Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-03 / 205. szám

ÍWfl SZEPTEMBER 3 K A F L 5 OSZTRÁKOK REMENYPU3ZTÁN MAGYAR PARASZTKÜLDÖTTSÉG A SZOVJETUNIÓBAN Prefeer Istváa ?s KovSc» LslriSa {®ecb clnőlcőE a magyar parawei­küldöttséggel meglátogattáJs a tadxslkisztáni Vorosilov-kollio.d. . A kaihoz elnöke, Szaid Hodzsan Uru nhodzsajov nagy szeretettel beszéli get a magyar tszcs, elnökökkel és megmutatja nekik a kolhoz gaz* dasági berendezését. A tadasikiszlánl .Vorosilov-kolhoz egyik legidősebb tag já, Akii üt, A Szocialista Munka Hőse, elbeszéli a magyar vendégeknek a kolbo* küzdelmekkel teli történetét éa elmondja, hogy milyen segítséget nyújtott a szovjet állam a kolhoz gazdaságának fellendítéséhez. Hé*» tagé osztrák küldöttség látogatta meg a múlt héten a retaénypusztal termelőcsopor­tot.) Hoeezú asztalnál Ölnek aa. osztrák vendégelt. Tolmács segítségével, hol meg csak kézzel mutogatva, másutt — mert ilyen is akad épp a csoport elnökénél — a „közösöknél“ tanult tiszaháti németséget keservesen ^fel­elevenítve, folyik a beszélgetés. Köz­ben egymásután hordják fel a cso­port asszonyai, lányai az ebédet. Aranysárga tyúkhúslevessel kez­dik- A folytatás csirkepörkölt ga­luskával, mellé uborkasaláta. Utána disznósült krumplival, paprikasalátá­val. friss, meleg fánk következik az­után, végül gyümölcs: szőlő és férfi­ököl nagyságú őszibarack. AzoK Közül töbimefc, akik most ilyen bőségesen látják vendé­gül az“ osztrák élvtársákat, még ke­nyerűit sem volt elegendő. A csoport valamennyi tágjánál; együttvéve nem volt annyi zsírja, mint amennyivel ezt az ebédet most megfőzték. Nem egy asszony főzött vízzel. Szokták mondani arra, alti nagyon szegény, hogy sóval és vízzel főz. Itt nem egy család csak vízzel főzött. Sora ugyanis nem volt pénz... Eb másfél évvel ezelőtt volt. Az oeztrák elvtársak azok után, amit lát­tak. nehezen akarják elhinni. Nem csoda. Kapitalista világban ilyen fejlődé» elképzelhetetlen. Többször, újra és újra el kell nekik magya­rázni, hitetlenkedve csóválják a fe­jüket. Elmondják — nem ez a* eteő meglepetés, ami If agyar országon óri őket. De azért... — Hihetetlen — hangzik eleinte. Wunderbar —* csodálatos — mondják későbta. Aztán megtalálják a helye« kife­jezést. — Groroartig — nagyszerű — mondják. — Igen e* a helyes. Nem csodálaton, mert kemény harc­ban, kemény munkával született. Nagyszerű. Mint ahogy nagyszerűek *, felszabadult, új úton járó népek eredményűi. Hn gy arországl tartéik «dúsak alatt már eokst hallottak a Mákok­ról. Itt la érdeklődnek. _ Na és, mit szóltak mindezekhez a kulákok? ‘ Varga elvtám egy jellemző eeetet mesél el. _ Egy környékbeli délszláv dol­gozó paraszt be akart lépni a cso­portba. A kocsmáros azonban foly­óton azzal Ijesztgette, .hogy a csoport­ban úgy lopnak, mint a szarkák. Krásztics Márk — így hívják, most állatgondozó a felső istállóban — inkább ösztönösön, mint tudatosan a csoporttagokra hallgatott, nem a ka­ják kocsin árosra. Belépett. i— Rá két napra, éjjel ellopták tat öeszee ruháját Káromkodott, át­kozta önmagát, hogy nem hallgatott a kólákra. A lettes pár nap múlva, került meg. Egy vándorcigány_ volt. A kulák két napon keresztül itatta, két napon keresztül biztatta, hogy lopja «1 Krisztics Márk ruháit Most mind a ketten — a kulák, meg a tolvaj is — ülnek. — Ehhez haeonló eset nálunk is előfordult_ — mondja a küldöttség egyik tagja. — Csak az a különbség, hogy nálunk a kulák Amerika, a tolvaj a kormány, mely Idrabolja az osztrák népet. Franz Km! pirosbarna, gO év körüli munkás. Amikor hallja, hogy a csoport tagságának jó része agrárproletir volt, megjegyzi: — Nálunk 50 schillinget keres ha­vonta egy gazdasági alkalmazott. Hogy ennek' a jelentőségét megért­sük, gyorsan hozzáteszi: — 250 schilling ögy pár közepes minőségű cipő. • Amikor meg azt hallja, hogy most már egyre nagvobb számban lépnek he » földdel rendelkező dolgozó pa­rasztok, köztük nagy számban kö­zépparasztok is, azt mondja: —• Nálnnk már a jobbmódú pa­rasztok sem tudnak megélni a föld­jükből. Hatalmas mértékben adósod­nak cl és adják el a földet. A főig deket a kulákok. nagybirtokosok es a bankok vásárolják össze. Alacso­nyak az agrártermékek árai, a búzáé ts é? a kenyér ára mégis magas, j schilling go egy kiló rossz, fekete kenyér. A hasznot a közvetítő keres­kedelem teszi zsebre. Udvari Ferenc tavaly október­ben lepett be a csoportba — fordít­ja a tolmács. — Alig volt valamije, amikor idejött. 10 hónapos ittléte alatt_ egy szobabútort, rádiót, egy női es egy férfi kerékpárt vásárolt. A csodálkozás moraja hallatszik. De Udvari Ferenc, mintha vi\á" éle­tében mindig csak külföldi vendége­ket fogadott volna, olyan természe­tesen tessékeli beljebb az osztrák vendégeket. mert ezt kövelöleg Coca-Cola néven együttesen meg- itták. Volt mar megelőzőleg is Coca-Cola lerakót Olafi*' országban, de miután egy üveggel eladlak, a többit « felháborodott tömeg összetörte. Meg azután nem is tud­ták tiogyan hirdetni ezt a semmire sem jó löttyöt.'Még a legsikerültebb hirdetéseik ezek voltak:' „Aki a Coca- Colát issza, az nem kési le a torinói gyorsot." „Nem igaz, hogy a Coca-Cola rögtön öl!" „Akar ön olyan szép lenni, mint üe Gasperri? Igyon Coca-Colát!" .Mégsem ment a bolt. Most azonban a Vatikán, ez a régi, kipróbált, nagy üzleti tapasztalattal rendelkező cég vette a kezébe az ügyeket. így azután rövidesen megtudhatták az olaszok, hogy: „Az örök üdvösség titka a Coca-Cola," „Az üres Coca-Cola üvegek felmutatása esetén Szent Péter rög­tön kinyitja a kaput." „Akit. Coca Colával keresztelnek, az hosszú életű lészen e földön." „Már Facériánus apos­tol is a Coca-Colát illa!" Az üzlet megindult. Spellman, newyorki bíboros, levelet Irt a pápának: „Kedves Piuskám! Igen meg vagyok a munkáddal elégedve, bár már akkor is Indiám, hogy ügyes gye­rek vagy, amikor még szegény, boldogult Adottunkkal sehe licitünk. A gyáram most teljes kapacitással önti a Coca-Colát, cs '< az a baj, hogy a washingtoni vágóhíd nem tud elég húslét adni, de majd szólok Truman liar- rynak, és ö majd kiprésel nekünk valamit." Azonban megtörtént n baj. A pápa furcsának talál­ta, hogy ö még meg sem kóstolta a bizományi italát én ivott belőle egy kortyot. Amikor Spellman megtudta, hogy a pápa beteg, azonnal intézkedett , és saját személyét delegálta a-leg­jobb piac, Olaszorsz.ág egyedárusttei p-isz.tjáta és el­határozta, hogy mellékesen ellátja a pápaságot is XII. Pius azonban rettenetes haragra gerjedt. \ — Egy.' frászt halok meg — mondta —, ti Coca-Cl>lát nem hagyom. Az nem érdekel, ha pápa akar lenni, ak­kor legyen pápa, de a Coca-Colát nem adom. Így tehát közölhetjük, hogy a pápa ma is a Cöcn- Cola európai íőelárusítófa. Aki meg akai ja kóstolni ezt a lötlyöt, az írjo.n a következő címre• Mister PacelU (XI). Pius), n Coca-Cola töbizományosa (pápa), Vatikán. Fasisztáknak, kuiakoknak, klerikális reakciósoknak, jobboldali szociáldemokratáknál; 50 százalék árenged­mény/ Fénye», új bútorok, «kt marad raj­ta Kari Hammer ujjanyoma, aki még meg is tapogatja a szekrényt. A rá­dió is megszólal és megnézik, a két új kerékpárt is. Fejcsóválás, hümmögés, néhány rö­vid szó. * Az emberek különféleképpen szok­ták kifejezni csodálkozásukat. * Doszpod József, a csoport elnöke 1916-ban Becsben volt katona Ami­kor üdvözli a vendégeket, arról be­szél, hogy akkor is érezte valahogy, hogy a szegény ember, akár ma­gyar, akár osztrák, megérti egy­mást. Homályos érzés volt. ez akkor Doszpod Józsefben. Senki se beszélt akkor még neki proletár nemzet­köziségről, a dolgozók nemzetközi szolidaritásáról. — Azóta nálnnk hatalmas változás állott be — mondja — S arról be- ezél, hogy mi szocializmust építünk, a csoportokat fejlesztjük s ezzel együtt erősítjük az országot, erősít­jük a béketábort g így harcolunk a világ minden dolgozójának békéjéért, az osztrák dolgozók békéjéért és szabadságáért is. — Nálunk hatalmas változás állott be — mondotta. De talán nem is ar­ra gondolt, hogy ennek a változás­nak egy igen jelentős része az, amin az emberek keresztül mentek. A* olyan emberek, mint ő, aki a homá­lyos sejtelmektől, a bizonytalan ér­zésektől eljntott oda, hogy tudatosan, harcoljon az osztrák dolgozók béké­jéért is. Valamennyi dolgozó béké­jéért. — Ssábátsig, így hangzott a köszönésük, amikor megérkeztek. A reroénypusztaiak egy kicsit meg­illet ód ve várták őket. 7*rart*n 'fii­nak, amikor bekanyarodik a* anto- buBz. Aztán elhangzik az eled „Szó. hátság“ és aki ott van, mind kórus­ban, nevetve viszonozza a köszön­tést: Szabadság. És mosolyogva ráz­zák egymás kezét: osztrák munkások és neménypusztai szövetkezeti pa­rasztok. Most iámét magyar »zó van az ajkukon. Énekelnek és velük dalol­nak a reménypnsztaiak i*. A* osz­trák elvtársik kezdték: „A béketábor legyőzhetetlen .. .** Magyarul kezdték és a remény- pusztaiak, túl az első ceodálkozáson, a második sor éta már velük énekel­nek. A „kultúr** — ahogy a remény- pusztaiak a kultúrtermet röviden nevesük, — a kultúr falai visszhan­gozzák az éneket ée itt, ebben a te­remben most ezhvte meg lehet érin­teni ezt a legyőzhetetlenséget, olyan nyilvánvaló, olyan kézzelfogható. A béketábor legyőzhetetlen — zúg a teremben. —- Legyőzhetetlen, éned, tudod, biztos vagy benne, mert együtt vannak benne magyar és osztrák dolgozók együtt vannak ben­ne a világ öceses dolgozói, minden beceflietes ember. Legyőzhetetlen, mert az az ország é* az a* ember iíí az élen, akit az ének után hoaz- szú perceken keresztül életeinek magyar és német nyelven egyszerre: A Szovjetunió és Sztálin. Bélfcés József Műszakmulasztók, akik ellenségei a versenynek, az ötéves tervnek Bányászaink döntő többsége meg­értett« Pártunk szavát, amikor fel­hívta a dolgozókat a termelékenység fokozására. Ezt bizonyítja az is, hogy a hároméves tervet jóval a kitűzőt határidő előtt befejeztük és így szilárd alapokon tudtak megkez­deni ötéves tervünk építését. De nem is kell annyira visszanéznünk. Az április 4-én, május 1-én, a Koreai Héten elért gyönyörű termelési ered­mények mind-mind azt bizonyítják, hogy a pécsvidéki bányászokban hatalmasat fejlődött a szocialista öntudat. Mindjobban elmélyül az, hogy csak úgy tudjuk felépíteni or­szágunkban a szocialista társadal­mat, ha a termelékenységet állan­dóan fokozzuk. Az esetenként kiug­ró szép eredmények után azonban a július havi kiértékelés visszaesést mutat. A MESZHART aknák közül egyik akna sem teljesítette az elő­irányzatát. Vájjon miért? ’ Bányá­szainknak talán megváltozott a vi­szonyuk a termeléshez? Megtorpant a versenylendületük £ Nem! Azok a bányászok, akik ezidáig is gerincesen kivették részüket a több­termelésért folyó küzdelemből, azok most is azon vannak, hogy minél többet ad hasidnak az országnak egyéni tervük túlteljesítésével. Azon­ban vannak a bányászok között olyanok, akiknek nem fontos a több­termelés, nem törődnek ötéves ter­vünkkel. Ilyen dolgozókkal találko­zunk a meesekszabolcsi Fcrenc- aknán is. Ha megakarjuk őket köze­lebbről ismerni, akkor csal; az iga­zolatlan mfrszakmulasztási naplót kell megnéznünk. Az első sorban ott találjuk Király Mihály vájár nevét, aki augusztus hónapban is 4 műszakot hagyott el igazolatlanul, Soós László " csillés Bekkor Mihály vájár 3, Horváth Károly (3) segédvájár 2, Vctró László csillés 2, Ottó Károly csil­lés 3, Fehér László csillés 3, Szili Lajos csiLlé's 3, Kovács Ferenc (33) csillés 2, Szigl Mihály - 4 műszakot,. Szolga Mihály (3) segédvájár 2, Breidttng Ferenc csillés 3, Szabó Im- r0. (3) segédvájár 3, Veres 'József csillés 5, Antal György (3) vájár 3 műszakot mulasztott igazolatlanul augusztus hónapban. De sajnos még lehetne további 120 nevet felsorolni, olyanokét, akiknek szintén minden hónapban ott „díszeleg" a nevük a szégyen-könyvben. " «öutnlizók“■ névsorában olyan bányászok neveivel is találkozunk Ferenc-aknán, akik Pártunknak tag. jai. Ezek _ közé tartozik Bürücz Já­nos (6) vájár és Antal Mihály vájár is. akik megfeledkeztek arról, hogy a kommunistáknak a termelésben az élen kell haladniok. jó példát mutat­va a pártonk ívüli dolgozók felé. Bü- röcz János (G) és Antal Mihály vá­járok mulasztása sokkal súlvosabb, mint a többi „lógósé“, mert. ők, mint az élcsapat tagjai hagytál; cserben Váriunkat és tettükkel akarva, new- akarna az ellenség táborát erősítet­tek. Hogy miért van Dyen *»k Igazo­latlan műszak mulasztás Ferenc-ak­nán, annak okára könnyű fényt de­ríteni. Általában nagyon sok igazo­latlan mulasztás történik szombat délután, hétfőn reggel és a fizotés napját követő 3—4 napon. Ezek a rendszeres mulasztók ilyenkor otthon pihenik ki a kocsmai dorbézolás fá­radalmait. Az öntudatos bányászok te már megelégelték ezt a tűrhetetlen álla­potot. Határozatot hoztak, bogy a csapatok kiközösítik soraikból azo­kat a bányászokat, a/Hk indokolat­lanul, rendszeresen távol maradnak n munkából. . I 'X pápa a Coca-Cola nevű amerikai ital olaszországi egyedárusitója. 2. A Coca­Cola-gyáros Spellman bíboros lesz a pápa utódja. Az eretnekség és a gyarlóság tengeréből, mint egy nagy tőzsdepalota, úgy emelkedik ki a Vatikán. Bank­jainak tornyai már messziről látszanak cs fennen hir­detik, hogy főbb ma egy szár.ezcrdolláros Mórgan-icsz- vény, mint holnap a bizonytalan idejű örök üdvösség Mégig vannak, akik kételkednek a csodában, de ezek számára álljon itt tanulságul ez igaz történet és térryesedjék meg az övék elméjük, mert a Szentlélek Bankra (csekkszámlaszám 362.837) mondom, hogy midőn az egykori Pacelll bíboros, a mostani tucatnyi (Xll-ik) Pius, áhitalos hangulatban a lu§ 17 ablakos imaszobá­jában a bolíviai bauxitbányák megvéleléröl tárgyalt, hirtelen éles berregő hangra leltek figyelmesek, mintha a mennybéli angyalok cscngctyüje szólt volna. Tanúsít_ fa czl Bambalénó kardinálisr Mr. Brunolin, a londoni Smith & Sclv.varczkopf „Jó Pásztor" íegyvetgyárának cégvezetője, P, Angelicas Remus Hencdictus, az ismert hasbeszélő, P. Cicvarck, a rcimsi csoda és P. Xavér Szalaládó jezsuita fegyver szakértő. Valamennyien tanú­sítják, hogy a csengetés után jelenés következeit, meg­jelent a színen Mr. Brown és csodás üzleti ajánlatot telt a pápa őszentségónek. — Mister pápa — mondta —, Spellman úr megbí­zottjaként jöttem, hogy felajánljam isteni italunk földi helytartóságát. Legyen ön a mi olaszországi egyedánt- sítónk és ml lelajánlunk 35 percentet a iélliteres üveg után, 40 százalékot a literes után. A pápa szemlátomást visszahőkölt, majd gondola­taiba mélyült és kisvártatva ezeket a megörökítésre mél­tó, elhivatott szavakat mondá: — £s mi lesz az üveg után a betéttel? — Nyugodjon meg pápa úr, — válaszolI Mr. Brown egy vastag alomszivarra gyújtva —, Spellman főnök erre is gondolt és a percent érvényes a vissza nem ho­zott üvegek utáni belé/pénzre is. Erre azután a pápa rögtön intézkedett, hogy a vaíi. kánt harangok léi órán át zengjék a megegyezés örö­mét. A derék olasz honpolgárok még abban az időben többnyire vizet ittak, néha egy kis limonádét vagy sört, de nem itták meg a húsáztató vizet, són; a kerékpárola­jat, sem a bushpor fa gyökerének a nedvét. Külön-külön,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom