Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-29 / 253. szám

»5» OKTÓBER » 90 ft P L <5 &zéíft is védem én a békét J napokban felkeresett egy nőtt évfolyamtársam. Közel húsz éve meat találkoztunk- Még 1029-ben, né- "hány hónappal azelőtt szakította meg itt?. egyetemen tanulmányait, hogy szak­vizsgáját letchctte volna. Elmondta, hogy mint kutyasétáltató kezdte az egyetemi évek utáni életét. Egy nagy- kereskedő adott neki néhány pengőt, mniért naponta délután 3 G-ig „foglal-, kozott" a pincsijével. Aztán hamarosan ktkopatt ebből és gyors változatosság­gal volt nyomdászinas, áruházi cso­maghordó, felolvasó, egy amputált pia nétás ember kísérője, malomban dol­gozott, aztán előfizetőket gyűjtött va­lami eladhatatlan, többkötetes könyv­ire. Nem is lehet {elsorolni minden re­gény változatosságát felülmúló, sok­rétű, páratlan fordulatokban gazdag életének állomásait. Szaktudását csak a. felszabadulás után hasznosíthatta, mint statisztikus. De oklevelét csak most szerezte meg, alig egy esztendeje. Elbeszélgettünk n régen együtt töl­tőit egyetemi esztendőkről. Az akkori emlékek kapcsán elmondtam neki, hogy mostani hallgatóinknak mennyire köny- nyebb a sorsuk, mennyire gondoskodik a társadalom orról, hogy minden aka­dályt ciluirítson tanulmányaik áljából, mennyi anyagi támogatásban részesül­nek, hogy gond nélkül végezhessék cl főiskolai éveiket.■ Keserűen húzott ki zsebéből cg]] gyűrött, sárguló papirost. — Látod, ez tette lehetetlenné ak­kor, hogy rendes időben befejezzem mz egyetemet. A klebersbergt kultúrpolitika egyik vagyon jellemző intézménye, a Diák- vyomorenyhitö Akció értesítése volt tárói, hogy kérése nem teljesíthető, a kért 40 pengőnyi segélyt nem áll mód­unkban kiutalni számára. így nem tud- 4* szakdolgozatainak bírálati diját .be­fizetni t egyetemi pályája kettőbe töri. Pedig nem is segélyképpen adtál: ak­koriban azokat a kevésszámú, nyoma- jráságos 20—30 pengőket, hanem kői- Mönképpen, évi kamatra, 10 esztendő utáni visszafizetés kötelezettségével, szinte kulturális uzsoraként. S még ezt is milyen keservesen kapták! Irigyel­tük és szerencsés fickónak tartottuk élei hozzájuthatott. Akik kimaradtak belőle, etzoj; körül milyen sokan >n haséin tudtak egyenesbe kerülni. El­kallódtak, félbemaradt tanulmányaik tat tengődlek gyökértcienül, a rájuk »rem szabott, esetleges foglalkozások közölt. • -látt mégegyszer, módszeresen el­* mondatta vele ni, hogy mi min­den segítséget nyújt népi demokrá­ciánk ma a hallgatóknak- Igen figyel­mesen hallgatta, hogy 20&~~300 forin­tos ösztöndíjakból csők a főiskolánk rbben az évben már negyedmillió fo­rintot fizetett ki. Hogy nincs vizsga- díj. olcsó n tandíj, sőt legtöbben sem mit sem fizetnek. Hogy tiszta, egész­séges diákszállóink vannak, ingyen könyvet, jegyzetet adunk, olcsó men­ta-helyeink vannak, slb. Es .mikor mindezt elmondtam neki, akkor ^igj válaszolt: — Igen, ezt nem tudják cívisein} az imperialisták! Hogy ma nem kultúr- uzsorán nő fel a fiatalság, nem törik szét öntudatát és magabiztosságát mrg- •rlázó alamizsnákkal, hanem szabad és önérzetes kultúrtmberré fejlődhetik, »kl állandóan érzi a dolgozó társadéi- Som segítségét, támogatását, t Így so­hasem vithatik a kapitalisták ma- metukjmm. Ezt akarják akár egy új nttágháborn felidézésével is megsem­misíteni, lehetetlenné tenni Aztán arrót beszélgettünk, hogy « Háború milyen mérhetetlen károkat vkoz éppen a kultúra, a nevelés terü­letén. Elmondtam, hogy milyen félbe­maradt embereket bocsátottunk útnak k második világháború utolsó éveiben ír. máról-holnapra elrendelt tanévbefe­jezések következtében. Milyen gondol kodásbcli zűrzavart és milyen nagy er kölest visszaesést eredményezett a esonka tanévek tora. Csak erre gon­dolva érzi tulajdonképpen erz ember, hogy mekkora az n teljesítmény, amit az elmúlt évek alatt, viszonylag békés körülmények között elvégzett mun­kánk eredményezett■ Bár a fasiszta években elburjánzott az intézményes felelőtlenség és emberictlenscg hatásá­ra a csalás, hazugság, lopás, szinte megszűnt a munkamorál, mégis ni uj társadalom nevelő ereje a naplopö, más zsírján élősködő, munka nélkül ténfergő heréknek néhány esztendő ólait szinte az Irmagját is kiirtotta már. Magam például másfél év alatt csak egyetlen olyan visszamaradt yijntz- vitézzel találkoztam Pécseit, aki „bc- esülelévrl" erősített kijelentéseit rövi­deden írásban is megtagadta és aláírá­sok hamlsl’galásával akart anyagi elő­nyökhöz jutni. Társadalmunk már ki­gyógyult a háború alatti betegségéből, erős és egészséges, jó ütemben halad a szocialista fejlődés és erkölcs útjánl J q vei; jutottak eszembe, mikor a s békegyülésre szóló meghívót megkaptam. Arra gondoltam, hogy ezért is védem én a békét. Azérí, hogy ezt a fejlődési, ezt a kulturális előre­haladást, amit az eddigi eredmények alapján jónak látok és helyesnek tar­tok, zavartalanul segíthessek építeni. Hogy magamat és családomat is meg­védjem az elvadult, emberieden geng­szterek rombolásától és gyilkolásától, s nem utolsó sorban gyermekeimet a nem ismert veszélytől való félelemtől. Biztosítani akarom számukra azt az emberi, napsugaras jövőt, amiben bíz­nak, amiért tanulna/;, amit meg akar­na!; építeni, s mit — ha józanul mé­rem fel a béketábor erejét és elszánt­ságát — bizton meg is tudunk védetni Nem vitás, hogy nagyon sok go­noszság áll készen arra, hogy megint nyomorúság és reszketés akadályozza meg népünket a békés fejlődésben, hogy visszavesse abba a rabszolgaság­ba, abba a reménytelenségbe, amiben nem is olyan régen sínylődött. S nem vitás, hogy nem könnyű feladat ez cl len a sok gonoszság és ez ellen a nagy erő ellen sikeresen harcolni. De olyan alaposan megy űzöd hettünk eddig], né­hány éves szabadságunk alatt új élet­formánk értékeiről, olyan szemlélete­sek mindannyiunk számára eredmé­nyeink, hogy nemcsak nagyobb szám- erőnknél fogva, hanem összemérhetet­lenül nagyobb Sidudatosságunk, ma­gabiztosságunk következtében is min­denekelőtt: Igazságunk erejével biztos sikerrel tudjuk megsemmisíteni ® ránk kajánkodó veszélyt- Erővel, akarattal, munkával is akár tíz körömmel is. ■ r Dombi Béla a Pedagógiai Főiskola tanára. Jelizavela Jcroslna, a Szocialista Munka Hőse, aJci a Csuvas Autonóm Köztársaság Sztálln-kolhozában dol­gozik, a kolhoz rádlóadóállomásának mlkiofónfába beszél. Ismerteti élen­járó munkamódszeréi. Ma nyílik meg a, szovjet kultúrát bemutató kiállítás Ma délután 5 órákor nyílik meg a Pécsre érkezett Gorkij-könytár kiállítása a Magyar-Szovjet Társaság székhdzánák nagytermében. Az ünnepélyes megnyitói a Városi Pártbizottság részéről Baris István elv­társ mondja. Dolgozóink nagy érdeklődéssel fordulnak a Gorkij-könyv- tár megnyílása és működése felé. A könyvtár a MSZT székhazában kap olvasótermet. A ma megnyíló kiállítás rendezése befejeződött. A drapériáklml feldíszített nagyteremben elől a fal 071 nagy kép helyezkedik cl a ma­gyar-szovjet barátságról, vezclöinkképeivel együtt. A terem közepén hosszú asztalon a legkülönfélébb könyveket találhatjuk. Körül 'a fala­kon a leghíresebb szovjet írók képei, alattuk apró asztalokon a külön­böző témakörök szerinti könyvelc, folyóiratok, tudományos és szak- könyvek, szépirodalmi müvek, művészeti és zeneirodalom, kották, hang­lemezek stb. A kiállítás az egész szovjet kultúra termékeiből ad Ízelítőt. Igen nagy politikai és kulturális jelentősége van e kiállításnak és a megnyíló Gorkij-könyvtárnak, ahol <; legújabb szovjet könyvek mel­lett « megjelent magyarnyelvű szov jet művekhez is hozzájuthatnak dol­gozóink. A Gorklj-könytár nagy lépéssel segíti elő a szovjet kultúra tanulmányozását politikai, tudományos, irodalmi és művészeti életének megismerését. A Szabad Fold Téli Esték a felvilágosítás és a békeharc szolgálatában Nőhány nap múlva megindul a fal, vakban az oktatás a felnőtt dolgozó parasztság részére. A természetludo mánycs és alapismereti tanfolyamok mellett legnagyobb számban idén is a Szabad Föld Téli Esték előadásai in­dulnak, ezeknek a megszervezésére esik a súlypont. ftyors itteniben épülnek a falu si kultúrotthonok. A bólyl, lánycsókj és a többi mellé sorakozik az oldi kultúrotthon, amelyet nagy szeretettel készített az egész falu. Pogányban a tanácsválasztások napján avatták fel a helyi dolgozó parasztok régi kíván­ságára a könyvtárat. Sásdon, Pécsvá- radon, szerte az egósz megyében kul- túrgárdák, íánccsoportok százai ne­velik, szórakoztatják a dolgozókat. Óriási mértékben megnőtt népünk kulturális igénye, lalvaínk dolgozói egyre nagyobb örömmel logadják né• pl demokráciánk segítő kezét, melyet a múlt bűneinek helyrehozásához, a dolgozó parasztság kulturális felemel­kedéséhez nyújt. Mi Lenin útját jár­juk ebben is, aki így oktat bennün­ket: »Az állam akkor erős, ha a tö­megek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek." Ahhoz, hogy mi dolgozó tömegeink mindent, ami körülöttünk az országban és a világ­ban történik, megértsenek, ahhoz, hogy tudományos alapon ismerjék az elet, a természet alapvető kérdé­seit. Éppen ezért nagy Jelentőségűek a Szabad Föl Télj Esték. Mi nemcsak villanyárammal oszlatjuk el a múlt sötétségét, hanem nagy költőnk sza­vaival élve: a szellem napvilágával is. Dolgozó parasztok ezrei előtt tár­juk ki a múltban féltve őrzött tudo­mány kapuit, előadásokon, áljóképes és keskenyfümvetiléseken keresztül vezetjük el őket a Szovjetunióba, ahol mindenki számára öröm és boldogság az élet. * *iz»bad Föld Té'í Fstél. elmélyítik az együttérzést koreai testvéreinkkel és megvilágítják, hogy ugyanaz a vértői csöpögő kéz gyúj­tottak kj a háború tüzét tőlünk 10 ezer kilométerre, amelyik pórázon tartja és ellenünk uszítja dóü határainknál a Tito-bandát. Ellenük gyarapítjuk fegyvertárunkat, az üzemi dolgozók túlteljesített normái, a dolgozó pa­rasztság őszi munkaversenye és nép­hadseregünk erejének megacélozása mellett, a Szabad Föld Téli Estékkel is. Éles iegyvcrühl; ez is, ha jól hasz­náljuk. Fokozott gonddal kel! tehát az idei előadásokat megszervezni. A tavalyi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a ttja Ehren burai V sronőzösz egyik ismert képe Jupitert biká- ’ nak ábrázolja, amint Európát, a szép föníciai nőt elrabolja. A leány nem védekezik, .dó arca a legnagyobb zavart ’fejezi ki. Erre a képre kell gondolnom, amikor európai utazásomról benyomásaimat rendezni igyekeztem: hosszú be­szélgetések ós rövid találkozások ezek: Párizs­ban, Stockholmban, Rómában, Brüsszelben, Géni­ben ós Berlinben. Persze, én egyáltalán nem gondolok arra, hogy az igen tisztelt amerikai diplomatákat bikával, még kevésbbé, hogy Jupi­terrel hasonlítsam össze, Európát sem szeretném megrémült szüzhüz hasonlítani. Mégis folyton a föníciai nő képét, láttam magam olőtt, ő nézett rcám a római pinlákban és a Sazjna partján. Nyugateurópa sok országában látják ar. emberek, hogy a háború butaság. De Nyugatmirópa eok országában olyan emberek vannak hatalmon, akik nemcsak, " hogy semmit eem tesznek az op&z águkat fenyegető háborús veszély elhárítására, hanem ellenkezőleg, ameri­kai stratégák diktálják utasításaikat, francia hi­dak, alagutak, iskolák idejében való mogsommi- sítésa érdekében. Olaszországban amerikai hajók számára támaszpontokat építőnek. Alkalmam volt látni, hogy a belgák hogyan építenek utakat az amerikai tankok számára. A „nemleges“ Svájc repülőit amerikai katonai iskolákba küldi. Ila az ember az olasz minisztert, a lyoni gyárost, a londoni parlamenti képviselőt megkérdezi, hotrv mint, vélekednek arról a háborúról, amelyet ők készítenek elő, mindnyájan így felelnek: „Ez katasztrófa! Ez yilágpusztulás!“ így beszélnek és mégis korc-aztülvinnék és helyeslik Amerika pa­rancsait. ÍV1 zen a tavaszon Berlin keleti negyedeiben , ^ békés leányokat láttam, akik békés dalo­kat daloltak. Elmentem a nyugati negyedekbe 1«, ott páncélkocsikat láttam. Két illuzórikus ós egymástól láthatatian határral elválasztott világ megmutatta egymás módszereit,, kívánságait, lé­nyégét. A fasizmus óvei nem múltak e' Német­országban nyomtalanul. Városok és államok rom- iait hagyták hátra. Keleten az emberek kezdő­ink gondolkozni és olvasni. Igyekeztek oH'Zbii izégyenletes múltjuktól. Fiatalok nőriok föl. akik nár gyermekkoruktól kezdve a testvériség örök- légét érezték. Mi történik ezzel szemben Nvugv on? Ott egykori tisztok háborúra készü'nek, parbárók a háború előtti nyereségeket számolják s a kiesi emberek kicsi spekulációkkal foglal­koznak. Mitől féltek az amerikaiak akkor, amikor föl­vonultatták csapataikat? Talán a német fiúktól ós Leányoktól féltek, akik azért vonulták fel, hogy kinyilvánítsák békeakaratukat? Vagy fél­tek a cseh diákoktól és a lengyel gyermekektől? Vagy az Internaciopáló hangjaitól? Vagy az Unter Den Linden aLié békegalambjaitól? Akko­riban az egész világ hallgatta a berlini híreket, ö a párizsiak, brüsszeliek, varsóiak, prágaiak megértették, hogy a nyugai szektorban a háború próbája folyik, keleten viszont Németország gyer­mekei azért gyűltek össze,. hogy fellapozzák a béke könyvét és elolvassák az emberiség kibé­külésének első oldalát. A z emberek az egész világban mindenütt élni akarnak. Ez nagyon egyszerűen hang­zik, és mégis napjaink legnagyobb igazsága, amelyben az emberi élőt a börzék lázgörbéjétől, egy őrült sajtókonferenciájától, vagy egydzsent- lemén ballábától függ. Amikór a washingtoni sajtókonferencia mesterei először hallottak a stockholmi felhívásról, megvetően krákogtak hozzá. „A komSiunisták seregszemléje“ irta a Newyork Timos. Most már persze látják, hogy n"m egy párt tagregisztrálásáról van szó, hanem az összes országok legkülönbözőbb irányú, hitű embereinek esküjéről. A szkeptikus talán ezt gondolja: „Mit jelen­tenek aláírásokkal teli papirívek egy repülő- erőddel szemben?“ Igen, ha a háborúról és bé­kéről nem az emberek döntenének! A stockhol­mi felhívás aláírásai nem szépírási gyakorlatok ós nem autogrammgyüjtemények, nem, az alá­írásokkal millió és millió ember esküszik, minden kisember esküszik, az egész emberiség esküszik, hogy az úi háborút meg fogja akadályozni. Van­nak szavak, amelyeket a szélbo mondanak, de vannak más szavak is, amelyeket sommiféle vi­har sem tud elmosni, « amelyek a kőnél Is ne­hezebbek. Ila népek beszélnek akkor szavaik tet­teket jelentenek. Láttam Nyugataurópában olvan dokkmun­kásokat akik vonakodtak a fegyvereket kirak­ni. Akkor is előrementek, amikor lőttek rájuk. Az éhségtől sem féllek Esrv kis francia asszony a sínekre vetette magát, hogv föl'artson egy katona-vonatot.. Most Franciaország. Olaszország és Európa népei rohamoznak előre, hogy meg­akadályozzák a háborúk számos fogyatékosság ellenére, igen nagy hatása volt a Szabad Föld Téli Estéknek. Dolgozó parasztságunk kö­rében kedveltek, népszerűek voitak. és sok helyen nagy lépéssel vitték előre a szocializmus ügyét: nem egy termelőszövetkezet a megtartott elő­adások, filmvetítések hatására alakult meg. Az idei Szabad Főid Téli , Esték megszervezése mindenütt a Párt es tömeg szervezetek megbizottafból ala­kult népművelési bizottságok felada­ta. A mozgósítás meggyőzéssel, nép­nevelőkön keresztül kell, hogy történ­jen, hogy valóban a falu kulturális életének középpontjai legyenek az előadások. Nem szabad annak elő­fordulnia, hogy mint tavaly például Sellyén 55 hallgató, vagy Martonfán 12 hallgató előtt tartották meg az elő­adásokat, mert csak dobszóval moz­gósítottak, nem végeztek scmilyen ielvilágosító munkát.-. E's«sorl>an a párlonkíTÜli, egyénileg dolgozó parasztsághoz szól­nak a Szabad Föld Téli Estéink. De példamutatóan részt kell vennj eze­ken a termelőosoportok, állami gazda­ságok, gépállomások kiküldötteinek, is. Nekik és a tanácsok tagjainak kell elöljárnioik a hozzászólásokban, a lelvetett elvi kérdések helyi konkré- tizálásában. A jó Szabad Föld Téli Este legyen olyan, mint amilyent ta­valy Lovászhetényben tartottak, ahoj az előadással kapcsolatosan megtár­gyalták az iskolai könyvtár és a mun­kaverseny kérdéseit is. így aztán ál­landóan százon felül volt a részvevők száma. Szalatnak község is azt pél­dázza, hogy a jó kultúrműsor meg­hozza a maga eredményét: volt o.yan előadás, amit több, mint 350 dolgozó hallgatott végig. Idén kevesebb községben szervez­nek Szabad Föld Téli Estéket, mint tavaly. Mindössze Baranya községei­nek kétharmadában. Ez is a színvo­nal biztosítását szolgálja. Azok a községek, amelyekben nem lesznek Szabad Föld Téli Esték, olvasókörök révén ismerkednek meg a Szabadi Föld Téli Estékre kiadott füzetek tar­talmával. Közeledik november 4—5, a Ma­gyar Békekongresszus és november 7, a nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 33. évfordulójának ünnepe. Or­szágszerte munkafelajánlások szület­nek a két nagy esemény méltó meg­ünneplésére, a béketábor további erősítésére. Ez alatt az idő alatt le­zajlanak a Szabad Föld Téli Esték első előadásai Is. Minden egyes elő­adás a béke nagy ügyét szolgálja. IVfondottam már, hogy ha Nyugatcurópár» gondolok, mindig látom magam előtt az elhurcolt föníciai nő zavaros és ßzenvedö sze­meit. De Nyugaton máé szemeket is láttam. Dü­hös, fenyegető, határozott szemeket. Nem, Euró­pa, a népek Európája, nem hasonlít a föníciai királyleányhoz, nem engedi magát megszöktetni. Szája körül könnyű mosoly játszadozik: „A né-- pék fölkelnek, a népek azt mondják: nem!“ Láttam, hogy Varsót mikép építik föl, láttára a Vág-vöigyében a villamosmü fényét ragyogni. Láttam az életet, amely formálja az embereket. A nyugalom érzése lep el, ha a rombolások után, a lármás és tarkaóletü Moszkvát látom, a növendékleányokat fehér ruhában a búcsúesték után, a házak állványait, a Dinamo-munkásokat egy csokor kamillával és barnárasült gyermekei­ket; ezt az ezerfejű, ezerarcú, lüktető életei Ezt a nyugalmat sem a -nyugati határainkon felbukkanó feldorítő repülőgépek, eem keleti ha­tárainkon a stukák nem tudják megzavarni. Ez a nyugalom a belső erő érzésébe!: kífojezóse. Mi­alatt amerikai ordítozok hidrogénbombáról óbó- gátnak, a mi agronómusaink, a Timirjázev aka­démia növendékei, az egész országban fűfelühv teket, gyümölcsösöket ós ligeteket ültetnek. Újságjaink hasábjaikat tudományos viták cél­jaira nyitják meg. ük nemcsak a holnapi napra gondolnak, hanem arra a világra is, melyben gyermekeink és unokáink fognak élni. Hazánk első férfiúja időt talált arra, hogy a nyelvtudo­mányhoz értékesen járuljon hozzá. Ez vájjon nem elég beszédes bizonyítéka-e a mi nyugal­munknak? * Mi kivívtuk jogunkat a nyugalomra- Amikor ~TA az ellenség megtámadott bennünket, nem veszítettük el a fejünket. A támadást vissza­vertük és az emberiséget megmentettük a leg­nagyobb zsarnokságtól. Akkor azt mondtuk: „Győzni fogunk!“ Mi nem akarunk háborút, élni akarunk, magunkért, gyermekeinkért, pompás országunkért. Mi nemcsak szeretjük a világot, hanem munkánkkal, áldozatkészségünkkel, meg­győződésünkkel meg is védjük. Most is azt mondjuk: „A béke győzni fog“! Mi sokan, vagyunk ós nem vacrvnnk egyedül, mert a népek velünk vannak. Velünk van a szép föníciai is, aki ellen most egy pótjupiter, újra merényletet tervez, ősszel kicsépeltük ga­bonánkat, a nagy Északon összegyűjtik az illa­tos almát. Délen pedig szüretelnek. Egy anya elaősztilöttjót iskolába viszi, s a gyermek ügyet­len kézzel, fejét oldalra fordítva száját fMig nyitva tartva, leírja első szavát és ez a szó így hangzik: búka. a föníciai nő és a bika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom