Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

ff A PL j s ■ SS6 KEERERBER 91 „Oltjanők képniseljenck /lennüiiket, mini Jllatahames röammjn£> Magyarsarlós, 19J4 jünins | Sietve kapkodta macára a ruhát. A székre rakta a szoknyát, az ingblúzt, amiben az előbb még dolgozott és tisztát veit* elő. Megigazította a fején a „kapicát“, aztán már indult is. Há- nyadszorra teszi már meg ezt az utat, maga sem tudná megmondani. Dt nem is szeret rágondoini és most is szíve­sebben eldolgozna egész nap, minthogy felöltözzön és átmenjen Nagykozárba. Keserves uta-k ezek mindig. Odafelé menet legtöbbször az előző út jár az eszében és nem egyszer volt már úgy, hogy vissza akart fordulni. Aztán a kicsire gondolt, a két öregre... és folytatta az útját Miattuk. Miattuk kell, hogy megkapja, a se­gélyt. Hisz jár neki. Épp úgy jár neki, mint Babies Mariánnénak, vagy Gyurák Györgynének. Akik kapják. iHedig, azok aztán igazán nincsenek rászorulva. Mind a .kettőnek fölül van 30 holdon a födje. Vagy talán épp ezért? Matakovic* Tamásnénak, a 3 holdas magyarsarlód délszláv dolgozó ,pa­raszt feleségének abban a* időben nem sok fogalma volt még arról, hogy mi az, hogy osztály, meg osztálypolitika. A kizsákmányolásról se sokat tudott. Inkább csak érezte, «mikor Birjánban, * Böröcx Irtván nagygazdánál (abban az időben még nem mondták, hogy kulik) arai lak. A részelésnél másodszor is meg akarta rövidíteni őket minden év­ben. Így aztán aoK homályosan sejtette, hogy < másik kettő azért kapja • se­gélyt, mert azokhoz tartoznak, akiknek „becsületük ran“. A 80 hold tolám. Hogy azokoÖ mindegy, hogy parasz­tok, hogy délszlávok, azoknak vsa be­csületük bem» * jegyző«égen ta. Most is ess jár a fejében, ahogy megy Kozina, • kanyargó» úton. Aztán a férjére gondol. Régen nem írt, csak nem történt valami baja. A fronton nem lehet soha sem tudni. Pedig 6 is hogy bíztatta a legutolsó levelében : utána, ha kctl men jen el egész a főszolgabíróig, jár a badisegély neki k. 'A' V*y*« ** az «sztzírtál ÜK Valami Írást nézegetett, amikor csendesen, bá­tortalanul kopogtak az ajtón. Másod­szor is kopogtak. Harmadszor is. In­káid) valami morgás félét hallatott, amit lehetett igennek Is venni, de más­nak ísl. A jegyző úrról azt beszélték, hogy nem bírja, nézni a keskeny, vö­rös azegéssel díszített fekete bársony rabét, vagy a kapicát, meg az eplétrá­kot, amiben a délszláv férfiak, meg asszonyok járnak. Most is csak fe&néxeít, márt* vörös tett. Ismerte már ezt az asszonyt. Min­den héten jött «ürgétni * badisegélyt. (Hogy nem maradikat tőle nyugodtan a* ember.) — (M3* akart Magának nem jár. Bem megmondtam már, hogy nem jár. Kimébet. Majd akkor jöjjön, ha hiva­Matriwda Témámé anélkül nteci A bogy r.kárcsak egy szót is szólha­tott voirm. Lassú léptekkel ment az. Ótoo. lehoTgasztott fejjel, A szeméből lassan szivárog a köny. Kocsi hajtott fi meftettos ésare se vette. Sárguló búzatáblák közt vezetett az útja, nem tóttá. Vidám derűs kék ég terült szét JnJette, de ö csak a lába elé nézett Meggyötört, megszégyenített elnyo­mott délszláv dolgozó parasztasszony ment «* úton. ügy meggőrnyedt, mint. ha az 6 villát nyomná mindaz a sok bal Mégy««, nyomorúság, ásni nap, nap • délszláv dolgozó paraszté érte. | Otram 1950 lamias szavak Dusán Pavkrvics száján. De ahogy kiejt minden nevet, ahogy kiejt minden szót, nzon érzik a végtelen, izzó gyűlölet. Az elnyomók Iránt, aki­ket Tito, mint képviselőket a jugoszláv parasztok nyakára ültet M.gwsarlós. 1950 szeptember Matakovics Tamásné délszláv dolgo­zó parasztasszonyt tanácstagnak jelöl­ték. Azt, akit kidobott a nagykozári jegyző. Akkor, amikor Titoék kuláko- kat, nagybirtokosokat, voR gyárosokat, ügyvédeket ültettek képviselőnek a jugoszláv nép nyakára. Matakovics Tárnámét tanácstagnak jelölték. Azért, mert becsületes, dolgos asszony. Aki szántott tavasszal meg ősszel, aki aratott, ha aranysárga lett a búza. Matakovics Tamásáét biztosan meg­választják a magyarsarlósiak. Azok, akiket ugyanúgy dobtak ki annakidején a jegyzői irodából, mint a tanácstag- jelöltjüket, azok, akik nem akarják, hogy gyárosok, knlákok. ügyvédek pa­rancsolgassanak nekik. Hanem, akik azt akarják, hogy olyanok vezessék őket, mint amilyenek ók snjátmagok. Mint Matakovics Tamásné. Békés József Öllefnsp és tmértekezlet a Szikra Nyomdában Ketten olvassák a „Szocialista Jugo- «riáviáért* című újságot. Külföldön Jelenik meg, igazi kommunisták írják ~~ ezzel hozta Peró a városból. Na meg azzal, hogy úgy vigyázzanak rá, mint « •remük fényére. Sokan vannak ■»ág, akik el akarják olvasni és ha kedves az életük, akkor meg ne tudja ac TJDB. JA Ttto-Rankoofct fasiszta bandának g célja, hogy a küszöbön átló „vá- knzt&sokon* becsempéssze a •nemzet- Pfffflfsbe a mat fasiszta Cestapo-rend- ■*z teffneakciósabb képviselőit“ olvassa halkan Dusán Pavlovics.-Semmiféle tiloista választási propa. fmndo nem tudja eltitkolni, hopp a fffolafo jelöltek naggresze régi polili- kntokból aolt nagybirtokosokból, nép- ■ffdzó kalákákból és ügyvédekből te- / össze." folytatja tovább. Az­ttm még halkabbra fogja a hangját. Alig hallja a másik a neveket. Joszip Ritsr... elnöke volt annak a bíróságnak, mely Mariborban a kom­munisták felett kimondta a halálos ítéletet, ... Vladimir llibnikar, .. aki a háború alatt elárulta a jugoszláv né­pet és együtt működött a németekkel, Joszip Vidmar... volt gyáros ,.. dr Vasza Csubrálovics... kuiák ... L Halkan, szinte súgva’ jönnek ki Tervértekezletet és ötletnapot ren­dezett a Szikra Nyomda pártszerveze­te és vállalatvezetősége. A beérkező 19 ötlet közül kilencet talált a zsűri jutalmazásra allkafmas- nak, egyet újításnak nyilvánított. így a többi között Puska Ilon* ötletét a benzintaikarékosságTa vonatkozóan, Páhok. István gépmester javaslatát, aki egy régen használaton kivül álló gép megjavítását tűzte ki célul, mety- lyel 15—20 százalék megtakarítás ér­hető ck Borsi Károly hulladfíkpapír- osztályozási tervét, Sámik József öt­letét, amellyel a rotációs-papírhenge­rek kezelését egy csigasorral könnyí­tené meg, Fiedler Aladár értékes ja­vaslatát a könyvkötészeti vágókés élettartamának meghosszabbítására, ami napi 1—2 munkaóra megtakarí­tást jelent egy személynek. Valenta Antal a rotációs papírhulladék meg. mentésiére és egy használaton kívül helyezett vonalzógép beállítására Irá­nyuló ötletét, Szikszai Gyuláné egész­ségügyi javaslatát jutalmazta a bíráló­bizottság. Szecsődi József peptrktve- zető készülékét újításnak nyilvánítot­ták. Ű] alapokra fektetik a sajtóterjesztést Befejeződött a postás-lapkézbesítők első átképző tanfolyama PfearO n megy« fatvrdbdl kút hflt-*» vH% dőlgozdtnsk » két tol ezelőtt poétáé kézbesítők költöz­tek a csertői postás üdülőbe, hogy ott kéthetes tanfolyamon vegyenek részt, megismerkedjenek & marxiz­mus alapjaival, a bolsevik sajté je­lentőségével, óe terjesztésével finely a közeljövőben a postásoknak köz­vetlen feladata lesz. Az első postás-kézbesítő tanfolya­mon 100 poétái dolgozó vett részt, akiknek 98 százaléka jó eredmény-- nyel végezte ei a tanfolyamot. Pén­teken tartották meg a vizsgát, ahol beszámoltak az iskolavez-et őségnek arról, hogyan sajátították el jövendő feladatukat, a eaj tót erjesztést. % Ez a tanfolyam csak kezdete volt annak a jelentős változásnak, amely a közeljövőben bekövetkezik a sajtó- terjesztés vonalán. Népi demokráci­ánk e téren is átveszi a Szovjetunió tapasztalatait, ahol a sajtó terjesz­tésének, szervezésének gyökerében más <t formája, A Szovjetunióban nin­csenek „hivatásos" lapterjesztők, és lapszervezők, mert ezt a munkát a postai alkalmazottak végzik. A szov­jet példát már töb,b nópidemokrati- kus állam is átvette. így I/engyelor- szág is, ahol a post ásk óz b as ít ők egyben lapterjesztők is, és úgy te­kintik őket, mint akik a kultúra hor­dozói a váróéban és faluban. De nem­csak a kézbesítést végzik a postá- sokf ők látják el az előfizetési díjak beszedését is. A lapterjesztés és lap­kézbesítés szovjet példára való át­szervezése Lengyelországban azt je­lentette, hogy 5 hónap alatt több, mint 7 millió példánnyal több lapot kézbesítettek és adtak el a postások, mint a sajtóterjesztés átszervezése előtt ! A movJet példa tapasztalatai mu­tattak utat Lengyel ország,ban to ah­hoz, hogyan kell és lehet a sajtót minden eddiginél szélesebb körben eljuttatni és hozzáférhetővé tenni a dolgozó tömegek számára. A len­gyel példa is bizonyítja, hogy a szov­jet tapasztalatok átültetése hatalmas eredményeket hoz. A szovjet példát használjuk fel mi is, amikor a köz­lekedési és postaügyi minisztérium rendezésében megindult a postások kiképzése a eajtóterjesztésre. Ugyanis megszűnik az úgynevezett „rikkanesolás“ és azok a postások, akik lap kézbesítést végeznek,, egy- időben árulják is a nem előfizetők számára^ az újságot. A tereken to­vábbra is megmaradnak az újságáru­sító pavillonok, de a jövőben ott is postai alkalmazottak végzik az áru­sítást A csertői postás üdülőben lezaj­lott első kéthetes tanfolyam megvilá­gította a hallgatók előtt, hogy mi­lyen fontos és rhüyen megtisztelő feladat vár rájuk, amikor munkájuk egyik része lesz a Párt, és a tömeg- szervek sajtójának terjesztése, szer­vezése. A megye összes vidékeiről összejött hallgatóság lelkesen sajátí­totta el az új feladatok megismeré­séhez szükséges tananyagot és a ta­nultak alapján, megismerték a szoci­alista újságírás és terjesztés ország-- építő feladatait. Megismerkedtek Lenin' ős Sztálin aclvtárs iránymutatásával, azzal, hogy A mimkaverseMy fasset Alekszandr Csoddh, a kronen oholml f&flsfoDŐ XomHhStMS&fr díjas helyettes művezetője, „A kiváló minőség" mozgalmának bet*. deméayezője munka közben. étolgwúlnafc o kút ttugfltinéjü vezetője, hogyan rakta 1« alapjait a bolsevik eajtónak, hogyan (szervez­ték és írták és milyen Jelentőséget tulajdonítottak neki. Ki el emez túl; Lenin elvtársnak a megállapítását: „A sajtó nemcsak kollektív propagand- * ista, hanem koHektír agitátor és szervező is." Megtanulták a tanfolyam hallgatói, hogif mügén hatalmas jelentősége van a kommunista sajtó terjesztésének, amoly döntően hozzásegíti népünket » az előtte álló feladatok megoldására. í A most lezajlott első tanfolyamot kö vetni fogja a többi, amelyeken ki képzést nyer valamennyi postát kéz- ? besítő. Rövidesen ők fogják kézbe-' sítenf és terjeszteni a lapokat ée en­nek eredménye rövidesen megmutat­kozik majd nálunk is úgy, mint a többi' népi demokratikus országban. ■Jó munkájuk eredményeként rövide­sen itt te hasonló arányban emelke­dik » »ajtó példányszáma, mert be­vonni a sajtó olyan helyeken te, aho­va eddig közlekedési és egyéb ne­hézségek miatt nem jutott el. A Burját-Mongol Autonom Tanácsköztársaság Sztálin kolhozt nak tagja, Ilja Kalasnyikov traktorista óragrafikon alapján dolgo­zik. 9.5 hektáros norma mellett 11—12 hektárt művel meg napol­ta. Kalasnyikov kötelezte magát arra is, hogy minden tfe wylyii egy napon át Imegtakarított üzemanyaggal dolgozik. Képűnkön l Kalasnyikov látható szántás közben. Súrhan állók lexikáim. Van ndnáhmk szép számmal kiebrvdatt gyárig az­gattó, pletyka partid; ban megőszÜU „grófné’", városba* szivárgott Indák, tétlenségbe küldött népnyúzó csendőr, legénység nélküli Horthy-tiszt, bolt nélküli nagykeres­kedő, fold nélküli földbirtokos, slb. meg a többi, alak régóta a levegőből — részben Amerika Hangja napi injekcióiból, részben félretett ezreseikből 'és bankbe­tétjükből élnek. Ezek az álcázok eddig rémhírterjesz­tésen és álkozóddson kivid más munkát nem végeztek, de mostanában bizony fizikai munkára kényszerűnek. Sötét lelkűk vitte őket erre, mert ez a fizikai munka a sorb (mállás. Ha egy ilyen ,.jobb társaság* összcgyüKlz valahol és már mindén lehető rémhírrel tapasztalatcserét kö­vettek el és átadták munkamódszereiket, mély una­lom ül os úri társaság fejére. Ilyenkor mindig akad valaki, aki indítványt' terjeszt, elő: „Menjünk el vala­hová, lehelőőleg egy főútvonalra és álljunk sort vala­miért.’“ Az indítványból határozat lesz és az egész tár­saság levonul sort állni. így azután joggal mod,hatják az üzemekben, hogy mindig ugyanazok állnak sort napközben, — amikor ők dolgoznak, Tekintve, hogy a sorállók így nagyban egy típus­hoz tartoznak, egész könnyű dolga volt egy megyénk­ben zoológusnak (álattan-tadósnak) amikor költségei és fáradságot, nem kímélve maga is sorbaállt, hogy ezen az áron megismerhesse a notórius sorállókat. Kutatásainak eredményéi most adta ki gyűjtemé­nyes kiadásban, melyből az alábbiakban közlünk egy pár szemelvényt. Csendőrőrmester (gazembertúsz bugrichisz). Rend­kívül szeret kardlapozni és puskatussal gyerekfejeket szétloccsantani, de h<t erre nincs módja, akkor elél fe­lidézésből vagy bércsalásból is. A sortállásnál az a szokása, hogy már messziről jajgatni kezd és mint megtört, beteg ember közeledik. „Kedves jó emberek, én fiaim, leányaim, szeretett nagy testvérek, dehogy 'állnék én sort, ha kolerds lábaimat nem ecetben kelle­ne áztatni, de most ideáitok mégha itt lehelem is ki szegény párámat.“ Erre többnyire, megsajnálják, soron kívül beengedik és ő mások lábán át lassan becsoszog az üzletbe, honnál ruganyos léptekkel távozik és ro­han a következő sorhoz,' ahol már tncssziröl jajgatni kezd... 1 ' , , Idősebb „grófné“ (satrafa nyafoga). Életében még nem, tette hidegvízbe a kezét, legfeljebb csak a „cse. lédéit* pofozta. Most is háztartási áCkdmaasoWjdrodí ás szobalányával áll sort, de most ravasz ke*ősből „nagy­ságos asszonynak* szólítja őket. Ilyesfeiekép: ^Nagy­ságos asszony igyekezzen gyorsan befelé, ne lógja itl az időt és nekem délre meglegyen az ebéd, meri tudja jól, hogy nem bírom a pontatlanságot!“ A sorban állan­dóan kölniéi és legyezi magát, időnként felsóhajt és ká­romkodik, mint egy kocsis, mert viselkedni azt tud­Gyártalanltott gyáros (vérszopó dirigózus*}L törülközik, krákog, szuszog, köp, hörög, de azért hősi­esen kitart a posztján és állja a sort. Ha néha még azt is tudja,. hogy mit osztanak, alilíor kissé nyűgöd- labban marad, kevésbé szuszog és ilgénkor beszédet kedvében van. „Hej, amikor még én- is bejártam a . gyárba, okkor milyen jó kis jegyreMszer- volt, de legalább most bennünket dolgozókat engednének előre. Elvtársak, engedjetek be én nem érek rá itt várni!“ A huták (szabotórum zsizsikendytz). Kocsija ott áll a másik utcában, ponyvával leiakarva, vamJkenne minden, ami csak belefér, még a düznóknalfóAs jut vagy iíz kiló szép. fehér kenyér. „Jlizony ^sajiiálalos 'dolog ez a sorbanáUás — mondja —. Nem-isAoí-nék én sort. ha szegény beteg feleségem nem feküdne itt bent a kórházban, de közben a vonatom is itt hagy, er».. gedjenefi be jó népek, ha meglátogatnak majd engem Billyökhdzdn; tudom isten, hogy megvendégelem ma­gúkat, bár szegény, magamhoz való paraszt vagyok.* így sorolja tovább a híres zoológus a. sorbandRé állatfajták ismertetőidéit, majd a közös tulajdonsága- kát határozza meg, melyek után biztoson felismerhetők. Mindenfajta nyelven, susogva, félhangosan, raccsoUm és dadogva egyaránt szidjál; a rendszert és siránkozn­unk a vásárlási nehézségek miatt, amit éppen ők tá­masztanak. Elmondja ebben a részben, hogy többnyin szép, tágas lakásokban laknak, ftítmis bejelentőlapok­kal veszik körül magukat és — mint a hörcsögfajtőM — általában pofazercskójukon kívül kamarájukat i* alaposan megtömik mindenféle élelmiszerrel és ruhá­zati cikkel. Végül is így fejezi be figyelemreméltó ta. nulmányát: „Ez az állatfaj végeredményben kihalásra van ítél­ve, éppen ezért érdemesebb lehne alaposan — rendőr­ségi szakér lök bevonásával — tanulmányozni őket, múltjukat, jelenüket és az an a érdemeseket az \igycsz- ség épületében ketrecbe zárni, megölés végett.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom