Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

2 N Ä P I. o 1950 DECEMBER S 6, A tenycszbénaság és takonykor megelőzése céljából évente egyszer uérvizsgálatnak kell alávetni az állami gazdaságuk és a termelőszövetkezetek lóálloniányát és a reagáló állatokat te- nyészbénaság esetére meg kell jelölni, takonykor esetén pedig ki kell irtani. 7, Az ország egész baromfiállomá­nyát évente egyszer védőoltásban kell részesíteni, baromfipestis ellen. Az év­közben esetleg fellépő betegséget góc­oltásokkal kell elfojtani. 8. Az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek szarvasmarha, ló és juhállományát a legelőre való kihajtás előtt. 3—4 héttel lépfenc ellen be kell oltani. Az egyénileg dolgozó parasztok szarvasmarha, ló és juhállományát — ha ezeket fertőzött legelőre hajtják — kihajtás előtt három-négy héttel ugyancsak be kell oltani. Ha az állami gazdaságok, a termelő­szövetkezetek, valamint- az egyénileg dolgozó parasztok szarvasmarháit ser- cegő üszőkkel fertőzött legelőre hajt­ják, az állatokat kihajtás előtt védő­oltásban kell részesíteni. 9. Továbbá intézkedéseket kell vég­rehajtani a baromfitifusz, a métely­kor. a bögölylárva, a gyomor- és a tü- dőférgesség visszaszorítására és kiirtá­sára. Az állategészségügy érdekében 1951- ben 10 ambulanciát, 1952-ben pedig egy állategészségügyi intézetet és 15 ambulanciát kell építeni. V. Az állattenyésztési oktatás és a tu­dományos kutatás. a) Állattenyésztésünk minőségi fej­lesztése és szakszerű ellátása érdeké­ben irányt kell venni arra, bogy az ál­lattenyésztés és állategészségügy kü­lönböző területein foglalkoztatott szak­munkások és vezető kádertk az alábbi szakképzettséggel rendelkezzenek: 1. Alapfokú szakképzettséggel: az állattenyésztő, szaporító és árutermelő állami gazdaságok, valamint a tenne- lőszövetlíezetek állattenyésztéssel fog­lalkozó brigád- és munkacsapatvezetői, az állami apaállat-gondozók és az ál­lategészségügyi szaksegódek. 2. Középfokú szakképzettséggel: a járási tanács végrehajtó bizottsága me­zőgazdasági osztályának állattenyész­tési (takarmánygazdálkodás) előadói, törzíüönyvvezctöi és körzeti ellenőrei, az állami gazdaságok tenyésztő, szapo­rító cs árutermelő gazdaságaiban az ál­lattenyésztő majorok és a termelőszö­vetkezetekben az állattenyésztő tele­pek vezetői, az ezeknél nagyobb befo­gadóképességű ipari -hizlaldák szakve­zetői, az állattenyésztési és állategész­ségügyi technikusok. 3. Felsőfokú szakképzettséggel: a földművelésügyi minisztérium állatte­nyésztési főosztályának és az állami gazdaságok igazgatósága állattenyész­tési osztályának előadói, a megyei ta­nácsok végrehajtó bizottságának mező- gazdasági osztályán az állattenyésztési csoport előadói, az állami gazdaságok megyei központjainak állattenyésztési ■előadói és a nagyobb állattenyésztő állami gazdaságok és termelőszövetke­zetek állattenyésztési vezetői, az öt­ezernél nagyobb befogadóképességű ipari hizlaldák szakvezetői. b) E célkitűzés in cg valósítása érde­kében a földművelésügyi miniszter gon­doskodjék megfelelő számban magas- színvonalú tanfolyamok szervezéséről, megfelelőszámú állattenyésztési ás ál­lategészségügyi technikum felállításá­ról, a mezőgazdasági akadémia, továb­bá az agráregyetem rendes és levelező hallgatói létszámának a szükséghez ké­pest történő felemeléséről, valamint az oktatok biztosításáról. Az 1951. és 1952. években összesen 110.000 dolgozót kell tanfotyamos ok­tatásban. 180.000 dolgozót középfokú oktatásban, 800 dolgozót pedig felső­fokú oktatásban részesíteni. A földművelésügyi miniszter gondos­kodjék az állattenyésztés éis az állat- egészségügy területén dolgozó szakká­derek és szakmunkások tervszerű be­osztásáról, akadályozza meg az indo­kolatlan ás káros személycseréket. c) A szakmai oktatás és a tudomá­nyos kutatás fejlesztése érdekében a Magyar Tudományos Akadémia vb a földművelésügyi miniszter gondoskod­jék arról, hogy a tudományos munka segítse az állattenyésztés mennyiségi és nrnőségi fejlesztését, a termelési költségek csökkentését. Ennek elérése égéit a kutatóintézetek oldják meg a következő feladatokat: 1. Állítsanak elő zöld száron érő, szárazságtűrő, bőtermő. kukoricafaj­tákat; nemesítsenek ki nagytömegű, nagy takarmányértékű és száraz­ságtűrő lucernát; dolgozzák ki azo­kat az agrotcchniluii és trágyázást szabó-ivókat, ame'yeknek segítségé­vel a rétek és legelők hozamát lé­nyegesen emelni lehel; dolgozzák ki a szálastakarmánynövények olyan nagyüzemi öntözéses módszereit, amellyel kát. holdankint legalább száz múzsa széria termést lehet el­érni; állapítsák meg a törnegtakar- inányok helyes felhasználásának módját; állapítsák meg a legjobb takar mén i'értékesi tési módszereket. 2. Dolgozzák ki állatfajonként a szaporasúg emlősének módszereit. Tenyésszenek ki az. eddiginél ma­gasabb termelékenységű állatfajo­kat, elsősorban: magas xejhozamu, s emellett nagy húshozamu magyar- tarka szarvasmarhát, szapora, nagytestű, zsir- és hússerlésíajtát, magas gyapjuhozamú juhfajtát, ál­lapítsák meg a legjobb fe.neveíési eljárásokat. 3. Az állategészségügy terén le­gyen főfeladatunk a nrueellozis, a sertések fertőző gyomor- és béi- gyul adása, a feinevelési betegsé­gek a gümőkór és a sertéspestis megelőzésévé! és leküzdésével kap­csolatos alapvető kérdések tisztá­zása, illetőleg ezeknek a betegsé­geknek leküzdése. 4. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a tudo­mányos kutatók feladataik megol­dása során szorosan működjenek együtt az állami gazdaságokkal és a termelőszövetkezetekkel. A kuta­tók nyújtsanak közvetlen segítsé­get az egyes állami gazdaságoknak és terme.őszövetkezeteknek s a tu­dományos kutatás és gyakorlat együttműködésének eredményeként a szovjet állattenyésztési tudomány nyomán vessék meg az önálló ál­lattenyésztési tudomány alapjait. VI. A munkaszervezet megszilárdí­tása érdekében a termelőszövetke­zetekben a végzett munka szerinti jövedelemrészesedés, az állami gaz­daságokban a helyes munkabérezés, valamint általában a munka helyes megszervezésére és a jó állat- tenyésztési és takarmánytermelési eredmények jutalmazására a föld- műéésügyi miniszter valósítsa meg a következőket: A) A termelőszövetkezetek állat­tenyésztési és takarmánytermelési munkaegységeit az ezévi tapaszta­latok alapján módosítsa és az 1951. évi február hó 1. napjától gondos­kodjék a módosított munka-egysé­gek alkalmazásáról. Dolgozza ki a terv teljesítésének- és túlteljesítésé­nek esetére a termelőszövetkezeti tagok a brigádok és munkacsapat vezetők többi etmunkacgysúggel való jutalmazásának rendszerét. B) Az állami gazdaságok dolgo­zói részére — az országos munka- bérbizottsággal egyetértésben — állapítson, meg új. az eddiginél jobb teljesítménybérezést az állat­tenyésztési munkára és azt leg­később 1951. évi január hó 31. nap­jáig léptesse életbe. A teljesítménybéreket — a ter­mészeti adottságok és a munka­viszonyok különbözőségének figye­munkájuk után. jobb munkájuk mi­náségénez, gazdaságosságához és a muntca nagyobb lermetenenységéhez mérten kapják fizetésüket. A terv túlteljesítéséért vezessen be külön jutalmazási is. C) Az önköltségcsökkentés, a ma­gasabb termelékenység eőmozdítá- sa, a munkafegyeiem megszilárdí­tása és az egyéni feelősseg foko­zottabb er vény rej u t tatása érdeké­ben az állattenyésztéssel kapcsola­tos munkát az állami gazdaságok­ban ás termelőszövetkezetekben bri­gádszervezetekben kell elvégezni. Az állattenyésztő brigádokat két- három év tartamára kell megalakí­tani. Nagyobb állatállománnyal rendelkező gazdaságokban az egyes tenyésztési ágakra (állatfajokra) kü­lön brigádokat kell szervezni. A brigádokon belül az egyes tenyész­tési fejadatoknak megfelelően mun­kacsapatot kell alakítani. Kisebb állatállomány esetében a gazdasá­gokban csak egy brigádot kell szer­vezni és az egyes állatfajok te­nyésztési feladatait a munkáscsa­patoknak ke.l végezniök. Az állat- gondozó brigádtagokhoz az állato­kat állandó jelleggel kell beosz­tani. Az állatállomány takarmány­nyal való ellátására, — ahol az áUatlétszám indokolttá teszi, „ta- karmányos brigádot”, illetőleg mun­kacsapatot kell szervezni, amelynek feladatává kell tenni a takarmány- termelést és a takarmány betakarí­tását, valamint annak előkészíté­sét. D) A löldmüvelésügyi miniszter gondoskodjék az állattenyésztési munlca helyes megszervezéséről, va­lamint az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben az állat- tenyésztési tervnek brigádokra, a brigádokon beiül munkacsapatokra s azon belül egyes dolgozókra való felbontásáról. \ n Kitüntetések. A „Magyar Munlcaérdemrend” kü­lönböző fokozataival, illetve a „Ma­gyar Munkaérdemércm''-mel kall kitüntetni az állami gazdaság ok'dol­gozóit, a termelőszövetkezetek tag­jait és a dolgozó parasztokat, ha az állattenyésztésben kimagasló eredményeket érnek el. A) Az állami gazdaságok dolgo­zóinak és a termelőszövetkezetek tagjainak az alábbi eredményeket lembevételével — úgy kell megálla- , .. pítani, hogy a munkavállalók szak-1 co ^ ahhoz, hogy a ,~.itun.ete­szerűen és eredményesen végzett' sekre érdemessé váljanak. Magyar Munkaérdemrend III. I. II. 90 százalékos ellesi százalék melleit az évi fejési átlag 1. szarvasmarhaienyésztés. állami gazdaságokba!- 5.000 4.500 Termelőszövetkezetekben 4.500 4.000 4.000 3.500 Éren 3.500 3.000 (borjúncvclésre szoptatás esc tin 500 liter tejet kell számításba venni.) 2. Borjtinevelés. A borjúnevelö — az állami gazdasá­gokban és a termelőszövetkezetekben egyaránt — érdemessé válik a Magyar Munkaérdemrend különböző fokoza­taira, illetőleg a Magyar Munkás Erdem­tiO érem abban az esetben, ha a gondo­zására bízott összes borjak 100—95— 90—85 százalékát a tenyésztés célját szolgáló szakszerű takarmányozással, szerzett hibától mentesen jól felneveli. Magyar Munkaérdemrend I. II. III. Érem felnőtt magyar tarka tinók átlagos napi súlygyarapodása 150 napi hizlalást idő alatt 3. szarvasmarhahizlalás (állami gaz- dekagramm daságokba'n és termelőszövetkeze­tekben.) 1-10 130 120 Magyar Munkaérdemrend Felnevelt 8 hetes malacok száma évenkint 4. sertéstenyésztés állami gazdasá­gokban zsírsertés keresztezett sertés hússertés Termelőszövetkezetekben: zsírsertés keresztezett sertés hú-sertés egy éven fit a havi átlagos súlygyarapodás legalább 20 százalékos takar­mányértékesítéssel I. II. III. Érdem és érem súlya kg 14 13 12 10 15 19 18 17 15 17 24 22 20 18 19 13 12 1! 10 15 16 15 14 13 17 20 19 18 16 y Magyar Munka Érdem-rend I. II. III. Érem 5. sertéshizlalás állami gazdaságok­ban termelőszövetkezetekben Maiivar Munka érdem­rend Érem I H. 111. gyapjúhozam anya­juhoknál kilogramm 6. Juhtenyésztés Állami gazdaságokban: magyar fésűs cigája Term, szöv.-ben magyar fé-süs cigája kilo.gr 25 23 23 20 20 17 19 15 Magyar M.uri<aérde*nrend Érem I. II. III. 6s 100 anyára cső választolt bárány 7.5 7 6.5 6 145 140 135 130 5.5 5.25 5 4.75 145 140 135 130 7 6.5 6 3.5 130 125 120 115 5.25 5 4.75 15 130 125 120 115 beit pedig 40—60 százalék, legyen. 4. A juhnál Bács-Kiskun megyé ben a Gigája, az ország többi részét a magyar fésűs-fajta. ö. A barom] inál az ország égés: területén a fehér, sárga és kender magos magyar tyúk és a tojás-tor- mc-iő ágakban a leghorn tyúk, ; teljesen í eltér tollazatú magyai lúd. a pekingi és a pekingivel javí­tott fehér tollazatú magyar kacsa a bronz pulyka és a sotétebb ké icesszúrkc színváltozatú gyöngy- cyuk-fajta. C) A földművelésügyi miniszter a fenti irányelvek a apján részlete­sen állapítsa meg a tenyészkörzete­két és ennek során legyeit figyelem­mel a tenyésztési és keresztezési cé­lokat szolgáló zárt tenyészetekre is. A földművelésügyi miniszter gon­doskodjék arról, hogy az 1952. év végéig mindenütt a tenyészirány- nak megfelelő fajtájú apaállat le­gyen. Gondoskodjék a tenyész- tránynak megfelelő apaállat, és anyaállattá válasz tás és felnevelés bevezetéséről.' 1. Az apaállatellátást úgy szer­vezze meg. hogy — 1951-ben 70, 1952-ben 75 darab tehénre és te­nyésztett üszőre essék egy darab természetes úton fedező bika. — 1051 és 1952 években 70 természe­tes úton fedeztetésre kerülő kan­cára essék egy mén — az állami gazdaságokban 1951-ben 25, 1952­ben 30 kocára, a terme' őszövetkeze­tek ben 1951-ben 20. 1952-ben 25 ko­cára, a köztenyésztésben pedig 1951-ben 35, 1952-ben 30 kocára jusson egy kan. 2. A szarvasmarha- és Jőállomány rzámboli és minőségi fejlesztése ér­cekében a földművelésügyi minisz­ter — a kiváló apaállatok tenyész- hatásának jelentős kiterjesztése, a meddőség csökkentése, a szaporo­dási százalék emelése céljából^ — feji essze tovább a mesterséges' megtermékenyitési hálózatot, léte­sítsen 1951-ben 2, 1952-ben újabb 2 mesterséges szarvasmarha-terméke­nyítő főállomást, 1951-ben 31. 1952- ben pedig 30 szarvas marhatermé- kenyító fiókállomást, ezen felül 1951- ben 30, 1952-ben 20 mestersé­ges lótermékmyítő állomást. Bizto­sítsa ezzel, hogy 1951-ben a fedez­tetésre kerülő tehén és tonyíszérett Üszőállomány bat százalékát, a kan- caáliomány tizenkét százalékút, 1952- ben pedig a fedeztetésre ke^ rülö tehén, és ienyészérett üsző-’ állom ánv nyolc százalékát, a kanca- álloménv 15. százalékút mestersége sen termékenyítsék. Az 1951. év végére el kell érni azt, hogy a mesterséges termékenyítésnél 15 százalékkal több legyen a vemhes- ség mint a természetes fedeztetés­nél. Az állami gazdaságokban és a termel öszö vetkezet ékben irányt kell j venni a mesterséges termékenyítés általános bevezetésére. 3. A földművelésügyi miniszter kö­telezzen minden állattartót a tenyész­tésre (szaporításra) alkalmas, nőivarú szarvasmarha, ló, sertés és juhállo­mányának a fedeztetési idény alatt az ivarozás időpontjában való fedezte­tésére. Kötelezzen minden állami gazdasá­got, termelőszövetkezetet és községi tanácsot elletésí terv készítésére. Az elletési tervben a sertés- és juhállo­mány mennyiségének gyorsütemű nö­velése érdekében írja elő az éven-1 ként kétszeri, illetőleg kétévenként háromszori ellotéseket, különösen az j ájlami gazdaságok és a termelöszö-1 vetkezetek szaporító gazdaságaiban. 4. A földművelésügyi miniszter to-1 gye kötelezővé minden tenyésztésre! és továbbtartásra alkalmas növendék-1 állat (szarvasmarha, ló, sertés, juh) hasznosítási célnak megfelelő feine velősét. Az állami gazdaságokban kü­lön növendéknevelő telepeket kehi létesíteni a termelőszövetkezetek és I az egyénileg gazdálkodó dolgozó po-l lasztok jóminőségű növendékállatolj Itat való ellátása érdekében. 5. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a termeié-1 kenység fokozása érdekében selejtez­ni kell a terméketlen és alacsonyt teljesítőképességű, rossz takarmány-1 értékesítő, gyenge szervezetű egyede-l két. A selejtezést évente kétszer, ősszel és tavasszal kell végrehajtani, j A földművelésügyi miniszter a se-1 lejtezésro vonatkozó rendelkezéseket,] irányelveket az 1951. évi január hol I. napjáig adja ki és rendelje el a «elejtezések végrehajtását. A földművelésügyi miniszter do'-1 gozzon ki új törzskönyv eí esi rend-] azért, amelyben a tenyészállatok e!-| bírálásánál a külső testformák ada­tain felül, elsősorban az adott tartá-| ■i körülmények mellett elért tenyész-] tési és termelési erdményeket kc-11 fi­gyelembe venni. Ezeknek együttes kiértékelése, s! főleg a tejhozam, zsírszázalék, szapo-l rasáq, felnevelés^ tulajdonság, stb.j alapján állapítsák meg az állat te- nyészértékét. I. Az új törzskönyvelést az 1951. évi január hó I. napján kell beveze'-l ni. Á törzskönyvelést az állami gaz­daságok és a termelőszövetkezetek - tenyészeteiben alkalmazni kell, az i egyénileg dolgozó parasztság pedig a törzskönyvezést mint a minőségi a]- : j lattenyésztús egyik leghathatósabb ■ | eszközét, minél kiterjedtebb mérték- . ben használja fet állatállományának i minőségi fejlesztésére. ■| 2. A tenyésztési verseny kia'ákitá­• sa a tenyésztési és termelési ered- . J menyek során elért módszerek átadá- I sa, a tenyésztői • kedv fokozása, a te- I nyésztői munka elismerése és jutalma- [ zása érdekében országos, megyei és I járási állatkiállitásokat, áliatdíjazá- I sokat kelj tartani. Az állatkiállí tásolc | és állat díjazás ok szabályait, a/ érdé- I kelt miniszterekkel egyetértésben a I földművelésügyi miniszter állapítsa meg. A földművelésügyi és a belkeres- I kedelmi miniszter a Tenyész- és Vá- I góállatforgalmi Vállalatok útján az I egyénileg gazdálkodó dolgozó pa- I rasztokkal, a termelőszövetkezetek­kel és az állami gazdaságokkal mind- I két ivarú növendékállatokra kössön minél szélesebb körben tenyésztési, I illetőleg tartási szerződéseket, a ha­szonállatokra pedig hízlalási, illető- I leg szállítási szerződéseket.. A te- I nyésztési, tartási, hízalási és szállítá­si szerződéseket úgy kell ütemezni, I hogy a szállítások az év minden sza­kában a szükségletnek megfelelően I történjenek. Az 1952. évi január hó 1. napjától I kezdődően tenyésztési célra csak tér. I melési és tenyésztési ellenőrzés alatt L álló, vagy törzskönyvelt leszánnazású I egyedekre lehet szerződést kötni. A szerződéses ár mindenkor magasabb [legyen a piaci áraknál. ÍV. j Az állati betegségek megelőzése és | visszaszorítása érdekében az állalte- | nyésztési terv célkitűzéseinek biztosi j fása végeit megelőző intézkedésekkel, megfelelő kezeléssel a lehető legki- j sebbre kell csökkenteni az úllatbe- | toqségek megelőzésére és elfojtására | előirt rendszabályokat (fertőtlenítés, | betegségek bejelentése, állaiforgahni | korlátozások, hulla eltakarítás, stb.) | az állami gazdaságok, állami vállala- | tok, termelőszövetkezetek, valamint | az egyénileg dolgozó parasztok ma- [ radékiaianul betartsák. 1. A mesterséges termékenyítéssel kapcsolatban meg keli szervezni és nagy arányban ki kell szélesíteni a meddőség elleni küzdelmet. Az álla­mi gazdaságok és termelőszövetkeze­tek szarvasmarha- és lóállományát Vi évenként veinhességre meg kell vizs­gálni és szükségben meddőségi keze­lés alá kel! vénni. Az egyénileg dol­gozó parasztok szarvasmarha- és ló- állományában fellépő meddőséget működési körzetükben a mesterséges termékenyítő állomások, illetőleg az állatorvosi ambulanciák kezeljék. I A szarvasmarhák járványos elveté- ! lése ellen az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek elsősorban az ., ellető istállók létesítésével védékezze- , nek. 2. A szarvasmarha gümőkór elter­jedésének megakadályozása érdeké- ' ben évente kétszer tuberkulinozni keli az állami gazdaságok és a termclős^ö- j vetkezetek állományát, a reagáló (tu­berkulózissal ferlőzött) állatokat a , gazdaságon belül szigorúan el kell , különíteni, közülük a gyenge terme- ; lőképességűeket ki kell selejtezni, a , reagáló állatok borjait pedig mester- j ségesen kell felnevelni. A sertésgümőkór elterjedésének j megakadályozására gümőkóros álló- ( mányíól származó tejet, mindennemű konyhalmlladékot, vagy állati erede­tű takarmányt csak előzetes felfőzés J után szabad a sertések etetésére hasz- ( nálni. y A baromfí-gümőkov kiküszöbölése érdekében az állami gazdaságok és , termelőszövetkezetek baromfiállomá- £ nyukat minden évben tubcrkplinoztas- ( sák és a reagált állatokat húsra érté- c kesítsék. 3. Sertéspéstis elleni védekezés te­rén irányt kell venni az élő vírussal t történő oltás fokozatos kiszorítására és > a ki istályibolyavakcinának minél szé- f iesebb körben való bevezetésére. . j 4. A felnevelést betegségi'! (mnlac­influenza, hurutos tüdőgyulladás, bor- jak tüdő- és bélgyulladása) tnegelö- | zése céljából állami gazdaságokban és % termelőszövetkezetekben az anyaálla- |( tok, az újszülöttek és a növendékálla­tok tartásában, takarmányozásában mutatkozó hibákat fokozatosan ki kell s küszöbölni. Mind az anya, mind á nő- ' vendékállatok részére biztositani kell T a szabadban való mozgást es a tér- ■' mészetszerú tartást. Kerülni kell a l fiatal állatok fárasztó hajtását, szállt- s lását és óvni kell őket -z megfázástól, i gondoskodni kell a beteg állatok kor- r szerű gyógyításáról. a 5. Az állami gazdaságok és a terme­I őszövetkezetek juhállományát évente kétszer rühöer.cg szempontjából át kell Ä vizsgálni és az esetleg fertőzött nyá- ^ jakat megfelelően kez.elni kell. Ugyan- f .•sak út kell vizsgálni rühösség szem- f pontjából az egyénileg dolgozó parasz- . tok 10-nél nr/gyobb létszámú juhállo- n.myáí műiden év május hó 1. nap- iáig. A fertőzött nyájakat kezeltetni 9 kell, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom