Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

n NAPLÓ 1950 NOTCH»!® ff mumkakrdbmren A puszta. eeendesen pihen ax or­szágút mellett, szemerkélő eeő, ezól hátin nyargaló fellegek sem zavar­ják meg a békességet. A félig, vagy egészen lerombolt nagy gazdasági épületekből épített kis házak, apró istállók, széna- és szalmakaslak úgy állnak itt sorba, mint csirkék az öreg kotlós körül. A kis kemence előtt asszonyok diskunUnak, közbe vetnek -a tűzre. Kenyérsütés lesz, — Merre lakik az öreg Darab Já- »os? — bórd-ztük tőlük. Megmutat­ják: barátságos kis ház, előtte őszi­rózsák, violák hajladoznak. Darab János. Itt kenyérsütés Ebben lakik I • I is kst, pattog a tűz, készül az ebéd is. ki asztal tele van kenyórkasokkal, bennük a kelt tészta már a kemence melegére váz. Darab János az asztal mellett ül. Mélyen barázdás arca és mint az írott könyv, — mesél a múltról, a meghányatott keserves életről. Csavar egy cigarettái, rágyújt, aztán meg­ered a ©zava, mintha a kékes füstből olvasná. — ötvert ivet értem merj egészség­ben, de élni csal: most kezdtem a magam életét, — mondja és kifújja magasra a füstöt Utána néz, keresi • gyerekkorát, mert ott kezdi, lent a gyökerénél. — Babócsrta volt cseléd az apám, ott születtem. Aztán, mint a fecskék, kittünk, mentünk, váltogattuk az Igát, de egyformán nyomott az min­denütt. A hat elemit kijártam, de már a vizsgára nem volt idő, mert Szent Györgykor otthagyta apám Somogy- ezobot — elmentünk Bélaptisztára. — Aztán szinte kétévenként vál­tozott a fedóL Caokonyavieontára kerültünk, majd Marietta pusztára, Innét fe vonultam be, mint népfel­kelő as olasz frontra- Nem a magamét véd tóm, hanem a* urakét. Mikor ha- ■ak érültöm, újra csak. a eselédsora várt: igáskoosis lettem, mint addig kt Előkerült a vándorbot, jflttenv- menteon, egyik pusztáról a másikra, mindenütt keveset fizettek, de minde­nütt hajnali kettőtől éjjel 11-ig keb tett robotolni. Szívesen beszól arról, hogyan in­dult meg az élet itt Adorjáson a fel­szabadulás után. Együtt vetettek el, j mint az előtt, táblában maradt a föld, csak akkor osztották szét, amikor végeztek a nagy munkákkal. — Kaptam én is 9 holdat és egy csikót, meg egy tehenet. Most is van jószágom szépen. Pedig a lányom és a fiam is kapott már tőlem, meg az építkezéskor is adtam el jócskán. — Minden érben kötöttem terme­lési szerződést — mondja később. — Szerintem azért sokkal jobb a szer­ződéses termelés, mintha csak úgy magunkra volnánk hagyva, mert hi­szen azelőtt is meghányták-vetették, mit volna, jobb termelni, minek lesz nagyobb az ára, most meg gondolni sem kell erre, mert amit szerződésre termelünk, bizonyos, hogy szükség van rá, és jobb árat is kapunk érte. Hitért kapta a Munkaérdem­____ rend kitüntetést? — A szerződéses termelésnek kö­szönhetem azt is, hogy a legjobb eredményt értem el olajlenből. "Nem eok mondanivalóm van erről. Jól megdolgoztam a földjét, úgy ahoj & szerződés előírta és a munkám után 55 százalékkal lett nagyobb termé­sem, mint a szerződési átlag. De volt nekem jó búzám is. — teszi hozzá. — Két és egynegyed holdon 25 má­zsa 68 kiló termett belőle. A szer­ződéses cukorrépából meg 280 négy­szögölön 24 mázsa 50 kiló lett — Felszabadulás óta mindenben követtem a Párt útmutatásait — fűzi tovább aztán. — Tudom, hogy ha a Párt szavára hallgatok továbbra is, nyugodt, békés életünk lesz. — Nehéz azt az ilyen öreg paraszt­nak már elmondani, talán leírni szeb­ben lehetne — mondja csendesen. Darab János ötven éves fejjel ta­nulta ezt meg. Megtanulta azt is, hogv ezt a szép életet a nagy Szov­jetunió hős népének köszönheti és a magyar dolgozó nép harcos pártjá­nak, megtanulta, hogy ezt a szép életet a békének köszönheti, ezért a békéért még jobb munkát fog végez­ni, mórt meg akarja mutatni, hogy nem került méltatlan ember mellére a Magyar Népköztársaság Munkaérdem­rendje. Kod Lajos Nincs nagyobb megtiszteltelés, mint bányásznak lenni Eddig mezeimunkán dolgoztam Drávacsepelyen. Rákosi divtára felhívása után én is elhatároztam, hogy a bányába megyek, hogy én is hozzájáruljak a széntermelés fokozásához. Sokszor olvastam az újságban, hogy kijjyult a villany ebben, vagy abban a faluban, világosság költözik „ falusi dolgozó nép otthonába. Meg kell, hogy említsem a siklósi járást, ahol Pártunk igen nagy segítséget nyújt a parasztságnak a fa ltrrillamosítusokkal kapcsolatban .Az, hogy a faluk villamosítást kapnak, nagy részük van a bányászoknak, akik termelik a szenet a villamosgépek mozgatásához. Az élet területén bármerre nézünk, megtaláljuk a bányászok munká­jának a nyomát. Ha a békéért való küzdelmet nézzük, ott is az első sorok­ban a bányászokkal találkozunk. Úgy érzem ezek után, hogy nincs nagyobb ás szebb megtiszteltetés, mint bányásznak lepni. Ezért vállalkoztam arra, hogy bányász leszek. Jól érzem itt magam a széncsata hősei között, akiktől már eddig is nagyon 6ok jót és hasznosat tanultam. Azt tudom csak mon­dani a többi fiatal félé, hogy jöjjenek a bányába, hogy ők is elmondhassák: Rákosi elvtárs beszédét megértve az elsők között mentem a több szénért in­dílOÍt ****** Frei Henrik csillés, Széehenyi-akna. Mindenki megtanulja Dicsér den /­a csoport egységének, az elosztás igazságosságának alapját: a munkaegység használatának módját FMŰK. MEG ATOXélÁGOT A természettudományos előadások szervezésének tanulságai A’ gyűlésnek vég« volt, hangosan beszélgetve osztottak saéjjei az em­berek, A csoportról volt ma is szó, sőt ennél már többről is, mert ma ha hivatalosan m-ég nem is, de valójában megalakult csoport Bi csér den. Sok munka, sok, fáradtság előzte meg ezt a napot Sokszor kellett elmenni Dili Józsefnek, Szreda Imrének, Hilmer Jánosnak a dolgozó parasztokhoz, hogy elbestsélgeseenek velük. Ma aztán sikerült 17 családból ir­hák alá e belépési nyEatkozatot — Kát megalakultunk — sóhajtott te] Dili József. Kevés ilyen boldog sóhajtás szállt még el eiddig Bicsérden. Aztán elin­dult ó is hazafelé. Feje fölött ragyog­tak a csillagok s halkan fütyörészve lépkedett az éjszakában. Legénykora óta nem érezte magát ilyen könnyű­nek, ilyen nagyon boldognak. Méh* kutyák ugattak fel mellette, •yenkor kedve lett volna játékosan megrágni a kerítést. Dehái azt még •e lehet Valaki még meg találja lát- ri és azt hiszi, talán berúgott... Vetkezni kezdett éppen otthon, ami­kor a sublóton szemébe ötlött a vas­kos kis könyv: Az előbbi jókedvét már kezdte elnyomni az álmosság, a mtaíadgálós nap fáradtsága, de most #gyc*apásra kiment ismét szeméből *z álom és a.fáradtság se zsibongott már úgy tagjaiban. Leült az asztal mellé, olvasni kez­dett. Aztán papírt, ceruzát vett elő és Időnként leírt egy szót, egy-egy «éámc't. — Vetés — frta le először. — El­végzendő: 4 és fél hold — írta utána. — Lóvezető: 0.8 munlcaegvség ... prs József a munkaegységgel való Számolást tanulmányozta. Sőt nem- •Sftak tanulmányozta, hanem meg is tonuiiíA. Tövíről-hegylre átnézte a könyvet, míg csak pontosan meg nem értett mindent. Másnap pedig szólt Vágna* Józsefnek.-— Meg kell ezt tanulni előre —- mondta neki. — Enélkül nőin me­gyünk sokra. És aznap éjjel Vágne- nknél égett sokáig a lámpa, harmad­nap pedig Kasza Lászlóéinál világí­tott. még jóval éjfél után is. Késón aüakult m-eg a csoport, ké­sőre maradt a tagosítás is. Másutt már javába vetettek a tszcs-k, ami­kor Bicsérden megkezdődött a szám­bavétel. A belépett tagok azonban ekkor is tovább folytatták a felvilá­gosító munkát így aztán 39 családra nőtt tel a szövetkezet, mire a tago­sítás befejeződött. Ekkor azonban már október 4-ét ír­tak. — A csoport miatt nem leszünk kész a vetéesd a tanáelválasztásokig — kezdték terjeszteni a faluban a kulákok, akikot egyszeriben elfogott a „versenyiáz." Ok maguk ugyan most se siettek — de annál jobban igyekeztek a, falu egyénileg gazdál­kodó parasztjait most is a tszcs edlen hangolni. És ehhez most a falu dol­gozó parasztjainak versenykedvét akarták meglovagolni. •— Nem sikerült nekik — mondja DBS József edvtárs. Mert mi már az első nap ott voltunk a t&ldón az ölc- zövel, megállapítótíuk, mennyit telje­sítettek az egye* vetógépek és esze­rint írtuk be mindönkinek a munka­egységét. A tagságnak pedig megma gyaráztuk: mindenki úgy kapja r munkaegységet, ahogy teljesít. Ha többet teljesítenek, több munkaegységet írunk, főbb jut majd a jövedelem-elosztásnál. így aztán szívesen jöttek a tagok dolgoz­ni, nem volt olyan, hogy azzal jöt­tek volna: „Ott a száram, le kell vágni, ott a répám, ki kell szedni. A csoportban végzett munka lett az első, aztán jött a többi. — Ss így kialakulhatott a verseny is — teszi hozzá Farkas Annus, az egyik szántóföldi brigád vezetője Tudtuk, hogy egy-egy gép mennyit teljesít, tudtuk, melyik jár elől, me­lyiket kell „lehúzni." így beszélnek a bicsérdt csoport tagjai arról a győzelmes csatáról, melyben egyik döntő fegyverük a munkaegységgel való számolás azon­nali megkezdése volt. Tudják, a munkaegységek pontos használata nélkül nem dolgoztak volna olyan lelkesen a osoport tagjai, nem küszö­bölhették volna ki csaknem teljesség­gel a kezdeti súrlódásokat. A.zóta már Dili József, Kasza Lász­ló, Vágner József után többen meg, tanultak Tnmikae.gys‘'ggel számolni. Tudják már a módiát a brigád- és munka csapatvezetők is. Ha azonban nem elég. És nem elégszenek meg vele a bicsérdlek sem. Megvalósít­ják azt, amit Dili elvtárs mondott, hogy rövidesen nem lesz egyetlen olyan tag sem, aki nem tud munka­egységgel számolni, aki ne Ismerné alaposan a csoport nyugalmának, egységének, az elosztás igazságossá­gának alapját. Üzemeinkben már két héttel ezelőtt beindultok a természettudományos elő­adások. á Megyei Pártbizottság támo gatásával szépszámú előadógárda kezd­te meg a munkát. Minden előadó nagy lelkesedéssel komolyan felkészült a fe­lelősségteljes' munkára, a társadalom és természet igazi törvényeinek ismer­tetésére. Tudják az eóadék, hogy küldetésük van: Fel kell rzámoímio-k a tévhiteket, a babonákat, az áltudományát fanok«;, melyeket a Horfhy-korszak iskolái gondossal, szervezetten csepegtettek » dolgozókba. Csak a felszabadulás után jött meg annak a tehetősége, hogy a dolgozók pótolják az elmulasztó ttokat, megis­merkedjenek a dialektikus matér ia tíz. mus, a marsi-lenini elvek alapján szi­lárdan állé haladó természettudomá­nyokkal. A szép e& — « dolgozók felvilágosí­tása és felvértózése a reakció, elsősor bau a klerikális reakció étien — meg­valósítása azonban már az első hetek­ben, «z első előadások beindítás* után váratlan, akadályokba ütközött. A rossz szervezés, a helyt éten előkészítés, a népnevelőimimka hiánya és talán Eső­sorban ex üzemek gazdái — a pártszer­vezetek —, réfszvétlroaége miatt »ok előadást meg seni tehetett tartani így például a Bőrgyárban «x előadó egy lelket scan talált az előadó teremben, ami nem is csoda, hiszen az­nap délelőtt mondták el csak * dotgo zőknmk: „Délután természetiiádományo3 előadó» tesz, mindenki legyen ott!“ A Magasépítésnél pont az előadás napján fél négy helyett hat óra után, az előadás időpontjában osztottak kivé­telesen vacsorát A dolgozók ax étkező­ben ültek, csak nyolcán tartották ér demesnek vacsora nélkül meghallgatni az előadót. Dombi Béla eMárs, nagyon helyesen, a kisszámú hallgat óságnak Is megtartotta előadását és minden egyes kérdésit részleteiben átbeszélt a meg jelentekkel. Nem így tett a Homerii-kesstyűgyár előadója, Kőhalmi Lajos élvtérs, az el­múlt hét péntekjén, kii mikor látta, hogy csak tizenhatan jöttek össze, ki­jelentette: „Ilyen kevés embernek én nem tartom meg az előadást.“ A Hamerti-k-esztyügyár máyodik, e heti előadása már jobban volt meg szervezve, súlyos hiba azonban, h-ogy a DISZ is az előadás időpontjában tart ja összejövetelét. Pedig éppen az ifúsógoiák. kellette minél jobbam meg­ismerkednie a haladó termésaettudo- mánvokkal. Az előadás meghirdetésé­nek sem az a helyes módjs, ahogy ar­ról a kapu melletti szégyen táblán ad nak hirt: s A termelést késleltetik: Danimé, „A termelést késleltetik jDenisné, ma természettudományos előadás.“ tábla állításával ellenkezőleg, secíWk a termelést! A tévhitek visszatartják a dolgozót attól, hogy sors* megjavítá­sáért harcoljon, hogy teljes odaadás«*! vegyen részt az ország építésében. A Sopi'ana üzemi felelőse, de még < számos üzemi természettudományos szervezője meglátta ezeket * szempon­tokat és felismerte az előadások fon­tosságát Felismerték annak jelentősé­gét, hogy a dolgozóknak öntudatosan; küzdeniük kell « természet nehézségei1 eilen, ti kel vetni azt * káros nézetet,. „mit tehetünk a sors ellen? — Sem- > mit“ — ct a küzdelemhez a legjobb fegyvert a természettudományok, • fd- vllágosodás nyújtja szántukra. A természettudományos előadások : szervezésének megjavítására segítsék ^ az üzemi párfflJtkárak ax üzemi felélő- | «őket- Végezzenek *x üzemi szervezők 1 egyénenkénti agitáció« munkái, meg­magyarázva az előadás mgv fontossá­gát. És végűi a SZOT kuftúrfelclőse, Musch Ede elvtárs személyesen* ellen- őrizze a szervezést üzemenként, adjon 1 agltátó&s érveket, jó snomponlpkart * ( kuUürfelelÖBfliknek, hogy a hibákét ki­küszöbölve a tenméoxettuőOTnáfiyoa elő- ’ adások valóban elérjék céljukat; Segít­sék a dolgozókat munkátokban, segít­sék * szocializmus építésiét. >$ßj vigyázzunk hazánkra, békénkre, mini a «zeniünk fényéreu MM a bőrgyári dolgozók béhekül- dötit in ts részt vettem a budapesti Békekongressznton. A sok feledhetet­len élmény közül örökké emlékezetes marad <j nők bátor kiállása a béke ügye mellett. Egymásután álllak fel az asszonyok és valamennyien elmon­dották. hogyha kell fegyverrel a kéz­ben is készek megvédeni a békéi, gyer­mekeik boldog jövőjét. A legnagyobb hatást Szőcs Istvánná 13 gyermekes fejkendős etyeki parasztasszony tette rám, aki a néphadsereg tisztjének üd­vözlő szavai után felkelt helyéről és arra kérte az elnökséget, kogy adja­nak neki szót. Meghatoitan állt a mik­rofon elé. Halk hangon kezdte, majd egyre emelkedeltebb hangon folytatta: ,ÍAxt akarom üzenni, hogy sokszázezer magyar anya szeretetét vigyék maguk­kal a laktanyákba a többi bajiársak- hoz, akik között ott van az én fiam is. Ók védik a mi életünket, hazáinkat, földjeinket, napsugarat jövőnket. A magyar anyák nevében azt üzenem nekik, hogy úgy szeretjük őket, adni édes fiainkat, testvéreinket. Úgy vi­gyázzanak erre az országra, mint a szemük lényére.“ Azóta sokat gondol­kodtam Szőcs Istvánná szavain. Való­ban úgy kell vigyáznunk erre az or- szagra, mint a szemünk fényére, mert ebben az országban mindén a miénk, a dolgozóké. KOVÁCS BÉLA tímársegéd. Bőrgyár. :fpt& m/Nn ás Az őszi napfény bearanyozza a lah tant jav (Ivart. Kemény, döntő léptek dobbanása, pattogó vezényszavak ^ hal­latszanak: kiképzést kapnak as újonc- bajtársak. Simon alhadnagy bajldrs vezeti alaki kiképzést. Ax elméleti foglalko­zás után most gyakorlatba viszik át a bajtársak a tanultakat, bebizonyít­ják felkészültségüket. — Hány ütemre hajtják végre. a jobbra ót, — balra át„ — hátra ar­cot? — teszi fel a kérdést az alhad­nagy bajtárs. A kist ('Ütött bajtárs megfelel a kérdésre, majd be is mutatja a gya­korlatot. Érdeklődve, bírálatra készen követik bajtársai a bemutatást, mert tudják, hogy azon kívül, hogy nekik is helyesen végre Kell hajtani ok a pa­rancsokat, bajtársaikat megbírálva segíteniük kell egymás munkáját. A gyakorlat bemutatása után való­ban felhangzik Simon alhadnagy baj- társ kérdése: — Kinek van észrevétele a bemuta­tással kapcsolatban? Kecskés Gyula jelentkezik. — A bemutatóban nőm volt helyes a vezényszó. Áltálában nem úgy ve­zényelünk, hogy — jobbra (ff, egy, kettő, —, hanem csak úgy: jobbra ál! — mondja él véleményét Kecskés újonc bajtárs. így beszélnek át mindent gondosan, legaprólékosabban g, bajtársak. Nem lodorongolás. „repülő", mély térdhnj- lífds, és a Horthy tisztek által kita­lált „fegyelmező eszközök“ igénybe­vételé cél javítják ki az oktatót isztok az újoncok tévedéseit, hanem újra és újra elmondják a szükséges tudniva­lókat, barátságosan, bajtársi szere­tettel oktatják a reájuk bízott honvé­deket, építő békénk őreit. A kiképaém torán végigvonul ez a szempont: Nem akaratlan, valu>n engedelmeskedő embereket nevelni, hanem olyan fegyelmezett honvéde­ket, akik tudják, hogy mit — miért tesznek. Mindig más és más beejtársat szólít ki Simon bajtárs. Minden bemutatott gyakorlatot apróra megbírál. Burai Béla anélkül vezényel, hogy élőbb ki­adta volna a parancsot: Vigyázz! — na így vezényel majd a bajldrs — mondja a kiképzőtoszt — a zárt so­rok között, nem is hallják mit mond, nem is figyelnek oda. Elsőnek vi- gyázz-t kell vezényelni! Burai Béla most már jól építi fel a vezénylést: — Második szakasz vigyázat — ki (Htja —, Igazodás jobbra, irány egye­nes, szakasz indulj! Kiss bajtársat szólítja Simon baj- tdrs, aki összehúzott szemmel lép ki a sorból. — Miért csukja be a szentét? kérdi tőle. — Nem fél, hogy elesik? — Szemembe süt a nap — jelenti Kiss honvéd. Gyakorlat közben bizony a nap eléggé feltornázta magát az égbolt széléről. — BajtársakJ Helytelenül tettem, hogy az egységet szembefordítottam a nappal — mond önkritikát Simon alhadnagy bajtárs. — Ez máskor nem fog előfordulni. Kiss bajtárs a meneti:őzben i jobb­ra- és balra át gyakorlását kapja fel­adatul. Bizony, kicsit gyengén megy St­nála a gyakorlat. Ezen is segít mon bajtárs. — Fekete bajtárs ma délután fog­lalkozik Kiss bajtárssal és jelentik, ha már megy a menetközben! fordu­lat. Érmei le U Jár* to ideje a mai alaki kiképzésnek, a katonai ne­velés igen fontos részének. Néphad­seregünk, mely jó tanítványa kíván lenni a Szovjetunió dicsőséges had­seregének, jólképzett, fegyelmezett, bátor honvédekből kell, hogy álljon. Ehhez adja meg az alapot a lelkiisme­retesen végrehajtott alaki gyakorla­tozás. JEgyszerű, csak gyakorlat keü kos­sá" — ez a hemvédbajtársák jelszava és ennek értelmében mindent a leg­jobban, tehát legegyszerűbben (Adónak meg, a békéért küzdő harcos bizton­ságával. — őrávd végeztem, viszonflétdsrat — köszön el a szakasztól Simon al­hadnagy bajtárs, és messze zeng az újoncbajtársak válasza: — Viszontlátásra! Juhász Gyula A ^Nemxeti fitterem“ közkedvelt jambóéneheee november 22-én, **erdőst a Hádor Éttereiken énekel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom