Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK l DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAI SZÁMBAN: Ax Akadémia üdvözlőtáviratot intézett Sztálin elvtárá­hoz és csatlakozott a varsói Béke világkongresszus hatá­rozataihoz (3. o.) — A MESZHART-aknák novemberben 111.15 százalékra teljesítették az előirányzatot (4. o.) — A SZOT ÍV. teljes ülésén Apró Antal elvtárs ismertette a szakszervezetek új alapszabálytervezetét (7. o.) — A koreai néphadsereg tovább nyomul előre (7. o.) — Horváth Márton elv társ emlékbeszéde Vörösmarty Mihályról (8. o.) ________ VI I. ÉVFOLYAM. 281. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1950 DECEMBER 3 A Magyar Népköztársaság minisztertanácsénak itaiározata az állattenyésztés és takarmánytermelés fejlesztéséről az 1951. és 1952. években X hároméves terv Időszakában és a« ötéves terv első esztendejében a Magyar Dolgozók Pártja, a kormány és a munkásosztály segítő támoga­tása s a dolgozó parasztság szorgalmas mnnkája eredményeként az ország állatállománya jelentősen megnövekedőit. A fasiszták háborús pusztítása az ország állatállományát felére csökkentette, mégis ma már a szarvasmarha- és sertés-áílomány meghaladja a háború előttit, a lovak és juhok szánin pedig azt megközelít!. Megtettük az első lépéseket a nagyüzemi szocialista állattenyésztés megteremtésére, a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Az állami gazdaságok mind nagyobb mértékben adnak tenyészállatokat a dol­gozó parasztság állatállományának feljavítására. Vannak eredmények az állatbetegségek megelőzése és visszaszorítása terén, különösen a baromtl- éa sertéspestisnél, valamin! a tcnyészbénaságnáL Állattenyésztésünk azonban — különösen a Szovjetunió élenjáró szo­cialista állattenyésztéséhez viszonyítva — erősen elmaradott és tervszerűt­len. Nagyon alacsony az állattenyésztés termelékenysége, a tej-, zsír-, gyap­£ 11-, tojás-hozam és a szaporaság. Nem folyik megfelelő — a mlcsurlnl blo- ftgla alapján álló •—tenyésztési munka, nem fordítottak kellő gondot az ál­latbetegségek megelőzésére, nem használták fel az élenjáró szovjet tudo­mány állategészségügyi tapasztalataik Különösen elmaradott szántóföldi takarmánytermelésünk, a rétek és legelők hozama pedig alacsony. A meglévő takarmányokat sem használják fel gazdaságosan. Ez a helyzet veszélyeztet] az állatállomány mennyiségé­nek és minőségének további fejlődéséit. ötéves népgazdasági tervünk egyik főfeladataként mezőgazdaságunk és ez- sel együtt állattenyésztésünk elmaradottságának felszámolását és a dolgo­sók életszínvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása ér­dekében a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elrendeli, hogy az or­szág állattenyésztését és takarmánytcrmclését az 1951. és 1952. "években mennyiségileg emelni, minőségileg pedig jelentősen fejleszteni kell. Ezért * minisztertanács a következő határozatokat hozza. A af ATlatiTfeanSnyttni létszámát olyan mértékben kell emelni, hogy az 1952. év végére 23 kát. hold szántóföldre, ezen belül az állami gazdaságokban 2.4 kát hold, a termelőszövetkezetek­ben (csoportokban) a közös és háztáji Állományt figyelembevéve) legalább 2.7 kát. hold szántóföldre jusson egy szá­mosállat. A siarvasmarhaállományt at 1951. tro végéig 170.000, at 1952. év végéig további 200.000 darabbal, ezen belül a tehénállományt 1951-ben 113.000, 1952- ben további 118.000 darabbal kell emelni, A lóátlominyi elsősorban mlnSségt- kell feljavítani. A sertésállományt at 1951. év oégéig 400.000, az 1952. év végéig további 600J300 darabbal, azonbelül a kocaál­lományt 1951-ben 46-000, 1952-ben to­vábbi 70.000 darabbal kell emelni. A juhállományt az 1951. év végéig 330.000, az 1952. év veséig további 270 ezer darabbal, ezen belül az anyajuh- állományt 1951-ben 120.000, 1952-ben további 150.000 darabbal kell emelni. A baromlitörzsállományt az 1952. év aégéig 5,300.000 darabbal kell emelni. 6) A szarvasmarhatenyésztésben min­den 100 tehén után országos átlagban 1951-ben 69, 1952-ben 70 borjút, ál­lami gazdaságokban 1951-ben 72, 1952- ben 75 borjút, a termelőszövetkezetek­ben pedig 1951-ben 70, 1952-ben 72 borjút kell felnevelni. A lótenyésztésben a 100 kanca után •ső csikók számát országos átlagban az 1952. érv végéig 15 százalékkal kell emelni. A sertéstenyésztésben országos átlagban ei kell érni, hogy minden koca után 1951-ben zsírsertésnél hat, keresztezett sertésnél 7, hússertés­nél 8 malacot, 1952-ben zsírsertés­nél 7, keresztezett sertésnél 8. hús­sertésnél pedig 9 malacot nevelje­nek fel. Ezen belül az állami gaz­daságokban 1951-ben egy koca után «sírsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 9, hússertésnél 12, 1952­bea xslrsertésnél 9 malacot, keresz­tezett sertésnél 11, hússertésnél 15, a termelőszövetkezetekben pedig 1651-ben zsírsertésnél hat, kereszte­sett sertésnél 7, hússertésnél 11 ma­lacot, 1952-ben zsírsertésnél 8, ke­resztezett sertésnél 10. hússertésnél pedig 13 malacot kell évenkint fel­nevelni. A Juhtenyésztésben országos át­lagban minden száz anyajuh után 1951- ben 90, 1952-ben 95 bárányt, az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952- ben 125, a termelőszövetkeze­tekben pedig 1951-ben száz, 1952- ben pedig 110 bárányt neveljenek fel. c) Az évi tejhozamot a zsírtarta­lom fokozása mellett országos át­lagban tehenenként 1951-ben 200 li­terrel 1952-ben további 200 literrel kell emelni. Ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben 3000, 1952- ben 3300 liter, a termelőszövetkeze­teknek pedig 1951-ben 2200, 1952­ben pedig 2500 liter évi átlagos tej­hozamot kell tehenenként elémiök. A gyapjuhozam átlagát felnőtt juhoknál országos átlagban 1951- ben 4.2, 1952-ben 4.5 kg-ra kell emelői! Az állami gazdaságokban.' 1951-ben 5, 1952-ben 5.5 kg, a ter­melőszövetkezetekben pedig 1951- ben 4.6, 1952-ben 4.9 kg évi gyapjú- hozamot kell elérni. Az évi tojáshozamot országos át­lagban 1951-ben tyúkonként 10 da­rabbal, 1952-ben további 10 darab­bal kell emelni. Az állami gazda­ságokban 1951-ben 120, 1952-ben 150 db-ra, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 110, 1952-ben 130 db-ra kel] emelni tyúkonkint az évi tojáshozamot. A sertések hizlalásánál országos átlagban 100 kg abraktakarmány után 1951-ben 17, 1952-ben 18.5, ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben 20, 1952-ben 21 kg, a ter­melőszövetkezetekben pedig 1951- ben 17.5, 1952-ben 19 leg súlygyara­podást kell elérni. d) Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állatlétszámá­nak emelkedésével és a termelé­kenység fokozásával egyidejűleg az 1952. év végére el kell érni. hogy: a termelőszövetkezeti tagok háztáji állatállományának fejlesztése és at állami gazdaságok állandó dolgozói részére állattartás lehetővé tétele segítségével — ezek a gazdaságok fogyasztási célokat szolgáló állati termékeiket egészében a közfo­gyasztásnak adják át. B Az állatlétszám emelésének és az ál lattenyésztés termelékenységének érdekében fokozni kell a takar­mánytermelést és biztosítani kell annak jobb ' hasznosítását. A kuko­ricatermelés országos átlagait 1950- hez viszonyítva az 1952. év végéig kát. holdanként négy mázsával, ezen belül' az állami gazdaságok­ban 5 mázsával, a termelőszövetke­zetekben pedig 4.5 mázsával kell emelni. A szántóföldi takarmánytermelés országos termésátlagait 1950-hez vi­szonyítva az 1952. év végéig 30 °!o-kal, ezen belül az állami gazda­ságokban 40%-kal, a termel ^szövet­kezetekben pedig 32%-kai kell fo­kozni. A rétek hozamát az 1952. év vé­géig kát holdanként 2.5 mázsával, a legelők hozamát pedig 2.8 mázsá­val kell emelnt A termésátlagok fokozása mellett növelni kell a szántóföldi takarmá­nyok vetésterületét Szálastakar­mányt kell termelni 1951-ben a szántóterületnek 11%-án, 1952-ben pedig 12%-án. Másodnövényekkel kell bevetni 1951-ben 600.000, 1952- ben pedig 1 millió kát holdat A kitűzött célok elérése érdeké­ben a Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa a következő felada­tok- megvalósítását írja elő: L A takarmánytermelés fokozása ér­dekében: a) A földművelésügyi miniszter, va­lamint a megyei, járási éa községi ta­nácsok gondoskodjanak: a takarmány félék vetömagehdldsá- ről (a termelési körzeteknek megfele­lő nemesített árpa, zab és kukorica vetőmagról), 1951-ben a vetésteriilet 10 százalékának, 1952-ben a vetéste­rület 20 százalékának megfelelő meny- nyiségben), a kukorica, » általában a kapásnö­vények legalább háromszori kapálá­sáról, a szántóföldi szálastakarmányok gyomirtásáról és a kaszálások után- fogasolásáról, a szántóföldi takarmánynövények öntözéséről az 1952 év végéig 40.000 kát. holdon, a kukorica termelésénél — elsősor­ban az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben — a Szov­jetunióban alkalmazott négyzetes ve­tésű pótbeporozásos módszer alkal­mazásáról 1951-ben 200.000 kát. hol­don, 1952-ben pedig 500.000 kát hol­don. b) A földművelésügyi miniszter, to­vábbá a megyei, járási és községi tanácsok a dolgozó parasztok bevoná­sával gondoskodjanak: a réteken és legelőkön a vizek tá­rolására szolgáló sáncok és árkok rendbehozásáról, a gyomok és gyom­bokrok irtásáról, az idegen anyagok eltávolításáról, a vakondtúrások és zsombékok elegyengetéséröl, az itató­berendezések és a kutak környékének rendbehozásáról, a legelők szakaszos beosztásáról, a szakaszhatárok megjelöléséről és a szakaszos legeltetés bevezetéséről, a legelő- és szakaszhatárok fásítá­sáról, szélvédőpászták és fás delelők létesítéséről, &r legelőkön (a laza talajú legelők kivételével) ősszel és tavasszal, a ré­teken pedig kaszálás után, a fogaso­lás elvégzéséről, továbbá a legelőit 1 százalékának trágyalével való ön­tözéséről, vagy trágyázásáról, a helyi vizek kihasználásával az 1952. év végéig 100.000 kát holdon, folyók, patakok, állóvizek és bővizű kutak közelében fekvő rétek és lege­lők elárasztásáról, vagy csörgedezte- tő öntözéséről. c) A rejtett takarmány tartalékok feltárása és felhasználása érdekében a földművelésügyi miniszter, vala­mint a megyéi, járási, és községi ta­nácsok biztosítsák a kukoricaszárnak október hó. 15. napjáig való betakarj, fását, a napraforgó tányérnak és a szőlőtörkölynek takarmányozására va­ló összegyűjtését, a füvek elvénüléso előtt a ki nem használt íegelöszaka- szoknak, továbbá az árokpartoknak, töltéseknek, erdei tisztásoknak rend­szeres kaszálását, valamint a külön­böző kapásnövények takarmányozásá­ra alkalmas szárának, levelének (pél­dául borsószár, répalevél, napraforgó- levél, stb.) takarmányozási célokra való felhasználását. Gondoskodjanak arról, hogy első­sorban a kukoricaszár és a répaszelet felhasználásával az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, de lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok is — az utóbbiak egyszerűbb eljárással: földároksilózással, zsom­bolyázással, — számos állatonként 7 köbméter silótakarmányt készítsenek. d) A takarmány termőterületek növelése érdekében a földművelés­ügyi miniszter gondoskodjék 1951- ben 50.000 kát. hold, 1952-ben továb­bi 50.000 kát. hold olyan legelőterü­let feltöréséről, amelyen szántóföldi takarmánytermeléssel nagyobb ered­ményeket lehet elérni. e) Az állami gazdaságokban előfrja a földművelésügyi miniszter, hogy zöld és vizenyős takarmányszükségletü­ket, valamint széna- és szalmaszükség­letüket teljes egészében saját termelé­sükből fedezzék s ezért 1951-ben szántó, területük tizenkilenc százalékán, 1952-ben pedig 20 százalékán termel­jenek szálastakarmányokat cs mind­két évben termeljenek másodvetésű ta­karmánynövényeket, szántóterületük 25 százalékán. f) A földművelésügyi miniszter java­solja a termelőszövetkezeteknek, hogy 1951-ben szántóterületük 13 százalé­kán, 1952-ben pedig 16 százalékán ter­meljenek szálastakarmányt és ezenfe­lül vessenek másodvetésü takarmány- növényeket szántóterületük 20 száza­lékán, Az abraktakarmány szükséglet biztosítása céljából 1951-ben szántóte­rületűk 27 százalékán 1952-ben pedig 30 százalékán termeljenek abraktakar, mányféléket. A termelőszövetkezeti ta­gok is termeljenek takarmányfélékct, háztáji gazdaságuknak legalább cgy- harmad részén. g) Az állami gazdaságok és az 500 kát. holdnál nagyobb területű termelő- szövetkezetek már az 1951. év folya­mán vezessék be zöldtakarmányok fo­lyamatos termelését (zöld futószalag) és biztosítsák kora tavasztól késő őszig zöldtakarmány és téli silótakarmány- szükségletükct- Gondoskodjanak takar- mányozó-brigádefr felállításáról és azok munkájának helyes megszervezé­séről. h) A földművelésügyi miniszter gon­doskodjék arról, hogy az állami gaz­daságokban és a termelőszövetkezetek­ben a tejelő teheneknél és a kocáknál vezessék be az egyéni takarmányozást. II. Az építkezés, gépesítés és vízellátás fejlesztésére, a) A földművelésügyi és építésügyi miniszter gondoskodjék az állami gaz­daságokban részben helyreállításokkal, részben új építkezésekkel 1951-ben 63.500 darab számos-állatra istállók és ólak, 26.800 darab számosállatra pedig silók, 1952-re 180.700 darab számosál­latra istállók és ólak, 32.000 számosál­latra pedig silók építéséről. Baromfiak elhelyezésére 1951-ben 135.300, 1942- bea pedig 101.600 négyzetméter új fé­rőhelyet kell biztosítani. A termelő- szövetkezei ekben túlnyomórészt átala­kítások, részben új építkezések útján tehenenként hat, lovanként kilenc, ju­hosként 0.8, anyakocánként 5 és fél, hízósertéseként egy, hat baromfira egy négyzetméter alapterületű férőhe­lyet kell létesíteni. Az állami gazdaságokban házilag kell elvégezni az építkezéseket abban az esetben, ha az építkezések értéke 100.000 forintnál kisebb, vagy ha na­gyobb is, de az 500.000 forintos érték­határt nem haladja meg és az építke­zések elvégzése nagyobb műszaki fel- készültséget nem igényel, az anyag- szükséglet pedig a helyi forrásokból fedezhető. Hasonlóképpen házilag kell elvégezni az építkezéseket a termelő­szövetkezetekben, ha az építkezés ér­téke 50.000 forintnál kisebb és azt legalább 40—50 százalékban saját munkaerőből és anyaggal végzik. b) A nehézipari miniszter a takar- mánytermelés fokozása, eredményesebb összegyűjtése és gazdaságosabb fel- használása érdekében biztosítsa az alábbi gépek rendelkezésve bocsátását: 1. A szálastakavm^ny időben való betakarítása céljából 1751 Sen 250 da­rab traktoros fűkaszái, 700 darab fo­gatos fűkaszát, ezer darab lógereblyét, 1952-ben pedig 400 darab traktoros fűkaszát, 600 darab fogatos fűkaszát és 800 darab lógereblyét. 2. A takarmányok jobb előkészítés, érdekében 1951-ben 190 darab kalapá­csos darálót, 350 darab motoros szecs­kavágót, 1952-ben pedig 300 darab ka­lapácsos darálót és 340 darab jnoto- ros szecskavágót. 3. A silózáe nagymérvű kiterjesztése érdekében 1951-ben 700 darab, 1952- ben pedig 730 darab silólöltőt. 4. A rétek és legelők ápolási mun­káinak elvégzéséhez 500 darab rétbo­ronát, 1952-ben pedig 2500 darab rét­boronát, 500 darab rétgyalut és 500 darab trágyázó lajtot. 5. Egyéb állatgondozási és takarmá­nyozási munkák elvégzésére 195t-ben 500 darab, 1952-ben pedig 600 darab különböző egyéb (nyíró, fejő, slb.) munkagépet. c) A földművelésügyi miniszter az 1950. évi december hó 31. napjáig ál­lapítsa meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezeteit állatállományá­nak vízszükségleti normáit, gondos­kodjék a gazdaságok vízszükségleté­nek zavartalan biztosításáról. Azokban az állami gazdaságokban cs termelő­szövetkezetekben, ahol villanyenergia áll rendelkezésre, víztartályokat kell létesíteni, ahonnan a napi vízszükség­let külön szállítóberendezés igénybevé­tele nélkül biztosítható. Állami gazda­ságokban s fejlettebb termelöszövetke- zctekben meg keik kezdeni a tehené­szeiben az önitatásos rendszer megva­lósítását. III. A tenyésztői munka megjavítása érdekében A) Az egyes állatfajoknál a kö­vetkező tenyésztési irányt kel meg­valósítani: A szarvasmarhatenyésztésben a magyar-tarka marha mainál jobb tej- és hústermelő képességének ki­alakítása, — lótenyésztésben a lo­vak munkaképességének, szívóssá­gának a fokozása, valamint a hasz­nosítási _ célnak megfelelő testalkat kialakítása. Sertéstenyésztésben a szaporaság és a fejlődési erély fo­kozása, a hús- és •zsírtermelőképes­ség emelése, — juhtenyésztésben a magyar fésűs és cigája juhfajták megjavítása, gyapjú- és tejhozamuk növelése, — baromfitenyésztésben a tojás, és hústermelés fokozása. B) Az egyes állatfajtáknál' az alábbi tenyészkörzetekben a követ­kező tenyésArányokat kell Jcövetni. 1. A szarvasmarhánál az ország egész területén a magyar tarka faj­ta, ebből Zala, Somogy, Baranya, Csongrád és Békés megye terüle­tén. a gyorsabb fejlődésit és magas tejhozam mellett nagy húshozamú (hústejjellegű), az ország többi ré­szén elsősorban nagy tejhozamú, de emellett jó húshozamú (tejhúsjel- legű) fajta.. 2. Lónál az Alfö d déli és keleti részeiben, valamint Nógrád megyé­ben a Nónius, Borsod-Abauj-Zemp­lén megye északi hegyvidékén a li­picai, a Dunántúl déli és nyugati megyéiben a hidegvérű kis mura- közi, az ország többi részében pedig magyar félvér-}ajta. 3. Serésekné! a Dunántúl észak- nyugati és déli részén, továbbá Bé­kés megye dé'i részén és Pest me­gyében a fehér hússertés, Békés megye többi részén a Balaton kör­nyékén. Fejér- és Komárom megye területén a fehér hússertés és a mangalica, a Duna—Tisza közének és Szolnok megyének déli részén, továbbá Csongrád megyében a berkshire és a mangalica, az or­szág többi részén pedig a manga­lica-fajta. A hús- és zslrjellegü sertésállo­mány száza’ékos aránya országos úiszonylatban az 1951 évben har- minc-hetven százalék, az 1952. év-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom