Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-06 / 129. szám

N A P f. O 1950 június 8 II magyar népgazdaság fejlesztésének Eegköielebbl feladatai Gerő Ernő eivtars beszamoío/a az MDP Központi Vezetőkénének ülésén fi erő Ernő edvtárs a Központi t Vezetőség ülésén beszámolójában « többi körött ereket mondotta: i. Népgazdaságunk jelenlegi hely­rét« általában kedvezőnek mond­ható: Ipari termelésünk M ötéves népgazdasági terv megvár- hárításának kezdetével tovább emel­kedett. A multévi decemberi gyár­ipari' termelést 100-nak véve, áp­rilisban gyáriparunk termelése 110.9. Vagyis ar ipari termelés színvonala er év áprirhiban kereken 11 sráralékka' haladta meg a múlt év decemberi színvonalat, melyhez fogható, mint tudjuk, * magyar ipar történetében még nem volt, mert ez volt a srtá- Hni felajánlások hónapja a ekkor született meg nálunk a Srtahánov- mozgalom. Gyáriparunk termelésének álta­lánosan gyors emelkedése mellett sokkal gyorsabb ütemben nőtt a ne­hézipar, mint a könnyűipar terme­tébe. ami természetesen, egészséges Jelenség. Nehéziparunk termelése ' ez év áprilisában a múlt év decem­beréhez képest 16.2 százalékkal emtUzedett, könnyűiparunké pedig kereken 6 százalékkal. Az én első hónapjainak kedvező ■ termelési eredményei alapján szá­mos területen, e ezek között vannak * legfontosabb termelési ágak, mint a vaskohászat és a nehézgépgyártás, . az.1 eredeti termelési előirányzatokat jelentékenyén felemeltük, de gyár­iparunk az így felemelt termelési előirányzatot is túlteljesíti. Pl. áp­rilisban gyáriparunk az felemelt termelési előirányzatot 103.6 száza­lékra teljesítette s ezen belül a neííéztpar 106.4 százalékra, a köny- nyűípar pedig 100.8 százalékra. ■ A .gyáriparhoz hasonlóan túltelje­síti i tervét kftelekedésünk . • /:4 • •. VI 1.:: is .A megrakott vasúti kocsik száma 1950 első negyedében a muTt év megfelelő időszakához képest 36.3 wázalékka! emelkedett, a áprilisban és májusban az emelkedés tovább folytatódott. Bt év áprilisában wasutunk kereken 20 százalékkal több utast szállított, mint a múlt év ugyanezen hónapjában. Állami nagy- é-9 kiskereskedelmünk 4 múlt év megfelelő időszakához ké­pest óriási mértékben fejlődött, s az áruforgalmi tervet rendszeresen túlteljesíti. A mezőgazdaságban • terméskilátások úgyszólván min­den területen igen kedvezőek. A földművelésügyi minisztérium szak­értőinek becslése szerint katasztrá- lia holdanként 8.5—9.5 mázsa búza­termést, 8—0 mázsa rozstermést, 8.5—10 mázsa őszi árpát, 8—9 má­zsa tavaszi árpát várhatunk. Ez azt jelenti, hogy ez évben búzából, rozsból és árpából együttvéve előre­láthatólag mintegy 5—10 millió méíermázsé- val többet takarítunk be, mint a muW évben. Kapásaövényeinknél is jók a ter­méskilátások. Az idei jó termés le­hetővé teszi állatállományunk erő­teljesebb fejlesztését, ha megfelelően felhasználjuk a számunkra kínál­kozó lehetőségeket. AI lamháztariásnnk nemcsak egyensúlyban van, hanem a bevételeknél a kiadásokkal szem­ben jelentős többlet mutatkozik. Ez tette lehetővé, hogy az 1950-re elő­irányzott beruházási keretet, melyet ah ötéves népgazdasági terv elő­irányzatához képest már maga­sabbra terveztünk, további 10 szá­zalékkal felemeljük olyan területe­ken, melyeken a többletberuházást anyaggal, felszereléssel, munkaerővel biztosítani tudjuk. így Igen jelentékeny mértékben emel­tük * budapesti és a vidéki ipari központokban a lakásépítésre for­dítandó összeget, 4 nagyüzemü mezőgazdasági épít­kezések, az útépítések stb. beru­házási keretét. Az ipar, a közlekedés, a mező- gazdaság és a kereskedelem gyors fejlődése' együttjár a foglalkoztatot­tak számának hatalmas emelkedésé- ■ vei. Ez év első négy hónapjában a foglalkoztatottak száma kereken 70.000 fővel emelkedett: A múlt év hasonló időszakához képest pedig az emelkedés 170.000 fő. A munkanél­küliség gyakorlatilag megszűnt. Számos területen, főként szakmun­kásokban és műszakiakban, máris komoly munkaerőhiány mutatkozik, sőt kezd mutatkozni munkaerőhi­ány az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben is. Az elmondottakból megállapitnet- juk: . Népgazdaságunk s különösen ipa­runk térfogat« gyorsan növekszik, termelésünk jelentős mértékben emelkedik, népgazdaságunk ko­moly öoregekoi akkumulál és ál falában « bővített újratermelés marxist« elv« szerint fejlődik. II. Népgazdaságunk fejlődésének álfa Dános pozitív Képén belül azonban komoly hibák és hiányosságok Is varrnak, tnoüyek. ha r6vld idő alaíl nem iküszöböljük kii őket. eddig eléri eredményeirike,! és további előrehala­dásukat í* kockára teszik. Elsőként tervmunkánkban mutatkozó ko­moly hiányosságokról kell beszél­nünk. Egy év óta a tervezés és a tervszerű gazdálkodás terén igen nag7 előre­haladási! értőnk el. Először épí ettüá föl ez évj népgazdasági tervünket a megfelelő népgazdasági mérlegek ki­dolgozott rendszerére. Azonban, mikor megállapítjuk az el&rehaladist, nem hunyhatunk szemet a hibák és hiá­nyosságok feleit. Mindenekelőtt: még nem siikprült teljes mértékben behoz­nunk a tervezés terén a késedelmet, mely hároméves tervünk kezrtelélő" Végigkísért bennünket * melynek ré­szint az az oka, hogy 1946-~47-ben igen sok idő- kellett elvesztegetnünk a tervért, a szocializmus építéséért a reakciós erők ellen vívott küzdelmek­ben, másrészt saját tapasztala-tlansá. gunk a tervezés terén, végül pedig az- hogy az ómért politikai okoknál fogva iparunk államosítása később követke­zett be. mint a népi demokrácia leg­több más or-zágában. A késedelme': ebben az évben behozzuk.de a kétség­telenül meglévő elmaradás számos h)70tryta!anságo,‘ hagy tervezésűn', ■*von. , Tervül unkánk hiányosságairól szóivá nem lehet fel nem vetni egv máeik igen fontos kérdést: a »ervfesryelem lazaságát. Természetesen ezen a téren is van haladás. A jelenlegi helyzetet nem le­het ösazehss ordítani a* egy év előtti- veik De ázéni még msmtjág előfordul, hogy egyes vállalataink milliós össze­geikéi ruháznak, be terven kívül, enge­dély pélkül s egyes «»etekben teljesen céltalanul és gazdaságtalanul Ez a jelenség, mely. persze kezd kimenni a divatból, a vállalati pénzügyi fegye­lem bizonyos lazaságáról j, tanúsko­dik Ugyanerről tanúskodik « váüaiali béralappal való sokszor minden terv- szerűsége: meghazudtoló gazdálkodás is. Gazdasági vezetőink, ha arról van szó, vájjon a vezetésük alatt áHó vál­lalat teljesít-e tervét, gyakran csak á termelési terv mennyiségi teljesíté­sére-gondolnak a elhanyagolják a mi. nődég, á határidőik, az önköltség kér­dését. Komoly elmaradás és hiányosságok mutatkoznak Idülktereskcttelmunk- ben. Persze külkereskedelmünk is hatal­mas mértékben fejlődött és fejlődik. Térfogat* ez év e!«Ő négy hónapjában a múlt év ugyanezen időszakához ké­pest komolyan emelkedett. De az emelkedés csaknem kizárólag a beho­zatali oldalon van — (kereken 56 százalék —, mig kivitelünk mindössze 1 százalékkal haladja meg a múlt év megfelelő időszakának kivitedé-t. Tér. mészetesen. valamely ország külkeres­kedelmi forgalmáról nem tehet helyes képet alkotni az év első négy hónap­jának adatai alapján. Nyilvánvaló, hogy olyan agrár-ipari jellegű ország­nál, mint Magyarország, az év elején nagyobb mértékben jelentkeznek a be­hozatali »zükségletcr;. min; a kiviteli lehetőségek. Az év elején kell biztosí­tani az év nagy részére nyersanyag- szükségletünket. Lehetőleg az év ele. jén kell behoznunk az új beruházások­hoz. az új üzemeik létesítéséhez szük­séges gépek minél nagyobb részét. Ugyanakkor a mull évi termésből származó mezőgazdasági termények kivihető feleslege az évnek ebben a szakában már kimerülőben van. Azonban feliese.n helyleien volna ha különféle ,.objektív" okokkal akar­nánk megnyugtat::; magunkat külke­reskedelmünknek ez év első négy hó­napjában be.kö’vei8cs’zet,t passzivitásét illetően. Az objektiv éts idényszerü okok mellett döntő súllyal esnek ta'ba azok a körülményét, melyeknek meg­változtatása >enki máson nem múlik, hanem csat is és kizárólag rajiunk. Az egyik legfontosabb körülmény az. hogy ipari veze óink nagy része szu­verén. megvetéssel kezeli a kivitelre való termelés kérdéséi. Iparunk a iki~ vitelre lekötött gépek legyá- á. áná! a határidőket rendszere cn nem 'arte­So A t S •' r' --_ ÁSnh ’- — teljesíti. Ugyanakkor amikor nehéz­gépiparunk termelése igen komoly mértékben emelkedik, szerszámgép- gyártásunk áprilisi tervéi csak 87 százalékra teljesítet: e. Kétségtelen hogy ez nem véletlen és nem is egy­szerű elmaradásról van tzó, hanem ebben r. jelenségben az ellenség kezét keli keresnünk, Ez az a iei'a.e,, ahol a legnagyobb számban találhatók jobboldali szo­ciáldemokrata elemek, akik tudják, hogy a szerszámgépgyártás egyik legsebezhetőbb pontunk, ahol sokat árthatnak a népi demokráciának. Kedvező jelenség külkereskedel­münk alakulásánál, hogy forgal­munk a Szovjetunióval és általában a tervgazdálkodást folytató orszá­gokkal gyorsabban növekszik, mint a tőkés országokkal, ami a tőkés országokban kialakulóban lévő gaz­dasági válságot , figyelembevéve,' de egyéb tekintetben is, különösen fontos. Ez év első négy hónapjában kivitelünknek 63 százaléka esik a tervgazdálkodást folytató orszá­gokra, míg a múlt év ugyanezen időszakában csak 44 százalék. Be­hozatalunkban ez év első négy hó­napjában a tervgazdálkodást foly­tató országok 54 százalékkal szere­pelnek. szemben a múlt év ugyan­ezen időszakával, amikor behozata­lunkban az említett országok még csak 42 százalékkal szerepeltek. Mindez mulatja mily nagyok a lehetősé­gek a gazdasági kapcsolatok to­vábbi tévesztése terén a Szovjet­unióvá!, a népi demokrácia orszá­gaival, a Német Demokratikus Köztársasággal és ezeket a lehető­ségeket még távolról sem men­tettük ki. Ugyanakkor azonban külkereske­delmi statisztikánk adatai azt is mu­tatják, hogy igen kevéssé használ­juk ki a ténylegesen meglévő lehe­tőségeket a tőkés országokkal való külkereskedelmünk kifejlesztésére Persze, az amerikai imperialisták és a pórázukra fűzött marshallizált or­szágok uralkodó körei mindent el­követnek. ami hatalmukban áll, hogy megkíséreljék akadályozni az ezekkel az országokkal folyta­tott kereskedelmünket. Tudják, hogy kereskedelmi és gazdasági kapcso­latok kifejlődése a Szovjetunió, a népi demokrácia országai és más­részt a tőkés országok között, meg­nehezíti a hidegháború viselését és a békéért küzdők táborát erősíti. Ezért foglalják le az amerikai im­perialisták jogtalanul pl az általunk vásárolt betonkeverő gépeket, mintha ezek valami szörnyű hadigé­pek volnának. De persze nemcsak ezért, hanem azért is, hogy a pórá­zukra fűzött marshaíüzált országo­kat még nagobb mértékben kizsák­mányolják, iparukat, mezőgazdasá­gúkat elsorvasszák, s rájuk kény­szerítsék saját áruikat. Külkereskedelmünk erősítése a tőkés országok felé, ezek szerint, sajátságos harc kérdése, melyet még nem tanultunk meg eléggé, amiben szerepet játszik külkereskedelmi apparátusunk szakmai és politikai gyengesége is. Nem lehetünk teljesen megelé­gedve népgazdaságunkban a termelékenység alakulására! Iparunkban a termelékenység emelkedik ugyan, de ez az emelke­dés nagyon egyenlőtlen. A gyáripar­ban, a bányaiparral és az építő­iparral együtt a múlt év decembe­réhez képest, amikor iparunkban a termelékenység az addig elért leg­magasabb szintre emelkedett, ez év első hónapjaiban aránylag lassú volt a termelékenység emelkedése. Áprilisban azonban az egy teljesí­tett órára eső termelési érték alapján számított termelékenység elérte az 1949 decemberinek 109 százalékát. A nehéziparban a termelékenység emelkedése alacsonyabb az egész ipar átlagánál: áprilisban a múlt. év decemberéhez viszonyítva a nehéz­ipar termelékenysége 105.8 száza­lék volt. Nyilván azt lehetne mon­dani, hogy a termelékenységnek ilyen mértékű emelkedése nem is olyan rossz, hiszen a régi rendszer idején semmi hasonlóról nem lehe­tett szó. De mi nem nézhetünk visszafelé, mi nem igazodhatunk a rég: rendszer üteméhez. A termelékenység egyenlőtlen és időnkint lassú emelkedésének szá­mos oka van. Itt, mindenekelőtt, meg ke’! em'íteni a gazdasági veze­tés gyengeségét,- a felelős egyszemé­lyi vezetésben mutatkozó komoly V; lóságokat, n helytelen bérrend­szert. a rendkívül laza normákat, a ’őspark rossz kihasználását s igen jyakran U. korszerű, nem egy eset­ben drága devizáért külföldről be­hozott gépek hevertetését. De az okok között nem szabad elfeledkezni az elégtelen munkafegyelemről sem, mely az öntudat hiányából, illetve gyengeségéből adódik. Es nem fe­ledkezhetünk meg a jobboldali szociáldemokraták tu­datos szabotálásáról, akik rmndent elkövetnek, hogy ott ártsanak á magyar munkásosztály­nak, népi demokráciánknak, ahol éppen tudnak. Teljesen helytelen volna azonban, ha a termelékenységet kizárólag azon mérnénk, hogy egy ledolgozott munkaórára mekkora termelési ér­ték jut. Van a dolognak egy másik oldala is, mégpedig az, hogy bizo­nyos összeg kifizetett munkabérre, pl. 100 forint munkabérre mekkora termelési érték esik. Ha a termelé­kenység kérdését ebből a szempont­ból vizsgáljuk, akkor az előbb vá­zoltnál sokkal kedvezőtlenebb ké­pet kapunk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy ha a 100 forint kifizetett munkabérre eső termelési értéket 1949 decemberében 100-nak vészük, akkor ez év januárjában a megfelelő szám 100.4, februárban 190.5, márciusban 99.3, áprilisban pedig már csak 97.9. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy 1950. első négy hónapjában a múlt év decemberéhez képest a 100 fo­rint kifizetett munkabérre eső ter­melési érlék ahelyett, hogy emel­kedett volna, több, mint 2 száza­lékkal csökkent. Azt jelenti, hogy iparunkban a bérek gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység. Világos, hogy ezt a helyzeted sokáig fenntartani nem lehet, ha nem akarjuk, hogy népgazdaságunkban komoly visszaesések következzenek be. A termelékenység és a bérek vi­szonyának kedvezőtlen alakulása hátrányosan befolyásolja ae önkölt­séget és mindkettő hozzájárul a bér­alap megugrásához, hozzájárul ah­hoz, hogy a béralap növekedésének üteme messze meghaladja a terv- előirányzatot és a termeté* vala­mint a termeékenység növekedésé­nek ütemét Az önköltség kiszámításánál: mód­szerei nálunk még rendkívül lazák. De még ilyen laza számítási mód­szerek mellett is kétségtelen, hogy az önköltség csökkenése lassúbb, mint amekkorát ötéves tervünk első évére előirányoztunk. Pl. a könnyű­iparban (élelmezési ipar nélkül) ez év első négy hónapjában a múlt év átlagához képest az önköltség mindössze 0.4 százalékkal csökkent, ezen belül a textiliparban pedig 1.1 százalékkal. Vannak Jelentékeny te­rületek, melyeken az önköltség nem csökken, hanem emelkedik. A termelést irányító minisztériumok az önköltség kérdését nem tartják kézben, nem fordítanak gondot erre az alapvetően fontos kérdésre, nem folytatnak komolyan harcot az ön­költség csökkentéséért. Az önköltség kedvezőtlen alaku­lása a legszorosabban összefügg az­zal, hogy a bérek, a béralap és az életszínvo­nal emelkedése túlságosan gyors, sokkal gyorsabb, mint ezt ter­vünk megszabja, A gyáriparban dolgozók névleges keresete ez év első négy hónapjá­ban, a múlt év decemberéhez ké­pest, 12.7 százalékkal emelkedett s ugyanezen idő alatt a létfenntartási költségek 4.1 százalékkal csökken­tek, ami azt jelenti, hogy a gyár­iparban a tényleges átlagbér egy- harmad év afatt 17.5 százalékkal nőtt meg. Az ötéves tervtörvény ér­telmében azonban az öt év alatt akartuk 35 százalékkal emelni az általános életszínvonalat. A gyár­iparban dolgozók számára tehát négy hónap alatt teljesítettük az öt évre átlagosan előirányzott életszín­vonal-emelkedés felét. Ugyanezen négy hónap alatt a gyáripar egé­szének termelése 9.6 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók életszínvonalának emel­kedése a gyáriparban ez év első négy hónapjában'csaknem 8 száza­lékkal múlta felül a termelés emel­kedését. Nyilvánvaló, hogy az életszínvona: ilyen mértékű emelkedése megen­gedhetetlen, mert ez tipikus esete annak, amit Rákosi elvtárs úgy fe­jezett ki, hogy „nem ehetjük meg a jövőnket”. Az életszínvonal emélke- déséhez az is hozzátartozik, hogy ez év április végén, mint már emlí­tettem. 170.000 töve' nagypbb volt a foglalkoztatottak száma, mint a múlt év ugyanezen időpontjában. Vagyis 170.000 olyan ember kap mostan bért, aki azelőtt nem ka­pott, aki otthon élt a családban- Most a családban több a kereső, te­hát több a kereset, azaz emelkedik ezen az úton is az életszínvonal; A bérek megugrásának, termé­szetesen néni egy oka van. Azon­ban a bérek ilyen mértékű megug­rásában nem kis szerepet játszik az, hogy mialatt más kérdésekké voltunk elfoglalva, az ellenségnek si­került kihasználni ezt a helyzetet s kihasználni azt, hogy a dolgozók jelentékeny részénél még gyenge lá­bon áll az öntudat, és a fegyelem; sikerült az ellenségnek új frontot nyitni a népi demokrácia ellen: a tömeges bér­es normacsalások frontját. Ez, persze, döntőleg azért történhe­tett meg, mert üzemetek vezetőinek nagy része feäelöitenül, megalkuvássá; & hanyagsággal kezelte a sajnos so­kan közülük még mindig így keze&k a bérkérdéseket. De az üzemek vezetői mellett komoly felelősség terheli azokat a kommu­nista pártfunkcionáriusokat h, «kik látták és gyakran látják a bércsa, láa*, azonban opportunizmusból nem lépnek fel ellene, hanem aze- methúnynak rá, mert „eredménye­ket” akarnak felmutatni, vagy mert mindenki felé „jó emberek” akarnak maradni, sőt nem egy esetben egyenesen védik, támogatják a béresa-Jókat. Hasonló a helyzet szakszervezeti funkcionáriusa, ink jelentékeny részénél is. A bér- és normacsalások tömegessé válásánál különösen nagy .szerepet játszott a« üzemekben és szakszervezetekben lát­szólag meglapuló, ténylegesen azon­ban a munkásosztályai, s népi demo­kráciával el lens égésén szembenálló jobboldali szociáldmokrata elemek ée a velük egy húron pendülő kle­rikális reakció aknamunkája. Ezekről m üzemekben látszólag meg­lapuló jobboldali szociáldemokrata ele­mekről kissé megfeledkeztünk, túlsá­gosan megbocsátok voltunk velük szemben, amit népünknek, munkás­osztályunknak, s demokrácáátwk ezek a megrögzött ellenséget nem mulasz­tottak d ikihasználnl népi demokrá­ciánk ellen, az idegen imperialisták érdekében. A bérek és a béralap túlságosan gyors «meffkedése mellett komoly ne­hézségi;:. jelent az is, hogy eddig ér­vényben volt bérrendszer üm k. indy sok tekintetben még az inflációs időszak anarchiájának maradványait hordozza magában, rossz, helytelen, nem alkalmas arra, hogy a termelé­kenységet ösztökélje. Ez a bérrendszer nehezen áttekint­hető, bonyolult, sok szempontból igazságtalan, megnehezíti a szak­mailag képzett munkások helyes felhasználását, akadályozza, ahe­lyett, hogy elősegítené, * maga­sabb szakképzettség elnyeréséit, a tanulást, nem hozza felszínre, ha­nem elhomályosítja a népgazda­ságunkban meglévő hiányosságo­kat. Emellett: az eddigi bérrendszer oda­vezetett, hogy igen. jelentékeny arány­talanságok keletkeztek a különféle termelési ágak dolgozóinak bére kö­zölt, sőt számos esetben ugyanazon iparágon, esetleg ugyanazon üzemen belül- olyan aránytalanságok, melyek népgazdaságunk fejlődésére károsak. Ezt az elavult bérrendszert most vál­toztatjuk meg azzal, hogy mindenütt, ahoD ez lehetséges, áttérünk a darabbér rendszerére, amely áttekmihelő, egyszerű, maga­sabb termelésre ösztönző. « amelyet az üzemek dolgozói áltálában igen szíve­sen fogadnak. Üzemeinkben igen gyakori jelenség volt a darabbér bevezetése előtt, s »hol még nem vezettük be a darabbért, még máidig gyakran előfordul, hogy szak. munkások elmennek egyszerű betaní­tóit munkásnak, mert az Ilyen .mun­kán többet kereshetnek. Gyakori az is, hogy az ipari tanuló, amikor felsza­badul, kevesebbet keres, misu amikor még nem szabadult fel s ezért felsza­badulása után nem’ a szakmunka, ha­nem a betanított munka felé húzódik. Az egyes iparágakban foglalkozta­tottaik bérszínvonala közötti arány helytelen alakulását világosan mutat­ják a bérstatisztika adatai. Gyáripa­runkban ez év, áprilisában az egy fizikai teljesített órára eső átlagke­reset 3.89 forint voK (a ’tényleges kereset ennél sokkal magasabb, mert ebben az összegben nincsen benne sem a fizetett szabadság, sem az in­gyenes társada'mi biztosítás, sem a* egyéb szociális juttatások.) Ezz.«l szembén a gumiiparban az áttago« órake “eset 4.81, a bőriparban 4.63, • vas-, fém- és gépiparban 4 28,. a sok« szorositó iparban 4.23, a papíriparban 4.10. a vegyiparban 3.88, ruházati ipar­ban 3.88, » bányászatban pedig 3.85 forint volt. Vagyis a bányászatban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom