Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-19 / 269. szám
1950 NOVEMBER 1« N & p v a 7 A szigetvári pártszervezet teremtsen rendet a DÉFOSZ portáján Égésien a legutóbbi hónapokig Szigetvár nevével nem igen találkoztunk másként a mezőgazdasági munkák állásáról szóló jelentésekben, mint: „sereghajtó ... Szigetvár ismét hátul kullog ... Szigetvár hozza be a súlyos elmaradást, ne késleltesse a megyét..." Már előre meg fcell állapítani, hogy ebben az időben is előre forgott az idő, a fejlődés kereke Szigetváron is. Ott is nagy eredményeket értek, el a szocializmus építésében. Csakhogy nem igyekeztek a fejlődést gyorsítani, nem helyeztek arra súlyt, hogy -élenjárói legyenek a szocializmus építésének. Felelősségre vonhatjuk-e a kommunisták példamutását, ott ahol a két községi alapszervezetberx mindössze három dolgozó paraszt párttag ven? Nem, ez lehetetlen, hogy hármójuk példamutatása magával ragadja a jelentős lélekszámú járási székhely dolgozó parasztságát. Márpedig egészen. a békekölcsön-jegyzésig mindössze ennyiben merült ki a szigetvári pártszervezet kapcsolata az egyénileg dolgozó parasztsággal. Ha a három kommunista kisparaszt biztatására el-el ment is egy-egv párt- napra néhány pártonkívüli egyéni paraszt, mint Tauber elvtárs is mondja: ..kinéztük ezeket soraink közül, félvállról beszéltünk csak velük ■. Ilyen, volt a pártszervezet és a páT- tonkívüliek közti kapcsolat és ez megmutatkozott a mezőgazdasági munkákban is egészen szeptember közepéig... Akkoriban már jónéhánv hír érkezeit Koreából is, melyek beszámoltak az imperialista agresszorok állati kegyetlenkedéseiről. A terrorbombázásokról. Majd arról, hogy az imperialista banditák felperzselik a békés falvakat. Ugyanakkor a Titoékról érkező híreken is elgondolkoztak a szigetvári parasztok. A szomszédban Títöék „ipódszere" ugyanaz, mint- a Li Szio Man bandáé volt, mielőtt Amerikai gazdái parancsára fegyveres érővel megtámadta Észak-Koreát. Nem; Kellett különösebb magyarázat ahhoz, hogy meglássák a szigetvári dolgozó parasztok: az imperialisták minden igyekezetükkel a Koreában kirobbantott háború kiszélesítésé re törekednek. Csakúgy, mint Li Szin-Man. Tito is vállalkozna az odavetett konc ellenében ránktörni. .. Turbéki János, Mozsgai József és valamennyi dolgozó paraszt erre már keményebben szorította meg az ekeszaxvát. Mindegyik érezte, bogy valamit cselekednie kellene, hogy keresztül húzzák a Tito-banda, az imperialisták terveit, csak nem tudták, mit tegyenek.. Ugyanerre az időre esett a békekölcsön-jegyzés és a • tanácsválasztásoik előkészülete. A pártonkívüli egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok csoportosan jelentkeztek a pártszervezetnél: bekapcsolódnak ők is a felvilágosító munkába. Rövidesen végigjárta az egész határt a biztos tudat: ha veluinennyien 1 összefogunk, mielőbb elvégezzük az őszi vetést, ha felzárkózunk a Párt mellé — megszilárdítjuk a békéért harcoló milliók táborát, — visszarettentjük a Tito bandát a háborús agressziótól. Úgy is lett. A szigetvári pártszer- vezt a pártonkívüli dolgozó parasz- tok széles rétegeit vonta be a népnevelő munkába. Bensőséges kapcsolat alakult ki a tanácstag-jelöltek és a pártszervezet, a nép és a tanácstag- jelöltek között is. Az eredményt, mely a gyakorlatban megmutatkozott — ismerjük. A szigetvári járás a megyében a legelsőnek végezte el — még október 22 előtt — az őszi sZ-án- tás-vetést és ezúttal Szigetvár mutatott jó példát az egész járásnak ... Miért topog ma is egyhelyben a tagjelöltfelvétel ? Az eredmény nem szorul bővebb me gyaráz.atra: amikor a dolgozó porosz- fok szflet rétegei közvetlen közelről megismerték Pártunk poétikáját, egyszerre megtalálták- a mindennapi munkájuk, a száidás-vetés, a szocializmus •pitése és a béke megvédése közti szoros kapcsolatot. Felismerték azt is, milyen sok muttk azon, hogyan végzik ei felad a fai kot és ezen keresztül hogyan szilárdítják a békéért harcoló százmilliók táborát Az egyenes következtetés azt követeli meg, hogy Rákosi elv társ úimufatásá- nak megfelelően — a szigetvári párt- szervezetek felvegyék a tagjelöltek sorába az utóbbi harcok legkiválóbb pár ton kívüli dolgozó parasztjait. Ezzel szembeni a tagjelölt felvétel továbbra is egyhelyben topog. A győzelmi taggyűlésen Zsifkovicfl elvtársék felvettek ugyan kei egyénileg gazdálkodó ktepa- rasztot, de ezzel — legalábbis egye lőre — ismét megállt a tagjelölt felvét«!- Nem tud egyik atapszerrenet sem ú jabb jelentkezőkről. A dolgozó parasztság ki van. rekeszlve tömegszervezetéből A hibák gyökere messzire nywioak vissza. Számtalan súlyos mulasztás gátolja rí dolgozó parasztok tagijelölt felvételét. A szigetvári t>£FOSZ-srorvezet- ben csak elvétve találniuk még tne. egyénileg gazdálkodó kis- és közép parasztot. A vezetőségben még véletlenül sem. Valósággal elszigetelte a DÉKOSZ-szervezet magától * régi Ris- és-fcözépparaszlokat. Talán még jobbon kinézték, ókét a DÉFOS Z - szerve zott > öI, min; a pártuapo&ról. A választások í idején a pártszervezet * DÉFOSZ helyiségben htvtn egybe a fcis- és középpa- rasz!okát tanfolyamra. A DCFGSZ tagjai ki okartáfc csavarni inéig az égőt is a teremből, nesn akarták beengedni őket a helyiségbe . •. A TJJiFOSZ vezetőségében nem cgv részeges, demagóg dolgozó hangoskodik, akik »ein értik meg a T) ft FŐSZ jelentőségét. A legfontosabb tennivaló Csodálkozhatunk-c azon, Jrogy mé* Rákosi elvtá.rs beszéde után te csak igen vontatottan indult meg a Pártépf- tás egészséges folyamata Szigetváron? Egy percig som. A legsürgősebb feladat, hogy ezeket a messzire otssztsngnló hiányosságokat kücüszöböljék. Ehhez ménden alap meg r*m *z egyénijeg gazdálkodó kis- és középparasztság lendülete, politikai fejlői1 vsu egy fok kail sem tőrt meg a tanácsválasztások után sem. Mozsgai József pártonkívüli kő »épparaszt változatlan lelkesedéssel járja a környező falvakat é.s buzdítja társait a békehíre fokozására ások alapján, «mit az Orszáco« Bőkekorogressznson tapasztalt, fis ha a mélyszántás, a begyűjtés állását megnézzük, ismételten meggyőződhetünk egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink politikai öntudatának felfelé íveléséről: a begyűjtési köteletetségüleet a megyében tüsök közt már túReijeiftet tök, példát mutatnak a mélyszántás befejezésében is, hiszein azt már 90 százalékig elvégezték! A hatalmas kínai nép hadseregének katonái bátran és elszántan védik a népi Kína határait, vigyáznak a nép szabadságára és biztonságáraNagyszerű eredményt ért el a béke-irányvonat Péesbányn rendező pályaudvar forgalmi személyzete a szolgálati idő letelte után elvállalta, hogy a Bákevilágkongresszus tiszteletére békeirány» vonatot visz Dombóvárra. Este 19 őrára össze is állították az 1967-es szá* mű vonatot. Szabad áthaladást biztosítottak a vonatnak, 20 óra 40-kor ín* dúltak útnak és 23.17-kor, 33 perccel korábban a rendes időnél, megérkeztek Dombóvárra. A vonatot Szigeti Rudolf iőmozdonyvezető vezette, Béres György és Toraola Ferenc volt a fűtő, a vonatkísérő személyzet pedig az állomás dolgozóiból került ki. Vonatvezető volt Borbély Kálmán, fékező volt Herr Ferenc párttitkár, Péter János, Tárnoki László, Tamás István és hónai János, A vonat az ötös célkitűzés keretében indult, részt vett az 500 kilométeres mozgalomban, túlterheléssel iutolt, felemelt sebességgel ment, irányvonat volt és végig légiekkel működött. N em szokta zavarni a lovakat, de most már másodszor vágott közéjük. A sárga kirúgott oldalt, a másik csak a fejét rázta meg. Aztán ismét nekirugaszkodtak a sáros út- nak, trappba lendítették a kocsit D. Kovde-s Sándor mindezt alig vette észre, szinte nemi-» tudta, hogy űzi. hajszolja a lovakat.. Valami megfoghatatlan vágy hajtotta, hogy gyorsabban robogjon egymást kergető gondolatainál. A kenyér pedig, mintha égette volna zsebét. Néha szinte egész testével érezte, hogy ott van a zsebében, máékor meg hirtelen belenyúlt, vagy megtapogatta: megvan-e még? Megkönnyebbülten állapította még ilyenkor, ott van. A következő percben viszont már azt. szerette volna, ha soha nem is látta volna. Többször olyan gondolattal nyúlt zsebébe, hogy eldobja. Mintha a gondolatokat is ott hagyhatta volna azzal a darab kenyérrel együtt, az út sarában. Mert szívesen megszabadult volna ezektől a gondolatoktól. . Haragudott magára. Mi a fenének is ment oda bámészkodni? Olyan volt. mint a gyerek disznóöléskor, csak nézte a nagy sürgés--forgást. Inkább ült volna be valamelyik kocsmába, ott várta volna ki •. idő, múlását. Akkor most nyugodtan kocoghatnának a : vk és ő is nyugodtan számolgathatná, hogy mi is lesz akkor, ha eladja a bikaborjút Mert ez volt a kedvenc foglalkozása. Néha akár egy egész órát is el tudott ülni szótlanul. Akik ismerték, tudták, hogy ilyenkor számolgat így szórakozott sokszor odaát a Felvidéken is. Sok haszon ugyan nem származott ebből, mert nem volt benne se a kupeclcedésro hajlam, se ahhoz nem értett hogy már,ok zsírjával főzze meg a maga levesét Dehát szórakozásnak megtette. Abban az időben ugyan, amikor átkerült jó időre abbamaradt. a számolgatás. Akkor, ha leült, vagy há a kocsi rázta hazafelé, gondolatai messze jártak. Odahaza Mert akkor még az számított otthonnak, hazának. Később megszokott a faluban. Aztán meg is szerette. A földön keresztül. Mert ezt szerette meg legelőbb, a jó zsíros baranyai földet Mind a tizennégy holdat Olyan gonddal foglalkozott vele, mint anya a gyerekével. Ápolta de ével, simogatta hengerrel, boronával, enni is adott neki. nem sajnálta tőle se az istállótrágyát se a műtrágyát. A föld hálás volt, minden évben hálásabb. Meg- ezerették egymást Igen. egymást, meri D. Kovács úgy érezte rumosak ő szereti a földet. Az is szereti öt: gazdáját Barátok lettek, néha még szólt is hozzá. S a szavakra nyár elején az embermagasságú rozs bólintott igent, ősszel, tavasszal a fényes barázdák felett átfutó szél válaszolt Ennél azonban nem sokkal jutott tovább. Megelégedett azzal, hogy do’vozott Gyűlésekre nem járt el. nem iratkozott be sehová sem. — Magának é! az -- mondták róla a faluban. -- Olyan t természete — tették hozzá a tudálékosabbak. Amikor fülébe jutott, hogy így beszélnek róla, hogy megszólják, mivel nem jár sehova, csak legyintett Egyezer meg amikor a DÉFOSZ-titkár megszólította, hogy miért nem megy el legalább a DÉFOSZ gyűlésekre, ha már belépni nem hajlandó, ingerülten válaszolt. — Nem dolgozom meg rendesen a földemet? Nun fizetem becsületesen az adómat? Nem tettem eleget a kőtele*«égőmnek a beadásban? Mit akarnak még? TITO KEMYERE A DEFOSZ-titkár ha mást nem is, legalább vilamtolni akart. De ő már nyújtotta is a kezét. — Hagyjatok nekem békét. — ezt mondotta a mozdulata is. Békét is hagytak neki. A népnevelők ugyan felkeresték néha, el is beszélgette bt velük, igazat is adott nekik, de aztán maradt minden a régiben. És D. Kovács Sándor élt — ahogy magának és másoknak is mondani szokta — nyugalomban. Ezt a nyugalmat nem hagyta megzavarni az újságtól68. Kezébe vett ugyan néha ogyet-egyeí. olvasott is belőle, legfőképp a címeket, meg hátul az apróbb dolgokat, aztán legyintett. Mi köze neki mindehhez? Meg aztán ki tudja? Imi sok mindent össze lehet... Most azonban úgy érezte, hogy mindennek vége. Az egésznek Gajdács Matyi az oka.. Ha vele nem találkozik, nein zárják be orra előtt as üzleteket- Dehát nem lehet rá haragudni, gyerekkori cimborák s ki gondolta volna, hogy ö is ideát van, húsz akkor úgy volt, hogy otthon marad. És hogy itt lakik nem is messze tőlük... Tény az, hogy vagy jó másfél óráig beszélgettek. Jó voh felemlegetni az ismerősöket, összeszedni, hogy ki kiről tud. És az idő meg szokta ilyenkor gyorsítani lépteit, sőt szárnyra is kél ős repül. így aztán még -le se nyomta a kilincset a boltajtón, amikor szemébe ötlött a tábla: boltajtón, amikor szeméibe ötlött a tábla: „1 te S között zárva.“ Káromkodott egyelt, aztán azon kezdett gondolkozni, mit csináljon mcsórnár az idejével. Szaporán tekingetett arra. amerre Gajdács elhajtott, de azt már elnyelte a piaci nap forgataga. Találomra indult meg az úton a Duna felé. Még mindig mérgelődve kerülgette az út mellett áldogáló kocsikat, nem nézett tovább a lovak fejénél. Akkor hirtelen elébetárult % Duna. Szürkésen hömpölygőt* előtte a hatalmas víz, « egyszeriben megfeledkezett a mérgéről. A parton lüktető élet zajlott- A komp épen kikötött, a gazdák hangos kiáltásokkal nógatták lovaikat a meredek parton. A kiabálást néha elnyomta egy-egv hajó panaszos kürtje. D. Kovács Sándor valahogy úgy érezte," hogy kitárul előtte a világ. Itt vannak «izek a hajóit, van köztük magyar, csehszlovák, román. Ki tudja milyen messziről jöttek, takln némelyik még a tengert is megjárta. Az egyikről — keskeny deKskapaHó kötötte őosze a parttal — ép akkor jötték fel, amikor leszállt a kocsiról, hogy kő. zetebb menjen. Látta, erősen magyaráz az egyik egyenruhás, aztán többen körülveszik a parton és mutat" nekik valamik Még közösebb ment, A vámtiszt kezében körülbelül tenyérnyi nagyságú kenyér- darab volt. Ujjnyi vastag lehetett s olyan színű, mint a fa kérge belülről, ha lehántják. — Ilyet ősznek — hallotta, az egyenruhás hangját most- már egész, közelférkőzve. — F.zt adja nekik Tito. U- Kovács Sándor eleinte nem értette a dolgot. Egy fiatal 17—18 éves legényke állt mellette, az észrevette arcán az értetlenségei, mert szavait egyenesen hozzá intézte: Látja elvtárs, ilyet eszik Jugoszláviában a dolgozó nép mondta azzal a hangsúllyal, mintha egy ' DISZ-gyülóöcn szólalna fel. — Kóstolja meg fater — rikkantotta el magát egy fíatar labb, jót nevetve saját viccén. A többiek azonban nem nevet*, t.ek. Egy munbásformájú ember meg kiköpött és úgy mondta; — Az a disznó Tito biztos nem ilyet eszikt A feléje intézett szavak ráirányították az egyenruhás figyelmét is. Hirtelen mozdulattal letört egy darabot » kenyérből. — Fogja, matassa meg otthon, milyen kenyeret esznek Jugoszláviában a dolgozók. így került hozzá a kenyér e a hátralévő idő 8 óráig a kenyér nézésével telt eL Először szinte hitetlenkedve nézegette. — Mintha fűrészporból volna — mondotta magában. — 95 százaléka korpa — állapította meg azután szakszerűen. Minél tovább nézte, annál nyugtalanabb lett Ha pontosan megtudta volna fogalmazni érzéseit, talán égy mondotta volna, hogy hatalmas rés támadt azon a falon, amit maga köré annyi gonddal épített. Mintha egy bomba vágott volna oda. S a résen keresztül egymásután masíroztak be azok, akiket eddig elzárt magátóL Ezzel a kenyérrel üzentek neki. Sőt eljöttek hozzá. Elszánt tekintetű munkások, rongyos parasztok, sovány, szomorú- szemű asszonyok, vézna gyerekek. És ezeknek — hiába is próbálta volna — nem tudta már azt mondani: — Mi közöm hozzátok! Aztán mégis megpróbálta eltömni a rést, Arra gondolt, hogy 5 becsületesen dolgozik, termei, még szerződtet is köt — te a népnevelők is mondták, hogy ezzel jól harcol a békéért. Meg Tito ellen. A rést azonban nem sikerült eltönvuie, _ — Elég ez? — nyomult be rajta a kérdés. És mintha a kocsi zörgése is azt mondta volna: — Nem e-lóg, nem e-lég... Ezt mondta á kemény tekintetű férfi Is, a rongyos paraszt, a sovány, kisírt ezeinű asszony, a vézna gyerek, akiket maga előtt látott. — Nem elóg! — Dehát mit csináljak? — tette fe! a kérdést. Szinte hallotta a választ: , — Harcolj. Küzdj a békéért. Harcolj az ’ ellen, oki miátt még ilyen kenyérből se ehetünk eleget. Vagy azt akarod, högy •te is a mi sorsunkra juss? Ezt szánja neked is. Mintha csak ott lettek volna mellette a kocsin s onnan beszéltek volna hozzá. És mikor leszállt a kocsiról, kifogott ée bement a- szobába, akkor is követték. Odaültek mellé az asztalhoz, ott ültek akkor is, amikor bicskájával leszelt egy nagy karéjt a hófehér kenyérből. Befejezte az evést. De nem kelt fel az asztaltól. Ott üH továbbra is szótlanul. — Számol — gondolta magában a félesége. Valóban, D. Kovács Sándor Számolt. I>e nem a bikaborjú várható árát. Azt számolgatta, hogy körülbelül mennyi kukoricára is lesz szükségük az állatoknak. Aztán kiment és kezdte zsúkbaszedni a csöveket. Befogott ismét é- vr«;y 0 zsákkal feldobott a knc*sira. Ahogy az egyiket magához fogta, érezte, hogy megroppan zsebében a száraz kenyér. Aztán elindult a szövetkezet felé. A kocsi vidám zörgése százszorosán elnyomta a törött, ken.yórdarabok zörgését. Békés József A Párt és a tömegek közti kapcsolat megjavítás:*, kézzelfogható eredményt hozott
