Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-01 / 254. szám

\ 10« NOVEMBER 1 m i* L* h Q 5 ANBRÚCZÍELVTÁRS MEGTANULTA, VALÓSÁGBAN IS LÁTTA A KÜLÖNBSÉGET a lipfeiitársasif rali és Titsék rémuralma között Napról -napra érkezik híradás arró', hogy Tito fasiszta kormánya hogyan nyomja el a jugoeeláv dolgozó népet. Minden magyar do’gozó előtt világos már, hogy Tito ez rmperratiatax bé­rence lOmiUHa döntötte a jugoszláv ti épei!, f, ezer: a magyar dolgozók a világ valamennyi dolgozójával közös­ségei vállaltijaik, gyűlölik és megve ik ezí a dolláréhce; kalandort és harorr'ó társak. Ennek egyik legerősebb bizonyító kát adta egy mcosekszabo’csi bányász­éi vtárs, akinek a napokban alkalma vó!-: személyes tapasztalatul Is meg­győződnie 8 szomszédban dúló ke­gyetlen (errorrói és éhínségről Andróczi József elvtars Szent István aknai dolgozó az elmúl: napokban ör- üiceon já.rí, a határ mellett és ott be­szélgetett Atsódomború, KcTori és Lég. rád község úgyneveze iit kettősbisrfokoo tokosaivá, akik a határon átjárnak földjei ke* művelni. — Magam beszélgettem velük — írja Andróczi elvtárs — és ők mond :ák, hogy Jugoszláviában egy kilő cu­kor 150 dinár, egy látó finom liszt -120 dinár, egy kiló bús 300 dinár, a zsl' 400 dinár, egy jobb munkaruha ped’ig legníátob 10.000 dinárba kerül. így az­tán a 150 dináros napi kereset melleit nem Is telik irtásra, mint tiszta kukoricalisztből készült kenyérre, és babra és jó, Ha krumpli is jiv. mel­lé. Elmesélték azt is, hogy a nép még- irlkábö felháborodott őzért, mer; ugyanokkor Tito és bgndái a legna­gyobb fényűzésben élnek. Leírja még, hogy a pairasz [a sszonyok — többek között — arról » panasz­kodnak, hogy még varrótűt sem faláb nak a bo" tokiban & ezért, ha elnyű : ruhájuk elszakadt, még azt sem tudják megvarrni. — Már jártam alapfokú szem imáján-' mot — folytatja levelében, Andróczi elvtáirs. — és aró>n megtanultuk, hogy mi a különbség « mi Népköz átrsaSá­gunk és TV.oék unalma közönt, de mos! a valóságban Is láthattam és hall­hattam, hogy amit tanultunk, az az utolsó szóig színtiszta igazság. Ezért adhatunk hálát bölcs vezérünk nak, Rákosi elvtársunknak, aniiér megakadályoz a Tkoékat abban, hogy •bandáijrtk um’máit Magyarországra :s kiterjesszék. Andróczi elvtárs csak egy azok kö­zül, akik saját tapasz'ala lukkal ismer­ték meg a Pánt igazságát. És a dolgozóknak az . hatalmas tö­mege, emely most ismerkedik meg ta­nulás közben a mi igazságunkkal, Andróczi ol-vtárssa! együtt, hálából Rákosi elvtárs és a segítségünkre sie ő nagy Szovjetunió iránit, munkahelyéi még Jobb munkával, a szeminá­riumokon ismeretei gyarapításával erősíti önmagát és az országot a szomszédban ránk leselkedő ellensé- güník és felbujtóik eilen. ÍGY válik valósa a tesv A páprádi traktorosok éjjel-nappal dolgoznak A MÉLYSZÁNTÁSON SzítáW eső teszi álmossá a kör­nyékeit Ocsárd határában csak a „Vasvágólucema-dülőben” van étet. —Itt is csak két hónapja — emeli magasra mutatóujját Péter Lajos. — Két hónapja! — ismétli. De sok minden is történt két hó­nap alatt Öcsárdon! Ezt már Ma­ttes József mondja, a páprádl gép­állomás trakítoristája. — Meglátogattuk a Remény-pusz­taiakat — folytatja — és amit ott láttunk, az vált céllá előttünk is. Nevető szemmel magyaráz: hogy Péter Lajos, a csoportelnök, meny­nyit Is hangoztatta . a megalakulás előtt, hogy „azoknak” — mármint a reménypusztaiaknak — is jó így, kóstoljunk bele mi is. A többi már jött magától. A száz- nyolcvan hold — ezt ugyan közösen adták össze — a szerződés a páp­rádi gépállomással, a tervek ... — -------------1 Mert az van az­Igen, 3 tSITBfl. tán elég! — --------- — Ojt van a mocsaras ingovány is — lelkese­dik Herke György elvtárs — ott ha­lastó 'lesz majd, amott meg — mu­tat nyugat felé — amott meg ott a tó. Ludakat tenyésztünk. Emitt, itt ni. cukorrépát vetünk, hadd járjon rá a baromfi. Van itt elképzelés elég. Hasznos fákat ültetünk, gyü­mölcsfákat ... Szavai nyomán teljes képévé bontakozik ki etöttünk a jövő. Olyan amilyet azokon a színes falragaszo­kon lát az ember, amelyek az ócsár- di községháza falán vannak. Piros- 1etős házakkal, traktorokkal, szóvá a jóléttel. Persze ehhez meg is ke! teremteni az alapot! _ Igen, igen! — helyesli a cso­portelnök. — Az alapot! — Karon- fog bennünket, bekanyarodunk a: egyik ház végében. Oda, ahol öt-ha pár kéz alatt ég a munka. Fala' hűznak, a sertéshizlalda falát. — Itt van a sertéstenyészetün! alapja — büszkélkedik, aztán repí bennünket a karján. — Ez meg — terebélyesedik szélesre a képe amint a dohogó traktorra mutat, — az meg a jövő esztendő alapja. A Hofherr „35-ös” szinte belegör­nyed a munkáim. A humuszos bar­na föld engedelmesen fordul ki a: ekevas elől. Jó mélyen szánt az eke Talán még huszonöt, centire is. I ~-----~------;--------— helyesbít a fia — Harmincra tai tmktorist;-----------------------Mátis József. ­Ke !! ez nagyon a földnek.. — it nyitva hagyja a mondatot, áztál Péter Lajos fejezi be. — Az a fölt örökös, Íratlan törvénye, hogy a ember tarlóhántást végezzen, össze ió mélyen megszántsa, aztán ta vaszra jöhet a tárcsázás. Most mé: hantos ugyan, — teszi hozzá ma Ryarázólag — de télen elmálasztja i fagy s olyan lesz, mint a valósáog hamu. Lehajol, belemarkol a földbe, ki ősit dörzsöli a markában, bólogat i hn-7:>: — középkotött talaj — haj tofjni.ípi egyre — jó humuszos és h ]"! r'ők'szítjük. még tiz mázsával i “mb a, koncát ;kl, mint különben. Közben visszakanyarodik a Hof- herr. Úgy remeg, mintha traktoro­sával, ezzel az örökké nevető fia­tallal együtt elfáradt volna. — El, elfáradhat — szól a trak- tocista — de ki nem ám! —mond­ja a gépre. — Pihennie meg csak télen szabad. Addig, amíg egyetlen hold szántatlan áll az ócsárdi határ­ban, éjjel-nappal megy. De hiszen nem is szokatlan ez a számára. Még amikor vetettem is — emlé­kezik vissza — akkor sem volt pi­henése. Nappal vetés, éjjel mély­szántás. — Ez a -IsyfonlosabUnos! | szíti ki — egé- a trakto­ristát Herke György elvtárs. — Pontos a földnek is, de legfonto­sabb nekünk. Addig egy pillanatra sem tehetjük ölbe a kezünket, amíg el nem végeztük a mélyszántást. Es hiába nem tetszik a Indáknak Öcsárdon, hogy nőm tud éjjel aludni, mert hát pöfög a traktor. Ha nem tud éjjel aludni, akkor nem fárad el a nappali munkában. Bezzeg a csoporttagokat nem za­varja! De így beszél Takács Lipót is, Herke József, Péter Szilveszter is, valamennyien, akik ennek a két tagban lévő száznyolcvan holdnak birtoksai. A bíró is, aki tizennégy holdjával gyarapította a csopprtot. A friss föld pedig egyre gőzölög a traktor nyomában. — A mély­szántás lazává teszi a földet —ma­gyaráz Herke György — télen könnyen beveszi a nedvességet, nem úgy mint a folszántatlan. Tartani tudja a nedvességet. ... aki meg tavasszal szánt, annak sohpse lesz jó a termése. Egy, más­fél mázsával többet jelent így hol­danként. Búzából. Kukoricából meg? Tán még tizenöt mázsát is! “ — szól közbe a traktoros, — ak­korra végzünk a — Még tíz nap LENIN: A sajtónak első helyre a munka kérdéseit kell állítania „Sztálin elvtársi „A szovjet- bataíoin soronkövefkező fel- adufai" című cikkében 191S március 23-án részteleden fog­lalkozik a sajtó feladatával. Bátron felvett a torra,'alom nfán még meglévő hibákaf és nfaf mu­tat a szovjet (apók számára. Me­gyei párívajfónk terjesztési kam­pánya idején különösen fontos Lenin elvfárs fanífá‘űf idézni. „A szovjet sajtó mértéktelenül sok helyet és figyelmet fordít a po­litikának azon apróságaira; a poli­tikai vezetésnek azon személyi kérdéseire, amelyekkel minden or­szág kapitalistái igyekeztek elvon­ni a néptömegek figyelmét életünk valóban komoly, mély és gyökeres kérdéseitől. S ebből a szempontból is még majdnem egészen újból kell megoldanunk azt a feladatot, amelynek megoldásihoz ■ megvan­nak az összes anyagi előfeltételek, csupán e feladat szükségességének tudata és a megoldásra való kész­ség hiányzik. De éppen ez a fel­adat: a sajtót a főleg napi politi­kai hírek közlönyéből a lakosság tömegei gazdasági nevelésének ko­moly sajtószervévé változtatni. El kell majd érnünk és el ?$ fogjuk érni azt, hogy a szovjet tömegeket kiszolgáló sajtó kevesebb helyet fog szentelni a politikai vezetés személyi, összetétele kérdéseinek, vagy a kilencedrangú politikai rendszabályoknak, amelyek az ösz. szes politikai intézményeit meg­szokott munkáját mindennapi te­vékenységét alkotják. A sajtónak az első helyre a munka kérdéseit kell állítania, é kérdések közvet­len, gyakorlati felvetésével. A saj­tónak a munkaközösségek szervévé keil válni abban az értelemben, hogy a nyilvánosságra hozza mindazt, amit a kapitalista vállai latok vezetői igyekeznek eltitkolni a tömegek előtt. A kapitalista szá­mára vállalata olyasvalami volt. mintha ez a beavatatlan közönség pillantása ellen védett kereskedel­mi titok lenne — olyasvalami, ahol úgylátszik, a tőkés mindenható és egyeduralkodó akart lenni, meg­védve azt nemcsak a bírálat, nem­csak az idegen beavatkozás, de a beavatatlan tekintet ellen is. El­lenkezőleg, a szovjet hatalom szá­mára éppen a munka szervezete az egyes legnagyobb vállalatokban és az egyes faluközösségekben az egész társadalmi élet legfontosabb, leggyökeresebb és legidőszerűbb kérdése. A dolgozók önfegyelmé­nek fokozására első és legfonto­sabb eszközünknek és a régi hasz­nálhatatlan munkamódszerekről — vagy a munkakerüiésnek a kapita­lista társadalomban gyakorolt módszereiről való átmenet legfon­tosabb _ eszközének is a sajtónak kell lennie, amely feltárja minden egyes munkaközösség gazdasági éleiének logyaléijpss ágait, könyör­telenül megbélyegzi ezeket a fo­gyatékosságokat, amely feltárja gazdasági életünk minden fekélyét és ilymódon a dolgozók közvéle- menyére apellál e fekélyek meg­gyógyít ás a érdekében. Hadd lé­gyen nálunk tízszer kevesebb uj- ságanyag (talán jobb lenne, ha százszor kevesebb lenne), olyan ujságanyag, amely az úgynevezett napi eseményeknek van szentelve, de legyen százezernyi és millió­nyi példányban terjesztett olyan sajtónk, amely az egéáz lakossá­got megismerteti az állam néhány egymással versengő munkaközös­ségének példás szervezetével." < t SKiilőhnek is állandóan TANULNIOK KELL — mondotta Szávai Nándor államtitkár eivtárs a Szülök Iskolájának haranyamegyai ankétján Október harmincadikén Budapesten és a nagyobb vidéki városokban — köztük Pécsett i.s —' Szülői: Iskolája megyei ankétot rendeztek, melyeken ismertettél:' a Sz.üíök Iskolájánál: fel­adatait. A pécsi Szülők Iskolája an­két a Vármegyeház* dísztermében 03r IZTÄLIN LESNIIIIN! 1^0L Lenin .1 forradalomra szüléié«. A forradal­mi robbanásoknak valóságos lángelméje volt és a forradalmi vezetésnek legnagyobb ffiestere. Soha olyan szabadnak és vidámnak nem érezte magát, mint a forradalmi rázkódások korszakában. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy Lenin egyaránt he­lyeselt minden forradalmi megrázkódtatást, vagy hopj/ mindig és minden körülmények között a forradalmi robbanás mellett volt. Szó sincs róla. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Lenin zseniális éleslátása soha teljesebb és pontosabb nem volt, mint a forra­dalmi robbanások idején. Forradalmi fordulatok nap­ján valósággal kivirult, jövendőmondóvá lett, aki előre megjósolta az osztályok mozgását és a forra­dalom menetének valószínű zeg-zúgait, melyeket oly tisztán látott, mint a tenyerét. Nem hiába mondották pártköreinkben: „Iljics ügy tud úszni a forradalom hullámain, mint a hal a vízben.’’ Innen Lenin taktikai jelszavainak „meglepő” vilá­gossága és forradalmi terveinek „szédítő” merészsége. Két. különös jellegzetes tényre emlékszem vissza, amelyek Leninnek ezt a sajátosságát jellemzik. ,V/. első lény. Az októberi forradalom előtti időszak. Munkások, parasztok és katonák milliói a hátországban és a fronton, a válságtól hajtva, békét és szabadságot követeltek a tábornoki kar és a bur­zsoázia a katonai diktatúrát készítették elő a „mind­végig vitt háború” érdekében; az egész úgynevezett („közvélemény”, az összes úgynevezett „szocialista par­itok”, a bolsevikok ellen foglaltak állást, akiket „né- 1 met kémeknek” szidalmaztak; Kcrcnszkij megpróbálta 1— és ez részben már sikerült is neki — a bolsevikok 1 pártját illegalitásba kergetni; az osztrák-német koalí­ciónak még hatalmas és fegyelmezett hadserege állott a mi fáradt és bomladozó hadseregünkkel szemben, a nyugateurópai „szocialisták” pedig boldogan alkottak blokkot kormányaikkal „a teljes győzelemig való há­ború” érdekében. Mit jelentett a felkelés megindítása*ebben a pilla­natban? A felkelés megindítása ilyen körülmények között azt jelenti, hogy mindent egy kártyára teszünk fel. Lenin azonban nem félt a kockázattól, mert tud­ta, jövőbelátó pillantásával látta, hogy a felkelés Oroszországban elő fogja készíteni az imperialista há­ború végét, hogy a felkelés Oroszországban felrázza Nyugat megkínzott tömegeit, hogy a felkelés Orosz­országban az imperialista háborút polgárháborúvá változtatja, hogy a felkelés meghozza a Szovjetek zajlott le, * vallás és közoktatásügyi irúni=utérium Szülői Munkaközösségi ügyosztálya és az MNDSZ rendezé­sében. A Köztársasági induló elének- íése után Bedö Páíné az MNDSZ me­gyei titkár hangsúlyozta a szülők ne­velésének fontosságát. Az ünnepi beszédet Szávai? Nándor eívtá-rs, miniszteri álLicrtilkár tartót' J ta. Ismertette Pártunk Politikai Bi- 5 zoffságának határozatát, amely a Párt / tagjainak állandó tanulását, elméleti 1 színvonalának, szakadatlan emeléséi 1 fűzte ki célul. Ez a határozat 1 kiterjed a legszélesebb dolgozó 1 tömegekre és nem utolsósorban a szülőiére is. — A dolgozók állama hatalmas se- I gttséget nyújt az Ssüoofáknak, — mon- »dotta Szávai etvíárs. — A különböző > anyagi támogatásokon kívül » tizenkétmillió forint tanulmányi > rcgéfyf o«zf Iri a rászoruló diákok között. ' Ismertette ezután még a Szülői j Munkaközösség szerepét az iskolák ! életében, elmondotta, hogy a szülők j is -rr.'egmutatjáki mennyire szívükön í viselik gyermekeik iskoláztatásánál: ) sorsát. Majd a pedagógusok és a fzü­> lök közötti kapcsolat elmélyítésének I szükségességére mutatott rá. J — Ahogy a pedagógusoknak áll«- 1 dóit-n képezni kell magúkat és fokozni ^ kell tudásukat, 1 éppúgy kell a szülőknek is áttan- f dóan tanulni és művelődni, , ?hogy tanulá-ban versenyezve, eímélc- r tileg meggazdagodva közeledjenek -a ( szülők és pedagógusok egymáshoz gyermekeik tökéletes nevelése érde- ; kében. * Meg kell szervezni a Szülői Mnn- f kaközösségeken belül ennek cr- f dekében a Szüfők Iskoláját, f Az. államtiíkár szavai után Benedek Í András etvtárs az MDP Baranyamo- gyci Bizottság nevében szólt. A ma* 1 gyár szülők elé példaként állította • (szovjet szülőket. Ahogy a szovjet • szülök követik Sztálin elvtárs útmuU- 1 tilsait, úgy kell felzárkózniuk a nn- 'gyár szülőknek Pártunk és vezérünk. Rákos: elvtárs mögött. Szűcs I-lvánné, Grozdic: Józsefné, 1 Szabó Gáspárné és Mauer Béláné i felszólalása után Szabó Károly elvtárs 5 tankerületi főigazgató beszélt. Köztársaságát, hogy a Szovjetek Köztársasága bás­tyául fog szolgálni az egész világ forradalmi mozgal­mának. Ismeretes, hogy Leninnek ez a forradalmi előre­látása a továbbiak során példátlan pontossággal meg­valósult. A második lény. Ez az októberi forradalom utáni első napokban történt, mikor a Népbiztosok Tanácsa a lázadó tábornokot, Duhonyin hadsereg- főparancsnokot, megpróbálta rákényszeríteni, hogy a hadműveleteket beszüntesse és a fegyverszüneti tár­gyalásokat a németekkel megkezdje. Emlékszem, ho­gyan indultunk Lenin, Krilenko (aki később hadsereg- íöparancsnok lett) és én a petrográdi vezérkarhoz, hogy onnan tárgyalásokat folytassunk Duhonyinnal. Kínos pillanat volt. Duhonidn és a főhadiszállás a leghatározottabban visszautasították a Népbiztosok Tanácsa parancsának végrehajtását. A hadsereg tiszti­kara teljes egészében a főhadiszállás kezében volt. Ami a katonákat illeti, nem tudtuk, mit mond majd az a 12 milliós hadsereg, amely a szovjethatalom ellen hangolt, úgynevezett hadseregszervezeteknek volt alá­vetve. Magában Petrográdban, mint köztudomású, akkor a Úszóiskolák növendékeinek felkelése érlelő­dött. Azonfelül Kerenszkij haddal vonult Petrograd ellen. Emlékszem, hogy egy kis szünet után, hogyan villant fel a távíró-apparátusnál szokatlan fénnyel Lenin tekintete. Látni lehetett, hogy már határozott. „Gyerünk a rádióállomáshoz — szólt Lenin — hasz­nát fogjuk venni: elmozdítjuk külön paranccsal Du- hinyin tábornokot, helyére főparancsnokul kinevezzük Krilenkot és a katonákhoz fordulunk a parancsnokok feje felett azzal a felhívással, hogy fogják körül a tábornokikat, szüntessék be a hadműveleteket, léte­sítsenek kapcsolatot, az osztrák-német katonákkal és vegyék saját kezükbe a béke ügyét.” Ez „ugrás" volt a „bizonytalanba”. De Lenin nem félt ettől az „ugrástól", sőt készséggel tette meg, mert tudta, hogy a hadsereg békét akar és a békét ki is küzdi s a békéhez tűnő úton elsöpör maga elöl min­den akadályt, hogy a béke létrehozásának ez a módja nem marad hatás nélkül az osztrák-német katonákra s hogy ez fokozza majd a békevágyat kivétel nélkül az összes frontokon. Ismeretes, hogy Leninnek''ez a forradalmi előre­látása később szintén teljes pontossággal beteljesedett mélyszántással. A lrulák meg — nevet Mátics Jó­zsef — csak mérgelődjön. f. j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom