonban, amikor amerikai élelmiszert koldulnak, folytatják u jugoszláv élelmiszerek exportálását Nyugat-Némctországka, az osztrák klerikális fasiszta kormánynak és a görög monarehofasisztáknak. Titoék a legértékesebb árut, leginkább u gabonát, húst, zsírt, eukrol, stb. mintegy 120 millió dollár értékben potom áron Nyugatra szállítanák. Ezrket az élelmiszereket most drága amerikai árakért kell megvásárolni. Jugoszláviának legalább 900 millió dollárra lenne szüksége, hogy a mai árak alapján megvásárolja mindazt, amit Titoék a néptől elraboltak és ai imperialista államokba szállítottak. Tehát az Amerikától kért ]05 millió dolláros segítség Jugoszlávia élelml- szersziikségletének alig 11 százalékát fedezné. Titoék azonban^ a 105 millió dollárért úgysem élelmiszert, hanem hadianyagot, ágyúkat és repülőgépeket akarnak vásárolni. A jugoszláv nép elkeseredése éa gyűlölete mast már általános népi felszabadító mozgalommá szerveződik, amely veszélyezteti a Tito-banda rendszerét. Nem kétséges tehát, hogy a* amerikai ..segély“ Igazi célja az, hogy lelörjc a jugoszláv népek felszabadító mozgalmát, mert az veszélyezteti Titoék fasiszta rendszerét és komoly akadály az Imperialista háborús uszítok terveinek megvalósításában is.
