Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-11 / 133. szám
1950 JÜNIUS 11 NAPLÓ Gero elvtárs beszéde úi lendületet adott a borkari útitoknak. akik egy év alatt 1,889.200 forintot takarítottak meg EGYÜTTMŰKÖDÉS A TUDÓSOK ÉS AZ ÜZEMI DOLGOZOK KOZOTT Közel kétmillió forint. Ennyi megtakarítást. értek el egy év alatt a I’ócsi Bőrgyár NV újítói. 1,889.200 forint, ez az évi megtakarítás ösz- szege 1949 május 31-tői 1950 május 31-ig. Ezek a számok. De a számok között eleven emberek élnek. Olyan emberek, akik az üj élethez új, ész- szerüsített gépeket adtak. Oiyan emberek, akikről Rákos), e’.vtárs azt mondotta: „Amikor a munkás- újító, az élmunkás, az észszerű sítő új termelési módokon töri a fejet, anyagot takarít meg, lobban kihasználja a gépet, azzal nemcsak saját életszínvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben megyorsítja, megszi'árdítja a szocializmus építését is. Ez a felismerés, szemben a kapitalista világban szerzett tapasztalatokkal, változtatja meg a szocialista munkás beállítottságát gépéhez, munkájához ...” Ez a felismerés segített Fucskár István fűtőnek és csoportjának, akik új. fűtési módszerükkel évi szén megtakarításban 64.800 forintot értek el, Ez vezette Herke Istvánt, aki a krómos műhelyben gépátalaki- tással többtermelést ért el és évi 27.000 forint megtakarítást, s ez járult ahhoz, hogy Muszmann István timársegéd minőségjavító újítását, melynek értéke szintén 27.000 forint megcsinálhassa. És ez a felismerés ösztönözte Szakáts Sándor timárse- gédet, aki maga 16 észszerűsítési javaslatot dolgozott ki. És elmondhatjuk: ezért ért el eredményeket — komoly szép eredményeket a „Május 1.” komplex brigád is, melynek tíz tagja elindult azon az úton, mely az önköltség csökkentésén, anyagmegtakaritások, emberi erő felszabadításán keresztül a termelékenység magasabb fokához vezet, mely segíti erősiteni és megszilárdítani azt, melyért minden becsületes magyar dolgozó boldogan és szívvel harcol: a szocializmust. Tizen vannak, s mint milliók ebben az országban, ők is egy tervbe fogtak: az ötéves terv mielőbbi megvalósításába. A pedig nem lesz könnyű dolog. A szocializmus építése nagyszerű, ragyogó femdat a nép számára, de mondhatjuk, nehéz feladat is. Tíz név: dr. Tóth Géza művezető, keményárugyártás vezető. Lieber József keményáru osztályvezető, Nagy Jenő talpasi művezető, Szent- györgy János MEO-csoportos, Ka- rádi Pál gépészmérnök, Horváth József cseres műhelyvezető, Takács István az impregnáló üzem műhelyvezetője, Szakács Sándor hasító, Gergely György blankosi műhelyvezetőhelyettes, Katies János me- szesi pácanyag-készítő. Tíz név es tíz dolgozó, fizikai és műszaki, akik összefogtak, hogy harcoljanak újjá’ az újért. Több, mint egy éve kezdett hozzálátni a brigád dr Tóth László nagyszerű újítása folytán ahhoz, hogy a drága, csak nemes valutáért kapott külföldi oerzőanyagokat hazaival pótolják. A kísérlet sikerült. Először öt százalékát próbálták helyettesíteni a műcserzőanyaggal a külföldi anyagnak. Aztán továbbvitték a külföldi anyagok műcserzőanyaggal való helyettesítését. A bőr minősége pedig változatlanul kifogástalan. Ezzel milliárdot kitevő összeget takarítunk meg, ha a brigád újítási kísérleteit teljesen befejezi és azt bevezetik az összes bőrgyárakban. De nemcsak ez az egy újítása van a brigádnak. A Május 1. komplexbrigád újításainak, észszerűsítésének száma azt bizonyítja, hogy tényeg a szűk keresztmetszetek megkönnyítésén dolgoznak. Több, mint nyolcvan újítást, észszerűsítést nyújtottak be, melyek közül 30-32 alkalmazást is nyert. Itt van például a kefegép, amelyet először is a kézierő felszabadítására egy régi hasítógépböl készítettek. Első formájában 33 bőrt adott kt óránklnt, azóta ismét J újítás alá vette a brigád a gápetj és most 85 darab bőrre emelték fel az egy óra alatt megmunkált dara-] bök számát. Folyik egy nagyszerű] új kísérlet a bőrök meszezés nélküli talpcserzésére, ami még sokkalj tartósábbá tenné a bőrt — a brigád-J tagok úgy ígérik hogy két évig fogunk egy cipőtalppal járni, — ésj gyorsabbá, olcsóbbá az előáititását.í A brigád büszkén mutatja azj első kísérleti darabot. Valóban sok-J kai jobbnak, erősebbnek .átszik, sűrűsége folytán, mint a régi tat-j pák. Együtt ülünk a brigádtagokkai.J szívesen és örömmel beszélnek mun- } Icájukról. S a beszélgetést Nagy} elvtárs szavai zárják le: — Gerő elvtárs beszéde új ősz- f tönzést adott a drága külföldig anyagok pótlásán dolgozó origád-J nak és új ösztönzést adott az ön-] költségcsökkentésre, ami jórészben f rajtunk is múlik. Gerő elvtárs be-J széde nyomán még jobban látja aj brigád, hogy amit itt munkájával * elér, azzal erősíti, építi a szociaüz- 1 must. S mi, akik mint műszakiak is < tudjuk már, hogy hol a helyünk, az | egész magyar néppel ezt akarjuk. ( Lorenz Mária. ( .......... I Jele ntkezzenek az érettségizők ] A háromszorosan kitünlett lening'rádi „Elektroszila" villamossági gyárban tudósok, mérnökök, sztahá novisták és az üzem többi dolgozója között szoros együttműködés alakult ki, ami lényegesen hozzájárul a termelékenység emeléséhezHároméves tervünk sikeres befeje- ] zése és az ötéves terv perspektívái] szükségessé teszik, hogy minél több] jogi és közigazgatási szakembert ké < pezziink. Ezért a pécsi jogi és köz-( igazgatási kar felvételt hirdet és fel- ( hívja mindazokat az ebben a tanév- I ben, vagy már régebben érettségizett * középiskolásokat, bogy a lakóhelyük ] höz legközelebb cső középiskolán keresztül kérjék felvételüket. Az ér-] deklődöknek felvilágosítást ad a jogi ( kar tanulmányi osztálya (Xegyven- nvolcas-tér 1.).. Kosztyenkó professzor, {jobbról az első), aki a gyárnak régi munkatársa és a villanygépgyártás szakértője bemutatja az egyik óé. pet Jeremejev géptervezőnek és N ituszov tanárnak. Kosztyenkó "a- nait es a vezetése alatt álló munkacsoportot nemrég tüntették ki a Sztálin díjjal. Amikor még a Mándy Sámuel „uraság“ dirigált Baranya törvényhatósági bizot í ságának Néhány nap múlva megalakul és megkezdi működését n baranyame- gyei tanács és ezzel felszámoljuk a horthysta népellenes államhatalom utolsó maradványát, a földbirtokosok, bankárok, gyárosok, főpapok és kulákok által irányított közigazgatást, amelynek legfelsőbb „önkormányzati" szerve a megyei törvény- hatósági bizottság volt. Ebben nem kisebb „nagyságok" vitték a prím- szerepet a dolgozó nép elnyomásában, mint Montenuovo „herceg", a „báró" Biedermannok, Virág Ferenc püspök, „vitéz" Kovács Antal tábornok. Teleki Sándor szőlőnagybirtokos, Mándy Sándor és Mándy Sámuel földbirtokosok, akik fél Baranya felett uralkodtak korlátlan hatalommal. Szerepelt niésr a törvényhatóság:! bizottságban egy néhány „diszparaszt" Is, mint a nagykozári Muszti István kulák, a maga 160 holdjával, aki a többi „diszparäszt- lal" egyetemben, hogy elnyerjék a „nagyurak" kegyét, mindenben támogatták azok véleményét. A baranyamegyei törvényhatósági bizottság kulisszák mögötti irányiiá- sában a legdöntőbb szava Mándy Sámuel szentlőrinci nábobnak volt, aki az ország különböző részein körülbelül 20.000 hold saját földdel és bérlettel rendelkezett és mondanunk sem kell, hogy birtokain kegyetlenül kizsákmányolta cselédeit az „önkormányzat" segítségével. A törvényhatósági bizottság ülésén a megye ,,első emberéihez méltóan Mándy Sámuelé volt az első szó. Beszédét, a kormány, a főispán, az alispán dicséretével kezdte. Amikor mindenkit végigdícsért, akinek támogatására szüksége volt piszkos ügyeinek elintézéséhez, akkor rátért a „tárgyra" így volt ez ákkor is, amikor 1935-ben a képviselőválasztás előtt templomot ígért a szentlőrinci- eknek, ha megválasztják képviselőnek. i Kár Szentlőrincen cselédei ólhoz hasonló odúkban zsúfolódtak össze, „kántorjánosi" Mándy Sámuel templomot építtetett, hogy elnyerje a református presbiteri tisztséget és a véreskezü Horthy is kitüntesse. Az eredmény nem is maradt el, mert felsőházi tag lett nemsokára. Mándy Sámuelt, a hírhedt munkás- nyúzót nagyon jól ismerik Szentlő- rincen és környékén, Tarcsa-, Keresztes- és Pöszéri-pusztákon, ahol a volt földbirtokos pusztáin állami gazdaságokban és termelőcsoportokban építik a szocializmust a volt cselédek, akik mint rossz emlékre gondolnak Mándy Sámuelre. A baromi életre gondol vissza Lakatos János elvtárs is, aki 25 évet töltött Mándy Sámuel birtokán, mint parádéskocsis. — Eoldog vagyok, hogy 77 éves fejemmel megértem azt, hogy a Mándy Sámuelek helyett a munkások és parasztok legjobbjai fogják vezetni és irányítani a közigazgatást. Elmondotta még, hogy Mándy Sámuel valóságos kényúr volt Szent- lőrincen és környékén. Ä cselédeket nem vette emberszámba és úgy bánt velük, mint a kutyákkal. Ez alól persze ő sem volt kivétel. Egy alkalommal el tudott volna szegődni több fizetésért egy másik urasághoz és amikor távozását, bejelentette Mándy Sámuelnek, az így fenyegette meg— Ha elmésj. csendőrökkel hajtallak vissza, te kutya! Hasonló a véleménye a megye voí: „első emberéről" Kiss Peti Imre elv- társnak is, aki Mándy Sámuel tar- csapusztai birtokán éhekig zsákolt napi 60—80 filléres napibérévt. — Minden dolgozó embei nagy örömére szolgál a tanácsok felállítása — mondja. — Hogy a múltban mi történt a megyeházán azt mi tudjuk a legjobban, falusi nincstelenek, akik a saját bőrünkön éreztük, hogy a megyeházán Mándy Sámuel és a többi hozzá hasonló földbirtokos az űr, akik vagyonukkal szerzett tisztségüket arra használták fel, hogy törvényesen még jobban kiszipolyozzanak bennünket — emié- kezett vissza a múltra Kiss Peti Imre elvtárs. De nemcsak a Mándy ,,uraság" volt cselédei örülnek a tanácsok fel-j állításának, hanem örül Szentlőrincen < és a megyében minden dolgozó ember, mert tudják, hogy ezzel még, szorosabbra fonódik a kapcsolat Pár-é tunk és a dolgozó tömegek között. J A nagyteljesítményű új turbogenerátor mellett Szorokina mérnölcrö Zaszlavszkij és Antufjev technikus ellenőrzik az építés helye,sédét m „Békesség a földön a jóakaratéi embereknek.“ Ez volt a kedvenc mondása Fuszidyka Ottokárnak, a Zimmer schlug és Fleczkevitz államosított, de nem magyarosított pehelypaplan-milvek vállalatvezetőjének. Azonban ez csak újabbkeletü mondása, mert megelőzőleg inkább azt mondogatta: „Ki korán kel. aranyai lel." Fuszulyka Ottokár azonban még soha nem lelt aranyat, igaz, hogy nem is kelt fel elég korán. Azért azt nem. lehetne mondani, hogy jó pár an ne szerették volna-az üzemben. A művezető kis deszka- fülkéjében például egyenesen az a felirat virított: „Fit- szulykával a kommunizmusig.“ Mégis voltak épp elegen, akik már ezzel a felirattal sem értettek egyet, szerintük untig elég lenne Fiiszuly- kával a szocializmusig is egyii.lt menni. Be a művezető máskép gondolkodott, ilyesfélékén: „Jó fiú ez a Fuszulyka, rendes' gyerek, nem. köp a levesbe. Igen jó kategóriába sorolt engem is, nem törődik azzal, hogy napközben hol járok, mit csinálok. A múltkor is, amikor vem rendeltem meg a toUcsapágy- fúró tengelyt és emiatt három napig állt. ez a munka, mindössze ennyit mondott: „Ejnye szakikéin, ejnye, ilyen kcbelpajtásom vagy? No de azért fel a fejjel, ne szomorodj el, több is veszett Pusztaszabolvsnál. Ez az utóbbi enyhe célzás volt arra. amikor jómultkor Puszta Szabolcsnál elvesztettem az üzem tervelőirányzatát, ak. kor egy szót sem szólt, de azért ebből az előbbiből látszik, hogy mégis felfigyelt rá." ■ l(iy gondolkodott a művezető Fuszulyka Ottokárról, aki időnként, termoszával végig iáid egy-egy üzemrészt és rumosteával kínálta a dolgozókat. Amikor visszatért irodájába, melyet tájképek és az ENSZ-be tömörült nemzetek lobogói díszítettek, többnyire a dolgozók családi ügyeivel foglalkozott. amennyi, ben egymásután fogadta azokat, akik munkahelyüket otthagyva felkeresték. Felkerestél;, öccsiik, bátyjuk, leányuk, nagynénjük, keresztapjuk, nagyanyjuk és névrokonuk állásiig gében. Fuszulyka ilyenkor megállapította azt. hogy se ínmi szükség sincs jelenleg új munkaerőre es ez 'nincs is előirányozva, de tekintettel a kérelmező személyére, arra. hogy a gyár futballcsapatának színeiben sok dicsőséget szerzett az üzemnek, vagy arra, hogy mint szurkoló megfelelő hangerővel sietett a 11 játékos segítségére, vagy arra. hogy régi jó barátságban vannak, vagy ha más indok nem volt hát akkor az. hogy a család többi tagja úgyis már az üzemben dolgozott, — hát jöjjön az a nagynéni, vagy unokabáty is, ö se legyen mostohagyerek és így legalább teljes a család. Fuszulyka hasonló vajszívet mutatott a norma és bércsalók felé is. Ha valami vita volt a norma körül és valaki enyhítést, kért és megmakacsolta magát az illa ö, akkor Fuszulyka békítő léptekkel közeledett ilyenkor. — Jó emberek, barátaim, minek ez a vita. Nekünk itt az üzemen belül úgy kell élnünk, mint egy nagy-nagy ősközösség. Pár fillér miatt nem érdemes vitatkozni, ha te úgy látod, hogy ennyi idő alatt nem tudod megcsi. válni, akkor majd változtatunk egy kicsikét a normán, nem akarom én azt, hogy emiatt ne építsd kedvedre a szocializmust. Amikor a pártszervezet és az üzemi bizottság öt bér- csalót leplezett le az üzemben. Fuszulyka hitetlenül eső. volta a fejét: ..Az nem lehet, hogy ezek bércsalók leniének, hiszen olyan jóakaratéi embereknél; látszanál;. Vigyázni kell, nehogy méltatlan vád érje őket." A dolog úgy kezdett végződni, hogy a művezető fülkéjében egy újabb papírt ragasztották a feliratokra: ,.Fuszullyal a kommunizmusig." Alá pedig ezt írták: „Ezentúl nem becézzük." Fuszulyka rendkívül mérges volt. „Ezért követtem el mindent a dolgozókért!" — ordította. — „Ezért felelni fognak, nem ismerd; ilyen ellenséges elemekkel szemben kíméletet!" Másnapra már az élj felirat sem volt a falon és harmadnapra Fuszulyka Ottokár sem volt az üzemben.
