Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-03 / 205. szám
p ä p h a • PTEMBER 3 A tekintélyt a tudásbeli felkészültség biztosítja Pedagógusok nyilatkoznak új munkamódszereikről Kuttárforradalmunk egyik legtöbb feladatot adó frontszakasza az új- profil u iskolai képzés ügye. A nemrég itnég egyházi irányítás alatt álló tanítóképzők hatása napjainkban sen’-szűnt meg. Pedagógusaink jórésze nem tudja egykönnyen levetkőzni ezt, sokszor minden igyekezete ellenére sem. Míg új nevelőgenerációnk csatasorba léphet, szükséges, hogy a demokratikus érzelmű, megbízható pedagógueréteg döntő változáson essen keresztül, szükséges, hogy a lenini-marxi ideológiái ne csak felületesen ismerje s ezáltal ugyanilyen formában ismertesse, ha nem az vérévé váljon, idegeibe szívódjon. Makarenkó módszere nagymértékű segítség ezen a vonalon a pedagógus számára, de ugyanígy sokat jelentenek a szakmai továbbképző tanfolyamok is, amelyek egyúttal az ideológiai tudást is gyarapítják a növelőkben. I *»e nem csak a icutemliteit változás szükséged az új-arcélü iskola kialakításához. A kísérletezés is elengedhetetlen velejárója a Makarenko szellemében dolgozni kívánó pedagógusnak. A tanulókkal közvetlen közeibe való férkőzős, baráti együttműködés kapcsán a diákság jó megismerése elsőrendű szükséglet. A sablon szerinti tanítás ma már IclkiiemcrcUenség, mert elmaradottságot áraszt óe csökkenti a tanulók lelkesedését ie a tantárgyak iránt. A szovjet példa nyomán már nálunk is történnek lépések exiránv- ban. Egyre nagyobb teret, gazdag lehetőlógot nyújt a kormányzat a pedagógustársadalom számára ahhoz, hogy egyénenkénti elgondolásokat vigyen keresztül s a jó példákat népszerűsíti, megjutalmazza. Igen sok apró eredmény kíséri már ezt a konpánypolitikát. Rengeteg tanító, tanár jelentette be már módszertani kísérleteinek jólsikerült, eredményeit. A ma népnevelője számára a tankönyv inkább az. adatok tára, az ő feladata az anyag lelkiismeretes, színes feldolgozása óe a diákokkal megtárgyaláson keresztül való megismertetése. Csak példának kerestünk ki két pedagógust, hogy beszéljenek tanítási módszereikről, kikísérletczett problémáikról, amelyeknek tapasztalatai alapján indulnak el az új t n- évben a nagyobb eredmények én, a kultúrforrádalom új győzelmei felé. Elsőnek dr. Szántó Károlyt, a pécsi tanítóképző pedagógia tanárát kérdeztük meg: — Milyen újítások váltak be az általános iskolai és óvódai nevelő- képzés módszerében? | - A mi inié/dűnh | nos iskolával éa mintaóyódával a legszorosabb kapcsolatban működik együtt — kezdte. — Már kezdettől fogva a növendékek óralátogatásokat végeznek ezekben a minta-intézmé- myokbon, hogy a szocialista nevelés böl és oktatásból példákat gyűjtse nek és megfigyelésekéi szerezzenek. A múlt rendszerben a jelöltek gya- koriati kiképzése tervszeríitlcnü! folyt. A növendékek nem látták előre a kiképzés irányvonalát, nem tudatosult bennük, hogy mikor, mii és miért tanulnak. Ma a gyakorlati, próbatanítások rendjét nálunk a no-, velők legalább két hónapra ölön 1 elkészítik és ezt a kiképzési rendet1 a növendékek megtekinthetik. A' próbatanításra a jelöltek gondos elő-] készítést kapnak iskoláinkban erre r, célra rendszeresített „előkészítési1 ( órán. A próbatanitást a tanítójelölt» társai a vezetőtanárral együtt végig < hallgatják és a tanításról szerzett I megfigyelésekről jegyzeteket készítő-( n>'k. Majd a tanítást u. n. „bírálati1'] érti követi. Tr.en kritika és önkritika* süliemében n tanítás erényeit és fo a‘in/f'knsságait részletesen megvitat t fák ( Végül arról nyilatkozik dr. Szánt* i Károly, hogy az elmúlt tanév vécréní már egészsége- kritikai szellem fc|-J trtdíitf ki az iskolában bátran ál j Htja. bogy ezek a nevelők ez életlm^ kikerülve már nem hallgatják ol egv-^ más hibáit, nem menekülnek sértő i dékeiiységbe é~ öntudatosan, „meneti közben“ fogják kiküszöbölni a keletkezett hibákat. / 1 i dr. Kolta Igen érdekesen | Fottínc, a volt közgazdasági fiúgimnázium irodalomszakos tanárának közlései, — .Szakítanunk kellett az irodalomtanításban is a régi módszerekkel — mondja — és arról beszél, hogy a múltban az irodalomtanításban is túltengett az önmagáért való osztétizélás, az üres, formalista skatulyázást. — Ebből az alapelvből kiindulva, munkámat a tavalyi tanévben már azzal kezdtem, hogy néhány érdekes vers felolvasásával kapcsolatban rávilágítottam az irodalom és a környező valóság közötti szoros összefüggésre. S miután a tanulók megértették, hogy az irodalom valóságos tükörképe a kor gazdasági, társadalmi helyzetének, nagyobb érdeklődéssel fogtak hozzá a klasszikus irodalom tanulmányozásához, mint azelőtt. Munkám során kísérletet tettem a dialektikus módszernek az irodalom tanításában való gyakorlati alkalmazására. Mindjárt a legrégibb irodalmi emlékeink taglalásával kapcsolatban nyilvánvalóvá vált a tanulók előtt is, hogy az irodalmat nőm önmagában, hanem összefüggésével egyűlt lehet csal: megérteni és értékelni. A tanulókat meglepte a jelenségek sokrétű összefonódása. Hamarosan élénk vitákat váltott ki a gazdasági, társadalmi és politikai helyzetnek irodalmi vntülete és az írók állásfoglalása a kor problémáival kapcsolatban. Látható örömet keltett, amikor egyes müvek alapján nulók kielemezhették az Író társadalmi helyzetéit és politikai állásfogla! " . . i módszer tehát- A üiaicknku . | érdoke3eé tette a tárgyat, ezenkívül gondolkodásra, önálló látásra szoktatja a tanulókat. De jónak bizonyult a beszédkészség fejlesztésében is. Kerek előadásokban kellett felelniük a tanulóknak. Dr. Kolta Ferenc rószlotesen kifejtette, hogy a legnagyobb eredménynek az olvasásra való szoktatást tartja munkájában. Olvasóbrigádot szerveztek, amolynek tagjai minden héten egyszer beszámol tak arról, amit olvastak azon a hé ten, jegyzeteket is készítettek, s végül megjegyezte: — Az új módszerrel kapcsolatban természetesen meg kell változnia jógi tanári magatartásnak is. Minden mai pedagógusnak meg kell tanulnia, hogy a tanulókat no nézze alaoso- nyabbrendíí lényeknek. A tekintélyt a tudásbeli felkészültség biztosítja, semmi más. És arra tér rá, hogy a most következő tanévben újult erővel folytatja módszerei fejlesztését. Több lehetősége is lesz rá, hiszen rengeteg segítséget ad a Párt. Íme, a ma nevelői, a szocialista ember tanítói szinte tudománnyá fejlesztették már munkájukat. Érdekes és nagyszerű hivatás lett múltban csak kenyérkeresetnek tartott pálya. Miközben új, erősebb generációnk növekszik és alakul szocialista emberré, nevelői is együtt fejlődnek vele. Az elkövetkező tan ,fcjz a konsrmszu* évnex *sí-rr#»s rr-srp n békeharcnak m-m az a munka, am>" yei a mn'uyar orvosok hkoreaúnn »e«e:-ne«“ Megkezdődött a sebészek pécsi vési dorgyillése előzetes közlés nélkül, maguk a ta-1 év nagy bizonyíték lesz erre. A magyar és szovjet zászlókkal feldíszített Központi Egyetem aulájában nagyszámú orvos és érdeklőHö részvételével nyitották meg szómba ton délelőtt az Orvosegészségügyi Szakszervezet Sebész és Orthopéd Szakosztályának idei közös vándor, gyűlését, melyen a népjóléti miniszter képviseletében Simon Lajos elvtárs, államtitkár, dr. Weil Emii elvtárs, az Orvosegészségügyi Szakszervezet főtitkára, s a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Rajka Ödön elvtárs az orvosi osztály vezetője jelent meg. Pécsre érkezett és résztvett a kon, gresszuson a két kiváló Magyarországon tartózkodó szovjet sebészorvos, Petrovszkij profeszor, a budapesti III. sz. klinika igazgatója és Szapozskov elvtárs is. A szovjet sebészet utat mutat A vándorgyűlést Milkó Vilmos professzor, a sebész szakosztály elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében többek közt kijelentette, hogy a tudományi a politikától elválasztani nem lehet- A csonttörések és a világrahozott csípőficam gyógyítására összejött kongresszus fontos kérdéseket old meg akkor, amikor eredményeivel a dolgozók egészségének, munkaképességének helyreállításán fáradozik. Ki, váló sebészünk és orthopédünk. Balassa János és Dollinger hagyományaiból kiindulva, a nagy Szovjetunió kiváló sebészeinek példáján és útmutatásán keresztül így harcolnak sebészeink dolgozóinkért és az ötéves terv sikeréért. Ezután Simon Lajos elvtárs, népjóléti államtitkár emelkedett szólásra: — Ratkó Anna miniszter nevében üdvözlöm a ma megnyíló kétnapos vándorgyűlést. A magyar orvosok látják, hogy nem lehet csak a betegséggel és csak az ágybaníekvő beteggel foglalkozni. Szükséges, hogy megismerjük a körülvevő környezetet lakásától és életkörülményeitől, kezdve a legszélesebb társadalmi hatóerőkig. Ma olyan történelmi idők közt in, dúl meg ez az értekezlet, amikor kél világ, a béketábor hívei és a háborús uszítok, becsületes tudósok és a tőkét kiszolgáló áltudomány nyere- séghajhászói állnak szemben. Meglát, hatjuk, ha szétnézünk a világban, hogy mindenütt a kommunista pártok állnak a fejlődés, a társadalmi haladás, a tudományért vívott harc élén. Nálunk régen legnagyobbrészt csak meggazdagodni vágyó orvosok voltak. A reakciós kormányok nem törődtek a tudomány és az egészségügy kérdéseivel. Ma egészen más a helyzet. Ma a Párt és a kormányzat szívügye 1 a dolgozók egészségügye s o tudomá- nyos kutatómunka. Jellemző erre a ö székesfehérvári és szolnoki sebészeti .- és orthopédiai klinikák építése, a -i státusrendezés és a Tudományos Aka- d démia munkájának széleskörű támogatása. r Ma a háborús nszítők azt mondják: i, „a háború a sebésztudömány fejlődé, z sének magasiskolája." A magyar se- bészelc a tudomány eredményeit nem- a háborútól várják, hanem a béké- i tői. De nem elég óhajtani a békét or,- vosainknak, hanem harcolni is kell érte. A Szovjetunió legjobb sebész, professzorai közül a körünkben lévő- Petrovszkij és Szapozskov professzo- rókát küldte el közénk, hogy megta- nítson, hogyan kell az orvostudomány 5 magasfokú szervezettségével, a tudománnyal a békéért harcolni. A viták után egységes álláspont alakul ki és a minden bizonnyal hatékony kongresszus előadásainak összefoglalásé, val komoly eredményeket érünk el. Ez a kongresszus most éppúgy szer- vés része a békeharcnak, mint az a ‘ munka, amelyet a magyar orvosok 1 Koreában végeznek — mondotta a ' befejezőjében Simon elvtárs. Ezután Varga Jenő elvtérs, a Párt ' Megyei Bizottsága és a megyei ta- I nács nevében üdvözölte az értekezle, tét. Hangsúlyozta, hogy ez a kon- ’ gresszus kiváló szovjet professzorok . tapasztalatai alapján gyűlt össze és nagy vezéreink, Sztálin és Rákosi elvtársak azon tanításán alapszik, hogy ' „legfőbb érték az ember". Felszaba- 5 dulásunk óta közegészségügyünk nagy : fejlődésen ment keresztül. Soha még 1 ilyen támogatásban nem részesült a magyar tudomány, mint ma. Egyetemeinken pedig már merőben új ifjúság tanul, a dolgozók legjobb gyermekei, akik hűek osztályukhoz és biztos, boldog jövő vár rájuk. Sebészeinknek be kell hozni lemaradásukat Dr. Weil Emil az Orvosegészségügyi Szakszervezet nevében szólalt fel. Kifejtette, hogy a sebész szak- szervezet a felszabadulás után nem a legjobban dolgozott. Elmaradtak sebészeink a fejlődésben. Ez most egy féléve döntő módon megváltozott. A sebész és orthopéd szakosztály a legjobbak közé tört fel. Okát a Szovjetunió segítségében, Petrovszkij és Szapozskov elvtársak személyes segítségében találhatjuk meg elsősorban. Ok tanítottak meg arra, hogy kell csoportosítani az országos feladatokat, hogy kell megszervezni a munkát, hogy kell tervszerűen dolgozni. ' A sebész szakosztálynak ma már programja van. Kongresszusunk is el, ső kísérlete annak, milyen egy élénk és eredményes orvoskongresszus. Ter- finékeny viták során határozott állásifoglalásra van szükség. Meg kell valósítani a tapasztalatcserét is, mely nagymértékben lendíti előre a munkát. |i Megállapította Weil elvtárs, hogy számos helyen — különösen vidéken, — még mindig súlyos hiányosságok vannak sebészmfltétek előtt. Éppen ezért javasolta, állítsanak fel mindjárt $ bizottságot, mely meghatározza, me- t lyek azok a szükséges vizsgálatok, ■xamiknek meg kell előznlők a műtéttel. A minisztériumon keresztül te- igyélk kötelezővé és elmulasztásukat i mondják ki műhibának. A kongresz- ,szus elfogadta a javaslatot és I-Iedri i professzor vezetésével négytagú bizottság kiküldésében állapodott meg. 1 Össze kell kapcsom! az elméidet ] és a gyakorlatot 1 Weil elvtárs után Rajka Qdön szó. Mait fel a Magyar Tudományos Aka- í démia orvosi osztálya nevében. ( Elmondta, hogy bár a történelem (során kiváló sebészeink voltak, sebészeink általában elhanyagolták a ku- (tatómunkát. Elmaradtunk, tudományos I tervkészítésben és a leiadatok végre- I hajtásúban. Nem kapcsolták össze se- I bőszeink az elméleti és gyakorlati I kérdéseket, nem használták a kritika (éles fegyverét. Most a szovjet sebé- I szeli példája nyomán megszűnik ez a > szervezetlenség és hanyagság. Rajka • elvtárs is kiemelte, hogy a sebészet • ne háborúban fejlődjék, hanem az al• kotó békében. ] Szabó József elvtárs a SZOT megyei bizottsága nevében az ipari munkások üdvözletét adta át a kongresz- 'szusnak s felszólította az összegyűlt orvosokat, hogy érvényesítsék úgy a szovjet tapasztnlatolcat munkájuk során, mint ahogy ezt az ipari munkásságunk tette és teszi. Ezután került sor a sebészeti előadásokra melyeket hozzászólások és élénk vita követtek. Vasárnap az orthopédiai kérdésekről folynak a* előadások. A kongresszus részvevői ma délután öt órakor utaznak el. t Igor Grabár, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tagja (balra) látogatóban Kárpát-Ukrajna művészeinél. Igor Grabár mesél kollégáinak a Szovjetunió képzőművészeti életéről. t Dzsoval a háború előtt ismerkedtem meg. Fiatal f kutya volt. Nyelvlógatva szaladgált Zsmoszkvorecsja havas futcácskáin. Ősei nyilván nem dicsekedhettek előkelő szár- falazásukkal: Dzsonak rövid és görbe lábai voltak és ba- fzonfos, aránytalanul nagy feje. Dzso, ha nem is volt szép, f de rendkívül hasznos állat volt. Megtanulta az újságot a Jogai között elszállítani az öregGnegyinhez és más ehhez f hasonló hasznos dolgokat is művelt. r Eljött a háború, s Dzso gazdájával együtt a Szmo- ijcnszk körüli erdőségbe került. Eleinte nem értette a Jiáborút, talán még örült is annak, hogy zavartalanul fut• f koshat a fák között és kapirgálhat az avarban. i Azután egy napon minden megrázhódoU. A föld az f.ég felé repült hatalmas göröngyökben. Dzso gazdája mint io tuskó vágódott bele a sárba és ez nagyon megijesztette p Dzsot. Megérezte, hogy valami rettentő dolog történik. ! ”Az emberek az égre néztek, Dzso is feltartotta a fejét. Nem tudta türtőztetni magát,üvölteni kezdett. Gazdája pékkor már nevetett: — Mi az barátom, megijedtél? f Dzso látva gazdája vidám arcát, megnyugodott, sál f örömében a földet is ü/ögetle a tarkával. Talán szégyen- lkezeit is! De ekkor ismét elkezdődött a dübörgés. Dzsot t határozott rémület fogta cl azért, hogy gazdája egyik tár- fiúnak fejéhez kapott. > Szeretett volna elszaladni, de azért csendben feküdt, (fejét a földre szorította és szemét le nem vette a gaz- ((Iájáról. ( Elszaladni? Nem, Dzso nem hitvány, tívül feni sem (fog. Gazdája azt mondta neki: Csönd! Dzso alig halla- Iióan vinnyogott. Megértette, hogy az élet megváltozó'l, tliogy nincs kicsiny szőnyege, amelyen aludt és címűitek Ifi boldogság órái, cmikor olvaso gazdája lába előtt kapó- I rogva, Dzso csodákat álmodott — öregarszony kosarából I kihullott kolbászokról, meg nyávogva menekülő macs- I kukról, ' Dzso legyőzte magában a télelmét. Bombázók lámad- * lak. gránátok robbantak, gépfegyver ropogott kellemetlenül, mintha valaki az ajtón kopogna Teherautó szaladt aknára és levegőbe repült. Dzso tudta, hogy halál van mindenfelé, a: agen is a földön is, De {elnézett gazdájára ' ér mikor lálla, hogy ez nem tel, úgy érez/e, neki sem kell Ulme Gazdáidnak sincs könnyű sora: valószínűleg neki is kellemesebb lenne könyvet olvasni, vagy Tamarával sétálni Moszkvában a tolyc, partján Ott Dzso időnként megfeledkezett a gazdáidról. Varjakat hajkurászott, vagy a vele egy álcában lakó szemlétt. buldoggal verekedett. Itt egy lépésre sem maradt el a gazdájától. Azzal az 1LJ4 EHRENBURG: Jgj =g ^ (g) egyszerű, mindent elnéző szeretettel szerette, amelyet az emberek egyszerűen ,.kutyahűségnek" hívnak. Gazdája nem egyhamar szokott bele az arcvonal életébe. Nem fell a haláltól, de félt, hogy nem tud ágy Harcolni, mint kellene, nem találja meg a szavakat, amelyekkel a katonákat tudja lelkesíteni. Könyvember volt és nem közlékeny természet. Tamara is ritkán irt és levelei hidegek voltak Érezni lehetett belőlük, hogy egykét hónap múlva már nem érkezik több levél tőle. Lassan Dzso is megváltozott. Most már állandóan gondterhesnek látszott. Hozzászokott a tüzérség! tűzhöz, megtanult kúszni szabad térségen át, megbújni gránáltöl- csérben. Egyszer a faluban rőt kis kutya vetette reá magát kihívó ugatással. Régebben Dzso nem riadt volna vissza' egy kis csete-patétól, de most továbbment és még csak vissza sem nyelvelt az elhangzó sértegetésekre. ( Aztán egy napon újabb szomorúság köszöntött rá, > Hiába várta, nem mentek a faluba a kövér őrnagyhoz, aki i mindennap játszott vele. Nem tudta, hogy a németek áttör-1 tek a Kruglovohoz vezető útig, csak azt látta, hogy gaz-1 dója nem törődik vele. Bünbánaltal, füleit lógatva (gye-1 kezett észrevétlen maradni. I A helyzet egyre romlott. Még a telefonösszeköttetés( r's megszakadt. Pedig a kruglovoi utat okvetlenül tűz alá ] kell venni. Dzso segített. Addig láballankodott a gazdája körül, amíg az hirtelen mozdulattal a fejéhez csapott.) Dzsot kell elküldeni az üzenettel. Ingekből csakhamar' álcázott hóköpenyl mesterkedett össze a kutya számára, nyakörvéhez Írást kötözött: Lőszer kifogyóban, 16 óráig', kitartunk, tüzet a kruglovoi útra balra a ligettől. Megsi- ( mogatta Dzso fejét, aztán rászólt: Szaladj. Dzso nem ér- { tette, hogy mit kell tennie. Hű kutyaszemével, amelyből ^ szomorúság áradt, cjgvra csak a gazdáját bámulta. A hely- < zet egyre romlott. Ekkor támadt gazdájának az az ötlete, ( hogy egy régi újságot nyomjon Dzso logai közé. Ez min- ( den magyarázatnál többet ért. Dzso nyomban kitalálta, j hová kell mennie. Görbe kis lábait szaporán szedte. Meg-^ indult a falu felé. Mikor felérkezett a hegytetőre, meg-^ indult a lövöldözés. Cikk-cakkban kúszott tovább, ahogyan < a gazdájával szokta az utóbbi'Időben. Hirtelen erős fáj-p dalmct érzett. Elnyúlt a földön. Aknaszilánk zúzta szél « a hátsó lábát. Csak néhány percig feküdt, aztán viny-p nyogva ismét megindult. Megfeszített erővel kúszott előre, p mellső lábaival kaparva maga alá a havai, ( Idejében érkezett. Nem sokkal később megindult at tüzelés a kruglovoi útra, a ligettől balra.
