Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-13 / 187. szám

1950 AUGUSZTUS 13 ' ianTM BÉXÉEMi'ifc r * ,A Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendjének alapja a mun­ka.” (Alkotmány 9. §. 1. pont). — Hát persze, hogy nem volt ez mindig így — emeli fel hangját id. Szí lágyi József elvtárs, a bőrgyár nyers- börraktára előtt. Hát bizony nem volt mindig ilyen helyzetben Szilágyi elvtárs és család ja, mint. amilyenben most. Kis kert­városi lakásukban sokszor beszélt fe­leségével a dolgozók sanyarú helyze­téről, a tőkések kizsákmányolásáról. Sokszor végignézett négy fiatal gyer­meken és feltört belőle az apai aggó­dás: „Csak legalább ezeknek terme jobb, fia felnőnek." 1940—41-ben nemigen látta a kiutat sivár helyzetéből, A napi 16 órás haj- csármtmka letörte reményét és igen sokszor úgy érezte: „Itt még sokáig nem lesz változás." Hunkából igyekezett megélni és arról ő nem tehetett, hogy ez alig- aUa sikerült. Egy héten 90—75 órát dolgozott és ezért, kapott 28 pengő fi­zetést, ami hatodmagára csak a leg- (tzükösebb megélhetést biztosította. Ebben az időben még a meszes-mű­helyben faragta a bőrt, forgatta a ne­héz, vizes bördarabokat. Nehéz volt az élete. A gyerekek nőttek, mindig több ruhára, több élelemre volt szükség. A háborús évek azt eredményezték, hogy még jobban össze kellett húzni magu­kat Ahogy egyik oldalon fokozódott a nyomorúság, sűrűsödött a keserűség, a másik oldalon úgy érett az öntudata: .'^Meglátjátok, nem marad már így so­—- Te Józsi, ne beszélj ilyen han­gosan, mert meghallja valaki és mi lesz velünk — figyelmeztette többször a felesége. Vigyázni kellett minden szóra. Be­súgók, a nyilas és Gestapo -brigantik figyelték a munkásokat A következő hónapokban mindig csendesebben és csendesebben mesélte el az újságokat feleségének, de egy szerda reggel — 1944 novemberében — hangosan, bol­dogan kimondta: Szabadság! Hej, ,de más jóit a helyzet mikor a felszabadulás után újra meg­indult a gyár. A tőkés még ugyan ott volt, de már nem volt sok szava. A hónapok mintha madárszámyon re­pültek volna. Jött ugyan az infláció, de ekkor már az a biztos tudat fűtöt­te^ hogy pár hónapról lehet csak mindössze szó. A Párt czavára is se­gített megrövidíteni mtinkaverscnyévcl, többtcrmcíésével az infláció idejét. „Minden munkaképes polgárnak jogi, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dol­gozzék.” (Alkotmány 9. §. 2. pont). 194S-ban brigádot alakított. Nem oent könnyen, de győzött. 160—170 »zúzalékot teljesítettek. Jól megszer­vezték a munkát és jól végzett mun­kájáért hetenként 250 forintot kere­sett. Szépen gyarapodott az otthon. Az elnyűtt ruhák helyét mindig több cs több új foglalta el. Uj ruha került a gyerekekre és már futotta iskoláz­tatásra, könyvekre, szórakozásra. Jó munkájáért 100 forint jutalmat is ka­pott. „A Magyar Népköztársaság kü­lönös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére; követ­kezetesen védelmezi az ifjúság érdekeit,” (Alkotmány 52. §.) Vidám tekintetéi síírfíu végig jártat ja a megrakott kocsin. Nézi a bőröket. Amikor pár pillanatra ráér, szabadjára engedi gondolatait. Len­gyelország felé. Béla fia Lengyelor­szágban van úttörő-táborban, jó mun­kájának jutalmául. Ki is érdemelte, ö szervezte meg Kertvárosban az úttörő csapatot. — Jó dolga van, fejlődik a gyerek. Aztán a másik fiára gondol, a Sán­dorra, aki DISZ-iskolán van. — Okosodik a gyerek. Mikor esténként számba veszi az éle­tet, eszébejut; Mennyivel jobb, meny­nyivel más, szebb az élet. Bár nekem lehetett volna ilyen sorsom fiatalko­romban. A jobb életért harcolt, mióta élt. A győzelemhez a felszabadulással érkezett el. A nyomorgásrtak, a szol­gaságnak, a megaláztatásnak már őf éve vége. Szilágyi Józsefé és a többi becsülete® dolgozóé a hatalom ebben az országban. Ennek a hatalomnak á gyümölcsét élvezi Szilágyi elvtára. Hát vigyáz is erre a hatalomra. Míg a meszes-műhelyben dolgozott, a versennyel, többtermeléssel. Most, hogy a nyersbőrraktárban van, szintén ver­senyez önmagával, az átvétel hibátlan megszervezésével. Ezt ajánlotta fel a Koreai Hét sikeréhez. Ha a meszesben lett volna, akkor biztosan vagy 30—40 százalékot túlteljesítést vállalt volna, — Mnnka ex is, munka az is — — mondja. Itt is ugyanúgy lehet és kell dolgozni a békéért, az imperia­lista háborús uszttók vereségéért, munkásosztály hatalmának további szi­lárdításáért és alkotmányunk megvédé­séért, akár a meszes-műhelyben. Szilágyi elvtárs jól látja, mit jelent a béke. Ezért dolgozik lelkesen és ezért vigyáz éberen arra, hogy a béke ellenségei ne tudjanak semmi kárt tenni. „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihe­néshez és üdüléshez való jogát,” (Alkotmány 46. §. 1. pont). — Egy hónap szabadságra megyek hamarosan — mondja mosolyogva. Elutazik Debrecenbe, meglátogatja a szüleit, öt, vagy tíz évvel ezelőtt ezt sem tehette meg. Most meg ötvenszá- zalékos vasúti jegyet, teljes fizetést kap. Gondatlan lesz pihenése. — Ez bizony a Róthék alatt még álomnak is szép lett volna. Ma már erre is lehetősége van Szi­lágyi elvtérsnak, csakúgy mint a többi dolgozónak. És ezenkívül sok má6 mindenhez van lehetősége, joga. Eze­ket a jogokat 1949 augusztusában tör­vénybe iktatva kapta meg Szilágyi elv­társ ia, amikor Rákosi elvtára beter­jesztette a Magyar Népköztársaság Alkotmányának törvényjavaslatát. Örömmel fogadta ö is, akár csak a többi dolgozó, mert tudta, hogy az alkotmány a dolgozók boldog, szabad életének a törvénye. — Soha nem volt ilyen szép életem és nem volt ilyen élete a családomnak sem — mondja Szilágyi elvtárs és jól tudja, hogy ezt a jó életet Pártunk, alkotmányunk biztosította számára is. Az alkotmáúy ünnepére Szilágyi elv­társ is, — mint a többi millió és millió magyar dolgozó — több és jobb mun­kával készül. Kászon József Eredményeink láttán már 30 új tag jelentkezett csoportunkba — írják az ócsárdi Rákóczi tszcs tagjai Karádi Katalin Pogány László augusztus 16-án, szerdán Hádor Étteremben vendégszerepelnek BÄPOU.O 16-áif, B Legény a Tajgáről Szovjet vígjáték egy sztahano­vista aranyásóról. Előadások 5-7-9 órakor. Vasárnap d. c. 10 órakor MATINÉ IDAUn&DlB CS4PÍS 70 fillérre® helyárakkal. Ü»AHIÄ r?-éifi\ Fehér homály Hétfőn: LEGÉNY A TAJGARÖL Előadások fél 5. fél 7, fél 9-kor KERJL'-MOZI 16-ái fi | Csehszlovák film. Fehér homály Előadások hétköznap 6—8, va­sárnap 4—6—8 órakor. i, az ócsárdi „Rákóczií** termelő­csoport tagjai nagy örömmel számolunk be arról a nagy jövedelem­ről, amelyet egy év alatt a társasgaz­dálkodás, biztosított a csoportnak. Először is leírjuk azt, hogy milyen nagy volt a földterület, mekkora te­rületünk volt ehetve és mennyi ter­mést kaptunk róla. Búzavelésünk 61 hold, erről terméseredményünk 752 mázsa. Tehát 12 mázsa és 33 kiló holdanhint. Rozsvetésünk 16 hold, eredmény: 221 mázsa. Cukorborsó ve­tésünk 5 hold, termett rajta; 30 má­zsa. Kendervetésűnk 5 hold, ered­mény 25 mázsa, 30 kiló (a szalmájá­ért külön zsákokat kapunk). Ezeken kívül még sok mást is vetettünk. Cukorrépánk, burgonyánk, sárgaré­pánk, dohányunk és kukoricánk mind bőséges termést ígér. Az igaz, hogy egész évben odaadóan dolgoztunk, mert tudtuk azt, hogy csak jó munka kozza meg bőségesen a gyümölcsét. Tudtuk azt, ha idejében végzünk a munkákkal jobb és nagyobb termést kapunk. Az aratás után a csépied munkák­ban is helytálltunk. A csépiéinél át­lagban kevesen voltunk, 24 munkaerő helyett tizenkettőn dolgoztunk « gép nél, mégis napi 190 mázsás átlagol értünk cl liz órás munkaidő alatt. Mi a szép eredményeket nem dicsek­vésből hangoztatjuk az egész világ előtt. Ezek az eredmények a való ságon alapulnak és örömmel mondhat­juk el mindenkinek. Jószágállományunk is gyarap­szik. Van 100 darab hízónk, van húsz darab hízott linónk (600 kiló körül­belül egy-egy), húsz darab anya­kocát is tartunk és háromszáz birkái amelyeknek a gyapjút értékesítjük Mindezek nagy értéket képviselnek és büszkén mondhatjuk a magunké­nak. Ezért figyellek fel ránk az egyéni gazdáit és ezért akarnak cső porttagok lenni a becsületes ócsárdi dolgozó parasztok közül nagyon so­kan. Harmincnégy tagja volt eddig a ml csoportunknak. de erre az őszre harminc új tag jelentette be a be­lépését. Harmincán jelentkeztek, hogy jövőre ők is velünk örülhessenek a bőséges termésnek, n napról-napra szépülő életnek. Most úgy érezzük, hogy egy új és szép világ kapuja nyílt meg előliünk. Egy olyan új világ, ahol minden gon­dot, nélkülözést eloszlat a becsülete­sen, szorgalmasan ' végzett munka ahol szeretettel gondoskodik a dol­gozók szép életéről a Párt, Rákosi elvtárs. Most nagy ünnepre, alkotmányunk egyéves fordulójának megünneplésére készülünk a falu dolgozó parasztjai val. Ügy érezzük — különösen nu csoporttagok — hogy végtelenül hálá­saknak kell lennünk boldog életün­kért. Hálával tartozunk a Pártnak, a nagy Szovjetuniónak, a szovjet nép­nek, mert. felszabadultunk, mert sza­badon dolgozhatunk, boldogan élhe­tünk. A „Rákóczi“ tszcs Ócsárdon azzal készül augusztus húszadikára, hogy az eddigi taglétszámot megduplázza és meggyőző agitációval sok új tagot szerez a csoportnak. AZ ÓCSÁRDI „RÁKÓCZI“ TSZCS TAGJAI. HARC A BÉKÉÉRT A békefvet aláírta & Szovjetunió egész felnőtt lakossága. KépünS azt mutatja, amikor Szergej Vavilov, a Szovjetunió Tudományo* Akadémiájának elnöke, aláírja a felhívást. A román dolgozók egyhangúlag követelik az atomfegyver befilfÄ- sát és harcosai síkraszállnak a béke ügyéért a nagy Szovjetunió mellett, az imperialista háborús gyújtogatok ellen. A képen * Filaret-gyár munkásai aláírják a békefelhívási „Le a háborúval“! „Békét Vietnamnak!" jelszavakkal vonultak ki Paris utcáira a béke harcosai, hogy követeljék a hadműveletek azonnali beszüntetését a vietnami nép ellen, amely országénak sza­badságát és függetlenségét védelmezi. AGITÁCIÓ AZ ÉJJELI MŰSZAKNÁL Mielőtt a mozdonyvezetők és a fü­tök hozzákezdtek volna éjszakai mun­kájukhoz, összegyűltek a pályaudvar épületében. Már vart rájuk Rubinov, az agitátor. Rubinov először a muH alka­lommal felvetődött néhány olyan kér­désre válaszolt, amire akkor hirtcle- nében nem tudott pontos feleletet ad­ni. Aztán beszélt a koreai nép nagy győzelmeiről, az amerikai imperialis­ták provokációiról és ismertette a hír­hedt Schumcn-leryct. után sorra felszó beszámolja laltak a hallgatók. Bikin mozdonyve­zető például elmondta, hogy mit ta­pasztalt a gafconaszállítássál kapcso­latos mozdony-előkészítő munkálatok- nál: — Bizony, akad még nálunk hiá­nyosság — mondotta. Itt van például Bocskércv mozdonya. A gép hátsó hen­gerfedele és a ■ tctőlemczek átengedik a gőzt. Danilov mozdonyának armatú­rája nincs kijavítva és ezerig olyan, mint valami füstölgő teafőző Ez nagy hiba, meri ha a gőz a mozdonyvezető szemébe csapódik, akkor nehezen fi­gyelheti a jelzéseket. Mások is hozzászólnak a beszámoló­hoz cs több példát sorolnak fel arra vonatkozó.,n. hogy milyen hibákat keü kikűszöbö’oi munkájukból. A vasút dolgozói »** n ós őszintén beszélnek, mert szeretik Rubinovot, aki mint mozdonyvezető, személyes példát mu­tat cs már többizben is megdöntötte a mozdonyvezetés elavult normáit. Ru- binov gondosan késiül agitációs elő­adásaira és gyakran lehel látni a vasúd központ pártszervezetében, amint, éppen könyvekei, vagy újságo­kat tanulmányoz. A vasúti dolgozók között egyébként is megélénkült az agitáció. A pártszer­vezet vezetősége különösen fontosnak tartja az éjszakai munkacsoportokkal való politikai foglalkozást. Az éjszakai agitáció azért jelentős, mert az éjsza­kai műszakok munkája akkor illesz- kedhetik be egyenletesen az egósznapi nmnkatcrvbe, ha folyamatosan végzi a munkát, ha nem marad le a nappali műszakkal szemben. a vasúti dolgozók számára nem az a probléma, hogy az éjszakai váltás ugyan­olyan teljesítményt nyújtson, mint a nappali. A munka jó megszervezése folytán ez ma már természetes. A ver­seny azért folyik, hogy a régi normák megdöntésével, újításokkal és megta­karítással növeljék az éjszakai vasúti dolgozók teljesítményét. — Valamennyien tapasztalhatjuk — mondja hallgatóinak Rubinov , mi­lyen fontos a tervszerű munka. Ha pél­dául Ivanov nem áliítaná össze ideié­ben a vagonok tolatásának rendjét, akkor sok idő veszne kárba, amíg al­mir kalma® vágányokat kapna a rendezi* elvégzésére. A vagonok vesztcglése «6 esetben nagymértékben hátráltatná a gabonaszálUtás munkáját. Nemcsak a* államnak, hanem a kolhozparasztok­nak is tartozunk azzal, Hogy tervére felüli gbonabeadásukhoz hasonlóan, mi is tervcnfelüli teljesítményt nyújtsunk, A közelmúltban Ruboniv rámutatott arra, hogy milyen fontos dolog aj vasúti pálya rendezése, a váltóbcrenr1 dezésak megerősítése ós a pályatest rendben tartásával kapcsolatos egyéb munka. Az agitáció eredmény« mind­járt másnap megmutatkozott. Az egyik váltóőr, Vinogradova felkereste az ál- Iosmásíőnököt és új kulcsokat, kért <* váltók lezárásához. Treljakova olajat igényelt, hogy kitisztíthassa a váltókat. Mások is hozzáláttak a rendcsinálás« hoz. az eiszaKa dolgozó vasúti munkások nagymértékben hozzájár rultak a teherszállítási lerv határidő előtti teljesítéséhez. Ter­ven felül eddig több, mint kétezer var gont raktak meg. A vasúti állomás, jó munkájáért, megkapta a minisztérium vörös vándorzászlójál. A vasúti dolgo­zók inuikaeredményeitcn nagy része vau a vasúti pártszervezetnek, amely élére állt a termelékenység emeléséért, a se'ejt csökkentéséért és á megtakar látásért folyó munkaversénynek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom