Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-18 / 243. szám
Rákosi elvtárs vezelésérel előre a Népfront győzelméért! ^Nálunk biztos a százszázalékos választási eredményu Számolja fel a fűtőházi pártszervezet a népnevelő munkában uralkodó önelégültséget •— Nálunk tOO százalékos választási Eredmény [esz. Itt minden dolgozó le fog Szavazni — mondja Ragoncsa elvtárs, a fűlóház párttitkára. Efelöl aincs kétség, nálunk az ellenség nem dolgozik nyíltan. így vélekedik Ragoncsa elvtárs és IULalában ez a hangulat a fűtőházi népnevelők körében is. ök így mondják: ^Fog az menni elvtárs". Ez a hang a megelégedettség, az elbizakodottság hangja. Kern véletlen, hogy ez uralkodott el a £fitőházi pártszervezetben. Kiváltotta ezt az eddig előtt kétségtelenül sok szép eredmény, * békekölcsön-jegyzés sikere, amikor az egyíöre eső átlag 757 forint volt. Az íte a jó népnevelő munkának köszönhető, hogy naponta születnek a szebb- szél-szebb eredmények az őszi csúcs- forgalom lebonyolításában. Egyszóval, sok szép eredményt lehet felmutatni a fűtőházban. De ezeknek az eredménynek — taint kiderült — vannak árnyoldalai is, mert lefe^yverezte a népnevelők agy részét, a párttitkár elvtársat és ágy tekintenek a választásokig vissza- lévő napok feladataira, hogy „biztos az eredmény, fog az menni, az ellen- vég nem mer .dolgozni. Ez az ellenség lebecsülését, a feladatok lebecsülését jelenti. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, az üzemben a népnevelők már nem végeznek olyan lendülettel Képnevelőmunkát, mint a békekölcsön- fegyzés előtt és egy-két napig utána. Akkor naponta foglalkoztak a nép- »evelők a dolgozókkal, elmagyarázták * békekölcsön jelentőségét és munkájuk eredménye a 757 forintos átlag lett. Ma már van olyan népnevelő is, «ki utoljára a múlt hét szombatján beszélt a hozzá beosztott dolgozókkal. Szászhalmi János elvtárs arra hivatkozik, hogy „kevés az idő", holott ez nem merült fel a békekölcsön- jegyzés idején. Berkesi János népnevelő hétfőn beszélt utoljára a beosztott dolgozókkal a tanácsválasztá- sokról. Ilyen példák sorát találhatunk, ami azt mutatja, hogy a fűtőházban kissé úgy tekintik a választásokat egyesek, mintha az már megtörtént volna. így történhetett meg az is, hogy a hétfőn tartott taggyűlés nem az üzemi helyzetre konkrétizálta Rákosi elvtárs beszédét, hanem a területekre, oda, ahol munkájuk végeztével a népnevelők dolgoznak. Az üzemi helyzetről egy árva szó sem esett, Avarosí Károly népnevelő elvtárs a taggyűlésen konkréten kihozta az ellenség támadását. Azt, hogy a lakóterületen, hogy igyekszik támadni az ellenség. Ugyanígy Simonyi Istvánná elvtársnő is, aki a szigeti pártszervezetnél végez népnevelő munkát. Ö elmondta, hogy próbálja az ellenség befeketíteni minden alap nélkül a tanácstagjelölteket. De arra már nem terjedt ki figyelmük, hogy ugyanez megtörténhet, vagy éppen megtörténik a fűtő-házban is. Az helyes volt, hogy feltárták a területen tapasztalható ellenséges támadást, de az viszont helytelen volt, hogy ezekről a kérdésekről úgy beszéltek, mintha az náluk nem is fordulhatna elő. Pedig előfordul az ellenség hangja, támadása a fűtőházban is. Csakhogy ezt „csekélységnek" tekinti Ragoncsa elvtárs is és így a népnevelők is. A tanácsválasztásokat az ott dolgozó munkások 99 százaléka helyesli. Ezt bizonyítja az is, hogy alig egy-két dolgozó kivételével munkafelajánlásokat tettek és több, jobb munkát ajánlottak fel a választások tiszteletére. Az ellenség a fűtőházban is megtalálható. — Az egyik népnevelő elvárs elmesélte, hogy Loncsár István jobboldali szociáldemokrata uszított a tanácsválasztások ellen és becsmérlő hangon nyilatkozott. Ezenkívül az ellenség már most készíti magának a talajt, hogy a választások után még- inkább támadhassa a tanácsokat. így aztán kivárva az alkalmas pillanatot, ezt újabb támadásukra, a tanácsok lejáratására akarják felhasználni. Ezt az ellenséges hangot „semmibe" sein veszi a pártszervezet és a népnevelők is elnéznek felette- Elmesélték azt is. hogy van egy kulákcse- mete a fűtőházban. De a párttitkár elvtárs azt állítja róla, hogy „nem beszél semmit“. Lehet, hogy akkor nem, amikor ő közelben van, de azt elhinni, hogy hallgat, hogy nem uszít a tanácsválasztások ellen, neun lehet. Es ne higyjc el Ragoncsa elvtárs sem. Tehát vian ellenség a fűtőházban. Csak le kell leplezni munkáját. Fel kell számolni az olyan helytelen álláspontot, hogy az ellenség csak »villan dolgozik. Keni! Az cllenséo főleg nem nyíltan, hanem leplezve dolgozik. A meglévő hiányosságok még nem veszélyesek, de ha nem javítják ki a fűtöházban, súlyosabbak lehetnek. Küszöböljék ki a megelégedettséget munkájukból, számolják fel az elbizakodottságot, leplezzék le az ellenséget és fokozzák tovább a népnevelő munkát ne csak a területeken, hanem bent az üzemben is- Ha ezt megteszik, még nagyobb győzelmet aratunk október 22-én, Fordulatot hozott a választási felajánlás a villányi gépállomás életében Túlteljesítették előirányzatukat, csökkentették az üzemanyagfogyasztást és az üresjáratot ÁM belép a villányi gépállomás ttdvarára, annak a legelső pillanatban szemébe ötlik a serény, lázas munka. A javítóműhely előtti téren, lakatosok, kovácsok hozzák rendbe *z ekéket, bent a jól felszerelt műhelyben Puskás Jenőné traktorának hűtőjét javítják. — Éppen ilyenkor jön ez is — mondja kissé nekikeseredve —, ami- kor minden percet ki kellene használni. Úgy számítjuk, hogy amit a íanácsválasztésok tiszteletére vállaltom!:, azt szerdára teljesítjük. Hát bi- *ony ez a hütőjavitás egy kis ki- *sést jelent, de ha éjjel-naoual kell 'dolgozni, akkor Is rendbehozom. — Ne féljen Puskásné — mondja heki Pleskonics István párttitkár —, megteszünk a vállalással idejében. Szerdán délután már biztosan jelenthetjük as alközpontnak: teljesítettük vállalásunkat. Fisö hallásra úgy tűnik fel, bogy Pleskonics elvtárs nem tekinti komoly feladatnak ti vállalás teljesítését, de később kiderül, hogy az optimista bizakodás jogos. Nem egész három héttel ezelőtt még nem voll Ilyen bizakodó hangulat a gépállomáson. A traktorosok egy kissé savanyú arccal állták körül a verseny- táblát és bizony azt látták, hogy az őszi idényterv első, második és harmadik heti előirányzatát a tervezett t helyett, csak 7 százalékra teljesítették. Akkoriban jutott 4 hozzájuk az Ujpetrej gépállomás választási felajánlásának híre. Egyik este aztán összejöttek a villányi gépállomás dolgozói is és így határoztak: „Vállal- hhc, hogy n tanácsválasztások napjá- *a Kijavítjuk a hibákat. A 22-ig be- , ütemezett tervet 1T0 százalékra teljesítjük, az amúgyis magas üzemanyag- tos-Yasztásl 20 százalékkal csökkent- 1*1'' és az üresjáratot 100 méter alá borítjuk." . ®* k 'vni/ídö!i a készülődés a wmicsvulasztásókra és ezután indul- , harcba a munkateljesítmény megjavítására. Igaz, hogy az első hét Bem hozott fordulatot, de már érezhető volt a megváltozott légkör s a »'inkának több lartalma lett. A legfőbb traktorosok indították el a ver- Márton József, (kimos Istvánt ruskás Jenőné ugyancsak Gamost hívta ki, Udvardi János pedig Po- ros/.ka Sándorral lépett párosver- •enyre. Nem volt olyan nap. hogy a versenytársak ne 200 százalékra lel- jesítették volna a normájukat. Nemrégiben a 40. bérhót befejező 6e ntán kiértékelték a vállalás eddigi állását. Az eredmény egy kissé meglepettt — vallja be Ludvig elvtárs, állomásvezető. — 5} százalékát teljesítettük őszi tervünknek az előirányzott 40 százalék helyett. Ez már most több, mint 110 százalékos eredmény. De amint kiderült, az üzemanyag- íogyasziás 65, nz üresjárat pedig 27 százalékkal szorult lejebb. Ez az, ami jogos büszkeséggel tölti el a gépállomás valamennyi dolgozóját s bizakodóvá tette Pleskonics elvtársat. S az, hogy egy hét Ielorgása alatt 15 százalékkal emelkedett a gépállomás teljesítménye. S*usKás Jenőné éppen most indul Magyarbólyba. Tanácstagnak jelölték a járási tanácsba. Fiatal asz- szony, mindig a férjével dolgozott, akinek segédvezetője volt. Most, hogy férje iskolán van, ő vezeti a gépet. — A dolgozók bizalmát azzal hálálom meg — mondja menetközben, — hogy 125 százalékos vállalásomat 200 százalékra teljesítem. Ez a legkevesebb, amit tehetek. De a többiek is azt mondják, hogy a dolgozó nép bizalmát akarják továbbra is kiérdemelni, azzal, hogy időben befejezik a vetőszántást, s akkor ők is sikerre vihetik vállalásukat Amikor erről van szó, nem restek fáradtságot venni a munka meggyorsítására,'a gépek jobb kihasználására. Márton József az elmúlt napokban jött rá, hogy ha kezelésnél leáll a géppel, akkor kevesebb üzemanyag fogy, mintha járatja. Kiszámította, hogy azalatt a 20 perc alatt, míg a gépet zsírozza, fél liter nyersolaj fogy, de ha leáll s a lámpával újra bemelegíti a fejet, csak 2 deci. Másnap már minden traktoros így dolgozott. » vállalás lellcsítéséhiy« segítséget ad a gépállomás is. Hetenként kiértékelik a brigád, és egyéni verseny állását, az üresjárat és üzemanyagfogyasztás eredményét. Ezt a brigádok nyomban megbeszélik s a maguk tapasztalatát a hét végén üzemi értekezleteken vitatják meg. Az egy hétre szóló terv mindenkor tisztán áll előttük, tudják, mit leéli elvégezni. A brigádok között tapasztalatcserét szerveznek, egymás munka- módszereit megbeszélik. Az egyik nap a különböző alakú és nagyságú földdarabok gazdaságos szántását beszélték meg. mert e télen sok hiányosság állt fenn, ez növelte az üresjára tol és vele az üzemanyagfogyasztást is. Ma már mindez a múlté. A leggyengébb teljesítmény is felül van a 100 százalékon és ma már a minőség is megfelelő. Teljesítményeiket nap, mint nap, emelik a tanácsválasztás tiszteletére. Annak örömére, hogy a dolgozó nép végérvényesen kezébe veszi az államhatalmat. Úgy, mint ahogy Batik elvtárs mondja: ,.Miénk lesz teljesen a hatalom, erre szavaztunk már eddig ís a jó munkánkkal, de vasárnap egy emberként szavazunk újra a Párt-vezefte Népfrontra." A gyárosok, kulákok elöljárósága helyén a legjobb, legbecsületesebb dolgozók intézik Mohács város ügyeit 1933 A mohácsi városháza közgyűlési terme megürült. Csak egy-két ottfelejteti polgármesteri jelentés szomokodik a iosszú zöld asztalon, amely felett még ott gomolyog a városatyák szivarfüstje. A polgármesteri jelentés, dr. Margitay Lajos polgármester beszámolója Mohács városának 19S2. évi állapotáról tönicgzültcsztő válságról, irtózatos nyomorról, a város teljes csődjéről beszélt a város urat- nak, a virilistáknak és a „megválasztott" képviselőknek. „Az 1930. év folyamán megkezdődöd gazdasági hanyatlás az elmúlt év folyamán tovább folytatódott — írja a jelentés. — Ennek külső Jelei nemcsak abban mutatkoztak, hogy a város be ruházásokat nem teljesíthetett és a tisztviselői fizetéseket tovább kcüett leszállítani, hanem abban is, hogy a város lakossága, dacára a szigorú intézkedéseknek, köztartozásait csak igen nehezen, vagy egyáltalában nem tudta rendezni, . •.. a város polgársága -\i előírt közadó f>0 százalékát az év végén nem tudta kiegyenlíteni.“ Persze az urak közigazgatása hamar megverte a dobot a kisemberei házai fölött. „Helybeliek köztartozásának behajtásával kapcsolatban a városi adóhivatal 3329 esetben indította msg a végrehajtási eljárást Az 1931. ívvel szemben ez a zálogoiásoknál 64 százalék, ami az adófizetőképesség eroni- tásának és a gazdasági viszonyok súlyosbodásának beszédes fokmérője. Idegei) hatóságoktól érkezett megkeresések alapján zálogolás 1363 esetben történt.“ „Ugyancsak a viszonyok súlyosbodásának jele,* hogy a képviselőtestület kénytelen volt 12 bérlőtől a bér nem fizetése címép a bérelt ingatlant elvonni“ —- olvashatjuk a kapitalista vá rosvezetés nagyobb dicsőségére a jelentésben,- amiből fogalmai nyerhetünk magunknak arról, hogy hogyan „támogatta“ a képviselőtestület az őkel „megválasztó“ dolgozó népet. A hetedik pontja a jelentésnek a nagyhangú „városrendezés és városfejlesztés“ címet viseli. Vájjon mit végeztek, milyen mértékben fejlesztel téK városukat, Mohácsot a saját zsebükre, gyáruk, üzemük még nagyobb profiljáért dolgozó tőkés városatyák. Kiderül a jelentésből, hogy a „nagyarányú fejlesztés“ egy romház lebontásából és 100' darab utca jelző-tábla elhelyezéséből állt. „Kellő anyagi fedezel hiányában az építkezési tevékenység a városi középületek tatarozására szorítkozott.“ „A közmunkák teljesen szüneteltek, semmiféle hatósági magas-, út-, vagy más építkezés nem fordult elő a váró« területén- Teljesen csődöt mondott ai elmúlt évben az a kísérlet is, hogy az inségakció keretében jelentősebb közmunkát lehessen végrehajtani A „O j kocsiút- és járdaburkolat az elmúlt év folyamán nem épült.. ., új gyalogjárót nem építettünk — sorolja fe! az „eredményeket“, a tőkés, horthysta városvezetés, a kizsákmányolás, a profithaj- hászás eredményeit Margitay polgár- mester jelentése.“ A kisemberek helyzete is reménytelen volt: „Iparmegszüntetési 65 esetben' jelentettek be- A raunkahiáuyban sínylődő iparosok száma ugrásszerűn emelkedett s ezt alig lehet megakadályozni. A legsúlyosabb helyzetben van az építőipar és az ezzel együttműködő iparosok helyzete.“ Az ifjabb iparosnemzedék nem tud elhelyezkedni, mert a munkahiánr o y nagy-, hogy a mesterek még saját élet- fenntartásukra szükséges anyagi eszközöket sem tudják előteremteni. A negyedik fejezet a szociálpolitika és a - népjólét terén végzett munkát. * nélkülözőknek, Ínségeseknek nyújtott „hatalmas“ segítségeket sorolja fel.' A segítség mérvére jellemző,' hogy a kési- pénzsegély az 1932-ik évben összesen 16 pengő 40 fillért tett ki. I)e minden egyes fedezetből, minden egyes sorából- a jelentésnek ordít a gond, .nélkülözés, a sanyarúság,. a nép nyomora, ami eilen a tudomásulvétel után sem tettek semmit. lOCA I Tizenil^t ®vo, hogy el- iy5U I akogzott a mohácsi ---------* városházán az évi polgármesteri jelentés fölött a vita és a városháza tanácstermében' ma már kérgeskezű munkások, becsületes, jól dolgozó parasztok ülnek, ők irányítják a város életét, megsegítik' a dolgozókat, tanácsokat adnak nekik, gyorsan, b ürokrácia mentesen intézik ügyeiket, Tóth Vincéné selyemgyári munkásnő, Samu János kö- zépp^raszt és dolgozó társaik ülnek már Varga Pál 150 holdas kulák, Trebitscber Imre áruhalmozó volt ecetgyár.os és a többi jómadár helyén. U j élet, fény, pezsgő élet zeng és lüktet Mohácson, új vonatok, autóbuszok robognak a betonútokon. Es az ifjúság boldog. Ragyogó iskolaváros épült számukra Mohácson, megszépült, újjászületett a város. És a megválasztandó városi tanács, a végrehajtóbizottság jelentései további eredményekről, új életre kelt városának fejlődéséről számolnak majd be a város dolgozóinak, a dolgozó nép államának. /✓ „Boidofycm ntegyüftk építeni a Dunai Vas-művet Ifjúmunkások és diákok határtalan lelkesedéssel fogadták Pártunk felhívását dolgozó A Magasépítési Vállalat műkő- üzemében éppen ebédszünet van. Fiatal asszonyok, lányok ülnek körben. A Szabad Nép-et, olvassák, Rákosi elv-társ vasárnapi cikkét a tanács választásokról. Nagy fi Gizella ifjúmunkás te, aki a csiszolókorongnál dolgozik, az újságot olvassa. Már a lap aljához ér, mikor egyszerre felderíti az arca: — s már olvassa is Rákosi elv- idei g«e>fetek csa ! társ szavait: „Az építőmunkások ezrei dolgozna/e már ötéves tervünk büszkeségén, a dimapentelei vasmüvön. Ez a hatalmas mű a köré épülő várossal együtt négyszázmUlárd forint értékű befektetést igényel és 1952-ben, építése tetőpontján, 35.000 munkás fog rajta dolgozni..." — Ez aztán építés! — szól közbe az egyik fiatalasszony. — öröm, meg büszkeség lehet ilyen nagy- munkán dolgozni! — Hallgassátok csak tovább! — mondja Nagy fi Gizi — Most jön a java! „Érthető, ha dolgozó ifjúságunk érdeklődése és lelkesedése a duna- pentclei vasmű felé fordul. A DISZ most gyürkőzik neki, hogy e hatalmas 'mű megteremtésének munkájához a dolgozó if júság számára követelje az oroszlánrészt. És valóban, ennek a műnek létrehozása olyan országos feladat, mely megérdemli, hogy ifjúságiink reá összpontosítsa lendületét, munkaszeretetét, áldozatkészségét^_________________ ■i n, . i I — kiált fel Itollauu, övere-eü! Nagyn g>— ------------1----------- zella. — Ez a gyönyörű munka ránk vár, fiatalokra, különösen ránk építő ifjúmunkásokra. No, nem kell sokáig várnia, mi magunk megyünk elébe! Nagyfi Gizi lelkesen magyaráz. Nemhiába jó népnevelő, mindjárt meg is mondja, mit jelent ez a hatalmas, megtisztelő feladat. — Elvtáreak! Végre nekünk, fiataloknak is teljesedik a vágyunk. Hallottatok már a szovjet fiatalok, a komszomolisták városairól, amit ők maguk építettek. Sztálingrádról, Kuz- nyeckról, Komezomotezkról. Most mi is megmutathatjuk, hogy a Komszo- mol útján járunk. — kiált- ják többen is. Mindnyájan elmegyünk. — Én úgy gondolom, hogyha minden fiatal nekigyűrkőzik, még a kitűzött határidőnél is előbb készül el — mondja Nagyfi Gizi. így ifi lesz! Sokkal előbb készítjük el, mert ilyen ösezefogás még nem volt a fiatalok között. Látjátok, hogy bízik bennünk a Párt, Rákosi elvtárs? Nem lehetünk méltatlanok erre a megtisztelő bizalomra! A DISZ Központi Vezetősége te felhívott bennünket. Ez te itt van az újságban, Rákosi elvtárs cikke mellett. — És még valamit. Ezzel a munkával újból nagyot ütünk az ellenségen. Itt közel, Jugoszláviában Tito börtönökbe zárja az ifjúságot. Mi Dunai Vasművel építünk, o.yat, amilyet még nem láttak ebben az országban és köréje új várost, az ifjúság városát. Öröm és hála tölt el bennünket. A mi fiataljaink, látjátok, vasárnap már erre a nagyszerű építésre is ezavaznak. A felhívásra hát azt hiszem, mindnyájunk nevében válaszolok, mikor azt mondom: Ott leszünk! Felépítjük! De nemcsak a dolgozó fiatalok, hanem a tanulóifjúság körében ifi forró a lelkesedés. A Gépipari Technikumban Szegedi László DISZ-titkár ragyogó arccal beszél erről a nagy örömről: — A napokban olvastam egy cikket a bolgár fiatalokról, akik Dimit- rovgrádot építik. A cikk végén van egy mondat: „Vájjon mi, mikor évitünk ilyen várost?“ Vasárnap réggel, amint az újságot kinyitottam, megtaláltam rá a feloletet! Igen, ez az! Valahogy egész máskép évzom magam vasárnap éta-: többnek, olyannak, akinek hatalmas örömben van része. Tudtuk, hogy feladat vár ránk, ifjúságra, de a Párt most a- legnagyobbat, a vasmű felépítését bízta ránk! — Csorba Tivadar, osztálytársam a gondolatomat mondta ki, mikör igy ezólt hétfőn röggel: „Te, én elmegyek. 1 Nem jössz?" —-' Az egész osztályunk, az egész iskolánk igent mondott. Ilyen kollektiv építő összefogás már volt az iskolában. tavaly, mikor a három pécsi pontházat eegítettük felépíteni De mi ez ehhez a nagyszerű fcladat- lioz kénest,! — Mar alig vánuk, | SSink. mi diákok som, különösen mi szakközépiskolások, nem maradhatunk le a többiektől. Ez less tanulásunk mellett a legnagyobb harcunk az ellenség ellen, a győzelemért. Elmegyünk, építünk! Forró hazaszeretetünket falakká emeljük, kohókká építjük, gépekké szereljük. Pártunk iránti szeretetünk izzik majd a folyékony acélban, gyűlöletünk sistereg benne ellenségeink eilen.
