Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-29 / 253. szám

tm OKTÓBER 29 NAPLÓ 7 ^Ne lesyen irgalom számukra** Mélységes felháborodást váltottak ki bányászainkból a gyilkos Vietorisz-banda gaztettei íxp-snk szombat! Mámában beszámoltunk a Pécsbanyatele- pca leleplezett fasiszta banda gyilkosságairól, szabotázsairól Megírtuk, hogyan gyilkoltak le tudatosan. 12 bányászt, hogyan akarták szabotálni a három- és és ötéves terv végrehajtását. Le- kpllt a lepel Vietorisz Róbert bányamérnök, volt pécsbánya- telepi üzemvezetőről, Lugosi György bányamérnökről, dr. RŰimer Lászlóról, a pécsi Bá­nyarendészeti Felügyelőség he­lyettes vezetőjéről és Mosonyi Sándor bácyamesterröl, akiknek gaztettei hatalmas felháboro­dást váltottak ki bányászaink­ból és a többi dolgozóból. A iaás délelöttökön csendes Pécs- bányatelep olyan mint a méhkas. Cso­portok állnak az utcákon és izgatott hangon beszélnek. Az autóbusz-meg­állónál két asszony ezt mondja: — Ki gondolta volna! Aljas gyilko­lok. Mellettük kisgyerek áll, magához azorítja bábcsikóját, amelynek csücs­két már lerágta, ö még nem érti mi­ről van szó. De az asszonyok tudják. Arról beszélnek, hogy Vietorisz és fasiszta bandája tette özveggyé Frid- richnét, Fintánét és a többi bányász- asszonyt, hogy 6 miattuk árva sok bá- ffiyászgyerek. — Nem okt nélkül szidták őket vala- SBOr ez én uram is: ezek nagy gaz­emberek lehetnek.' És most kiderült. így beszélnek gyűlölettel hangjuk­ban a máskor nyugodt bányászíelesé- <é«k, alak eddig nem értették, hogy miért voltak az utóbbi öt évben a sorozatos bányaszerencsétlensé­gek. „Olyan elszánt ellenségein!'t voltak, mint as imperialisták“ Az iskola melletti kis házban Tóth István apja és húga van otthon, Az ajság ott fekszik az asztalon. Pár perc­cel előbb tették le, , Tóthné húga krumplit tisztit. A kés megáll a kezé­ben és így szól: Az ember alig tud szóhoz jutni-Lu­gosi, Vietorisz meg az a két másik gazember. Hogy lehet így elvetemül­ni. Mint a rablogyilkpsok. Azok is voltak. Meggyilkolták, elrabolták sok bányászgyermek apját. Tóthnénak meghívót hoznak a va- zárnapi békegyülésre. Elolvassa, aztán Sgy szól a lányához, — Ezek is, mint az imperialisták, elszánt ellenségeink Voltak. Tóthné apjának ez a véleménye: Én íj csak azt tudom mondani, nagyon keményen keíl elbánni ▼élük. Tóthék lakásától jobbra kanyaro­dik az út, aztán újra balra. Az út jobbfelén Széchenyi-akna szállltótor- aya látszik, balról a. kórház, azon túl a temető, amelynek fái sárgán hullat­ják leveleiket az ott fekvő 12 meg­gyilkolt bányász sírjára. Közülük tiznek a neve ott van a nagycsarnok falán: Keller Lajos, Végh Gyula, Finta György. Vágner György, Mátis Imre, Stanek Gyula, Csapó Já­nos, Trapp Károly, Csankó István, Hegyi Ferenc. De közéjük tartozik Fridrich Antal és Szőke István, a két legutóbb elpusztított bányász is. »Esek a bitangok engem is meg akartak ölni“ Fehér János (1) vájár lép közelebb. Elgondolkozva nézi a neveket és ami" kor a végére ér felsóhajt: Szegények! —' Nem sok hiányzott, hogy no® kterölt jde a nevem is, én meg oda a domboldalba, ahova a többi. Azt hiszi, bogy csak ezeket akarták megölni? Meg akartak ezek a csibészek mást fa ölni, engem is. Ez év tavaszán történt. Akkor haj­tottam egy guritót az 5. szint 4. ke. 12-es telepen, ott ahol most a JelenszVi fejtés van, — meséli. , ~~ Egyik nap, május 12-én abba­hagytam a\ műszakot,' hogy maid foly­tatjuk holnap. Másnap megyeik, fel a gurftóba. hát látom, hogy nem olyan a munkahe'y, mint ahogy én ott hagy­tam A téselőgép benyomva nyakig a zzénbe. a gurító szelvény megnyitva, holott én zárt munkahelyet hagytam ?tt előtte való nap. A csillésemet lc- küldtem hozza fel a fúrót, hogy majd ^bbsatunk. Fel ke'Iett törni ,.han- jfctba" hogy találkozzunk a felülről irtott ©resztével. Befúrtam a ,.med- ®®be” három lyukat, mikor a negve- akartam, a síén. * csillésemet elte­, / mette egészen, engem meg deré­kig­Csak szerencsével mentettem'meg & magam és a csillésem életét is. Azóta •'ájöttem. Hogy Lugosiék nyitották meg a munkahelyemet éjjel, hogy majd ha kitör a gáz, ott maradjunk holtan. De nem sikerült nekik. Sze­rencsére é.letben maradtunk. A fejtés dolgozik. 194 százalékra állunk. Teg­nap vállaltuk, hogy 200 százalékra emeljük termelésünket. De ha lehet, akkor még többet is. Ez lesz a mi válaszunk czeknéki a gazembereknek. „Ha megdöglik egy proli, less helyébe száz“ — ez volt Vietorisz szavajárása A jegyzőkönyvet Vietorisz vette fel Fehér János és csilése szerencsétlen, ségéről. de Fehér elvtárs máig sem tudja mi lett a jegyzők ön w sorsa. Vietoriszéfc elsülyesztették. Finta Já nos elvtárs szólal meg: — Emlékszem a múltban Vjetorisz mindig azt mondta: „Ha megdöglik egy, lesz helyébe száz, a proliért nem kár" Ezért szabotálták el a szovjet igaz­gatók messzemenő bányabiztonsági intézkedéseit. Az emeleten Rozmann József elv- társ olvassa az újságot. Szinte meg­elevenedik előtte három év története, Vietorisz és bandájának minden al­jassága. Emlékszik Rihmerre is. Lu- gosira is, amint izgatottan futottak 1948 április hetedik éjének éjszakáján a lámpakamrába és elvittek onnan egy lámpát, amit kiégettek a műhely­ben, majd lecsempószték. a bányalég- robbanás színhelyére, hogy hamis helyszínrajzot készíthessenek. — Hát. ezért kellett olyan sürgősen annak a négy bitangnak a lámpa, — világosodik meg Rozmann elvtárs előtt az ördögi gonosztett. Nem lehet szóval visszaadni azt a mélységes felháborodást, amit a bá­nyászok, a műszaki értelmiségiek érez. nek Vietorisz és fasiszta bandájának gaztettei felett. Erről beszél Vadon Antal bányamester is. — 1948 április hetedikén a keleti bányamezőben voltam. Itt értesülöm arról, hogy András-aknán Szerencset. Ienség történt. Azonnal a színhelyre siettem, hogy segíthessek ami tőlem telik.. Mikor odaértem, Vietorisz rásnor­dított: »»Te- mit keresel itt, menj a dolgodra“. Mint akit leforráztak, úgy ’kattogtam el onnan Nem engedte, hagy segítsek. Állandóan ellentét volt kettőnk kö­zötti Amit csináltam utasítása sze­rint, az első 24 órában jó volt, aztán már nem. Csűrte, csavarta a dolgokat. Most derült ki számomra, hogy mi­ért. Azért adták ki az ellentétes in­tézkedéseket, hogy clőícészithesséíc a gyilkosságokat és szabotálhassák « termelést. Most leleplezték őket ós a bányászok egy emberként követelik: feleljenek vérlázftó bűneikért! A leg­szigorúbban sújtson le az igazságszol­gáltatás a gyilkos fasisztákra! A TERHELÉS ÉL,.É.\ ANPRAS-AKNA; H&rtnia» János csapat« YeceeraJ Károly csapata Glock Imre csapata Szabadi oa István csapata. Hartrnan. József csapata Tóth Ferenc (2) csapata­KOKSZÜZEM 119% 117% 110% 110% 10-1% 102% Tóth József (3) kamrakezolő 120% Csorbios Mihály kamrakezelő 120% Gravarioa Antal kamrakezelő 110% Szóki János kamrakezelö 110% Mohos Károly ainolsztilfát- kezelő H5% Csömör István villanyszerelő 110% KOMLÓI KOSSUTH-AKNA Imre Pál vájár 278% Bánusz Antal vájár 274% S. Nagy Lajos vájár 262% Tóth György (1) vájár 268% Papp József vájár 217% Balatoni László "vájár 168% XIV. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT: Béke fi Mihály trópkooeiszorslő 211 % Sass Gyű1« popkocsi kar ossz ér 193% Juhász Is.,áíi gépkocsi karosszér 170% Kolombuez Károly esztergá lvos 164% Mózesai Ferenc esztergályos 158% Kollár János szerelő 129% Ünnepélyesen megalakult Pécsett Baranyamegyei Társadalombiztosítási Bizottság Szombaton délután a Kereskedelmi és Pénzügyi dolgozók szakszervezeté­nek székhazában ünnepélyes keretek közölt megalakult a Baranyamegyei Társadalombiztosítási Bizottság. Aa ünnepségen megjelent Vince József elvtárs, a SZOT képviseletében, vala­mint a Párt és tőniegszcnczetek ve­zetői, Krar.cz Pál elvtárs, a városi fanács elnöke és az üzemek, hivata- talok képviselői. Szabó József elvtárs, a SZOT megyei társadalombiztosítási felelőse megnyitó szavai után Hucker Ferenc elvtárs, a SZOT megyei tit­kárhelyettes beszélt a Társadalom­biztosítási Bizottságok jelentőségéről. Elmondotta, hogy a társadalombiztosítási bizottsá­gok felállítása gazdasági és poli­tikai életűnk fejlődésének ered­ménye, Pártunknak és kormányzatunknak az az elhatározása, hogy a társadalom- biztositás vezetését a biztosítottakra, A Zsolnay-gyár kommunistái felkészülnek győzelmi taggyűlésükön a további nagy feladatok végreliaj tására Ä pécsi Zsolnay-gyár pártszervezete napok óta, nagy körültekintéssel ké­szülődik a november másodikén meg­tartandó győzelmi taggyűlésére. Ezen a taggyűlésen értékelik ki az elmúlt hónap eredményeit, a békekölcsön- jegyzés, a tanácsválasztások, az üze­mükben folyó munkaverseny eredmé­nyeit és ugyanekkor veszik íel ünne­pélyes keretek között azokat a kiváló pártonkívüli dolgozókat tagjelöltek­nek, akik az elmúlt harcokban példa­mutatóan megálllák helyüket és bebi­zonyították, érdemesek arra, hogy bejussanak a Pártba. A gyár üzemi pártszervezete ala­posan, jó előre^felkészül, hogy a tag­gyűlés ne csak lerögzítse az eddigi eredményeket, kiértékelje a munkát, hanem egyszersmind irányt is szab­jon, megjelölje a következő 1eladó­tokatí. hogy azokat még nagyobb len­dülettel, még sikeresebben oldják meg. Már a hét elején vezetőségi ülésre jöttek össze az alapszervezetek veze­tőségi tagjai. Ezen a vezetőségi érte­kezleten lényegében letágyalták mind­azokat a szemopntokat, amelyeket a győzelmi taggyűlésen g titkári beszá­molóban felvetnek. Számadást készí­tenek maguknak arról, milyen ered­ményt értek el a békekölcsön-jegyzés­ben, a kommunisták milyen mérték­ben vették ki részüket a győzelem ki­vívásából, milyen mértékben magya­rázták meg a békekölcsön jelentősé­gét, hogyan mozgósítottak a béke­harc fokozására, de mérlegre tették a pártonkívüliek munkáját, példamu­tatását is. Kiértékelték, hogyan segí­tették a pártszervezetet a tömegszer­vezetek tagjai, milyen segítséget nyújtottak a békebizottságok. És for­dítva: a pártszervezet elég témogaást nyujtott-e a tömegszervezeteknek, békebizottságoknak. Ugyanilven for­mában elemezték ki a tanácsválasz­tások eredményét is. A kővetkező lépésként minden alapszervezet ■ népnevelő értekezletet tartott. A népnevelő-értekezleten csaknem teljes számban megjelentek, nem hiá­nyoztak a pártonkívüli, tömegszerve­zeti, békebizottságj népnevelők sem. Ezek az értekezletek további szem­pontokat, értékes adatokat nyújtottak a titkári beszámoló elkészítéséhez. Elmondották a saját meglátásuk alap­ján az eredményeket és ugyanakkor feltártak nem egy hiányosságot is. A népnevelők kiváló útmutatást nyújtot­tak a győzelmi taggyűlés másik je­lentős eseményéhez: a tagjelölt-fel­vételhez Is. Népnevelőink megbírál­ták egymás munkáját és eközben kö­zelebbről megismerte a pártvezetőség a pártonkívüli népnevelők, munkáját, Pártunkhoz való viszonyát is. Hogy a pártszervezet a- győzelmi taggyűlé­sen valóban arra érdemes dolgozókat vesz fel tagjelöUjei sorába, hogy egyé­ni elbírálás alapján érdemlik ki e nagy megtiszteltetést, abban igen nagy része van az aktív népnevelő­értekezletnek. Ugyanilyen segítséget nyújtottak népnevelőink az arra már érdemes tagjelöltek párttaggá való átminősítéséhez is. A politikai felvilágosító munka eredményeiről nem nyernénk bű ké­pet, ha nem néznénk meg azonnal, milyen eredményeket értek el a ter­melő munkában. A titkári beszámoló­ban erre is kitérnek. Az eredmény valóban meggyőzi majd a dolgozó­kat: míg az új normák bevezetése utáni héten 97, addig a Ü8. bérhéten 106, a tanácsválasztások hetében .112 százalékra emelkedett az üzem átlagteljesítménye. Ennél a résznél meghatározza majd az ünnepi taggyűlés a további tennivalókat is: beszámol arról, hogy a dolgozók kö­zül eddig háromszázan tellek hosszú­lejáratú verseny szerződést november 7 tiszteletére. De ugyanakkor meg­szabja a további feladatokat is, hogy az üzem az ötéves terv első (vél a határidő elölt befejezze. A további feladatok kijelölésénél számot ad majd a taggyűlés az ok­tatási évad beindításának előkészüle­teiről. Már elkészítették a következő idők napi beosztását is, amely szerint minden hétfőn, pénteken és szomba­ton tömegszervezeti előadásokat, szaktanfolyamokat tartanak, ezeken a napokon rendezik a kulturális meg­mozdulásokat, próbákat, minden ked­di napon pártbizalmi- és népnevelő- értekezletet hívnak egybe, a szerdai napokon minden üzemrész dolgozói politikai iskolákon tanulnak, a csü- töriöki napokon pedig a taggyűlése­ket, illetve a pártnapokat hívják egybe. A Zsolnay-gyár pártszervezete, pártmunkásai most arra törekednek, hogy a pártszervezet minden egyes tagja megismerje az ünnepi taggyűlés je­lentőségét. A győzelmi taggyűlése­ket úgy készítik elő, olyan gonddal, lelkesedéssel, mint a tavaszi vezető­ség újraválasztó taggyűléseket. Az előkészítéssel ugyanolyan eredménye­ket szeretnének elérni is. Személye­sen elbeszélgetnek minden egyes párttaggal, a tagjelöltekkel, azokkal, akik kérték, hogy felvegyék Pártunk tagjelöltjei sorába. Megmagyarázzák minden egyes dolgozónak, hogy va­lamennyien tegyék meg észrevételei­ket a taggyűlésen, bírálják meg a hiányosságokat, tegyenek javaslato­kat azok kiküszöbölésére és maguk is mondják el, milyen eredményeket ér­tek el, melyeket még meg kell sok­szorozni. A Zsolnay-gyár pártszervezete te­hát" egyrészt a titkári beszámoló aia- pos, gondos elkészítésével, másrészt pedig a tagság aktivizálásával készül elő a győzelmi taggyűlést. Tudatában vannak annak, hogy ezen a taggyű­lésen nemcsak a győzelmet ünnepük meg, de azonnal fel is kell készülniöh az elkövetkező hatalmas feladatok si­keres végrehajtására, további ered­ményeket kell elérniük a békehnre- ban és ennek szellemében idő előtt be is szerelnék fejezni ötéves ter­vünk első évének tervét. a dolgozók nagy tömegszervezetére, » szakszervezetre bízza. Továbbiakban, elmondotta, hogy * szakszervezetek jól felkészültek, a'fel­adat teljesítésére, mert segítségükre lesz — mint mindenben, — a Párt és a városi tanács és nem utolsó sorbán az a tapaszta­lat. amellyel * szovjet szakszer- rezetek rendelkeznek a társada­lombiztosítás torén. Vince József elvtárs felszólalásá­ban vázolta a társadalombiztosítási bizottságra váró feladatokat, A most megalakuló társadalom biztosítási bi­zottságoknak és a közeljövőben az üzemekben megválasztott társadalom­biztosítási tanácsoknak feladata a dolgozók érdekeinek figyelembevéle­iével gondoskodni arról, hogy o dolgozók kellő időben-megkap­ják a különböző társadalombizto­sítási szolgáltatásokat. Feladata továbbá a bizottságnak, hogy segítse a társadalombiztosító» átszervezését, igyekezzék bürokrácia- mentessé tenni az ügyintézést. Da feladata a bizottságnak a visszaélé­sek és csalások leleplezése és nem utolsósorban az, hogy a helyi taná­csok egészségügyi szerveivel állan­dóan együttműködve megbeszéljék a közös feladatokat. Krancz Tál elvtárs. a városi tanács elnöke ívéretett tett arra, hogy a ta­nács mindenben támogatja a társada­lombiztosítási bizottság munkáját. Az, üzemek nevében Tapp Lajos, Pőszek Antal és Fiilöp Fcrcncné elv­társak üdvözölték népi demokráciánk újabb vívmányát, a társadalombizto­sítási bizottságot. Végül megválasztották a megyei társadalombiztosítási bizottság tagjait, akik a kővetkezők: Hucker Ferenc, Szabó József, Kis Kovács János, Cirkos Mihályné, Jimovits István. Beukovits József, Nász Sándorné, Rábóczkí György, Bíró Mihály, Haies Béla, Béres József, Szabó Ferenc, Hollóvári József. Rónaki Jánosáé, Lakatos István, Urbán Béla, Mihály János, Blaskcvics János, Kovács György, Gyöngyösi János és Gabos Jakabné elvtársak. A lelkes alakuló gyűlés az Inter- nacíonálé éneklésével ért véget, Egy dolgosó levele a havifizetés előnyeiről Örömmel értesültem nz új havi- fizetésről, amit nemsokára bevezet­nek nálunk 1b. Egyszer, amikor egy egész csomó bérelszámolási papírszel etet kaptam a fizetésem alkalmával, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ez a sok papír, indigó milyen sok pénzébe kerülhet a vállalatunknak. Aztán tovább­mentem és arra gondoltam, ha mi is havifizetést kapnánk, mint a szellemi munkavállalók, akkor dolgozóinknak nem kellene állan dóun a bérélszámolóirodút látogatni, j hogy ott a sok panaszra orvoslást^ keressenek. Sok baj volt a hetibér ^ bér elszámoláskor kapott összegből aztán már sokkal jobban tudunk gazdálkodni, mivel nagyobb pénz­összeghez jutunk. Amint látjuk, a havibér-elszámolásnál Pártunk terv- szerűséget vezet be, megtanít ben­nünket a tervszerű pénzbeosztásra és takarékosságra. Sámi Károly autogén hegesztő Pécsi Magasépítési V. elszámolásával, ez onnét adódott, ^ Szombaton dél döfi felkerestük a hogy kevés idő állt az adminisztrá­ciós dolgozók rendelkezésére, mivel ök is későn kapták meg a vidéltí munkákról a jelentéseket. Ez a sok túlórázáshoz vezetett, ami szintén külön kiadás volt. 1 Magyar-Szovjet Társaság pécsi szerve- 1 zelét. Abból n békés szándékból men­jünk, hogy beiratkozzunk a szervezet i által Indított orosz nyelvtanfolyamra. M* MSZT nyitott helyiségeiben azon- !ban senkii sem találtunk. Hogy sem­Az országos nagy kiadást számi- A mit sem. azt neh« mondhatjuk, mert tásbavéve, nézzük meg, mit jelen-ia2: őrizetlenül hagyott helyiségben az tett nekünk a heti bérelszámolás. Jaj(6hoí legközelebb lévő asztalon egy A heti elszámolással _ elaprózódva i ( találtunk tizenkét hutev jutott a kereset hozzánk es vala-ihu ... . • hogy könnyebben kiadtuk. Emiatticsal- A kulcsok közül a legtöbb Mer­nem volt könnyű megtakarítani egy <> thelm-kulcs. Az éberség alapelemeit sér- öltözet ruhára vagy cipőre tette meg a szervezet, amikor nyitva­összeget. Ezután másként lesz Ka-j hőségben, őrizetlenül hagy­punk minden hónapban fizetéseiő-f h- * * ... , , leget, ezt úgy osztjuk be, hogy azj‘a * '"?“d€n Mzonnyal fontos kulcso apróságokra elég légyen. A havi-fkát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom