Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-17 / 242. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl A tanács: minden hatalom a dolgozó népé! AZ MDP B ARANYAM ECYEI PÁRTBI ZOTtíÁCÁN A K LAPJA VIL ÉVFOLYAM, 242. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1950 OKTÓBER 17 A tanccsválasztásokról írta: Rákosi Mátyás Az október 22-én megtartandó helyi tanácsválasztások a népi demokrácia alkotmányának meg­teremtése óta a legfontosabb lé­pést jelentik abban az irányban, hogy államunk hatalmának min­den forrása és birtokosa még in­kább és még teljesebben a dol­gozó nép legyen. A helyi tanácsokról szóló tör­vényjavaslat azt mondja! ,,A»zo- cializmug útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszer- vezet épít, amely biztosítja a dol­gozók tevékeny és állandó közre­működését az államhatalom gya­korlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az Ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit Hogyan hajtják régre ezeket az eleveket? Hogyan visszük kö­zelebb a közigazgatást a dolgozó néphez? A régi közigazgatási rendszerben csak 1105 fainja az országnak rolt önálló, a többi körjegyzőségekhez tartozott, ami annyit jelentett, hogy az ilyen községekben semmit elintézni nem lehetett A törvény most 2805-re emelte fel az önálló közigazgatás­sal rendelkező községek számát Ezekben a helyiségekben lakik a falusi lakosság 9 százaléka. Nem szorul magyarázatra, hogy ezzel a közigazgatás közelebb jutott a földműves néphez. Ezenfelül az új tanácstagok megválasztása után a minisztériu­mok feladataik egy részét átadják a megyei tanácsoknak, a megye eddigi feladatainak jelentékeny ré­szét a járási tanácsokra bízza, a járás pedig a községi tanácsoknak ad át egy sor funkciót. A gyakor­latban ez azt jelenti, hogy több mint 40 közigazgatási szerv, amely azelőtt a megyék területén műkö­dött, a helyi tanácsok irányítása alá kerül és ezzel a felmerülő ügyeket közvetlenül a faluban az államhatalom helyi szerveinél, a tanácsoknál intézik el. A törvénynek ezek a rendelke­zései, bár lényegesen csökkentik a régi hivatalos huza-vonát, maguk­ban véve még nem biztosítanák a törvény szándékát A felszabadu­lás előtt az a körülmény, hogy egy község önálló volt, nem sokat használt az ottani dolgozó paraszt­ságnak, mert a népellenes Közigaz­gatás gondoskodott róla, hogy a dolgozó ember életét megkeserítse. Ezért fogadta remegő kézzel a dolgozó paraszt a községházára való behívást, ezért lépett be ret­tegve és elfogódva a jegyzői hiva­talba és ezért hallgatta alázato­san meggömyedt háttal a jegyző foghegyről odavetett fenyegető, megvető szavait. És mert az ügyek legtöbbjét a községben nem lehe­tett elintézni, a hatóságokkal való érintkezés legtöbbször végetnemérő lótást-futást jelentett a járási székhelyre, a megyeszékhelyre, Ponciustól Pilátusig, a dolgozó néppel ellenséges közigazgatási bürokrácia útvesztőiben. Nem volt jobb a helyzet az akkori községi képviselőtestüle­tekben, városi tanácsokban, megye- ak°l a legtöbb adót fizetők, a kupecek, kortesek a régi úri rend kiszolgálói vitték a Köt Dolgozó paraszt oda alig kerülhetett. ^ felszabadulással ez a helyzet természetesen változni kezdett. Meggyorsult ez a változás 1947— *948 után, amikor a dolgozó nép ™ár keményen ült a nyeregben. Az ideiglenes tanácsok, melyek ez vv nyarán alakultak, már egészen mis leregöt vittek a közigazgatás­ba. De a döntő fordulatra csak most kerül a sor, a tanácsok megválasztásával, amikor az alkot­mány megteremtette keretekbe ezrével áramlanak be a dolgozó nép legjobb képviselői A törvény előírásának megfele­lően október 22-án kereken 220.000 tanácstagot éa póttagot kell választani A választás lebo­nyolításánál, a különböző bízott- Ságokban több mint 70.000 vá­lasztó segítségére van szükség. Már ezek a számok is mutatják, hogy a tanácsok létrehozása száz­ezrek közvetlen közreműködéséi követeli, A jelöltek pártállásának, szociális összetételének szemügyre- vétele még jobban kidomborítja azt a tényt, hogy a dolgozó nép az, amely a tanácsok révén a maga teljességében bevonul a köz- igazgatásba. A jelöltek az egész dolgozó népünket átfogó Függetlenségi Népfront jelöltjei. Egyharmad ré­szük népi demokráciánk vezető erejének, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. A többi más pár­tokhoz tartozik, vagy pártonkivüli. Szociális megoszlásukra nézve 55.000 a jelöltek közűi ipari mun­kás, 132.000 dolgozó paraszt, 10.000 az értelmiségi, több mint 5000 a kisiparos és kiskereskedő, a többi alkalmazott- és-egyéb fog­lalkozásé. A parasztjélöltek 80 százaléka egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt A munkásjelöltek között ott vannak a legjobb újítók, az él­munkások, a sztahánovisták, azok, akik a termelésben, a kőlcsön- jegyzésben, a falujárásban, egy­szóval a példamutatásban és áldo­zatkészségben az élen jártak. A. parasztjelöltek közül ott van­nak a mintagazdák, a termelésben kitűnők, azok, akik példásan tel­jesítették az állam felé kötelessé­güket, akik élenjárnak a gabona- begyűjtésnél, a szerződéseknél, a terméseredményekben. Akik a ma­guk területén szóval és tettel már eddig is bebizonyították, hogy oda­adó hívei a népi demokráciának, hogy munkát és verejtéket nem kiméinek, amikor hazánk megerősí­téséről van szó. Az értelmiség ezrei között ott vannak a Kossuth- dijas tudósok, művészek, legjobb mérnökeink, orvosaink, mezőgaz­dászaink, a népéhez hű magyar értelmiség színe és virága. És ter­mészetesen nem hiányozhatnak a jelöltek közül a szorgalmas kis­iparosok, kiskereskedők és a de- dokráciánkat támogató kisemberek ezrei sem. A jelöltek majdnem 30 száza­léka, kereken 60.000, nő. Ez a szám magábanvéve bizonyítéka annak, hogy a népi demokráciában a nők egyenjogúsításának követe­lése most sem marad papíron, nem marad írott malaszt. Á dol­gozó nőknek tízezrei először nyo­mulnak be ilyen imponáló szám­mal közigazgatásunkba, ök a leg­jobb biztosítékai annak, hogy a ta­nácsok valóban szívükön viselik választóik ügyes-bajos dolgait és igyekeznek azokat gyorsan és a nép érdekében megoldani. Ez a 60.000 női tanácstag már magá­banvéve mutatja az idők változá­sát, mutatja az új szellemet, amely ezután közigazgatásunkat átlcngi. És nem kevésbbé fontos, hogy a jelöltek közül 50.000 a 25 év­nél fiatalabb. A magyar népi de­mokrácia szélesre tárta mindenütt az ifjak előtt az érvényesülés, a jövő kapuit. Természetes, hogy a tanácsokba is tízezrével jelöli őket. Hadd sajátítsák el idejeko­rán a falu, a járás, a megye igaz­Pécs dolgozó népe helytáll a béke védelmében, vállalja ótéves tervünk hatalmas építómunkáját és lelkesen köszönti tanácsait ötvenezer főnyi tömeg hallgatta Farkas Mihály elvtársat Pártunk vasárnapi nagygyűlésén A Magyar Dolgozók Pártja vasárnapi nagygyűlésére mér napokkal előbb tel­kesen készült Pécs dolgozó népe. Tíz­ezrek érezték át, hogy ex a nagygyűlés egyben seregszemle is less, ahol felso­rakoznak városunk is a bányavidék dolgozót, hogy állást fogtáljának a Ma- ggtzr Függetlenségi Népfront, Pártunk békepoHtikáje és az ötéves terv új or­szágot építő célkitűzései mellett. Rákosi elvtárs, a dolgozó magyar nép forrón szeretett vesére Itta vasár napi vezércikkében: „A tanácsok vér lasztása mtsíasea meg ifra népünk egy­segét, összckovácsoltsógd!. Matassa n: g, hogy a Függetlenségi Népfront mögött ott cél az egész ország, hogy n dolgozók mintái egy emberként követik felemelkedésünk, újjászületésünk hatal­mas motorját, a Magyar Dolgozói Pártját.“ Ötvenezer ember volt ott ezen a dél­ei őttön a 4S-as téren, ötvenezer ember, ötvenezer dolgozó állt a díszemelvény, a Petőfi szobor előtt. Megmutatták egységüket is azt, hogy a tanácsválasz- lások győzelméért vívott harcban is egységesen követik újjászületésünk ha­talmas motorját, a Magyar Dolgozók Pártját. Már kora reggel útnak indjdtak a bányatelepek dolgozói is lakói, hogy a pécsi üzemek, hivatalok, vállalatok dolgozóival, a pécsi kisemberekkel, asz- szomjokkal, ifjúkkal együtt meghall­gassák Pártunk főtitkárhelyettesét, a Magyar Népköztársaság honvédelmi mi­niszterét, Farkas Mihály elvtársat­A fellobogózott, vörös zászlódiszbe öltözött pécsi utcákat zene és énekszó tölti be, amerre a felvonulók végelát­hatatlan sora elhaladt. A Aé-as téren, az egyetem olda/áná! felállított díszemelvény felett kilenc vörös zászlót lenget a szél. Ahtta fel­irat: RÁKOSI FLVTÁRS VEZETÉSÉ­VEL ELŐRE A NÉPFRONT GYŐZEL­MÉÉRT1 A felirat alatt ott van Sztálin, Le­nin, Rétkosi és Farkas elvtárs képe. A dísztribün oldalán is nagy betűk hirde­tik: SZAVAZZ A TANÁCSOKRA — AZ ÖTÉVES TERVRE, NÉPÜNK VIRÁG­ZÓ JÓLÉTÉRE SZAVAZOL! Messze ei- látszik a felirat az ipari főiskola hom­lokzatáról is: „Erősítsük Néphadsere­günkett Szavazz a NépfrontraT' A tflszemelvinyen elfoglalják helyü­ket a Megyei is Városi Pártbizottság tagjai, a tanácsjelöRek, bányászok, munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek, dolgozó kisemberek, aki­ket népünk bizalma jelölt a tanácsba. Dórom irányból indul meg a felvo­nulói: áradata is mintha a tenger áradna, úgy telik meg a hatalmas tér a felvonulói zúsztóerdős tömegével Erős kezek endik magasra Sztálin. Le­nin és Rákot: elvtárs képéi, tartják a transzparenseket. Elsőnek a vasast Pe­tőfi-akna bányászai főnnek, zenekar halod az élen. Soraikban trarmek a Kul­csár-körlet dolgozói, akik megnyerték a legjobb csapat vándorzásrlójót- Úttö­rők, vidám, daiafó sora következik, majd Ismét bányászok jönnek és be­tölti a teret: Éljen Rákosii Éljen « Párt! Míg a tér egyik oldalán szünet nsR- kül özönlik a felvonulók sokasága, a másik oldalon, a Zsolnay-út torkolatá­nál vidáman „zakatolnak“ a fiatalok, száll énekük: ,,Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat... Egg a jel- szónk: tartós béke, állj közénk is har cotj érte!“ Megérkeztek a térre a pécsbányabe- lepi bányászok, akik jó mankóval is mcgünneplik a tanácsválasztósok nap­ját. Soraikban vonni fel Clock Imre csapata. Ez a csapa! vállalta, hogy a tcmócsválasztások tiszteletére álladóan 200 csille szenet termelnek. Köztük Rázós Rezső sztahánovlsta vájár, aki már fóliásban befejezte erévé tervét. Jönnek a pécsújhelylek, soraikban ott van Balt László, aki negyedik tett « szakma legjobbjáért folytatott verseny­ben­A bőrggártak lelkes menete ér a tér­re. A tanácsválasztások tiszteletére irr dttott munkaversenyben ők is naprók napra emelkedő teljesítménnyel veszik ki részüket. Közülük is kerültek ki tar nácsjelőllek, mint Eizler Jánosnc szter hánovista és Pető János villany szerető. Jön a Sopiana gépgyár csoportja. Az üzem legjobbjai közé tartozó Szebeii Jánosné sztahánovista ét Szili FeretsC ifjúmunkás tanácsjelöltek. Mögöttük es Pécsi Magasépítés dolgozói következnek. Tőlük is jó pár ianácstagjelölt kerül ki. mint Szalcd Sándor sztahánovista. Németh Erzsébet ifjúmunkás ét P«r lánszky Jenő főmérnök. A térnek mindig más oldalán száki meg egy egy zenekar, különösen tunff sikere van az úttörők síppal. dobbaL harmonikával felszerelt kis zenekará­nak,a amit lengő lobogókkal köveinek a fegyelmeiéit apróságok­TsUk a tér a dolgozók tízezretek, de még mindig nem látni a felvonulók végét, A hangulat lelkes. Megérkezik Farkas elvtárs, felrúg a taps. fetdübA- rőg az étjén. Már a Zsolnay-gyáriak érkeztek « térre, majd a dohánygyár dolgozói jörr nek, aztán a többi üzem, hivatal, válht- lai csoportja. Megérkezik a vasút hotr szú som, főnnek a területi szerveze­tet:. Több mint egy órán át szakadatíur nal özönlik a dolgozók tömege. Végül ötvenezer ember ált várakozó csend­ben, amikor a Magyar Függetlenségi Népfront Megyei Bizottságának elnöki, Szikra Sándor eMárs, a Párt megyei titkára megnyitja a nagygyűlést­gatásának tudományát, szokjanak hozzá már ifjúkorukban dolgozó népünk ügyeinek intézéséhez ás se­gítsenek kiformálni azt a jobb jövőt, amelynek gyümölcseit első­sorban ök fogják élvezni. Végül, de nem utolsósorban meg kell em­líteni, hogy a jelöltek között szá­zával vannak fiatal honvédségünk parancsnokai és katonái, táborno­kok és közlegények egyaránt. Az ő jelölésük mutatója annak a megbecsülésnek és szeretetnek, amelyet dolgozó népünk békénk és rendünk védőivel, a honvédséggel szemben tanúsít. Az csak természetes, hogy ilyen jelölteket a dolgozó nép lelkes örömmel üdvözöl. A választók milliói számára az ilyen jelöltek teszik szemléltetővé azt a tényt, hogy végre valóban a dolgozó nép vonul be az állami közigazgatás minden területére. A választók meleg szeretettel fogadják a jelöl­teket, akiknek a zömét »így isme­rik, mint jó dolgozókat, jó demok­ratákat és előre biztosítják őket támogatásukról és bizalmukról. A jelöltek viszont — túlnyomó ‘öbbségükben egyszerű munkásem­berek — megilletődve és büszkén fogadják a megtiszteltetést, amely őket a jelöléssel éri. Átérzik a fe­lelősséget, amely a tanácstagság­gal jár és száz megható formában ígérik, hotfv megfelelnek a beléjük helyezett bizalomnak. Országszerte tapasztalható a ta­nácsok választásának előkészíté­sével kapcsolatban a dolgozó nép nagy várakozása. Mindenütt hall­juk, hogy már előre összeállítják azokat a jogos követeléseket, hi­bák kijavítását, intézmények meg­valósítását, amelyeket az új taná­csoktól várnak és amelyek megva­lósítása a tanácsok egyik legfonto­sabb feladata lesz. Természetesen a .tanácsválasz­tásokkal kapcsolatban az ellenség sem alszik. Hallottunk eseteket, ahol a demokrácia ellenségei meg­rágalmazták a Népfront jelölteit, vagy meg akarták őket ijeszteni. Magától értetődik, hogy 220000 jelölt közé a legjobb, leggondo­sabb megválogatás dacára is, be­csúszhatnak oda nem való elemek olyanok, akiket múltjuk, vagy jö­vendő magatartásuk nem tesz ér­demessé az ilyen megtiszteltetés­re, A törvény azért írja elő a ta­nácstagok beszámolási kötelezett­ségét és ezért teszi lehetővé a meg nem felelő tanácstagok visz- szahívását, hogy az ilyen eseteket ki lehessen javítani. A néphangu- lat azonban annyira egységesen áll már a jelöltek zöme mögött, hogy az ellenség a tanácsválasztá­sokkal kapcsolatban most taktikát változtatót. Sok helyről tapasztal­tuk, hogy a jóhiszemű várakozás túlhajtásával mesterségesen felcsi­gázzák a tanácsok működésével szemben a várakozást. Azt a lát­szatot igyekszenek kelteni, hogy a tanácsok működésével mintegy varázsütésre vége lesz minden bajnak, hogy a tanács az a csoda­szer, amely évtizedek hibáit és nehézségeit egycsapásra eltünteti. Ez a beállítás hamis. A taná­csok létrejöttével azonnal meg fog javulni a község, a járás, a megye közigazgatása, de az átütő változás a döntő fordulat csak huzamosabb idő után fog beállni. Előbb az új tanácstagok fokoza­tosan bedolgozzák magukat a munkakörükbe, megtanulják az ügyek egyszerű, gyors, bürokrá- ciamentes elintézését, megtanulják a köz érdekében a fegyelmezett, pontos munkát, a takarékosságot, választóik bírálatai és saját ta­pasztalataik alapján levetkezík hi­báikat és gyengeségeiket. így ja­vul és fejlődik az új közigazgatás, míg a sok kis mennyiség minő­ségbe csap át és dolgozó népünk örömmel tapasztalja, hogy a taná­csok munkáját nem is lehet a ré­gi, felszabadulás előtti állami bü­rokráciával egy napon emlegetni. Ez lesz a fejlődés útja. De a tanácsválasztások azonnali ered­ménye rögtön mutatkozni fog ab­ban, hogy új, friss levegő, új szel­lem hatja át a közigazgatást. A dolgozó nép bátran, bizalommal veszi birtokába az államhatalom új részlegét és lelkesen, lendülete­sen veszi kezébe ezen a téren is saját sorsának intézését. A tanácsválaszltással, a taná-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom