Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

WHPld

1950 SZEPTEMBER M

Az üzemi kulhjrcsoporfok jól készüljenek fel í

a választási qgitációra

A posta kulturfeleiősét keresem. Sajnos, szabadságon Tan.

Hát nincs helyettese?

Van egy, de nz k szabadságon

Tan.

Ezek szerint a kullúrmunka is szabadságon van a postán?

— Nem képem. Azért próbálnak a. színjátszók is, az énekkar is, » tánc- csoport ..,

Csupa negatívumból áll beszélgetésünk Péter elvtárssal, a pécsi posta szakszervezeti titkárával, amikor a , kultúrmunkáról beszélünk.

Tud a szakszervezet mindenről, ■mj a kultúrfelelős dolga?

— Ó, hogyne! Minden műsort átnézünk, Csak a meghallgatásunkkal kéz. <lik feldolgozni a következő műsoranyagot.

JEunondJa 1‘feter elrlárs, hogy a színjátszó és tánccsoport igen sokat jár falura. Minden új falu-telefon beszerelése után az ünnepélyes avatáson szerepel a kultúrcsoport, azonkívül postai békebizotlság „békeszerdáin“ teli épnek és a taggyűléseken sem ma radnak el. Mégis, amikor a kultúrcso port havi műsorterve lilán érdeklődünk, felvilágosítanak bennünket postán, hogy azt csak Kovács János a területi kultúrfelelős tudja. Kovács János .,igy“ egészíti ki ismereteinket a posta kultúrmunkájavai kapcsolatban.

— Október 20 körül lesz nagyobb- azabású szereplésünk.

— Es addig?

— Kisebb szereplések lesznek.

Ennél többet nem tudunk meg. KI

lenben nemrég történt eseményekből mégis arra következtetünk, hogy van nak nehézségek a posta kullúréletében is. Árki Béla, a posta DISZ-titkára például nem engedte próbára a fiatalokat, sőt olyan eset is megtörtént, hogy próbáról ritte el a DISZ-tagokat.

Sőt, mikor valaki figyelmeztet **. hogy (próbanapou történt) kérje el a kultiirfelelöstö'. a fiatalokat egy ki vonuláshoz, azt felelte Árki Béla: „Mi köze hozzáa kultúrfelclösnek?" Ezekből ítélve úgy látjuk, hogy a postán mint jónéhány más üzemben is még — sokan nincsenek tisztában a kultiir- munka jelentőségével. Ismételjük, nem csak a postán van ez így. A Magasépítési Vállalat pártszervezete, üB-jcés kulíúrfeletőse között nemrégiben való- aágos harc dúlt a kuttúrmunka elismeréséért. És így tovább.

Nagyon nagy szükség volt már arra, hogy az üzemek párt- és szakszerve. zeti vezetőségeit figyelmeztessék arra: kultúrjorraslalom von * erre a Párt igen sokszor hívta jel már a figyelmet. Ennekicllenére az üzemek területén belül. de a társadalmi szervek vonalán sem érezték át teljes jelentőségében az illetékesek a kullúrmunka hallatlanul nagy jelentőségét. Most aztán végre megoldódott ez a nehézség is. A Párt kezébe vette üzemi vonalon is a kuk túrmunka ügyét. A Megyei Bizottságokban már külön felelőse van a kultúrának s ez a tény hatalmas változási jelent az elkövetkező hetekben már.

V *

Kovács János, a posta területi

kullúrfelelősc meghívót kapott péntek délutánra kultúrvczet$i értekezletre. Szabadságon van Kovács János, mégisi elment. Erezte, hogy igen fontos dol-i

Í

okról lesz szó és a kitűzött időpont- jl an meg is jelent. }

Kilencven kultúrfelelős ült be rajta á kívül a városháza nagytermébe. Min den üzem és társadalmi szerv kultúr- ^ munkása megjelent. A központi szervek képviselői is ott voltak. Ott voll , a Párt, a SZOT, a tanács megyei és? városi népművelési alosztályainak ve- ■ aetői.

Marenics János elvtárs ismertette a Párt nevében az értekezlet célját és anyagát.

Elmondotta, hogy Ilyen értekezletet eisőízben hívtak össze.

— Szocializmust kultúrforradalom nélkül építeni nem tehet — mondotta többek között — és éppen ezért fel kell vennünk a harcot a kapitalista maradványok ellen ezen a fronton isti után elmondotta Marenics elvtárs, hogy politikai és gazdasági »ikon már megvertük az ellenséget. Kultúrfronton eztán kell legyőz.ni. Fel kell számolnunk a nacionalizmust a kultúra területén — mert ennek je- iei bukkantak fel nem egy kultúr, csoportunknál — és fel kell számolni a búsmagyar romantikát, a koz- mopolitizmust is. Nagyon kell vigyáz•1 nunk a kultúra ügyére, mert ezen a vonalon épüllek be a jobboldali szó.' ciáldemokraták is. Beszélt ezután az öncélú kultúrmunkáról, melyet éppen-1 úgy ki kell irtani, mint a sztárrend-1 szert, mint a tömegszervezetek so.1 viniszta politikáját. A kultúrotthon mozgalom segít majd elsősorban ezeken a bajokon. A jövőben az kultúrmunkákért a SZOT a felelős és minden üzemen kívüli, lömegszer., vezeti és falusi kullúrmunka a taná- *

csők városi és megvpí népművelési alosztályai ellenőrzése alá tartozik.

— A kultúrmunka pedig a párt munka szerves része — mondotta Marenics elvtárs — és ezt tudomásul kell vennie az üzemek pártszervezeteinek és szakszervezeteinek.

r.gyetmezieitc a kn.iúr csoportokat, illetve a kultúrfeielösö. két, hogy a csoportok elsősorban az üzemekben fejtsenek ki kultúrmun. kát.

Megtudta Kovács János azt is amire már régen kiváncsi volt, feleletet kapott arra is, hogy eztán mű. soranyagot, nem a saját hivatali központja küldi le a csoport számára, hanem a SZOT-központ, amely 5.G héttel az események, előtt kiadja már az anyagot és ugyanígy tesz a nép művelési minisztérium is. Azt is meg. tudta, hogy a mai naptól kezdve egész kulturális mozgalmukat a választási agitációba állítják be. Új feladatokról beszélt. A csasztuska. mozgaiomról és arról, hogy mint a Párt minden politikája is, a kultúrmunka is a béke védelmét irányozza elsősorban. Központi kérdések: a ta_ nácsok ismertetése, a béke, elért eredményeink, az 5 éves terv, a hazafiasság és nemzetköziség.

Mit hallóit még Kovács János? Nagyon sokat.. Csak néhányról tegyünk említést: október elsejétől 7.ig íatujárásra megy a legtöbb kultúrcsoport, 15-én pedig béke-műsorral hatalmas ünnepségek lesznek. 15- 22-ig kis- és nagygyűléseket rendeznek kultúrműsorokai, a választás napján pedig gazdag programmá ünnepélyeket. Lesz elég feladata mindén kultúrcsoportnak! Még a bábjátékosok

számára is akadt új feladat. Kínai árnyjátékot fognak bemutatni.

Iliizalcle már elejut*delien

gondolt vissza az értekezletre. Biztosan tudta, hogy nagy segítséget kapott itt munkájához, tudta, hogy ez a nap korforduló a postai kultúrbri. gád életében. S már tervezte is az új műsort magában. „A DISZ- szel remekül fogunk együtt dolgozni" — mondta önmagának. Aztán 6zámba- vette, hogy kiket szervez be még a brigádba. Rengeteg terv ötlött fel benne. — Nagy nap ez — gondolta és) elővette zsebnaptárát, s apró betűkkel beírta a szeptember 22.-e mellé:1 „Kultúrmunkánk menni fog, A Párt1 segít." 1

Később a s«crye*ési munkán* kát ismerte meg Kovács János. Nyolcvan kultúrbrigád lesz Pécsett. Meg kell erősíteni a kultúrcsoporto-j kát. Szakmai nevelést kapnak a kul-, iúrlelelösök és kiúlúrmunkások. Hi-! vatásos művészek jönnek segíteni ési megkezdődik a kádermunka is. Csáki lelkes, megfelelő képzettséggel ren-j delkezö kultúrfelelösők maradnak i meg a helyeiken. (

Marenics elvtárs befejezte, aztán fi hozzászólások következtek. Kovácsé János is felállt és elmondotta, mití kér a Párttól! é

— Azt kérem, hogy az üzemi párt-r és tömegszervezetek is kapják meg' a megfelelő intézkedéseket. És tegyef ezt a Párt, hogy megfelelő súlya le-j gyen. És mégegyet: lehetőleg mente-? sílsék a kultúrmumkásokat minden? más fajta pártmunkától. ?

Aztán leült, végighallgatta • többi? felszólalót ?

, halálának ötödik évfordulóján as ; üzemi kultúrcsoporfak, hangverseny- termek és a magyar Rádió jóvoltából Otthonaink is a nagy mester stílus- teremtő, népi kultúrából kinőtt muzsikájától hangosak. Az egész haladó világ velünk ünnepli Bartók halhatatlan muzsikáját.

A nagy magyar mester élete csupa küzdelem volt az elmúlt korszak meg nem értése, lekicsinylése és támadásai ellen. A századfordulón ügy látszott ,hogy a muzsika kátyúba jutott; a romantikus nagy mesterek életművét sekélyes, elposványosodott stílusú nemzedék folytatta. Bartók Béla megérzése találta meg a kivezető útal és egy új világ derűs, optimizmust hirdető muzsikáját csillogtatta meg a tömegek előtt. A népdalban ismerte jel. azt az erőt, amely tovább- sodró lendületre vitte az új muzsikát. AJkntóerejéböl mindig újra és újra a népi muzsika mélységeiből fakadó, a szomszédainkkal testvéri összeíogdst hirdető remekművek születtek.

De Bartók magára maradt a küzdelemben; és ekkor volt egy korszaka, mikor elszakadt a realista népi alapoktól, és formalista megoldásokkal igyekezett lelkének borongását, kifejezni. Ez a megállapítás nem ke- gyeletsértö, mert úgy gondoljuk, akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot a halhallan mesternek, ha elválasztjuk és diadalra visszük az optimista realista Bartókot a formalista Bartóktól. Az igazi Bartók muzsikát a tömegek mindig magukénak érezték, egészen természetes, hogy a felszabadulás után, mikor a bartóki muzsika új, vidám, derűs világa megvalósult, méginkább érlékelik és magukénak tudják. Bartók ma mindannyiunké, hisz az ő elveinek és elgondolásának szellemében született meg a boldog, szocializmus felé haladó világunk optimista művészete.

A mester elhagyta hazáját, hogy a fasiszta zsarnokság igájából kimeneküljön. Amerikában halt meg, nyomorúságos körülmények között. Temetésén családján és két barátján kívül senki nem vett részt. Ez a magányos halál egy magárahagyaiojt, állandó küzdelmekkel teli élet befejezése volt. Bartók már nem láthatta jneg azt a hatalmas kulturális fellendülést, pletyiit Pártunk, népi demokráciánk /*■> hatövé tett számukra; nem lehetett tanod a annak az óriási, széleskörű zei nci pezsgésnek, mely közkinccsé teile legértékesebb alkotásait. "Ma már a tömegeké nemcsak a népdal, melyből Barink új, eleven, optimista-realista stihiJp született, hanem Bartók életművének realista része is. Üzemi kórusainksőt újabban iúvószenekaraink is mindt gyakrabban szólaltatják meg a nagy mester halhatatlan alkotásait.

Bártól“ áTlnndőan, élesen szemhen- állt a kapitalista világ igazságtalanságaival, ef(ész magatartásában,' a fasizmus ellet rí gyűlöletében tudatos társa_ dalomkriljka nyilvánul meg. Érezte és muzsikájában is megéreztettr, hagg az imperialists társadalom már a rothadás állapotában van, de forradalmárhoz illő hutással egyszersmind olyan művészetet teremtett meg, mely mögött már ott áll a feltörekvő új osztály. Beáták muzsikája már nemcsak a ka. pitalizmus fedbomlottságát ábrázolja, hanem van bátorsága és ereje « forradalmi valóság ábrázolásával a sajnos csak halála áfán megszülető új társadalom kollektív zenei nyelvi alapjainak a megteremtésére is.

Bartók halijának ötödik évfordulóján • még élesebben előttük áll a további kulturális fejlődés kötelessége; nem hogy haladó szellemű magyar művészt ez a haza kivet magából, haladó művészt az imperializmus nem fog többé kizsákmányolni. Bartók szellemében, a békeszerető népek együttműködésében mindig magasabbra ér magasabbra kell fejlesztenünk a kultúrát.

hm.

A nyári szünet után a Szovjetunió színházai is megnyitották kapuikat a dolgozók elölt. A szovjet színházak erőteljesen kiveszik részüket a szovjet nép békeharcáb ól. Képünk a Moszkvai Nagy Színház nézőterét ábrázolja az egyik előadás szünetében.

„lég orrilí vágyam teljesül, laeglütogalüaioni a szecialirmns, a üékeláüer Mimas országa!“- mondja Pókos Islrán szovjet Ösztöndíjas

A -napokban búcsúztattak el fiataljaink kilenc pécsi szovjet ösztöndíjast. Bensőséges ünnepségek voltak az ösztöndíjasok iskoláiban is. A Gépipari Technikum negyedéves tárolói elbúcsúztatfák Pókos István-kitüntetéssel végzett negyedéves gépészhallgatót. Pókos elvtárs, a so. mogymegyei istvándi tszcs-tag fia, méltó volt apjához, aki a termelő- csoport alapítótagja volt. Pókos elvtárs megfogadta apja tanácsát, tanult és tanult és gyorsan fejlődött.

Bizony nem ilyen volt valaha Csűr. gón az egykori szegényparaszt gyermekének sorsa. .

— Szégyelni kellett rongyos ruhámat, 6zégyelni kellett, hogy az apám szegényparaszt — mondja visszaemlékezve. — Ma már boldog, szabad és dolgozó osztályukhoz hű értelmiség nevelődik munkás és dolgozó paraszt származású gyermekeinkből. Pártunk vette kezébe sorsunk irányítását és én személy szerint is naI Mikszáth Kálmán az „urak országának“,

I a megyei „méltóságok“ korrupcióját mulatja j be kis írásában. Ezek az uraságok éppúgy

j ludasak voltak az „apróbb ügyekben“, — a

I dnháiiycsempészésbrn, vagy az árvákra forI ditott összegek elslkkasztásában, — mint a főbenjáró, népcllencs bűnökben. Ennek . a világnak vége. de nem árt visszapillantani rá, hogy összehasonlítsak a régit az újjal, a feudális és kapitalista államot dolgozóink szocializmust építő országával.

, T7 z a történet pedig ott kezdődik, hogy fekin- i J teles Berkessy János megyei főjegyző úrnak a szűz dohánya elfogyott.

i Ám nem azért „vármegye ura“, hogy sokáig tegyen nélkülözésben. Czanyuga Marci, a litres dohány-csempész paraszt éppen most oson he a vármegyeház kapuján s az egyik hónalja tömöttéiül a másiknál. Nyilvánvaló tehát, hogy ott egy pár csomó dohány melegszik és érik addig is, míg a lekin- tetes úrhoz beviszi.

Csakhogy, ha a gondviselés éber. még éberebb a finánc. Két finánc ballagott a főpiacon és észrevették a dohány-csempészt; az se kerülte ki figyelmüket, hogy duzzadt a hónalja. Utána lohollak nagy selibel-Iobbal.

— Hova ment fel? Kihez ment fel az a derék ember? — kérdezték a megyeház udvarán összegyűlt paraszloklól.

Egyik a főjegyző ajtajára muiaiott.

Á fináncok tehát a főjegyzőhöz rohantak.

De tekintetes Berkessy úr éppen le talált nézni az ablakon és észrevette őket. Nosza betuszkolla Czanyugát hirtelen az írnokok szobájába. Mire benyi'oltak a fináncok, ö tckinlelességc mér bele volt merülve az aktákba, észre sem vette őket, fel sem pillantott, csak írt, egyre írt, niinlha a niegye százéves res'anciáit egy nap alatt akarná feldolgozni.

— Mi tetszik? — kér jé hanyagul.

Elmondták, hogy egy dohány-csempészt kcrcsTorvény és köztörv7ényhatóság

ivek. Bocsánatot kémek, látják, tévedlek, egy gaz paraszt utasította őket ide tévesen. De, hogy a csempész a megyeházába jött, azt a tulajdon szemeikkel látták, hova ment be, az most a nagy kérdés.

•— Alkalmasint az árvaszéki elnöknél van — utasltá őket a főjegyző, hogy azalatt khszöktethesse előlük Czagunyát a megyeházából. (Az árvaszéki elnök úgy se dohányos, annál nem találhatnak semmit.)

Hanem a fináncoknak is van eszük.

Mielőtt bementek volna az érvaszéki elnökhöz, az az ötletük támadt, hogy jobb lesz, ha egyikük lemegy és odaáll a kapuhoz, hogy a csempész el ne mehessen; a másik meg bemegy az árvaszéki elnökhöz.

Az árvaszéki elnök bőbeszédű ember volt. Nagy feneket szeretett kanyarílani mindennek és mindenkivel szívesen elbeszélgetett, kivévén az árvákkal.

Egy félóráig tartotta szóval a fináncot, esnk aztán kérdezte meg, hogy mit akar?

— Egy dohány-csempészt keresek itt n tekintetes úrnál.

Az erre bosszantó dühbe jött.

— Micsoda? Én nálam? Soha életemben nem csináltam Semmit; még csak nem is dohányzom. Árvaszéki elnök • is csak az.érl lettem, hogy nem dohányzóm, mert a hivatali elődöm bokkokat szilt az árvák pénzén.

Erre aztán nem volt mit tennie a másik fináncnak, mint hogy ő is Icmenjen a kapuhoz az egyik finánc mellé, ahol nagy morogva méltatlan- kodénak:

— No, minket csúffá lettek ...

— Hiába, ilyen a megyei Azzal bajos kikezdeni.

Pedig mégis mi volnánk a hatalmasabbak, mert mi az állam. vagyunk.

gyón sokat köszönhetek neki. Nem is tudom, hogyan háláljam meg a Pártnak és Rákosi elvtársnak, hogy engem is segített és hogy kimehetek a Szovjetunióba.

— Legforróbb vágyunk teljesül, megláthatjuk a szocializmus, a béke- tábor hatalmas országát. Az egyete. meken, főiskolákon a legmagasabb tudományt, a legfejlettebb technikát,. tanulhatjuk majd meg. ígérem, hogy ot is olyan példásan állom meg a helyemet, mint idehaza.

Pókos elvtárs így búcsúzott el társaitól:

— Ti még nagyobb lelkesedéssel,

szorgalommal, még jobb tanulással. dolgozzatok hazánkért, az épülő szó-1 cializmusért. Védjétek a békét, védjetek szép hazánkat az ellenségtől. Keményen harcoljatok jövönkórt és október 22-én, a tanácsválasztások-! nál mutassatok jó példát.

—■ Igaz, mi az állam vagyunk, ne hagyjuk

magunkat.

—A csempésznek okvetlen bent kell lennie.

— Várjuk meg itt.

1— Helyes, várjuk meg. A siker bizonyos.

S a rendületlen férfiak megtámasztották a két márványos kapu-oszlopot és ott álltak déJelőttöl kezdve egész esli szürkületig... azaz, hogy ott áll-, lak azok nagy makacssággal még éjjel is.

A főjegyző írnokai egyre sűrűbben, nagyobb szorongással járlak ki cerníroz.ni a helyzetet, de mindig azzal a szomorú jelentéssel tértek vissza a főjegyzőhöz:

— Az állam még mindig ott áll.

Módjukban volt, mert ketten valónak.

Ila az egyik finánc kiéhezett, avagy megszom- jazotl, elmeheteit inni-enni és felválthatta 3Ztáp a másikkal, de Czanvuga uram egyedül lévén, ilyen váltó-rendszert nem folytathatott; meglehetős kényelmetlenül érezte magát és türelmetlenül sürgette a tekintetes urat, hogy eressze ki, ő rezignál, történjék az Isten akarata, még akkor is, ha * fináncokkal larf. Ámbár nem egészen szép tőle. (Ezt tudniillik Czanyuga uram gondolta.)

A főjegyző sehogy se akart beleegyezni, mert liát az ü reputációja is valami és tanácskozván a megyei urakkal, végre is abban állapodtak meg. hogy Czanyuga uramat felöltöztetik huszárnak.

Úgy is Ml. Lehunyták ő kegyelméről a rongyos ködmönt, feladták rá a cifra dolmányt, * sarkantyú.« csizmát feldisputállák a lábára, a cifra tarsolyt és a kardot az oldalára kötötték, aztán kifenlék a bajuszát rangosra.

Ezalatt előállott az udvaron a prüszkölő paripa. Felült rá Czanyuga uram kc.vélycn s bajszát pödörve vágtatott ki nagy patkócsattogás közt, roppan porfelhőt verve föl a piacon.

A két állami ember nagy sóhajjal nézett ntána, amíg Iáiba!la. Aztán csökönyösen újra nakiilöllek az oszlopnak, hogy ezért is kilesik a dohány- csempészt. Pedig hol járt az már akkor —

Hiába, no, vármegye a vármegye. Van ott éta bőven.

:í