Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-18 / 139. szám
DUNÁNTÚLI s Éljen Baranya megye kommunistáinak PÁRTÉRTEKEZLETE Vn ÉVFOLYAM, 139. SZÁM _______ ARA SO FTLL6R VASÁRNAP, 1950 JÚNIUS 18 A magyar ifjúság Pártunk vezetése alatt egységesen vonul fel a legyőzhetetlen béketáborba Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszédében utat mutatott ifjúságunknak a DISZ kongresszusának első napján KOSZÖNTJÜK HEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETÜNKET! Tegnap délután a pécsi Munkás- kultúrház díszes nagytermében megkezdte tanácskozásait a megye legmagasabb politikai szerve, a megyei Pártértekezlet. Elvtársaink és a Pártot forró szeretettel övező tízezrek, a szabadság és a béke barátai, a szocializmus építői, éber fegyelemmel várják megyei Pártértekezletünk eredményes munkáját, a megye fejlődését előrelendítő határozatait. Dolgozóink azt várják a Pártértckez- lettől, hogy értékelje helyesen az elmúlt év eredményeit, lássa meg munkánk fogyatékosságait és jó mérlegeléssel, helyesen szabja meg a tennivalókat. De nemcsak elvtársaink és barátaink, hanem az oszlályellenség, az imperialisták helyi ügynökei is feszült érdeklődéssel néznek a mai nap elé- Az ellenség, mely kétségbeesett dühvei nézi Pártunk céltudatos munkáját, most szükölve várja a hurok újabb szorulását nyakán, azt a jelentékeny csapást, amit a me- gvei Pártértekezlet számára hoz. Mert Pártértekezletünk jelentősen hozzá fog járulni megyénkben a proletárdiktatúra megszi'árdításóhoz, a szocialista építés ütemének fokozásához, A munkásosztály élcsapatát, nagy Pártunkat alulról felfelé építve, elérkeztünk megyénk vezető politikai szervének, a Megyei Pártválasztmány megválasztásához. A kommunista pártok mély demokratizmusa szerint előbb valamennyi alapszervezetünk vezetőségét az egész tagság bevonásával újjáválasztottuk, a taggyűlések elküldték legjobb pártmunkásaikat a városi és járási Pártértekezletekre és ott az új városi és járási vezetőségek megválasztása mellett kijelölték azokat az elvtársakat, akik érdemesek arra a megtisztelő feladatra, hogy ma a Megyei Pártválasztmányt megválasszák. Az egész párttagság küldötteinek értekezlete a mai, amelyre nem fejbólintó jánosok, hanem öntudatos, harcos kommunisták jöttek. Nemcsak azzal bízta meg őket párt- szervezetünk, hogy egyszerűen beszámoljanak eredményeikről, még- csak nem is annyival, hogy őszintén rávilágítsanak hibáikra, hanem azzal, hogy elvtársias bírálatukkal segítsék a Párt Megyei Bizottságának munkáját, hogy ezzel is teljesítsük Rákosi elvtárs útmutatását, aki lelkünkre kötötte: „Ne- künk most erősítenünk kell Pártunkban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét“. Pártértekezletünk határozatait nem az országos és a nemzetközi helyzetből kiszakítva, hanem abba mélyen beágyazva hozza meg. A megye életében oly nagy jelentőségű tanácskozás a békéért vívott harc fokozódása, a békefront elsöprő erejű táborának győzelmei és az imperialisták veszett háborús készülődése idején zadik le. A világ m’nd jobban összébbszoruló kapitalista fele termé.sze-, tesen nem nézi kitörő lelkesedéssel megsemmisülésének biztos és nem is távoli jövőjét. Mint a víz- befuló a szalmaszálhoz, úgy kapkodnak az imperialisták az új v.- lágháború után. Ezt egy puszta szám is meggyőzően mutatja: míg a Szovjetunió költségvetésének 18.5 százalékát fordítja védelmi ereje fokozására, addig az Amerikai felügyelet alatt. Mindez arra tése 76 százalékát világhódító ábrándjaira pazarolja. A közelmúltban tákolták össze az úgynevezett Schuman-tervet, amely köztudomásúan Nyugat-Némeíország és Franciaország halálgyárosainak szövetcégét ielent', sz:<*orú ame-i- kai felügyelet alatt.. Mindez arra hívja fei a íigye.műnket, hogy a Tájékoztató Iroda múlt év novemberi figyelmeztetését állandóan tartsuk szemünk előtt: „Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés lenne azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent". Az elbizakodottság a győztesek legveszedelmesebb ellensége. A nagy sikerek nem szédíthetnek meg bennünket, a béketábor öntudatos harcosait. Még akkor sem, amikor végigtekintünk az imperialistákra mért súlyos csapások egész során. A Szovjetunió új ötéves tervét diadalmasan teljesíti, a népi demokráciák biztos léptekkel haladnak a szocializmus felépítése felé, a dicső kínai nép példáiét követve a gyarmati országokban magasra csap a felszabadító háborúk tüze, a demokratikus Németország Európa, szívében erős támasza a béke védelmének és épp napjainkban bontakozik ki mind nagyobb és nagyobb arányokban a kapitalista országok dolgozóinak tiltakozása az atombomba megszállottjainak őrült tervei ellen. Nemcsak Ausztriában vagy Franciaors?-’ban, de magában Amerikában is mili ők írják alá a stockholmi békefelhívást, az atomfegyver betiltásának követelését, millió és millió tollvonással keresztülhúzzák az új világháború aranyesőjét kívánó imperialisták bűnös terveit. A nemzetközi helyzet azt írja számunkra elő, hogy nagy eredményeinket józanul mérjük fel és minden erőnkkel szilárdítsuk meg a békefront baranyame- gyei szakaszát. Ha körülnézünk városainkban és falvainkon, azt látjuk, hogy Baranya megye iparának, mező- gazdaságának, közigazgatásának és kulturális életének fejlődése lépést tartott az országos eredményekkel. Bátran és jól küzdöttünk a hazaárulók, népünk esküdt ellenségei, a jobbo’dali kisgazdák, a klerikális reakció, a kulákok, a Jobboldali szociáldemokraták és a titoista ügynökök ellen. A velük vívott nehéz harc közben fejeztük be hároméves tervünket két év, öt hónap alatt, értük el ötéves fervíink első hónapjainak szép sikereit. Megyénkben ma 81 élenjáró munkásunk viseli a sztaháno- vista megtisztelő címét, a versenyzők száma a tavaly decemberihez {Folytatás a második oldalon) Szombaton reggel a MÉMOSZ Dózsa György-uti székhazának nagytermében megkezdődött a ma gyár ifjúság, egész dolgozó népünk ünnepe, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége I. Kongresszusa. A teremben a díszemelvény felett a következő felirat: „Előre a Párt zászlaja alatt a béke harcos védelmére — a szocializmus építéséért”. Alatta az ifjúság nagy tanítómestereinek: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyásnak színes képe mosolyog a küldöttekre. Rákosi Mátyás képe alatt fehér alapon az egységes magyar ifjúság új jelvényének felnagyított mását helyezték el. A terem két oldalán nemzetiszinü zászlók között a magyar ifjúság, a kommunizmus ügye nagy mártírjainak képe tekint le azokra a fiatalokra, akiknek a számára a szovjet hadsereg meghozta a szabadságot. Körös-körül az erkélyen kék alapon fehér betűs feliratok jelzik a nagy nap jelentőségét, eszmei tartalmát. A fiatal küldöttek mozgalmi indulókat énekelnek, majd a kongresszus megnyitása előtt rázendítenek a DlVSZ-indu- lóra. A kongresszusi küldöttek ajkáról lelkes éljenzésbe csap át az ének, amikor a Komszomol küldöttsége, élén Zinaida Fjodorova belép a terembe. — Éljen a Komszomol! Éljen a Komszomol! — visszhangzik a terem lelkes tapstól kísérve. A következő pillanatban újult erővel tör ki a taps. Rónai Sándor, Farkas Mihály, Kádár János, Révai József, Marosán György. Kovács István, Apró Antal, Kiss Károly, Szabó Piroska lépnek a terembe. A kongresszusi küldöttek ajkáról felhangzik az „Éljen a Párt!” Ezután Kádas István, a SZÍT főtitkára lép a mikrofon elé. Megnyitja a DISZ alakuló kongresszusát és felkéri Kék Zoltánt, hogy tegyen javaslatot a kongresszus elnökségére. Kék Zoltán a következő javaslatot tette: — Tisztelt kongresszus! A kongresszus elnökségébe javaslom a Párt Politikai Bizottsága részéröl Farkas Mihályt, Kádár Jánost, Révai Józsefet és Marosán Györgyöt. (Mindenegyes név elhangzása után fergeteges taps üdvözli a javaslatot.) Az elnökségbe javasolta a kormány részéröl Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség részéről Bert WUHamsot. a Komszomol részéről Zinaida Fjodorovcíl, a Központi Bizottság titkárát, az NŐSZ részérőt Giovanni Berlinguer főtitkárt, Vu-Su-Csient, a kínai delegáció vezetőjét, továbbá Czukor Anna Kossuth-díjas kőművest és a 'magyar dolgozó dalolok legjobbjait. A javaslat felolvasása után a küldöttek egy emberként emelték magasba küldött-igazolvány alkat, maid lelkes taps közben az elnökség elfoglalta helyét. A DISZ kongresszusa első napjának nagy eseménye Rákosi Má- tyás elvtárs, népünk forrón szeretett vezérének nagy beszéde volt, amelyet beszámolónk elején közlünk. Rítkosi Mátyás elvtárs beszéde — Kedves ifjú Barátaim! — Kedves Elvtársak! — Az egész magyar demokrácia s nem utolsó sorban Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja örömmel és lelkesedéssel üdvözli a Dolgozó Ifjúság Szövetségének egységes szervezetét. Ennek a szervezetnek a létrejötte a mi országunkban új, fiaíaí lendületes hadoszloppal erősíti a szocializmust építők nagy táborát, azt a 800 milliós békefrontof, melynek élén felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió, s mindnnnyiunk szereteti vezére, az ifjúság nagy baráíja és nevelője, a bölcs Sztálin áíí. — Éljen Sztálin! Hurrá! (Tomboló lelkesedéssel, felállva ünnepük a világ dolgozóinak nagy vezérét), majd ,,Sztálin—Rákosi!" — visszhangzik percekig. Többen közbekiáltanak: Drága, szeretett Sztálin elvtárs! Hurrá! — hangzik az ifjak ajkáról. — A mi dolgozó ifjúságunkat eddig részben szervezetének lazasága akadályozta abban, hogy példaképének, a dicső Komszomolnak mintájára elvégezhesse feladatát: Pártunk vezetésével szervezze és egyesítse az egész serdülő nemzedéket, megkönnyítse az új nemzedék szocialista nevetését, a fiatat tartalékok kiképzését és mindenütt, munkában, tanulásban, fegyelemben példával járjon elől. Ez a szervezeti akadály a mostani kongresszussal elhárul és a magyar ifjúság most már széles fronton akadálytalanul törhet előre az úton. amely a szocializmus nagy céljainak megvalósításához vezet. — Az ifjúsági egység megvalósításának egyik döntő összetevője volt az a felismerés, hogy a fiatalság legkülönbözőbb rétegei: az utolsó esztendők folyamán saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy népi demokráciánk és benne nagy párfunk, a Magyar Dolgozók Párt’ának minden tépését a dolgozó nép -zercfcte és érdeke vezeti, bogy Párfunk ezeket az érdekeket nemcsak felismeri, de «ikerre! küzd értük E küzdelmek folyamán nemcsak egyik akadályt a másik után győzi le, de szétzúzza mindazokat a béklyókat, amelyek eddig a dolgozó ifjúság szabad fejlődését gátolták. Ezért csatlakozott egyre fokozódó lelkesedéssel Pártunk vezetéséhez az a magyar ifjúság, amelyet 5—G esztendővel ezelőtt olyan alaposan kikezdett a soviniszta, sőt fasiszta fekély. Négy liőrdés népi dritsokréciánli napirend én — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének bőven akad munkája. Ezekről a feladatokról részletesen szólt Pártunk Központi Vezetőségének e kongresszushoz intézett levele. Közülük négy olyan kérdést akarok érinteni, mely népi demok-áciánk napirendjén van, s melynek jó megoldásától függ, hogy fejlődésünk, benne a fiatal dolgozó nemzedék fejlődése, gyorsuló iramot vesz-e, vagy meglássuk sőt megtorpanhat. — Az első kérdés a régi, megvert kapitalista rend szellemének gondolkodásmódjának, szokásainak hatalma — és mindjárt hozzátehetem — gátló hatása fejlődésünkre. Sztálin elvtárs mondotta: „A harc a régi és az úl, az elhaló és az úionnan születő között, ez fejlődésünk alapja." — Hogy a régi, az elhaló milyen, azt Lenin 30 esztendővel ezelőtt így magyarázta a Komszomolnak: „A régi társadalom azon az elven alapult, hogy vagy te rabolod ki a másikat, vagy a másik rabol ki téged, vagy te dolgozol a másik számára, vagy az dolgozik a te számodra, vagy rabszolgai ártó vagy, vagy pedig rabszolga." Lenin azt is megmagyarázta, hogy ez a régi világ, a veresége után Is. száz formában tovább hat és befolyásolja még a munkásokat is. Az amerikai munkásokhoz irt levelében azt mondja erről: Attól, hogy elkezdődött a forradalom, az emberek nem válnak szentekké... A burzsoá társadalom tetemét... nem lehet koporsóba tcnnj és elásni a tőidbe. A megöli kapitalizmus lit közöltünk hal meg és Indul oszlásnak, miközben megícrtőzl a levegőt kórokozókkal, megmérgezí életünket, a réginek, a rothadónak. az clhnlónak ezer szálával és kötelékével raandja meg az újat, a frisset, a fiatalt, az elevent." A régi í?zol<á‘oli és előítéletek a szoc*alizmus legveszedelmesebb cSlei«é;ei — Nagy tanítónk, Sztálin elvtárs, ugyanerről a kérdésről azt mondja: „A régi szokások és szabályok, hagyományok és előítéletek, melyeket a régi társadalomtól örököltünk, a szocializmus legveszedelmesebb ellenségei. Ezek a hagyományok és szokások a dolgozók milliós tömegei< tartják hatalmukban, néha a proletariátus egész rétegelt behálózzák, néha roppant veszélyt idéznek elő. amely magát a proletárdiktatúra létét is veszélyeztetik." — Ezért Sztálin elvtárs azt tartja, hogy „A proletárdiktatúra korában a Párt egyik leglényegesebb feladata az idősebb nemzedék átnevelése és az új nemzedéknek a prolelárdlkta- Iára és a szocializmus szellemében történő nevelése." — Nem vitás, hogy nagy tanítónk megállapítása miránk Is vonatkozik. Ezeket a tényeket nemcsak mi ismerjük, hanem az ellenség is. az elhaló rend megvert hívei és ezen a téren Is felveszik velünk a harcot. Ha mi a munkásság legjqbbjainak szocialista öntudatára, hazaszeretetére, önfeláldozására és szorgalmára apellálunk. úgy ők nz elmaradókra, dobogókra, önzőkre, butákra és nop- lopókra veszik uz. irányt. Mi szeretettel támogatjuk és neveljük a szocialista munka hőseit, a szta- liánovistákat, az élmunkásokat és mindazt a kezdeményezést, ami szocialista hazánk és dolgozó népünk üdvét szolgálja. Az ellenség ezzel szemben a lógókat, a normalazítókaf. bércsalókat, táppénzcsalókat mozgó, sitja ús ezeknek a hadával gátol akadályoz bennünket a jobb jövö fele vezető úton. — És a harc ezek ellen nem kóny- nyű és az eredmény nem gyors, mert ezeket a hátul kuttogó rétegeket támogatja mindaz a kapitalizmusból ránk maradt hagyomány, szokás, babona, előítélet. önzés, amelytől nem mentes a proletariat»» sem.
