Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

»59 JAJWA2 8 KIFLŐ 5 KROUMAN ElVTARS ÚTJA kllásáho*. Két éránként Így éj at kell befogni Jó pár perc eltelik vele. Ér lassú a mindenit, olyan lassú, pedig hogy kellene a gyorsfúró hengere. Minél előbb. Egy in nap r-ry fian*-gyárl újító volt nálunk. „Alost már senki rl nem veheti tőletek a gépeket, csinál­játok meg őket úgy, hogy mág job­ban dolgozzon nektek“ — mondta a pesti kiküldött. így érlelődött meg bonná Délutá­nonként a műhelyben csinálta munka után. Egy felfogó padot készített, amire csapokkal tíz darab gyorsfúró hengert lehetett felszerelni. így nem kellett cserélni őket, csak tizenként. Aztán tovább ment: as egy maró he­lyett négyet szerettek föl. Jgy a két óra helyeit félóra alatt készül el egy henger. Beadta az újí­tást és arra a sorozatra — akkor százötven darabot csináltak csak be­lőle — 100 forint-ot kapott. Azóta is szériánként megkapja,ha ilyet csínéi­nak. De nem is ez a fontos számá­ra, hanem as, hogy tizet tud kiszo­rítani a gépből öt óra alatt. U„ Készült arra a napra mint a legnagyobb ünnepre. Gondo­lataiban a Szovjetunióban kapott él­ményeit szedegette elő. Szájakat lá­tott, amik egy nevet formáltak, han­gokat hallott, amelyek valakit éltet­lek: Sztálint. Négy gépen dolgozott azon a na­pon. Mindegyikbe több munkadara bot fogott éa úgy szervezte meg a munkát, hogy amíg az egyik járt nyugodtan, biztosan kezelhette a másikat, aztán a harmadikat így ment a műszak végéig. Négyszáz- ötvennnyolc százalékot teljesített. „Sztálinért, az új hatalmas mű­helyért, a szabadságomért, a jövő ért..Ezek zsongtak benne egész uap. Száznyolcnanhét forintot kere­sett egy nap. El som akarta hinni. Azóta már újabb újításon töri a fejét. Egyet már megvalósítottak: a több kerek befogásit, a maróban. Si­került. Most azt szeretné, hogy a gyorsfüró hengerének teljes átmérő­jét befogja a marókkal. Sok kéne hozzá az igaz. De meglesz, az is igaz és biztos. ~ " aÍ*ülércs terfhen — iHCS©Ijr©sí Krouman Lajos. — Elő­ször új marókat rakunk föl, aztán jön a többi is. Tudom, hogy nem ál KSOwOr volt g»rái»baaL. A féprt látte meg elsőnek, sst bontotta ki a Mzeiae * homályba csomagolt műhely­ből. Odaseíieniedett hozzá, alatta lénytött a sok fémforgáca, gyorsan felkapott egyek Éleset karcolt a ke­sén, aztán eltűnt a fém-spirál nad­rágja »sebében. — Milyen gép esi — Milyen? — morrant rá a mun­kás, — Hát nem látod? — Aztán Kttlna dörmögta: — Esztergapad... Nem Bterto megkérdezni, hogy mit csinálnak vele. De amikor eeto zá­rás utáa ffityöréssve hazaindult, a forgácsot hajlíthatta a zsebében és egyet tadott: ilyen gépen akar dol­gozni Orthos* már MipaRKolt vele. Elmondta apjának, hogy hol járt, és hogy nem akar tovább üzletben dolgozni. Az öreg elgonodlkozva nézett rá. Sokáig hallgatott, ö ismer­te már a gyárat, saját bőrén. A fiát kereskedésbe adta inasnak. „Mégis méa az, ott van egész nap a meleg üzletben, sok finom dm között, az­tán fehérköpenyes segéd lesz belőle... jobb dolga lesz, mintha valamelyik gyárban szaggatja magát, s estén­ként fásultan, olajosán, közömbösen jön kasa a munltárcl“ — gondolta fákkor. De a fiú szeme most sugá­rozta feléje as elhatározást, Tudta, ,ha megszökik a kereskedésből, akkor 1 is odamegy a gép mellé. — X» nézd csak... Szerencséd vaa, ráért a gazdával együtt jártam »kólába. Megpróbálhatjuk hátha föl­vess. Erigy csak holnap oda, aztán ka igy nem megy, majd szólok én, fíUkereeem. Háromszor volt ott a gyárban, de Exeifart üzemvezető mindig elzavar­ta a vékony, rongyosniháju fiúi És mindig durvábban. De aztán a* öreg se hagyta a dolgot és végre... Szóral 1935-hen fölvertéit a gyárba Rroum&a Lajosi Hét évig ' dolgozott as esztergapad mellett Utána katona lett megjárta a fron­tokat Orosz fogságba került, egy nagy gépgyárban dolgozott Ámulva nézte. Otthon Magyarországon, a gyárban egy dugattyút csináltak meg egy nap alatt öntött vasból. Itt alu­míniumból, ami sokkal jobb, negy­venkettői Meg te hízott Szerették és szeretett ott lenni. Egy nap kihirdették, hogy aki t magyar demokratikus hadse­regben akar harcolni, az hazamehet. Valami húzta, jelentkezett De be­vetés előtt, amikor már elérték Né­metországot; kimondták a fegyver* szünetet és Krouman Lajos hasa-1 indulhatott. Még egy ideig bent ma-3 radt a hadseregben. Aztán újra visz- ■* szajött a gyárba. Nem esztergapad- 2 hoz került, hanem marógéphez. Hét ? évig dolgozott esztergapad mellett, 2 nem szerette az új munkáját. Az új * gép nem i« nagyon engedelmeske- 3 dett neki Na persze meg nem ijedt 2 tőle. Keffel elvtárs tanította bánni 2 vele. Meg másra is. Hogy hol a mun. 2 k ásnak a helye, hogy mi vár rá1 az 3 új világban. Hogy kié a világ és mit 2 kell tenni érte. 1046-ban lépett be a 2 Vártba. 2 f 2 "sssas megismerte-m ős \ megszerettem a marót is. Közel jöt- § tünk egymáshoz. Csendeseid lett a 2 gép, jól szolgált Engedelmesen. Ki-2, békflltflnk. S azt mondtam úgy ma- e g&mban neki, nem bánod meg —2 gondol vissza Kronm.an Lajos. Nem, akarta elhinni először. Osak 2 nézte a kormos falakat Lehet, hegyi teégett a gyár? Lehetett. Egy kis 2, szűk helyiségben kpzdték cl újra. a;Jj munkát Semmiből, semmivel úgy- Íj szólván. De valami olyan végtelen 2 otrevfw* «.aU _i_j____tt.t,‘iMn lü nk meg. Nem is akarok — foly­tátin komolyan. Úgy szereti a munkát, olyan szen­vedélyesen, ahogy a mi újfajta mun­kásaink tudják csak. Akiknek a gyár terve a legfontosabb. Persze ő is szereti a jó ételt, a rendes ruhát, könyveket a friss hajnalokat, amikor a gyárba jön. Szerét együtt lenni az olvtársaival. Szeret dolgozni és sze­ret élni. Igazán, emberül. Úgy, ahogy a kommunisták élnek. Nemcsak ma­gukért Milliókért Lőrét)/ Mária. j Az egyenlösdi; a csoport leg­nagyobb ellenségeinek egyike, Az egyenlösdi: meggátolja a csoport fejlődéséi, megöli e szocialista munkaversenyt, bomlasztja a csoportot és ta­szítja a kívülállókat. A lippói termelöcsoport.ot, mint Ba­ranya egyik legjobb csoportját szok­ták emlegetni. És méltán. A csoport tagjai lelkes munkával kifejlesztették szövetkezetüket.. Istállóikban szebbnéí- szebb tehenek kérődznek, köztük olyan is amelyik megadja a napi 20 litert. Az ólakban olyan sertések, hogy még a távoli községekből is le jönnek megcsodálni. Tavalyi termés­eredményük messze felülmúlta a köz­ségi átlagtermést, akár hiizát. akár ár­pát, akár cukorrépát nézzük. Nem egy család havi jövedelme megköze­lítette az ezer forintot. pontosan műm A csoportban kaegységek sze tint számolnak. Pontosan nyilvántart­ják. ki milyen munkából mennyit vég­zett és aszerint kapja mindenki a munkaegységét és' a munkaegységek szerint történik az elosztás. De. vájjon Lippón is így volt-« ez mindig? Vájjon Lippón nem ütötte r fel fejét az egyenIösdiség gyermekbe­tegsége? De igen. Lippó is keresztül ment ezen a gyermekbetegségen és érdemes megnézni a betegség !cfolyá- sát, főleg azért, hogy- a tüneteket könnyebben felismerjük és védekezni tudjunk ellene. A csoport még tavalyelőtt megala­kult, de a közös munkát valójában tavaly az év elején kezdték meg. És ahogy elkezdtek együtt dolgozni, ha­marosan felmerült az elosztás kérdé­se is. — Nem kell itt sokat irkaflrkálni jelentette ki Vajdics János. — Dolgo­zunk mindnyájan és amink lesz a vé­gén, azt elosztjuk majd annyifelé, nhá­nyan vagyunk. Egyforma emberek vn. gyünk mindnyájan, úgy járja, hogy egyformán részesedjünk mindenből. I Töltheti támogatták Vajdics Já­{ lOftftCH nos álláspontját. ~ E<rt szívvei kell elosztani mindent — je- lentetic ki egy kicsit paposán Krcmer Ambrus is, „egy szívvel" alatt értve, hogy egyenlően. Ezen az állásponton volt még Balog T,ajos is és többen még a csoportúéit. igaz, már ekkor is voltak jónéhá- nyan, akik azt mondták, bogy nem mindegy az, hogy ki miből és meny­nyit dolgozik. Bu/dosöck, Mészórosék, FtVöpék, Hegedűsek, Bodonyini, fíoc.k Mihályné, szinte az első perctől fogva ezt az álláspontot képviselték. így ajz- tiu az .ghány lag — annyifilc jöve­delmet" elve nem tudott győzedelmes­kedni. Győzött azonban, ba nem h bosszú időre egy nem kevésbé veszélyes ál­láspont. Ezt olyanok képviselték fő­leg, akik neu: nagyon, szerették meg­lógni a dolog végét és azóta már nin. csenek j* a csoportban. — Napok szerint kell elosztani a jövedelmet — mondták Csillag Lajos, meg Balog József. Mindenki aszerint kapja a részét, ahány napot dolgo­zott. Ez első pillanatra igazságosnak látszott. — Ha te száz napot dolgo­zol, én pedig kétszázat, akkor az az igazságos, hogy in « dupláját kapjam. Vry is I <"1 dolgozni. Ment is "* w I c.gy darabig a munka, á ta­gok inkább csak egymás közt beszél­gettek arról, hogy valami még sincs jól. Hogy még se igazságos az, hogy mindenfajta munkát egyformán imák, meghogy az egyik 3~J órával js töb­bet dolgozik egy nap, többet is telje­sít ez alatt és annak is éppúgy egy napot imák, mint a másiknak. De azért csak irták fotxíbh, egy nap — egy nap. A vihar akkor lört ki, amikor a ta­vaszi vetés szorflani kezdte a csopor­tot Voltak jónéhányan, akik már na­pok óta kora hajnaltól késő estis vetni jártak, hogy idejében meg le­gyen a vetés. Aztán voltak olyanok is, akik főleg benti munkát végeztek. Ezek jóval későbben álltak munkába és korábban be is fejezték. És udvar takarításért éppúgy egy napot írlak — mint azoknak, akik kora reggeltőJ késő estig vetettek. Hegedűs Lászlónak fogyot rf HA szőr a türelme. •— De az. úristenit — kezdte a mé­regtől vörösen — hát igazság az, hogy én Is annyit kapok, mint az, aki benn cselleng az udvaron. Hát annyit dol­gozom én kora reggeltől napestig « vetésnél, -mint az, aki itt benn tnsz- vesz? Hát annyit fáradok én, annyit ér az, én munkám? ________I helyeseltek, F,s hol veselt a csoport túlnyomó résre. És ekkor a Hppúi csoport tagjai n». gukfól, még mi előtt munkaegység könyvet akárcsak látta kvolna, rájöt. teik, hogy különbséget kell tenni a könnyű ét a nehéz munkák között ét hogy aszerint kell osztani a munka­egységeket, hngy ki, milyen munkából, mennyit végez. Ekkor még durván nagyjából megközelítő pontossággal kezdték jegyezni a teljesítményt l>e rájöttek arra, hogy a napot f-l lehet bontani tizedekre. És így már sokktű könnyebb pontosnak lenni. Ettől fog­va a benti munkáért csak ö tized munkaegységet írlak, A kinti, nehe­zebb munkáért, ha rnlaki a meg.szo- kott mennyiséget végezte el, akkor egy egész egységet kapott. Ha többet végzett el a szokásosnál, okkor hozzá­írlak még egy két tizedet. így ismerték meg a lippóiak a sa­ját bőrükön az egyéni ósdi összes hát- ványait és így jöttek rá saját maguk, hogy egyetlen igazságos módja az. el­számolásnak a pontos, munkaegysé­gek szerinti elszámolás, olyan mnk»- egységek szerint, amiből több jár, b* valaki nehezebb munkát végez, vagy ha többet teljesít, és kevesebb a köny- nyebb, vagy kevesebb munkáért. ü kéráést véfűeg eztán a man- [ kaegység megjelenése rendezte, ügy üdvözölték a feketéké- tésfl könyvet, mint az igazságosság megtestesülését. Azóta nincs vita a csoportban és azok is, akik régebben helyleien álláspontot foglaltak eh ma már talán megvernének mindenkit, aki el akarná venni tőjük a munkaegység- könyvet. S amikor idáig értünk a bestéi­ben, Hegedűs hácsi, aki az előbb ki­csit szégyenlős mosollyal hallgatta, amint a többiek az egyenlősdi elleni „lázadását“ mesélik, mintba a gyerek« kócos fejét simogatná, olyan szeretet tel simítja végig a fekeíekötésü mun­kaegység könyvet. És vagy háromszor is el ismétli egymásuián: — Ebben az igazság. Békés József Mcifi©?ent fttEe(alakh»v AZ ÖTÉVES TERVVEL A SZOCIALIZMUS FELÉ Gerő Ernő beszéde az orszégyyfjlc»©* !94f december f-ée Törvény a Magyar Néj>koxfár«asár< cLő oíővc® ncpgn/fdasá^; Icrvcről Az t*T!>9 január t-t$! deermber ’51-»?? tetjedn idő-szakra. í z a füzet, mely Gerő elitért hciií^ és nz ötércs terr törrényét íojfUij" pában, napy segítffér ptrücerreceteink* nek, népneveiőinKnok az ötére* terv h mertetésében, adatainak feJdolsrozásában. A füzet zzeminAriumi anyag ia le*J A Pártszervezetek kapnak elegendő mennvisépet ez oktatás céljára, az a**" felül kapott füzeteket terjesszék a p*ti tacsáp css a dol/rozók szélei rétege’ között. SS oldal Ara t forint. Kiadja: Népművelési Minisztérium Knphaiő: iepinüvetési Minis*rennm MDP pártszerrezetekben. porták, mint a megszállottak. Amikor azután megtudták,. hogy a három­éves tervben nagy, új, modern mű­helyt kapnak, szerették volna meg­zavarni a gépeket. Non ment. itt van például ez a gyorsfúrógépekhez való henger. Kőt óra kell a megtnun­Léte, az, hogy van és köztünk csel. leng, döntő bizonyítéka annak, hogy mégsem porból gyáriak bennünket ősz­ire, hanem a majomtól származunk Holmi bohákás tudósok villamosra ülnek és elmennek a setét Afrikába, ahol összeturkálják a dzsungelt és mindenféle csontokon tökéletesen be­bizonyítják, hogy a majomtól szárma­zunk és nem átallják még a pekingi ősembert is felfedezni. Kérdem tisztelettel, minek ezt Ez az önköltségcsökkentés? Minden vala­mirevaló városban van majomsziget és vannak emberszabású jampecok. Pécsett a városháza északi sarká­hoz járnak a jamperok és a kutyák némileg különböző célpattal Kapos­váron a Fő-utcán lejtenek végig, mig Szekszárdon kiállnak a Garat-térre, hogy puszta jelenlétükkel gyorsabb trappolásra késztessék a békés igás- lovakat. Ki ne ismerni Hónalj Gézát, vagy lány nevén Csimplit — a jampecoknak kát nevet és egy csepp eszet sem adott a végzetük — ha senki sem ismeri, akkor én ismerem. Jó 'szülei játékos emberek voltak és az akkor valamivel kisebb Gézá­val snurroztak. Ez kérem egy pénz­játék, ami abból áll, hogy ha feldob­juk fejre esik-c vissza, vagy írásra. A papa azt mondta fej, a mama azt mondta Írás és nem tudrii, hogy csak. e, vagy sem, de tény és uuf<> hogy o kis Géza többször esett fejre, mint ellenkezőleg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom