Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-22 / 19. szám
6 UI PL O 1959 JANUÄB 2S Olvasnak, a dolgozok Elvesztette földöntúli varázsát a háromezer példányban megjelent könyv. T.izezra» kiadásokat értünk el már, olyan könyvsikerekről beszélhetünk ma, ‘•amilyenekre gondolni sem mertünk volna nemrég. Nyomdáink éjjel-nappal ■ nyomják a holnsp könyvsikereit s telnek a körzeti, váróéi, üzemi könyvtá- rrk polcai, a kn Kár termek könyvszekrényei. Újabban a szellem frontján támad legerősebben az ellenség, ezt a vonalat kell legjobban megerősíteni, hogy a kultúrában is „ne rés, de bástya..." legyünk. Olvasómozgalmak in. dúltak országszerte a Párt irányítása mellett ás a legkiválóbb írók, művészek, előadók ismertetik, népszerűsítik Gorkijt, Solohovot, II jint, A. Bekkel és velük együtt a haladó szellem nagyjait A leseldagattabb faluk* Is afjutott mér Illés Béla éppúgy, mint Sámouov és Shakespeare, Nagy Lajos nem kevésbbé, mint Jorge Amado. Ezek a szellemi nagyok elindultak, hogy az ország minden zugában fel- Jprgaasék a tudatlanság, a sötétség áísekeit é* s villannyal együtt a belső világosság is lágyuljon a tanyák mélyein. Félelmetes ellenfele az imperializmusnak ez a felfokozott kulturális harci Az öntudatra ébredt tömegek előtt hiába Csillognak, szaglatsak a kapitalista mézesmadzagok: aki megir rnorte emberi méltósága erejét, nem veti alá magát 9 pénz, a külsődleges «agyogáa varázsának. A smdkŐs és a pMrae* fcmzdbe wüte a könyvet s nem teszi le soha többé, mert amibe belekóstolt, az a lcg- ffmségesebb ízek egyike« a hatalom fee az: a tudás ize az. VéKlfhallfattnnk néhány ftxikal munkást, akik már kezükbe vették a könyvet és ők elmondották, hogy mii/ olvasnak, mit szerettek meg «/ könyvben és mit olvasnak el ezután: Varga Ernő, a pécsi Norma olaj gyár «»almában őrlőmtmfcás. Olajos, bárna- iBsztes overall jában. áll elénk: — Sztálin elv társ müveinek első kötetét olvastam az imént Nem a könyvtárból vettem ki; egyik elvtársamtól kértem kölcsön. Sajnáltam, hogy nem olvashattam egy ülésre végig. Nagyon sokat tanultam belőle. — Szépirodalmat nem olvas? — Egyelőre keveset. Elsősorban ideológiai tudásomat kell elmélyítenem, — válaszolja —, hisz annyi minden van még, amiről nem tudok eleget Azért persze regényt ia olvasok néha. Nemrég fejeztem be Solohov új regényének olvasását „Uj barázdát szánt az eke" a címe. Éri eddig sok részletét nem értettem a kolhozpa- nasztok életének. Ebből aztán sok kérdés világossá válott- Nagy fejlődésen mentek keresztül az orosz parasztok! Éa úgy éreztem, mintha pont nekem írta volna azt a könyvet Solohor. Az én nyelvemen mondott ki minden szót. Érti az elvtárs, mire gondolok? Minden szavát megértettem, pedig nem magyar író. Azelőtt néha azért setm olvastam el sok könyvet, mert nem értettem a nyelvét Pedig magyar Írók írták. — Mi les» * kőretkeisi sírás- raánya? — Ahogy hozzájutok. Sétálta elvtár» könyvének második kötetét veszem a kezembe. Mégis az érdekel elsősorban. ' Beke Gyula, a Pécsi Lakatos és Fémára gyár raktárkezelője Makaren- kó: „Uj ember kovácsa" efmfl könyvét dicséri Azt olvasta legutóbb, —- Csodálatos az a türelem, ami a szovjet nevelőkben volt — mondja.— Kemény küzdelem lehetett, míg azt az elvadult, fegyelmezetlen ifjúságot szovjet emberekké formálta át. Nem egyszer gondoltam arra a nevelési módszerre, amelyet a tmrlt fasiszta rezsim néjKrerílsfteí-t. Ég óa föld a különbség. Miit olvas most az elyíárs? Most a szemináriumi olvasókönyvet. Abbéi tanulok most a ‘ legtöbbet. De néha-néha újból előveszem Marx műveit is. Anavi Adóm verset MOST ÉLEM IS (Egy külvárosi tanító naplója) ha szólok, máskép hallgat jak I Oláh Zoltán raktári segédmunkás, 2 szintén a Fémárugyárbcn. ff* rtt a vasutl műhelV vil^a: — Először Gárdonyi 6s Sásdií^» aPró házak, az úton salak — Sándor könyveit olvastam, azután 3 erz égből korom hull és a járda Gorkij: Az anya című regényét. Devpanaszkodik a bakancsok alatt. szép könyv az! Azóta már. sok elvtár- ^ vrfr0J elMjt Nßm W(? sainnak ajánlottam. (Éhben a pilanat-^ v!Unmos csak Mtagatni jár. ban én is a szemináriumi olvasóköny ■*, , . vet veszem kezembe munka után. Az-\lucsleot a « tskola’ tán újból regényeket fogok olvasta. ^ november van és a rét sivár. Szeretek olvasni. 3 Laki István a Lakatos és Fámám- iA kertek mögött félkörben elhiíz gyár 69 éves portása. Valamikor lánc-30 személyvonat — iránya Csávád. kovács volt. Kellemesen fűtött fülke-negyvenöt" mondják a ben ül és annyit olvas szabadidejében, 3 házakban hogy már a gyárban is híre jár. Mi-■* , ... , kor meglátogatjuk, akkor is olvas. Pe-3°“ UMH hMsZ™ V™UaS CmIM- tőfi összes verseit. Megkérdezzük tőle, 3 tmkdsok újsággal melyik Petőfi vers tetszik neki a leg- 3 kezükben jobban, Nehezen. fölei: 3 az útkanyarban most tűnnek dó, ~ Nem választok ki ebből egyet 3^^ ^ 6ket iassan Mindegvík másért tetszik. .. ,- Csak verseket olvas? sfütoház, műhely s a szegecselő.-— Csudát! Olvasok én mindent! Az3 A-ó’afííft élek én kfícnc hónapja írókra nem is nagyon emlékszem. Ta-^— ennyi időben új élet ered — Ián a címekre mondja s elgondol- 3 kodík. A kis ablakon átfut a tekintetc,** tanítva őket újjá változom, mintha a kinti hőfelhőkből olvasná lej**** mj((m ^ ^ éberek: a címeket. — Az egyik címe, azt hiszem „Krími éjszakák", a másik . ■. mi is?.,, „Uj város" és a harmadikra pontosan emlékszem: „Küldetésben1 Igen. De minden újságot elolvasok ezeken kívül. Legjobb dolog az olvasás. Mintha utazna az ember. ráki latrán 60 éve ellenére éppenúgy lelkesedik, amikor könyvek ről beszél, mint Beke Gyula és a társat. Egyszerű, hétköznapi szavakkal fejezik ki ezt az érzést, de mindegyikőjük szavából egy lényeg érződik ki újjáformálta őket a könyv. Felcsigázta az érdeklődésüket a tudás iránt, az élet iránt és színesebbé váltak minden napjaik. A tömegek kezében már ott az egyik legerősebb fegyver. Forgatják már, ismerkednek vele, próbálgatják s néhány már boldogan szorítja, magá' hoz, mint katona a puskáját, mert tudja, hogy az elkövetkező harcban egy újabb erős fegyvere van! U . szavam, ha kezet fogunk, valami meleg csírázik bennünk, S váltásból jövet, ha szemmel ütköznek az esti ködnek, az omló homályból rámköszönnek, Eólszamakból te megértjük egymást — s a gyűléseken, mikor valami cammogó ügyben gyorsan tenni kcTb egybe vág eszünk. — Gyakran hallani más véleményt is, ellenérveket, s bírókra: kelnek észindokaink a fást szőnyegen, az asztal felett Szavuk más más, de hangjuk egy velem, szemük melegét mind behalmozom, eddig csak tudtam, álltain, vallottam, de most élem is, hová tartozom. Y. OHJRÜMENKO: 3Cpj£ tilt k Egyswríí e®»!áóB körben gyűltek össze egy est« m. öreg lakatos, ívin Yassiljevics Rizeukov lakásán fegy- .vo-rgyá-Ti barátai. Hárman köztijük csak fiatal korukban ♦sagolitak puskaport a világháborúban. Egyikük, egy zömök, erős, életerős legény, a szovjetliatalomért folyó harc tűz ében kezdte meg harcos életét, ketten pedig, a házigazda és egy másik vendég, már az 1905-ös forradalomban is részt vettek. Kinn lassan ereszkedett le az áprilisi aikony. A Digrauyított szellőztetőablakon kereszt® a gyári kürt hangjával együtt betódutt a rügyező akna- és topolya fák bóditó, tavaszi illata Az asztal körül ülők Leninről beszélgettek. Mindegyikük egyszerű, keresetlen szavakkal mondta eí gondolatait Egyre-másra olyan dolgokra terelődött a, szó, amelynek — első pillantásra — semmi közük som volt á nagy vezérhez. A munkások a rég elmúlt időkről beszélgettek, a cári fegyvergyár kényszer- munká-rendjóról, a műhelyek berendezéséről a forradalom előtt és ma, a napfényes, kertekre emlékeztei ő bölcsődékről, a, Vörös Hadsereg erejéről, a munkástól» pp.k villamosításáról. Mindebben Vladimír Iljics bölcs irányító kezét látták, Egysaer csak elhallgattak. a vendégek A teáscsészéket mo aogató háziasr szony otthagyta az edényt és közelebb húzódott az asztalhoz. Alezej iVasziije- vies Golubov, fegyvergyáros mester vette át a szót. Golübovot 1919-ben az a szerencse ért«, hogy bekerült a Központi Végrehajtó Bizottság katonai iskolájába, melynek hallgatói őrszolgálatot telj esi (ettek a Kremlben. Mintegy négyével; töltött AJoxej Golubov ebben az iskolában és ez idő alatt sokszor látta Lenint. Ezek az emberek sokat olvastak Leninről, látták színdarabokban és filmeken, de most különösen mély iáhitat fogta el őket: a lángeszű gondolkodó, a, Icgelra- gadóbb ember, a -vezér életének egy élő tanúja állott előttük és szabadon kérdezhették őt mindenről. Golubov elgondolkozva fújta a füstöt és beszélt Leninről, Lcnii alakjáról, szerény öltözetéről, arról, hogy hogyan dől gozott és pihent... A Kreml kertjét egész belepte a zúzmara. Alkonyo- ícfik. Az egyik ösvényen lassan lépked Lenin, ezidötájt mindig sétálni szokott. Az útmentén, a hóban, gondtalan gyereknóp játszadozik. Vladimir Iljiics mosolyog és arrafelé veszi útját. Egy perccel később már vidám zenebona hangzik fel — a kisfiúk megtámadják a nagy bácsit. Kerek kis szőrmesapkája tarkójára csúszott, a porzó hógolyók egészen belepik. Három kislányt ültet egy szánk úr. v futva megindul velük és az egész gyerek - had csengő kacagással utána ered... Frisse«, ragyogóan tér vissza sétájáról. A bejáratnál felmutatja az őrnek igazolványát (minden alkalommal C7.t cselekedte, nem akart, semmiféle előnyt élvezni a többi, ott dolgozó alkalmazottal szemben) és könnyödén megy fel irodájába, a negyedik emeletre. Az őrök mainkat feszesen kihúzva, néznek Lenin után. Lenyűgözi őket az a rendkívüli energia, amely ebből az emberből kiárad, akinek neve harsogva visszhangzik az egész világon, széltében-hosszában. Az őrök jól tudják, hogy nap, mint nap reggel nyolcórákor inár muri telj a mellet ül és dolgozó szobájának ablakai csak akkor sötétednek el, amikor p Kreml toronyórájának harangjátéka elüti az éjfél utáni- kettőt... ...1920 -tavasza. A Kreml óriási területén, ahol sok , ház és hivatali helyiség van, sürgős munkát kell végezni: lebontani az öreg, korhadt épületeiket, néhányat kitatarozni • és elkészíteni télre tűzifát. No«, mint az már akkoriban szokás volt, vidám zeneszóra felsorakoztak a Kreml összes muukaképee alkalmazottai, elöl a katona-iskola növendékei és mentek a «Euboftuyikra. Dolgoztak rendesen, azt meg kell hagyni, de azért minden félórában abbahagyták néhány percre a munkát, hogy egy-egy cigarettát elszívjanak. Egyszeresek megjelent Vladimir Iljics, vele Kalinin ás Dzerzsinezkij ée hozzáláttak gerendákat cipelni. És milyen lelikesedéseel! Erro aztán mindenki abbahagyta a dohányzást. Megnyomták az emberek a gombot, csak úgy pőrzőttak a gerendák. Még a zenészek sem. állták ■meg, hogy. tétlenül nézzék, hogy dolgoznak a többiek, lerakták a hangszereiket a földre és ők is nekiláttak téglát hordani. ' . Dolgozott Lenin vagy három órát és még tovább is dolgozott volna, egészen késő estig, de futva jött a Nép biztosi Tanáos titkára és elhívta valami fontos ügyben... — Lenin maga cipelte a gerendákat — kiáltott- fel lelkesen egy fiatal legény. — Én bizony nem engedtem volna meg neki, hogy hozzányúljon. — Ej, fiam — szólt közbe meghatottan az öreg Sumov — gerenda, gerenda. Olyan idők voltak azok. Szovjet-Oroszország akkor még csak épült. lís ez a személyes példaadás nagy. szerepet játszott. Az asztal körül egy percig mély, áhitatos csönd uralkodott. sj — Bizony nagy dolgok történtek — folytatta Golubov. Az emberek harcoltak, éheztek, meghaltak tífuszban. meg a számtalan sok fronton, egy nagy eszme nevébe.n. S mindaz, amit Lenin igéit a népnek, most szemünk láttára valósul meg. Nézzétek csak meg iskoláinkat, kolhozainkat, iparunkat, hadseregünket, életünket ... Milyen volt a növényzet párszázmilliö évvel ezelőtt ? A földtörténeti ókor növényvilágé- I vények őse, a másik paJJg A g&tri most. Ex egyáltalán nem [ ról írunk ütközik nehézségekbe, mert az ókor növényvilágát az ásatások és leletek segítségével jól ismerjük. Ezelőtt »00 mfflió évvel kezdődött földtörténeti ókor és ezelőtt kétszáz- millió évvel ért véget, tehát 600 mit Hó évig turtott. Ezt a hatszázmillió évet különböző szakaszokra szó kint osztani. Az első két szakasz, az úgynevezett kaanbrram, majd a srítar 200—200 málló évig tartott. Az ezután következő szakaszok már „rővidebbek" a devon „csak“ *0, karbon 90, • perm pedig 40 millió ívig tartott. Bizony hatalmas számok ezek éa ne is próbáljak ezt az időt az emberélethez viszonyított iá óm értékkel elképzelni. Az, ókor hatszázmillió éve alatt rohamléptekkel fejlődött a szerves élet és ba Így nézzük, akkor nem hosszabb ez az idő, mint amennyi alatt a csecsemőből felnőtt les®. Az ókor első része a kambrwnn, nyugodt kétszázmiflió évet jelentett, mert a Föld felületén nem voltak je- lentűsebb változások. A növényvilág sem sokban különbözött a ha jnalkor növényvilágától. A következő 200 millió év már annál nyugtalanabb volt. A szíhrr korszakiul« hatalmas hegyképződések voltak és a tengerek rovására megnagyobbodtak a szárazföldek. Nagy volt a fejlődés a növényvilágban is. Megjelentek az első szárazföldi növények. Az egész Földön egyenletes, a inai trópusihoz hasonló volt az éghajlat. A rákövetkező devon koraiak iámét a nyugalom Ideje volt. Ekkor kivetkezett be a második jégkorszak. A devonban sok volt már a szárazföldi növény,, de nem jelentek még meg a virágos növények. Kétféle növényfajta volt túlsúlyban Az egyik-a mai telepes és mohos nönyok őse. Nagyon érdekes korszak, a Vaiboa következett ezután. A Földünket hatalmas, kiterjedt erdőségek borított- ták. Ebben az időben zajlott le a második nagy hegyképzödés és ekkor forrt össze Európa Ázsiával. A kai-bon-korszak idején * növény világé volt a főszerep. Minden képzeletet felülmúl asz akkori növényvilág. Szfnte össze sem lehet hasonlftani a mostani legsűrűbb ctemngeleikel, olyan roppant baja volt a növényzet éa olyan irdatlan nagy volt az ásrengeteg. A mocsári erdők megkövesük mra. radványa a kőszén. Nagyon nagyarányú szén képződ és kezdődött ebben aa időben. Innen is kapta ex a korszak a nevét, mert karbon az szenet jelent A korszak növényzetének nyomait 6» maradványait a mai szénbányáiban megtaláljuk. Ez * magyarázata, hogy néni egyszer fűtés közben olyan érdekes formájú szén kerül a lapátra. Rengeteg voO akkoriban az örökzöld páfrány, az őskorpafű és az Ss- zsuríó. A zsurlók 7—10 méter magasak voltak és a most törpe korpafü- vek 24—27 méter magasra nőttek, 30—40 centi vastagok voltak és a levelük ts 50 centis volt. A karbon-korszak végejeU délről megindult a jegesedés. A földtörténeti ókor wto-bÓ korszakában, a permben snár nagymértékű volt a jegesedés és különösen délea zord, vad hideg uralkodott W növényvilág jővat gyérebb’ lett, mint a karbonban. Csak azok a növények maradtak meg, amelyek dacoltak a hideggel és alkalmazkodtak a megváltozott életfeltételekhez. Megjelentek a tűlevelű fák. . Elkövetkezett azután az a 135 millió esztendő, amit már földtörténeti középkor néven ismerünk. Szántó Tibor
