Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

n s* f. o

ISV' lONUIS 18

(Folytatás az első oldalról)

képest kétszeresére nőtt a bányászatban, négyszeresére az építőiparban és minden iparágunkban emelkedik. A példamutató munkások, kiváló értelmiségi dolgozók tették elsősorban lehetővé, hogy tervelőirányzatunkat 107 százalékban teljesítettük, ipari termelésünk decemberhez képest 111.5 százalékkal emelkedett áprilisban.

Dolgozó parasztságunk mind nagyobb tömege lép határozottan társasgazdálkodás, a szocializmus útjára. Míg tavaly augusztusban mindössze 14 termelőcsoportunk volt, addig ma 108 a számuk, az augusztusi 187 tag helyett ma 3453 tszcs tagunk van és a megye szántóterületének már nem 0.4, hanem 4.6 százalékát foglalja el termelőcsoportjaink területe. A jövő, a szocializmus útját járó parasztságunk boldogulása, emelkedő életszínvonala és csökkenő gondja láttán önkéntes elhatározással növekszik mezőgazdaságunk szocialista szektora, amelyet jelentékenyen erősít állami gazdaságaink nagy száma és jó munkája és a gépállomásaink által nyújtott modern technika.

E héten történelmi lépést tettünk államrendszerünk átalakítása terén. A kizsákmányolok, az úri Magyarország által szervezett elavult államgépezetet a többi ócskaság közé dobtuk és megalakítottuk a megyei tanácsot. Ezzel megyénk dolgozói közvetlenül kezükbe vették az államélet helyi irányítását. A Szovjetunió példája nyomán a világ legdemokratikusabb közigazgatását, a tanácsokat rövidesen városainkban, járásainkban és községeinkben is létrehozzuk.

Kimagasló eredményeink nem hullottak maguktól ölünkbe. Mindegyikért keményen meg kellett harcolnunk, dolgoznunk, valameny- nyi sikerünket élenjáró munkásosztályunknak, hűséges szövetségesének, a dolgozó parasztságnak és az oldalukon felzárkózó értelmiségnek, — dolgozó népünk hősies erőfeszítésének köszönhetjük. És köszönhető elsősorban annak, hogy van olyan erő, amely harcukat, épitőmunkájukat céltudatosan irányítja, biztos kézzel vezeti és egész dolgozó népünk számára a jó példát mutatja: a kommunisták, Rákosi Mátyás nagy pártja.

Pártunk együtt nőtt a feladatok kai. Ahogy fejlődik országunk, úgy erősödik és válik mindinkább hasonlóvá példaképünkhöz, a Bolsevik Párthoz. De helyesebb, ha a sorrendet megfordítjuk; olyan sike reket tudtunk mindenkor Kiharcolni, olyan vívmányokat tudtunk dolgozó nép számára megvalósítani, amennyi a Párt erejéből futotta. Épp ezért a Magyar Dolgozók Pártjának és minden egyes párt szervezetének erősödése, jobb munkája, érdeke egész dolgozó népünknek.

Fejlődésiink másik gátja: az egyházi reakció

Mindjárt hozzáfehefem, nem is csalatkoztunk.

Ennek megfelelően olyan megegyezésre ludtunk jutni a protestáns egyházakkal, mely a magyar nép javára biztosította az egészséges viszonyt a népi demokrácia állama és ezen egyházak között.

— A békeívek aláírásánál, ennél a hatalmas tömegmozgalomnál, egy maroknyi kivétellel az egész magyar nép hitet tett a béke és a demokrácia mellett, nemcsak ott voltak szinte maradéktalanul a hívők milliói, de

a íeíkészkedő, n néppel összeforrt katolikus papok százai is.

Ezt tudták megyénk pártonkfvűli dolgozói is, akik alapszervezeteink újjáválasztását az üzem vagy a község egészének ünnepévé tették. Tudták azt, hogy az új vezetőséget választó taggyűlések, majd a városi és járási, végül most a megyei Pártértekezlet friss, hatalmas, alkotó erőket szabadítanak fel és még inkább az üzem, község, a járás és a megye gazdájává, hivatott vezetőjévé teszik pártszerveinket. Valóban így történt. A taggyűlések és a Pártértekezletek, elvtársaink kiváló iskolái voltak, ahol eddig nem látott arányokban és minőségben bontakozott ki a bírálat és önbírálat. Párttagságunk kertelés nélkül, őszintén mutatott rá a felsőbb pártszervek, akár a Megyei Bizottság munkájának fogyatékosságaira. Ez a mély pártonbelüli demokrácia, csak fokozta a dolgozók Pártunk iránti ragaszkodását, szeretetét, A dolgozó nők közt ezt az érzést csak erősítettem hogy meggyőző példákkal tapasztalták: a mi Pártunk komolyan veszi a nők egyenjogúságát, a vezetésbe való merész előléptetésüket. Míg néhány hónappal ezelőtt pártvezetőségeink 7 százaléka volt dolgozó nő, most pártéletünket 23 százalékban nők irányítják. Talpraesett, értelmes asszonyainkkal és dolgozó ifjúság legjobbjaival felfrissültek vezetőségeink, munkájukba új szín, úi kezdeménvezés, új erő került- Az életnek szinte valamennyi

nyel é« hii ; ■ keségge' a . szocializmus épjiese to / 1 a bennünket. felváltó

új nemzedékre.

— Ismétlem: A mi fejlődésünk

mostani szakaszában a legnagyobb kerékkötőnk, továbbhaladásunk egyik legsúlyosabb gát ja a régi, tőkés időkből örökölt szokások és előítéletek tömkelegé.

Ezf kell minél gyorsabban leküzdeni és ebben a küzdelemben óriási szerepet szánunk a mi lelkes, lendületes, önfeláldozó, jövőbe tekintő ifjúságunknak. (Taps).

— Akik hiányoztak, akik a béke ellen — és ezzel az imperialista háborús gyujtogatók mellett — foglaltak állást, azok

a magyar katolikus főpapok és rendíőnökök, népi demokráciánk és szocialista felemelkedésünk ádáz ellenségei.

Ezek a főpapok, akiknek óriás; földbirtokaik, sőt bankjaik voltak, melyeket elvett tőlük a dolgozó nép, képezik a régi rend utolsó nyílt, szervezett erejét. És mert eltűnt az a reményük, hogy a szétzúzott magyar reakció saját erőivel mégegyszer nyeregbe tudjon jutni, most

minden számításuk az, hogy a nyugati imperialisták szörnyűi véres, veszteséges háború után visz- szaülfeíi őket a magyar nép nyakára.

Ezért nem esküdtek fel ezek az urak, — akik mind hűséget fogadtak Horthynak, — a Magyar Nép- köztársaságra. Ezért szálltak szembe tüntetőleg a magyar békemoz- galomma], s ezért küzdenek minden nyílt és titkos eszközzel demokráciánk megerősödése, szocializmusunk építése ellen.

Küfőn elkeseredett harcot folytatnak az ífj'úság megnyeréséért és

azért, hogy megkíséreljék ezt az ifjúságot dolgozó népünk ellenségévé tenni.

A DISZ egyik feladnia: karc a papi talárba bújt ellenség ellen

— A Dolgozó Ifjúság Szövetségének egyik feladata, hogy ebből a küzdelemből kivegye a részét és gondoskodjék róla, hogy az új nemzedék minden tagját népi köztársaságunk, szocialista hazánk odaadó szeretete hassa át.

Ebben a harcban erősítse ifjain- kaf az a tudat, hogy mellettük áll kemény kezével és bölcs mértékletességével a Magyar Dolgozók Pártja, felemelkedésünk motorja.

(A kongresszus tagjai felállva ünnepük győzelmeink szervezőjét, az MDP-t).

— Éljen a Párt! — kiáltják! — Párt és Rákosi! —, Győzelmes Pártunknak — hurrá — hangzik a

kiáltás.

— S ne felejtsék el azt sem. hogv a magyarság legjobbjai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila, dolgozó népünk felszabadulásának egyik legnagyobb akadályát a papi reakcióban látták. A magyar népi demokrácia és benne a magyar dolgozó ifjúság történelmi tradíciói szellemében cselekszik, amikor bátran és elszántan veszi fel a harcot a régi rend e megmaradt utóhadával.

Végíeg íelepleassmk és áia1al.naatSaxiná tesszük az áruló jobboldali szociáldemokratákat

Hogy munkásosztályunk őrömmel fogadja a szocialista fegyelem kialakítását, a munkaidő maradéktalan kidolgozását, azt bizonyítja a MESZHART üzemek elsőnek, az István-akna kommunista vájárainak kezdeményezése az, hogy rátérnek a termelékenység és ugyanakkor keresetük növekedését magávalhozó melegcsákány-rendszerre. Ugyanezt bizonyítja a jé néhány üzemünkbe sikerrel bevezetett, darabbér-rendszer is, amellyel nemcsak azt érjük el, hogy a jogtalan bérhez jutókat könnyebben leleplezzük, hanem például azt is, hogy a Magasépítési NV-nél nem egy kőműves hetíbére 30—35 százalékkal vagy ennél is többel emelkedett. A megdolgozott, tisztességes bért, örömmel látjuk dolgozóink borítékában és magas keresetű sztahanovistákat, a Czukor Annákat, Kovács dánosokat, Lindner Józsefeket, Sudár Ferenceket követendő példaképül állítjuk minden dolgozó elé.

Bőséges aratásunk elé joggal nézünk jóleső örömmel. Azonban ügyeljünk: itt se bízzuk el magunkat! Pártszerveínk helyenként megfeledkeznek a kuiákról, nem derítik fel szabotázsukat, nem figyelnek arra, hogy néhány községben elterjedt a közös szérűn való csé- pelés elleni agitáció, hogy jóné- liány erőgép hiányzik, amit nyilvánvalóan a kulákok szedtek széjjel és rejtettek el. Aratásunk jó kilátásai fokozott támadásra késztetik a falu kizsákmányolóit és bőséges termésünket csak akkor tudjuk biztosítani, ha egyik szemünket

— Szólnom kell a jobboldali szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon, akik emiatt felbátorodtak és

most, mikor az imperialista háborús gyujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak.

Ezek a jobboldali szociáldemokrata vezetők a felszabadulást megelőző negyed században Horthynak és reakciójának voltak helytartói a munkásság között. Ök voltak azok, akik tajtékozva szórták a rágalmat, a a Szovjetunióra, akik a között, a munkásszervezeiekben felkutatták a kommunistákat és kiszolgáltatták őket Horthy véres pribékjeinek. Ölt voltak a második világháborúban minden felszabadító mozgalom kerékkötői.

Ök gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzel dolgozzanak a német fasiszták háborújára.

hogy ne legyen szabotázs, ne legyen selejt és az ő besúgásukra vitték a kínzókamrákba, vagy a büntetőszázadok „mozgó vesztőhelyeire” a forradalmi munkásokat.

— Ezek az urak egyideig meg- lapultak, de az utolsó időben újra működésbe léptek. Most persze egész más a működésük. Most ők azok. akik lazítják a fegyelmet, növelik a seiejíet, tanácsokkal látják el és bátorítják „ nor- malazífókaf, a bércsalókaf, a *áp- pénzcsalóknl, terjesztik az ellenség rémhíreit,

igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát. Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel, együttműködnek népünk szívós ellenségeivel, az egyházi rekacióval. Népi demokrá10

ciánk most rájuk irányítja a közfigyelem fényszóróját és nekilát, hogy

ezeket a régi árutokat, akik demokráciánk fellegvárában, az ipari munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmatlanná legye.

(Taps.)

— Az ifjúság túlnyomó többsége az utolsó esztendőben jutott politikai öntudatra, amikor a kommunisták igaza és fölénye minden téren egyre nyilván valóbbá vált. Az ifjúság közt már kevés az olyan, akihez hozzáért a jobboldali szoc. dem. métely.

Ezért a Dolgozó Ifjúság Szövetsége egységesen veheti fel velünk együtt a harcot az ellenség ez alattomos és aljas ügynökeivel szemben

és segít nekünk abban, hogy ezt az áruló bandát is elérje jól megérdemel: sorsa. „

— Végül szólni kívánok egy olyan nehézségről, mely szocialista építésünk viszonylag békés fejlődésével, sőt sikereivel kapcsolatban keletkezett. Sztálin elvtárs 1928 ban erről mondotta- „Annak is megvan az ára, hogy békés viszonyok között építünk. Ezek n viszonyok rányomták bélyegüket mankónkra, funkcionáriusainkra és pszihológiá- jukra. Ez alatt az öt év alatt könnyen szinte síneken haladtunk előre, Énnel: a hatása alatt számos funkcionáriusunk olyan hangulatba r’ngatta magát, hogy most már minden simán megy majd, mintha különvonalon ülnénk, amely közvetlenül, átszállás nélkül száguld velünk a szocializmus felé.

— Ebből a talajból — mondotta Sztálin — hajlott ki az elmélet, hogy .. . minden úgy megy nálunk, mint a karikacsaöás. Innen ered bizonyos

Hajlam a tétlenségre, az elernyedésre. Az elernyedésnek ez a pszihológiá ja. ez a „dolgok úgyis mennek maguktól“ — pszihológiá a munkában — ez a békés fejlődés időszakának hátrányos oldala.

— Miért veszélyesek az ilyen hangulatok? — kérdi Sztálin elvtárs.

— Azért,

„meri”

elhomályosítják a munkásosztály látását, megakadályozzák abban, hogy felismerje ellenségeit, álomba ringatják hivalkodó beszédekkel ellenségeink gyengeségéről és aláássák a munkásosztály harckészségétEzeket a békés viszonyokat a Bolsevik Párt több, mint három esztendőn keresztül folytatott véres, éiet-halál harcok árán vívta ki.

— Ha a viharedzett Bolsevik Párt funkcionáriusainak egy részében öt év békés fejlődése ilyen gyorsan elmosta a szörnyű küzdelmek emlékét cs clho- mályosílotta a proletariátus egy részének tisztánlátását, úgy kézenfekvő, hogy

nálunk ezek a veszélyek még fo- Uozotlabbak.

Még fokozottabbak azért, mert felszabadulásunkat, s azt, hogy viszonylag békén építhetjük a szocializmust, a felszabadító szovjet hadseregnek, a Szovjetunió állandó támogatásának és segítségének köszönhetjük. Nem lehet eléggé ismételni, hogy minden eredményünk, mindaz amit hazánk felemelkedésében elértünk, azért fejlődött ilyen simán és gyorsan, meit a hatalmas Szovjetunió egyengette előttünk az utal (nagy taps).

Ez és csak ez telte lehe’ővé az újjáépítés cs tervgazdálkodás gyors sikereit, amelyek gyakran nemcsak az ellenséget, de ruég barátainkat is meglepték.

a kulákon, legravaszabb ellenségünkön tartjuk.

Megyénk dolgozó népe a termelés frontján nap, mint nap hitet tesz a teremtő béke mellett, de kü- lön-külön nevével is állástíoglalt:

2S0.000 baranyai férfi és nő. öreg és ifjú írta alá az atomfegyver betiltását. Nem mindenki ért ebben egyet megyénk népével, nem mindenki kívánja a tarlós békét. Vannak, akik a háborút szolgálják, vannak, akik az imperialisták vérszomjas kalandorpolitikáját szolgálják. Nem akar békét, háborúra uszít az imperialisták ötödik hadoszlopa, a klerikális reakció. Virág oüspök úr, a kivégzett, hazaáruló Imrédy testi-lelki jóbarátja, a

nemzetet pusztulásba vivő Horthy lelkes híve, a nagybirtokosok, nagytőkések cimborája nem írta alá a békeívet, akkor sem, amikor munkásasszonyaink kérték ezt tőle. Sőt arra buzdította őket, hogy szeressék ellenségeiket, szeressék azokat, akik férjeik, gyermekeik vérére, hazánk függetlenségére és szabadságára törnek! Virág püspök úrtól és a klerikális reakció többi kisebb-nagyobb bajnokától gyűlölettel fordul el békét akaró népünk és akaratuk ellenére, velük szemben megvédelmezik a békét. A klerikális reakció mindinkább talaját veszti. A vallásos rétegek nem a háború DÜspökével, hanem a békéért küzdő kommunistákkal tartanak

és ezért vonják ki mind nagyobb számmal gyermekeikéi a vallásoktatás leple alatt folytatott háborús uszításból.

Megyei Pártértekezletünk új eredményekre, új győzelmekre lelkesíti dolgozó népünket. A megye kommunistáinak küldöttei megválasztják az előttünk álló nagy feladatok legfőbb politikai irányítóját, a megyei Pártválasztmányt Megyénk minden kommunistája minden becsületes dolgozója nevében szeretettel köszöntjük Pártértekezletünket, amely továbbvezet bennünket Rákosi Mátyás zr' -’ajc* alatt Lenin és Sztálin győzelmet útján!

szili it & sAnvoit

— A másik akadály, mely fejlődésünket gátolja, szintén a régi öröksége, az egyházi reakció. Mi, magyar kommunisták jól ismertük Leninnek a szavait, amelyeket erről a kérdésről a Komszomolhoz intézett, ,,/gen jól tudjuk — mondotta 30 évvel ezelőtt Lenin —, hogy Isten nevében a papság beszélt, a löldesurak beszéltek, a burzsoázia beszélt."

— De ugyanakkor mi meg voltunk győződve róla hogy türelemmel, kölcsönös megértéssel és főleg a dolgozó nép érdekében kifejtett jó munkánkkal biztosan el fogjuk érni, hogy a vallásos, tömegek zöme mellénk áll. >

\ magyar katolikus főpapok és rend/ömöltök népi demokráciánk ádáz ellenségei

területére kiterjesztettük Pártunk irányító és ellenőrző szerepét. Ez egyben azt jelenti, hogy mindinkább fokozódik felelősségünk mindazért, ami az országban, megyénkben történik. Bőségesen van tennivalónk és van elég hiba is, amit mielőbb ki kell javítanunk. Rajtunk áll, megvan hozzá minden lehetőségünk!

Központi Vezetőségünk legutób-l bi ülése rávilágított legfontosabbl feladatainkra. A szocializmus építésében olyan veszélyek mutatkoznak, amelyekre megyénkben is éberen fel kell figyelnünk és tüstént hozzá kell látnunk kiküszöbölésükhöz. Ahogy Gerő elvtárs mondotta, az ellenség új frontot nyitott: a laza normákkal, a bércsalá- sok nagy számával, a helytelen béralappal támad bennünket. Célja az, hogy eddigi eredményeinket megingassa, szakadatlanul emelkedő életszínvonalunkat letörje. A gazdasági vezetés gyengeségének, pártszervezeteink ellenőrző munkájában mutatkozó hiányoknak és az ellenség, mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokraták aknamunkájának tulajdonítható, hogy! Baranya megyében is a béreknél a lényegesen lasabban nő a termeié-1 kenység, sőt az országos aránynál fi rosszabbul állunk. Különösen az építőipar vonalán mutatkozik súlyos lemaradás. Rákosi elvtárs figyelmeztetése, hogy a „jövőt megesszük" fokozottan áll a megyénkre. Van egy-két követendő jó példa: a komlói szénbánya dolgozóinak bére december óta 8 százalékkal emelkedett, míg a száz forint bérre eső termelt érték 241 százalékkal, Mázán a bér 11, a ter-| melt érték 57 százalékkal növeke-f dett. Ugyanakkor a pécsi Magas-8 építési NV-nél a 100 forint értékre | eső termelt érték nemhogy előre j| ment volna, hanem visszaesett 37 a százalékkal, a vasasi aknán 238 százalék a csökkenés,' az újhegyi| üzem dolgozóinak bére 25 száza-8 lékkai emelkedett, ugyanakkor a| termelt érték 27 százalékkal csökkent december óta. Jó néhány üzemünkben felütötte fejét, vagy egyenesen virágzik a bércsalás. A Vándori, Matkovics, Hegedüs-féle bércsalók bányászaink becsületes munkáját akarták bemocskolni, derék építőmunkásaink sorait pedig megpróbálta megbontani az A/I építkezéseinél az a 20 aljas ingyenélő, akik naponta 700 forint- g tál lopták meg államunkat. Ezek-1 kel az elvetemült árulókkal, jobb-8 oldali szociáldemokratákkal, a kle-B rikális reakció ügynökeivel kimé-8. letlen leszámolást követelnek ön-1 tudatos dolgozóink, akik már tü-S relmctlenüi várják,, hogy a társa-§ dalmi bíróság minél előbb meg-8 kezdje igazságos munkáját, a szo-1' cialízmus építését akadályozó gaz- : tettek kemény megtorlását.

s melyei . az ellenség igyekszik életben tartani, sót erősíteni. Azért is szörnyű nehéz, lassú, sok időt, türelmet és fáradságot igénylő munka az idősebb nemzedék átnevelése, mert minden nehézség., vagy átmeneti kudarc, mely fejlődésünk elkerülhetetlen velejárója, újjáéleszti e nemzedék soraiban a kétségeket, s újra ingadozóvá teszi a kevésbbé szilárd elemeket.

— Az ifjúság szocialista nevelése ehhez képest aránylag könnyű. A fiatal nemzedék sokkal kevesebb régi hagyományt és szokást hoz magával, s ezeknek elhagyását, levetkezését megkönnyíti az, hogy évről-évre nő a mi neveltjeinknek száma akis nemcsak az iskolában, hanem min dennapi életünkben, saját tapasztala taik alapján győződnek meg róla, hogy

a mi rendülik az ő rendjük, hogy bizton és nyugodtan menetelbet- nek Pártunk vezetése alatt a jobb jövő leié.

Gondoljunk a fiatal magyar népi demokrácia sokat ígérő zsenge hajtására, a pompás, lelkes úttörő-mozgalomra, s azonnal világos előttünk, hogy miért tekintünk annyi remény-