Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-22 / 19. szám

2

n a p L 6

Í5SP JANUAR 33 '

15.000 * száma a mtmrkabrigádjaink.- aafc, amelyekben 100.000 Ipari munkás te műszaki értelmiségi dolgozik* terült 104S első feléhez képest 1040 második Jelében, a hála * kibontakozó munkaversenynek, hála pártunk figyelmeztető és mozgósító felhívási, nak « termelés 29.6 százalékkal, a termelékenység pedig 7,3 százalékkal •őt*.

— firiefaniaágünk magatartásában b

komoly vállozás történt,

kés« a magyar műnk ás osztállyal,

• magyar dolgozó néppel együtt- működni hazánk felvirágoztatására.

— 1949-ben megalkottuk népköztársaságunk új alkotmányát. Kijelöltök fejlődésünk további útvonalát,

— 1949-ben megteremtsrtíftk ötéves tervünket, mely országunk elmaradását végleg megszűnt éti, le fogja rakni hazánkban a sxooializmua alapjait. Az új Magyarország fundamentuma ar erős ipar lesz. Míg a második világháború előtti negyed évszázad alatt ipari munkásságunk száma évi átlagban csak 3000rel növekedett, addig a népi demokráciában bárom és ötéves tervünk időszakában évi átlag: ban 85.000-rd növekszik.

H6ek mnradíimk Lenin és Sztálin tanításaihoz

1949-be* levágtuk a klerikális reakció kígyófejét, felszámoltuk a pártunkba befurakodott tltoísía ügynökséget, megszilárdítva ezzel pártunk egységét és erejét

— 1949-ben államosítottuk a kfl' földi tökeérdekeltségeket A tíz alkalmazottnál többet foglalkoztató űze mek államosításával újabb tízezreket szabadítottunk fel a kizsákmányoló; »lói, megszilárdítva ezzel szocialista tervgazdaságunkat.

— És elértük mindezt azzal, hogy hűek maradtunk Lenin és Sztálin tanításaihoz, hogy biztsak dolgozó népűnk alkotóerejében, szakadatlanul erősííeLűP Pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel,

r- Népi demokráciánk sikereinek titka az voR, hogy diadalra vittük a munkásegység nagy ügyét.

— De Lenin és Sztálin arra tanít bennünket, hogy ne nyugodjunk meg habáraink an, ne szédüljünk meg sikereinktől.

Legfőbb fogyatékosságunk, hogy - a munkásosztály vezette átlátnunk *®pl bázisait nem szilárdítottak , meg eléggé)

Nem harcoltunk elég határozottan a bürokratizmus, a tömegeitől való el szakadásnak ftt-ott jelentkező hangulata* és jelenségei ellen pártunkban és államunkban.

A helyes kommunista politika: ve*efai de nem előreszaladni

i— Megnőtt annak n veszélye, hogy •gyesek * proletárdiktatúrát a párán csolgatássaí tévesztik, össze, azt hi- azik, hogy most már minden szabad 'és elfelejtik — ha egyáltalán valaha megtanulták — Lenin tanítását srróí, hogy a proletárdiktatúra a demokrácia legmagasabb, legfejlettebb formája.

A tömegek aktivitására, elten- 1 őrz&ére, kritikájára százszor inkább szükség van, mini azelőtt. ’Aki fél az alulról jövő kritikától, aki es alhat all annak hiszi magát és nem Akar tanulni a néptől, nem keramu- eísta, hanem megcsontosodott bü- rtíksrata. Eltávolítani az útból minden akadályt « kritikn és önkritika eszközének bátor és széleskörű alkalmazása körül, ez ma együk főfelada- tnnk, hogy

leküzd jók a bürokratizmus (Sne- fdt és szabaddá (együk az utal Bépfömegeink alkotóerejének még nagyobb kibontakozása, népünk ás államunk, dolgozóinja és pártunk kapcsolatainak még szoro- m sabbra fűzése számára.

— Nem küzdöttünk eléggé a tűreí- metíenség, az eíőreszaíadás veszélye és hangulatai ellen. Sokan közülünk azt hiszik, hogy immár nyakló nélküli Iramot diktálhatunk népünknek. A helyes kommunista politika, amire Lenin tanít: Vezetni, de nem előreszaladni, az etért eredményeket meg- prilárdítani az. új előretörés előtt.

Itt-ott felüti fejét sorainkban a babérokon való megpihenés hangulata, a megfeledkezés arról, hogy ébernek kell lennünk, hogy

az ellensége! megvertük, de még nem vertük te, hogy sorainkban van még «{fenség és vannak még ingadozóik.

A nemzetközi helyzet élesedik és ezzel nő az ellenséges ügynökök behatolásának veszélye pártunkban, államgépezetün&bcn. Ne gondoljuk, bogy &z árulókat már mind ártalma liánná tettük, hogy a kispolgári ingadozások lehetőségét már kiküszöböltük. Ne gondoljuk, hogy az opportunizmus, a szo- ciál-dcmokratizmus minden maradványát már leküzdöttük. Ne gondoljuk, hogy pártunk egységén, lenini-sztálini

megacélozottságán nine« mér tanul 4*

javítani való.

— Fogyatékosságunk, hogy még min. dig nem folytatunk eléggé erélyes és következetes, de egyben meggyőző és felvilágosító harcot a nacionalizmus ellen, amely nem azonos, hanem egyenesen ellentétes a hazaíisággal.

Hallgassunk még iaafeáSíb népünk vezérére,

Rákon Mátyásra!

évforduló

— Lenin halálának mai ján az legyen a jelszó:

Még szilárdabb egységei és harci fegyelmet, még nagyobb kérlel- heteitenséget a kispolgári ingadozás ős opportunizmus elten, még több erélyt az imperialisták ötödik hadoszlopának felszámolásánál, még több figyelmet a dolgozókkal való kapcsolataink megszilárdításánál, még mélyebb hűséget a Szovjetunió, a mun- kásnemzetköziség, a nagy Sz< álin iránt.

— Véssük szívünkbe és agyunkba Sztálin tanítását': — Legyünk „ugyanolyan félelmet nem ismerők a harcban és könyörtelen a nép ellenségeivel szemben, amilyen Lenin volt“. „Mentesek minden pániktól.. ., amikor a helyzet bonyolulttá kezd válni és a láthatáron valamiféle veszély rajzolódik ki..., mint ahogy mentes volt Lenin".

Legyünk „bonyolult kérdések eldöntésénél. amikor minden irányú tájékozódásra van szükség és minden kedvező és kedvezőtlen körülményt minden oldalról számba kell venni, ugyanolyan bölcsek és megfontollak, amilyen Lenin volt“. Legyünk „ugyanolyan bölcsek és megfontoltak, amilyen Lenin volt". Legyünk „ugyanolyan igazságosak és becsületesek, mint volt Lenin", szeressük népünket ugyanúgy, mint szerette népét Lenin.

— Fogadjuk meg Sztálin szavait, kövessük még inkább Lenin és Sztálin példáját a harcban és munkában- Tömörüljünk még inkább a mi nagy Pártunk zászíajs alá, hallgassunk még inkább arra, aki Lénia és Sztálin iskolájában nőtt népünk vezérévé, Rákosi Mátyásra I

55

Történelmi színjáték“

„Történelmi színjáték pereg fe a budapesti törvényszék tárgyaló termében ..— írta a „Munkás“ 1935, január 27-í száma. Tizenöt évvel ezelőtt, január 2í-én, közei kilenc évi nehéz megpróbáltatásokkal teli raboskodó» után Rákosi Mátyás elvtárs másodszor állt bírái elé. A magyar fasiszták újabb kísérlettel próbálkoztak, bogy „bebizonyítsák“ a magyar munkások kommunista vezetőjének . „bűneit“,

A magyar urak ellenforradalmi ítélő gépezete mozgásba lendült. Az elnyomók és kizsákmányolok kormánya nem érezte biztonságban magát, amíg él a nép kommunista vezetője, akár a börtön mélyén, szigorú fegyveres őrizet alatt is. Alkalmat akartak találni arra, hogy a magyar forradalom szíldaszílárd, kimagasló vezetőjét megsemmisítsék.

„Ez már nem az, amit törvényes gyilkosságnak neveznek, ez orvgyilkosság a politikai ellenfél ellen“ — ezt írta a perről Gcorgi Dimitrov, a jó elvtárs és jóbarát, aki a lipcsei perben megmutattaj

Csa-En-Lai elvfárs, a Kfeai Népköztársaság kűlügymioíszfere muggy kísérettel Mmsshwáhu érkezteti

A TASZSZ moszkvai jelentőse szerint január 20-án Moszkvába érkezeit Cs«-En-L;:i, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. Vele együtt érkezett Li-Fu-Csung, az északkeleti kormány helyettes elnöke, EiCsi-Csaan kereskedelmi miniszter és a Kínai Népköztársaság több megasrangd tisztviselője.

A pályaudvaron Csu-Én-Lait és a kíséretében lévő személyeket A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának helyettes elnöke, A. J. Ví- sinszkij, a Szovjetúnió külügyminisztere, M. A. Menvsikov, a Szovjel űnió külkereskedelmi minisztere, N V, koscsin, a Szovjetunió nagykövete és a külügyminisztérium vezető tisztviselői fogadták. Megjeleni a fogadtatásba Csen-Bo-Da tanár, Mítszkov- szki, a Lengyel Köztársaság nagykövedé, Lsstovicic, a Csehszlovák köztársaság nagykövete, Diu-En-Ka, a koreai népi köztársaság nagykövete, Blagojeva asszony, a feolgár Népköztársaság nagykövete, Bugles, a Román Népköztársaság nagykövete, Szóbele András, a Magyar Népköztársaság nagykövete, Idamjab, a Mongol Népköztársaság követe, Naianaili, az Albán Népköztársaság követe, Appell, a Német Demokratikus Köztársság diplomáciai missziójának vezetője.

Csu-EÚ-Lai a moszkvai pályaudvaron a kővetkező nyilatkozatot tette:

„Kedves Elvtá.rsal: és Barátok!

Mao-Ce-TuRg, a Kínai Népköztársaság központi kormánya elnökének utasítására érkeztem Moszkvába, hogy résztvegyek a Kína és a Szov- jeiánió, a két nagy állam között jószomszédi kapcsolatok megszilárdítására irányuló megbeszéléseken. Ezt a küldetést a magam részéről nagy megtiszteltetésnek tartom.

A Szovjetunió kormányának évek sora óta a kínai nép Irányában tanúsítóit minden baráti megnyilvánulása abból a lenin!-sztálin; következetes

politikából indul Id. bogy a Szovjei- únió a felszabadulásukén .folytatott harcukban segíti a világ minden népét. Most, amikor a kínai nép nagy forradalmi harcában győzelmet vívott ki, Kína és a Szovjetúnió, e két nagy á! am között a barátság és az összefogás további megszilárdítása kétségtelenül óriási jelentőségű a béke és a haladás ügye szempontjából a Tá- volke-leíen és világszerte. Sztálin generalisszimusz helyes külpolitikája mellett és a mellett, hogy Mao-Ce- Tiutg elnök szilárdan megvalósítja az együttműködés politikáját Kína és a Szovjetúnió között, semmiféle erő

ncsn akadályozhatja meg azt, hogy a mi két nagy államunk kéz- a kézben haladjon előre. Engedjék meg, hogymegismételjem Mao-Ce-Tung elnök szavalt: „Éljen a barátság és az együttműködés Kína és a Szovjetúnió közön".

Tibet a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik

Pekingi jelentés szerint a Kínai Népköztársaság kormánya külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozatot adott az Uj Kína hírügynökség munkatársának azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a Ihászai (Tibet fővárosa) hatóságok küldöttségét menesztették az Egyesült Államokba, Angliába, Indiába, Nepálba és Pekingbe, hogy ezzel bizonyítsák Tibet „függetlenségét”. Ezt a hírt az Egyesült Államok sajtója többízben közötte.

A külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata a következőket mondja:

„Tibet a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik. Ez olyan tény, amelyet a világon mindenki tud és amelyet soha senki kétségbe nem vont. Minthogy Tibet „függetlenségének” hírét az Egyesült Államok, Anglia, India és Nepál kormánya közli és az Egyesült Államok sajtója terjeszti, nem nehéz észrevenni, hogy amennyiben ezeknek a híreknek a tartalma nem pusztán az Egyesült Államok sajtójának találmánya, akkor az amerikai imperialisták és cinkosaik által irányított bábjáték, akik meg akarják szállani Tibetet. A tibeti nép kívánsága az, hogy tagjává vélhessék a Kínai Népköztársaságban egyesült népek nagy családjának és a kínai központi népi kormány vezetése alatt megfelelő területi autonómiát kapjon.

fi ráfüőszem'R .* rfmraoh műsora

(Január 23—29.)

Alapfokéi szeminárium (Üzemi): Hétfőn: Népgazdaságunk ötéves terve. Szeminárium. 18.30—-17.00-ig. Kossuth-rádió. Szerdán: Népi demokráciánk állama. Előadás és konzultáció 16,40— 17.00-ig Kossuth-rádió. Alapfokú szeminárium (Területi és

falusi): Szerdám: Nép: demokrácián! állama. Szeminárium 19.15—19.40-ig

Kossuth-rádió. Péntek: Népköztársaságunk alkotmánya. Előadás és konzultáció 19.15—19.40-ig Kossuth- rádió.

Rádiószeminárium III.: Csütörtökön: Az elmélet jelentősége a munkásmozgalomban. A Párt elméleti alapjai. Harc az elmélet, tisztaságáért. Konzultáció 19.00—19.20-ig

Petőfi-ródió

Ezt a központi népi kormány politikai tanácsadó testületének értekezlete is elhatározta. Ha ezeknek az elveknek figyelembevételével a Ihászai hatóságok a kérdés békés rendezése céljából megbízottakat küldenek Pekingbe, úgy ezeket a megbízottakat fogadni fogjuk. Ha nem. ha a Ihászai hatóságok nem veszik figyelembe a tibeti nép akaratát, ha engedelmeskednek az imperialista agresszorok parádésainak és törvényeién „bizottságokat” küldenek ki, hogy szakadást idézzenek elő a tibeti nép körében és áruló cselekményeket támogassanak, a Kínai Népköztársaság központi kormánya nem fogja tűrni a fnaszai hatóságok ilyen áruló tevékenységét. Minden országot, amely ilyen törvénytelen bizottságot „fogad”, úgy tekintünk, mint amely ellenséges érzülettel viseltetik a kínai népi demokrácia állama ellen.”

A népiiadseres meileidle a formőza! partraszállás elöísészilfeteit

Uj-Kína sanghaji jelentése szerint a néphadsereg harmadik hadseregénél működő kommunista pártbizottság és a keletkínai főhadiszállás legutóbb hozott döntésében kitűzött hat feladat közül a legelső, hogy Kína délkeleti partja mentén és Formozán végleg kiirtsák Csang-Kai-Sek banditáinak maradványait.

A néphadsereg valamennyi parancsnoka tanulmányozza azokat a technikai feltételeket, amelyek szükségesek a partmentí szigeteken és Formózán végrehajtandó partraszállási hadműveletekhez.

a kotnmunísfák elleni hajszában aj

tőkés rendszer, a fasiszta malom válik vádlottá és a kommunisták, a nép képviselői, akiket a vádlottak padjára kényszerítenek, vádlókká.

Igazi vádló volt ©zen a tárgyaláson Rákosi elvtárs is. Kilencéves nehéz rabság sem tudta megtörni harckészségéí és tetterejét, semmiféle gyötrés és terror nem tudta arra kényszeríteni, hogy hűtlen legyen elveihez, hogy megtagadja a népet, amelynek jövőjéért küzdött. Bátran vágta a fasiszta kormány szemébe, hogy amit tesznek, jogtalanság, aljas gyilkossá# kísérlet.

_ Történelmi esemény zajlott le akkor nemcsak a rendőrökkel és deíektívekkel megtöltött tárgyalótereimben, hanem szerte az egész világon. A már szabad és szabadságukért harcoló munkások milliós Taskenttől Newyorkig felemelték tiltakozó szavukat a tö> vényíelenség és igazságtalanság ellen. Hatalmas tömegtüntetések és illegális gyűlések zajlottak le a munkások tömegeinek részvételével, amelyeken éles tiltakozás hangzott el a jogtalanság ellen, határozatokban követelték Rákom elvtárs kiszabadítását,

A tárgyalóteremben ott volt a Szovjetunió képviselője í& Csak megfigyelő lehetett, de mégsem csak az volt. Képviselte a győzelmes proletárdiktatúrát, a Szovjetuniót, amely latbavetí erejét1 minden igaz ügyért s nem hagyta, hogy Rákosi elvtárs áldozata legyen a magyar ellenforradalom és fasizmus bosszúvágyának.

„Ha az illegalitásban s a magyar fasizmus terrorja alatt szenvedő magyar munkásság tüntetéseket szervez, olyan hősi példa ez, amely az egész világon rohamra hívja a proleláriátust" —írj’a a Sarló és Kalapács a tárgyalás előtt. És a munkásság megmozdult. hogy megkezdje harcát. Ez a harc nem volt eredménytelen. A Szovjetunió fellépése, a világ dolgozóinak tüntetése és a magyar munkásosztály t>lt®kozásá megmentette Rákosi Mátyás elvtársat. A magyar fasizmus minden igyekezete ellenére sem tudta megsemmisíteni. Tíz év után ismét élére állt a magyar munkásságnak, hogy vezesse küzdelmét a szocializmusért, a kízsákmányo- lóktól és elnyomóktól mentes életért.

Az azóta eltelt tizenöt évből az aíolsó öt év bebizonyította, hogy a munkásság nem hiába harcolt akkor. Bebizonyította, bárhogy is tombol a burzsoázia, a reakció, a fasizmus kegyetlensége, terrorja, az igazság és győzelem a népé, a dolgozóké, ároké, akik érettük bátran küzdenek. A Szovjetunió azóta nemcsak Rákosi eMársaf szabadította ki a fasizmus karmaiból, hanem az egész magyar népet.

Rákosi elvtárs, Ler!n és Sztálin tanítványa, a magyar nép élén harcol a b®ke és a dolgozók ellenségei ellen, vezeti a magyar dolgozó népet a boldogabb jövő, a szocxaGzmus felé.

áz egész haladó emberiség a szovjet néppé! együtt kegyeleti©! adózott Lenin emlékének

Moszkvai jelentés szerint a Szovjetunió valamennyi nagy városában ünnepélyes gyűléseket rendezlek Lenin emlékére. A gyárakban és üzemekben kiállítások mutálták be a Lenin és Sztálin harcos együttműködését Ismertető anyagot, A moszkvai díszünnepségen Poszpelov elvtárs, a Pravda főszerkesztője tartott ernlékbeszédet.

A Lenin-múzeum 13 évvel ezelőtt nyílt meg. azóta kilenc- és félmillió látogatója volt.

Különleges kiállí'ás nyílt meg a moszkvai Lenin könyvtárban is, ahol Lenin irodalmi hagyatékát gyűjtötték össze. 1917—1949-ig Lenin műveinek öse.zpékiányszáma a Szovjetunió népeinek 77 nyelvén, va'aminí külföldi nyelveken összesen 188 millióra rúg.

Uljanovsakban, Lenin szülővárosában a dolgozók és az iskolák tanulói csoportos kirándulásokon látogatják meg az Uljanov-család egykori hagyatékát.

KOREÁBAN a legtöbb városban kiállítást rendeztek, melyeken ismertették Lenin életét és tevékenységét.

SZÓFIÁBAN január. 21-re ünnepélyes nagygyűlést hívott össze a Bolgár Kommunista Párt fővárosi szervezete,

a Hazafias Arcvonal és a Bolgár-Szovjet Társaság a Nemzeti Színházban.

A LENGYEL RzeczpospoSa Polska „Lenin, Lengyelország barátja” című cikkében foglalkozik az évforduló jelentőségével és megállapítja, hogy Lenin mondoiita: „Lengyelország szabadsága megvalósíthatatlan Oroszország felszabadulása nélkül.”

"Az Egyesült Lengyel_ Munkáspárt Központi Bizottsága emlékgyűlést ren. dezetí a varsói Polski színházban. Az emlékgyűlés elnöki tisztét Bferut elv- társ, köztársasági elnök« az 1 Egyest:.i Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke töltötte be és ünnepi beszédet tartott.

A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA

PART központi bizottsága pénteken ke. gyeletes Lenin-ürmepséget rendezett a prágai Smetana színházban. A díszülés elnökségében a Párt központi vezetőségének tagjai foglallak helyet. Az ünnepségen megjelent Szilin elvtárs, szovjet nagykövet is.

BERLINBŐL jelenítik, hogy Lenin halálának 26. évfordulója alkalmából a német snjtó hosszú cikkben méltatja Leninnek, a szovjet állam megalapítójának, a világ összes dolgozó népet nagy tanítómesterének halhatatlan érdemeit.

BUKARESTBEN is sorozatos emlék- ünnepségeket rendezitek. A román akadémia ünnepi díszközgyűlést tartott. A gyárak, vállalatok és iskolák dolgozói, illetve tanulói ünnepi gyűléseken hallgatták meg Lenin munkásságának méltatását.

PARISBAN a Muíualiité-palotában a dolgozók hatalmas részvételével tartották meg a Francia Kommunista Párt

által rendezett Lenin emlékünnepséget, amelyen megjelent Maurice Thorez elvtárs, a Francia Kommunista Párt főtitkára is. Az ünnepi beszédet _ Duck» élvtárs mondotta. Méff.atia a társadalmi változásokért vívott harcok mozgatójának, a Lenin által alapított újtípusú kommunista pártnak szerepét. Hangoztatta, hogy Lenin nagy példáját szem élőit tartva harcol a francia munkásosztály is az újabb imperialista háború ellen. A közönség tomboló tapsa közben ismét kijelentette: „A francia nép sohasem fog fegyvert emelni a Szovjetunió ellen. Lenin zászlaja alatt fényes jövő, felé fogjuk vezetni Franciaországot.