Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-22 / 19. szám
1255 JANÜÄS 22 T NAPLÓ „Készülünk a inárcinsi nőnapra“ Ä reakció, a kapitalisták acsarkodása nem szűnt meg, só; fokozódik a demokratikus államrenddel, a szocializmust építő békés élettel szemben. Mi dolgozó nők tudatában vagyunk ennek és erre a munka fegyverével válaszolunk, hogy jobban alátámaszthassuk Pártunk kezdeményezte ötéves tervünk végrehajtását. Hitet teszünk, hogy a legnagyobb munkafegyelemmel, egyéni versenyek fokozásával, tudással segítjük elő a béketábor küzdőképességát. Jelszavunk a béke, a haladás! Nem engedjük, hogy a rothadó kapitalizmus új háborúval próbálja meghosszabbítani létét. —- ígérjük Pártunk bölcs vezérének, Rákosi elvtársinak, hogy úgy fogunk dolgozni és a március 8-s nőnapot olyan munkateljesítménnyel fogjuk megünnepelni. mint ahogy azt a sztálini műszakban tettük és ezt még fokozol js fogjuk, Arit offer Antalnó • Pécsé Fém és Lakatosáragyir dolgozója Nm tűr kalákkiís&kmúnjolást a beremendi mumkaiigyi MKSsttság JWesnead községben fo spekulálnak ■ tciákotk és ki akarják, játszani a kormányunk által megállapított kollektív szerződést. —- »Vitéz Bajcsl György boremendí kulák,a ki a Horthy rendszerben finánc volt, írj akarta játszani ezt a rendeletét. Túl akart járat az eszükön, de -nem sikerült neki, mert éberek voltunk Ez s kulik 1948-ban doljjoartatott egy idős emberre). Glaub Józseffel, akinek a munkája után megjáró bért nem fizette kt Clffiúb József jelentette az Sjtyel a FÉKOSS-nak, de ott atm lett eDiítésvsk. Glaub Józsei dolgozó a DÉFOSZ megalakulása után a munkaügyi bizottsághoz fordult a panaszával. A munkaügyi bizottság behívta Bajost Györgyöt és kötelezte, hogy a helyszínen azonnal fizesse ki o Glaub Józsefnek a 380 forint tartozását. A kólák akarva nem akarva kénytelen volt elegei tenni a határozatnak. És tudó másai kellett vennie, hogy az ő Ideje már lejárt és nem zsarolhatja tovább a dolgozókat. SZABÓ JULIANNA DÉFOSZ irodavezető. Beremeud Munkaverseny a megyeházán Á megyeháza dolgozói szakszervezeti! napot tartottak, ahol főképpen a közigazgatási munkaverseny kérdéseivel foglalkoztak. A megyeházán is a sztálini felajánlások óta növekvő eredményekkel folyik a küzdelem a hivatali bürokrácia ellen. Megjavították a pontosságot és új munkamódszereket alkalmaztak az ügyintézésnél. De. Bannze Ákos megyei árreszéki elnök felajánláskénit vállalta, hogy a betöltetlen negyedik árvaszéki ülnöki ügykörben adódó munkát út elvégzi. A felajánlást leljesííeita, a báliraleIkos ügyeket feldolgozta, és most, továbbra ío egymz^a két munkakört lát cL „A megyei kőztgazga1, ősi ügymenet éfizsrerüsitése én a községi ügykeeülés ellenőrzésének hatályosabbá tétele" címmel kiírt pályázatra 14 újítási javaslat érkezett be. A pályaműveket rövidesen elbírálják és a használható javaslatokat megvalósítják. A szakszervezeti napon újabb versenyt hirdettek ki. Verseny indul az előadó; kar és a mellettük dolgozó leírók részére az ügyintézés meggyorsítása érdekében. A verseny három hónaljig tart, február 1-től április 31-ig. A másik verseny »verseny s verseúyéri". A segéidhivaitail és az alt:»z> tok részére hírdatfíék meg. Az altisztek és a közölök pályázhatnak, hogy hogyan lehotno a munkakörükben versenyezni. Az első díjat nyert pályázatot 100, a másodikat pedig 50 forint taí jutalmazzák. ,Ha megfeszülünk, akkor sem értjüka ügy állapítsa meg a MESZHSRT műszak! vezetősége a normákat, hogy a mnnkásoK Is ki födjék számítani a teljesítményüket és keresetüket „Szólnom kell a tudományos normákról is. Már mérgelődöm, amikor ezt a kifejezést hallom, mert azt tapasztalom, hogy nálunk az a tudományos norma, amelynek alapján a munkás képtelen kiszá- m/tani, hogy mennyit keres.” (Rákosi elvtam augusztus 3 l én mondott beszédéből.) Az ötödik szint huszas telepén, a Tóth-fejtés végén új, gazdag széniéi epre akadtak. •— Szép szén —• mondogatják egymásnak a bányászok. — itt mennyi a norma? — kérdezzük tőlük. — Talán négy méter, de biztosan nem tudom, mert olyan őssze-vissza van kiszámítva, hogy fogalmam eines róla. — válaszolja Szentes József vájár. — Nem tudja itt egyikünk sem, de elmehet az elvtárs bármelyik fejtésbe, sehol sem tudják világosan megmagyarázni és vagy négyen is közbeszólnak: „Ha megfeszülünk, akkor sem értjük így-" „Mintha kínaiul lenne“ — Ez pedig így nem helyes, mer! nem tudjuk, hogy mibői állapítják meg a normát és nem tudjuk kiszámítani, mennyit keresünk. Szóval ez olyan, mintha .kínaiul" lenne a norma. Ez a szállóige terjed cl a bányászok között nemcsak a Szcchenyi-ak- nán, hanem a mecsekszabolcsi kerületben ugyanúgy, mint Vasason és nem alaptalanul. A Széchenyi-akna vállalatvezetői iro dájában felkerestük Lugosi György bányamérnököt, hogy magyarázza meg a norma kiszámítását. Készségesen vállalkozott is rá és arait mondott, azt az alábbiakban szószerini leírtuk: — Vegyünk példának egy pasztái. Ennek kél méter a ítlepvastagsága. l.í méter a pásztó szélessége. Tekintve, hogy a szén darabos, 1.7-et veszünk lazulást tényezőnek. A telepvastagságot megszorozzuk a pásztaszélcsséggel, ez a szóm szorozva a kihajtandó hoszH&m jó szemmel nézik .a ICokszmíiveksié! sem' u maplopóhat, lógósokat De a fegyelmi bizottságnak is több gondot kell rájuk fordítani „A harc az ellen a beidegződött szokás ellen, mely az elvégzendő munka tartamára, a termelési eszközökre a rab ember szemével te- kirrt: hogyan lehetne lerázni a fő. lös terhet, hogy an lehetne a búr - - zsoáziáióí legalább egy falatot kicsikarni — ez a harc elkerülhetetlen” (Lenin) A Szovjetunió öntudatos munkásai megkezdték a harcot. Megkezdték a karcot, a ttaplopók, a tolvajok ellen, akik munkástársaik zsebéből késéseikkel, munkaidejük laza kihasználásával, lógásukkal százezreket emeltek kL Szerte az országban és így a pécsi i Kokszmövéknél sem tisztelték, a kés6- 1 két, azokat akik helyett dolgozni kellett, akik a mnnha aló! Idhúdák magiakat. És azóta, hogy nagy tervünkbe fogtunk, még élesebb szemmel nézzük Ckek A terv — a Kokszcuüveknél is tudják azt, — egész embert kíván. Máskép nézték ezt a kérdést, eddig Ferenci elvtársék is, a fegyelmi bizottság tágjai. Nem egy és nem kettő azoknak a hirdetményeknek száma, amelyek másolatai a Kokszmüvek szégyen táb bájára kirakottaknak, amelyek elárulják, hogv Kovács Péter, vagy a többiek, éjjeli, vagy akár nappali műszakra hanyagságból nem jöttek be. Ez a büntetés azonban nem olyan hogy elvenné a kedvét ti többieknek , attól, hogy műszakot »mulasszanak. . Különbéit som elég a falitábla. A. táblát letörlik és minthogy minden csoda három napig tart ezt is elfelejtik. A visszaeső mulasztót más szemmel nézi már a műhely. Az maga Mp 'ki a közösségből. —' Az ilyen embert megnöveljük, ha hajlandó tág' van benne — mondja Gál elvtárs a kemencés műhely munkása, hogy megtanulja: mit jelent magunknak termelni. De ha ezt mondott szóból, a példák igazából se akarják megérteni, az olyan munkásnak megmondjuk, keressen helyet máshol, mert nálunk dolgozni kell. Gál elvtárs becsülettel kiveszi részét a munkából. Teljesítményét a múlt héten is 134 százalékra teljesítette. Vis ezen a százalékon nem akar tartani élősdieket, olyanokat, akik felhasználva a régi csoportnormát, társaik munkáján élnek javarészt. Ezért is jó, hogy felbontják a normánkat — gondolja Gál elvtárs. Így lesz igazságos. •De azok ellen, akik mint Lenin elvtárs mondotta: „. ■ ■ okik <t. nép gyárával, a nép tulajdonából átment gyárral szemben változatlanul úgy akarnának viselkedni, mint régen, amikor egyetlen gondjuk az volt, .,mennél nagyobb falatot kicsikarni aztán továbbállm ...“ Ey.cír el?cm harcol Gál eh láru és harcol minden becsületes, öntudatos munkás, hogy ne történjenek olyan ..véletlenek1“ sem, mint például nem régen, hogy elszállítandó koksz közé leengedik a kísérletek céljára használt brütetet. Nem véletlen ez, hanem a munkafegyelem meglazu- lása, gondatlanság, a munkával, a gyárral, a gyárralszcmbeni Ifelelőt- ler.ség. Vagy*péMául ittas áliapo ban bejönni vasárnapi műszakra, úgy dolgozni, hogy a mesternek haza kelljen küldenie az illetőt és vasárnap lévén ne lehessen senkit berendelni helyette: hogy a termelés egv ember részével kiessen. Egy rész... mert ez is számít. Ha pápjr elé ülnénk, és kiszámítanánk milyen károkat okozott ez a munkás, meglepne bennünket az eredmény. De a Kokszmüvek fegyelmi bizottsága még nem ült le, még nem nézte meg, hogy milyen kárt okoz egy ilyen munkás, akár erkölcsileg, akár gazdaságilag nézzük a kérdést. A türelmi idő lejárt.. A becsületes munkás becsületes munkatársat ki-, vám Aki éppúgy dolgozik, mint ö. aki éppúgy adja munkáját, szívét és lelkét a közösség ügyének. Olyanokkal, akik nem ingyen, más munkájából jutnak jobb élethez, hanem munkára! érdemük ki a dolgozó nép bizalmát és megbecsülését. Blaskovics -János így mondja: — Aki nem dolgozik jól a munkahelyén, azt eltessziik másik munkára, ha ott sem. embereli meg magát, kitesszük az udvarra — ez koksz- műi viszonylatban vagónrakást, kezelést jelent. — Legyen az akár a legjobbnak elismert szakmunkás. Sőt, annál inkább. A Kokszmüveknél eddig sem nézték jó szemmel a lógókat, a műszák- mulasztókat. Ezután még kevésbé fogják. Mert kevesen vannak olyanéit,, mint Pfund István, aki azt mondta „nem az üzemben kel! ke resni a naplopót, a lógóst, hanem ott fönt az üdülőben..." Kedves Pfund elvtárs, a nép állama mindent megtett annak érdekében, hogy a Mecseki Üdülőket, és száz és száz másik üdülőt ne a naplopók, hanem a munka hősei élvezzék, hogy azok érezzék magukat jól benne. És csak keresse még Pfund elvtárs is a müszakmu- lasztókat. a munkaidejükkel banya gul bánókat. Vannak ilyenek. Csak jobban rneg kell nézni a doltrot. A Pfund Istvánoknak is, meg a férve mi bizottságnak is, L. M. szál. Ez a tömör köbmétert adja. Na most! Szorozva a lazulást tényezővel, vagyis 1.7-el és ez adja meg a laza köbmétert. Ezt elosztjuk 0.6-tal, a csille űrtartalmával és ez adja a csil- leszámot. Ha tíz ember van telepítve egy műszakra, akkor JO-zel szorozzuk. De ezeknek az egész csapat létszámára kell termelni és a számot elosztjuk az összlétszámma! és ekkor kapjuk meg a normái. Az egyéni versenyt is gátolja ez a helyzet — Milyen célra kéri ezt munkatárs — vág hirtelen közbe Lugosi bányamérnök. •— Újságcikk készül belőle. — válaszoljuk. — Hát ez igen kényes kérdés és kérem, hogy nagyon óvatosan bánjon vele, mert a dolgozók legtöbbször nem értik, ön érti? — Őszintén megmondva, igen nehezen. Legalábbis ilyen formában. — val- lottuk be. A „magyarázat" alapján már érthető lett, hogy a Tóth-fej lésben és még máshol is, miért neun érték *a normát. És ennek a következményeiről is hallottunk megszívlelendő eseteket Acs Károly elviár* helyettes párttitkár mondta el a köve.fcezökei: — Az egyéni versenyt ie akadályozza ez a helyzet. Ha például a vájárok egyéni versenyben akarnak dolgozni és azt bejelentve, megkérdezik- hogy mennyi a norma, azt a választ kapják: „két három nap múlva megadjuk, amikor meglátjuk, hogy milyen eredményeket érnek el és akkor majd megnézzük, mi lesz a norma. Amikor az első napok eredményei kialakulnak, az előző normát legtöbbször megemelik. Szinte hihetetlen, hogy a Széchenyi- akna műszaki vezetősége így „segíti elő" az egyéni verseny kifejlődését Petiig így van. Ács elvtárs felvilágosítását Garai Gáspár szakszervezeti titkár is kiegészíti: —- Az üzem vezetősége hivatkozik a kollektív szerződésnek arra a pontjára: „hogyha a munkaviszony megváltozik, akkor lehet a normát emelni". Amikor előfordul, hogy az egyéni verseny *1« tál egy-egy fejtésben a termelés felugrik, akkor a műszakiak azt mondják: megváltozott a munkaviszony év a telep cs felemelik a normát. A bányászok meg zúgolódnak és jogosa». Rákosi elvtárs többszőr, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a normákat nem szabad megszorítani, ha csak a termelő gépekben valami változás nem. állt be. Márpedig egy és ugyanazon i telepen nii.es semmi gépi változás. Ezzel aztán kiváltják a bányászok között ezt a hangulatot: „nem megyek egyéni versenyzőnek, mert akkor felemelik a normámat” Ezzel a módszerrel a műszaki vezetőség nemhogy elősegítené az egyéni versenyt, hanem falat emel eléje és érthető, ha a versenyler.dület nem éri cl a kellő fokot Üljön össze a vezetőség a bányászokkal Annak ellenére, hogy a dolgozóknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy miként számolják ki a normát, nem .örtént még meg, hogy a műszaki vezetőség összeült volna a bányászokkal megtárgyalni a helye«, szabatos normát Pedig, ha ez megtörtént volna, nem kellene a sajtót „óvatosságra" inteni és nem kellene kijelenteni azt, hogy a „bányászok nem értik". A dolgozók valamennyien kérik a vezetőséget bogy ismertesse velük a normát, amelynek megállapításához at bányászok sok jó szempontot tudnának adni. Ott van például Kövesdi Istr ván, aki a Szov je '.unióban két és fél évig dolgozott egyéni normára ás annak ellenére, hogy oroszul nem tudott, az első pillanattól kezdve tudta, hogy mi a normája ás mi lesz a keresefa. It Aon is ki tudná számítani, ha a műszaki vezetőség nem olyan „tudományos" normákat állapítana meg, hogy azon számológép és logarléc nélkül eligazodni nem lehet. Ezen sürgősen változtatni kell és * műszaki vezetőségnek ki kell küszöbölni a hibákat. Mégpedig úgy, hogy a dolgozók összesébe előtt számítsák ki és részletesen magyarázzák meg az új« normákat. Kászon József. ö*. Í*v-J .1 Egy könyvből sem tanultam ennyit — írja Tátrai János állami gazdasági dolgozó (_✓ hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságban.“ Ezzel a rfmsmel jelent, meg Fehér Lajos eMArsnak, a Szaibad Föld felelős szerkesztőjének könyve a Szovjetuniót járt dolgozó p.árus ztok küldöttségének útjáról. „Mi tetszett legjobban a könyvben és mit Látok abból nálunk is megvalósíthatónak“. Ezzel a eímme; jelont meg ina két hete a Dunántúli' Napló pályázata Fehér elvtárs könyvével kapcsolatban. Két hét telt el pályáztunk meghirdetése óta és máris megállapíthatjuk, hogy kevés ilyen pályázat volt még, ami ennyire megmozgatta volna a dolgozó parasztokat. A pályázatra beérkezett számos pályamű közül mi^ Tátrai János, sátorhelyi állami gazdasági dolgozó pályázatát közöljük. ,„4mikor Fehér Lajos könyvét elolvastam, úgy éreztem, hogy soha még nem volt a kezemben olyan könyv, amiből annyit tanultam volna. Megtanultam belőle. hogy milyen fejlett a Szovjetunió mezőgazdasága, s hogy a gépek alkalmazásával milyen hatalmas mértékben könnyítik meg a mezőgazdasági dolgozók nehéz és ve.rejtékes munkáját. De világos is lett előttem, hogy mindezeket a gépeket csak fejlett nagyüzemit gazdálkodás keretében lehet használni és ezért kell nálunk is te emel öcs p portokban egyesíteni a dolgozó parasztok kis földjeit. Különöse.n megragád- ta figyelmemet a Szovjetunió szovhozatnak és kolhozainak munka szervezése, hogy e.z milyen tökéletes és mennyire eredményessé teszi az ott dolgozók munkáiét. De azt is megtanultam — és pont a legjobbkor, hisz mi is most fogjuk ezt csinálni , hogy milvcn nagy jelentősége van a jól elkészített ütemtervnek és hogy ■ milyen fontos hogy az üzemterveket először brigádokra, majd egyénekre felbontsuk így aztán minden dolgozó tudja, hogy mi jut rá a tervből és, hogy milyen munkát kell neki elvégeznie, hogy a ten’ teljesítve legyen. Mindezekből megállapítottam. hogy a Szovjetunióban a parasztoknak sokkal könnyebb életük van, mint bárhol a világon. Persze náluk se volt mindig így. hisz míg egyénileg gazdálkodtak ők se termeltek hektáronként 2ö—30 mázsa gabonát, hanem örültek, ha 7—8 mázsa termett. Ez az alapja a jólétüknek, ezért tudnak jól ruházkódni, ezer! tudják megadni maguknak a kultúrát. De nem elég az, ha ml csak megismerjük o Szovjetunió mezőgazdaságát. A jó példát követni is kelt. M. már megtanultuk, hogy újításokkal, új munkamódszerekkel mennyivel gyorsabbá, olcsóbbá és könnyebbé lehet tenni munkánkat. Mi a gazdaságban az ősszel már három vet Ógépet akasztottunk egy traktor után és úgy vetettünk Most nz! tovább akarjuk fejleszteni és erre is útmutatást kaptánk a könyvben és a szovjet tapasztalától: alapján akarjuk most megszerkeszteni az ötöskapcsolású vetógé- pet és uz_ ötös hengert. Ehhez hatalmas segítséget jelent majd a 80 lóerős „Sztalinyee'\ amiből mi is kapunk, s ami játszva huzza majd még ezeket isDe a termelés vonalán is nagyon sokai tanultam a könyvből. Ott van például a lucerna- termelés. A könyv leírja, hogy a Szovjtlúnió- ban a lucernát fóliásban vetik, abban az évben még nem kaszálják másik évben júniusban már virágzik, amikor is mübrporzást végeznek. Ezt úgy csinálják, hogy zsinegre kötött galyakat húznak végig a tábla fölött. Ezek a gályák húzás közben összeverődnek a lucerna virágaival és kiverik a porzót, így megkönnyítik a rr.egtermékcnyülézt. Így a lucerna a hegye tetején is megtartja a hüvelyt és sokkal nagyobb termést ad. Ezt úgy gondolom, nekünk is meg kell próbálni. Tátrai János, a sátorhelyi állami gazdaság dolgozói*.
