Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

4

MÄPL

1949 dseenuber 25

UTAZZ ELTEISA KOLHOZOKBA

„Ez a könyv olyan, min', mikor homályos szobában kigyullad a fény ..

Már legalább bél órája ölűnk dgyütt. Odakint lassan már. sötétedni kezd és a kezdődő homályt mAg csak fokozzák az eget egyenletesen beborító hófellegck. Az ablakot néha megrázza a keleti szél; a komolyra forduló tél figyelmeztető üzenete. Benn a szobában azonban kellemesen árad r.zét a kályha melege.

Csendesen, halkan mesél. Néha behányom a szemem, ilyenkor eltűnnek a falak, eltűnik az asztal, a kályha. Végtelennek tűnő búzatáblák, virágzó gyümölcsösök tárulnak ki elöltem. Ott járunk a kolhozok vi'őgában.

A szobát még mindig homány borítja, aztán a villíinykapcsolóhoz lép. felkattantja, majd egy könyvvel a kezében tér vissza az asztalhoz, Közci- hózzuk egymáshoz székünket és forgatni kezdjük. Hol csak a képeket nézzük, hol meg beleolvasunk a sorokba, mint mohó gyerekek, egyszerre szeretnénk mindent.

A könyvet, melynek fedőlapja Sztálin elvtársat ábrázolja grúz kolhoz- parasztasszonyok társaságában, Fehér Lajos elvtárs írta. „öt hit a világ

ebben minden — teszi hozzá egy kis büszkeséggel hangjában. — Nézd azt az istállót — mutat egy másik képre. Minden gépesítve van benne.

Most az erről szóló leírást keressük n szövegben. Megtaláljuk, olvasnj kezdi;

„A tehén bciónvályúből eszik és önti at óból Iszik. A■ tehenet géppel fejik. Síneken, gépi úton történik a trágyakihordás. Úgyszintén a takarmány be- hordása az istállóba. Az istálló mellett külön épületben takarmánykony hát" állítottak fel Mágneses géppé’ vonnak ki belő le minden esetleges belekerült vasdarabot, drótot, szöget. Hatalmas üstökben - mossák a takarmányt. főzik a krumplit, marharépát.“

— Ez így van — teszi hozzá. Meg lehet ebből a könyvbő] mindent látni, amit mi láttunk. Mintha csak megint ott járnék, úgy- éTzera olyan.

Forgatjuk a lapokat. Kolhozparasztok ülnek a rádió mellett a képen. Csörgő elvtárs élénken reagál a rádióra.

— látod, ez egyike annak, am; nagyon tetszett. Hogy minden kolhozista taká sában ott találtuk.

Méntelep és erdőültetögép, napközi- otthon és évente ftóöO liter tejet adó

fj ÉbJIsPM? J7

legfejlettebb mezőgazdáságában", a címe.

— Egy pillanatra n.em maradt cl kezéből a jegyzetfüzet — emlékezik vissza Fehér elvtársra utitársa, Csörgő Kálmán.

Lapozgatunk. Néha oldalról az arcát lesem. Meghatottság, vagy inkább el- Arzékcnyiüés-féle bujkál állandóan vonásai között. Ha naigyon szép emlékre gondol vissza az ember, akkor szokott ilyen lenni az arca.

Egy-egy képnél, egy-egy mondatná! azonban felélénkül. *

Látod — mutat rá ujjával az •lőttünk lévő képre, ilyen házakban laknak. Három-négy szoba van egy* ben, aszerint, hogy kinek hány csa* ládja van. És fürdőszoba és villany és vízvezeték. Látod, itt mindent láthatsz, amiről az előbb beszéltem.

Mostmár szinte szenvedélyesen lapoz a könyvben, őszintén szólva irigyeltem. Valami csodálatos érzés lehet végignézni, végigolvasni életünk egy jelentős szakaszának történetét. S ő most ezt teszi.

— Erre is emlékszem, — mutat •gy hatalmas, több, mint két és félmázsás disznót ábrázoló képre az „n- jics“-kolhozből.

Gyorsan lapozunk tovább. Hatalmas, magánjáró arató-cséplőgépet, orosz nevén kombájnt... Várjál csak hátha ez is van á könyvben.

Gyorsan lapozunk tovább. Itt van nlutat rá diadalmasan. Megvan

tehén, leghorn baromfi tenyészet és modern, kvarcoló berendezéssel és röntgennel ellátott orvosi rendelő képei váltakoznak. Csörgő elvtárs most- már kevesebbet magyaráz, inkább csak elragadtatásának ad kifejezést a

könyv felett. S amikor búcsúzás közben azt magyarázom neki, hogy azért mégiscsak irigylésre méltó ember,

hogy mindezt végig nézhette, hirtelen kezembe nyomja a könyvet.

— Vidd — mondja. — Utazz el te is öt hélre a kolhozokba.

Tavaly még sík lapály volt a Mohács előtti térség. Tavasszal azonban a búzával együtt falak kezdtek nőni » puszta területen. A fal gyorsabban nőtt és mire * búza kalásza sárgulni kezdett, meg lehetett állapítani, hogy a falakból háromemeletes lakóházak alakulnak ki.

A falak, kő- és téglarakások. állványok és egyéb tartozékok növekedés« azonban mégsem volt eléggé gyors.

<4 májast választások idején

•orra szálltak fel a rémhírek a mohács] kombinátról. „Csak választási trükk" „A választás után ugyanis abbahagyják, nem érdemes elkezdeni1' — ezt suttogták és volt, afcj el is hitte. Még a munkások között is. Könnyű volt ezt terjeszteni, mert a többszáz munkás közül alig akadt egykét párttag Ó3 a többiek közül is csak alig néhá- nyan voltak szakszervezeti tagok Nem volt, akj példát mutatott volna, nem volt, aki megmagyarázta volna a munkásoknak, hogy itt maguknak építenek. Ellenben voltak olyanok, akik szándékosan terjesztették ezeket a híreket, szándékosan rontották a hangulatot. Befurakodtak az ép:tkezés- hez volt fasiszták, csendőrök ott a munkások között bomlasztotta a rendet és igyekezett kárt okozni az ellenség.

A nyá-r első hónapjában ugyanígy folyt tovább az élét Mohácson. Folyhatott, mert pártszervezet még mindig nem volt. A nyáT közepe azonban meghozta a fordulatot. A Párt központja erélyesebben kézbevette az építkezések kérdését és sor kerüli Mohácsra is.

nyúlt a vonal. De ez már ősszel volt, a Párt Politikai Bizottságának a MÉMOSZ munkájáról szóló ha'ározata után. A grafikon vonala felfelé iveit, mert volt már a kombinát építkezésé nél pártszervezet, amely utána tudott nézni a határozatok végrehajtásának.

A

% ősz

óta már csak

A

Párt központi lapja, a Szabad

Nép kivá'ó cikkben foglalkozott a mohácsi építkezéssel és ez a cikk ezzel fejeződött be: „fíendet kell teremteni Mohácsául“ A „régi“ munkások — azok, akik tavasz óta itt dolgoznak, ezt az időpontot bevették időszámításukba. „A cikk «lőtt...“ „A cikk után...“ mondják, ha valami eseményt meg akarnak jelölni. Hogy miért, arra a legékesebb választ a statisztikai iroda grafikonja adja meg. Cikk-cakkos volt az a július 24-i cikk előtt is, de az ezt kővető napokban mintha meggondolta volna magát, kezdett meredekei!1 'felfelé szökni. Elért a százas volríalpn jóval felül, de ott sem állt meg, szeptember első hetében újra, még élesebben felfelé iráeleje

Ilyen emelkedő vonalakat rajzolhatnánk, ha a kombinátról hű képet akarnánk festeni. A „gyászos múlt“ nyomai eltűntök. Nemcsak a gyárépítésnél, hanem a várost keresztül» zelő csatorna építésénél is. Ott is kiderült korábban, hogy néhány vezető üdülőhelynek nézte a Duna melletti kis városkát és nőni a szocialista építés városának. Ezek helyett becsületes műszaki dolgozók jöttek és az elmaradást a munkások behozták.

Október vége felé kapta meg a munka az igazi szocialista lendületet. Aid;or történt, hogy Fáink József elvtárs olvasta Pozsonyi Zoltán elvtárs kőműves eredményeit és olha'ározta, hogy megpróbálkozik a sztahanovista falazással. A próba fényesen sikeriiA Hatalmas táblák jelentek meg az épületeken, amelyek jelezték: „Fáink József elvlárs sztahánovista módszerrel 1998 százalékos teljesítményt ért el." Fábilz elvtársnak kővetői akadtak Témái Béla már a 3000 százalékot is elhagyta a sztahänonjsta módszerű falazással. A sztahánovista módszer egyre szélesebb körben terjedt. Már. nemcsak a falazásnál alkalmazták. A vakolásban elsőnek Maczkó Pél ért? el a norma többszörösét, a műkögyár- tásban újítással párosult sztahánovista munkaszervezés tett lehetővé 2.0(10^százalékon felüli teljesítményt Eddig nem hallott eredmények jelentkeztek az épitömunkáhan, a v-rbetón- szerelésben, az épületasztalosoknál.

^ bbfil a izerrezetlen és levert

tömegből amely a tavasszal Mohácson dolgozott, a Párt kiformálta ötéves tervünk hatalmas alkotásának, a mohácsi kombinátnak szocialista építőit.

Nemhogy elbocsátották volna az itt

dolgozókat, de kiderült, hogy kevesen is vannak, kevés a szakmunkás. Meg* ’ indult az átképzés és 58 segédmunkás vagy más szakmájú munka* tanulja Mohácson az építő szakmákat, hogy rövid idő múlva szakmunkásként vegyenek részi az öléi es terv hatalmas alkotáséinak épílésébcn. Az átképzősök máris hataunas eredményeket érnek el és komoly versenytársai a szakmunkásoknak. Másik 22 szakmunkás viszont a továbbképző tanfolyamokon vesz részt, hogy mű* vezetővé, munkavezetővé váljon.

Az eddigi — a Szabad Nép cikkeiül kezdve egyenesvonalú — fejlődésre december 21. tette fel a koronát. Sztálin elvtárs születésnapján a kombinát dolgozói addigi enedm^nyeilzst is messze tiílszárnyalták, Sztálin elv- társ neve számokat adott a munkának. A sztálini felajánlások során készült el határidő előtt hat háromemeletes, szép, modern lakóépület amely ' ben kétszobás, konyhás, fürdőszobás, lakások várják a kombinát dolgozóit, Sztálin elvtárs neve adta a lendületet a csatornaépítő munkásoknak is, hogy befejezzék a főcsatorna munkálatait, így készült el a budapesti műül mohácsi szakasza és Sztá'.in elv- társ iránt érzett hála és szeretet sokszorozta meg a kombináthoz -tartozó többi üzem termelését is,

A mohácsi liomMnátközelegy

évre tekinthet vis-sza. Ez alatt az egy év alatt a kezdeti bajoktól a hatalmas lendületű szocialista munkáig.

1

amelyben a kombináthoz került vegyes összetételű tömeg egységes csapattá, a szocializmus építőinek rohamcsapatává fejlődött, nagy volt az út. De a kombinát építői a Párt segítségével ezt az utat sikerrel és győzelmesen tették meg és most dettre- készen, a Szovjetunió sztahanovistáinak péudájából és a Sztálin elvtárs iránt érzett szeretetböl merített lendülettel állnak az ötéves terv kapuja előtt, hogy megvalósítsák szocialistát jövőnk egyik biztos alapját: a mohácsi ipari központot.

Mészáros Ferenc

' AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS

1905 december 25-én a bolsevikok konferenciára gyűltek össze a finnországi Tammerfonsban. Bár forma szerint a bolsevikok és mensevikek egyazon szociáldemokrata párt tagjai voltak, a valóságban két különböző pártot alkottat amelyek mindegyikének megvolt & maga központja.

* A tammeríorsi konferencia határozatai közül tettét kell kiemel- é nünk: az egyik — a valóságban . $ már két pártra szakadt párt egyséül gének holyreállí’.ásáról; a másik —

f az első, úgynevezett Wíitté-fél« . f Duma bojkott járói szólott.

? A konferencia időpontjába«*

| Moszkvában már megkezdődött a ' a fegvveres felkelés, ezért Lenin á tanácsára a résztvevők sürgősen • f befejezték tanácskozásukat és a 5> küldöttek hazautaztak, hogy sze- / mélyesen vegyenek részit a felkelés- t ben.

£ *

J A tammeríorsi konferencián ,

5 találkozott egymással először j .) személyesen Lenin és Sztálin. Mae ’ i ga Sztálin így ír erről: f „Leninnel először 1905 decent, j v herében találkoztam, a bolsevikok \tammeríorsi konferencián. Re- \ mé tám, hogy meglátom pártánk ' 'í hegyi sasát, a nagy :) rbert, aki ■ j nemcsak politikailag, hanem — ha t úgy tetszik ~ fizikailag is nagy, d mert Lenin az Ón elképzelésemben 1 z úgy élt, mint egy óriás, aki hatat- ■ f más növésű és tckin'élyes külsejű.,. f Mekkora volt csalódásom, mikor ;

egy egész közönséges embert pH- t lantot'am meg, közepesná’ aiacsc►*

* nyabb növésűt, aki semmiben, a ; Jszó szoros érteimében semmiben :

I

sem különbözött a többi halandxí• ; töl,

Nagyszerű volt Lenin két besz6- de, amelyeke* ezen a konferencián tartott: az aktuális helyzetről és az agrárkérdésről. Sajnos, nem mis- '• radtak fenn. Le'kes beszédek vol- : tak, az egész konferenciát viharos elragadtatásra késztetlek. A meg- ’ ) győzöd és szokatlan ereje, az árva- | r lés egyszerűsége és világossága, rö- j vid és mindenki számára érthatS : \ mondatok, semmi póz. semmi szó- ; \ ditö gesztus és hatásvadászó frA- > )zis — mindez előnyösen különbőz- ú fet'a meg Lenin beszédét a szokó- # sós ..parlamenti" szónokok bcszé- ideHöl." l, , -------.-..i-t-id.. i

B!

3

m 01

# • •

Tekintet el arra, hogy a Duna Csongrádnúl apad, no meg ma és holnap karácsony van, a szeretet és a tárcák hol fehér, hol nem fehér ünnepe (ennek jelentő, ségéf csak azzal tudjuk lemérni, hogy még a kapitalista Gu mann sem huzajoit ilyenkor nadrágot alkalmazottairól és ezen a napon talán még Truman sem szeretné mind a négy sarkában felgyújtani a világot) tehát ezen a napon mi is lehozunk egy ilyenhamisitatlan, békebeli, karácsonyi tárcát.

Régebben a lapok mindig hoztak ilyesmike1, vagy a' polgármester, vagy a szerkesztőségi altiszt rokonától. A fő az volt, hogy legyen benne Szeretet, Osztálybéke és Méla Melankólia. Talál unk egy ilyen kottás tárcái A Dunipataji Hirharang egy régebbi számában, Széptelky Timót pennájából.

Címe rövid és kifejező:

„A SÍRIG SZERETETT HÁRFA, AVAGY KARÁCSONYEJl LECSÓ KOLBÁSSZAL".

Ima a tárca:

Ezen a szürkébe hajló színekkel elkevert alabásirom fehérségbe burkolt negédes estén, mely olyan volt. mint ^ a zebra az alagu ban, olyan alagútbán, mely sötét he- jgyeket és kíváncsian csörgedező folyókat köt össze, fminf egy végtelenbe merült bánatos fogkefe, ezen az festen a kakukos óra váratlanul — bármily hlhe eflenül fis hangzik — így szólt:

J — Kakuk, kekuk.

j Ebből az érző szivekkel bíró emberek megtudták, fhogy Adél a nyoszolyáján heveréziik. f Szép volt ő, mind a zöldleveles olajlámpások egy \ erdei házban. A harmaiozó lényben úgy rgyogtak, úgy Vcsillogtak, úgy kelle ték magukat gyűszőnyt szeplői, jhogy maga Venus istennő sem vette volna észre, hogy jarcának egyik fele rücskösebb, mint a másik, f Szűzi arcocskáján, oft ült a tapasz al{ság bája.

f.Nem mulatott más,’ő erős akarat ai blrand, mint kissé \vaslagocska nyaka és tompa orra bizonyítja, de hisz az \én Dyonysosom a megmondhatója, hogy az angyalok jls pulókok.

f Almalagon dobolt a kis üvsglálcán, melyet külön t dobolási célból hozatott jó atvja francia honból, Sevres• fből. 6 egy jó atya, — ó egy jó kormányfőtanácsos, ó J Baromfy Zoárd, a ripőkalji lovagrend ülnökei j Hatiga csak, minő zaj, minő bonyodalom, minő

f hallatlan izgalom, minő drárnalság, minő váratlan tor- fdulatok. Ah, vagy cín rosszul hallottunk? . ., f, ti- nem! A manóra mondom, nem ’7"” brJIik az

.M

előzetes szobából, mely úgy nyílik a szalonba, mint’ keserves rcccsenés a rsírpapirban.

— Ah Anasztázia, eh Anasztázia — szólt saját száján álfái a tünde Adél. .

Végre bejöt és „Tessék parancsolni‘ — mondta(

egy póri cseléd. i

— Mikor szokod már meg ezt a nevel?- — kérdi' tőle Adél. — De mond, mi oka van kinti zajoknak? 1

— Bctlehcmes gyerekek vannak kiint, beengedjem

őke(. |

— Oáh, most éppen ábrándozom... Na de jöjjenekJ

Négy piszkos proligyerek jött be. Talán nem is

tudták ők, a kis gyarlók értékelni, hogy minő nemes, szív tetfe lehetővé, hogy ormótlan és szakad bakan- • csaikkal megtapossák a vastag bokharai szőnyegeket. i

— Nini, milyen érdekesek — tapsikolt hevertében a szende Adél.— Milyen soványok!... Éhesek vagytok?

— kérdezte a gyerekektől.

— Igen.

— Érdekes érzés lehel. Az én macskám ilyenkor nyávog. Tudtok ti is nyávogni? — kérdezte angyali jósággal a szájához emelt egy kis bonbon .

— Nem tudunk nyávogni. Ml csak énekelni szoktunk.

— felelt az egyik kukoricahaj-szakállas proli csemete és valamennyien rákezdfek a „Mennyből az angyalra“.

Na jól van — mondta Adél. — Ezt már nem szere, lem meghallgatni, mert únfal. Kérlek Anasztázia vezesd ki őkef. Mindjárt* itt lehet az enyém Oszkárom, a drága.

— Már ifi is van — mondta Ártasz ázia. — Engedjem be?

— Oh ez kedves, oh ez graciöz, jöjjön gyorsan...

— Csókolom a tündéri küsztihahdját — így monda a deli Oszkár, k. fehér kesztyűjét tartó kezében.

— Bon soir, main kedvesem — mondta Adél, ki minf minden előkelő urilány, perfektül beszélte az angolt. Kisvárla va még hozzátette;

— Jaj, csak Piost pillantám meg, hogy e gyerekek még i(t vannak.

< Szeme kufa(ólag néz körül a szalónban, mint holmi csipkék, némi helyeken. És lám! Eszrevevé már régóta nem kedvelt hárláját.

— Itt e hárla — szól a gyerekeknek. — Aztán el ne igyá ok ártalmas alkohollal.

Es a jó'étemény szárnyalt. Fenj az égen a sok égi lámpás, a malaszf'al fűtőt csillagok voltak a tanúi a szív érzelmeinek és az angyalok kara rágyújtott egy nótára."________________________________