Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-17 / 242. szám

a íl ß P L O 1950 OKTÓBER 17 csők létrejöttével az államigazga­tás a legkisebb falutól az ország- gyűlésig a dolgozó nép kezébe megy át. Állami életünk minden területén a dolgozó nép szava ér­vényesül, a munkásember viszonya véglegesen megváltozik a népi demokrácia jogrendjéhez, amelyet most már minden területen a sa­játjának tekint. A tanácsválasztásokig több, mint 30.000 munkás és paraszt került az állam kisebb vagy nagyobb pa­rancsnokló helyére. Ezúttal, sok tízezer főnyi új dolgozó vonul be az állami közigazgatásba. Itt is elmondhatjuk, hogy a mennyiség minőségbe csap át. A tanácstagok százezres tömegei új tényezőt je­lentenek, új erőforrást, demokrá­ciánk új pillérét. Százezrek tanul­nak most bele a helyi vezetés, a közigazgatás munkájába, megta­nulnak kormányozni, megtanulnak jól és helyesen élni a rájuk bízott jogokkal, kötelességekkel, szabad­sággal. A tanácsokon keresztül lesz a régi „alattvaló" népi demo­kráciánk vezetéshez értő, öntuda- Hos állampolgára. Ezt a változást megérti és meg­érzi dolgozó népűnk is. Ezcrt ké­szül és mozgósít olyan lelkesen és szervezetten a választásokra, me­lyeken újra hitet akar tenni a népi demokrácia mellett. Mindannyian érezzük ezt a nekilendülést és nem kételkedünk a választások kimenetelében. Az utolsó hónapok eseményei már sorozatosan, mini előrevetett árnyékok, mutatták, hogy dolgozó népünk lelkesen, egységesen áll. a népi demokrácia mögött. Néhány héttel ezelőtt fe­jeződtek be a norma-rendezések, melyek egész ipari munkásságunk­tól, a gyárak dolgozóinak száz­ezreitől fokozottabb fegyelmet és munkateljesítményt követeltek Ipari munkásoszályunk egységesen és helyeslőén fogadta ezt az intéz­kedést és a termelés emelkedő menete mutatja, hogy újra megfe­leltek annak a várakozásnak, ame­lyet velük, a népi demokrácia ve­zető erejével szemben az egész nép támaszt. Nem maradt mögöttük a falu 'dolgozó népe sem. Az a tény, hogy augusztus 20-ára, új alkotmányunk első évfordulójára a dolgozó pa­rasztság szinte egyhangúan telje­sítette a gabonabegyüjtést, mutatja hogy szívesen és fegyelmezetten tesznek eleget népi államukká1 szembeni kötelezettségüknek. A begyűjtés után több mint 40.000 család jelenkezett a termelőszö- vekezetí csoportokba, melyek tag­létszáma szinte hetek alatt meg­kétszereződött. Ezzel kapcsolatban 1200 községben, falvaink egyhar- madában tagosítás vált szüksé­gessé. A tagosítás nehéz művelet, a parasztok tízezreit közvetlenül érintette és mégis a legnagyobb fegyelemben és rendben foly le, mert a falvak népe megértette és helyeselte. A békekölcsönjegyzés újra meg­mutatta, hogy népünk egységesen 'áll a népi demokrácia mögött, szí­vesen hoz meg érte minden áldo­zatot. A kőlcsőnjegyzők száma 2,700.000-en felül volt- Ez a szám majdnem pontosan akkora, mint a magyar családok száma cs azt mu­tatja, hogy alig van család, mely­nek legalább egy tagja ne vett volna részt a kölcsönjegyzésben Mindannyian láttuk azt a lelkese­dést és azt a gyorsaságot, amellyel dolgozó népünk, elsősorban ipari munkásságunk és értelmiségünk a kormány hívó szavára felelt. Az eredetileg kitűzött 750 millió fo­rintot 36 óra alatt jegyezték túl és a végösszeg 37.6 százalékkal múlta felül a tavalyi kölcsön ér­tékét. Ez a szám nemcsak azt mu­tatja, hogy népünk anyagi hely­zete a múlt évihez viszonyítva Je­lentékenyen megjavult, de ezenfe­lül jelz’. hogy nem kevéssé nőtt meg politkai érettsége és áldo­zatkészsége is. A kapitalista világban az a köz­mondás járta:, pénz beszél — ku­tya Ugat. Nos, a békekölcsön egy- milliárd forintot meghaladó össze­ge is világosan beszél: a magyar népi egységéről és áldozatkészsé­géről. És ha a nyugati imperialis­ták sajtóia és rádióia bősz uga­tásba kezdett a békekölcsön sike­rének láttán, az azt mutatja, hogy ők is megértették ez a beszedet Amikor a hős koreai nép sza­badságharcával kaucsolalban gvüi- tés! indítottunk tábori kórházra és szeretet-csoinagokra. több mint hárommillió magyar dolgozó ada­kozott erre a célra és ezzel jut­tatta kifejezésre rokonszenvét a koreai nép igaz ügye iránt. Ez a gyűjtés egyben világos demonstrá­ciója volt annak, hogy dolgozó népünk millióiban elevenen ól a nemzetközi szolidaritás széliemé és tudata. A békekölcsön nemcsak hatal­mas tüntetés volt a béke ügye és ötéves tervünk mellett, de egyben mutatója volt annak, hogy milyen fokozódó mértékben ismeri fel dolgozó népünk e terv jelentősé­gét. Az ötéves terv első eszten­dejének most kezdtük meg a ne­gyedik negyedét, de már ország­szerte kezdenek kialakulni hazánk újjáépülésének hatalmas körvona­lai, s kezd tudatossá válni a fejlő­désnek az az irama, amelyről a kapitalista világban szó sem lehe­tett- Gyáripari termelésünk 1950- ben már több mint kétszerese az utolsó békeév gyáripari termelésé­nek. Az idén majdnem 40 száza­lékkal termel a gyáripar többet, mint az elmúlt esztendőben. Szé­dítő építőiparunk fejlődése. Egy esztendő alatt megkétszereződött az építőiparban foglalkoztatottak száma és a termelés két és félsze­rese a tavalyinak. Pedig az építő­ipar fejlődése csak most kezd len­dületbe jönni. A gépesítést tulaj­donképpen csak egy évvel ezelőtt kezdtük alakalmazni. 1948-ban a magasépítőiparban a gépek 325 ló­erőt képviseltek. Ez év január 1-éh már 12.750 és augusztus l-én 25.000 volt a gépek lőerő-száma. Építő- munkásaink ezekben a hónapok­ban saíátítiák el a szovjet építési ‘echntkát. a világ legfejlettebb éoí- rési módját és az igazi fejlődés csak azután következik. Az ötéves terv teljesítményei közül kezdenek előtérbe lépni a hatalmas építkezések, mint a Mátrai Erőmű, az Inoíai Erőmű. Az idén fejezzük be eddigi legna­gyobb építkezésünket, a Dunavöl- gyi Timföld-gyárat, mely Közép- Európa legnagyobb ilyen üzeme. Az idén kezdjük meg a Budapesti Földalatti Gyorsvasút építését. Az építőmunkások ezrei dolgoznak már ötéves tervünk büszkeségén a Dunapentelei Vasművőn. Ez a hatalmas mű a köré épülő várossá] együtt négymílliárd forint befek­tetést igényel és 1952-ben, építése tetőpontján 35.000 munkás fog rajta dolgozni, majdnem annyi, mint Csepelen és Ozdon együttvé­ve. Érthető, ha dolgozó ifjúságunk érdeklődése és lelkesedése a Du- napeníelei Vasmű felé fordul. A DISZ most gyürkőzik neki, hogy e hatalmas mű megteremtésének munkájához a dolgozó ifjúság szá­mára követelje az oroszlánrészt. És valóban, ennek a műnek létre­hozása olyan országos feladat, mely megérdemli, hogy ifjúságunk reá összpontosítsa lendületét, munkaszeretetét, áldozatkészségét. Ifjúságunk lelkesedésében osztozik az egész dolgozó nép, mely egy emberként áll az ötéves terv ha­talmas célkitűzései mögött. Hogy a tanácsválasztások és az ötéves terv sikerének szerves ősz- szefüggését a dolgozó nép milyen világosan felismerte, annak muta­tója az a mozgalom, mely a falun célul tűzte ki, hogy október 22-re befejezi az őszi vetést s. száz meg száz üzemben új teljesítmények el­érésére vett a választás napjára irányt.' A népi demokrácia sikerének és eredménveinek felsorolása mellett nem hallgathatunk azokról a ki- sehb-nagyobb bajokról és zökke­nőkről, melyek ellátásunkban mu­tatkoznak. Ezek a nehézségek nem­csak az ezévi szárazsággal, nem­csak a még köztünk meglapuló ellenség tevékenységével és gyak­ran saíát tapasztalatlanságunkkal és járatlanságunkkal függnek ösz- sze, hanem velejárói egészséges fejlődésünknek. Olyanok ezek, mint mikor a serdülő gyerek ka- bátujja nem ér már a csuklójáig, hanem kezd a könyöke felé rövi­dülni. A mi ellátási nehézségeink nem abból keletkeznek, hogy az idén kevesebb az élelem, mint ta­valy. Ellenkezőleg. Az idén meg­nőtt az élelmiszerek termelése, de még gyorsabban nő a kereslet. Mindenki tudja, hogy hazánkban egyetlen ember sem éhezek. És azt is tudja, hogy ezeken a bajokon szervezettséggel, fegyelmezettség­gel úrrá leszünk. Bármilyen fontosak a békeköl­Ssikra Sándort Fokozottan érezzük a felelősséget itt a határ mentén — Nagy ünnepre készülünk — mondotta megnyitójában Szikra Sán­dor elvtárs. — Arra, hogy végérvé­nyesen felszámoljuk a múlt népelnyo­mó közigazgatásának minden marad­ványát. Új, szocialista hazát építünk és ehhez új államszervezet kell, mely­ben a dolgozó nép százezrei vesznek részt. Pécs város dolgozói is lelkesen készülnek erre az ünnepre és legjobb fiaikat, leányaikat küldik a ta­nácsokba. — Végtelen örömmel lölt el ben­nünket, hogy most, amikor ta­nácsaink megválasztására készü­lünk, eljött hozzánk Farkas Mi­hály elvtárs, Pártunk főtitkárhe­lyettese, népi kormányunk hon­védelmi minisztere, hogy felmérje eddigi harcaink ered­ményeit és megbeszélje velünk az or­szág előtt álló feladatokat. (Farkas Mihály elvtárs nevének említésekor lelkes taps csattan fel. A nagygyű­lés hatalmas tömege hosszasan, üte­mes tapssal, harsogó éljennel köszön­ti Pártunk főtitkárhelyettesét, Bara­nya első képviselőjét). — Hatalmas segítség és megtisztel­tetés ez számukra -— folytatta Szikra elvtárs. a taps és éljenzés elültével — hisz nem könnyű feladatok állanak ’előliünk és ezeket a feladatokat a nemzetközi helyzet egyre fokozódó élesedése közben kell megoldanunk. Az imperialisták Koreában már kirob­bantották a háborút és nekünk egy pillanaté:) sem szabad arról megfeledkeznünk, hogy köz­vetlen közeliinkben itt van az imperialisták fizetett bérence, Tito elszánt knlandorbandája, akik Jugoszláviát szolgasorsba sülv- lyeszlct.ték s akik kirabolják Jugo­szlávia népeit, Hitleri megszégyenítő terror alatt tartják a jugoszláv dol­gozókat. — Mi, pécsi és baranyai dolgozók — folytatta Szikra elvtárs — fokozol- lan érezzük a felelősséget itt, a halár­mentén és nem hagynnk kétséget az ellen­ségben aziránt, hogy szilárdan helytálliink a hatalmas Szovjct- iinló-vezeltc 800 milliós béketá­borban és megoldjuk azokat a feladatokat, amelyek a béke meg­védéséből reánk hárulnak. — Pécs dolgozói megértették, hogy a békéért nem sóhajtozni kell, hanem a béke megvédéséért elsősorban erőn­ket kell növelni. Ezt bizonyították Pécs dolgozói akkor, amikor közel 17 Szikra elvtárs nagy lelkesedéssel fo­gadott megnyitója után egy kis me- csekszabolcsi úttörő és egy gyárvárosi úttörőlány virágcsokrokkal köszöntöt­ték Farkas Mihály clvtársal, majd Sudár Ferenc Kossnth-dijas vájár be­szélt. Sudár Ferenc beszédében elmondot­ta, hogy milyen sorsuk volt a múlt­ban a pécsvidéki bányászoknak, akkor, amikor a kapitalisták, a bányabárók, az utolsó csepp vérüket is kisajtolták az aknák dolgozóiból. Ezután arról beszélt, hogy milyen életük van ma a bányászoknak. — Ma tudom, hogy miért dolgozom — mondotta. Munkámnak van értel­me és én azon igyekszem, hogy minél nagyobb eredményeket érjek el a ter­melés területén. Hogy eredményeinket eddig is emelni tudtuk, abban nagy részük van a szovjet gépeknek, me­lyekkel könnyebben, jobban és ered­ményesebben dolgozhatunk s melyek nap mint nap figyelmeztetnek ben­nünket arra a hatalmas segítség­Farkas Mihály: milliós békekölcsönjegyzéssel járultak hozzá országunk erejének növelésé­hez. — Október 22-én újból megmutat­juk, hogy a békekölcsön-jegyzésbe* hasonlóan, egy emberként teszünk hi­tet nagy Pártunk és népi államunk mellett. Egy emberként kiáltják oda az imperialistáknak és Titonak, hogy nem adjuk boldog jelenünket és még boldogabb jövőnket, hogy ké­szen állunk eredményeink megvé­désére! Készen állunk az ötéves tervbe.n reánk háruló feladatokat teljesíteni és sza­badságunkat, drága hazánkat minden fenyegetéssel szentben megvédeni. Ezért fogunk mindnyájan, Pécs min­den hazafias dolgozója a Népfrontra, a békére szavazni! re, amit a hatalmas Szovjetunió nyújt nekünk. Ugyanakkor felhasználjuk a szovjet sztahanovisták tapasztalatait is, ezzel is emeljük termelésünket és ezen ke­resztül építjük boldog jövőnket. Jö­vőnk építéséhez elsősorban békére van szükség. E békéért mi most mnnkánkkat harcolunk, de ha kell, életünk árán is megvédjiik a békét! Én, itt a nagygyűlésen megfogadom, hogy a választások napjáig csapatunk 10 százalékkal emeli fel termelését én pedig eddigi teljesítményemet 200 szá­zalékra emelem! Viharos tapssal fogadták Pécs dol­gozói Sudár Ferenc Kossuth-díjas vá­jár bejelentését. Ezután lépett a mi­krofon elé Farkas Mihály elvtárs. Fergeteges tapsviharral köszöntötték ismét a pécsi dolgozók Pártunk főtit­kárhelyetteséi, szeretett képviselőnket, Hosszú perceken keresztül zúgott az éljenzés, majd Farkas Mihály elvtárj megkezdte beszédét. Sudár Ferenct Ha kell, életünk árán is megvéd fűk a békét Végérvényesen kiépítjük a dolgozók államrendszerét — Pécs város dolgozó népe! Elv- lársak, elvtársnők! — A Magyar Függetlenségi Népfront újra a szavazó urnák elé hívja a Ma­gyar Népköztársaság választópolgárait. Községi, városi, járási és megyei taná­csok megválasztására kerül sor októ­ber 22-én, A Magyar Népköztársaság Alkotmánya alapvető léteiének végre­hajtását célozza az október 22-i vá­lasztás. Alkotmányunk sarkalatos tétele, hogy Magyarországon minden ha­talom a dolgozó népé. A mi Al­kotmányunk nem papír, liánéin eleven valóság és kormányunk minden léteiének érvényt is sze­rez, A községi, városi, járási, megyei ta­nácsok nemcsak a helyi közigazgatás szervei, de egyben a dolgozók államá­nak döntő jelentőségű intéző szer­vei is. A községi, várost, járási és me­gyei tanácsok választásával végér­vényesen kiépítjük a magyar dol­gozók államrendszerét. Olyan ál­lamot építünk, amelyben a dolgo­zók intézik a dolgozók ügyét. — A községi, városi, járási és me­gyei tanácsok választásával végérvé­nyesen megszűnik a helyi kormány­zati szervek terén is az a különbség, amellyel a letűnt kapitalista állam­ban az állam szerveit szembeállították a néppel. A letűnt kapitalista világban az államigazgatás központi és helyi szervei elnyomták a népet, A népi demokratikus állam köz­ponti és helyi szervei ezzel szem­csftncgyzések, a begyűjtés és egyéb százezreket és milliókat megmoz­gató megnyilvánulások, melyek népi demokráciánk erejét bizo­nyítják, a tanácsválasztásoknak mégis kimagasló jelentőségük van. Ez a jelentőség elsősorban a béke megvédése szempontjából nagy. Az ellenség feszülten figyel bennünket és abból, hogy milyen egységesen, lelkesen szavaz le dolgozó népünk a Népfront jelöltjeire, úgy fog ol­vasni, mint a nyitott könyvből. Ne­künk arra kell törekednünk, hogy a választásokból az ellenség meg­értse, hogy zárt sorokban, meg- bonthatatlanul áll mögöttünk, a Függetlenségi Népfront, a Magyar Dolgozók Pártja mögött az egész dolgozó nép. Az imponáló, egysé­ges, lelkes választás azt is mutat­ja, hogy népünk minden erejével támogatja azt a rendszert, amely a béketábor hű bástyája. A Nép­front választási győzelme veresége az imperializmusnak, bátorítás, új erő forrása a béke híveinek. A tanácsválasztás legyen hatal­mas kiállás a béke ügye mellett. Ez most, amikor az imperialisták fegyveres támadással akarják bi­bén azért jönnek létre, hogy a nép érdekeinek megfelelően kivívott szabadságunk megvédését szolgál­ják és becsülettel intézzék a dol­gozók mindennapi iigvét. — A régi kapitalista világban a köz­ségi, városi, járási, megyei, közigaz­gatási szervekben grófok, bárók, föl­desurak kapitalisták, bankárok voltak a hangadók. Ott pöffeszkedtek ezek az urak a vármegyeházákon, és a városi képviselőtestületek élén. Gondoljunk csak vissza elvtársak és elvtársnők azokra a nehéz és szomorú időkre, amikor még az átkozott Horthy-rend- szer uralkodott Magyarországon. E »fijrdajj megye a nagibirfoiio^ok é- n»jvyfőiié«eti paradicsoma Tolt — Mi jellemezte akkor a megyei, városi közigazgatás szempontjából Ba­ranya megye és Pécs, város hely­zetét? E gazdag megye a nagybirtokosok és nagytőkések paradicsoma vo!t. A megye szántóterületének jórészét hercegek, bárók, grófok bitorolták. Frigyes főherceg és Albrecht királyi herceg 25 ezer holdja, Majlátb György gróf több, mit 21 ezer holdja, Eszier- házy herceg 14.500, Draskovics Iván gróf 14 ezer holdja terpeszkedett el a jő gazdag baranyai földeken. Ezek mögött gazdagságban nem sokkal ma­radt el a Bcnyovszky grófok és Monte- nuovó herceg, Biedermann báró és a többi léhűtő. Akkoriban ezek az urak, ezek a kizsákmányolok jelentették a megyét, a pénzarisztokraták és a gyá­rosok pedig a várost. Visnya Ernő, Baumann Emil, Eizer János bankbá­rók meg a Mat!yasovszkv-Zsolnay-ak és a Hamerli-család birodalma voll Pécs városa. Ok kényuraskodtak a vá­rosi törvényhatóságokban és ha a dolgozók jogaikat követelték, ha a bányászok tiltakozni incrlrk az urak igazságtalan, felháborító intézkedései ellen, úgy rendőrkard és csendőrszurony volt a válasz. Ez. a világ, tisztelt népgyűlés, már a múlté! És bármennyire is egyesek — a régi világ itt maradt és megbújt kép­viselői — visszasírják ezt az átkozott régi világot, bármennyire is susognak arról, hogy ez a világ visszajön, meg­mondhatom, nem lesz ebből semmi! Az új világ, a nép állama szilárd és megdönthetetlen! (Dübörgő taps.) — A régi, letűnt kapitalista világ végérvényesen és visszavonhatatlanul már a múlté! Munkásosztályunk veze­tésével kialakult a szoros szövetség a dolgozó parasztsággal, a haladó értel­miséggel és a dolgozó kisemberekkel. Népünk gazdája ennek az országnak, Dolgozó népünk növekvő ereje és poli­tikai egysége Pártunk irányítása mel­lett biztosítékot nyújt arra, hogy-vfej- lödő, fiatal, egvre erősödő népi demo­kratikus államunk olyan szilárd ala­pokon épüljön fel, hogy harcolni tud­jon minden viharral és megpróbálta­tással! lincsckbc verni a hős koreai né­pet, amikor nemcsak deli határa­inkon, hanem világszerte erősödik az imperialista kihívás és provo­káció, inkább szükséges, mint va­laha, Ezért legyen a választás egységes, félreérthetetlen demonst­ráció a nagy Szovjetunió vezette béketáhor ügye mellett. Értse meg belőle újra mindenki, hogy né­pünk számára világos: a mi ele­münk a teremtő béke, az ellen­ségé a pusztító háború. Hogy dolgozó népünk békevágy.i milyen erős és pozitív, annak leg jobb bizonyítéka fiatal honvédsé­günkhöz való viszonya. Néphad­seregünket azért szeretik és dé­delgetik a munkások, a paraszti k, mert “udják, hogy a békéért har­colni is kell és benne látják bé­kénk egyik legszilárdabb védőiét és biztosítékát. Ezt érzi minden honvéd vagy tiszt, amikor vissza­tér a faluba, vagy üzembe, ahon­nan a hadseregbe küldték. A lel­kes rekenszonv. a forró «,:<».ve*et hangján, száz formában közlík vele: „Fogd erősen a fegyvert, mely békénket védi, állj kemé­nyen őrt határainkon! Légy biztos | abban, Hogy mögötted áll izmos Ijarjával a sokmilliós dolgozó nép és minden áldozatot meghoz azért hogy békés, építő jövőjét az ellen- réggel szemben megvédhesd!" A tanácsok választása mutassa meg újra népünk egységét, össze- kovácsoltságát. Mutassa meg, hogy a Függetlenségi Népfront mögött ott áll az egész ország, hogy a dolgozók milliói egy emberként követik felemelkedésünk, újjászü­letésünk hatalmas motorját, a Ma­gyar Dolgozók Pártját. Legyen e választás sikereink sorozatának folytatója, adjon friss lendületet az új, szociaLsth hazát építő ö’éves tervünknek. A tanácsválasztás üt­közet, benne a szavazócédula a fegyver. Használjuk ezt a fegyvert egységesen, lelkesen, győzelmesen. Legyen a tanácsválasztás napja új mérföldkő azon az úton, melyre dolgozó népünk a felszabadulás óta rálépett. Azon az úton, melvet a hatalmas Szovjetunió, a bölcs Sztálin tört előttünk, s amelyen most 800 millió ember menetel el- ■zántan, biztosan a békésebb bol- #’abb szocia’’'-'1a lövi felé! Előre a Népfront győzelméért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom